Nógrádi Népújság. 1959. február (15. évfolyam. 10-17. szám)
1959-02-28 / 17. szám
4 NÓGRÁDI NßPCjaAQ 1959. február it Főzőkanál helyett Az egyik faluban voltunk a minap, ahol éppen nagy út előtt álltak a parasztok. Éppen ezen a napon fordítottak hátat az apró parcelláknak. Éppen ezen a napon örültek az újnak, a közös nagy egésznek, mert termelőszövetkezetté alakult a falu. Ez a nagy átalakulás magával ragadta az asszonynépet is. Tervezgettek ők is, örültek az újnak és szót kértek, munkát vállaltak a rengeteg tennivalóból. És ekkor ott, a falugyűlés kellős közepében megszólalt egy paraszt ember. Azt mondta: ő ellenzi az asszonyok közéleti szereplését. Egyáltalán felesleges asszony vezető helyen, az ő kezükbe kapa való és a főzőkanál. Az új élettel nem fér ösz- sze az asszonyokról hangoztatott régi burzsoá felfogás. Most az a célunk, hogy vitába szálljunk, de nem szavakkal, hanem cselekedettel, hogy megmutassuk, nem lehet többé konyhába száműzni az asszonyt, nem lehet többé az ország ügyei iránt érdektelen nőt elképzelni ebben a felszabadult világban. Sokszor elmondtuk már, tudja azt mindenki, hogy a felszabadulás évében teremtődött meg a mi hazánkban a nők egyenjogúsítása. Az alkotmány ezt írásos formában örökítette meg. Elmondhatni azt is, hogy a gyakorlatban, úgy általánosságban élnek is az asszonyok ezekkel a jogokkal. Nem egy asszony és leány tanult már meg olyan szakmunkát, ami régebben csak a férfiak kiváltsága volt. Nem egy asszony és leány dolgozik felelős vezető beosztásban, amire régebben gondolni sem lehetett. Országosan elismerten jól vezeti a termelőszövetkezetet Krizsa- nyik Jánosné, a pásztói Szabadság Termelőszövetkezet elnöke. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, éppúgy megállja a helyét ezen a nagyon fontos poszton, mint bármelyik férfi tsz elnök. Elértük azt is, hogy az új választás után eggyel több a női képviselő megyénkben. Ezzel tehát megnőtt a nők képviselete az élet minden területén. Ezek az eredmények még tovább is sorolhatók. Különösen az üzemi munkásnők veszik ki részüket nagyon öntudatosan és példásan az üzemben folyó minden fontosabb politikai — és társadalmi megmozdulásból. Elmondhatjuk, hogy az üzemi nőbizottságok valóban hivatásuk magaslatán állanak, valóban úgy tevékenykednek, hogy bevonják az asszonyokat, a munkásnőket minden fontosabb ' feladat végrehajtásába. Nem mondhatjuk el ugyanezt a faluval, a falusi asszonyokkal kapcsolatban. Kint a falvakban a nőtanácsok nem hallatják eléggé szavukat. Neves moszkvai művészek érkeznek Máfranovákra, Salgótarjánba és Nagybátanyba A Magyar—Szovjet Barátsági Hónap keretében kedves vendégek látogatnak el megyénk művelődési házaiba. Március elsején Mátranová- kon, másodikán Salgótarjánban, harmadikén pedig Nagy- bátonyban lépnek fel neves moszkvai művészek esztrád- műsor keretében. Nikoláj Kalmikov zsonglőr, í *1)tvGtanáéi áléi az cAllami cMuházban A vevőtanács ülésezetté [szerdán délután a sal-[< »gótarjáni Állami Áru-[< [házban. A tanács előtt, * az áruház vezetői is-; [ mertették a Nemzetközi! »Nőnap tiszteletére a me- [gyei Nőtanáccsal szerve-; ■ zett kiállítást, amely be-' [ mutatja, hogy az ipar mi-[ ■ lyen gépekkel könnyíti a háziasszonyok munkáját. j > A kiállítás március 7-én< [nyílik meg és előrelátható-; »lag 11-ig lesz nyitva. Ez-! [után március 16-án újabb; > kiállítást rendeznek az! [Állami Áruházban, amely' [a hónap végéig lesz meg-! [tekinthető. Ez a kozmeti-1 »kai kiállítás elsősorban a! [dolgozó nők érdekeit szol-1 [gálja majd. Erre az alka> lomra Budapestről koz-i [ metikai szakértő érkezik; >az áruházba, aki díjmen- [ tes tanácsadást tart. A vevőtanócs tagjainak' [bemutatták az új magyar; »műanyagot, a banlont. Ezi [ az anyag jobb, mint a>J »nylon. A tanács tagjai is[< \ elismerőlég nyilatkoztak? [az új műanyagból készült)} (fehérneműkről és pulóve-! [rekről. A továbbiakban aé [tanács tagjai beszéltek ar->< [ról, hogy nem lehet kapni? [keskeny női övét, vala->[ [mint csillárfoglalatot, [áruház vezetői ígéretet tét->J Egyik Galoján és Valentyin Sznyegirov VIT-díjas szilo- fon művészeken kívül fellép majd Dobnovszkij Tatjána énekesnő is, aki már örök időre a magyar föld művésze marad. (Magyar- országra jött férjhez.) A műsor keretében több budapesti művész is fellép. Rónai Egon konferál, Bérces Tibor pedig táncdalokat énekel, Szabó Sándor zongora kíséretével. A salgótarjáni előadáson Gencsi Sári, az Állami Operaház énekesnője és Keleti László, a fővárosi Operettszínház fellép majd. művészé is Nem foglalkoznak megfelelő mértékben az asszonyokkal. Többnyire a gazdaasszonykörök, sütő, főző, varró és kézimunka szakkörök létesítésével ki is merül munkájuk. Ha volna a falvakban tekintélyes szavú, magabiztos nőtanács, amely az asszonyokat megfelelő erélyességgel és sokoldalúsággal nevelné, amely megértetné az asszonyokkal, hogy a törvényben foglalt egyenjogúságot gyakorolni is kell az élet minden területén hallatni kell szavukat, akkor máris nyert ügyünk lenne. Akkor nem fordulhatna elő olyasmi, mint azon a bizonyos falugyűlésen. Bármennyire is ellentmondásos dolognak tűnik, mégis az az igazság, nem a férfia kát kell meggyőzni arról, hogy a gyakorlatban kell megvalósítani az egyenjogúságot. Saját magunkkal, maradi gondolkozású asszonytársainkkal kell megértetni, hogy tenni is kell valamit azért, hogy a papírra fektetett jog eleven, életképes valósággá váljon. Nem az a mi szerepünk, hogy örömmel tudomásul vegyük, ha a párt és a kormány a nők érdekében valamilyen hasznos intézkedést tesz. Harcolni kell azért, hogy meg is valósuljanak mindenütt ezek az intézkedések. Hogy tudomást szerezzenek róla az asszonyok. Hogy mindenki tisztában legyen az őt megillető jogokkal és kötelességekkel. Hogy minden parasztasszony tudja, ha belép a termelőszövetkezetbe, jár neki szülési szabadság, munkaegységgel, fizetéssel és ha megöregszik, nyugdíjat is kap. Azon a bizonyos falugyűlésen, amit írásom elején említettem, elhangzott a régi, maradi felfogást megtestesítő gondolat: az asszony maradjon a főzőkanál mellett. De nem tiltakozott ez ellen senki, egy asszony sem, sőt helyeseltek. Nékünk pedig úgy kellene cselekednünk, úgy kellene tevékenykednünk ebben a mi szocializmust építő életünkben, hogy fele-fele arányban vegyük ki részünket minden munkából. A földművelésből, a vezetésből, az igazgatásból, az agitációs felvilágosító munkából egyaránt. Ennek érdekében viszont tegyenek meg mindent, sokkal többet, mint eddig a városi és falusi nőtanácsok és a falusi földművesszövetkezeti nőbizottságok. Ű. M. Zásrógondelss? a e^itlm Csendes cikkváltáshoz C ngedjék meg, hogy az ” őszi Megyei Képző- művészeti Kiállítással kapcsolatban megindult „vitához,” mint alkotó művész én is hozzászóljak. Bírálatot kapott a kiállítás, később a bíráló, illetve kis részben rajta keresztül a kiállító művészek is. A művészt bírálni szükséges. Hozzáértő tollal, sok-sok segítséget, önbizalmat, alkotókedvet lehet önteni a művészbe. Egy-egy alkotás bírálatánál, vagy a művész jellemzésénél többféle kép- pen járhatunk el. Bírálha tunk úgy, hogy egyeseket kiemelünk oly annyira, hogy a másik művész igen kicsinek, vagy teljesen megsem- misítettnek érzi magát. Hónapokra, sok esetben évek re kiható, nehezen gyógyuló sebet ütve a művészen, aki letört lelkiállapotában képtelen újabb alkotásra. A bírálatnak ez a módja, nem a mi rendünkbe illő, inkább megfelel a kapitalista társadalom szabadverseny szellemének, ahol a cél nem a széles néptömegek kulturális tisztánlátásának szolgálata, hanem a zűrzavarkeltés, a sznob rétegek tenyésztése és ezen keresztül „jó üzletek” kötése. Bírálhatunk hideg meggondolások alapján, amikor csak a művészeti, esztétikai, szempontok szigorú alkalmazásával emelünk fel, vagy sújtunk porba valakit, mint az Olimposon székelő nagy Zeus, a mennydörgés és villámlás istenfőnöke. Ez az álláspont is hamis, hisz csak embereknek születtünk és nem vagyunk csalhatatlanok. Szakmailag bármennyire is felkészült ember a bíráló, eszmei, érzelmi és különböző befolyás alatt áll, tehát abszolút mértékkel nem mérhet. Bírálhatunk úgy, hogy bizonyos cél vezeti toliunkat, amikor felelősséggel, de a cél igazságának megfelelően hozzuk tudomására az alkotó művésznek véleményünket. Mi az a cél, ami feltétlen irányt kell szabjon a kritikának; Elsősorban a nagyközönség ízlésének, helyes látásmódjának nevelése, másodsorban pedig az alkotó művész nevelése, művészi hitében való megerősítése, erényei és hibái felfedése. Érezze a művész a bírálat igazságát, hogy könnyebben le tudja nyelni a néha oly keserű pirulát. Ha nem elég meggyőző a bírálat, akkor felületességet, vagy sok esetben szándékos lejáratást, antipa fiából, vagy más egyébből eredő személyeskedést érez. Az ilyen bírálat csak ferde célt szolgálhat, iélezi a művészek kö zötti ellentéteket, időleges, vagy örök időre szóló törést idéz elő a „lebírált” művészben. Soha nem lehet tudni, hogy kiben mi rejlik. Ez fokozott mértékben áll a művészre. Lehet, hogy ma még ügyetlen valaki, kissé tájékozatlanul nyúl a feladatok megoldásához, de a benne dolgozó ambíció egyszer rávezeti a titok lakatjának felnyitására. Ezt az ambíciót senkiben sem szabad letörni, mert vétkezünk a művészettel szemben. A kritika legyen meggyőző, nevelő és ambicionáló hatású. Legyen szigorú, de ne. könyörtelen, le- dorongáló. Ne simogasson, ne kendőzzön és ne legyen megalkuvó. Hassa át a jószándék és az igazságra való törekvés vágya. Nagy dologra vállalkozik, aki bírál, hiszen felelősséggel tartozik a művész és a tömegek felé egyaránt. A mi feladatunk alkotni. Szeretnünk ha a jövőben mélyebb bírálatot kapnánk, ha a mi kis megyei kollektívánk együtt maradna és a kollektíva tagjai között még szorosabb lenne a kapcsolat, ha nem zavarná meg kis közösségünk harmóniá- a Szabó, contra Csendes cikkváltáshoz hasonló félt*, csúszás. Én úgy érzem, hogy seaa a Szabó Károly értékelése, sem a Csendes Géza bírálata nem használt csoportunknak: Nem tételezek fel szándékos konkolyhintést, de hogy egy kicsi mégis csak hullott közénk, az érezhető. Tekintve, hogy kicsiből lesx a nagy és bizonyos fokig aggaszt a máris mutatkozó elhidegülés, ami idővel csak fokozódhat. Kötelességemnek tartottam véleményemet megírni. Nem lehet Salgótarján, contra Balassagyarmat, vagy Szécsény és Pásztó. ját Ügy gondolom, hogy kedves művésztársaim, barátaim egyetértenek velem, andkor leszögezem: a jövőben is szükségünk van mély, lelkiismeretes, felelőséggel teli, jószándékú de szigorú bírálatra, amely mind a közönség, mind az alkotó művész szempontjából egyaránt hasznos, nevelő tartalommal bír, A művész nem írhat ** magáról, vagy művésztársairól, mert Ítélete túl szubjektív Ítélet. Hajlamos arra, hogy a saját felfogását, elképzeléseit keresse a másik munkájában, igazolását elképzelései helyességének. Megyénknek feltétlenül szüksége van képzett esztétikusra, aki páratlanul, de pontosan a helyes bírálat alapjaira helyezkedve értékeli munkásságunkat, kritikájával hozzájárul a kiállítást kedveld közönség helyes Ítéletalkotásához, izlésneveléséhez. Iványi Odón A kézi nyomda Palika még csak másodikos, de már tud írni, olvasni, mint egy negyedik osztályos. S hogy még fejleszthesse tudását: kapott egy „kézi nyomdát”. Már este gyakorolni szerette volna, hogyan is működik az új játék. Persze először is a nevét akarta leírni. Nem gondolkozott sokáig, elő is vette. Kinyitotta a keményfedelű dobozt, előtte állt a száz valahány betű. Mert minden betűből volt vagy négy. Hozzá is kezdett. Talált a dobozban egy csipeszt is. — Ezzel kiveszem a „P”ét, > tek, hogy rövidesen beszerzik ezeket a cikkeket.); Végül ismertették az [hogy a férfi és női divatJ< [részlegek is önelszámoló)1 [egységek lettek, valamint[, [a műszaki és kötöttáru)' [cikkeknél bevezették az>! [árukiadásos pénztári rend (szert. Kovácsiűz fénye világítja meg a műhelyt. Viaskodik a tetőablakokon beáramló sápadt világossággal. Az izzó parázs a rádobott szénből játékos, libegő lángnyelveket varázsol. S mikor a levegőt ráfújják, haragvó kékes-lila lángcsóvák törnek elő a kupacból. A munkadarabok már cseresznyepirosan izzanak a tűzben. Fürge legényke vízzel telt vödörbe nyomja az izzó anyagot. Boldogan nézi, miként változnak az anyagon a színek, sötétlilától, a halványsárgáig. Másodéves ipari tanulók dolgoznak itt, éppen az edzést gyakorolják. Három ifjú ül velem szemben az apró irodában, ahová minden zaj, a gyár minden lélegzetvétele behallatszik. Fürkészve figyelem M. Béla, Gy. István, S. Sándor arcát. Erőteljesek, izmosak. Szeretik munkájukat, a szórakozást. Béla kicsit gondterhelten beszél életéről, igyekszik a „sokat tapasztalt” látszatát kelteni. Mi tagadás, vannak gondjai; mostoha apa, nyugtalan családi élet. Nagyon szeret sportolni, talán túlzásba is viszi ezt. — Megnyugszom, ha a sportpályán vagyok. Két hivatást érzek magamban: a sport, és szakmám iránt. Minden vágyam, hogy bekerüljek az ipari tanulók országos válogatottjába — mondja —, s nagyot sóhajt. Kiderült, hogy Béla keveset tanul. A könyveket sem nagyon szereti. Szereti a társaságot, néha a KISZ-helyiségbe is belátogat, mert „ott jól lehet szórakozni”. A szórakozáson kívül keveset tud a KISZ-ről. Ügy mondja, számára megfelelőbb a „kötetlenebb társaság”. Gyakran találkozik a kislánnyal is. No, nem komoly ez még, hiszen pirulva, s akadozva vallja meg, hogy mindig a soronkövetkezövel. Kicsit idegesen mozog székén, valamit nagyon szeretne még mondani. — Sokan azt mondhatnák, hogy a külföldi utazások miatt szeretnék bekerülni az országos válogatottba. Pedig sportköröm hírneve is becses nekem. Ekkor szól közbe Sanyi, aki csendben, szótlanul figyelt eddig: — Különös lehet külföldön. Új tájak, emberek, sok ismeretlen, de én nem juthatok ki. Eh... mondja — s keserveset legyint. Csupa figyelem ez a vékonyarcú fiú, csak nagyon bátortalan. Tanáraival, oktatóival szemben tisztelettudó, de lelke mélyén növekszik már a „jó barátok” által elültetett „fiatalkori virtus” palántája. Ő már sokat olvas, útleírásokat, kalandos regényeket. Néha megnézi az újságot is, ha fiatalokról írnak, elolvassa. Havi 60—70 foSARJADÓ PALÁNTÁK rint zsebpénzét mozira, vagy barátaival költi el. Szótlansága azzal is magyarázható, hogy inkább könyveket olvas, mint többet szórakozna. Figyelmét nagyon lekötik a kéz- ről-kézre járó „jó könyvek”. 0 is szeret a KISZ-be járni. Néha sakkozik, társasjátékozik, de legjobban szereti az útibeszámolókat. Mikor politikai dolgokra fordítom a szót — amiről bizony Sanyi is nagyon-keveset tud —, Pista gúnyosan pillant rám, s epésen megjegyzi: — Ne gondolja, hogy olyan jó az a KISZ, túl sok a kötöttség. Én azt szeretem, mikor önmagámnak parancsolhatok — mondja — s jó adag cinizmust érzek hangjában. Döbbenten figyelem ezt a fiatalembert. Ugyan miért beszél így? Kiderül az oka is. Szeret túl „modernül” öltözködni, s ez nem tetszik az „illetékeseknek”. — Van egy absztrakt nyakkendőm, amit Amerikából szereztem egy barátom által. Csak nem gondolja, hogy a fater 40 éves nyakkendőit hordom? Együttérzően és észrevétlenül pillantok szerényen meghúzódó nyakkendőmre. Pistának nem tetszenek az itthoni ruhák, mert Pista sokat veszítene az „értékéből”, ha normálisan öltözködne. Élénken tiltakozik, mikor megkérdezem, hogy szokott-e ponyvát olvasni. Méltatlankodva mondja, hogy ő a sötét detektívregényeket nem olvassa. Csak a „nem zavaró” ponyvákat, mint például: May Károly indiántörténetei — bizony Pista ezek tényleg „nem zavarók". — Mit tud a mai életről? — Haragszanak rám, én is haragszom az életre. A KISZ olyan... fiatalok együtt... A párt olyan komolyabb valami... — mondja akadozva. Néhány szót tud a XXI. pártkongresszusról. — Hát az általános műveltséghez hozzátartozik, hogy valaki a politikához is konyítson! — mondja önelégülten. Az udvaron felbúg a műszak végét jelző kürt, megtelik az iroda is. A három fiú is visszamegy a műhelybe. Gondolkodom. Nem rosszak ők, csak valahogy mindegyikük életéből hiányzik valami. Az a valami, amit Béla nem kap meg a családban, Sanyi a KISZ-ben, Pista a társadalomban. A jóindulat, az igyekvés, az akarat mindegyikük lelkében kisarjadt, de a jó gyenge palántáit elnyomják a vadul burjánzó gazok. Segíteni kell nekik, hogy ők is olyanná váljanak, mint azok a fiatalok, akik bátran helytállnak az életben és különbséget tudnak tenni a rossz és a jó között. P. A.- susogta alig hallhatóan. Már emelte volna, amikor ma egész sor kijött a dobozból... akkor nézett egy nagyot. — El kell vágni! — jelentet* te ki, s már szaladt is a zst* letpengéért. Egy új vágás, egy betű vágás — egy új »á« gás — ez lehetett a jelszavat mert így csinálta. VérzéstSl vörös ujjai még akkor is se* rényen mozogtak, amikor más mindet kivágta. Most az a feladat állt előtte: Keresse meg a „P”~ét. Az volt a baj, hogy nem lelte. Már az anyja és az apja is ott ült és ke* reste a hiányzó betűt. Az asztalra öntötték az egészet, s onnét egyenként vissza a dobozba. De a betű sehogy* sem akadt a kezükbe, pedig serényen kereste az egész család. Meg volt már az: a, az: A i, k, a — de nem a nagy P. Még mindig hiányzott. Egy* szer csak Palika magasra emelte mind a két kéz ét, oromeben az asztalra csapta; — Megvan! — kiáltott örömteljesen — megvanl Az anya a homlokát tör öt* gette, az apa pedig az asz* talra csapás közben lehullott betűket szedegette. — Megvan!... sóhajtottak mindannyian. „Palika” ki volt rakva ae asztalra. Újabb feladat, bele* rakni a pecsétbe. — Ezt már csipeszekkel est* nálom — jelentette ki a gyér* mek és már hozzá is kezdett. De a „Palika” szó nem ment bele a pecsétbe. Ha egy be* tűt beletettek, az előző kt* ugrott. — Ki kell tágítani — adta ki a parancsot Palika „« nyomdászinasnak”, vagyis ősapának. A harapófogó serényen mű- ködött. Ha kifelé csinálták^ nagy lett a nyílás, ha meg befelé, akkor kicsi. El kellett tehát találni a pontos mere* tét. Ez már nem sikerüli. Ki- törött mozgás közben. Sok ügyeskedésbe tellett, míg tk került. Ez alatt a tűz is kialudt A szülők rémülten néztek egymásra, amikor a gyermek kijelentette: — Holnap azt Írjuk ki, hogy „Bodri”. FODOR ATTIUA