Nógrádi Népújság. 1959. április (15. évfolyam. 26-34. szám)
1959-04-11 / 29. szám
1959. április 11. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Jobban elégítsék ki as igényeket a kereskedelem dolgosói II XXL kongresszus által jóváhagyott nagy tervekből A hétéves terv végére 1,1-szeresére emelkedik a Szovjetunió gyapjútermelése. A terv szerint 1965-re 548 000 tonnára növekszik a Szovjet unió gyapjútermelése. A népjólét emeléséhez tartozik a lakosság jó húsellátása.A terv szerint a jelenlegi húsfogyasztásuk megduplázódik, a hétéves terv végére 16 millió tonnára emelkedik. cA tu k a rékoskadáj h a Salgótarjánban és a salgótarjáni járás egy jó részén már április elsején, 3-án, sőt még az ünnepek után 6-án és 7-én is kenyérbeszerzési gondokkal küzdött a lakosság. Mindenekelőtt azért, mert kereskedelmi szerveink — elsősorban a Kelet-Nógrád megyei Népbolt és a Salgótarjáni Kiskereskedelmi Vállalat — áruforgalmi vezetői és bolti dolgozói ELMARADTAK AZ ÉLET, AZ IGÉNYEK MÖGÖTT, rosszul, körültekintés nélkül számoltak a napi szükséglettel. Elsősorban a járás községeinek boltjaiban április 1-én és 2-án nagyobb mennyiségű szikkadt kenyér halmozódott fel, a húsvéti ünnepekből maradt vissza. Ennek láttán számos boltvezető lemondta, vagy csökkentette az üzlel kenyérigényét a gyárakban. így például Kisterenyén, Mátravere- bélyen, és más környező községekben is a szokottnál lényegesen kevesebb kenyeret vettek át a kenyérgyáraktól. Ugyanakor azonban 3-án reggel, s főleg a déli, délutáni órákban a lakosság részéről már olyan igény jelentkezett, amelyet az üzletek képtelenek voltak kielégíteni. Ennek hatására Nagybátonyból, Kis- terenyéről és Zagyvapálfalvá- ról igen sokan Salgótarjánba utaztak, hogy kenyérszükségletüket a kettős ünnepekre beszerezzék. így tehát már nemcsak a járás több községében, de a megnövekedett igények miatt Salgótarjánban is problémát okozott a szükségletek kielégítése. A kiskereskedelem irányítói sem a városban, sem a járásban nem A Balassagyarmati Bútorgyártó Vállalat KERES ÁLLANDÓ ALKALMAZÁSRA ÉPÜLET ÉS BÜTOR- ASSZTALOSSÁGBAN JÁRTAS GÉPI ÉS KÉZI szakmunkásokat. Jelentkezés: Balassagyarmat, Rákóczi út 66. alatt. figyeltek fel időben erre a jelenségre. Elmulasztották a körültekintő piackutatást és a gyors intézkedést. Az a néhány napos zavar, amely a városban és a járásban a kenyérellátásában jelentkezett, KOMOLY FIGYELMEZTETŐ, hogy a kiskereskedelem vezetőinek és dolgozóinak mesz- szemenően figyelembe kell venniük nemcsak az igények változását, hanem azt a gazdasági szerkezeti változást is, amely országunkban végbemegy. Csak egy példát. A nagybátonyi 2. sz. Népboltban a tavalyihoz képest több mint a duplája a kenyérfogyasztás. Nagyarányú a növekedés mind a földművesszövetkezeteknél, mind a Népbolt összességét tekintve. Világosan álljon a kereskedelmi dolgozók előtt, hogy munkájuk szervesen illeszkedik bele az egész népgazdaságba, egész életünkbe, s ha ők elmulasztanak felfigyelni fontos jelenségekre és összefüggésekre, akkor az igen hamar nem kívánatos hatásokban jelentkezik. A kiskereskedelem mulasztásának olyan következményei voltak, mint az, hogy több üzlet előtt feleslegesen sorban álltak, tumultus keletkezett. S nem kevésbé káros az sem, hogy a kenyérgyáraknak a 6-án és 7-én benyújtott, az eredeti napi szükségleteket jóval meghaladó igényeket csak nehezen, költségesen sikerült — ha részben is — kielégíteni. A kereskedelem hibáján túl más okok is létrehozták ezt az átmeneti zavart. Mint ismeretes, többmillió forintos költséggel építette fel államunk a nagybátonyi kenyérgyárat. Csak természetes, hogy Nagybátony és környékének lakói megnövekedett várakozással tekintettek a gyár termelésének megindulására. Sajnos, azonban e többmilliós értékű beruházás munkáját egy EGÉSZ SOR DOLOG GÁTOLJA. Kedden, 7-én délelőtt például két óra hosszat, majd este 10- től 8-án reggel negyed hétig nem kapott vizet a kenyérgyár. A nagybátonyi vízmű minden előzetes értesítés nélkül beszüntette a szolgáltatást. Arra sem volt lehetőség, hogy a négy köbméteres tartályt feltöltsék. Ez a felelőtlen eljárás több mint 40 mázsa kenyér kiesését jelentette, amit Budapestről kellett pótolni. A másik ilyen probléma, hogy már egy hónapja befizették a postának a 9600 forintot a telefon beszereléséért, de az még a mai napig sem készült el. Semmi lehetőség nincs arra, hogy a gyár gyorsan és közvetlenül tartson kapcsolatot az üzletekkel. A harmadik gond — és ez Salgótarjánban sem kisebb —, hogy a TEFU rendszeresen pontatlanul, késve bocsátja a kenyérgyárak rendelkezésére a gépkocsikat. A nagybátonyi kenyérgyár 3-án például több mint négyórás késéssel kapta meg a gépkocsit. A salgótarjáni kenyérgyár szintén 3-án két gépkocsit késéssel kapott. A kisebb-nagyobb késések rendszeresek, és fölöttébb bosszantók. Érthetetlen, hogy a TEFU vezetői miért nem tulajdonítanak megfelelő jelentőséget a kenyér pontos kiszállításának. A kenyérfogyasztás megnövekedésével kapcsolatban még két egészségteeln jelenségről kell szólni. Az egyik az, hogy számos családban egyszerűen elképzelhetetlennek tartják, hogy szikadt kenyeret vásároljanak. Igaz, hogy a frissesség a kenyér elsőrendű követelménye, de esetenként a másnapos kenyér is elfogyasztható. A másik káros jelenség pedig az, hogy állatokkal is etetnek kenyeret. Ezzel — bármilyen indító okai is vannak — egyáltalán nem lehet egyetérteni. A párt Központi Bizottságának a munkásosztály helyzetével foglalkozó határozata rámutat, hogy — többek között — MEG KELL JAVÍTANI A MUN- KÄSLAKTA VIDÉKEK ELLÁTÁSÁT, jobban figyelembe véve az igényeket, és megfelelő piackutatás alapján elégíteni ki a szükségleteket. E határozat végrehajtásában nagy feladat vár a kereskedelem dolgozóira, amelyet a jövőben — mint az elmúlt napok kenyérproblémái mutatják — sokkal körültekintőbben, megfontoltabban s a jelentkező igények összefüggéseit vizsgálva szükséges megoldaniok. — bg — Sokszor beszélünk arról, hogy a takarékoskodás, a takarékbetétgyűjtés milyen hasznos dolog, mennyire megkönnyíti nagyobb célkitűzéseink valóra váltását. Arról azonban nem igen hallunk, hogy takarékoskodás és izeteneie a szerencse ikertestvérek. Pedig így van! Erről szeretnénk egy példát elmondani annak a baráti beszélgetésnek alapján, amelyet nemrég az Országos Takarék- pénztár egyik betétkezelő tisztviselőjével folytattunk. E történet kézdete a múlt évi nyereségrészesedések kifizetésére nyúlik vissza A történet szereplője K. L. A nyereségrészesedé» kifizetése előtt éppen úgy, mint társainak jórésze, részesedésének egyré- *zét takarékbetétkönyvben kérte. Méghozzá nyereménybetétkönyvben. Kívánságát teljesítették és K. L. a készpénz mellett kézhez kapta a több száz forintról kiállított nyereménybetétkönyvet is. A pénzt rövidesen elköltötte, a betétkönyvben kért összeg azonban érintetlen maradt. És ez volt a szerencséje. A legközelebbi nyereménybetét- kőnyv sorsoláson kihúzták könyvét, betétösszege megduplázódott. Megyénk termelőszövetkezeteinek fejlődéséből Megyénk termelőszövetkezeteiben gondos, körültekintő munka folyik a jó állatállomány kialakítása érdekében. Az elmúlt gazdasági évben különösen a berkenyéi Petőfi Termelőszövetkezet jó munkája bontakozott ki e téren. A berkenyéi Petőfiben az egy tehénre eső évi tejtermelés 4153 kilogrammra emelkedett. Ezzel az eredményükkel országosan a harmadik helyre kerültek. 4153 A tibeti kérdésről Ti beiben megdördültek a fegyverek. Kopaszra borotvált lámák, aranyfülbevalós földesurak, apró lovakon nyargaló hegyi martalócok, néhány napra a figyelem középpontjába állították ezt a „világ tetején” elterüld, vidéket. Néhány szó Tibetről Közép-Ázsiában a tenger színe fölött több ezer méter magasságban hatalmas hegyláncoktól körülzárva fekszik ez a hazánknál tízszer nagyobb területű, de lakosaiban kétmilliót alig elérő terület. Ha hazánk nagy fia, Körösi Csorna Sándor, aki 1819- ben útnak indult, hogy megkeresse az ősmagyarok nyomait és Tibetben összeállította az első tibeti nyelvtant és szótárt, több mint száz év múlva feltámadott volna, bizony nem sok változást tapasztalt volna búvárkodásainak és szenvedéseinek színhelyén. A hatalmas hegyláncok közé ékelődve, mintha megállt volna a történelem. Az időszámítás utáni VII, században fénykorát élte a tibeti királyság. Még Kína is sarcot fizetett neki. Ti- betnek erős volt India felé is a kapcsolata. Onnan kapta vallását a buddhizmus egyik megjelenési formáját, a lámaizmust, a lámaista vallás feje Buddha élő földi megjelenése a Dalai Láma. A hit szerint milyet a Dalai Láma meghal, a lelke átmegy egy csecsemőbe, aki a Láma halálának pillanatában születik. A megfelelő csecsemő kiválasztása ősi valtörténik ugyanúgy még ma is A kínai tibeti kapcsolatok a kínai császárság erősödésével változáson mentek keresztül. Az erős mandzsú dinasztia kínai hegemóniát biztosított Tibet fölött. 1720-ban Kangó-Hszi hadserege bevonult Lhasszába. Tibet autonómiája megmaradt, de Kína szuverénitása érvényesült fölötte. Kína irászedett és jóváhagyta a magasabb kinevezéseket. A kínai polgári forradalom a kínai császárszág bukása más hatalmak előtt is biztató lehetőségeket nyitott, hogy Tibet felé próbálják kiterjeszteni uralmukat. A két világháború között — s már ezt megelőzően is — Anglia, a második világháború alatt és után pedig az Egyesült Államok tanúsított fokozott érdeklődést Tibet iránt. Kína mindvégig fenntartotta igényét Tibetre, míg végre a kínai győzelmes forradalom után két évvel, 1951 májusában Pekingben egyezményt írtak alá Tibet visszacsatonyította a külügyeket, adót lásáról. A lázadás okai Tibet békés felszabadítása és a megkötött egyezmények ellenére a tibeti uralkodó rétegek érezték, hogy anakronisztikus uralmuknak vége még akkor is, ha a kínai központi népi kormány nem avatkozik bele konkrétan Tibet vallási és társadalmi életébe. A mindjobban felvilágosuló és a szocializmust építő kínai fejlődést látó tibeti néptömegek, jobbágyok, maguk akarják majd előre vinni az idő kerekét. Abban is kiegyeztek volna már a reakció egyes fő képviselői, hogy valamiféle fejlődés meginduljon, azonban természetszerűleg nem a szocialista, hanem a kapitalista lási rítus szerint történt és fejlődést szerették volna biztosítani. Ebben a törekvésükben pedig csak az angol és amerikai imperialistákkal való szövetkezés segíthette őket. Világos tehát, hogy ez a törekvésük találkozott az imperialisták elképzeléseivel, akik Tibet felszabadulása után sem akarták felszámolni jól kiépített ügynöki hálózatukat. Ugyancsak .megmaradtak a Kuomintang kapcsolatok is. Annak ellenére, hogy a kínai forradalom győzelme után 1949-ben eltávolították a Koumintang diplomáciai missziót az országból, az együttműködés a reakciós rétegekkel továbbra is fennmaradt. Ezek büntetlenségüket arra használták fel, hogy titokban szervezkedjenek a központi népi kormány ellen. A szervezkedők taktikája az volt, hogy kifelé jó arcot mutattak, résztvettek az autonómiát előkészítő bizottságban, látszólag egyetértettek bizonyos reformok bevezetésével, ugyanakkor mindent elkövettek fennálló feudális privilégiumaik védelmében. A vallási fanatizmus sötétségében tartott tibeti lakosságot azzal agitálták, hogy a reformok magát a vallást fenyegetik. Így igyekeztek aláaknázni a fejlődés és a reformok tömegbázisát. A felkelés katonai erejét az évszázadok óta rabló hadjáratokat folytató Kamba törzs adta, melyet vallási vezetői régi életmódjuk fenntartásának és a „vallás védelmének” ürügyével a végsőkig fanatizáltak. A kam- bák tevékenységére jellemzően írja a Neue Zürcher Zeitung című svájvi tőkés lap, hogy a tibetiek a kínaiaktól kértek védelmet a „fosztogató szabadságharcosok” ellen. A Dalai Láma szerepe ma még nem teljesen világos, ö is kétszínű játékot játsz- szott-e és felhasználva a lázadók átmeneti Ihászai betörését, csatlakozott hozzájuk és most megkísérli elhagyni az országot, vagy pedig a felkelők erőszakkal vitték magukkal, hogy ezzel is nehezítsék a helyzet rendeződését, hiszen a buddhista tömegek hallatlan odaadással csüggnek a legfelső egyházi és világi vezetőnek tekintett Dalai Lámán. A Dalai Láma szerepe nyilvánvalóan az elkövetkezőkben nyer majd tisztázást. De a kínai hatóságok a kétséges helyzet ellenére, mégis a legmesszebbmenő jóindulattal kezelik a láma személyének problémáját. Az imperialisták céljai Az imperialista célok már sokkal világosabbak. Az imperialista és koumintang ügynökség segítségével kirobbantott lázadásnak egyik nyilvánvaló célja a népi Kína gyöngítése. Nem kevésbé lényeges azonban az a csel, hogy a hosszú idő óta előkészített lázadás segítségével éket próbáljanak verni Kína és India közé sőt megkíséreljék kompromittálni Kínát az ázsiai népek előtt. Nem vitás, hogy a tibeti imperialista ügynökök és szövetségeseik mozgatása Kínával határos területekről történt. Ugyanakkor a vallás védelmének kikiáltott tibeti lázadást az indiai reakció felhasználja az indiai vallásos tömegek félrevezetésére. Ennek segítségével Nehrura nyomást próbálnak gyakorol„álljon ki a tibetiek vallásának védelmében”. Ez pedií természetszerűleg az együttélés alapelveinek megsértéséi és Kina belügyeibe történd illetéktelen beavatkozást jelentené, amit Kína kénytelen volna visszautasítani. E: egészében nem javítaná í két ország kapcsolatait és objektíve az imperialistái malmára hajtaná a vizet. A harmadik célja az imperialistáknak, hogy eltereljél a figyelmet a német imperializmus és militarizmus fel- támasztásáról, a „tibeti kér- dés”-t állítsák a világ figyelmének középpontjába é, mintegy új „magyar prob lémát” tálalják az emberei elé. Igen jellemző, hogy méí az imperialista sajtó sen merészelte kezdetben ilyer beállításban megközelíteni ; problémát, hanem arról írt hogy a tibeti konzervatizmus- ban és haladás-ellenességbei kell keresni a lázadás okait Ma már azonban mintegj az amerikai külügyminiszté rium karmesteri pálcájánál intésére a tőkés sajtó rágal mazó kórusban üvölti, hogj a kínai kommunisták el akar ták rabolni a tibeti nép val lását és ezért folyik a szén háború. A kérdés megoldása A végtelen hegyek, a járhatatlan terep lehetővé teszi, hogy egyes lázadó csoportok rövidebb, hosszabb ideig elrejtőzzenek, vagy nyugtalanítsák az egyes vidékeket. A fejiouest azonban, mely a világnak ezen, talán egyik legjobban elhagyatott, legsötétebb részén is megindult, nem tudja semmi sem feltartóztatni. A feudalizmus feloldását Tibetbea ma már nem a tőkés rendszer, hanem a szocializmus fogja biztosítani.
