Nógrádi Népújság. 1959. január (15. évfolyam. 1-9. szám)
1959-01-07 / 2. szám
195S. január 7. NÓGRÁDI NÍPOJSA8 7 1958 eredményei, 1959 távlatai a Szovjetunióban Beköszöntött az újeszten- <áő, amelyben a szovjet nép hozzáfog a kommunista társadalom gyorsütemű építéséhez. A Szovjetunió azért léphet a fenti új, s fejlődése szempontjából a legfontosabb szakaszba, mert ezt a szovjet emberek eddigi — s különösen 1958. évi — munkasikerei lehetővé tették. Hasonlítsuk össze most 1958 eredményeit és 3 959 távlatait. NEMZETI JÖVEDELEM 1958-ban a szovjet munkások és alkalmazottak száma mintegy másfélmillióval emelkedett. Ugyanakkor nőtt a munka termelékenysége is. Iiymódon az ország nemzeti jövedelme egy év alatt 8 százalékkal lett magasabb. Arról, hogy mit jelentenek ezek a százalékok, a termelés mai színvonalán, a következő adatokból meggyőződhetünk: 1958-ba;n csupán a Szovjetunió nemzeti jövedelmének emelkedése túlszárnyalta az 1930. évi jövedelem összegét. ANYAGI JÓLÉT A szovjet nép anyagi jóléte 1958-ban tovább emelkedett. A nemzeti jövedelem gyarapodása alapján a munkások és az alkalmazottak reálbére — a nyugdíjak, a segélyek, az ingyenes oktatás és egész- séügyi ellátás figyelembevételével — ebben az évben 1940-hez viszonyítva, csaknem kétszeresére, a kolhoz- parasztok reáljövedelme (egy dolgozóra számítva) több mint kétszeresére emelkedett, 1959-ben az anyagi termelésben dolgozó munkások és alkalmazottak száma tovább növekszik. A műszaki haladás és a jobb munkaszervezés következtében fokozódik a munka termelékenysége, javul a lakosság ellátása. A hétéves terv ellenőrző számai célul tűzik ki, hogy a lakosság szükségleteinek kielégítését szolgáló fogyasztási alap hét év alatt 60-63 százalékkal emelkedjék. A hétéves terv során a munkások és az alkalmazottak reálbére átlag 40 százalékkal, a kolhozparasztok reál- jövedelme szintén hasonló mértékben növekszik. RÖVIDEBB MUNKANAPOK 1958-ban számos iparágban, de elsősorban a szén-, a vegyi-, az olaj- és a gáziparban, a vaskohászatban és a gépgyártáshun áttértek a hét, illetőleg aJ 'hatórás munkanapra. 1959-ben ez az áttérés tovább folytatódik annak érdekében, hogy 1960-ban valamennyi munkaterületen 'bevezessék, a hétórás munkanapot, Egyes iparágakban pediig a munkások és az alkalmazottak napi 6 órát dolgoznak. maid. lakásépítkezés 1958-ban minden erőt azon fontos feladat megoldására összpontosítottak, amely a következő 10-12 évben a lakáshiány felszámolását tűzi ki céluí. Elegendő megemlíteni, hogy 1958-ban a városi lakosság számára több mint 62 millió négyzetméternyi területen építettek lakóházat. Az 1959-1965 évi időközben a városokban és a munkástelepeken 6|0-660 millió négyzetméternyi lakóterületet építenek be. A falvakban pedig mintegy 7 millió házat húznak fel. Ez azt jelenti, hogy évente átlag 3 millió úgynevezett lakásegységet építenek a, szovjet városokban és falvakban. SZOCIÄLISKTJLTURÄLIS KÖLTSÉGEK A szovjet nép jólétének növékedését szemléltetőlen mutatja, mennyit költ a szovjet állam szociális, kulturális célokra. 1958-ban a Szovjetunió állami költségvetése 212.8 milliárd rubelt fordított erre a célra, míg 1959- ben ez a szám már 238 milliárd rubelre emelkedik. A 19.2 milliárd rubeles növekedés kedvbző hatást, gyakorol a do1 gőzök reálbérére. VÁSÁRLÓKÉPESSÉG A lakosság vásárlöképes- sége — az anyagi jólét fokmérője. íme néhány példa: 1958-ban az állami és szövetkezeti kiskereskedelem áruforgalma — összehasonlító árakon számolva —■ 2.7-szer szárnyalta túl az 1940. évi színvonalat és naponta átlagban két milliárd rubelt tett ki. Ebbe nem számítottuk bele a kolhozpiacok forgalmát, amely az utóbbi időben a kötelező beszolgáltatás megszüntetésével — nagy mértékben emelkedett. A fenti kiskereskedelmi áruforgalom — ugyancsak összehasonlító árakon számolva — az 1959-1965 években 57-62 százalékkal növekszik, vagyis tükrözi a közszükségleti cikkek gyártásának és a lakosság jövedelmének további emelkedését. o Ha hasonló szempontok szerint vizsgáljuk a kapitalista világot, egészen más képet kapunk. Vegyük például az Egyesült Államokat. 1958 első felében az Egyesült Államokban a megélhetési minimum hivatalos indexe, az előző év hasonló időszakához viszonyítva, 3.3 százalékkal növekedett. Az árak és az adók emelkedése, valamint a munkanélküliség fokozódása, csökkentette a munkások reálbérét, a dolgozó parasztság jövedelmét. Iiymódon az Egyesült Államok kiskereskedelmi áruforgalma 1958 első félévében valamennyi árucikkben kisebb volt, mint az előző év első hat hónapjában. Ehhez nem szükséges kommentár. A szovjet nép a feladatok megoldásának biztos hitével lépett a történelmi hétéves terv első esztendejébe. Ez az év a kapitalista világgal folytatott verseny döntő szakasza lesz. Emelkedik a csehszlovák dolgozók vásárlóereje A csehszlovák dolgozók 1958. január 1-től szeptemberig, 1957. hasonló időszakához viszonyítva 41,6 százalékkal több személygépkocsit vásároltak. Ez év első három negyedében a múlt év hasonló időszakához viszonyítva, jelentősen több televíziós készüléket vásároltak. Kilenc hónap alatt 89 065-en, vásároltak televíziós készüléket. Ez 32,5 százalékkal több, mint 1957 első kilenc hónapjában. Brno készül az 1959. évi nemzetközi árumintavásárra A csehszlovák sajtó nemrég közölte, hogy Brnoban, a csehszlovák gépipari kiállítás színhelyén, 1959-ben megrendezik az első nemzetközi mintavásárt. A nemzetközi mintavásáron helyet kapnak a szocialista tábor összes országai, valamint azok a kapitalista országok, amelyekkel a népi demokratikus Csehszlovákia gazdasági - és kereskedelmi kapcsolatot tart fenn. A nemzetközi árúmintavásárt 1959 szeptemberében rendezik meg. Brnoban már most megkezdődtek az előkészületek. Nemcsak a vásár területén, hanem a város területén is megindultak az építési munkák. Így például Brno központjában hozzáláttak a pályaudvar átépítéséhez. A pályaudvart teljesen korszerűsítik, hogy a vásár idején is zökkenőmentes legyen a forgalom. Nyugatnémet válaszjegyzék a Szovjetunió Berlinre vonatkozó november 27-i javaslataira Mint már jelentettük, Hans Kroll, a Német Szövetségi Köztársaság moszkvai nagyköveté hétfőn délelőtt átnyújtotta Zorin - külügyminiszterhelyettesnek a bonni kormány válasz jegyzékét a Berlinre vonatkozó november 27-i szovjet javaslatokra. A nyugat-német válaszjegyzék elutasítja Nyugat-Berlin szabad várossá nyilvánításának szovjet tervét. Hangoztatja viszont, hogy Nyugat-Németország „nem utasítja el a Szovjetunió egyoldalú akcióját Berlin kérdésében, mert nem aláírója a Berlinre vonatkozó négyhatalmi egyezményeknek”. A bonni kormány támogatja a Moszkvában december 31-én átnyújtott nyugati válaszjegyzékek érvelését, s hangoztatja, hogy „kész bármilyen elgondolást megvitatni a német problémával foglalkozó négyhatalmi találkozón”. pótlására. Öten dolgoztak a csapatban: három vájár és két csillés. Ácsolniok kellett. — Kettőhuszas stomp-fát hozzon, — rendelkezett az elővó.jár Pistának. Ácsolás után fúrtak és lőttek. Pista csak téblábolt; mindent ma- gyarázgatni kellett neki; ahhoz pedig a vájároknak nem volt türelmük. — Maga mindig úgy mozog, mint a rák? Micsoda ember maga? A betyár erre meg arra... — kapta a dicséretet. Az első napokban valóban nehezen tájékozódott. Porban és sárban, csövek és farönkök, vízfolyások és gödrök között botorkálva dolgoztak. Sor kerülvén azonban a kilőtt szén lapátolására, megmutatta, hopy tud ő dolgozni, ha ismeri a végzendő munkát. Egy hét után már úgy néztek rá, mint akiből idővel még vájár is lehet. Szénportól, sártól maszato- san _ szálltak ki a műszakok végén, de fürdés és átöltözés után tisztán és városi ruhában ültek, be az autóbuszba, mely szállójukba vitte őket. A föld alatt goromba, szitkozódó emberek voltak a bányászok. Füttyöt, dalt nem lehetett hallani, mint ezt a mezőn megszokta. Pistának sem volt kedve, és ideje nó- tázni. Állandó figyelmet és óvatosságot követelt a földalatti munka. Egyik napon felhasította egy letört főte-fa a homlokát: védősisak nem volt a fején; szokatlanul meleg volt a számára. Úgy találta, hogy minden leszállás küzdelem, a szénért, a keresetért és az épségben való felszállásért. Pár hét múlva azonban már otthonosan mozgott a vágatokban. Ugyanolyan zavartalanul folyt a munka, mint bárhol másutt. Tapasztalta, hogy sokszor a zord bányászarcok alatt meleg szívek dobognak. Közelebb került a bányához. A nehéz munka megacélozta a kar izmait és a szív érzelmeit. Nem volt helye szíveskedő udvariaskodásnak és nyálcsorgató kegyességnek. A nyers valóságában tárult fel az emberi szív és lélek. rWyöbbször kaptak már ■* fizetést. Jól kerestek: havonta ezerötszáz-ezerhét- száz forintot. Fizetéskor ők is eljártak egy-egy pohár sörre a szálló mögötti „Kés- dobálóba”. Régimódi kiskocsma volt. Kövér hölgy ült a pénztárnál. Mázsás testsúlyát meghazudtoló ügyességgel osztogatta az italcédulákat és söpörte be az értük járó pénzt. A szállóbeli vagánykor dó. jampeceknek ez volt a tanyahelye. Ők voltak a kocsma urai és a város rémei. Karjukra pálmafák alatt he- verésző nőket tetováltak, kik teljes nyíltsággal mutogatták igézetes bájaikat, bizonyítékául e társaság között kallódó sok képzőművész tehetségnek. Öltözetük festői tarkaságát a papagályok is megirigyelhették volna. Lajcsi az első napokban ismeretségbe került velük, de egy söntés- beli verekedésből okulva, megszakította a barátságot. Nagy felfordulás volt; napokig beszéltek róla a városban: — Anyukám egy pohárral a szilva levéből, — kiabált az egyik pálmafás ifjonc a pénztárhoz dülöngélve. — Lelépni Dömper, lelépni... Az orrodon folyik ki a pálinka, — erélyeskedett bizalmas hangon a kasszás hölgy. Úgy látszik közelebbi ismeretségben voltak egymással. A Dömpernek becézett szomjú- hozó tovább dadogta volna pálinkaigénylését, amikor egy mögötte várakozó vendég véletlenül kilökte kezéből az üres poharat. Bőrkötény feszült a mellén és ostort tartott a kezében. Fuvaros lehetett. Mellette még háromnégy hasonló egyén álldogált. — Maga marha lósofőr, — ordított fel a kontárbányász, — és a fuvaros arcának lendítette a törött pohárdarabot szorongató jobbkezét. Óriási verekedés támadt, melynek befejezéseként a fuvar t- sok hat félholtra vert fiatalembert raktak kocsijaikra; elhajtottak a szomszéd utcában lévő kórház kapujához; lerakták rakományukat a járdára, és közévágva lovaiknak, eltrappoltak munkájuk után. E jómadarak külön kasztot képviseltek a szállóban. Pimaszul, modortalanul viselkedtek. Egymásnak anyját — csak úgy megszokásból — trágár jelzőkkel illették. Külön nyelvszótáruk volt, melyben a nő tyúknak volt feltüntetve. Szerencsére kevesen voltak. Egy-két hónapnál tovább egyik sem maradt ott. Nem ízlett nekik a munka. Az elmenők helyett azonban mindig akadt pótlás, és így e társaság sosem hiányzott a szálló lakosságából. BL#;sí« és Lajcsi szabad- idejüket — mely annyi volt, amennyit a tanyán kí- vánniok sem lehetett — kártyázással, sakkozással, moziba- járással és dunai fürdésekkel töltötték el. Néha nagy sétákat tettek a városban. Vasárnaponként, — de köznapokon is — csapatostól jöttek a kirándulók, turisták Esztergomba motorkerékpáron, autóbuszon, vonaton. Középiskolások és úttörők táboroztak a Duna partján. Zászlók alatt, kürtök és új dalok ütemére vonultak végig az utcákon. Új honfoglalók; kik török, tatár, német és úri vészek után birtokukba vették az öreg várost. Ám a két kunsági legény nem tudta, hogy Magyarország első székvárosában laknak; hogy a szállóval szemben álló városi tanácsház Vak Bottyán kúriája volt. Nem mentek egyszer sem múzeumokba, könyvtárakba. Talán nem is tudtak létezésükről. Szabad óráikat pár hét után már a szállóban heverészték el. Pista gondolatai mind sűrűbben haza kalandoztak. Egy kislány is várta otthon. A nógrádi menyecskét régen elfelejtette. Hiányzott valami az életéből. Kiesett a család, a falu megszokott, — sokszor terhes — rendjéből, közösségéből és nem talált új közösséget helyette. Nélkülözte a cimborákat, az ismerős lányokat; a műkedvelő előadásokat, melyeken ő is szerepelni szokott. Pistának egyik barátja megházasodott. Ö is hivatalos volt a lakodalomba, ölik szovjet mesterséges bolygó nagy sikerének német visszhangja A világ első mesterséges bolygójának sikeres útrabo- csátása, az uralkodó témája a kelet- és- nyugat-német1 lapoknak. A német demokratikus- köztársaságban szombaton és vasárnap részletes beszámolók jelentek meg a lapok hasábjain és hangzottak el a rádió és televíziós állomások adásaiban. A lakosság érdeklődésére jellemző, hogy az NDK televíziós állomásai csaknem minden órában olyan adásokat iktattak: műsorukba, amelyek során az NDK csillagászati és rakétakutató szakértői válaszoltak a hallgatóság, illetőleg a nézők sokezernyi kérdésére. A Német Demokratikus Köztársaság lapjai hétfőn külön kiadásokban jelentek meg, ismertetve a szovjet mesterséges hold útját, jelenlegi helyzetét és a nagy tudományos kísérlet világvisszhangját. A nyugat-német lapok azonban már vasárnap első oldalon adtak hírt a bolygó útjáról és felszereléséről, s ugyanez történt a lapok hétfői kiadásaiban is. A nyugat-német rádió és televíziós állomások, valamint a lapok, — talán a világon egyedül — mindenképpen arra törekszenek, hogy leszállítsák a szovjet tudományos kísérletek értékét. Jellemző, hogy a „Welt” c. lap vezércikke elsősorban katonai szempontból vizsgálja a szovjet siker értékét, s a következőket írja: „A nyugati világ nem engedheti meg magának, hogy a technológiai versengésben mindig alul maradjon. Az Egijesült Államok ma a világűrtechnikában defenzívában van. Aki ebbe bele nyugszik, az komoly károkat okoz a nyugat szükséges erejének.” A nyugatberlini Telegraf, amely szociáldemokrata befolyás alatt áll, első oldalon számol be arról, hogy — amerikai rakéta szakértők véleménye szerint — „a Szovjetunió még 1959 júniusában kísérletet tesz a Vénusz elérésére, 1969 augusztusa és szeptember között pedig a Mars elérésére”. A. I. MIK8JAN LÁTOGATÁSA AMERIKÁBAN Az amerikai sajtó nagy figyelmet szentel A. X. Miko- jan a Szovjetunió Miniszter- tanácsa első elnökhelyettese látogatásának. A New York Herald Tribune első oldalon közli a szovjet államférfi Amerikába érkezésének hírét. A Journal Of Commerce hangsúlyozza: „Anasztasz Mikojan amerikai látogatása fordulatot hozhat a hidegháborúban”. A lap megjegyzi: a két ország kereskedelmi tárgyalásai „előhírnökei lehetnek a kelet és a nyugat közötti kedvezőbb politikai légkör kialakulásának. ’ ’ Egy diktátorra! megint kevesebb Vasárnap arról jött hír, hogy a felkelők , Havana felé tartanak, hétfőn reggel már arról, hogy a felkelők új kormányt alakítottak, és az új elnök előtt letették az esküt. Ma már arról, hogy Kubában helyreállt a rend, és hosszú küzdelem után a felkelt népi erők dr. F. Castro vezetésével megdöntötték az imperialistákat szolgáló Batista diktátor „kasinó-biro- dalmát”. Távoli, Csendes-óceáni szigetország (Nagy Antillák legnagyobb szigete) Kuba. Laszáz forintot dobált a szitá-S ba a menyasszonytáncért: lás-: sa meg a falu, hogy legény a\ talpán. A kislány is ott volt:! a Nagy Julika. A hosszú tá-S vollét után lángralobbant az; addig csak parázsló szerelem.I Az ifjúi dac is csillapodott, % s Pista megbékélt apjával, ; ki egymagában' nem győzvénI a munkát, aratás után belé-i pett a termelőszövetkezetbe. ; Visszamenvén Esztergomba,! minden bevezető nélkül kö-i zölte Lajcsival: — Holnap leszámolok ésl megyek haza! Neked mi a! szándékod? ; Lajcsit meglepte a váratlan; kijelentés. ■— Mi a csoda ütött beléd? I Talán megbabonázott valaki\ otthon? — kérdezte türelmet- ! len kíváncsisággal. ; — Lehet, hogy úgy van;! megnősülök és a tsz-be fogok! dolgozni. Képzeld el, apám; már a szövetkezetben van. —! Lajcsi csak bámult, nem tu- £ dott szóhoz jutni a váratlan; hírek hallatán. Fájdalmasan • érintette a gondolat, hogy£ egyetlen földije, legjobb ba-; rátja itthagyja. Pista törte I meg a csendet: — Gyere tel is. Kettesben jöttünk; men- ; jünk vissza is együtt. — Én már nem megyek, —£ felelte vontatottan Lajcsi. • Bányász akarok maradni. Azt akna mellett épülő házaki közül talán nekem is jutl maid egy. ármadnap reggel elkö-£ szöntek egymástól. Az • elválás okozta szomorúságot! új bizakodások váltották fel.; A szenet rejtő hegyek és az; életfakasztó búzamezők kel-: tette örök remények. | ZSÓTÉR JÓZSEF í kosságának száma kb. 2—3 millió. Fő terménye a cukornád. Annyira fontos terménye, hogy Kuba szolgáltatja a föld cukortermelésének a felét. Az Amerikai Egyesült államok, amellett, hogy tele volt érdekeltséggel, most új szerepet szánt Kubának. Jelentős haditámaszpontokat építettek Kubában, és éppen ezt az amerikai háborús készülődést szolgálta Batista, a volt diktátor. A nép azonban beleszólt a diktátor cselekedetébe. F. Castro, ez a 32 éves ügyvéd, néhány évvel ezelőtt a hegyekbe vonult, és felszólította a kubai népet Batista diktátor rendszerének megdöntésére. És a hegyekbe húzódott harcosok annyira megerősödtek, hogy az utóbbi évben már ellenőrzésük alatt tartották fél Kubát. A felkelők megerősödése az amerikaikat, angolokat nagyon érzékenyen érintette, mert ellenőrzésük alá került nagyon sok amerikai érdekeltség, és nem utolsósorban az ország cukornád ültetvényének területe. Az amerikaiak és az angolok a mozgalom leverésére óriási mértékben szállították Batistának, a volt diktátornak a fegyvereket, a felkelők leverésére. Az elmúlt hetekben Amerika lökhajtásos repülőgépeket, és rakétákat is szállított, hogy megakadályozza a felkelők győzelmét. No, de mit ér a fegyver — még ha amerikai lökhajtásos repülőgépekből, rakéták sokaságából is állt ez — ahol a nép megúnta a gyarmati sorba való élést, és a nemzeti függetlenség nagyszerű gondolata viszi őket a harcba. Hiába voltak az amerikai fegyverek, Batistának menekülnie kellett. Az amerikaiak pedig most kétségbeesetten kapkodnak a kubai felkelés váratlan fordulatára. Nem tudhatjuk még, hová fejlődik a kubai forradalom. Annyi azonban máris bizonyos: ez a felkelés is igazolja, hogy ingadozik, billeg a gyarmati rendszer, a népek, az egész világon nemet mondanak a leigázásnak, és ahol ezt a nemet nem értik meg, ott kézbeveszik a fegyvereket, és a diktátorokat elűzik.
