Nógrádi Népújság. 1959. január (15. évfolyam. 1-9. szám)

1959-01-14 / 4. szám

4 NÉPÜJSAG 1959. január 112 íaa szül etett JHilu zúth DCálmán Az 1870-es években a fejlő­dés egyre rohamosabban ha­lad előre. A századfordulóig megerősödik az egyre mohóbb burzsoázia, kifejlődik a kapi­talizmus. A társadalmi har­cok élesedése, osztályok bu­kása és felemelkedése létre­hozta nálunk is azt az álla- potot, amelynek feltétlenül a kapitalizálódáshoz kellett ve­zetnie. Az erők és osztályok élet­halál harcának korában jelent meg egy kisnemesi családból származó író, Mikszáth Kál­mán, aki írásaiban leleplezi, kigúnyolja a magyar uralko­dó osztályokat, korának szö­vevényes visszásságait. Megyénkben született Szkla- bonyán, egy évvel a polgári demokratikus forradalom ki­törése előtt. A Felvidék népé­ből származott, s írói hírne­vét a felvidéki parasztok éle­téről írt novelláival szerezte meg: Tóth atyafiak, A jó pa- löcok, stb. Családi származása, későbbi életkörülményei az uralkodó osztályhoz kötötték, de sohasem vált irodalmi ki­szolgálójukká. Mikszáth me­leg szeretettel, együttérzéssel nézte a dolgozó népet, a ki­zsákmányolt parasztságot. Kapcsolata a föld népével írá­sainak tartalmában és formá­jában is megmutatkozik. Az általa bemutatott paraszti vi­lág még a feudális kötöttségek világa; paraszti alakjai még öntudatlanok és alázatosak uraikkal szemben. Népi tár­gyú elbeszéléseiben, amelyek­ben újra, meg újra visszatér­nek a szabadságharc emlékei, az emberi jóság nagyszerű, követendő példáit mutatta be a falusi emberek ábrázolásá­val. Az ő alakjai: a brezinai bo­csa Olej Tamás, Bede Erzsi, íapaj, a dudás, az öreg Fil- csik, a nép becsületes, szere­tettel megrajzolt képviselői. Későbbi írásaiban már egyre több társadalmi probléma ve­tődik fel. Egyre világosabban látja az alapvető bajokat. Mosolyogva, de maró gúnnyal kritizálja az egész társadalmi rendszert. írásaiban sorra le­leplezi az úri Magyarország aljasságait. Mikszáth tovább fejlesztette azokat a kritikai realista tö­rekvéseket, amelyek előtte is jelentkeztek a magyar iroda­lomban. Regényeiben gyűlö­lettel ír a feudalizmus korlá­táiról, a klerikális reakcióról. Élesen bírálja a dzsentri la­káj-természetét és üres, tar­talmatlan „kaszinó” erkölcsét, a polgárság gerinctelenségét, és elfordulását a haladás ügyétől. Kritikáját gyengíti, hogy bi­zonyos mértékig — s ez hely­zetéből következik — belülről nézi az úri társadalom életét. Nem tudta megmutatni azo­kat az új erőket, amelyek a pusztuló úri világ helyébe lép­tek. Ennek ellenére is Mik­száth írásainak legnagyobb részét a haladó tartalom és művészi eszközeinek rendkí­vüli gazdagsága teszi mara­dandóvá, nevét halhatatlanná. Érdeme — ahogyan Krúdy írta '„... Mikszáth Kálmán egy darab Magyarországot vitt magával a halhatatlanságba. Egy vármegyét, amely vala­hol otí van az Ipoly men­tén ...” — Álla Larionava szovjet filmszínésznő, akit az Anna a férje nyakán és a Vízkereszt című filmből ismerünk, Tur- genyev Apák és fiúk című re­gényének filmváltozatában játszik főszerepet. — Doris Day amerikai éne­kesnő filmvállalatot alapított és Gyönyörű évszak címmel megkezdi első filmjének for­gatását. A film főszerepét Rock Hudson alakítja. — Marcé Carné új filmje: A csalók nyerte el az 1958. évi nagydíjat Párizsban. Gellért Oszkár: EGY ÍRÓ ÉLETE Ez a három kötetre terve­zett mű csak névleg önélet­rajz. Valójában egy hosszú és élményekben gazdag írói- szerkesztői pálya irodalmi vonatkozású emlékeinek meg­örökítése. Legnagyobb erénye és értéke az irodalomtörté­netírás szempontjából, hogy teljesen, vas*” résziben is­meretlen dokumentumot és irodalmi alkotást közöl. De a munka érdekes és hasz­nos olvasmány a nem szak­emberek számára is. Gellért Oszkár együtt haladt a való­ban haladó politikai és írói törekvésekkel, a Magyar Gé­niuszbeli kezdetektől a Nyu­gat nagy korszakán át a for­radalmakig és a Tanácsköz­társaságig, melyndk sajtó­főnöke volt. A mostani első kötet az 1902-től 1925-ig, vagy­is a Nyugat új fellendülé­séig tartó időt fogja át. Azt lehetne mondani, hogy a Nyugat történetét kapja itt az olvasó, amelynek egész korszaka össze van kötve Gellért Oszkár pályafutásá­val. Gergely Sándor: Pereg a dob (Szépirodalmi). Gergely Sándor regénye először 1934-bcn jelent meg Moszkvában, az író emigrá­ciója idején. Eleven képet kapunk belőle az illegalitás nehéz körülményei között dolgozó kommunisták harcai­ról, akik elére állnak a vég­sőkig elnyomorított egyszerű parasztemberek forradalmi mozgalmának. Gergely Sán­dor írásának drámai erejét non feledheti el az olvasó. Népünk kiszolgáltatottságá­nak, az 1919 után visszatért szörnyűségben is annak az anakronisztikus kornak állít maradandó emléket a regény. Kádár János: Szilárd népi hatalom: független Magyar- ország (Kossuth). Kádár elvtársnak az 1957. januártól 1958. júliusig ter­jedő időszakban elhangzott legjelentősebb beszédeit és megjelent írásait tartalmazza a kötet. Anyaga tehát olyan időszakot ölel fel, amely nemcsak hazánk és a ma­gyar munkásmozgalom tör­ténete szempontjából kiemel­kedő fontosságú, hanem a nemzetközi munkásmozgalom, a szocializmus építése s a két világrendszer harca szem­pontjából is igen nagyjelen­tőségű, általános tapasztala­tokat ad, éppen a magyar- országi eseményeken keresz­tül. Kádár elvtárs írásaiban elemzi az 1956 október— novemberi ellenforradalom előzményeit, ideológiai zűr­zavarát, hatását, rávilágít a Nagy Imre — csoport áruló sze­repére, az akkori helyzetre s a vezetés súlyos problémáira. A könyvet olvasva végig­kísérhetjük az MSZMP, s a forradalmi munkás-paraszt kormány küzdelmeit a hata­lomért, a tömegek megnyeré­séért, az ország ideológiai, politikai, gazdasági konszoli­dációjáért. — Henri-Georges Clouzot rövidesen megkezdi a Forró éjszakák című filmjének for­gatását. A film főszerepeit a rendező felesége, Vera Clou- zot és Búrt Lancaster játsza. — A Moszfilm Stúdió, Em­ber embernek... címmel új filmet mutatott be, amelyet 10 koncertről fényképeztek külföldi művészek tolmácso­lásában a Szovjetunióban. A filmben 30 ország sok dallama csendül fel. — George Sand, francia írónő életrajz-regényét filme- síti meg Ingmar Bergman svéd rendező. A film főszere­pét Ingrid Bergman játssza. — Claude Autant — Lám rendezte Dosztojevszkij regéi nyéből készült: A játékos cí­mű filmet, Gérard Philipe. Bemard Blier és Francoist Rossy főszereplésével. A sajté szerint a film nem mindem ben hű a regény szelleméhez. — Anette Strőyberg szemé­lyében új dán filmszinésznc tűnt fel. Ö játssza A navarone;' ágyúk című új angol film fő­szerepét. A filmszínésznő Ro­ger Vodim, francia filmren­dező felesége. — Nargisz indiai színésznő­nek Delhiben átadták „az In—- diai film első asszonya” díját, „AHOL SZERETNI SEM SZABAD” A magyar és barátság a szovjet ápolói A barátság a legszebb ér­zelmek egyike. Mélyen az emberi lelkekben lakozik. Nagyon bensőséges a kap­csolat, amit létrehoz az em­berek között. A barátság gondolatának egyik leglelkesebb hirdetője Szakmár Rudolf az Acéláru­gyárban. Ö a nemzetek kö­zötti barátság istápolója. Több mint tíz éve, hogy be­kapcsolódott a Magyar—Szov­jet Társaság munkájába. Sok­Mikszáth Kálmán horpácsi kastélya. geket leküzdenie, de Szakmár Rudolfra mindig lehetett szá­mítani. 1958-ban ismét őt bíz­ták meg a gyár MSZBT mun­kájának szervezésével. Leg­első teendője az volt, hogy az üzemekben, műhelyekben ki­építette a maga aktíva háló­zatát. Üzemrészenként meg­alakította a baráti köröket. A tizenöt baráti körben mint­egy 40—45 aktíva segítségévvel kezdték meg a munkát. Azt mondják, hogy a me­gye egyik legjobb MSZBT , , , , munkája éppen itt, az Acél­szer kellett komoly nehezse- árugyárban van. Azt keres_ A férfink közti társalgások valóságosan kockákba változ­tak, mint az ostáblák. Egy fehér kocka, ez volt a vallás, aztán jött egy fekete kocka, ez volt a sikamlósság, utána megint fehér és megint fekete és mindig csak ez a bizonyos két kocka. A pécsi püspök tizenhét esztendeig hordott állítólag egy Mária Terézia tallért a mellényzsebében, hogy egy koldusnak adja. ha AZ ORVOS ES A PAP RÉSZLET MIKSZÁTH KÁLMÁN, A NAGY PALÓC- ELBESZÉLŐ „KÜLÖNÖS HÁZASSÁG” CÍMŰ KÖNYVÉBŐL köszörülődtek. De nem is csoda. Hiszen nem voltak la­pok, melyek minden huszon­négy órában szerteszét szál­lítják az országban a beszél­getési matériát. Politikai ese­férfitársaságban egy óráig nem mények hiszen akkor is vol- hall sikamlós mondást. Vég- tak, azaz, hogy éppen akkor re, nem mondja a krónika, voltak a legnagyobbak, de milyen mamlaszok közt ebé­delt tizenhét év múlva, hogy mégis kiadhatta. S még gaz­dagabb bánya volt a vallás. A kálvinista gúnyolta a pápistát, a pápista a vastag- nyakú kálomistát, a luterá- nust csúfolták mind a ketten. De ami egy félszázad előtt még kegyetlen társad/ Imi hadjárat volt, az most már csak kedves kötekedéssé olvadt a fehérasztalnál. A lu- teránusok tulajdonságai tizen­három pontozatőkbr n voltak összegyűjtve jó humorral. A luteránus sárgarépát hord a dohányzacskójában, a fürhéces azokból csak a világrázó csat­tanások jutottak a közönséges ember füléhez, nem úgy, mint most, az összes részletek. Napoleon úgy rúgott fel egy- pár apró trónt, hogy annak híre se jutott el Oluszröszkére. Könnyű keze volt — mintha csak egy mogyorót ropp n- tana össze s nem egy koro­nát. Egy kis hercegségbe ér­kezett, ki sem húzta a kard­ját. hanem csak a ceruzáját és ráírta egy papírosra: „Itt a Bragnnza-ház ma megszűnt uralkodni”. S ezzel a Bragan- zii-liáz örökre el volt fújva a világból. De mit ért az az óla szröszkeieknek? Mit nem kocsira bal lábbal lép fel. a tudtak őfc arró!? Annak a pi paszarat este, mikor rá­gyújt az ágyban, a feleségén keresztül lógatja le stb. Most már nem szedték el egymás harangjait. csak csúfolták, mindeniket külön hangfestés­sel. A kálvinista nagyharang azt zúgja vastagon, durván: WÖrdög adta teremtette”, a katolikusoké ezt csilingeli: ceruzának a percegése hulb tszott el odáig. Azért jó ez a két nrgy téma, melynek emlőin örök idők óta él az emberiség. A politika újabban betolakodott jövevény. A doktor úr attakot inté­zett a pap ellen s ha tűzbe „Jézus, Mária — Jézus, Má- jött, vastag, kövér nyaka meg­dagadt, vörös lett, mint a tégla, apró fekete szemei pe­dig szikrát hánytak. — Itt van a Brahma val­lás, a Budha vallás, a külön­Tin", a luteránus harang pe­dig a következő mondatot veri ki: „se ide — se oda, se ide — se oda". Az akkori pihent elmék az ilyeneken böző perzsa vallások. Hát melyik ezekből az igaz? És ezeknek a mithoszaik mind másformák a mennyországról. Annyiféle mennyország van tehát legalább is. ahány falu Magyarországon. Hát melyik faluban leszünk, hé? — A miénkben, — felelte nyugodtan a pap — amelyet a keresztény vallás Ígér. — És hol van ennek az országnak a mappája? Haragosan ütött az asztalra. — No no. Ne tüzelj, te vén Voltaireianus — csittítá Dőry. — A szentírásból megismer­hető — védekezett a pap. — Hagyja el kérem, azt a szentírást, azt a papok kom­ponálták. Hogy nem kompo­nálták a p pok? Hát ki? Okos ember semmi esetre se. Mert ott van mindjárt az elején, hogy az Isten első napon te­remtő a mennyet és földet eképpen szólván: „Legyen vi­lágosság!” És lett világosság, teszi hozzá a Biblia. Hát iól van, de tovább valamivel azt mondja a Biblia: „Negyed- nrpon teremtő Isten a Holdat, Napot és a csillagokat” és most lesz már homályos a dolog. Hogyan lehetett tehát világosság mindjárt az első ntpon, ha azt Isten csak negyednapon teremté a csil­lagokat, a Napot és a Holdat- Nos? Vagy talán valamely más világító mesterség volt három napig? Jó megenge­dem. De hova lett? Mi tör­tént vele? Adják nekem elő! — Ej, ej Ignác! No, Ignác. Csak nem azt akarod ezzel mondani, hogy a papok sinkó- fálták el azt az izét... azt, ami világított. — No persze. Semmit se akartam mondani. Én egysze­rűen viaskodom, egy fustély van a kezemben, a logika és azzal ütök. De voltaképpen nem a logika volt a kezében, ha­nem eny üres vohár. ami­ből szórakozottságában egy hajtásra itta ki a bort s amit addig veregetett az asz­talhoz, míg eguszér csak le­vált a talpkarimája és csö­römpölve hullt le a padozat­ra. Most már a hallgatag tiszt­tartó, Borhy Mihály is föl­vette n szót. — Öv tehát azt se his-i doktor, hogy a Jozafát völ­gyében föl fogunk támadni? — Nem — rikácsold a dok­tor. — Hát mi a mennykő támadjon föl a sírból, ha a test elporlad, a szellem pe­dig elszáll? Önök mindent összekevernek. — És azt se hiszi Medve bácsi — kérdé a baronesz —, hogy az elhaltak lelkei láthatatlan alakban itt jár­nak a világűrben és min­dent tudnak felőlünk? — Nem, kisasszony, azt se hiszem. Kedveskedve fenyegette meg ujjaival. — Megálljon, megálljon! Rosszabb maga még Buttler grófnál is. De ma még lec­két kap tőlem. Mindjárt el­jönnek az Izsépyék és akkor behozatom a táncoló asztal­kát. — Azt már én nem várom be. Bolondságokra nem va­gyok kíváncsi. i sük, mi ennek a jó munká­nak a titka. Szakmár Rudolf elmondja, hogy szerinte az a legalapvetőbb dolog, hogy tá­maszkodni lehessen a külön­böző társadalmi szervekre, ök például a nagyüzemi párt- bizottságra, a vállalati vezető­ségre, a nőtanácsra, a KISZ- re, a népfrontra egyformán támaszkodhatnak. A gyáron belül bármelyik szerv készül valamilyen rendezvényre, mindig kölcsönösen kisegítik egymást. így van ez az MSZBT terveinek valóravál- tásával is. Szakmár Rudolfék a szov­jet és magyar nép barátságá­nak elmélyítése érdekében gyakran rendeznek ismeret- terjesztő előadásokat, amelyek a szovjet nép eredményeit is­mertetik és bizonyítják állan­dó segítségét, amit hazánk­nak nyújt. Hosszú ideig csak 25 példány fogyott el a „Szov­jet Híradóból”. Napjainkban ott tartanak, hogy megnőtt a dolgozók érdeklődése, 80— 100 példányra is jelentkezik gazda. A baráti nemzet életének, terveinek, gondjainak ismer­tetésére minden üzemrészben baráti asztalokat állítottak fel. Ezeken a Szovjetunióval foglalkozó dokumentumokat, újságokat találják meg a dolgozók. De komoly eredmé­nyek vannak a közvetett is­mertetés mellett a közvetlen ismerkedés területén is. Gyak­ran rendeznek baráti találko­zókat. így például nagyon em­legetik a szovjet emberek lá­togatását, amely jelentős lé­pés volt a gyár és a szovjet emberek kapcsolatának elmé­lyítésében. A vendégek szíve­sen jöttek ide, mert érzik, hogy szívből, baráti szeretet­tel fogadják őket az acélgyá­ri munkásemberek. A Magyar—Szovjet Baráti. Társaság készségesen bekap­csolódik a gyár vállalati jel­legű ünnepségeinek, rendez­vényeinek sikere vivésébe is így például a vállalat 90 éves évfordulója alkalmából szov­jet vendégeket is meghívtak. Munkájukról, eredményeikről gyakran adnak tájékoztatót, az üzemi lapban, a Tarján! Acélban. Mert szoros a kap­csolatuk ezzel a munkásúj­sággal is. Nem egy dolgozóbctn meg­van az a vágy, hogy a szov­jet nép életével, munkájával közvetlenül is megismerked­hessenek. Ezért 28-an jelent­keztek a gyárban induló orosz nyelvtanfolyamra. Sze­retnének kijutni egyszer a ba­ráti Szovjetunióba. Akik kinn jártak, így például Szakmás elvtárs is, elmondják élmény- beszámoló formájában kinti szerzett tapasztalataikat, él­ményeiket. Szakmár elvtárs például az Üveggyárba, sőt a. megye más pontjaira is ellá­togat, hogy beszéljen szemé­lyes élményeiről. Vannak olyan gyárrészlegek, ahol igényelték a dolgozók a. Szovjetunióról szóló ismeret- terjesztő előadásokat. Azon­ban sok a vidéki munkás, akik nem tudnak munkáidé' után ott maradni. Ezért a reg­geli időt használják fel az ilyen baráti ismerkedésre. A felolvasásokon a legtöbb dol­gozó ott marad. Városi viszonylatban kima­gasló eredményeket értek el az acélárugyáriak az emlék­lapok terjesztésében. A baráti társaságok munkájának támo­gatására kiadott emléklapokat többszáz dolgozó vásárolta meg a gyárban. Mintegy 540(1 forint értékű pénzbeli támo­gatást jelentett ez a baráti társaságoknak. A barátsági munka termé­szetesen nemcsak egy ember érdeme, Szakmár Rudolf mel­lett Szőllős Vilmos, Szalva Géza, Tóth Sándor, Nádai Fe- rencné, Csala András, a fia­tal Zagyi elvtárs, Deák elv­társ és a többiek nagyon so­kat tettek és tesznek azért, hogy minél több ember sze­resse meg szívből és ismerje meg közelebbről a baráti Szovjetuniót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom