Nógrádi Népújság. 1959. április (15. évfolyam. 26-34. szám)

1959-04-22 / 32. szám

x' nógrádi népújság 1950. április 22. Lelkiismeretes munka -f- bizalom Egy vállalat a fejlődés útján szilárd eredmények Az állandó bizottságok Kis- l erényén a tanácsválasztások után néhány nappal, novem­ber 29-én, az első tanácsülés alkalmával alakultak meg. Azóta tevékenykednek, igye­keznek összefogni a község la­kosságát, ellenőrzik a tanács­szervek munkáját. Vaskos irattartóból kerültek elő a bi­zottságok jegyzőkönyvei. Pél­dás rendben sorakoztak az eddigi ülések írásos emlékei. Lapozgatás közben kiderült, hogy három bizottság ez év január 30-án, a másik kettő egy-két héttel későbbi idő- /jontban tartotta első ülését. Ezeken az üléseken megbe­szélték a bizottságok felada­tát. — s ez kétszeresen fontos volt, mivel az előző állandó bizottságok nem dicsekedhet­nek fényes eredményekkel — meghatározták az első negyed­éves munkatervet. Huszák Károly elvtárs, VB. titkár is bekapcsolódott a munkába, s a bizottság aktí- vahálózatáról már ő beszélt. — Az állandó bizottságok aktivistáit érdeklődésüknek megfelelően osztottuk be. Igyekeztünk mindenkinek el­találni ízlését, hiszen koráb­ban ez is oka volt a bizottsá­gok meddő munkájának. Ezzel a körültekintő mód­szerrel komoly alapra helyez­ték a bizottságok munkáját a kisterenyeiek. * A pénzügyi állandó bizott­ság tagjai Gáspár Ferenc elv- társ vezetésével már eddig is sok segítséget nyújtottak a helyi pénzügyi szerveknek. Megvizsgálták és megállapí­tották a helyi iparosok 1958 második félévében elért tiszta n Cserháti állami Erdőgazdaság [Balassagyarmat) a megye termelőszövetkezetei épít­kezéséhez. rendelkezésre tud bocsátani 330 m3 régi termelésű cser fűrészrön­köt. A rönk mérete 2—5 méter hosszú, 18—50 cm vastagságú. Vételár köb­méterenként, erdei rako­dón átvéve 700 forint. Egy-egy termelőszövetkezet 10 köbméter erejéig része­sülhet kiutalásban. Felhív­juk a termelőszövetkezetek figyelmét, hogy ezirányú igényüket, sürgősen jelent­sék be az erdőgazdaságnál. jövedelmét, adómegállapítás céljából. Beszámoltatták az adócsoportot eddigi munkájá­ról, megvizsgálták a tavalyi községfejlesztési költségvetés végrehajtását. Az elmúlt három hónapban legnagyobb feladata a mező- gazdasági állandó bizottságnak volt. Rákos József elvtárs, a helyi tsz párttitkára, a bizott­ság tagja büszkén beszélt munkájukról. — Nem volt könnyű, míg el­értük, hogy Szúpatak és Kis- terenye termelőszövetkezeti község leit. Az emberek bizal­ma nyilvánult meg az új iránt és irántunk. Ez nem je­lent számunkra megállapodást. Tovább folytatjuk a politikai előkészítő munkát a tsz-en kívüliek között — mondotta Rákos elvtárs. És még hozzá­tenném: Feltétlenül erősítsék a pártszervezetet is, hiszen ez hatással lesz a további mun­kára. Gondoljanak a közép­parasztokra is, támogassák őket. A tettek ezt bizonyítják, hiszen már most gondoskod­nak a jövő évi takarmány- ellátásról. Megvalósították a hibridkukorica akciót is. Nagy gondok előtt áll a bizottság, hiszen az új életforma alaku­lása újabb és újabb feladato­kat vet fel. Nem lehet elhallgatni a mű­velődési állandó bizottság munkáját sem. Sőt. Egy kis merészséggel azt mondanám, ez a bizottság tett eddig ta­lán a legtöbbet. Ez következik munkája sokoldalúságából. Fenyvesi József elvtárs, a bi­zottság elnöke mosolyogva fo­gadott, de később kicsit gond­terhelten folytatta a társal­gást. — Legfontosabb feladatunk­nak tekintjük a községben lévő 14 kulturális szerv egysé­gesítését. Sürgősen meg kell szüntetnünk ezt a szétforgá- csolódást, ami a csoportok kö­zötti ellentéteket is szüli. Az egységes vezetés komoly fordulatot hozna a község éle­tében. Azonban ez csak fél­megoldás lenne, hiszen nincs művelődési otthona Kistere- nyének. Annyit már elért a tanács, hogy az Állami Gaz­dasággal megegyeztek az ott­hon helyének kérdésében. A bányatelepen külön szeretné­nek építeni a bányászok, ami­re kaptak is a Nehézipari Mi­nisztériumtól 1,8 millió forin­tot. A közös művelődési ott­honba nem egyeznek bele. Ez is gond. Az egyre javuló kulturális helyzet legnagyobbrészt a bi­zottság fáradhatatlan tagjai­nak köszönhető. Minden ösz- szejövetelt, előadást felhasz­náltak arra, hogy terjesszék a kultúrát. Nagyon eredményes a „Szülők az iskoláért” moz­galom is. Nagyon hasznosan alkalmazzák a szemléltetés eszközeit. .4 szociális és egészségügyi és a községfejlesztési állandó bizottság sem marad el a munkában. A tisztasági hó­nap megszervezése, a kötelező védőoltások elősegítése, a köz- és hadisegélyezések pontos el­osztása tanúsítja az előbbi jő munkáját. A községfejlesztési bizottság körültekintő munkát folytatott, s a dolgozók javas­latai alapján rövidesen meg­indítják a halaszthatatlan munkákat. Az állandó bizottságok kez­deti jó eredményeit a mező- gazdaság szocialista átszerve­zése nem törte meg, csupán a szakterület munkáira nem jutott annyi lehetőség, mint máskor, összegezve elmond­hatjuk: tevékeny segítői az ál­landó bizottságok a tanácsnak Kisterenyén. írásomat Feny­vesi elvtárs szavaival fejezem be: „Az emberek már mind többen és többen segítenek, mert látják utunk célját.” P. A. szülédés, anyák naftádra Az anyák napjának immár hagyományos tartalma, hogy a gyermekek kifejezésre jut­tatják szeretetüket, megbecsü­lésüket az édesanyáknak. Az idei anyák napja a KISZ szempontjából különös jelentő­ségű. Hiszen a KISZ rendezi az anyák napját. A KISZ fiatalok taggyűlé­sen beszélik meg, hogy egy- egy alapszervezetben hogyan ünnepük meg az édesanyák napját. Sok helyen virággal, ajándékokkal köszöntik az anyákat. Sok KlSZ-szervezet- ben a megemlékező gyűlések után kultúrműsort mutatnak be az édesanyáknak. Kiszeseink megszervezik az ellenforradalom alatt elesett mártírok édesanyjának kö­szöntését. A kórházak, szülő­otthonok KISZ-szervezetei az itt levő édesanyákat és kis­mamákat köszöntik az anyák napján. A munkásszállásokon, kollégiumokban lakó fiatalok levélben köszöntik édesanyju­kat. Május 7-én a megyei Nőtanács baráti beszélgetésre hívja össze a nagymamákat. A megyei Kereskedelmi Osz­tály Salgótarjánban, Balassa­gyarmaton és Pásztón kiraka­tot rendez a nők megváltozott helyzetéről. fgaz, ami igaz: A Nóg- ®rád megyei Villany- és Épületszerelő Vállalat te­vékenységét vajmi kevés di­csérő szó illette az ellenfor­radalom leverését követő idő­szakban. Bizony, nem kis fába vág­ta fejszéjét Szabó József elvtárs, az 1957. októberében kinevezett új igazgató, ami­kor azzal a töretlen elhatá­rozással foglalta el beosztását, hogy rendet teremt a „dzsun­gelben”. Milyen is volt akkortájt a vállalat általános helyzete? Ahogyan .mondani szokás, ép­penséggel nem irigylésremél- tó! Az ellenforradalmi ese­mények teremtette zűrzavart betetőzte az a tűrhetetlen közszellem, amely a régi ve­zetés egyes tagjai bűnös ma­nipulációinak folyományaként uralkodott el. A dolgozók munkafegyelme kritikán alu­li volt, intrikák, alaptalan személyeskedések burjánoz- tak. Ennek következtében csökkent a megrendelések száma, egymást érték a mi­nőségi kifogások, elpártoltak a régi üzletfelek, nem telje­sítették tervüket és vesztesé­gesen dolgoztak. Szabó elvtárs erélyes kéz­zel, de céltudatosan fogott a rendcsináláshoz. Mindenek­előtt nagyarányú. minden részlegre kiterjedő átszerve­zést hajtott végre a vállalat­nál. A pártszervezettel és a szakszervezettel egyetértésben racionalizálta az egyes mun­kafolyamatokat, s eltávolítot­ta azokat a naplopókat, akik a régi vezetés kivételezettéi­ként soha nem teljesítették egyéni tervüket, mégis többet kerestek, mint a becsületes fizikai dolgozók. A körültekintő intézkedé­seknek csakhamar foganatjuk lett. A munkafegyelem arány­lag gyorsan megszilárdult, a megrendelések sokasodtak, a vezetőség kifogástalan együtt­működése folytán a dolgozók bizalma ismét visszatért. Az átszervezés után — 1958 má­sodik felében — olyan ará­nyú munkalendület követke­zett be, minek folytán év végéig sikerült még az I. félévi lemaradást is felszá- molniok. Az elmúlt évben a vállalat tervezett termelési értéke 0 300 000 forint volt, a teljesített termelési érték pedig 6 590 000 forint. Évi tervüket 85 fizikai dolgozó helyett — éppen az elkerül­hetetlen „tisztogatás” folytán — 75 munkással teljesítették túl. A tavalyi tervezett üzemi eredményük 327 000 forintot tett ki, amelyet kereken 665 000 forintra teljesítettek. Ennek köszönhető, hogy a vállalat nyereségrészesedés címén nem kevesebb, mint 4 VILÁGOSSÁG FELÉ A napokban ismét Lucfal- ván jártam. Legutóbb másfél hónapja találkoztam az itt la­kókkal s akkor hírül adtam, még mindig kísért a múlt, még él a maradiság, sőt mi több, ennek táptalajára is szó került. Éppen ezért most nagy volt a meglepetésem, mikor újra a faluba mentem. És kez­dődött ott, hogy a község be­járatánál fekete táblán fehér betűk adják tudtul: „Termelő­szövetkezeti községS ebben benne van az itt lakó bányász, gyárimunkás, mezőgazdasági dolgozó és értelmiségi mun­kája egyaránt. Legutóbb a pedagógusokat méltán illette bírálat azért, mert nem követtek el mindent, hogy segítsék az itt lakók kul­turális felemelkedését. Ma már lemérhető, hogy a figyelmez­tető szó használt, mert alig je­lent meg a cikk, ott voltak a tsz születésénél, harcba indul­tak a sötétség felszámolásáért. S hogy sikerült-e? Hosszú évekkel ezelőtt a falusi könyvtár könyveit szür­ke por fedte. A kölcsönzők száma 2—3 fő volt. Ma vi­szont a kölcsönzők száma el­éri a negyvenet, s amire soha nem volt példa, keresett könyvek vannak. Ezek közé törtjeik Jókai: Fekete gyé­mántok és A kőszívű ember fiai, Gárdonyi: Egri csillagok című műve.' A nagy érdeklő­désre való tekintettel a három legolvasott könyvből a közel­jövőben a pedadógusok a KISZ-szel közösen olvasóan- kétot tartanak. Ügy tervezik, hogy például az Egri csillagok megvitatását összekapcsolják a török elnyomással, azzal a korral, amelyről a regény szól, s kisebbszerű kiállítást is rendeznek. A lucinyiak zöme — főleg az idősebbek közül sokan — nem jutott túl Salgótarjánon és Pásztón. Azt éppen ma sem tudják megvalósítani, hogy az egész községet elvigyék valahová, de ehelyett a köz­ségi kultúrotthonba varázsol­ják a távoli tájakat. Diavetí­tésekkel egybekötött előadáso­kat terveznek, s így mód nyí­lik arra, hogy például min­denki lássa a Szovjetuniót, an­nak fővárosát. Ott szerepel a tervben például a föld kelet­kezése mellett, az élet kiala­kulása, naprendszerünk és sok egyéb kérdés megismertetése. Minden községnek megvan a maga sajátos főzete, étke­zési rendje. Ősi ülőktől kezd­ve, amióta a legidősebbek is eszüket tudják, Lucinyban mindig egyféle volt a főzet. Szinte már amolyan nemzeti eledellé vált a sztrapacska, a savanyú bab, a haluska, sa­vanyú burgonya. S ha e négy ételt egy lány már el tudja készíteni, úgy mondták, jó háziasszony. Most azonban a helyi nőtanács nagy „forra­dalmat“ idézett elő. Főzőtan­folyamot szervezett a község asszonyai részére, amelynek eredményét bármelyik család­nál ellenőrizheti a kíváncsi látogató. Amiről eddig nem is hallottak az itt lakók, most olyan ételeket főznek. A fő­zelék, spenót, sóska eddig is­meretlen volt. Ma bevonult az étrendbe a rakott burgonyá­val, s a madártejjel egy­aránt. Lehet, hogy ezért, de úgy hallottam, mintha a fér­jek jobban meg lennének most elégedve életük párjá­val ... A színdarab-tanulás, s elő­adás azelőtt amolyan kam­pánymunka volt. Ha jött va­lami nagy ünnep, tanultak, ha nem volt ünnep, nem volt elő­adás. A kultúrmunka, a szín­darab-tanulás és előadás most rendszeressé válik. Ennek je­lentősége túlnő azon, hogy egy- egy estén szórakoztassák a község dolgozóit a helyi fia­talok. A másik, s ez a fon­tosabb, a fiatalok szabad ide­jüket nem a kocsmában töl­tik el, hanem szórakoznak, tanulnak. Ma egyre több fia­tal látogatja hétköznapokon is a kultúrházat, nem a füstös kocsmát. Az apák sem maradnak el fiaik mögött. Most pótolják azt, amire gyermekkorukban nem volt lehetőség. Ritka az a szülő, aki annak idején el­végezte a Vili. osztályt. Most, idős fejjel, újra beülnek az is­kolapadba, pótolják az elmu­lasztottakat. Ma még csak elő­készítés folyik, esti tanfolya­mokat tartanak, de ősszel az iskolai év megindulásakor hivatalosan is megkezdik a hiányzó osztályok elvégzését. Az úttörők is nagy fába vágták fejszéjüket. Előadásra készülnek s úgy tervezik, a bevétel összegét nyári kirán­dulásra, táborozásra fordítják. Tavaly sok szülő félve en­gedte el gyermekét olyan tá­voli útra, de most még erszé­nyüket is megnyitják, ha kell, mert ma, úgy mondják, bár nekem is lett volna rá mó­dom. Lehetne sorolni az elért eredményeket ,a komoly ter­veket, melyek mind-mind a kulturális színvonal emelését célozzák. Azt azonban máris látni, hogy a lucinyiak kilép­tek a maradiság sötétjéből, s ma már nemcsak esznek, isz­nak, ruházkodnak, építkez­nek, hanem — művelődnek, is. — tob — 97 000 forintot osztott szét dolgozói között, ami 17 napi átlagkeresetnek felel meg. Jk vállalat az azonos pro- fllú üzemek közül or­szágos viszonylatban is az előkelő hatodik helyet érte el. S mu tartogat a jövő a fejlődést illetően?* Tény az, hogy a vállalat az egy főre, és egy órára eső termelési szintet szilárdan tartja, bár kapacitásuk 100 százalékkal emelkedett a tavalyihoz ké­pes;. Amíg 1933-ban a terve­zett havi nyereség „csak” 27 000 forint volt. addig az idén ez az összeg kereken 40 000 forintot tesz ki. A ter­melőszövetkezeti építkezések­kel kapcsolatban 4 millió forint összegű munkálatokat végeznek az ország különbö­ző megyéiben, elsősorban Győr—Sopron és Pest me­gyékben. A fizikai dolgozók száma jelenleg már 89, s ez a lét­szám alig egy hónapon belül újabb 50 fővel növekszik majd. Ugyanakkor az admi­nisztratív és a műszaki dol­gozók létszáma csupán 3-3 fővel fog gyarapodni. Az MSZMP Központi Bi­zottságának március 6-i ha­tározatát széleskörűen, alapo­san megtárgyalták. Ennek nyomán külön KISZ-brigád alakult, amely vállalta, hogy a hulladékanyagokból mun­kaidőn túli szorgoskodással 32 000 forintot takarítanak meg év végéig. Megindult az úgynevezett „három napos mozgalom” is. Ennek lénye­gét az a vállalás képezi, hogy ezentúl minden kivitelezést Vigyáz*! Tizennégy év telt el azóta, hogy elnémultak az ágyúk, nem vij­jognak az aknák. A béke lett úrrá. A békés építő csendbe azonban tizennégy év után is belerobban Vigyázz: Robban! A kis tudat­lan gyermek nem is sejti, hogy a halál leselkedik rá! A kertben, játék közben találták a nagyobb fiúk a piciny gyermek ölében levő gránátot. Szülők! Felnőttek! Ne engedjük gyermekeinket n gyilkos, halálos robbanóanyaggal játszani. Adjuk azt át a megyei Légoltalmi Parancsnokságnak (me­gyei tanács épülete). — beleértve a rövidebb léleg­zetű munkákat is — az ere­deti határidőnél három nap­pal előbb fejeznek majd be. így válik lehetővé azután az évi terv december 20-ig tör­ténő teljesítése. Nagy súlyt helyeznek a takarékossági elvek messzemenő érvénye­sítésére is. Csak példaként említem, hogy vállalásuk sze­rint csupán a kiküldetési költségeknél 12 000 forintot szándékoznak „megspórolni” az év végéig. A szerelőbri­gádok az önköltségcsökken­tést tartják elsősorban szív­ügyüknek. Egységes lelkese­déssel vállalták, hogy a 3 százalékos, úgynevezett meg­engedett hulladékot 2 száza­lékra csökkentik, s ezzel az év végéig mintegy 20 000 fo­rint megtakarítást érnek majd el. í^sak a kiváló termelési ^ eredmények j ellemzik az Épületszerelő Vállalat te­vékenységét? Aligha! Tartal­mas pártélet, KISZ-mozgalom és szakszervezeti munka ala­pozza meg éppen a dicsére­tes gazdasági egyensúlyt. Na és még valamit! A kulturá­lis fejlődés szükségszerűségé­ről sem feledkeznek meg! Ezt bizonyítja az a tény, hogy kiváló színjátszó cso­portjuk van, amely a közel­múltban aratott megérdemelt, forró sikert Fehér Klára: „Nem vagyunk angyalok” c. 3 felvonásos vígjátékának bemutatásával. Nemcsak Ba­lassagyarmaton, hanem Dej- táron és Mohorán is. Gyurki Zoltán az akna, a gránát gyilkos hangja. Tizennégy év után is szedi még áldozatait a hátrahagyott fasiszta gránát, akna. A megyei Légoltalmi Parancs­nokságon beszélünk ezekről. Hogy mondják itt?- Sajnos, még mindig előfor­dulnak tragikus szerencsétlensé­gek. Sok felnőtt felelőtlenül ott­hagyja a határban a talált gráná­tot, aknát, ahelyett, hogy a leg­sürgősebben jelentenék parancs­nokságunkhoz. Az így eldobott aknák a gyermekek kezébe ke­rülnek, játszadoznak vele, s vége... Ml mindent elkövetünk, hogy csökkentsük ezeket a bal­eseteket, de feltétlen valameny- nylünk összefogására van szük­ség, hogy a talált robbanóanya­gok hollétéről értesítsenek ben­nünket. Tűzszerészeink nagyszerű munkát végeznek, sokszor a leg­nagyobb kockáztatás közepette teszik ártalmatlanná a háborúból hátramaradt gránátokat, aknákat, nem egy esetben repülőbombákat Is. Az összegyűjtött robbanóanya­got teljesen lakatlan területen, földbe vájt gödrökben semmisít­jük meg. A robbanás után jő ér­zés tölt el bennünket, mindig azt mondjuk: ez a gránát, vagy akna már nem tesz kárt senkiben .. * Igen. Elő kell segíteni a LE- GOSOK munkáját. Ok gyerme­keinkre, miránk, egyszóval vala­mennyiünkre vigyáznak. Ezért je­lentsük a talált robbanó anyago­kat, gyermekeink életét védjük vele. A tűzszerészek nagy szak­értelemmel, nagy kockázattal te­szik ártalmatlanná azokat. Tűzszerészeink gyűjtik össze a háborúból ittmaradt aknákat, gránátokat, sőt mint a képen látható, repülőbombákat is. Mély gödröt ásnak, s úgy semmisítik meg a gyilkos anyagot. Képünkön a gödörben elhelyezett robbanóanyag látható, megsemmisítés előtt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom