Nógrádi Népújság. 1959. március (15. évfolyam. 18-25. szám)
1959-03-14 / 21. szám
1959. március 14. NÓGRÁDI NtPŰJSAG A* új módszer bevált... Közel 60 centiméterrel nőtt az előrehaladási sebesség a tiribesi bányaüzem vastómmal biztosított frontfejtésén. A nagymérvű növekedést az átszelés meggyorsítása tette lehetővé. Míg korábban a 60 folyóméter hosszú fronthomlok átszereléséhez 20— 24 órára volt szükség, addig most a .. szerelési idő | mindössze 8 őrá- ra csökkent. S ;f mindez a nagytól- . jesítményű raboló JÉ vitla alkalmazásával vált lehetővé. ____ A raboló vitla N ógrádban született. Alkalmazásával amellett, hogy az átszerelés egyharmadára csökkent, nőtt az előrehaladási sebesség, minden vastámot visszanyernek, s így élettartamukat mintegy 4 évre lehet oecsülni. Első képünkön: tízemben a raboló Ütla, míg máso- lik képünkön a rastámok visszaverés .' nek pilla- latát örökítettük neg. (Fotó: Szabó) Szervezettség -\-akarat = jé munka Gyakran hangzik el az iskolaigazgatók ajkáéról az a panasz, hogy az ő iskolájukban a szülői munkaközösség semmit sem tesz az iskola nevelői munkájának érdekében. A szülői munkaközösség ugyan év elején megalakul, de komolyabb tevékenységet az iskola munkájának érdekében nem fejt ki. Nos, ezért az iskolaigazgatók été példaképül szeretném r állítani az ipolytarnóci állami í általános iskola igazgatójának i munkáját. Telek Balázs soha-1 sem panaszkodik a szülői > munkaközösség munkájára, j mert ennek megszervezését és 5 hasznos munkáját az iskola iránt, elsőrangú kötelességének tartja. Ha a szülői munkaközösség irányításában — mely elsősorban az igazgató feladata — nincs hiba, akkor a tanév elején alakuló szülői munkaközösség nemcsak névleges, hanem komoly eredményekre képes, lelkes szülők csoportja, amely mind a nevelői, oktatói munkában, mind az iskolával kapcsolatosan felmerülő munkákban segítséget tud nyújtani. közök beszerzésére, másrészt a tanulók nyári táborozására fordítják. Ez az egyszerű és talán nagyon kicsinek tűnő példa is bizonyítja, hogy komoly eredményt lehet elérni, ha szervezetten és szívvel dol- dolgoznak. Sz. F. Megtalálja-e Anglia saját hangját — Azt hiszem, hogy a lipcsei vásárt gazdasági kongresszusnak lehet nevezni — mondotta N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a lipcsei városházán mondott beszédében. Utalt a továbbiakban arra, hogy ezen a gazdasági kongresszuson különböző államok, különböző nemzetek képviselői gyűltek össze, itt nyugat és kelet közös nyelven kell, hogy beszéljen, a kölcsönösen előnyös kereskedelemről, — hiszen ez a kereskedelem érdeke mindenkinek. Lipcsében — ahol a világ minden tájáról megannyi nép képviselői gyűltek össze, — mondotta el Hruscsov azokat a szavakat, amelyekkel rácáfolt a nyugati híresztelésekre, amelyek szerint a Szovjetunió valamiféle ultimátum-politikát folytatna Berlin kérdésében. Lehetetlen a nyugati sajtónak fel nem figyelnie arra, hogy Hruscsov világosan kifejtette, a május 27-e nem ultimátumszerű határidő a berlini kérdés megoldására. Ha a nyugatiak bebizonyítják, hogy ésszerűen tárgyalni kívánnak. a Szovjetunió hajlandó elhalasztani ezt az időpontot. Bár az angol külügyminisztérium közvetlenül a beszéd elhangzása után óvatosan foglalkozott Hruscsov kijelentéseivel, üdvözölnie kellett azt a körülményt, hogy a Szovjetunió „több időt hajlandó adni a tárgyalásokra”. Londonban igen nagy érdeklődést keltett a beszéd, s különösen Hruscsov említett hi.iei-ntései. A Daily Express politikai sscmlemója „óriási jelentőségűnek” értéken c beszédet, mint olyat, amely a feszültséget enyhíti Kelet és Nyugat között. A nyugati hatalmak közül a kölcsönösen előnyös kereskedelem Angliát érinti elsősorban. Angliában ma érvényesebb a jelszó, mint valaha: „kereskedni, vagy meghalni!” Anglia viszonylag rugalmasabb politikáját természetszerűleg nem csupán a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésének vágya sarkallja, de még nem is kizárólag a küszöbönálló választások — a belpolitikai helyzet. A konzervatívok igen élénk tevékenységet fejtenek ki azért, hogy a munkáspárttal szemben továbbra is hatalmon tudjanak maradni. Angliában ez idő szerint a választáson diadalmaskodni lehetetlen a következő program nélkül: 1. szembehelyezkedés a nyugatnémet expanziós politikával; 2. viszonylag független külpolitikai vonalvezetés az Egyesült Államoktól; 3. a nemzetközi kereskedelem kiszélesítése, a teljes foglalkoztatottság. Ezek a célkitűzések csak a soron lévő világpolitikai problémák békés úton való megoldásával együtt valósíthatók meg. Általános feltűnést keltett, hogy Eisenhower elnök is utalt Anglia és Amerika külpolitikájának különbözőségére. Ugyanakkor világos azonban, hogy az angolszászok közösen viszonylag rugalmasabb politikát folytatnak Bonnal. Arról van ugyanis szó, hogy Adenauer úgy érzi — és nem alaptalanul —, hogy a nyugat eddigi német politikájának lényeges felülvizsgálása egyértelmű lenne az ő politikai halálos ítéletével. Dulles háttérbe jutása, valamint számos újabb csapás, amely az amerikaiak presztízsét érte, elgondolkoztatja az amerikai politikai köröket és arra készteti őket, hogy a széthúzó szövetségeseket valahogy összetartsák, megakadályozzák azt, hogy a nyugati szövetség szétomoljék darabjaira. Az Egyesült Államok politikáját most az az óhaj vezeti, hogy a közeledő külügyminiszteri, illetve legfelsőbb szinten folytatandó tárgyalások előtt csökkentse a hidegháborús táborban mutatkozó ellentéteket. Az angol kormány szóvivője közölte, hogy kormánya megvitatja szövetségeseivel Lengyelország "s ' Csehszlovákia részvételét a külügyminiszteri értekezleten, és azt, hogy az értekezlet napirendjén — a szovjet javaslatnak megfelelően — Berlin és a német béke- szerződés kérdése is szerepeljen. Ha számos kérdésben nem is volt lehetséges, hogy a Szovjetunió és Anglia álláspontja közös nevezőre jusson, azt már aligha lehet kétségbe vonni, hogy Macmillan látogatása a Szovjetunióban éppen úgy, mint Mikojan utazása az Egyesült Államokban, hozzájárult olyan légkör kialakításához, amely a hidegháborús uszítással szemben a béke erőinek kedvez. Ülésezik a Lengyel Egyesüli Munkás Párt III. kongresszusa Március 10-én Varsóban megnyílt a Lengyel Egyesült Munkáspárt III. kongresszusa. A kongresszuson Wladyslav Gomulka, a párt első titkára terjesztette elő a párt Központi Bizottságának beszámolóját. Most a vita folyik. Csütörtökön a kongresz- szus nevében háromtagú bizottság koszorút helyezett el Bierut sírján, halálának 3. évfordulója alkalmából. Majd a vitában többek között felszólalt Marian Spyc- halski, nemzetvédelmi miniszter, ki a néphadsereg fejlettségéről és erejéről beszélve megállapította, hogy az a Szovjetunió hadseregével való szoros testvéri kapcsolata és együttműködése alapján teljesen képes a lengyel haza határainak megvédésére. A varsói szerződésben résztvevő szocialista országok közös ereje és oszthatatlansága biztosítéka az Odera-Neisse határ sérthetetlenségének. Nem ártana, ha ezt a nyugat német militaristák eszükbe vésnék — mondotta Spychalski. W. Jaraszynski, a varsói pártbizottság első titkára a többi között a varsói pártszervezetbe az úgynevezett „szárnyak” elleni harcról beszélt. Varsóban különösen a revizionisták tevékenysége ellen kellett küzdeni, Jaro- szynski megállapította, hogy a párt helyes politikája folytán a városi pártszervezetek is konszolidálódtak. A napirenden szereplő szónokok beszéde után S. Jedrichowski, a Lemp politikai irodájának tagja mondotta el az 1958-1965. évi népgazdaság fejlesztési x terv irányelveiről szóló beszámolóját. A külkereskedelemről szólva Jedrichowski elmondotta, hogy a lengyel külkereskedelem a szocialista országok kapcsolatainak elmélyítésén alapul. Jedrichowski beszéde végén a lengyel dolgozók reálbérének növekedéséről beszélt és megállapította, hogy a hétéves terv során ez a reálbér-emel kedés 38- 35 százalékos le»z. Ciprus Mégegyszer a lucfalviak kulturális életéről Az ipolytarnóci iskolai szülői munkaközössége a helybeli KlSZ-szervezettel karöltve társadalmi munkával rendet csinált az iskolában. Szombaton délután, mikor a tanulók hazamentek, mintegy húsz szülő és tíz KISZ-fiatal szorgos kezemunkája nyomán az iskola környéke, tantermei és folyosói új köntösbe öltöztek. A munka értéke, amelyet a szülők társadalmi munkában végeztek, több mint ezer forint. A megtakarított összeget egyrészt szemléltetési eszközelrnúltbain Luctfal- váról szóló írásunk ; nagy visszhangot keltett, több ! napon a ibeszédtéimák köz- ! pontja volt. Az írás vissz- | hangja, valamint egy azóta ; beérkezett névtelen levél kapcsán újra ellátogattunk Lucfalvána. S hogy az elején kezdjük, a névtelen levélíró az előző csoportba tartozik. Egyetértett az írás minden sorával, sőt miint írta, naigyon sok minden kimaradt belőle. Nem részletezzük, hogy mit hagytunk ki, a lényeges, amire a levél következtetni enged, nincs meg a faluban az egyetértés, azok között, akiknek elsőrendű feladatuk lenne a kulturális színvonal emelése. A tanácsházán gyűltek ö&z- sze a levélben érintett személyek, s talán mondanunk sem kell, rágalmazásnak minősítették a névtelen levelet, rágalmazónak a levélírót. Mivel nem állt módunkban a tények mindkét oldalát elemezni, ezért a levélben Írottakat elvetettük. Az azonban, ami ennek kapA SZOVJETUNIÓ HÉTÉVES TERVÉNEK CÉLKITŰZÉSE VSSC Egymillió traktor csián felvetődött, arról úgy érezzük, szükségszerű beszélni. Falvainkban általában a kultúra terjesztői a helyi értelmiségből tevődnek ki. A tanácsapparátus dolgozóiból és az ott élő pedagógusokból. S hadd tegyük hozzá, ez így is van rendjén. Luc- falván azonban erről nem lehet beszélni. A tanácstitkár és az igazgatónő között hosz- szab idő óta személyes ellentétek vannak. S ebből természetszerűleg következik, kiki a maga igazát védi. Ez az igazságvédés azonban sok időt rabol el, amelyet hasznosabb célokra lehetne fordítaná. Nem akarjuk részletezni a két vezető pártszerűt- len vitáját, mert megértettük, mi adott táptalajt a névtelen levélírónak. Ha eredmény, dicsérendő dolog történik, akkor azon folyik a vita, kinek az érdeme, ellenben, ha bírálat érkezik akkor ismét folyik a vita, ám ezúttal azon, ki tehet róla, mert a hibának nincsen _ gazdája. község szabadságunk 13 éve alatt sokat fejlődött — külsőleg. Ezt tükrözik a felépült új házak, az emberek ruházata. Ez azonban csak külsőség, mert azok, akik a nagy házakat építették akik a szép ruhát viselik, szellemi téren még csak az út kezdetén járnak. Kormányunk segítségét mutatja, hogy a falunak önálló iskolája van hat pedagógusr sál. Ez pedig egyik hatása, hogy az új generációról a faluban az elismerés hangján szólnak. Mi is tapasztaltuk a gyerekek tisztelettudását, mert bárhová mentünk, az iskolások mindenütt köszöntek. De vajon megelégedhetünk mi azzal, hogy a szülők ma is ott tartanak, ahol évekkel ezelőtt? S emmiesetre sem elégedhetünk meg. A párt kulturális programja, egyik legfontosabb feladatként jelöli meg a vidékről bejáró — falun lakó — dolgozók kulturális helyzetének emelését. S ehhez nem elég, ha egy szülő tudja, gyermeke már fejlettebb lesz. Igaz, a gyereknek lényegesen köny- nyebb a helyzete, mert tanulnia kell, ez az egyedüli dolga. A szülőknek az anya- i javak megteremtéséről kell gondoskodniok, azonban munkájuk után majdnem úgy élnek, gondolkodnak, mint 15—20 évvel ezelőtt. Azzal a különbséggel, hogy nem lebeg felettük a munka- nélküliség réme, ma nyugodt anyagi helyzetűik. S ha a szülők nem művelődnek, vajon azért csak őket terheli a felelősség? Kétségkívül ők sem mentesek a felelősségtől. A nagyobb felelősség azonban azokra hárul, akiknek a művelődéshez való utat kell mutatni. S ezen az úton, valljuk meg őszintén, ma még nehéz elindulni, mert má- zsányi súlyokkal húzza visz- sza a maradiság, a babona, a Horthy-rendszer átkos mépbutítása a dolgozókat. Különösen nehéz akkor, ha hiányzik a bátorítás, a biztató, segítő kéz. S most újból a község kultúrmunkásai- hoz térünk vissza. Vajon megtettek-e a pedagógusok mindent, hogy növeljék az ott élők kulturális színvonalát? Felhasználiták-e a helyi adottságokat a község kulturális életében. Valamit már segítettek, ez azonban elenyészően csekély. És hogy többre nem futotta erejükből? A viták, a személyeskedések termékeny órákat rabolnak el tőlük, s ennek a község dolgozói látják a kárát. z a cél, hogy a többi faluval együtt Luciáivá« is necsak külsőleg változzanak meg az ott lakók, hanem belsőleg is. Ehhez azonban segítségre van szükség, amelyet elsősorban a helyi pedagógusok adhatnak meg. Szűnjenek meg a ma folyó személyeskedések, összegezzék erejüket. S ha ez megtörténik, gazdag termés születik, az ott élők kilépnek a maradiság sötétségéből'” Hortobágyi András tmsiPMi h’Mbjnis Bulgaria UK-iQyeaulUraőBőit I' lírát! I .Jordánia L--htanon Wi-JoQoulária 1959 február 33-án Londonban az angol—görög—török tanácsko- : zások eredményeként megegyezés i jött létre a 9250 négyzetkilomé- ? tér területű, 550 000 lakosú Ciprus-sziget státusáról. A megegyezésről kiadott Fehér Könyv adatai szerint az angol kormány to- | vábbra is biztosította Nagy-Brí- tannia részére Episkopi és Akro- tiri körzetének katonai támaszpontjait, amelyek brit szuverenitás alatt maradnak; továbbá „jogot nyert” a famagustai kikötő és a nicosiai repülőtér egyes I berendezéseinek használatára. A bárom oldalú egyezmény eredményeként Ciprus szigete továbbra is stratégiai ugródeszka szerepét tölti be a Szovjetunió, valamint a közel-keleti arab országok elleni imperialista intervenciós tervekben. Jelmagyarázat: 1. Túlnyomórészt török lakosságú Ciprus szigetén. NÓGRÁDI Jiépujsóg A TE LAPOD, olvasd, terjeszd A SZOVJETUNIÓ HÉTÉVES TERVÉNEK CÉLKITŰZÉSE Négyszázezer gabonakombájn
