Nógrádi Népújság. 1959. február (15. évfolyam. 10-17. szám)
1959-02-25 / 16. szám
1658. február 25. nógrádi népéjsag 3 A kommunisták munkája, példamutatása nagy falusi ügyünk motorja Forradalmi átalakulás előtt áll a falu népe. A napokban dönt arról, hogy rálépjen a dolgozó parasztság az életét jobbá, könnyebbé, szebbé tevő nagyüzemi gazdálkodás útjára. Nem könnyű ezt a kérdést eldönteni a dolgozó parasztnak még akkor sem, ha a jó példák özöne győzi meg a kisüzemi gazdálkodás tarthatatlanságáról. Sajnos a legtöbb parasztember előtt szinte rémképként ott lebeg a megnemértés, a bizalmatlanság szelleme, amelytől, mint a tűztől félnek. A párt következetes lenini politikája, a jó példák meggyőző ereje, biztosíték arra, hogy sikeresen tegyük meg az első lépéseket. A párt decemberi határozata világosan, félreérthetetlenül kimondja: a mezőgazdaság átszervezéséért folytatott harcot mindenütt a párt vezeti, s az egész párt ügye. Az előrehaladásnál szükséges, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének kérdését a pártmunika homlokterébe állítsuk. Ügy látszik, pártszervezeteink nagy része megértette mi a feladatuk, mert a határozat megjelenése után azonnal mozgósították a falu kommunistáit és először velük értették meg az előttünk álló feladatok nagyságát, és azt, hogy a kommunistáknak kötelességük a politikai munka végzése, mert tudatában vagyunk annak, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom magától nem alakul ki, ez szívós, meggyőző politikai munka lesz. De ahhoz, h.ogy sikeresen menjünk előre, szükséges a kommunisták és a különböző funkcióiban lévő emberek személyes példamutatása. Nógrádsipeíken meg Hollókőn is többek között a kommunisták példamutatása volt az az erő, amely megmozgatta a falut. Mindenütt, szinte megyénk minden falvában a kommunisták voltak az elsők, akik beléptek a termelőszövetkezetbe. Ezzel nem azt akarom hangsúlyozni. hogy ezek a kommunisták rendkívüli tettet hajtottak végre amikor a párt hívó szavára hallgattak. Lehet, hogy ma még népszerűtlen feladat a mező- gazdaság szocialista átszervezését segíteni, de a kommunista akkor sem léphet vissza. A kommunistának tudnia kell, hogy az ügy amelyért harcolunk az ő ügye, a parasztság ügye, az egész ország ügyé. Ha a szilaspogonyi kommunisták bezárkóztak volna egyéni érdekeik szűk ketrecébe, ünnepelhettük volna vasárnap a községet, mint termelőszövetkezeti községet? — Nem, mert Szilaspogonyban sem ment ez a munka magától. De itt vállalták a kommunisták a dolog nehezebb részét is, s ez dicsérendő a sziláspo- gonyiaknól, vitatkoztak, politizáltak, s meggyőztek emberiket személyes jó példájukkal is az általuk hirdetett ügy igazáról. Moho- rán sem másképp indult a a munka. Először a község kommunistái mutattak példát, s vállalták a község haladó erőivel együtt a munka nehezét. Amikor ma a munkás- osztály leghűbb fiai kimennek falura segíteni a falu kommunistáinak, akkor ebben benne érezzük a munkásosztály felelősségét is, hiszen felelős a faluból az üzembe járó kommunista munkás községe politikai fejlődéséért. Most amikor e munka megindult, a falu népe széles körben tárgyalja az eseményeket. Nem egy községben összegyűlnek az emberek a kapuk előtt, a tanácsházán, a kocsmában, a borbélyüzletben, s másról sem esik szó, mint a termelőszövetkezetről. Ilyenkor kellenek a kommunisták, akik személyes példájukkal, okos, meggyőző érvelésükkel más mederbe terelhetik a beszélgetést. Az ilyen kötetlen beszélgetések kiválóan alkalmasak arra, hogy eloszlassuk a kételyeket s meggyőzzük az embereket ügyünk igazáról. Nem egy ilyen kötetlen beszélgetés zárult már olyan eredménynyel, hogy a beszélgetőik egyike-másika már másnap aláírta a belépést. Ma már a termelőszövetkezetbe belépők zöme a kö- zépparasztokból tevődik ki, mert agitátoraink támaszkodva a termelőszövetkezeti tagságra, a középparasztságnak, mint a parasztság tekintélyes rétegének megnyerésén dolgoznak. S ez a munka, még a falu tekintélyes gazdálkodóit meg nem nyertük, lassan megy. Itt kell a kommunisták türelmes, fáradtságot nem ismerő munkája, mert a falu forradalmi átalakulása szükségszerűen megköveteli, hogy a kommunisták sziklaszilárdan álljanak a vártán míg, diadalra, nem visszük a szocializmus ügyét falun. Kata János Több cserepet adnak as idén megyénk téglagyárai Nem mindennapi értekezletre gyűltek össze szombaton Zagyvapálfalván a Bánya- és Építőanyagipari Vállalat dolgozói. Eltérően az eddigiektől az összevont értekezletre nemcsak a műszaki vezetők voltak a hivatalosak, hanem a telepek párt-, szakszervezeti képviselői és a legjobb dolgozók. Mint ismeretes, az elmúlt évet a Bánya- és Építőanyagipari Vállalat dolgozói veszteséggel zárták. így tehát érthető, nem mindegy a vállalat egyetlen dolgozójának sem, milyen lesz az 1959-es gazdasági év. Rozgonyi elvtárs, a vállalat igazgatója beszámolójában arról beszélt, hogy a gyakorta előforduló hibák majdnem mindig a rossz munkaszervezéshez vezethetők vissza. Az ilyen szervezetlenség példái a gyakran előforduló géptönagyobb gondok. Lakatos Béla fiáért aggódott, hogy a bányánál maradhasson és megnyugtatták. Akkor pedig a másik fiáért való aggódás tört fel benne. Tanulhat-e? Megmutatták neki a gyermek holnapját. De az emberekbe sokrétűen halmozódnak a gondok. Pogonyban is a középparasztok sokjánál így: meg tudunk-e birkózni a nagy földdel? Mire a bányászok: majd mi segítünk. S ezzel szinte feltámadt a falusi virtus. Azt már nem! Elutasították a felkínált segítséget. Majd mi megmutatjuk, hogy mit tud ez a föld adni. Ragadta magával őket a szövetkezés nagy erőt rejtő gondolata. így gyűrték le lépésről lépésre a félelmet az újtól és teremtettek bizakodó légkört Pogonyban, ebben az ÚJ tavaszt váró faluban. Nem igaz, hogy az emberekben már minden tisztázódott. Éppen a vasárnapi gyűlés adja ezt a gondolatot. A gyűlésen a faluból az asszonyok, leányok, emberek, fiúk többségükben ott voltak. Nagyon hasznos volt közéjük ülni. Az a gyűlés olyan volt, mint az ország történelme. A félelemtől szabaduló fel-fellángoló lelkesedés sokukban, de nem hiányzik többükből a minden gátlástól megszabadult tiszta, és éppen ezért már megfontolt, a holnapot méregető gondolat. De ott van még a közömbös, az áradattal menő és az örök ellentmondó a bizalmatlan is. Nem megszólni akarom, de amolyan elnéző mosolyra érdemes volt itt, ezen a gyűlésen Kajsza Vilmos. Komoly, megfontolt parasztok között okoskodott, s az olyan nevetséges volt. Mert hogyan okoskodott? Az előadó elmondta, mi Jár, mi nem, hogy, s mint legyen. Az egyik ember megjegyezte, de csak inkább úgy magának: na, hiszen nem vész el semmi. Mire Kajsza epésen megjegyzi: Majd elválik. Es jelentőségteljesen mosolyog. A többiek rákapják tekintetüket s úgy írom, ahogy láttam. Dühödten. Lenézően. Az előadó tovább beszélt. Az adóhoz ért és részletezte. Kajsza felmordult: Na, várjatok, majd most! Es az előadó mondja: A tsz-tagot adó nem terheli és a többi. Kajsza zavartan leüti fejét, morog valamit, s ezzel zavarja a hallást. A többiek dühödten csendre intik. Egy szomszédom. egy idősebb, meglett ember odasúgja: Ez nem sokat jelentő ember. Vége lett a gyűlésnek. Termelőszövetkezeti község lett Szllaspogony. Az emberek gondba merülve hagyták el a gyűlést. Tervezgetve. Varga b. János számolgat. Béla fiával fog dolgozni, ö az állatok nevelését vállalja, a gyermek meg valami más munkát. Aztán nyáron majd ő is segít a földeken, de kazlat is rak, mert ahhoz tudás kell, és ezt nagyon szereti. Érdekes gondok ezek. Az új életé. Még állnak az emberek az utcán. Pedig a harang már az ebédet jelzi. Cserélődik közöttük a szó és simogatja ófeet a tavaszt ígérő februári napfény. S^ula. rés, csapágyolvadás, vagy nem egyszer szíjszakadás. Ez maga után vonja az anyag- költség növekedését, s csökken a termelékenység. A sorozatos hibák felszámolására növelni keli a karbantartást, meg kell teremteni a jó kollektív szellemet. Olyan légkört kell kialakítani, hogy magnk a dolgozók vonják felelősségre a mulasztókat. A munkaverseny bár bontó tgat ja szárnyait, de még mindig nem tudott kibontakozni a vezetők sokszor rossz előítélete miatt. Pedig a versenynek a telephelyeken nagy feladata volna. Ilyen fontos feladat lenne például, az égetők versenye a tűzhaladás meggyorsításáért. Vagy az 1000 téglára eső szénmennyiség gazdaságos felhasználása, a sedejtkár csökkentése. Ide lehetne sorolni az újítómozgalmat is. A hibák egyik forrása, mint Rozgonyi elvtárs mondta, hogy a dolgozók nem ismerik a termelési költségeket. Ezért elsősorban a műszaki vezetőket terheli a mulasztás. Oda kell hatni, hogy minden egyes dolgozó megismerje munkájának költségeit. Támaszkodjanak a műszaki vezetők az eddiginél bátrabban a dolgozókra, mert jó eredmény csak együttes összefogásból fakad. Hogy kel} javítani az eddigi módszeren, arra ma milliók intenek. Általában 1000 tégla kiégetésénél 40 kg szénnel használunk fel többet. Ha nem takarékoskodunk, csak a többlet szénfelhasználás miatt az év végéig több mint 1,5 millió forint veszteségünk lesz. A veszteség másik eredője a laza munkafegyelem. Az elmúlt évben annyi igazolatlan hiányzás volt, amelynek műszakjai két téglagyár két hónapi telep-létszámának lett volna elegendő. Ezenkívül több mint 30 alkalommal kellett fegyelmit tartanunk, ami a legtöbb esetben Italozás miatt történt. Nem volt ritka az olyan eset, mint Telek robbantóé, aki nemcsak szeszesitalt fogyasztott munka közben, hanem még a társadalmi tulajdont is megkárosította. A vállalat főmérnöke az új ipari ár gyakorlati alkalmazásáról szólott. Mint elmondotta, azelőtt 100 mázsa szén megtakarítása 820 forint megtakarítást eredményezett, míg most 2820 forintot. De a fordítottja is fennáll. Míg korábban 10 000 darab tégla égetési selejtje 2500 forintot vett el a nyereségből, addig most 6270 forintot. Ebben az évben a vállalat beruházási összege 417 000 forint. Azonban tekintetbe véve a gyárak korszerűtlenségét, ez az összeg kevésnek bizonyul. A vállalat feltételhez kötve kapott még 1,2 millió forint beruházási összeget. Ez azonban csak azzal a feltétellel áll a vállalat rendelkezésére, ha terven felül az év végéig 4 millió téglával és 200 ezer darab tetőcseréppel termelnek többet. A vállalat vezetői elfogadták a feltételt, s pont a jelenlegi értekezlet volt hivatott arra, hogy véleményt mondjanak annak teljesíthetőségéről. Valamennyi jelenlévő véleménye az volt, a megnövekedett feladatokat tudják teljesíteni. Bizonyítékul arra, hogy már konkrét javaslatokat tettek a műszaki fejlesztés, az újítás, a munkaverseny, vagy a munkafegyelem megjavítása érdekében. — tob — Két esztendő Néhány nap múlva lesz két éve annak, hogy megyénkben is megalakult a munkásőrség: fegyvert fogott az öntudatos munkás, paraszt és a néphez hű értelmiség. Ha visszagondolunk az elmúlt két esztendőre, munkásőrségünk híven eleget tett annak a kötelezettségének, amiért pártunk létrahozta. Gondoljunk csak vissza arra az időre, amikor a külső imperialista erők a belső ellenforradalmi erőkkel összefogva a „muk"-ra készültek, új támadásra a néphatalom ellen. Az ellenségnek ez a terve szertefoszlott, hiszen a párt vezetésével a munkásőrség kemény fellépése megakadályozta ezt. Itt kell szólnom arról, hogy ezekben a nehéz időkben sokan tétovázás nélkül, hitet téve a proletár meggyőződés mellett szabad idejük nagy részét feláldozva, önkéntesen vállalták a néphatalom, a proletárdiktatúra megvédését. Töretlen lelkesedésüket bizonyította az is, hogy a legnehezebb szolgálatokra mindig több jelentkező volt, mint ahány embert be lehetett osztani. Ha a munkásőrségről beszélünk, feltétlenül kell szólnunk azokról az idős, dereshajú veteránokról, akik fáradhatatlanul menetelnek sorainkban. Hiszen sokan ezek közül az elvtársak közül ott álltak már 1919-ben a Tanácsköztársaság létrehozásánál és megvédésénél is. Munkásőreink nemcsak fegyverrel a kézben, hanem a munka területén, a bányákban, a gyárakban, a hivatalokban is példamutatóan helytállnak. Kell szólni arról, hogy sok munkásőr elvtárs mellén díszeleg a kormánytól kapott kitüntetés, melyet a munkában elért eredményekért kapott. A politikai munkában is példamutatóan helytállnak a munkásőrök. Kommunista kötelezettségüknek tesznek eleget, amikor szakadatlanul fejlesztik marxista-leninista tudásukat a szervezett pártoktatásban, vagy más területen, A munkásőr elvtársak a proletár- diktatúra megszilárdítása érdekében törhetetlen lelkesedéssel tanulják és sajátítják el szabad idejük nagy részében a fegyverforgatást. Két évvel ezelőtt még a becsületes elv társak között is akadtak olyanok, akik nem ismerték fel a munkásőrség jelentőségét. Ma már elmondhatjuk, hogy a munkásőrség élvezi egész dolgozó népünk bizalmát, támogatását és szeretetét. Voltak olyan nézetek is két évvel ezelőtt, hogy a proletárdiktatúra megszilárdulása után nem lesz szükség munkásőrségre. Az országos pártkou- ferencia határozata is kimondja, hogy a munkásőrségre nem átmenetileg van szükség. Nem, mert a felfegyverzett munkásőrség erejére népünknek nemcsak a hatalom megvédése idején, hanem erősítése és megtartása idején is szüksége van. Eddig elért eredményeink tovább fokozása érdekében munkásőreinknek első- és legfontosabb feladatuk, hogy továbbra is őrizzék meg igazi kommunista lelkesedésüket és forradalmi fegyelmüket. A töretlen lelkesedés és áldozatkészség mellett a tanulást továbbra is legfontosabb ügyünknek kell tartani. A harcban csupán a lelkesedés nem elég. A győzelemhez katonai ismeret, a fegyverhez szakértelem kell. Ma bátran elmondhatjuk már. hogy munkásőr egységeink nemcsak lelkesek, hanem jól kiképzettek is. A jövőben ezt a felkészülést —, s úgy gondolom munkásőr társaim nevében is mondom — még eredményesebben végezzük mind elméleti, mind gyakorlati területen. Munkahelyünkön is helytállunk a termelésben. Ez természetesen nem kis áldozatvállalást követel, de éppen ez az egyik erkölcsi, politikai erőssége a ml munkásőrségünknek. Őrködjünk továbbra is pártunk politikájának tisztasága felett, legyünk éberek, s határozottan lépjünk fel a káros nézetekkel szemben. Ha ezeket a feladatokat továbbra is jól oldjuk meg, akkor még szervezettebb, még ütőképesebb fegyveres egységekké válunk. Erre eskünk is kötelez és ezt kéri tőlünk, és ehhez kíván minden munkásőr elvtársnak az egész dolgozó magyar nép eredményes, kommunista munkát. Pintér Barna Uj, nagyteljesítményű frontfejtést készítenek elő Mátranovákon A mátranováki Gáti II. bányában dolgozik Székvölgyi Gusztáv 9 tagú csapata. A 2,5X2,5 méteres vájatban most elővájáson dolgoznak, új, nagyteljesítményű frontfejtést készítenek elő. A front előreláthatólag szeptemberre már szenet ad. A biztosítást a legkorszerűbb acéltámos berendezéssel oldják majd meg. A székvölgyi csapat január 1-től január 20-ig 118,5 métert haladt előre, amely több mint 123 százalékos tervteljesítést jelent. Tóth Ernő idős és Forgó József a sínfek- tetésen dolgoznak. Halász János aknász a végzi. munkaátvételt
