Nógrádi Népújság. 1959. január (15. évfolyam. 1-9. szám)
1959-01-17 / 5. szám
2 NÖGRÄDI népújság 1959. január 1T. Erősítsék Patakon is a pártot dolgozó parasztokkal mezőgazdaság szocialista átszervezése — miután pártunk politikája ez — igen komoly feladatokat ró párt- szervezeteinkre, mert eme politikának elsőrendű szószólói falun. A munka sikere érdekében a falusi pártszervezetek megerősítésére, munkájuk megjavítására van szükség. Patakon e két tényező közül mindkettő égetően sürgős, miután a párt- szervezetnek egyetlen kis, vagy középparaszt tagja nincs, s komoly kívánnivalót hagy maga után a pártépítési, meg a mezőgazdaság szocialista átszervezése érdekében végzett munka is. A faluban ide, s tova, tíz esztendeje már, hogy dolgozik a termelőszövetkezet. Ott azonban nincs külön pártszervezet, miután mindössze 8 párttagot számlálnak. Hogy az erőket ne forgácsolják szét, közösen dolgoznak a falusi alapszervezettel. A nyolc termelőszövetkezeti tagon kívül a pártszervezetben egyetlen paraszt párttag sincs, a 24-es létszám jórészét a község alkalmazottai teszik ki. Pedig a Párt Központi Vezetősége leszögezi, hogy fa- | lusi pártszervezeteinknek nem kell idegenkedniük azoktól a I kis- és középparasztoktól, akik becsületesen végzik munkájukat, eleget tesznek az állam iránti kötelezettségeiknek, s helyeslik pártunk jelenlegi politikáját. Ezeket az embereket meggyőző, felvilágosító munkával magunk közé kell hozni. S ez az, amiért nem tesz meg mindent a pataki pártszervezet. Üj tagokról, jó ideje már, hogy nem adhatnak számot, de egyetlen tagjelölt sem kérte magát az utóbbi időben a pártszervezetbe. Súlyos hibát követtek el ott a pártszervezet tagjai Patakon, hogy nem tudatosították a falusi dolgozókban a pártszervezet feladatát, célját, hogy a párt politikáját vannak hivatottak levinni az emberek közé. Munkájukat természetesen gátolja az is, hogy a pártszervezet nagyrészét alkalmazottak teszik ki. így természetesen nem ismerik igazán a falusi emberek életét, nem tudnak közül kerülni hozzájuk, nem tudnak választ adni felmerülő problémáikra. Hiányzik munkájukból a kezdeményezés. A taggyűlések legtöbbször azzal telnek el, hogy megbeszélik a felülről leadott kötelező anyagot, esetleg érintik helyi problémaként a tagdíjfizetés kérdését. Holott a legfontosabb feladat most Patakon is a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a meglévő termelőszövetkezet erősítése. Ennek érdekében ki kellene alakítani a megfelelő helyi politikát, vagyis aprópénzre váltani, feldolgozni történetesen pataki viszonylatban pártunk jelenlegi mezőgazdasági politikáját. Amíg ez nem történik meg, nem tudnak előbbre jutni e területen a pataki kommunisták sem. Pedig ha igazán munkához látnak, megfelelő szervezéssel, az eredmény sem marad el. Nagyon jó példa erre, a választást megelőző időkben végzett munkájuk. A pártszervezet irányítássával folyt a fel- világosító, politikai munka a faluban. Ebben segítségükre voltak az egyénileg dolgozó parasztok is. Mintegy 10-15-öt vontak be a népi demokráciához hű kis - és középparasztok közül, akiknek munkájára mindig számíthatott a pártszervezet. Utasításokkal látták el őket, melyről időnként be is számoltak. Ezek az emberek II II Emlékezz a Tanácsköztársaságra! A KISZ megyei bizottságának mozgalma nem ismerve biztosították a munkásalakulatok számára a telefonösszeköttetést. Azonban a kommunista ifjúmunkások és a kommunisták minden erőfeszítése ellenére a Tanácsköztársaság fennállásának 133. napja után 1919. augusztus 1-én elbukott. Elbuktatta az imperialista túlerő, a jobboldali szociáldemokrata párt árulása, a belső bitangok ellenforradalmi tevékenysége és nem utolsó sorban a Tanácsköztársaság elkövetett hibái. Mot a közelgő 40. évforduló alkalmából a KISZ Nógrád megyei bizottsága „Emlékezz a Tanácsköztársaságra!” jelszóval egy szép mozgalmat indított. A mozgalom célja: művészeteken, irodalmon, zenén, filmen keresztül megismertetni megyénk ifjúságát a dicső Tanácsköztársasággal. Ezt úgy kívánja elérni a KISZ, hogy a mozgalom résztvevői számára bizonyos feltételeket szab meg. Eszerint egy regényt, három verset kell elolvasniok, illetve azok tartalmát ismertetniük. Emellett a feltétel megszabja azt is, hogy három munkásmozgalmi dalt tanuljanak meg. Feltétel továbbá az is, hogy javasolt filmek közül (amelyek a korszak forradalmi múltjával, t hagyományaival foglalkoznak) egyet megtekintsenek. A mozgalmat azért hívják jelvényszerző mozgalomnak, mert résztvevői a feltélek teljesítéséért egy jelvényt és egy igazolványt kapnak. örömmel végezték a munkát, mert látták, hogy számít rájuk a párt. A jelölő gyűlések egy kivételével sikeresen zajlottak le. A pártszervezetnek ezt az aktivitást nem sikerült továbbra is ébren tartania az emberekben s ez rányomja bélyegét jelenlegi munkájukra is. Mert azt a pártszervezet titkára, s jó néhány párttag is elismeri, hogy igen-igen keveset foglalkoztak a falu gazdáival, még azokkal ,is akik már korábban bebizonyították, hogy rokonszenveznek a párttal, akik talán csak arra várnak, hogy újabb feladatokkal, megbízásokkal lássák el őket. De ez sajnos nincs meg a pártszervezetben sem, egyetlen tag sem kap pártmegbízatást. S így nem csoda, ha a pártszervezet titkára egyedül nem győzi a munkát, s ahelyett, hogy a legfontosabb feladat, a mezőgazdaság szocialista átszervezése érdekében mozgósítaná a pártszervezet tagjait, elvesznek a részletfeladatokban. Végezetül tehát a pataki pártszervezetnek elsőrendű feladata kell legyen a közeljövőben, újra felszítani a párttagokban és pártonkivüliekben egyaránt azt az aktivitást, amely a választások ideje alatt olyan nagyszerű eredményeket hozott. Föltétlenül foglalkoz- niok kell a korábban kipróbált parasztemberekkel türelmesen, megértőén, hogy azok is tisztán lássák pártunk politikáját, s azt úgy értékeljék, hogy valóban a falusi emberek felemelkedése érdekében született meg. Ha ezt sikerült megvaló- sítaniok, minden bizonnyal növekszik a paraszt párttagok száma, akik majd azért kérik felvételüket, mert őszintén, meggyőződésből követik a párt politikáját. S ha ezt az első lépést sikerrel oldják meg, a termelőszövetkezet fejlesztése, erősödése is nagyobb mérvű lesz. sak hát addig még nagyon sok tennivalója van Patakon a pártnak. Most tehát, mint a hadsereg a csata előtt, rendezniük kell soraikat, alaposan fel kell készülniük, hogy valóra váltsák a párt politikáját. Vincze Istvánná a tanácsköztársaság és a szociAldemokrAcia Az ellenforradalom nyílt diktatúrájának előkészítése A Tanácsköztársaság bukása után maguk a szociáldemokrata vezérek is rögtön arra törekedtek, hogy a szociáldemokrata kormányt koalíciós kormánnyal váltsák fel. Garami írja, emlékiratában, hogy az ellenforradalom első kormányát az antant követek, így elsősorban Cunninghame egyenes kívánságára állították össze csak szociáldemokratákból. Az antant hatalmak jól számítottak, hogy ezzel a „sakk- húzással” lehet a legkönnyebben félrevezetni a munkás- osztályt. „Peidl azért nem alkotott rögtön koncentrációs kabinetet a polgársággal — írja Garami —, mert egyáltalán nem kérdezték meg előzőén, hanem befejezett tények elé állították”, azonban „nagyon helyesen fogva föl a helyzetet, rögtön hozzá is látott ahhoz, hogy kabinetjét polgárok és kisgazdák bevonásával megfelelően átalakítsa”. Ebben csak a Fried- rich-puccs akadályozta meg. Garami hangsúlyozza, hogy ő maga is ellenezte a Peidl- kormány összetételét, amelyben nincs „egyetlen polgár sem.” Garaminak ez a vallomása azt mutatja, hogy a szociáldemokrata vezérek — köztük ő maga is — tudatosan vállalták a kormányhatalomnak a nyílt ellenforradalmi diktatúra képviselőivel való „megosztását”, a nyílt ellen- forradalmi diktatúra szállás- csinálójának szerepét, mert azt remélték, hogy továbbra is „méltó” szerepet és miniszteri székeket kapnak szolgálataikért. A Peidl-kormány eltávolítását a magyar tőkések, föld- birtokosok és a kulákság is erőteljesen sürgette, noha Peidlék, az antant parancsainak szolgai módon engedelmeskedve, egyben a magyar tőkések és földbirtokosok bizalmát is igyekeztek „kiérdemelni”. Ezzel akarták elérni, hogy az ország kormányzásában, legalábbis egy időre, őket is igénybe vegyék. A burzsoázia iránti alázatosságában a „szakszervezeti kormány” odáig ment, hogy augusztus 5-én még azt is elrendelte, hogy a szakszervezetek költözködjenek ki azokból a helyiségekből, amelyeket részükre a Tanácsköztársaság idején kiutaltak és e helyiségeket bocsássák az igazolt birtokosok rendelkezésére”. Bármennyire is igyekezett azonban a Peidl- kormány hat napig tartó uralma idején megmutatni a burzsoáziának, hogy minden tőle telhetőt elkövet a tőkés hatalom visszaállítására, és és megerősítésére, a dolgozók életszínvonalának leszorítására és a profit növelésére, az uralkodó osztályok zöme bizalmatlan maradt a szociáldemokrata pártvezérekkel szemben. Nem bíztak abban, hogy a szociáldemokrata párt vezetői, akik március 21-én a munkástömegek nyomására kénytelenek voltak a proletárdiktatúra kikiáltását szín- lég elfogadni, képesek lesznek letörni a munkásság várható felháborodását, amit a kapitalista uralom visszaállítása szükségszerűen előidéz. Legélesebben a földbirtokosság és a kulákság követelte a szociáldemokrata kormány leváltását. Ők a csendőrségben és az egyházban látták uralmuk fő biztosítékát minden „kommunista veszedelemmel” szemben. Az ipari és banktőkések általában óvatosabbak, „reálisabbak” voltak; számoltak azzal, hogy a munkásság félrevezetésében, a tőkés diktatúra és a fehér terror elleni munkásfelháborodás leszerelésében nem nélkülözhetik a szociáldemokráciát. A nyílt ellenforradalmi diktatúra megteremtésében keresték a nagytőkések is a kiutat, s Horthyék szervezkedő ellenforradalmi bandái felé fordultak. Joggal kételkedtek azonban abban, hogy a nvílt vérengzéssel, a „kilengésekkel” önmagukat rögtön leleplező katonatiszti kulák rablóbandák pogromista tábora olyan szervezett tömegbázist tud teremteni, amelyre támaszkodva a szociáldemokrata pártvezérek szolgálatairól lemondhatnak. Ezért a nagytőkések jelentős része a szociáldemokrata pártnak, mint segédcsapatnak, további igényibevétele mellett lépett fel; ők jobban megértették, hogy az adott helyzetben a tőkés rendszer fő szociális támasza a munkásosztályon belül — a szociáldemokrácia. A szociáldemokrata pártvezetőség szolgálatainak felhasználására ösztönözte a bankok és a GYOSZ urait az a ,kedves” tanulság is, amit a nyugateurópad szociáldemokrata pártok kapitalizmust mentő, ellenforradalmi szerepéből levonhattak. Az egymással versengő antant nagyhatalmak a magyar uralkodó osztályok különbőz® csoportjait igyekeztek a maguk szolgálatába állítani és azokat az ellenforradalmi uralom kiépítésében ,a hatalom gyakorlásában vezető szerephez juttatni. Az antant hatalmaik a Tanácsköztársaság bukásának és a „szak- szervezeti kormány” megalakulásának pillanatától kezdve vetélkedtek egymással abban, hogy melyik ellenforradalmi csoporttal váltsák le a Peidl- kormányt és melyik ellenforradalmi csoport vezetésével teremtsék meg az általuk kívánt „parancsuralmat”, a nyílt ellenforradalmi diktatúrát. Clemenceau már augusztus 2-án táviratban közölte Ro- manelli olasz ezredessel, az antant budapesti megbízottjával, hogy az antant hatalmak semmisnek nyilvánítják a Böhmmel kötött és július 25-én jóváhagyott megállapodást. Ugyancsak közölte, hogy az 1918 november 13-i fegyverszüneti feltételekhez ragaszkodnak. hangsúlyozva a sürgős leszerelést, amely elsősorban a Tanácsköztársaság idején felfegyverzett pro- letáriátus gyors lefegyverzését jelentette. Ugyanezen a napon a bécsi francia misz- szió értekezletén leszögezték, hogy a francia kormány nem bízik a Peidl-konmányban NógTád megye ifjúsága nem marad el forradalmi hagyományokban a megye forradalmi munkásmozgalma mögött. Az ifjúmunkások már évekkel ezelőtt a legnehezebb időkben is magukra vállalták a veszélyekkel járó harcokat. Az 1919-es Tanácsköztársaság alatt a magyar forradalmi ifjúság is kivette a részét a munkáshatalom megalakításából. Hiszen a proletárállam különös gondot fordított az ifjúságra. Rendeletéi soha nem ismert távlatokat nyitottak meg a dolgozó ifjúság előtt. Kultúrális és szociális téren a proletár- diktatúra néhány hónap alatt többet tett az ifjúságért, mint a burzsoá kormányok évtizedek alatt. Érthető tehát, hogy a fiatalok tettre- kész harcosai voltak a néphatalomnak. Áldozatkészségben és hősiességben KIMSZ- es lányok sem maradtak el a fiúk mögött. Fáradtságot A Salgótarjáni 33. sz. Autóközlekedési Vállalat autószerelőt felvesz, Jelentkezni lehet naponta a Vállalat műszaki Osztáyán. iiiiiiinKiuiiiiiiiiiiiiiniiniiniiiiiiiiuiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiuiiiiiiimiiiiiiiiniRnniiiiiniuiiitniiiiiiinmnnninnuuí?. Áz első tíz nap bányáinkban AZ ŰJ GAZDÁSÁGI év, a nógrádi bányászok megnövekedett feladatát jelenti. A mennyiségi tervet tröszti szinten naponta közel 60 vagon szénnel emelték. Nem ez az első eset a bányák államosítása óta, hogy az ország a nógrádiaktól többet kér. S elhangozhatott bármikor a kérés, a nógrádiak válasza mindig igenlő volt, sőt nyomatékül rendszerint mindig meg tetézték a kitermelt mennyiséget több száz tonna terven felüli szénnel. Régi tapasztalat a bányaüzemeiknél. hogy a hónap első napjaiban a tervteljesítés sohasem 100 százalékos. Ezt előidézik a telepítés, az új munkahelyek kezdése és egyéb más tényezők. A 100 százalékot rendszerint az üzemek csak a II. dekád végén teljesítik. Ez alól a régi íratlan szabály alól az új év első hónapjának első dekádja sem képez kivételt. Tröszti szinten az eredmény erre az időszakra 98,2 százalék volt csak, azaz 1533 tonna lemaradás mutatkozik. Látszatra tehát az első 10 napban bányászaink nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, adósai a népgazdaságnak S ezek után jogosan vetődik fel a kérdés, miért? Az említett időszak tervteljesítése az üzemek többségében megfelelő volt, sőt olyan üzem sem volt ritka, mint Róna, ahol is 107 százalékos tervteljesítést értek el. A lemaradást két bányaüzemegység, Mizserfa és Kányás idézte elő, amelyet a többi üzemek sem tudtak pótof-ni. Mizserfán történi tröszti Bauten a mennyiségi terv legnagyobb emelése. A mennyiség növekedésével egyidejűleg az üzemegységnél a létszámot is növelni kellett. A rendelkezésre álló munkaerők zöme még korábban bányamunkát nem végzett, így a szabályok értelmében hatnapos oktatáson kellett résztven- niök. A létszám a dekád végére minden aknában megoldódott, s hogy még sem volt terv,teljesítés, annak a következő volt az oka. Legkevesebb 2-3 hétre van szükség, míg az új dolgozók aktívan bekapcsolódhatnak a termelésbe, elsajátítják a szakma alapvető ismereteit. Az új dolgozók beállításával egyidejűleg a régi dolgozók között jelentős átcsoportosítást kellett végrehajtani. A régi szállítók munkahelyekre, s az új dolgozók pedig a szállításhoz kerülnek. Röviden ez az oka annak, hogy a mizserfai bányászok az I. dekádban nem tudták teljesíteni a tervet. Arra azonban minden lehetőség megvan — és élnek is v®le, — hogy a hónap végén a mennyiségi tervet 100 százalékra teljesítik. behozzák jelenlegi lemaradásukat. A MÁSIK LEMARADÓ a kányási akna. Az üzemre az új évben megnövekedett feladatok várnak. Mennyiségi tervet közel 15 százalékkal növelték. Erre azonban még mind a mai napig nincs mód, hogy a kányási bányászok többet termeljenek. Jelenleg ^ még az elmúlt mennyiség kitermelése is komoly erőfeszítést jelent. A kányási lemaradás oka az elmúlt év végén történt vízbetörés. Jóllehet, a vízlecsa- polás megtörtént, azonban a vízzel együtt jelentős mennyiségű iszap is érkezett. A nyugati bányamezőben amellett, hogy az iszap elszállítása folyamatos, az ácsolatúk átépítése is sok helyen szükséges. Amennyiben tehát Kányáson a nyugati bányamező teljes rendbehozatala megtörténik, úgy lehetővé válik az új év megnövekedőit feladatainak teljesítése. Nem ilyen vészes a helyzet Kisiterenyén és Zagyván, azonban az I. dekád eredménye figyelmeztető a két üzem számára. Itt ugyanis sorozatos ürescsille hiányok lépnek fel, amelyek hátráltatói a terv teljesítésének. Az igaz, hogy az üreshiány nem újszerű dolog, sőt mondhatnánk, ez a probléma a bányászkodással egyidős. Jelenleg azonban az üreshiány mellett az önállót! anság is fellelhető. Mindkét __ üzemre jellemző, hogy midül"; az üresellátás terén probléma van, ahelyett, hogy felmérnék a helyzetet, s intézkedéseket foganatosítanának a legegyszerűbb, — de nem a legjobb — módszert választják. Telefonálnak a tröszt termelési osztályához, s ezután úgy érzik, mindent megtettek, és várják a segítséget. Pedig legtöbb esetben a segítséget az üzemben kell megkeresni. Különösen jellemző erre a zagyva! üzemegység esete. Az I. dekádban a csillepark szemmelláthatólag csökkent A csökkenés oka a vidéki — baglyasalji, zagyvapál- falvi, etesi — dolgozók szén- járandóságának szállítása. Valamennyi bányász illetményszenét az üzemi csillében szállította el. S midőn szene hazaérkezett, már nem törődik tovább aa üres csillével. Jóllehet ő a leghangosabb. ha a bánya mélyén üres csillére vár. A segítség a tröszt részéről történt ezúttal is. Az előbb említett bányatelepeket végigjárva 120 darab üzemi csillét találtak. Hatvan darabot azonnal visszajuttattak az üzembe és a továbbá 60 darabot pedig másnap a kirakodás után szállították vissza. A ZAGYVÁI PÉLDA kapcsán azonban joggal vetődik fel a szolgáltató vállalat felelőssége is. Ha a vállalat hozott intézkedést, hogy az illetmény szenet lakhelyre szállítsák, gondoskodjon arról is, hogy az üres csillék visszakerüljenek. Sőt az sem ártana, ha a vállalat vezetői időnként ellenőriznék a kiadott utasításokat, mert ez elsősorban az ő feladatuk, nem a tröszt termelési osztályáé. A másik, ugyancsak a szolgáltató vállalatot érintő bírálat szintén a zagyvái üzemegységből fakad. Már az elmúlt év végén bebizonyítást nyert, hogy a villamosmozdonyvezetők nem segítik kellően a szénszállítást. Akkor a problémát a darabbér bevezetésével kívánták megoldani, ez azonban nem nyert alkalmazást. Jelenleg a célprémium rendszerét alkalmazzák, a tapasztalat szerint nem nagy sikerrel. Jó lenne ha a bérezés valóban ösztönzőleg hatna és a szállítás megjavítását szolgálná Összegezve a nógrádi bányászok munkáját az I. dekádban, megállapítható, hogy a lemaradás ellenére is komoly eredmény született. A jelenlegi lemaradás nem vészes, a helyzet biztató. Minden feltétel meg van ahhoz, hogy a III. dekád végére a nógrádi bányászok .büszkén jelenthetik: megnövekedett feladatainkat teljesítettük. Hortobágyi András