Nógrádi Népújság. 1959. március (15. évfolyam. 18-25. szám)

1959-03-14 / 21. szám

1959. március 14. NÓGRÁDI NtPŰJSAG A* új módszer bevált... Közel 60 centi­méterrel nőtt az előrehaladási se­besség a tiribesi bányaüzem vas­tómmal biztosított frontfejtésén. A nagymérvű növe­kedést az átszelés meggyorsítása tet­te lehetővé. Míg korábban a 60 folyóméter hosszú fronthomlok át­szereléséhez 20— 24 órára volt szük­ség, addig most a .. szerelési idő | mindössze 8 őrá- ra csökkent. S ;f mindez a nagytól- . jesítményű raboló JÉ vitla alkalmazásá­val vált lehetővé. ____ A raboló vitla N ógrádban szüle­tett. Alkalmazá­sával amellett, hogy az átszerelés egyharmadára csökkent, nőtt az előrehaladási se­besség, minden vastámot vissza­nyernek, s így élet­tartamukat mint­egy 4 évre lehet oecsülni. Első képünkön: tízemben a raboló Ütla, míg máso- lik képünkön a rastámok vissza­verés .' nek pilla- latát örökítettük neg. (Fotó: Szabó) Szervezettség -\-akarat = jé munka Gyakran hangzik el az is­kolaigazgatók ajkáéról az a panasz, hogy az ő iskolájuk­ban a szülői munkaközösség semmit sem tesz az iskola ne­velői munkájának érdekében. A szülői munkaközösség ugyan év elején megalakul, de ko­molyabb tevékenységet az is­kola munkájának érdekében nem fejt ki. Nos, ezért az iskolaigazga­tók été példaképül szeretném r állítani az ipolytarnóci állami í általános iskola igazgatójának i munkáját. Telek Balázs soha-1 sem panaszkodik a szülői > munkaközösség munkájára, j mert ennek megszervezését és 5 hasznos munkáját az iskola iránt, elsőrangú kötelességé­nek tartja. Ha a szülői mun­kaközösség irányításában — mely elsősorban az igazgató feladata — nincs hiba, akkor a tanév elején alakuló szülői munkaközösség nemcsak név­leges, hanem komoly eredmé­nyekre képes, lelkes szülők csoportja, amely mind a ne­velői, oktatói munkában, mind az iskolával kapcsolatosan felmerülő munkákban segítsé­get tud nyújtani. közök beszerzésére, másrészt a tanulók nyári táborozására fordítják. Ez az egyszerű és talán nagyon kicsinek tűnő példa is bizonyítja, hogy ko­moly eredményt lehet elérni, ha szervezetten és szívvel dol- dolgoznak. Sz. F. Megtalálja-e Anglia saját hangját — Azt hiszem, hogy a lip­csei vásárt gazdasági kong­resszusnak lehet nevezni — mondotta N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke a lipcsei városhá­zán mondott beszédében. Utalt a továbbiakban arra, hogy ezen a gazdasági kongresszu­son különböző államok, kü­lönböző nemzetek képvi­selői gyűltek össze, itt nyu­gat és kelet közös nyelven kell, hogy beszéljen, a kölcsö­nösen előnyös kereskedelem­ről, — hiszen ez a kereskede­lem érdeke mindenkinek. Lipcsében — ahol a világ minden tájáról megannyi nép képviselői gyűltek össze, — mondotta el Hruscsov azokat a szavakat, amelyekkel rácá­folt a nyugati híresztelésekre, amelyek szerint a Szovjetunió valamiféle ultimátum-politi­kát folytatna Berlin kérdésé­ben. Lehetetlen a nyugati sajtónak fel nem figyelnie ar­ra, hogy Hruscsov világosan kifejtette, a május 27-e nem ultimátumszerű határidő a berlini kérdés megoldására. Ha a nyugatiak bebizonyítják, hogy ésszerűen tárgyalni kí­vánnak. a Szovjetunió haj­landó elhalasztani ezt az idő­pontot. Bár az angol külügy­minisztérium közvetlenül a beszéd elhangzása után óva­tosan foglalkozott Hruscsov kijelentéseivel, üdvözölnie kel­lett azt a körülményt, hogy a Szovjetunió „több időt haj­landó adni a tárgyalásokra”. Londonban igen nagy ér­deklődést keltett a beszéd, s különösen Hruscsov említett hi.iei-ntései. A Daily Express politikai sscmlemója „óriási jelentőségűnek” értéken c be­szédet, mint olyat, amely a feszültséget enyhíti Kelet és Nyugat között. A nyugati hatalmak közül a kölcsönösen előnyös keres­kedelem Angliát érinti első­sorban. Angliában ma ér­vényesebb a jelszó, mint va­laha: „kereskedni, vagy meg­halni!” Anglia viszonylag ru­galmasabb politikáját termé­szetszerűleg nem csupán a ke­reskedelmi kapcsolatok kiszé­lesítésének vágya sarkallja, de még nem is kizárólag a küszöbönálló választások — a belpolitikai helyzet. A kon­zervatívok igen élénk tevé­kenységet fejtenek ki azért, hogy a munkáspárttal szem­ben továbbra is hatalmon tud­janak maradni. Angliában ez idő szerint a választáson dia­dalmaskodni lehetetlen a kö­vetkező program nélkül: 1. szembehelyezkedés a nyugat­német expanziós politikával; 2. viszonylag független külpo­litikai vonalvezetés az Egye­sült Államoktól; 3. a nemzet­közi kereskedelem kiszélesíté­se, a teljes foglalkoztatottság. Ezek a célkitűzések csak a soron lévő világpolitikai prob­lémák békés úton való meg­oldásával együtt valósíthatók meg. Általános feltűnést keltett, hogy Eisenhower elnök is utalt Anglia és Amerika kül­politikájának különbözőségé­re. Ugyanakkor világos azon­ban, hogy az angolszászok kö­zösen viszonylag rugalmasabb politikát folytatnak Bonnal. Arról van ugyanis szó, hogy Adenauer úgy érzi — és nem alaptalanul —, hogy a nyugat eddigi német politikájának lé­nyeges felülvizsgálása egyér­telmű lenne az ő politikai halálos ítéletével. Dulles háttérbe jutása, va­lamint számos újabb csapás, amely az amerikaiak presztí­zsét érte, elgondolkoztatja az amerikai politikai köröket és arra készteti őket, hogy a széthúzó szövetségeseket vala­hogy összetartsák, megakadá­lyozzák azt, hogy a nyugati szövetség szétomoljék darab­jaira. Az Egyesült Államok politikáját most az az óhaj vezeti, hogy a közeledő kül­ügyminiszteri, illetve legfel­sőbb szinten folytatandó tár­gyalások előtt csökkentse a hidegháborús táborban mutat­kozó ellentéteket. Az angol kormány szóvivője közölte, hogy kormánya megvitatja szövetségeseivel Lengyelor­szág "s ' Csehszlovákia részvé­telét a külügyminiszteri érte­kezleten, és azt, hogy az ér­tekezlet napirendjén — a szov­jet javaslatnak megfelelően — Berlin és a német béke- szerződés kérdése is szerepel­jen. Ha számos kérdésben nem is volt lehetséges, hogy a Szovjetunió és Anglia állás­pontja közös nevezőre jusson, azt már aligha lehet kétségbe vonni, hogy Macmillan láto­gatása a Szovjetunióban ép­pen úgy, mint Mikojan uta­zása az Egyesült Államokban, hozzájárult olyan légkör ki­alakításához, amely a hideg­háborús uszítással szemben a béke erőinek kedvez. Ülésezik a Lengyel Egyesüli Munkás Párt III. kongresszusa Március 10-én Varsóban megnyílt a Lengyel Egye­sült Munkáspárt III. kong­resszusa. A kongresszuson Wladyslav Gomulka, a párt első titkára terjesztette elő a párt Központi Bizottságá­nak beszámolóját. Most a vita folyik. Csütörtökön a kongresz- szus nevében háromtagú bizottság koszorút helyezett el Bierut sírján, halálának 3. évfordulója alkalmából. Majd a vitában többek kö­zött felszólalt Marian Spyc- halski, nemzetvédelmi mi­niszter, ki a néphadsereg fejlettségéről és erejéről be­szélve megállapította, hogy az a Szovjetunió hadsere­gével való szoros testvéri kapcsolata és együttműködé­se alapján teljesen képes a lengyel haza határainak megvédésére. A varsói szerződésben résztvevő szocialista orszá­gok közös ereje és osztha­tatlansága biztosítéka az Odera-Neisse határ sérthe­tetlenségének. Nem ártana, ha ezt a nyugat német mili­taristák eszükbe vésnék — mondotta Spychalski. W. Jaraszynski, a varsói pártbizottság első titkára a többi között a varsói párt­szervezetbe az úgynevezett „szárnyak” elleni harcról beszélt. Varsóban különösen a revizionisták tevékenysége ellen kellett küzdeni, Jaro- szynski megállapította, hogy a párt helyes politikája folytán a városi pártszerve­zetek is konszolidálódtak. A napirenden szereplő szónokok beszéde után S. Jedrichowski, a Lemp poli­tikai irodájának tagja mon­dotta el az 1958-1965. évi népgazdaság fejlesztési x terv irányelveiről szóló beszámo­lóját. A külkereskedelemről szól­va Jedrichowski elmondot­ta, hogy a lengyel külkeres­kedelem a szocialista orszá­gok kapcsolatainak elmélyí­tésén alapul. Jedrichowski beszéde vé­gén a lengyel dolgozók re­álbérének növekedéséről beszélt és megállapította, hogy a hétéves terv során ez a reálbér-emel kedés 38- 35 százalékos le»z. Ciprus Mégegyszer a lucfalviak kulturális életéről Az ipolytarnóci iskolai szü­lői munkaközössége a hely­beli KlSZ-szervezettel karölt­ve társadalmi munkával ren­det csinált az iskolában. Szom­baton délután, mikor a tanu­lók hazamentek, mintegy húsz szülő és tíz KISZ-fiatal szorgos kezemunkája nyomán az iskola környéke, tantermei és folyosói új köntösbe öltöz­tek. A munka értéke, amelyet a szülők társadalmi munká­ban végeztek, több mint ezer forint. A megtakarított össze­get egyrészt szemléltetési esz­közelrnúltbain Luctfal- váról szóló írásunk ; nagy visszhangot keltett, több ! napon a ibeszédtéimák köz- ! pontja volt. Az írás vissz- | hangja, valamint egy azóta ; beérkezett névtelen levél kapcsán újra ellátogattunk Lucfalvána. S hogy az elején kezdjük, a névtelen levélíró az előző csoportba tartozik. Egyetér­tett az írás minden sorával, sőt miint írta, naigyon sok minden kimaradt belőle. Nem részletezzük, hogy mit hagy­tunk ki, a lényeges, amire a levél következtetni enged, nincs meg a faluban az egyetértés, azok között, akik­nek elsőrendű feladatuk len­ne a kulturális színvonal emelése. A tanácsházán gyűltek ö&z- sze a levélben érintett szemé­lyek, s talán mondanunk sem kell, rágalmazásnak mi­nősítették a névtelen leve­let, rágalmazónak a levél­írót. Mivel nem állt módunk­ban a tények mindkét olda­lát elemezni, ezért a levél­ben Írottakat elvetettük. Az azonban, ami ennek kap­A SZOVJETUNIÓ HÉTÉVES TERVÉNEK CÉLKITŰZÉSE VSSC Egymillió traktor csián felvetődött, arról úgy érezzük, szükségszerű beszél­ni. Falvainkban általában a kultúra terjesztői a helyi értelmiségből tevődnek ki. A tanácsapparátus dolgozói­ból és az ott élő pedagógu­sokból. S hadd tegyük hozzá, ez így is van rendjén. Luc- falván azonban erről nem lehet beszélni. A tanácstitkár és az igazgatónő között hosz- szab idő óta személyes ellen­tétek vannak. S ebből ter­mészetszerűleg következik, ki­ki a maga igazát védi. Ez az igazságvédés azonban sok időt rabol el, amelyet hasz­nosabb célokra lehetne for­dítaná. Nem akarjuk részle­tezni a két vezető pártszerűt- len vitáját, mert megértet­tük, mi adott táptalajt a névtelen levélírónak. Ha eredmény, dicsérendő dolog történik, akkor azon folyik a vita, kinek az érdeme, ellenben, ha bírálat érkezik akkor ismét folyik a vita, ám ezúttal azon, ki tehet róla, mert a hibának nin­csen _ gazdája. község szabadságunk 13 éve alatt sokat fejlődött — külsőleg. Ezt tük­rözik a felépült új házak, az emberek ruházata. Ez azon­ban csak külsőség, mert azok, akik a nagy házakat építették akik a szép ruhát viselik, szellemi téren még csak az út kezdetén járnak. Kor­mányunk segítségét mutat­ja, hogy a falunak önálló iskolája van hat pedagógusr sál. Ez pedig egyik hatása, hogy az új generációról a faluban az elismerés hang­ján szólnak. Mi is tapasztal­tuk a gyerekek tisztelettudá­sát, mert bárhová mentünk, az iskolások mindenütt kö­szöntek. De vajon megeléged­hetünk mi azzal, hogy a szülők ma is ott tartanak, ahol évekkel ezelőtt? S emmiesetre sem eléged­hetünk meg. A párt kulturális programja, egyik legfontosabb feladatként je­löli meg a vidékről bejáró — falun lakó — dolgozók kulturális helyzetének eme­lését. S ehhez nem elég, ha egy szülő tudja, gyermeke már fejlettebb lesz. Igaz, a gyereknek lényegesen köny- nyebb a helyzete, mert ta­nulnia kell, ez az egyedüli dolga. A szülőknek az anya- i javak megteremtéséről kell gondoskodniok, azonban munkájuk után majdnem úgy élnek, gondolkodnak, mint 15—20 évvel ezelőtt. Azzal a különbséggel, hogy nem lebeg felettük a munka- nélküliség réme, ma nyugodt anyagi helyzetűik. S ha a szülők nem művelődnek, vajon azért csak őket ter­heli a felelősség? Kétségkívül ők sem men­tesek a felelősségtől. A na­gyobb felelősség azonban azokra hárul, akiknek a mű­velődéshez való utat kell mutatni. S ezen az úton, vall­juk meg őszintén, ma még nehéz elindulni, mert má- zsányi súlyokkal húzza visz- sza a maradiság, a babona, a Horthy-rendszer átkos mépbutítása a dolgozókat. Különösen nehéz akkor, ha hiányzik a bátorítás, a biz­tató, segítő kéz. S most új­ból a község kultúrmunkásai- hoz térünk vissza. Vajon megtettek-e a pedagógusok mindent, hogy növeljék az ott élők kulturális színvona­lát? Felhasználiták-e a helyi adottságokat a község kul­turális életében. Valamit már segítettek, ez azonban elenyészően csekély. És hogy többre nem futotta erejük­ből? A viták, a személyes­kedések termékeny órákat rabolnak el tőlük, s ennek a község dolgozói látják a kárát. z a cél, hogy a többi faluval együtt Luc­iáivá« is necsak külsőleg változzanak meg az ott la­kók, hanem belsőleg is. Eh­hez azonban segítségre van szükség, amelyet elsősorban a helyi pedagógusok adhat­nak meg. Szűnjenek meg a ma folyó személyeskedések, összegezzék erejüket. S ha ez megtörténik, gazdag termés születik, az ott élők kilépnek a maradiság sötétségéből'” Hortobágyi András tmsiPMi h’Mbjnis Bulgaria UK-iQyeaulUraőBőit I' lírát! I .Jordánia L--htanon Wi-JoQoulária 1959 február 33-án Londonban az angol—görög—török tanácsko- : zások eredményeként megegyezés i jött létre a 9250 négyzetkilomé- ? tér területű, 550 000 lakosú Cip­rus-sziget státusáról. A megegye­zésről kiadott Fehér Könyv adatai szerint az angol kormány to- | vábbra is biztosította Nagy-Brí- tannia részére Episkopi és Akro- tiri körzetének katonai támasz­pontjait, amelyek brit szuvere­nitás alatt maradnak; továbbá „jogot nyert” a famagustai ki­kötő és a nicosiai repülőtér egyes I berendezéseinek használatára. A bárom oldalú egyezmény eredményeként Ciprus szigete to­vábbra is stratégiai ugródeszka szerepét tölti be a Szovjetunió, valamint a közel-keleti arab or­szágok elleni imperialista inter­venciós tervekben. Jelmagyarázat: 1. Túlnyomó­részt török lakosságú Ciprus szi­getén. NÓGRÁDI Jiépujsóg A TE LAPOD, olvasd, terjeszd A SZOVJETUNIÓ HÉTÉVES TERVÉNEK CÉLKITŰZÉSE Négyszázezer gabonakombájn

Next

/
Oldalképek
Tartalom