Nógrádi Népújság. 1959. február (15. évfolyam. 10-17. szám)

1959-02-25 / 16. szám

I

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG

1959. február 25

fl falu erejének összefogásával a tsz mozgalom fejlesztéséért

ALAMIKOR két uraság ” tulajdona volt a rom- hányi határ. Laszkáry és Pró- nay földesurak terpeszkedtek a falu felett, s fojtó, nehéz légkört terjesztettek maguk körül. Hiába volt sérelme, panasza a községben akárkinek, Prónay mindjárt odavágta: „Mehet, ahova akar,

nem tudja, hogy én vagyok a miniszter?!” S ma? Hacsak éppen szót ejtünk arról, hogy a falu lakóinak saját soraikból választott vezetőik vannak, hogy egyre többen dolgoznak Romhányból is a járási szerveknél — már az is érzékelteti a politikai változást. De a sok új ház, a gazdag árukészlettel felszerelt üzletek már a jobb életre utalnak. Azt mondják, nincs a faluban talán tíz olyan család sem, ahonnan valaki ne dolgozna az iparban. Szembe kell nézni a valósággal: Romhányban valahogy ez az életmód, a megelégedettség fokozottabban alapja annak a nézetnek, hogy „hagyjanak minket békén, jól van ez nekünk, ahogyan most van”. Amikor arról esik szó, hogy a falunak is követnie kell a várost, meg kell teremteni a szocialista mezőgazdaságot, akkor bizony a maradiság, az egyhelyben topogás jelentkezik, a falu nagy részében.

Persze a romhányi helyzet nem valami különleges, elszigetelt. Másutt is található hasonló nézet bőven. Itt talán csak annyiban különbözik, hogy ebben a faluban már volt egy jól működő termelőszövetkezet, amiről annak idején sokat cikkeztek az újságok is, meg különböző értekezleteken említették jó munkáját is. Most — anélkül, hogy bővebben kutatnánk okait — megállapíthatjuk, hogy nem előre haladt, hanem romlott ez a tsz. Egyszóval: romlottak a szocialista mezőgazdaság romhányi példái.

Szükséges, égetően szükség lenne arra, hogy a falu kommunistái egységes erőt, összefogott energiát képviseljenek. Hozzávetőlegesen 60—65 párttagja van a falusi, a cserép- kályhagyári, a termelőszövetkezeti és a vasúti alapszervezetnek — azokkal együtt, akik vagy a szomszédos agyagbányában, vagy a megye, az ország más részeiben dolgoznak. Azért hozzávetőlegesen annyi, mert bizony nem igen akad, aki erre pontos választ tudna adni. Az igaz, hogy a választások idején sikerült előre jutni ebben a kérdésben. Az agitációs munkába bevonták a párttagság túlnyomó többségét. Néhány dolgozó esetében akkor tudták meg, hogy a pártnak tagja, amikor október—november hónapban fellángolt itt is a politikai munka, fokozott mértékben dolgoztak a pártszervezetek. A választás győztes csatája élő bizonyítéka, hogy milyen sikereket hoz, ha egységben az erő, ha egy ilyen nagy faluban nemcsak egy-egy pártszervezetben, hanem községi méretekben valósítják meg az egységes irányítást.

A Z ELŐTTÜNK ÁLLÓ -™1 feladat — a mezőgazdaság szocialista átszervezése — még jobban megköveteli, hogy a kommunisták, a párt- szervezetek erejét összpontosítsuk, irányításukat sokkal inkább egységesítsük. Csak egy néhány példát, ami gyakorlatilag is igazolja ennek szükségességét. Mindenekelőtt erősíteni kellene a meglévő

tsz politikai, gazdasági helyzetét. Persze nem úgy, hogy összevonjuk a falusi és a tsz pártszervezetet, mint ahogyan azt néhány járási pártbizottság tette. A helyes út a tsz pártszervezet messzemenő támogatása mind a járás, mind a falusi és üzemi pártszervezetek részéről. Erősíteni úgy, hogy önállósága, ütőképessége növekedjen, tevékenysége érződjék a tsz tagság munkáján, a szövetkezet gazdálkodásában. Szükséges lenne erősíteni valamennyi párt- szervezetben a fegyelmet, a kommunista példamutatást, ennek kapcsán egyre jobban biztosítva, hogy a szavak és a tettek egysége a tsz-moz- galom ügyében is megvalósuljon a kommunistáknál. A visszaesett politikai munkát bizonyítja az ellenség támadása. Többek között alaptalan híreket terjesztenek a faluban a tsz-ről, annak vezetőiről, felnagyítják a hibákat. Hasonlóan alaptalan híresztelések terjednek el a község kétlaki dolgozóival kapcsolatban. Arról beszélnek egyesek, hogy kényszerrel, az üzemben történt felmondással akarják azokat bevinni a szövetkezetbe. Elferdítik a pártnak azt a helyes álláspontját, hogy a kétlaki dolgozóknak, illetve családjaiknak is a tsz- ben látjuk a jövőjét. De itt is a meggyőzés útján, a két- lakiakkal együtt oldjuk majd meg a problémát.

S lehetne még bizonyítékokat sorolni jónéhányat, amik

arról tanúskodnak, hogy Romhányban — és még számos hasonló faluban — a pártmunka összefogását, a kommunisták erejének egységesítését sokkal bátrabban, hatékonyabban szükséges megvalósítani (pl. közös vezetőségi ülések, aktívaértekezletek stb.). Ebben pedig csak időhúzás volt, amikor a felsőbb szervek határozatára vártak. A járási pártbizottság, a község pártszervezetei vezetőivel, aktíváival már hozzákezdtek a megoldáshoz. Van tapasztalat, példa, hogy a munka összehangolása, a kommunisták erejének összefogása, a kitűzött célra való határozott irányítása milyen eredményeket hoz.

f'1 ONDOLJUK, a romhá- nyi kommunisták sem sokáig váratnak magukra, hogy megtegyék feladatukat, előre jussanak az új paraszti élet megteremtésében.

4 Népfront egyesítse társadalmunkat a mezőgazdaság szocialista

átszervezéséért

A Hazafias Népfront Nóg- nád megyei bizottsága pénteken délelőtt tartotta meg bizottsági ülését. Az ülésen a Hazafias Népfront megtárgyalta, milyen feladat hárul a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottságára megyénkben a mezőgazdaság szocialista átszervezésének munkáiban. A beszámolót Marczinek István elvtárs, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottságának titkára tartotta. Bevezetőjében hangsúlyozta:

— Most olyan feladatot kaptunk, hogy a Hazafias ,N épf ront-mozgalom tömörítse egységbe a társadalom minden rétegét és mozgósítsa a mezőgazdaság szocialista átszervezésének végrehajtására. Ezt a feladatot szükségessé teszi, hogy népünknek biztosítani tudjuk állandó növekvő jólétét, amely évről-évre emelkedik Ehhez_ pedig feltétlen a mezőgazdaság nagyüzemi útját kell választani, amely a több és gazdaságos termelés egyetlen lehetséges: útja.

Ezután Marczinek elvtárs ismertette nemzetközi viszonylatban a mezőgazdaság

A mi ügyünk is a mezőgazdaság szocialista átszervezése

MEZŐGAZDASÁGGAL KAPCSOLATOS PÁRTHAT ÁROZ ATRÓL TANÁCSKOZTAK AZ ASSZONYOK

A napokban a megye minden pontjából érkeztek asz- szonyok Salgótarjánba, hogy meghatározzák, mi az asz- szonyok szerepe és felelőssége napjaink legfontosabb feladatával kapcsolatban, a mezőgazdaság szocialista átalakításában.

Termelőszövetkezeti asszonyok, egyéni parasztasszonyok, munkásasszonyok, pedagógusok a nőmozgalom aktívái jöttek össze, hogy meghallgassák Vágvölgyi Anna elvtársnő beszámolóját.

— A mezőgazdaság szocialista átalakítása nemcsak paraszti kérdés, ahogyan ezt egyesek gondolják

— mondotta a nőtanács elnöke — hanem az egész nép, az egész társadalom ügye. Majd beszámolójában röviden vázolta a mezőgazdaság eddig megtett útját, a termelőszövetkezetek fejlődését, az egyéni parasztság vonzódását, a fejlettebb gazdálkodás formája iránt. A nőmozgalom feladata ezen a téren kettős. Egyrészt asszonyainknak segíteniök kell a parasztasszonyok gondolkodásának formálását, másrészt segíteniök kell abban, hogy a már termelőszövetkezeti asszonyok szorgalmas

munkájukkal erősítsék, gazdagítsák a termelőszövetkezetet,

s életkörülményeik a fejlett szocialista gazdasági formával együtt fejlődjenek.

Majd arról szólott, hogy a mumkásasszonyoknak elsőrendű fontosságú a szerepük e nagyjelentőségű feladat megvalósí tásában.

Fontos szerep az is, hogy a nőket megismertessék azokkal a jogokkal, amely megilleti a tsz-ben dolgozó asszonyokat. Ilyenek például a nyugdíj, szülési szabadság, a munkaegység stb. Az asszonyok munkájának megkönnyítésére,

Ä 33. sí.

Autóközlekedési Vállalói'

gumitechnikust és autószerelőt felvesz. Jelentkezni lehet naponta a vállalat műszaki osztályán.

helyes dolog pédául az, ha a tsz-ben a két százalék szociális alapból háztartási gépeket, mosógépet vásárolnak.

A beszámolót élénk vita követte.

Gödöllői Imréné a rom- hányi nőtanács titkára há- romholdas parasztaszony, elmondotta, hogy községében egyre többen foglalkoznak a tsz alakítás gondolatával. Tevékenyen bekapcsolódtak az asszonyok a község távlati tervének elkészítésének kidolgozásába.

Egyben azt kérte, végezzen olyan jellegű munkát is a nőtanács, hogy választ adjon az asszonyok különböző problémáira. A földjáradék,

állatállomány és egyéb fel- szerelési eszközök bevitelével kapcsolatos kérdésekre. Király elvtársnő a kisterenyei Szolgáltató dolgozója arról beszélt: az asszonyok segítsenek meggyőzni azokat a kétlakiakat, akiket visszahúz föld a termelőmunkától, akik nem szakmunkások, térjenek vissza szakmunkájukba a földmívelésben. Még nagyon sok hasznos gondolatot, problémát mondottak el az asszonyok. A tanácskozás arról tett tanúságot, a nők mindent megtesznek, hogy a férfiak mellett ők is a fejlettebb, a nagyüzemi gazdálkodás útjára vezessék még problémázó, tépelődő paraszttársaikat.

nagyüzemi fejlődését.

Külön részletezte, hogy a szocializmust építő országok — elsősorban a Szovjetunió, de a többi népi demokráciák is — nagy erőfeszítéseket tesznek a termelőerők gyors fejlesztésére. Elmondta, hogy 1948-tól a munkás- osztállyal szövetséges dolgozó parasztság a munkásosztály aktív támogatásával, nálunk is hozzálátott ugyan a szövetkezeti mozgalom megszervezéséhez, de még nem tudtunk olyan eredményeket elérni, mint a többi népi demokratikus országok.

— A Magyar Szocialista

Munkáspárt agrártézisei

most helyesen veszik számba a magyar mezőgazdaságban fennálló helyzetet és lehetőséget, — mondotta — amikor a parasztság figyelmét a társulásokra irányítják. Megyénkben napról-napra egyre többen ismerik fel a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit.

Ismertette az országosan elért újabb eredményeket, majd elmondta, hogy ehhez hasonlóan megyénkben Hollókő községben több mint harminc, Szirákon több, mint huszonnégy Pogony- ban 165 taggal alakultak termelőszövetkezetek. Ez

utóbbi termelőszövetkezeti község is lett. Ezenkívül a megye minden községében megindult ez a folyamat, s a Hazafias Népfront Bizottságnak, aktivistáknak, be kell ebbe a munkába kapcsolódni, hogy ez az eredménv tovább javuljon.

— A Hazafias Népfront Bizottságoknak — hangoztatta az előadó — a szervező munkák mellett fel kell lépni az olyan nézetek ellen. amelyek gátolják a ter- me’őszövetkezeti mozgalom fejlődését. Szét kell zúzni azokat az álláspontokat, — jelentkezzen az megvei, járási. vagy községi bizottságokban, — ho?y a szövetkezeti gazdálkodásról hallani sem akarnak. Ehelyett az egyéni parasztgazdálkodás konzerválására törekednek. Harcoljunk ez ellen nyíltan. A Hazafias Néofront Nógrád megvei Bizottsága a Magyar Szocialista Munkáspárt 1958. decemberi határozatát

a mezőgazdaság moralista átszervezésére vonatkozóan, teljes egészében magáénak vallja és minden erejével swan fáradozik, hogy e politika megvalósítását szorgalmazza, erejéhez mérten elősegítse.

A mezőgazdaság .szocialista átépítését a munkásosztályra támaszkodva, szövetségben a dolgozó parasztsággal valósítjuk meg.

Ezután arról beszélt az előadó, hogy a munkásosztály milyen segítséget adott a parasztságnak a felszabadulás óta, hogyan erősödött a munkások és parasztok szövetsége. Rámutatott,

hogy a kitűzött feladatot minden esetben győzelmesen hajtotta végre e két szövetséges osztály. Majd így folytatta:

— Most újból felkérjük dolgozó parasztjainkat, akikkel évtizedek óta már a fel- szabadulás előtt annyi szenvedésen mentünk keresztül, majd a felszabadulás után győzelemmel vívtuk harcunkat a kizsákmányoló osztály ellen, úgy

ebben a harcban is álljanak a munkásosztály mellé, legyenek a munkásosztály hű szövetségesei, s a szövetkezeti mozgalom fejlesztése erősítse a testvéri szövetséget.

Ebben a munkában a me- gyebizottságtól kezdve a községi bizottságokig, egészen az aktivistákig, hassa át a népfront tagokat népünk iránt érzett mélységes felelősség.

— Az a feladatunk, hogy legelsőnek a népfront bizottsági tagokat, népfront vezetőket győzzük meg a szövetkezés gondolatának helyességéről, és ezekkel az erőkkel indítsuk meg a harcot a felvilágosításért.

Az előadó befejezésül e munkával kapcsolatban. a népfrontra vonatkozó szervezeti problémákkal foglalkozott. majd beszámolóját a jelenlévő népfront tagok széles vitája követte. A vitában felszólaltak ipari munkálok, dolgozó parasztok, s értelmiségiek. Többségükben a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségességét, fejtették ki.

Tavasait váró Pogony

Határozottan úgy vagyok ezzel az írással, hogy nagyon fegyelmezett akarok lenni. Nem akarom, hogy az érzéseim magasra lépjenek, hanem higgadt akaróik maradni, mert akkor többet tudok mondani. És nagyon sokat szeretnék mondani. Mindent sorjába rakva, hogy lássék micsoda nagy erők ütköznek össze, hogy megtisztuljon az út az új előtt, amely már feltartóztathatatlanul megy előre.

Szilaspogony termelőszövetkezeti község lett. Nincs szükség ujjongásra, mert nem a világ hetedik csodája jött el. Ahogy most forr, buzzog a falu, minden község szövetkezeti község lesz. Az volna a meglepő és igazán csodálkozásra méltó ha nem így történne. Hiszen a falusi ember ha a hegybe szorulva, vagy síkságon, távol az élet nagy zajától él is, mindent hall, érzékeli, hogy a régi élet elpenészedett, nem járható. Talán a pogonyiak példáján legjobban észlelhető, hogy minden porcikájuk- kal benne élnek a történelemben, pedig ők még a megye forgalmából is kiesve élnek. Mégis tele tüdővel szívják a tavaszt, amely most nem csupán a természet ébredését jelenti, annál sokkal többet: egy egészen újat, az élet kitavaszodását. Mi tagadás, van ahol a tavaszi levegő rögtön nem duzzadó erőt ád, hanem meggyengíti az embert. De végső sorban mégis csak életet fakaszt.

Igen, az emberek nem egyformák. Az egyik bátran nekivág a célnak, a másik megvárja még kitapossák az utat. Tudja, hogy menni kell1, de még a kitaposott úton is félénken lépked.

Hiába a törekvés, hogy elfojtsam érzéseim feltörését, nem tudom. Aki látta, hogy emberek, meglettek és fiatalok, asszonyok és lányok hogyan sereglenek egybe, mint ül arcukon a várakozás, nem ritkán az aggodalop és látja, hogy ezeket az embereket a falu legjobbjai bizalomtól duzzadó erővel megragadják és viszik, homály nélkül látva a holnapot, felelősséget vállalva, itt az érzéseket nem lehet elfojtani. Mert tagadhatatlan, ez volt az az erő, amely a pogonyiakat is egy akaratba göngyölítette és arra a határozott lépésre bírta, amelyet a napokban megtettek.

Affelől nem lehet kétség, hogy valaha is csalódni fognak. Már most tudott, hogy ezért a lépésért örök életen át hálásak lesznek. S eljön az idő, amikor azok is akiknek ma hideg járja a hátát, s nyugtalan az éjszakájuk, önön magukon mosolyognak.

Már csak mosolyognivaló, hogy az ember meg akarja

kötni az érzéseit. Hiába, nem megy. Végiggondolni ezt a feltört vihart, amely Pogony- ban nemrég ledöntötte a régit, érzések nélkül nem lehet. Elmondták, hogy a termelőszövetkezet gondolata már régen megülte az embereket. S ez nyugtalan fájdalmat idézett. Csak egy szikra kellett, hogy kipattanjon, és megszabadítsa az embereket a tehertől.

Gál Béla, aki bányászember és van néhány hold földecskéje mesélte, hogy már ősszel ringott bennük a gondolat, csak hát erőtlen volt. Mindaddig nem tudott erőre kapni, még nem ért el hozzájuk az ország kiáltása; nem lehet másképp élni. Ekkor igaz, csak kevesen, e kommunisták és a megfontoltabb parasztemberek már egyre többet szóltak a termelőszövetkezetről. Nem tagadható, erősítette a szót az is, hogy szomszédságunkban Tótujfalun erősre nőtte magát egy termelőszövetkezet.

És példája, mint a- láng, beléjük, beléjük kapott. Az még- infcább élesztgette őket, hogy az országiból innen, onnan is jött a hír: alakulnak a paraszti sorsok. A közös felé alakulnak.

Ilyen elfojtottan izzó hangulatot hatalmas robbanássá lehet fejleszteni. És azzá fejlődött. Alig egy hete a párt- szervezetnél összegyűltek a párttagok és pártonkívüli parasztok, akiket meghívtak oda. Sótér József bátyó, Sótér Gyula, Ivádi József, Varga István, Varga B. Barna és még vagy tizenöten. Érdekessége, hogy a szomszédos tsz elnököt, Molnár Palit nem hívták. De ő mégis elment. Úgyis mint kommunista, úgyis mint tsz elnök, de úgyis mint egyszerű ember, aki felelősséget érez embertársaiért. És ott volt ezen a gyűlésen három lelkes kommunista Salgótarjánból, mint a munkásosztály küldötte, akik bátorították és megfogták a parasztok kezét és vitték őket.

Itt, ezen a gyűlésen robbant ki az eddig lappangó gondolat. Kirobbant és életre kelt. Az ott jelenlévő paraszt- emberek ráléptek a közös útra. S ezután megindultak házról házra. Reggeltől estig, s estétől szinte reggelig. Mentek, nem fáradtak, vitte őket az a kommunistáknál jól ismert tűz, vitték az^ okos, megfontolt, a nehézségeket sem takargató szavakat és lépésről lépésre nőtt a közöst választók száma, fogyott az egyéniek tábora.

Ne átitassuk magunkat. Nem az örömujjongás követte útjukat, inkább az aggódás. Nem ritkán a félelem is. De az okos szó, amely mindig velük járt, az emberséges magatartás és a felelősségvállalás, amely áradt ezekből az úttörő emberekből, nyugalmat adott az aggódóknak, és elűzte a riadalmat.

Életre keltek az aggályok is. Az élet apró-cseprő dolgaiból, de az egyszerű emberek számára ezek voltak a leg-