Nógrádi Népújság. 1959. január (15. évfolyam. 1-9. szám)

1959-01-24 / 7. szám

nógrádi népújság 1959. jaauar 24. •• 6® A VÖRÖS MALOM ft gőzmalom öreg épülete komoran ál­<-sl- lelt a sötét éjszakában, mikor Vas Gyula huszárfőhadnagy megállította a lo­vakat az udvarban. Apja hálószobájának ablaka alá osont, halkan félre húzta a függönyt és óvatosan kikémlelt. — En vagyok, apám! — Oh, Gyuszikám! Rögtön, rögtön! Mikor az öreg malomtulajdonos bebocsá­totta fiát, összeölelkeztek. •— Csak egyedül jöttél? Ilyen veszett idő­ben ... A legényedet magaddal hozhattad volna. — Legényemet? Manapság van is már a tisztnek legénye. Fejetetejére állították az egész világot, mindenki azt csinál, amit akar... — Mi van a kocsin? Látom, leponyváz- tad. — Csendesen apám... A malomban van valaki? — Ott alszanak az inasok. De ezek feje felől elviheted a tetőt, nem ébrednek. — Hallotta mi újság? Pesten a kommu­nisták átvették a hátaimat. Forradalom van! — Olvastam ma az újságból. De azt mondják, itt is valami direktórium alakult... Mi lett ebből az országból? ... — Országból?... Ez magának ország? Ez aztán szép kis ország, amelynek nincs gaz­dája ... Mindenfelé csőcselék bitorolja a hatalmat. — No és Bécs nem avatkozik be? Vagy a franciák, ők tétlenül nézik? — Nem tart soká. Esküszöm, nem! Gyor­san apám, a kocsin gépfegyverek és puskák vannak, azokat el kell dugnunk valahová, de senkinek nem szabad tudni róla. Alkalom adtán még szükségünk lesz rá. — A malomban a transzmisszió aknába. Ott el lehet rejteni. — Holnap, vagy holnapután itthon lesz Józsi is, Laci is. — Hát nem méssz vissza a hadseregbe? — Hahaha. Hadseregbe... ■? Hol a had­sereg ... Nincs hadsereg! Vége a császári és királyi hadseregnek! Vörösőrséget szer­veznek ... niég ha volna is. Császári és ki­rályi huszárfőhadnagy létemre csak nem szolgálom a vörösöket, azt hiszem ezen a véleményen van a két öcsém is. A kocsiról leszedték a fegyvereket és be- hordták a malomba és tovább tanácskoz­tak: — Be kell szüntetni az őrlést. Egy szem lisztet sem a parasztoknak. Adjon nekik a direktórium. Dögöljenek éhen ... Ami van, azt meg elrejteni. Ki kell éheztetni őket, az a legjobb fegyver ellenük. Megbizhatók-e az alkalmazottak? — Szósem róla. Különösen az egyik se­géd. Turdavicseknek hívják. Az vörös ... STfeggel, amikor a két segéd megérke- zett, a malmot zárva találták. Az öreg úr ki sem ment hozzájuk, csak úgy ablakon keresztül közölte velük, hogy egy pár napra leállnak javítás végett, de egyen­lőre menjenek haza, majd ha be kell men­niük, üzen értük. — Hiszen jó a malom, még két hete sincs, hogy kijavítottuk, s akkor cseréltünk szitá­kat is — vág elibe Turdavics —, őrölni ké­ne, nyakra-főre jönnek a parasztok. — Maga azzal ne törődjön. Azt csinálják, amit parancsolok — s azzal behúzta az ab­lakot. — Esküszöm, ez a vén gazember valami disznóságban töri a fejét — méltatlankodott Turdavics. '~JAét teljes hét telt el addig, amíg a malmos üzent értük. Mikor bemen­tek dolgozni, az emeleti részen adott nekik munkát. Egyszer aztán Turdavics elfogta a cselédlányt, hogy kifaggassa. — Te Böske, nem hallottad, miért áll a malom? Böske szétnéz, nem látja-e őket valaki, hogy együtt beszélgetnek és a gépház mögé oson. Turdavics utána megy és izgatottan lesi a leány szavát. — Feri bácsi amikor magukat hazaküld­te, éjszaka hazajött a Gyuszi fiatalúr. En felébredtem a kocsizörgésre, és hallgatódz- tam, de nem értettem meg mindent. Valami gépfegyvert emlegettek, meg hogy ki kell éheztetni a parasztokat. Azután valamit le­szedtek a kocsiról és a malomba hordták. Amióta hazajöttek a Józsi, meg a Laci fia­talurak, mindig a forradalmat emlegetik. Még akkor mindjárt kocsikkal elhordták a lisztet, meg a búzát valahová. — Hí, az áldóját! Miért nem mondtad mindjárt?... — s azzal otthagyta a leányt, és egyenesen felrohant az emeletre, a tár­saihoz. Mikorra felért, a homlokát kiverte a ve­rejték és az arca szinte torz lett a sápadt­ságtól. A másik négy molnárlegény meg­átalkodva nézték, és megijedtek tőle, mert még olyan állapotban nem látták soha n Turdavicsot. — Gyere csak! — szól Kovács Árpádnak, a legöregebb inasnak. (Kovács Árpád is mindössze 17 éves.) — A gépházból a fő­meghajtószíj mellett bemászol a földszintre és átkutatsz mindent. Vigyázz, fegyvereknek kell ott lenni. Amíg Kovács Árpád a földszinten kuti- tott, Turdavics elmondta a többi társainak is, hogy mit hallott a cselédlánytól. — A vén gazember azért zárta le a föld­szinti átjáróajtókat — sziszegte Örkényi Sándor, a másik segéd. Mikor az inas visszatért a földszintről, el­mondta, hogy megtalálta a fegyvereket. Ekkorra már Turdavics is kitalálta, hogy mit kell tenni és társaihoz fordult. — A feljelentést tüstént meg kell tenni. Valamennyiünknek be kell menni a vá­rosba a rendőrségre. De közülünk is csak az mehet, amelyikünkre legkevésbé van a szeme, nehogy még valamit megneszeljenek. A négy társának ajkát szinte egyszerre hagyta el: — En megyek ... Jl ztán mégis abban állapodtak meg, ÖT* hogy az lesz a leghelyesebb, ha Ko­vács Árpád megy el a feljelentést meg­tenni, mivel ő a „leghűségesebb“ inas, őrá van legkevésbé szem. Ha esetleg mégis ke­resnék, azt fogják mondani, hogy elküldték valahová. A vörösőrségen egy tizedestől kért bebo­csátást a parancsnokhoz. A bányászból lett parancsnok keményen belenézett a fiú sze­mébe, de az állta és nyugodtan beszélte el most azt, ami a malomban történt. — Ha ez így van, már is intézkedem és azonnal indulunk, En magam is kimegyek! — A parancsnok hat keménykötésű vörös­őrt vett maga mellé és egy negyedóra múlva már úton is voltak. Egy pár órával későb­ben a malom udvarában állott meg a kocsi a vörösőrséggel és Kovács Árpáddal. Pilla­natok alatt elállták a tulajdonos lakásának ajtajait és a malom bejárati ajtaját. — A törvény nevében őrizetbe vesszük Vas András malomtulajdonost, . valamint Gyula, József és László nevű volt katona­tiszt fiait — hangzik a vörösőr parancsnok kemény és határozott szava. — Az istenért, csak nem akar letartóztatni bennünket? — méltatlankodott az öreg úr. — De igen! Es azonnal megkezdjük a házkutatást!... — Es mondja csak vörös úr, e pardon, elvtárs úr, miféle törvény nevében tarta­nak házkutatást? — kérdi a volt huszár- főhadnagy. — A Magyar Tanácsköztársaság törvénye nevébe n! Drága fiatalúr ... A községben futótűzként terjedt el a hír, hogy mi történik a malomban. Ügy, hogy egy pár perc múlva a falunak apraju- nagyja mind ott volt a malom udvarán és saját szemükkel láthatták, amint a malom­ból a vörösök három géppuskát és több puskát, és jelentős mennyiségű lőszert 'Hord­tak ki a kocsira. A tömeg zúgni kezdett és ilyeneket kiabáltak: — Akasszák fel a vén uzsorást! — Azért volt olyan nagy legény, mert fegyvereket rejtegettek! — Ügy van! A minap is meg­fenyegette a parasztokat: „Hogyha cl nem mennek az udvaráról, beléjük lő!" Ekkor a parancsnok felugrott a kocsi- ülésre és beszélni kezdett: — Csend legyen emberek, mert így tiem sokra megyünk! En azt mondom, hogy men­jenek haza szépen! A malom jó, nincs semmi baja. A javítás csak ürügy volt arra, hogy ne őröljön a parasztoknak gabonát, hogy kiéheztessék a szegényeket. Az őrlést még a mai napon megkezdik és most kije­lentem, hogy a malmot és az elrejtett lisz­tet és gabonaféléket a tulajdonostól elko­bozzuk és a holnapi napon a rászorultak között szétosztjuk! A további intézkedésig pedig a malom vezetésével Turdavics Fe­renc molnársegédet bízzuk meg! — Éljen a kommün! — kiáltotta valaki a tömegből. Ekkor a vörösőr parancsnok levette a ko­csira kitűzött vörös zászlót és a fiatal Ko­vács Árpád kezébe nyomta, az pedig mint felszabadult lángnyelv kúszott fel vele a vashágcsón, a tetőre és a következő pilla­natban a vörös zászló ott lebegett a vén lisztes épület tetején. — Éljen a vörös malom! — hannzik is­mét egy másik kiáltás a tömegből. ?itől kezdve a községben és a környék- beli falvakban mindenki úgy emle­gette, hogy a „vörös malom“. Ezt a nevet viselte mindaddig, amíg a Tanácsköztársa­ság fennállott. Aztán nem volt szabad em­lítést tenni róla ... FEKETE JÁNOS J> 1 Gi Kőműves tanulót felvételre keres 15-17 éves 8 ált. iskolai végzettségű fiúkat a 5 44-es sz. Állami Építőipa­ri Vállalat. Jelentkezési határidő: február 15. Cím: Budapest, V. '. Kossuth Lajos tér 13-15. A Salgótarjáni 33. sz. Autóközlekedési Vállalat autószerelőt felvesz, jelentkezni lehet naponta a Vállalat műszaki Osztályán. iiii:!tü!!!l!UIIIUililll!llllllllillllllliliilUlllllllllllilUllllilllilliilliltlliilllliltlillllinilllllllli:il!U!!IUillllllillltilHIIIIIIIIIIII!ú.t Szovjet filmek házról-hózra A barátsági hónapra nagy­arányú a készülődés a megye valamennyi járásában. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság balassagyarmati já­rási elnöksége újszerű kezde­ményezéssel járul hozzá a szovjet és a magyar dolgozók baráti kapcsolatának kiépíté­séhez. Az elnökség az emlék­lapok árából diafilmgépet vásárolt. A diafilm vetítőgé­pen néhány ismeretterjesztő szovjet filmet pergettek le. Az érdeklődés olyan nagy, hogy azóta a vetítőgép családtól családhoz jár. Esténként hol egyik, hol másik otthonban ismerkednek a Szovjetunió eredményeivel, a szovjet em­berek életével és munkasike­rével a Balassagyarmat és környékének dolgozói. A példa követésre méltó, hiszen a film az egyik leg­népszerűbb módszer az em­berek egymás közötti kapcso­latának bemutatására. c^oUAy' IpuuiatdstáU Többezer Mirelité csomag togyott e! a Csemegében 2 hónap alatt Nagyon megszerették a Nógrád megyei és ezen belül is a salgótarjáni vásárlók a Csemege Mirelite-áruit. Mintegy két hónapja törté­nik a gyorsfagyasztott áruk árusítása, azóta többezer cso­mag gyümölcsöt, főzeléket és húsféléket adtak el a vásár­lóknak. A legnépszerűbbek a háziasszonyok körében a gyorsfagyasztott főzelékfélék, különösen a tök kaporral. Szeretik a babot, borsót is. Ugyancsak nagy a keletje az őszibaracknak, szilvának, Egyelőre a háziasszonyok körében még nem hódított sok hívet a fagyasztott rán­totthús, rántotthal és vagdalt­hús. A szalontüdő és vese ve­lővel már sok dolgozó asszony vacsoragondját enyhíti estén­ként. A napokban Zagyvapálfalvára utaztam. Amint beléptem a ké­nyelmesen berendezett kocsiba, hangos beszélgetés ütötte meg a Jiilem. Az egyik sarokban patai fiúkat pillantottam meg. Tányér­sapkájukról következtetve gimnazisták lehettek. Hozzájuk léptem és beszélgetésbe elegyedtem velük. Kiderült* elsősök. Az egyik Nemtiből, a másik három Kisterenyéről jár be a gimnáziumba. Nem akartam hinni a szememnek: két fiú szájá­ban égő cigaretta. Mohón szívták az olcsó füstöt. Sovány gyermek­arcukról meglepetés tükröződött, amikor megkérdeztem: — Szabad nektek cigarettázni? Pillanatnyi zavar, majd rövid, fölényes válasz. ' — Nem, de nem tudják meg. Az egyik: — Ö még az órán is szívja — és a társaság legkisebb tagjára mutatott. — Mi lenne, ha most egy tanár meglátna benneteket? - kér­dettem tovább. — Osztályfőnökit kapnánk. De a tanárok, akik nem Salgótar­jánban laknak, csak szombaton szoktak hazautazni. így nem ve­szélyest - hangzik a felelet. Tovább ostromoltam őket. — Mi a kedvenc tárgyatok? Nem tudják. Kezd érdekes lenni. — Miért jártok gimnáziumba? — Egyöntetű válasz: — Nem tudjuk. Csak járunk. Valamit kell csinálni! — feleli az egyik. Merész lettem és megkérdeztem: — Miért nem kártyáztok? — Ez az ökör otthon hagyta a kártyátl — kapom a választ. Közben Zagyvapálfalvára értem és elbúcsúztam a társaságtól Elgondolkoztam a kétségbeejtő válaszokon, önkéntelenül fel­vetődött bennem a kérdés. Miért tanulnak ezek a fiatalok? Nemi akartam megmagyarázni, hogy szüleiket, akik a mindennapi mun­kájukat végzik, nagyon elkeserítették volna fiaik válasza. Nem akaratm statisztikával kimutatni, elmesélni, hogy mennyit fordít- államunk arra, hogy a hozzájuk hasonló munkás- és parasztfiúk. iskolába járhassanak. A napokban hallottam, hogy a gimnázium esti tagozata körül­belül 75-ös létszámmal indult. Igen. Mindenki tanul! öregebbek- is, akik érzik, hogy hiányzik valami ahhoz, hogy a mindennapi, életben helyt álljanak. Átérzik annak jelentőségét, hogy a szo­cializmust építő államunknak művelt, kifinomult ízlésű emberekre van szüksége. Ti pedig, kis barátaim humorral, közömbösséggel válaszoltok, és megfeledkeztek arról, hogy szüléitek a gyárban, bányában és/ földeken azért dolgoznak, hogy Ti is részesei legyetek a szocia­lizmus építésének. Elsősorban úgy, hogy tanultok. Majd harma-. dikban tanulni fogjátok Vörösmarty egyik versét, melyből engem, is megragadott ez a pár sor, ami így szól: „Legyen minden ma,- gyár utód különb ember, mint apja volt!" Ez a cél lebegjen előttetek. SZOKACS LÁSZLÓ Művelődési tanács alakult Mátraverebélyben Mátra ve rebélyre hosszú évek óta* az volt a jellem­ző, hogy igen élénk kultur- élet bontakozott ki minden télen. Különösen az öntevé­keny művészeti munka volt színvonalas. Annál érthetetle­nebb volt az utóbbi évek csendje, amely a község kul- turéletét jellemezte. Ennek megszüntetésére a pártszervezet és a tanács ve­zetőinek hívására közel 50 emlber jött össze arra a ta­nácskozásra, amelyen meg­vitatták a legközelebbi és legfontosabb teendőket és megalakították a helyi mű­velődési tanácsot. A tanács fogja ezentúl ösz- sze a különböző szervek nép­művelési tevékenységét, han­golja össze a műsoros estek, szereplések időpontját, hogy a vitákat elkerüljék. A tanácskozáson részlete­sen megbeszélték mi akadá­lyozta az utóbbi időben a kultúirmiunkát és mi a teendő. A pedagógusoktól sokkal ak­tívabb közreműködését kér­ték. akik Ígéretet is tettek arra, hogy a jövőben segí­tik ezt a munkát. Újra meg­alakítják az iskolai kultúr- csoportot és más szerveknek is segítséget nyújtanak. Az Ígéretben bízva a KISZ-fia- talok már el is határozták egy színdarab tanulását. A földművesszövetíkezet pedig 14 tagú színjátszó csoportot alakított, amely előrelátható­lag még több új taggal gya­rapszik rövidesen. A két csoport nagy egyetértésben készül arra, hogy a barátsági hónapban, a Tanácsköztár­saság 40. évfordulóján, április 4. és május 1-én színvonalas műsorral járulnak hozzá az ünnepi hangulat emeléséhez. Ha kell szereplőket is cserél­nek .ahogy egy-egy színdarab éppen megkívánja. Napraforgó termelek FIGYELEM! AZ IDÉN IS LEHET napraforgómagra ÉRTÉKESÍTÉSI szerződést kötni gz állami felvásárló helyeken Az értékesítési szerződéssel lekötött minden mázsa után 1. kamatmentes előleget, 2. szerződéses felárat 3. és cserében készpénzfizetés nélkül, nemesített vetőmagot kap a termelő. A szerződéskötés ideje január 15-től május 31- tg tart. Részletes felvilágosítással a terményfeivá- sárló helyeken szolgálnak! Felvétel, a Színház- és Filmművészeti Főiskolára A Színház- és Filmművészet* Főiskola az 1959/60 tanévre felvételt hirdet a prózai szí­nész-, operettszínész- és «, filmoperatőri tanszakokra Filmoperatőrnek csak érettsé­givel lehet jelentkezni, színé­szeknél kivételes tehetség ese­tében az érettségitől eltekin­tenek. Korhatár a színészek­nél 17-22 év, a filmoperatő­röknél 25 év. A tanulmányi idő mindhárom tanszakon 4 év. A felvételi kérvényeket rövid, a saját és szülők élet­rajzi adatait tartalmazó élet­rajzzal együtt, 1959. április) 1-ig kell beküldeni a Főiskola: igazgatóságához (Budapest Vili. Vas-utca 2/c.) Átalakítják a'megyei könyvtárat A megyei könyvtárba*, nagyszabású átalakítási mun­kálatok folynak a napokban Pár nappal ezelőtt fejezték be az olvasótermi könyvtár „gyökeres” átalakítását. E szerint szabad polcokat he­lyeztek az olvasóterembe. Az új rendszer lehetővé teszi a* ott olvasók számára, hogy sa­ját maguk válasszák ki a kí­vánt könyvet. így mintegy hétezer könyvet sikerült el­helyezniük. Tervbevették a kölcsönzi részleg átalakítását is, s munkálatokat megkezdték; Itt is bevezetik a szabadpol­cos rendszert a kölcsönzőnek csak oda kell adni a saját maga által kiválasztott köny­vet, hogy az ügyeletes beve­zesse az olvasójegyre. így mintegy húszezer könyvei szabadítanak ki a raktárból, ezzel nagyobb választékot biztosítva az olvasónak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom