Nógrádi Népújság. 1959. március (15. évfolyam. 18-25. szám)
1959-03-18 / 22. szám
1959. március 18. nógrádi NCrűjsAe \ termelőszövetkezetek érdekében dolgozik az Áliatforgalmi Vállalat Az Állatforgalmi Vállalat legfontosabb feladata továbbra is az, hogy biztosítsa megyénk húsellátását. Az 1959-es évre a lekötött szerződések alapján a marha- és sertéshúsból jelentkező igények kielégítése megfelelőnek mutatkozik, s ebből következik, hogy húsellátásunk az idei esztendőre biztosítva van. E fontos feladat amellett, az Állatforgalmi Vállalat különös gondot fordít termelőszövetkezeteink erősítésére, jövedelmének emelésére, Ennek érdekében még ez évi lejáratra köthetnek hizlalási szerződést. A hizlaláshoz szükséges alapanyagot a kirendeltségek biztosítják. A termelőszövetkezetek üzemteirveibe beállított, hizA Salgótarjáni Acélárugyár huzalmű gyár- részleg dróthúzó üzemében, a gyorsgépeket Bányik Antal és társainak újítása révén, fokozatos gépekké alakították át. Olyanképpen, hogy a dobok fölé leemelő szerkezetet készítettek. Ez munkavédelmi szempontból is jelentős, mert ' az ott dolgozóknak nem kell kézierővel a nagysúlyú karikákat a gépre felrakni. A képen Teplan Géza dróthúzó leemeli a kész | huzalt. VVN/0\/VW\ft/VWWWWWWVWWW^ * 1 laláshoz szükséges állatokat a termelőszövetkezetek már részben átvették az Állat- forgalmi Vállalattól, mint Nógrádgárdonyban, Szécsény- ben, Becskén és Pilinyben. De március és április hónapokban teljes egészében kielégítik a termelőszövetkezetek ilyenirányú igényeit. A termelőszövetkezetek részére korlátlan mennyiségben szállítanak hizlalásra alkalmas süldőket is. Az Állatforgalmi Vállalat a termelőszövetkezeteket anyagilag segíti azzal, hogy a felvásárolt állatok után nagyüzemi felárat fizet. Hamarosan döntés lesz arról is, hogy az export felárat közvetlenül a termelőszövetkezetek kapják meg. A vállalat gondolkodik arról, hogy az igavonásra alkalmatlan lovakat a termelőszövetkezetek minél előbb leadják. Azonban a tavaszi munkálatok mielőbbi elvégzése érdekében az Állatforgalmi Vállalatok kirendeltségében a termelőszövetkezetek megállapodást köthetnek a lovak későbbi leadására is, s az átvételi árak magasabbak lesznek, mint jelenleg. Ezen túlmenően az Állat- forgalmi Vállalat szakemberei szakmai segítséget is nyújtanak az újonnan alakult termelőszövetkezeteiknek. Az Áliatforgalmi Vállalat igazgatósága szakembereket küldött megyénkbe, akik az új termelőszövetkezetek tervkészítésénél segítenek. A körzeti felvásárlók pedig a területükhöz tartozó termelőszövetkezeteknél, az állatok értékesítésénél nyújtanak segítséget. Glezo§znak élni kell! Elvtársak, munkával elfoglalt, serény nógrádi emberek! Álljatok meg egy pillanatra, figyeljetek. Gyilkosságra készülnek a Földközi-tenger egyik szigetén, Krétán. Most, amikor ébred a természet, új élet kezdődik, egy embert meg akarnak ölni. Elakarják tőle rabolni ami a legdrágább; az élet. Tudjátok, kit akarnak meggyilkolni? Manolisz Gle- zoszt, a görög nép fiát, a fasizmussal hősiesen szembenéző görög hazafit. Manolisz Glezosz még él! Ha összefogunk és megálljt kiáltunk a gyilkosok felé, életben is marad. Emeljük fel egységesen tiltakozó szavunkat. Kiáltsa ember, asszony, leány és gyermek: ne nyúljatok Glezoszhoz! Görögországban már januárban összeült a katonai bíróság, hogy meghirdesse a halálos ítéletet, de a népek tiltakoztak és a hóhérok meghátráltak. Félnek Glezosztól, azért akarják meggyilkolni. Glezosz már bebizonyította; a népért kész életét áldozni. A népek ajkán szájról-szájra száló igaz legendává lett az a hősi tette, amellyel 1941- ben az Akropoliszról letépte Hitler horogkeresztes zászlaját, s bátran kiáltotta: pusztuljon a háború. A fasizmus halálra ítélte, de nem tudták kézre keríteni, a görög föld elrejtette hűséges fiát. 1948- ban a görög nép nagy megpróbáltatása idején megint szót emelt a háború ellen. A görög reakció börtönbe vetette, de hiába zárták a hideg falak közé, ott élt a nép szívében és képviselőjükké választották. A hóhérok ismét meghátráltak. Glezoszt nem törték meg, ismét felemelte szavát a háború ellen. Nem akarja, hogy emberek millióinak vére follyék. Tiltakozott, hogy Görögország a gyilkos atomfegyverek támaszpontja legyen. S a görög nép mögéje sorakozott. A gyilkosok, hogy elfojtsák szavát, ismét börtönbe vetették és Görögországból Kréta szigetére hurcolták, hogy elrejtsék a rá jelképként tekintő nép elöl. Titokban akarják kivégezni. Emberek, ti akik tudjátok, mily szép az élet, ne engedjétek. Zúgjon szavunk, mint a vihar barátunkért, a görög nép fiáért: életet Glezosznak! Sok börtönajtót nyitott már ki szavunk, nyissuk fel Glezosz börtönének ajtaját is. Glezosz még él! S Glezosznak élni kell! Bl Gy. német kérdés megoldása a béke bistosítéka Az elmúlt hét nemzetközi eseményei között a közvélemény érdeklődése elsősorban két államférfi útja felé fordult. Hruscsov lipcsei és berlini, Macmillan párizsi és bonni útját, a berlini helyzet, a német kérdés, a csúcstalálkozó ügye iránti szorongó várakozás, a békevágyó tömegek sürgető érdeklődése kísérte. A nemzetközi helyzet megfigyelői számára nem vitás, hogy napjainkban a német kérdés rendezése, vagy megoldásának további odázása mindennél égetőbben érinti az európai béke ügyét. Az a lelkes, meleg szeretetteljes fogadtatás, mellyel a német nép Hruscsovot az NDK-ban körülvette és a kétely, gyanakvás, mely Macmillan útját szövetségeseinél kísérte: mindennél világosabban mutat rá, hogyan áll egységesen, megingathatatlanul a béke ügye mellett egyik tábor és hogyan bomlik szét, forgácsolódik az ellentétes érdekek között a hidegháború fenntartására, a feszültség fokozására törekvő. Atlanti Szövetség. Európa tűzfészke Nyugat-Berlin ma kétségtelenül Európa háborús tűzfészke, melynek felszámolása a leglényegesebb lépést jelentené az európai béke megszilárdításához. Ezt a lépést indította el közel négy hónapja a szovjet kormány javaslata. A javaslat nem kis zavart okozott a nyugati táborban, elmélyítve a sza- kedékot az „atlanti szövetségeseik” között akiknek józanabb része a tárgyalások mellett foglalt állást ,de nem hiányoztak az olyan „gőzfejre” valló kijelentések sem, hogy „inkább páncélos konvojjal törni utat Berlinbe, mint leülni a tárgyalóasztalhoz...” Nem érdektelen a berlini kérdés kezdetére visszapillantani napjainkban. Ez a probléma 1948 nyarán kezdődött, amikor a nyugati hatalmak, miután Németország nyugati övezetében megszegték a postdami megállapodásokat és pénzreformot hajtottak végre, tervbe vették a berlini négyhatalmi köz- igazgatás aláaknázását. Bevezették Nyugat-Beriinben is a nyugatnémet márkát, s ezzel megtették a gyakorlati lépést Berlin kettészakításá- ra. Ezzel kezdődött... aztán folytatódott a hidegháború, feszültséget szolgáló különböző manőverekkel, légihíddal. Hogy a cél mi volt, azt legvilágosabban a nyugatberlini akkori polgármester fejezte ki, aki kijelentette: „Berlin a legolcsóbb atombomba számunkra...” Berlini boszorkánykonyha vetették, de az SZDP vezetői erről hallani sem akartak. Meg kell jegyezni, hogy a koalíciós .megoldás sem lett volna csodaszer, mint hogy azt egy időben állítottuk. A szervezetileg önálló SZDP jobboldali, és centrista vezetői a súlyos nehézségeket, kritikus bel- és külpolitikai helyzeteket kihasználva mint jllenzék kívülről és mint a latalom részese belülről tánadhatta volna a Magyar Tanácsköztársaságot. Ezt még gy is megtették, de az egy- dárihoz való tartozás némi- eg kötötte őket. |ogos kérdés, hogy miért nem távolították el lz opportunista vezetőket? A Lárom legjobboldalibb vezető: iarami, Peydl, Buchinger rimaradt önként a pártból, nem vállalt funkciót. A lommunisták hibát követtek 1, mert nem követelték még öbb jobboldali vezető el- ávolítását. Ehhez hozzájárult z az előbb már említett íny is, hogy a jobboldali ezetők leleplezése és telis elszigetelődése márciusig em fejeződött még be telisen. A jobboldali vezetők gyrészt azért mentek bele Tanácsköztársaság kikiál- ísába, hogy ne veszítsék el épszerűségüket, másrészt sért, hogy a fontos pozícióst felhasználhassák a pro- ■tárdiktatóra mielőbbi megák tatására. Haukricht, Peyer b.) A centristák (Kunfi, ohm stb.) is csak addig áll- ik a Tanácsköztársaság mel- tt, amig - annak erejét lát- k, amig erősebbnek érezték a külső- és belső ellen- forradalmi erők együttes nyomásánál. Mikor a Tanács- köztársaság veszélybe került (már április végén) a hatalom átadását követelték egy szociáldemokrata direktórium javára. Az egyesülés tehát elkerülhetetlen volt. De ugyanakkor a jobboldali elemek bennmaradása a pártban hiba volt, s a Tanácsköztársaság belső nehézségeinek egyik fő okozójává vált. Hiba volt továbbá az is, hogy a kommunisták követ- kezetlenek voltak az egyesülés alapját képező program szociáldemokrata szabo- tálóival szemben. A program megállapításaihoz való ragaszkodás jogi alapot ad arra, hogy az opportunista szociáldemokrata vezetőktől megszabaduljanak, de ezzel nem éltek a kommunisták. A KMP vezetői nem értették a párt szerepét, jelentőségét, a proletárdiktatúra alatt. Voltak olyan nézetek is, hogy a Tanácsköztársaság létrejöttével szükségtelenné vált minden párt, csupán a Munkástanácsokra van szükség. Kun Béla sokáig ellene volt minden „frakciózásnak”. A szociáldemokrata jobboldal és centrum bizonyos idő után — ismét egymásra találva — minden fontos kérdést külön — „frakciózva” — megtárgyalt, egyeztette álláspontját. Ugyanakkor az egyesülés következménye az lett, hogy kb. 30 000 kommunista párttag feloldódott a 6—700 000 tagot számláló SZDP tagságban. Az egyesülés kevés kivétellel úgy zajlott le, hogy a kommunisták beléptek az október óta _ _ erősen felhígult SZDP-ba. Az I készüléket iktattak be egyesült párt a Tanácsköztársaság idején tovább növekedett. Közel egymillió-ötszázezerre nőtt a taglétszám. Az egyesült párt nem volt élcsapat. A proletáriátus akkor veszítette el tehát élcsapatát, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy míg a kommunisták a kormányszervekben, a fronton és másutt mindent feláldozva harcoltak, a jobboldali és centrista szoc.dam. vezetők jelentős többsége (párt, szakszervezet) vonalon maradt, s rontotta a munkás- osztály hangulatát. A rutinos szociáldemokrata vezérek jól fel tudták használni e célból a katonai, élelmezési nehézségeket. kommunisták a párt hiányának veszélyét észrevették már a Tanácsköztársaság ideje alatt. Kun Béla elvtárs májusban több előadást tartott a pért kérdéséről. Előadásaiban mindenekelőtt a szakszervezetek szétválasztását, a proletáriátus legjobbjainak tömörítését vetette fel, bár, még ezek az előadások is mutatják, hogy a kommunisták között is milyen nagy tájékozatlanság volt a párt proletárdiktatúra alatti szerepét illetően. Ezeknek a törekvéseknek a megvalósítására a történelem nem adott időt. Hruscsov november 28-i sajtóértekezletén berlin jelenlegi helyzetére a „rákos daganat” kifejezést használta, hogy a kijelentés menynyire találó, azt Brandt, nyugat-német polgármester nem egy elszólásával alátámasztotta, amikor elmondotta, hogy Berlin létezésének az a fő feladata, hogy megzavarja a körülötte fekvő országrész, vagyis az NDK konszolidálódását. Még nyíltabban is elárulta a célókat Brandt, amikor hangoztatta, hogy Nyugat-Berlin az imperializmus, a NATO támaszpontja a szocialista országok eilen az NDK szívében. Vagy beszéljünk arról, hogy a nyugati nagyhatalmaknak fontos hírszerző szolgálatai yannak Nyugat-Berliniben, ahol ügynököket képeznek ki a Német Demokratikus Köztársaság ellen? Hogy 1956- ban félkilométeres alagutat fedeztek fel, melyet Kelet- Berliin alá fúrtak és építettek ki s itt nyugat-berlini kémügynökségek lehalgató az NDK telefonvezetékeibe. Mutassunk rá arra, hogy a Nyugat-Beriinben működő amerikai rádióállomás segítségével valóságos hullámháborút folytatnak a Német Demokratikus Köztársaság ellen? A szovjet javaslat ezeknek a visszásságoknak kíván véget vetni. A semlegessé vált, szabadvárossá nyilvánított Nyugat-Berlin megszűnne bonyodalmak és háborús lehetőségek tanyája lemná. Kilobbanna a legveszedelmesebb háborús tűzfészek Európában. A berlini közlemény, melyet a napokban tettek közzé Hruscsov lipcsei és berlini látogatásáról és tanácskozásáról, újabb fejezetet jelent abban a szívós küzdelemben, melyet a békéért, a hidegháború megszüntetéséért, a nemzetközi helyzet enyhüléséért folytat a Szovjetunió. Egyire nyilvánvalóbbá válik, hogy a német béke- szerződés megkötése, a berlini helyzet felszámolása, a feltámadó német militarizmus veszélyének idejében való elhárítása a világ minden bé- keszereitő emberének érdeke. Hruscsov berlini látogatása rán nyilvánvalóvá vált, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban is jelentős erők támogatják ezt a békeszerető és gyakorlatias politikát, támogatják elsősorban a nyugat-német munkásosztály széles réteged, a német nép milliói, akik egyre növekvő aggodalommal szemlélik a támaszpontokat, atombomba-szállítmányokat, ha- lálthozó terhükkel a fejük felett kóválygó amerikai repülőgépeket. És nem akarnak áldozatul esni Adenauer feneketlen díványának, aki csak úgy tudja elképzelni a német kérdés megoldását, hogy elnyelje, bekebelezze Németország demokratikus részét. Mert azoknak természetesen nem tetszik a szovjet javaslat, akiknek léte a hidegháborús irányzat alapjára épült, akiknek hatalmát megrázkódtatással fenyegeti az agresszív jellegű intézmények megszűnése. Széthulló szövetség Ez a magyarázata annak, hogy a másik politikai pólusról útra kelt Macmilliant szövetséges államokban is fagyos fogadtatás, kétely és gyanakvás kísérte, zavar, ellentétek mutatkoznak a szövetségesek között. Az Egyesült Államokban ingerült megjegyzéseket váltott ki a brit miniszterelnök több kijelentése. Franciaországban sem látják szívesen kezdeményezéseit, amit eléggé bizonyít az a tény, hogy De Gaulle, akinek hét órája volt négyszemközti tárgyalása Adenauerrel, 15 percet szentelt Macmillannak, a német kérdés, mely ellenjavaslatokat, komoly tárgyalási szándékot kívánna a nyugati hatalmaiktól, egyenlőre csak ellentéteket, marakodást váltott ki a szövetségesek között. Megérett kérdés Bármilyen fejetlenségek között, ma már egyre jobban és többen érzik, hogy sürget az idő és a német kérdéssel kapcsolatban nem lehet kitérni a tárgyalások elől. Ez a kérdés megérett a megoldásra — és valamennyi nép érdeke, hogy tárgyalások és megállapodás útján számolják fel a berlini hidegháborús gócot. Hruscsov legújabb javaslata ezért is keltett világszerte általános figyelmet. Ez a javaslat a rettegés légkörét, a hidegháború szellemét törekszik kiűzni a német nép életéből, és Európának ebben a „nyugtalanság völgyéiben megteremteni a nyugalom és bizalom légkörét. A szovjet kormányelnök joggal jelentette ki „ügyünk kedvezően halad. A történelem a mi javunkra dolgozik”. A népek páncél- konvojok és atombombák helyett tárgyalást, fegyverkezés helyett jobb életet, teremtő békét kívánnak a világ minden zugában és a népeknek ezt a feltörő hatalmas békevágyát nem fojthatják el immár a hidegháború lovagjai. A béke megszilárdításának szovjet programját előbb- utóbb el kell fogadniuk. És hogy erre haladunk, azt bizonyítja: a nyugati államokban is egyre határozottabban törnek fel a józan és valóságot figyelembe vevő nézé- tek, követelve a csúcsértekezletet, a német békeszerződést, a berlini helyzet megoldását India washingtoni nagykövetének nyilatkozata Mint az United Press International washingtoni tudósítója jelenti. Mohammed Ali Csagla, India washingtoni nagykövete vasárnap televíziós beszédében kijelentette, hogy az amerikai—pakisztáni védelmi egyezmény megkötése „kritikusabbá” tette a konfliktust India és Pakisztán között. Ez az egyezmény — fűzte hozzá a nagykövet — még inkább megnehezíti megegyezést Pakisztánnal. A továbbiakban a nagykövet a következőket mondotta: „India nem tekintheti ezt az egyezményt pusztán védjellegűnek, amikor Pakisztán azzal fenyegetődzik, hogy amerikai katonai segítséget vesz igénybe szomszédja ellen. Pakisztán magatartása védelmi kiadásainak növelésére késztette Indiát, bér Indiának nincsennek agresszív szándékai Pakisztánnal szemben. A lehető legkellemetlenebbnek tartjuk, hogy az Egyesült Államok káros intézkedésekhez folyamodik. — hangsúlyozta Csagla Szerezzen örömet * gyermekének A gyermek öröme — » szülők boldogsága! VÁSÁROLJON CUKORKÁT, MOST Bö A VÁLASZTÉK A BOLTOKBAN!
