Nógrádi Népújság. 1959. január (15. évfolyam. 1-9. szám)

1959-01-10 / 3. szám

4 NÉPÚJSÁG 1959. január 1®, Az önképzés és az T egutóbb bányászok kö- zött jártam. Olyan em­berek között, akik abból a fajtából származnak, amelyik szereti az igazságot kimonda­ni. Beszélgettünk a minden­napi életről; munkáról, szóra­kozásról. Sok jó dolog mel­lett, aminek örülni lehet, szo­morú dolog is felszínre került. Az egyik azt panaszolta, hogy messziről jár be, nem sok ideje van a gyerekkel foglal­kozni otthon. Ha otthon van, mindig kérdezgeti a kisfia olyan dolgokról, amiről ő nem sokat tud. A másik — akinek van egy minden iránt érdeklődő isme­rőse — tanácsot kér, hogyan tudná amazt vitában legyőz­ni. Nem tud érvelni, mert amaz többet tud; ezen keser­gett. Ez a párhuzamos példa ju­tott eszembe, mikor én is ar­ról vitáztam, hogy a lehető­ségek ellenére is elég keveset olvasnak az emberek, azt is rendszertelenül és rosszul. Ko­moly probléma ez és eléggé bonyolult. Nem néhány em­berről van szó, sajnos több­ről. Régi öregeknek van egy elméletük: „anyám sem ol­vasott, nekem is jó volt anél­kül.” Bizonyos áttételeken ke­resztül ez még ma is érvé­nyesül az embernél. Talán elsősorban tisztán kell látnunk azt, hogy országunkban a nép kezében van a hatalom. En­nek megtartását érteni is kell. Itt kapcsolnám össze az élettel a könyvet, az újságot, a betűt. Miért zárták ki a múltban a népet a könyvek világából? Miért írták tele az újságokat rémregényekkel és szentimentális mesékkel? Azért, mert az akkori uralko­dó osztály is tudta, hogy a tájékozottság, a tudás birtok­lása hatalom. Sokan nem gon­dolják, hogy az a „a tudás hatalom” jelszó, amelyet már közhelynek minősítenek, mennyi igazságot takar. Ma senki sem mondhatja, hogy nincs mód és lehetőség az önművelésre, az ismeretek megszerzésére. Sajnos, sokan még nem jutottak túl szűk egyéni, családi és munkahelyi problémákon. Tudom, hogy vannak nehézségek. Ezek azonban nem jelenthetik azt, hogy ne forgassuk az újság, vagy a könyv lapjait. Persze ahány ember, annyiféleképpen Indokolja, hogy miért nem ol­vas. Egyik súlyos örökségünk a múlttól, az emberek könyv­től való idegenkedése, s főleg felületes olvasói munkája. Nyilván ezt nem lehet álta­lánosítani, de sok emberre jellemző. Súlyos azért is az az örökség, mert a múlt „iro­dalmi és sajtóanyaga” még mindig érezteti hatását, s ne­künk sokkal nehezebb az új tudatforma kialakítása az em­berekben. Bár ma a különbö­ző tárgykörű és jobbnál jobb sajtótermékek, a gazdag könyvanyag, a jól felszerelt könyvtárak mind-mind az ember érdeklődési körét, ta- nulnivágyását célozzák kielé­gíteni. 7V7em lehet általánosítani azt, hogy senki sem olvas, mert vannak munkás­emberek, parasztemberek, akiknek saját kiskönyvtáruk is van; de van néhány „na­gyon okos” vezetőnk, akik ma­guk sem lelkesednek az olva­sásért. Van olyan gyárunk a megyében, ahol öt hónap alatt hatezer dolgozó csak tizen­négyezer könyvet kölcsönzött. Míg egy m,ásik vállalat 1600 emberéből átlag 180 olvas. Ez a statisztika nem teljes ered­ményt közöl. Államunk sokat áldoz a könyvkultúrára. Csu­pán az szükséges, hogy az emberek kezükbe vegyék eze­ket a könyveket és olvassa­nak. Itt kell megemlítenem: az amit évekkel ezelőtt tanul­tak, változott, amit most ta­nulnak, változik, mert min­den fejlődésben van. Nyil­ván ebből következik, hogy az állami, a pártoktatás be­fejezése után erkölcsi, és gazdasági követelmény a to­vábbi önképzés. Meg kell érteni végre, hogy az élet minden területén csak a tu­dásnak van létjogosultsága. Ha mizserfai, vagy kányási bányász csak egy vájártan­folyamig jut el és onnan nincs tovább, az élet fejlő­dése elhagyja és újra azt veszi észre: a nehéz munka még nehezebb. Mennyivel könnyebb lenne az előbb említett elvtársunknak is gyermeke kérdéseire vála­szolni, ha néha egy kis időt fordítana arra, hogy tájé­kozódjon a könyvek világá­ban is. S a másiknak, aki nem győzi érvekkel érdek­lődő barátját. Pedig az a ba­rát nem rosszindulatú, csupán érdeklődik a világ eseményei iránt, ö már megértette, hogy jó sokat tudni, s a felkínált ku'turális javakkal élni kell. A múltban sokan, — fő- leg az uralkodó osztás — durvának, műveletlennek, a tudás elsajátítására képte­lennek tartották a dolgozó tömegeket. Felesleges nekem cáfolni ezt, hiszen a példák sokasága bizonyítja az ellen­kezőjét. Ősz fejiel tanulnak emberek, művelődnek, mert érzik ennek szükségét. Hiszen a tudás, az ismeretek a köny- nyebb életet jelentik. Sok munkásember idegen­kedik még attól — és sok nézeteltérésnek több esetben ez az oka —. aki Gárdonyi­ról, Mikszáthról. Petőfiről, vagy énpen Munkácsiról be­szél. Céltalan és oktalan ide­genkedés ez. Előttük sincs el­zárva mindez, csupán kézbe kell venni azokat a könyve­ket, amelyek éppen ezekről az emberekről szólnak, vagy ők írták azokat. Büszkén valljuk — és ez a valóság —, hogy a politikai gazembersé­gek korszaka lejárt. Munká­sok, parasztok ülnek túlnyo­mórészt az állami vezetésben, akik megbecsülést érdemlő módon vezetik országunkat. Mit ér mindez, ha ezek kö­zül az emberek közül is né- hányan megelégszenek azzal, hogy elvégzik napi munkáju­kat, s többet nem tesznek. A könyvek olvasása, az újsá­gokból való tájékozódás el­engedhetetlen szükségszerűsé­ge a ma emberének. Hiszen ennek komoly gazdasági, po­étikai, erkölcsi szerepe van. S mi másból áll az élet? A könyvnek, újságnak egyéb szerepe mellett tudatformáló ereje van. A múlt és jelen beszédes krónikásai ezek. Be­szélnek mindarról, amit eddig az alkotó elme létrehozott. 7VT em kell mindenkinek 1 ' könyvgyűitőnek lenni — hiszen ez már szenvedé’y —, de a tájékozottság, az á1- talános műveltség elérése és továbbfejlesztése céljából kell olvasni. A szépirodalmi mű­vektől, a szakmai könyveken át az újságokig, ide tartozik münden. Sokszorosan hasznát látják ennek az emberek, esetleg addig idegenkednek, míg el nem kezdik. P. A. Qákai „cArarnyember“-?. megyénkben Az Állami Déryné Színház az új évben választékos mű­sorral keresi fel megyénket is. A választékos yrogram első előadása, Jókai Mór: .,Az arany ember” című könyvéből készült színmű, lesz. A darab jó szereposztás­ban kerül a nézők elé. Közöljük „Az arany ember” előadásainak ütemtervét: 11-én Dejtáron, 12-én Sós- hartyánban. 13-án bitkén. 14-én Salgótarjánban (ifjúsági előadás), 15-én Karancslavúj- tőn, 16-án Jánosaknán, 17-én Somoskőújfalun, 18-án Nemű­ben, 19-én Rákóczi-telepen, 20-án Homokterenyén, 21-én Kazáron, és 22-én Érsekvad- kerten kerül bemutatásra. Hősök könyvét készítenek a megye úttörő csapatai Mint már hírt adtunk róla, megyénkben is nagyon szépen halad az úttörők által kez­deményezett forradalmi nyomolvasó mozgalom. A megye úttörő pajtásai vállalták, hogy a Tanácsköz­társaság tiszteletére dokumen­tumokat, adatokat gyűjtenek össze a Tanácsköztársaság fel­lelhető emlékeiből. Emellett elbeszélgetnek veterán harco­sokkal, 19-es kommunisták­kal és hajdani vörös kato­nákkal. Salgótarjánban és Ba­lassagyarmaton, valamint a Tanácsköztársaság eseményei­ben gazdag bánya-telepeken nagyon is jól halad ez a munka. Kevésbé mondhatni ezt el a falvak és községek úttörőiről. Nehezíti helyzetü­ket, hogy sokkal kevesebb le­hetőségük van a dokumentu­mok, események összegyűjté­sére és rendezésére. Rövidesen lejár az úttörő pajtások által vállalt határ­idő, azaz január 31-ig kell elkészíteni az összegyűjtött emlékekből, adatokból a Hő­sök könyvét. filmhírek MIT LÁTUNK 1959 ELSŐ NEGYEDÉVÉBEN? Január hónap első filmbe­mutatója a Gitáros lány című színes zenés szovjet film. A film sóikban hasonlít a Kar­neváli éjszakához. A történet főhőse egy hangszerüzlet el­árusítónője, (Ljudmála Gur- csenko tolmácsoláséban) aki sok félreértés és bonyodalom után fellép a VIT küldöttei­nek rendezendő hangverse­nyen. —o—­Az élet visszavár című olasz film érdekes témát dol­goz fel. Egy mentőorvos éj­szakai útját örökíti meg, aki különböző emberek öngyil­kossági okairól rántja le a leplet. Az Egy anya sorsa című magyarul beszélő kínai film 26 évet perget le egy önfel­áldozó, kommunista asszony életéből. Közös cseh-német produk­ció az Ahol szeretni sem sza­bad, amely a háború vihará­ban hánykolódó fiatalok sor­sát, szerelmét mondja el. —o— Az Ember az égben című angol film a pilóták hősi és nehéz munkáját ismerteti. A Ház a sziklák alatt című magyar film, amely a kö­zelmúltban a san franciskoi Nemzetközi filmfesztiválon a „legjobb film” díját kapta, Makk Károly alkotása. Há­rom ember magávalragadó drámája a film, amelynek fő­szereplői Bara Margit, Psota Irén, Görbe János. —o— Egy angol pilóta háborús visszaemlékezéseit mondja el Tamara Makarova és Andrej Popov tolmácsol ásóiban az Amit nem lehet elfelejteni című szovjet film. Az Idegenben című Jugosz­láv film olasz katonák meg­rázó történetét festi le a háború utolsó napjaiban. A film egyik jelentős szerepét Rade Markovié játssza, akit közönségünk a Városi asz- szonyban ismert meg. D vidéki városok és községek 90 százalékában csökkent a villamosáram fogyasztói ára (Folytatás az első oldalról) hálózat miatt nem lehetett mindenütt bevezetni a ház­tartási áramot. — A most kiadott rendel­kezés megértéséhez tudni kell, hogy a lakosság összes­sége eddig önköltégen vagy azon alul kapta a villamos­energiát. Ezért, most azok­ban a községekben, ahol a lakosság az önköltségnél jó­val kevesebbet fizetett, az áram ára a jelenlegi marad, vagy mérsékelten emelkedik. Ez a fogyasztóknak körülbe- löl tíz százaléka, tehát igen csekély hányada. Egymillió háromszázezer vidéki fogyasz­tónk van; 90 százalékuknak csökken, vagy a jelenlegi marad a villanyáram díjszabása. — Az egységesítést új rend. szer szerint hajtjuk végre Ez az úgynevezett tömb­tarifa. A tömbtarifa igen szo­ciális árszabás. A lényege az, hogy a lakosság bizonyos mennyiségű villamosenergia felhaszná’ásán felül alacso­nyabb árat fizet. A fogyasz­tók ugyanis kifogásolták, hogy csak bizonyos kisebb mennyiségű villamosenergia felhasználása után kaptak kisebb kedvezményt, azon fe­lül nem. Most éppen fordít­va lesz. A megá'lapított tömb feletti fogyasztás után je­lentős kedvezmény jár. A községekben például az évi tömb 180 kilowattóra. Ar ennél nagyobb fogyasztásik kedvezményesen kapja a la-*» kosság. Ugyanis megállapí­tottuk a városok és néhány kiemelt város tömbfogyasz- tását külön-külön minden év­szakra. A kiemelt városok és. a többi város közötti meg» különböztetésnek önköltsége oka van. — A tömbtarifa az 1959. januári leolvasás­sal lép életbe, de műszaki okokból csak fokozatasan vezethető be. Kérjük a lakosságot, legyen, türelemmel és mindennemű, kérésével forduljon a helyit áramszolgáltató szervekhez. Utasítottuk vállalatainkat^ hogy a lakosság érdekeinek szem előtt tartásával, a most; kiadott rendelkezés párt és., kormány megszabta irányel­veinek szellemében, a leg­nagyobb figyelemmel járja­nak el. Az új árszabás azé ő érdekeiket is szolgálja, hi­szen lényeges egyszerűsítést, jelent munkájukban. Az ed­digi. körülbelül hatszáz féle tarifa rengeteg hibalehetősé-, get és adminisztratív többlet- munkát jelentett. Az admi­nisztráció egyszerűsítése kö­vetkeztében most több idejük, lesz a fogyasztókkal foglal» kozni és így jobban ki tudják őket szolgálni — fejezte ön­nyilatkozatát Czottner Sán­dor nehézipari miniszter. Havonta 300 ezer forintos megtakarítás megyénkben Az áram díjszabási rendel­kezéssel kapcsolatban meg­kérdeztük Berta Jánost, az Észa!k-Magyairországi Áram- szolgáltató Vállalat salgótar­jáni üzletigazgatóságának főkönyvelőjét is, hogyan érin­ti megyénket, milyen meg­takarításhoz juttatja államunk a nógrádi falvak és városok lakosságát. Bertha János a következőket mondotta: — Megyénk egv részén az . • 1-C-: gtgÍJtP immm mMmmMmf- % í kúmm&míímmk || 1 mmMM uémM mm I í -nmM mmi umm ilÉSitsK TIZENKÉT PEDAGÓGUS van Mátranovák községben. Nagyobbrészt fiatalok. Nap mint nap szorgalmasan el­végzik munkájukat. Nevelik az apróságokat, nagyobbakat, de emellett a nemes munka mellett segítenek a község életében is. Ismerik sok em­ber gondját-baját. Oktató­nevelőmunkájukon keresztül alakítják a fiatalok szemlé­letét, tudását, gondolkodás- módját. Az iskolai nevelő­munka után esténként pedig a különböző tömagszerveze- teklben munkálkodnak a kö­zösségért: a közösség népéért. Ács elvtárs fiatalember, de komoly szerepet tölt be a község életében. Mint példa­mutató munkát végző peda­gógusit, tavaly megválasztot­ták tanácstagnak és egyben ő a fcultúrház igazgatója is. — Képzelheti mennyi mun­kám van — kezdte a beszél­getést Ács elvtárs. —• De szívesen végzem, mert sok tennivaló van még ebben a községben is. Nem elegendő az, hogy valaki elvégzi a VIII. osztályt, vagy a közép­iskolát. Ha nem megy fel­sőbb iskolába, az általánost csak alapnak tekintem, s igyekszem a kulturális mun­kába bevonni, s rávezetni sok hasznos és szórakoztató dologra. SZORGALMAS EMBERIEK Valóban így van. Ez a mosolygós arcú, mégis ko­moly fiatalember nemcsak érzi a felelősséget a fiatal­ságért, a felnőttekért; gondo­san tanít .lelkiismeretesen dolgozik tanácsi- és kuitúr- vonalon. Van sok problémája, de ő az az ember a tan­testületben, aki nem kese­redik el, nem hátrál meg, ha nem sikerül valami. — így volt ez a múlt év őszén is, amikor a KISZ-fia- talokkal betanította a „Ván­dormadarak” című darabot — szólt közbe a fiatal igaz­gatónő, Tamás elvtársnő is. SZOMORÚ, hogy ez a dolog nem az első esiet, amelyet nem sikerült megvalósítani. Nem az ő hibája volt, s nem a fiataloké. Sajnálatos következménye lett. hiszen a színjátszó gárda szétszéledt. Ács elvtárs nem csüggedt el, újra hozzáfogott a szervezés­hez. Kár, hogy vannak olyan emberek is a községben, akik érthetetlen módon idegenked­nek a pedagógusoktól. Lát­ják ezt a pedagógusok s még szorosabb szülői kapcsolatok kiépítésével, lelkiismeretesebb munkával igyekeznek meg­szüntetni. _ J — A mi területünkön már dolgozunk, a művelődés'-poli- tikai tervek megvalósításáért. Minden kartársnak konkrét feladata van a községben ez­zel kapcsolatban — mond­ja az igazgatónő. SEGÍTENEK a KlSZ-szer­vezet munkájában, vezetik a leány és fiú úttörőcsapatot. Nincs is a fiatalokkal ko­moly probléma. Nehezebb dolog már a szülőkkel el­érni valamit. Az anyagi jó­lét szinte közömbössé vál­toztatta az embereket, hi­szen jól keresnek a bányá­szok, elég szép jövedelmük van a többieknek is. Nehéz őket kizökkenteni a semmit­tevés hangulatából. Ez gátol­ja a pedagógusok, de a tö­megszervek munkáját is. — Elkeserítő példája a közömbösségnek, hogy a kul- túrház takarításához, amit társadalmi munkával szeret­tünk volna megoldani egyet­len szülő jelentkezet a 261 közül — módja Ács elvtárs. Bizony ezzel megtakaríthat­tak volna 1000 forintot, amit a rossz állapotban lévő ifjú­sági könyvtár fejlesztésere tudtak volna fordítani. Kár, hogy a szülők nem érzik fontosnak a könyvtár rend- behozatalát, gyermekeik mű­velődését. A szünet után új erővel fogtak hozzá a munkához. Erősíteni fogják a szülőláto­gatásokat, a szülői munka- közösség tevékenységét. Egyenlőre a félévi vizsgák­ra készülnek, hiszen ez a legfontosabb feladat előttük. A tantestület tagjai közül is képezik magukat, tovább­tanulnak. Hárman vesznek részt az állami oktatásban és ketten pártoktatásra járnak. Nagyon szeretnék, ha a he­lyi pártszervezet és a közsé­gi tanács több segítséget nyújtana munkájukhoz. Ré­szükről a tőlük telhetőt megteszik. Szép terveket sze­retnének megvalósítani a kultúrházban is; most kap­nak majd egy kesikeny- filmvetítőgépet, amivel rend­szeres előadásokat tartanak majd. Rövidesen megkezdik az ismeretterjesztő előadás- sorozatot is. A KÖZSÉG LAKÓI is többet segíthetnének a pe­dagógusok munkájában és jobban összefoghatnának a közös érdekért: gyermekeik minél alaposabb képzéséért, neveléséért és saját maguk kulturáltabb életéért is. áramfeszültségi viszonyok még nem megfelelőek, háló­zataink egy része korszerűsí­tésre, átépítésre szorul. En­nek ellenére a rendezés me* gyeszerte megtörténik, csupán egyes községekben a tömb­tarifán felüli kedvezményeket- nem tudjuk biztosítani, mi­vel a háztartási fogyasztás., növekedését a lakosság vi«- lágítási szükségletének rová­sára lehetne csak megoldani», az amúgy is gyenge feszült- ségi viszonyok miatt. Mind­ezek ellenére az áraimdíj- szabások rendezésével is óri­ási megtakarításhoz jutnak, megyénk lakói. — A falvakban például eddig 2.80 forinton felül volt egy KW áram díja, most januártól 2.30 lesz. A havonta 1500 KW áramot fogyasztó Hasznos községben 2.88-ról csökkent 2.30-ra a?: áramszolgáltatás díja, s ez* csupán havonta 900 forint megtakarítást jelent a kis község lakóinak. Mátravere- bélyen 2.85-ról csökkent 2.30- ra, s itt 3000 forintot takarí­tanak meg saját maguknak havonta államunk segítségé­vel a községbeliek. — Salgótarjánban a leg­jelentősebb, havonta száz-., ezer forint a lakosság egy» havi megtakarítása az áram díjszabásának rendezésével. Salgótarjánban eddig az elsőn 7 KW-óra áramot kedvezmé­nyesen 1.48 forintért számol­tuk. az ezen felül fogyasztott,: minden kilowatt áramnak. 1.85 forint volt az ára. Most egységesen 1.50 lett az áram díja és a megadott tömb-, tarifán felül fogyasztott ára­mot pedig csupán hatvan fil­léres árban számlázzák. Sal­gótarjánban a megadott tömb- , tarifa télen 25 KW havon­ta, az átmeneti időszakban ősszel és tavaszon 20 KW havonta, nyáron pedig 12 KW. — Pásztón ugyancsak 2.3C forint lett az eddigi 2.88 he­lyett az áram KW-onkéntí egységes ára, hasonlóan au megye többi községeihez. Az* előzetes számítások szerint közel 300 000 forint Nóg- rád megye lakosságának az egy havi átlagos meg­takarítása a január else­jével életbelépett áram- díjszabási redezéssel — mondotta többi között az üz­letigazgatóság főkönyvelője. Népújság A TE LAPOD, olvasd, terjeszd

Next

/
Oldalképek
Tartalom