Nógrádi Népújság. 1959. március (15. évfolyam. 18-25. szám)

1959-03-11 / 20. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1959. március 11. Öregbítsék tovább hírnevüket Héhány időszerű feladat a Tűzhelygyárban A dolgozók mind jobb és mind több közszükségleti cikkel való ellátása szem­pontjából jelentős üzemünk a Tűzhelygyár. Ez a gyár az elmúlt esztendőben né­hány nagyobb nehézség el­lenére is ért el eredménye­ket. Teljesítette termelési tervét, a termelékenységi mutatók is kedvezőbben ala­kultak, mint a korábbi év­ben. Új gyártmányokat is termelnek. S ha most mé­gis néhány olyan alapvető hibáról szólunk, amelyek nemcsak a múlt év munká­ját, hanem 1959. első két hónapjának tevékenységét is jellemzik — akkor ezt elsősorban azért tesszük, mert a gyár januári tervét 85.7, a februárit pedig 85.5 százalékra teljesítette. Emel­lett más tekintetben is le­maradás tapasztalható. Kezdjük talán mindjárt a legfőibb problémával, A SELEJT alakulásával. Az öntöde el­múlt évi gyenge munkájá­nak egyik bizonyítéka, hogy a selejt éves vonatkozás­ban 4.88 százalék volt, a selejtkár meghaladta a 4.7 millió forintot. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az öntöde termelési tervét sem telje­sítette. Ami a jövőt illeti: az új termelői árrendszer sze­rint a selejt ugyanilyen ará­nya ebben az esztendőben már közel 12 millió forin­tos vesztességet okozhatna. A hibák okai között minde­nekelőtt a komoly munka­szervezési hiányosságokat kell említem. Gyakran -elő­fordul, hogy egyes gépek állnak, nem tartják be min­den esetben a technológiai utasításokat, túllépik az anyagnormát. Az öntödei ve­zetők nem fordítottak kellő gondot arra, hogy a koksz felhasználása és a szilícium tartalom megfelelően, a gazdaságosság követelményé- mek figyelembevételén ala­kuljon. Nem kevésbé járult hozzá a hibákhoz — és ezt a legutóbbi termelési ta- mácskozás is bizonyította, hogy az öntöde vezetői nem támaszkodnak kielégítően a dolgozók véleményére, ta­nácsára. A másik, ugyancsak je­lentő« feladat mányokat készíttetik, ame­lyek részükre nem jelente­nek fokozottabb megterhe­lést, nagyobb munkát, gon- dot. Ez a két, eléggé jelentős probléma szükségessé teszi A MŰSZAKI VEZETÉS színvonalának további eme­lését. Ismételten arra kell utalni, hogy a vállalt mű­szaki színvonalának emelése érdekében fokozottabb mér­tékben szükséges támasz­kodni a fizikai dolgozókra, elsősorban az élenjárókra. Ha a munkafegyelem laza­ságai, egyes helyeken az in­dokolatlan béralaptúllépése­ken kívül, csak a műszaki problémák megoldására szentelünk néhány szót, azok is rengeteg tennivalót rej­tenek magukban. A gyárban lassan folyik a technológiák kidolgozása. A tea-konyha és Láng-tűzhelyek, mint új gyártmányok sorozatgyártá­sa még mindig vitatott. A homokmalom műszaki prob­lémája máig sem nyert megoldást. Még számos nyi­tott műszaki kérdés van, amelyek már régen megol­dásra érettek. A csütörtökön lezajlott termelési tanácsko­zásokon számos dolgozó mondotta el hozzászólásában, hogy milyen műszaki fo­gyatékosságok akadályozzák munkáját. Úgy gondoljuk, hogy a gyár műszaki veze­tői nagyobb határozottság­gal, szakmai képzettségük állandó emelésével megold­ják a rájuk váró feladatot, de csak akkor, ha a jelenle­ginél sokka1 kritikusabban szemlélik _ é s igénylik ?T'*'l\Hgozák tá­mogatását. A MUNKAVERSENYNEK gazdag hagyományai és szép sikerei vannak már a Tűz­helygyárban. Azonban az a tény, hogy 1958-ban a gyár anyagtakarékossági vállalá­sát csak 40.5 százalékra tel­jesítette, a versenyszellem visszatérésére utal. E lema­radásban főrészesként el­sősorban az öntödét kell el­marasztalni. Ebben az üzem­részben nem nagy gondot fordítanak a "dolgozók ja­vaslataira. Az e héten tar­tott termelési tanácskozá­son sem esett például szó a korábban elhangzott észrevé­telek sorsáról, s keveset be­széltek a vezetők arról is, hogy a most tett javaslato­kat hogyan kívánják meg­valósítani. Többször érte már komoly bírálat a gyá­rat az újító mozgalomért is. Sajnos, ennek ellenére a termelési tanácskozásokon ismét hangzottak el bíráló megjegyzések az újítási ja­vaslatok elbírálásának las­súsága miatt. A Tűzhelygyár helyzete kedvezően alakult a megren­delések szempontjából. 1959- re majdnem olyan magas a terve, mint a múlt évben volt. Előreláthatólag az év közben belépő új gyártmá­nyokkal még magasabb lesz. Elkészül a gyár ezévi taka­rékossági intézkedési terve is. A múlt évi tapasztalatok alapján szükséges, hogy a gyár vezetői és dolgozói na­gyobb energiával, tervszerű­séggel folytassák munkáju­kat. Joggal elvárható a Tűz­helygyár kollektívájától, hogy az államosítástól eltelt idő­ben szerzett jó hírnevét 1959-ben tovább öregbíti. Elkészüli- a 200. t-eakonyha-fűzhely Január véeén kezdték meg a Tűzhelygyárban az újvona­lú, fehérre zománcozott és nikkelezett teakonyha-tűzhely sorozatgyártását. Az első ne­gyedévi négyszáz teakonyha­tűzhelyből álló első sorozat felét hétfőig elkészítették a Tűzhelygyárban. r/ín népi meidende kezelek 1848. mázéius 15. éafűzdulóján Megyénk ifjúsága készül 1848 március 15 évforduló­jának megünneplésére. Az ünnepségeket ünnepi megemlé­kezések keretében tartják meg. Salgótarjánban a közép- iskolások március 14-én tartják a megemlékezést, iskola­gyűlések keretében. A diákifjúság mellett az üzemi ifjúság is megemlékezik az 1848-as szabadságharcról. A reggeli órákban üzemszünet közben tartanak megemlékező röp- gyűléseket. Ugyanígy készül a falusi ifjúság is az 1848 március 15-i évforduló megünneplésére. Minden ktsz nyereséggel zárt 1958>ban Március 7-től 28-ig tart­ják mérlegbeszámoló köz­gyűlésüket a kisipari terme­lőszövetkezetek. A közgyű­léseken a ktsz-ek további fejlődéséről adhatnak majd számot. 1958-íban megyénk húsz kisipari termelőszövet­kezetében 1050 volt a tag­létszám és 848 a termelő ta­gok száma. A tervezetthez viszonyítva közel 2 millió forinttal növekedett a ktsz-ek termelésének értéke és 16 millióval volt több, mint 1957-ben. Közvetlenül a lakosság szük­ségleteinek kielégítésére végzett munka az összes termelési érték 30.8 százalé­ka volt, közel 5 százalékkal több, mint tavalyelőtt. Ezen­túl mérték után különböző közhivataloknak több mint 2.3 millió forint értékű munkát végeztek. Több mint 7 ezer forinttal növekedett az egy ktsz tag által ter­melt érték az elmúlt évben. Végeredményben komoly fejlődésnek szá­mít, hogy tavaly minden ktsz nyereséggel dolgo­zott. Különösen kiemelkedik a Salgótarjáni Cipész KTSZ munkája, amely az összes termelési értékből 61.9 szá­zalékot a lakosság közvetlen igényeinek kielégítésére ter­melt, hasonlóan jó munkát végzett a Nagyoroszi Vegyes KTSZ. Az Érsekvadkerti Építő KTSZ dolgozói pedig 14.3 százalékos tiszta nyere­séget értek el az elmúlt év­ben. Általában a jövedel­mezőség alapján a szövetkezeti tagok egy havi jövedelmüknek megfelelő részesedést A Tanácsköztársaság évfordulójára készülnek a természetjárók A Nógrád megyei termé­szetbarátok elhatározták, hogy a Tanácsköztársaság hősi harcai emlékére emlék­művet állítanak. Ez az elha­tározás mozgósítja megyénk valamennyi természetjáró szakosztályát, így a salgó­tarjániakat is. Nagy feladat előtt áll, különösen az SKSE természetjáró szakosztálya, hiszen az emlékmű építésé­nek oroszlánrészét magára vállalta. A természetjárók kezde­ményezése eddig egész társadalmunkban megér­tésre és támogatásra ta­lált, s az emlékmű felállításához minden anyagi és erkölcsi segítséget megkapnak. Jelen­tős a megyei tanács hozzá­járulása: 5 ezer forinttal támogatják a természetbará­tok vállalkozását. A megyei pártbizottság is vállalta a patronálást. Nagy gondot okozott az emlékmű helyének kijelölé­se, hogy az minden szem­pontból a legmegfelelőbb héiyre kerüljön. Ügy dön­töttek, hogy az emlékművet a kis Salgó (Boszorkánykő) tetején építik fel. Már elké­szült az emlékmű tervraj­za, mely szérinl mintegy 6 méter magas lesz, tetején ötágú bronz­csillaggal, homlokzatán emléktáblával és az alaphoz tartozó épít­ményekkel. Az emlékmű a város területéről is láthat­ják majd. Munka lesz bőven, hiszen minden egyes kődarabot, építőanyagéit egyenként kell felszállítani a szikla tetejé­re. Az építkezés megkezdése előtt utakat kell építeni, te­repet kell rendezni. Az épí­tőanyagok szállításánál je­lentős munkát vállalt az MHS megyei elnöksége. Szükséges azonban, hogy el­sősorban Salgótarján, de a megye valamennyi üzeme támogassa a természetbará­tok lelkes munkáját. Az emlékmű avatását jú­nius 28-ra tervezik. Az avatással egy időben a Magyar Természetbarát Szövetség „Tanácsköztár­sasági cmléktúrat” ve­zet Salgótarjánba. Előzetes becslések és az MTSZ iniformációja szerint Budapestről mintegy két­ezer természetjáró érkezik Salgótarjánba. kapnak. A zárszámadó közgyűlése­ken megvitatják, illetve el­fogadják a módosított szer­vezeti szabályzatot is. A módosítás egyik fontos pont­ja, hogy a korábbi gyakor­lattól eltérően nem nyílt, ha­nem titkos szavazással vá­lasztják meg a vezetőséget. A másik pedig az, hogy a tiszta nyereségből 24 száza­lék helyett, a jövőben 48 százalékot osztanak ki a tag­ság között részesedés címén. Megvitatják a közgyűlések az 1959. évi feladatokat is. Ezek között első helyen áll, hogy a meglévő ktsz-ek fo­kozottabban elégítsék ki a lakosság helyi szükséglétéit, még több méretes munkát, javítást, szolgáltatást vé­gezzenek. Az a cél, hogy a fogyasztók helyben, jóminő- ségben és gyorsan kielégít­hessék igényeiket. Az eddigi arányt figyelembevéve, ez évben további 20 százalékkal növekszik majd a lakosság számá­ra végzett szolgáltatás. Versenymozgalom is indult e célkitűzés teljesítése érde­kében. Az első három leg­jobb heylezést elérő ktsz tagsága 10 000, 6000, illetve 3000 forint jutalomban ré­szesül. A másik soronlévő feladat u tanlétszám növelé­se, illetve új ktsz-ek alakí­tása, elsősorban becsületes, iparigazolvánnyal rendelke­ző kisiparosokból. Ebben az esztendőben mintegy 228 fő­vel kívánják ktsz-ednk sza- •. porítani tagságuk számát. A kisiparosok körében fokozódik a érdeklődés a szövetkezés iránt. Ezt bizonyítja, hogy Balas­sagyarmaton asztalos, Mát- ranovákon vegyes ktsz-ek vannak alakulóban. Hason­ló a helyzet Pásztón, vala­mint Cered, Zabar, Pogony községekben. A MÁRCIUSI KÖZGYŰLÉSEK ELÉ A szövetkezeti gazdaságok munkaszervezésének néhány problémájáról Szövetkezeteink megvalósítható üzemtervet készítet­tek. Hogy valóra válthassák, ki kell alakítaniok a nagy­üzemi munkaszervezetet. Csak ez a „gépezet“ biztosítja a termelési feladatok tervszerű, szervezett végrehajtását. Nem véltelen, hogy az e havi közgyűlések éppen a munka- szervezet problémáira fordítják a fő figyelmet. A TERVSZERŰSÉG biztosítása. A múlt évben is előfordult, és már most is tapasztaljuk, hogy egyes ve­zetők nem sokat törődnek e fontos követelménnyel. A tűzhelyekből például elősze­retettel gyártanak díszes ki­vitelűt, amire pedig nincs megrendelés. A zománcozó műhely általában szint sze­rinti megoszlásban azt gyárt, amit akar. 1959. január-feb­ruár hónapokban az u. n. deikor-tűzhelyből fehér 80 százalék, krémszínű 7 száza­lék készült, a rendelés iga­zolásában pedig 30-30 száza­lékos megoszlás szerepel. Ez­zel függ össze a készáru kiszállítás terve. Szombat­helyre például 4 vagon olyan tűzhelyet küldtek, amely nem egyezett a szál­lítási szerződéssel. Innét is, de Budapestről és az or­szág más részeiből^ is jogo­san éri ezért kifogás a gyá­rat. Fontos tennivaló, hogy a terv, a program és a szál­lítási szerződés megegyezzen egymással. Jelenleg is úgy áll a helyzet, hogy vannak tűzhelytipusok, amelyekből már a III. negyedévi tervet is teljesítették, ugyanakkor más fajtából nem teljesítik a szerződéses kötelezettsé­get. E hiba oka mindenek­előtt abban van, hogy a gyár termeíési osztálya el­vontan készíti el a prog­ramot, nem egyezteti azt sem a tervvel, sem a szál­lítási szerződéssel. Végül, hogy egyes vezetők, fel­borítva a fegyelmet első­sorban azokat a gyárt­Milyen problémákról van szó? Számos szövetkezetben nincs nagyüzemi munkaszer­vezet. Ahol van is, a terme­lési egységekbe beosztott szö­vetkezeti parasztok nem is­merik az üzemtervet. Nem tudják, hogy a terv teljesí­téséhez mikor, milyen mun­kateljesítményekkel kell hoz- zájérulniok. Ezt a mulasztást most pótolni lehet. A köz­gyűlések egyik célja, hogy az üzemtervet — jelen eset­ben a tavaszi kampányra eső tervfeladatokat — lebontsák, a különböző termelési egysé­gekre, tagokra. El kell érni, hogy a közös tavaszi tervfel­adatát minden tag úgy is­merje, mint a háztáji gazda­ságát. A termelési terv ismerete iránytű ahhoz, hogyan kell elosztani a munkaerőt, ho­gyan kell biztosítani az egyenletes foglalkoztatásu­kat. A terv legfőbb mutatói adnak útbaigazítást a gépek és egyéb felszerelések kihasz­nálására. Minden szövetkezeti gazda­ságban — még a kevés lét­számú gazadságokban is — szükséges kialakítani a nagy­üzemi munkaszervezetet. Szükséges, hogy megértésre találjon az az egyszerű igaz­ság, hogy a jövedelmező gazdálkodás megszervezésénél először abból kell kiindulni; a szövetkezet nagyüzem, amely nem termelhet kis­üzemi módszerekkel, ha ered-: ményt akar elérni. A közös gazdaságokban a kézimunkát és az igaerőt fo­kozatosan a gépi technika váltja fel, ami lehetővé teszi a munkatermelékenység nö­velését, a termelési költségek csökkentését. Alkalmazása nagy előrelátást és körül­tekintést követel meg, mert a gépesítés az üzem jövedel­mezőségére nézve csak akkor előnyös, ha gazdaságos is. Hiába gépesítik az üzemet, ha a gépeket a szövetkezet nem használja ki. Hogy a gépeket és a technikai felszerelést a szövetkezetek ki tudják hasz­nálni, elengedhetetlen a mun­kaerő helyes elosztása, brigá­dokra és munkacsapatokra. A növénytermelési terv fel­adatok fogatos és kézimunka­erő szükségleteinek ellátására növénytermelő brigádot ala­kítsunk. A szántóterület nagyságától, tagoltságától, a termelendő növények arányá­tól és munkaigényétől, a ta­gok létszámától és a munkák gépesítésétől függ a brigá­dok, munkacsapatok száma. Ha szükséges, szervezzünk kertészeti, szőlő- és gyümölcs- termelő brigádokat, illetve munkacsapatokat. Az állattenyésztő brigád a tenyésztési, tartási cél szerint alakítható. Kisebb állatállo­mányú gazdaságokban, ahol például csak egy tehenész, egy növendékmarhagondozó és egy sertésgondozó talál el­foglaltságot, a három állat- gondozó együttesen vegyes állattartó brigádot alkot. Nagy állatállományú szövetkezetek­ben, állatfajonként külön munkacsapatok szervezhetők. Mire kell még nagy figyel­met fordítaniok a szövetke­zeti vezetőknek? A gép spe­cializálja a munkát. Ezért minden tagot olyan termelési egységbe kell beosztani, ahol szakértelme legjavát tudja adni. Különösen fontos ez most, amikor új tagokkal — köztük a gazdálkodáshoz jól értő 'középgazdákkal — gya­rapodott a szövetkezetek tag­létszáma. A vezetők adják meg azt a lehetőséget, hogy az új tagok képességeik sze­rint, a nekik legmegfelelőbb helyen vegyenek részt a közös munkában. Gyakori hiba, hogy a ter­melési egységek állandó terü­leti és személyi összetétele nincs meg. Évközben sokszor hónaponként, sőt hetenként is változik. Ez az állandó vál­tozás kihat a munka minősé­gére és a munkafegyelemre. A szövetkezetek törekedjenek a termelési egységek állandó­sítására. Például a brigád ál­landósítása az állattenyésztés­ben azt jelenti, hogy a bri­gád minden egyes dolgozója ugyanazokat az állatokat gon­dozza huzamos időn át. Ez biztosítja az egyes dolgozók szakképzettségének fejleszté­sét, az egyes állatcsoportok tenyésztési és gondozási teendőinek tökéletes elsajátí­tását, az állatok egyedi tulaj­donságainak megismerését, amelynek folytán lényegesen fokozható a munka színvonala és termelékenysége. Felelősségteljes munka a brigád és a munkacsapat ve­zetők kiválasztása. Legyen szakértelme, szervező és irá­nyító képessége. Legyen igaz­ságos, köztiszteletben álló em­ber. Ma még több szövetkezet­ben hiányzik a termelési egy­ségek munkarendje. Ez sok esetben elégedetlenséget, anarchiát, munkakedv rontást okoz. A munkák tervszerű menete, a munkafegyelem biztosítása érdekében az elő­írt feladatokat munkarend szerint helyes végezni. A munkarendben határozzuk meg a tagok feladatkörét, munkabeosztását, a napi munka megkezdésének pon­tos idejét, a reggeli és ebéd­szünetek időtartamát, vala­mint a napi munka befejezé­sének idejét. A munkák fegyelmezett, tervszerű biztosítása érdeké­ben a brigádvezetőnek. a munkacsapatvezetők útján legkésőbb előző nap este tu­datútok kell a brigádtagokkal, hogy másnap milyen munka­eszközökkel kell munkába állniok, és milyen munkát kell végezniök. Ahány szövetkezet, annyi probléma. Bár az is igaz, hogy a különböző előfeltéte­lek és viszonyok következté­ben a munkaszervezet kiala­kítása szövetkezetenként kü­lönböző. Üj tagokkal növekedett a szövetkezetek taglétszáma, növekedett a földterület, a jószágállomány. Üj, hozzáértő gazdákkal, agrárszakemberekkel erősödött a vezetés. Mind­ez biztosíték arra, hogy a közgyűlések komoly intézkedé­seket tesznek a munkaszervezésben tapasztalt hibák meg­szüntetésére Gortva László

Next

/
Oldalképek
Tartalom