Nógrádi Népújság. 1959. január (15. évfolyam. 1-9. szám)

1959-01-07 / 2. szám

1959. január 7. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 MIT JELENTETT PÁSZTÓI] a 3004-es kormányrendelet Téli gondok a gyümölcsösben Pártunk és kormányunk intézkedéseivel nem egyszer bebizonyította már, hogy szilárd meggyőződése: a fa­lusi emberek felemelkedése csak akkor válik igazán le­hetővé, ha a ma még több­ségében kisáru termelő falu. a nagyüzemi gazdálkodás útjára lép. Mert a falu útja — fejlődés törvénvszerűsége ez — előbb, vagy utóbb ide vezet. Látják ezt a falusi emberek is. Bizonyíték erre, az elmúlt év folyamán ala­kult új termelőszövetkezetek és azok az új tagok, amelyek a korábban alakult termelő- szövetkezetekbe léptek be. Az elmúlt év elején megint olyan rendelet látott napvilágot, amely felmérhetetlen segítséget Jelent a termelőszövetke­zetek megszilárdításában, megerősítésében. Ezt azonban csak azon ter­melőszövetkezetek tudják valóban méltányolni, amelyek az esztendő folyamán úgy igye­keztek dolgozói, hogy része­süljenek a 3 004-es kormány- rendelet kedvezményeiben. Pásztón, a Szabadság Ter­melőszövetkezet zárszámadá­si közgyűlésén a vezetőség jelentőségéhez mérten foglal­kozott azokkal a kedvezmé­nyekkel, melyekhez a 3 004- es rendelet révén jutott a termelőszövetkezet. Mivel ez a segítség nem kis összeget jelent a gazdasági megerősí­tést nézve, érdemes róla be­szélni. Annál is inkább szük­séges ez, mert bizony az esz­tendő elején nem egy terme­lőszövetkezetünk, — de sze­rencsére ezek kevesen voltak — nem tulajdonított különö­sebb jelentőséget a 3 004-es kormányrendeletnek. Csak most, hogy lezárult a gazda­sági év és még mindig az el­múlt gazdasági év eredmé­nyeiről. hiányosságairól fő­ijük a szó. látva más ter­melőszövetkezetek éppen eb­ből eredő eredményeit, döb­bentek rá mit is mulasztot­tak. Mert csak most bizo­nyosodott be igazán, kézzel­foghatóan. hogy a nasvüze- mi gazdálkodást nagymérték­ben segítette a 3 004-es kor- mánvrendelet. Pásztón például a Sza­badság Termelőszövetke­zetnél ez nem kevesebb, mint 170 864 forintot je­lent. De váltsuk csak aprópénzre miből tevődik össze ez az igen jelentős összeg. A Szabadság Termelőszö­vetkezetnél ahogy mondják, eredményes volt az esztendő A gazdálkodásuk eredményes­ségét bizonyítja az is. hogy áruéntékesítési tervüket 104 százalékra teljesítették. Ez nem kevesebb, mint 27 700 forintot jelent a termelőszö­vetkezetnek a közép és hosz- szúlejáratú hitelek mérsékle­ténél. Nem idegenkedett a termelőszövetkezet a műtrá­gya fogyasztástól sem, mert amellett, hogy jelentősen emelte a holdankénti ter­mésátlagot — hiszen a gabo- naneműek holdankénti átlag­termése jóval meghaladta az egyéniek egy holdra eső ter­mését Pásztón — közel' 14 ezer forintos kedvezményben is részesültek a 3 004-es ren­delet értelmében, miután az egy kh-ra kiszórt műtrágya mennyisége meghaladta a 100 kilogrammot. Mindezeken kí­vül állami támogatással ala­kítják át a szarvasmarha is­tállót is, amelyet korábban, rossz típusterv alapján épí­tettek. A fentiek is azt bizonyít­ják, hogy a 3 004-es kor­mányrendelet számos Eredményesen tevékenyke­dik Enderfalván a Nőbizott­ság irányításával a földmű­vesszövetkezet bolthizottsága. Munkájukat nem korlátoz­zák arra, hogy résztvesznek a leltározási munkákban, vagy időközönként ellenőrzé­seket végeznek. Tevékenysé­gük folyamatos. Deák János Bali, a bolt vezetője szívesein fogadja ja­vaslataikat és a jó javaslato­kat rögtön végre is hajtja. Legutóbb például az ő javas­latukra rendezték át a bolt­ban az árut úgy, hogy a kü­lönböző vegyi cikkek (festé­keik. petróleum stb.) távol kerüljenek az élelmiszerektől. Csillag Dániel, volt bolt­vezető árdrágító tevékenysé­gének a leleplezése is jórészt a boltbizottságnak köszönhe­tő. Nekik tűnt fel először, kedvezményt biztosít a termelőszövetkezetnek, melynek igénybevételével 2.5 forinttal emelkedett minden egyes munkaegy­ség értéke Pásztón is, a Szabadság Termelőszövet­kezetben. A sertéshizlalás és az egyéb szerződéses növények ter­mesztése, valamint a megfe­lelő műtrágya mennyiség felhasználása azon túl, hogy jelentősen növelték a tagok részesedését. ilyenformában is meghozták a várt ered­ményt. ___ ____ A gazdasági év végeztével a pásztói Szabadság Terme­lőszövetkezet tagjai elége­dettek voltak. Bár a részese­dés a termelőszövetkezetben nem a legkiválóbban alakult, mert nem egy olyan termelő- szövetkezet volt a megyében, ol jóval több volt. a mun- egység értéke, mint Pász­tón. Azonban az értékelés­nél feltétlenül figyelembe kell vennünk azt is, hogy a Szabadság Termelőszövetke­zet gazdálkodása, pénzügyi vonalon is, talán a legki­egyensúlyozottabb a megyé­ben. S ehhez jelentős köze van a 3 004-es rendelet nyúj­totta kedvezményeknek is. hogy egy ember havi fizeté­séből nem igen lehet olyan fényűzően élni, olyan nagy házat építeni egy négytagú családnak, mint ahogy Csil­lagék éltek. Figyelni kezd­ték bolti tevékenységüket, figyelmeztették az igazgató­ságot is, az ellenőrzések azu­tán leleplezték üzelmeiket. Hiányzik még a boltbizott­ság munkájából egy-egy nagyobb mindenre kiterjedő ellenőrzés, nagyobb áruétvé- telek után az ár ellenőrzés. Időnként próbavásárlással kellene ellenőrizni, nincs-e sulycsonkítás. Feltétlenül szükség lenne időnkénti pénztárellenőrzésre és a könyvelés ellenőrzésére. El­lenőrizni kellene, nem ad­nak-e ki az italboltban hi­telt, nem szolgálnak-e ki fiatalkorúaknak szeszesitalt. Befejezik a tervkészítést a hónap közepéig termelőszövetkezeieink Megyénk termelőszövetke­zeteiben javában folyik a tervkészítés. Ezekben a na­pokban dől el, melyik ter­melőszövetkezet hogyan is gazdálkodik majd az új gaz­dasági évben. A kis termelőszövetkezetek egyesülése után 69 termelő- szövetkezetnek kell gazdasági tervet készítenie. A tervek termelési része, a termelőszö­vetkezetek többségében elké­szült. Jelenleg a pénzügyi részen, a költségvetésen dol­goznak. Az eddig elkészült tervek alapján megállapítható, a termelőszövetkezetek to­vábbra is az állattenyésztés fejlesztését — a mennyiség mellett a minőséget is — tűz­ték ki célul. Ennek megfele­lően alakul a növénytermesz­tés is, ahol a legfontosabb feladatnak a takarmányter­mesztést jelölik meg. Termelőszövetkezeteinknek e hónap közepéig teljes egészé­ben el kell készülniük a ter­vekkel, ugyanis 15-én meg­kezdődik a járási tanácsokon a termelési tervek felülvizsgá­lata, jóváhagyása. Ennek a munkának január 31-ig kell befejeződnie. A tervkészítési munkálatok jó ütemben haladnak. Problé­maként csupán az vetődik fel, különösen a gyengébben mű­ködő termelőszövetkezetek­nél, hogy nem igen ragasz­kodnak az intézkedési tervek­hez. A továbbiakban erre is gondot kell fordítaniok, hi­szen azok az intézkedések, melyeket a tervek tartalmaz­nak, további fejlődésükhöz rendkívül fontosak, hiszen eredményesebb gazdálkodásu­kat célozzák. A mohorai növényvédő ál­lomás megkezdte megyénk községeiben a téli szakpropa­gandát. A tél folyamán mint­egy 65 községben tartanak előadást. Egy-egy helyen két előadást terveznek, s így ösz- szesen 130 előadás lesz. Ott, ahol erre lehetőség nyílik, az előadás után szakfilmeket vetítenek. Az előadásokat már de­cember 12-én megkezdték. Eddig Magyargécben, Nagy­Minden gyümölcstermelő­nek érdeke, hogy fáiról mi­nél ízletesebb, egészségesebb gyümölcsöt szüretelhessen. Ennek érdekében fáinkat védeni kell a bogár, gomba, és a rágcsáló kártevőktől. A gyümölcsfák védelmében akkor számíthatunk ered­ményre, ha következetesen, minden esztendőben a vegy­szeres védekezést megelőzi a téli mechanikai ápolás. Té­len ugyanis a fa nyugalmi állapotban van, amikor a külső behatásokra nem érzé­keny. Ilyenkor, fagymentes időben végezzük el tehát a faápolási munkákat. A gyü­mölcsfák kérge alatt ugyan­is rengeteg kártevő bújik meg, várva a tavaszt. Ezért a törzset, vastagabb ágakat szabadítsuk meg a felrepe­dezett kéregtől. A kérget, kaparékot gyűjtsük össze, és semmisítsük meg. Ugyan­csak le kell szednünk a gallyaikon összesodródott leve­let és a gyümölcsimúmiá- kat is. A száraz, beteg ága­(Tudósítónktól) Az 1958-as esztendő utolsó tíz napja a gépállomások tervteljesítésében döntő vál­tozást nem hozott ugyan, de valamennyi gépállomásunk azon dolgozott, ha teljesen nem is sikerült, valamit be­hozzanak a lemaradásból. 1310 normálholdnyi munkát végeztek el, s így megyénk gépállomásai 94,2 százalékra teljesítették éves tervüket. Csupán orosziban, Borsosberényben, Szécsény kében és Tereskén tartottak szakelőadásokat, ahol az előadások végeztével filmet is vetítettek a „Téli alma”, a „Szövőlepke”, és a „Gyümölcsfáink téli gondo­zása” címmel. Az említett községekben a szakelőadások irányában az érdeklődés igen komoly volt. Több helyen egyéb agrotechnikai vonat­kozású kérdések után is ér­deklődtek a jelenlévők. kát, gallyakat vágjuk le, és égessük el. Ilyenkor kell megritkítani a fa sűrű ko­ronáját is, hogy az szellős legyen, a nap sugarai bejut­hassanak, így a gomba kár­tevők nem tudnak elszapo­rodni, szebb, színesebb ter­mést kapunk. A gallyakat mindig rövid csonkra vág­lak, hogy az úgynevezett kalaptartó ne maradjon. A sebeket vágjuk simára, és; oltóviasszal, vagy fasebkát- ránnyal kenjük be. Gondoljunk fiatal fáink törzsére is, mert a nyulak hatalmas károkat tudnak, okozni azáltal, hogy körül­rágják a fa törzsét. Vegyük körül sűrű dróthálóval, nád vagy napraforgószárral. Ha a téli ápolási .munká­kat végrehajtottuk, akkor riigyfakadás előtt eredmé­nyes lesz a lemosó-perme- tezés. A későbbiek folya­mán, ha a szükséges perme­tezéseket időben és szaksze­rűen végezzük, egészséges gyümölcsökre számíthatunk a gépállomások, melyek eleget tettek a feladatok­nak, amelyek az 1958-as esztendőben reájuk há­rultak, teljesítették ter­vüket. A pásztói gépállomás dolgo­zói például az év utolsó nap­jaiban 591 normálholdnyi munkát végeztek el, s ezzel biztosították a tervteljesítést. Az éves terven belül, az őszi feladatoknak a gépállo­mások megyei szinten 90 szá­zalékban tettek eleget. A mélyszántást 99, a vetőszán­tást pedig 72,5 százalékra tel­jesítették. A vetési munká­latoknál a gépállomások jó­val túlteljesítették a vállalt feladatokat. Reméljük, az új esztendő­ben gépállomásaink munkája eredményesebb lesz az elmúlt évinél. Ennek elengedhetetlen feltétele azonban, hogy kellő­képpen felkészüljenek a ta­vaszi munkákra, s míg a tél tart, a gépjavításokat a meny- nyiségi és minőségi előírá­soknak megfelelően végezzék el. Az endrefalvi bollbizotlság munkájáról Szakelőadásokat tart a növényvédő állomás Két gépállomás teljesítette tervét Erdőkürt és Pásztó azok ARGA MIHÁLY házat épít. Éppen szemben apjáéval. Az alapot már lerakták, s hogy van se­gítség bőven, szépen eme'ke- dik a fal is. Megy a munka rendesen, csak az asszony, Terka pöröj, ki tudja há­nyadszor a gyerekekkel: — Mondtam, hogy marad­jatok öreganyátok mellett. .. Még itt sem lehet tőlük nyugtom . . . Folyton itt lá­batlankodnak körülöttem, nem haladhat az ember sem­mire tőlük! — Hadd segítsenek — ve­szi védelmébe csendesen mo­solyogva a leánykákat az ap­juk, akik a téglák, kövek kö­zött esetlenek, botlanak. A legidősebb is a jövő eszten­dőben lép az iskolás korba. Addigra azonban elkészül az új ház, a tágas konvhával, a két szép szobával. Bizony­gatja is az öreg Varga váltig: — A házadnak még most sem lenne se híre, se ham­va, ha akkor rám nem ha­jolsz fiam. Mert Varga Mihály a ter­melőszövetkezetben építi há­zát, ahová a család, az isme­rősök hozták be őt, meggyő­ző, jó szóval. Dehát ennek története van. * Jó hete már, hogy esik vi­gasztalanul. Bármennyire is takargatjuk, ez már az ősz félreérthetetlen jele. Erre gondolt Varga Mihály is, ahogyan a városba igyekezett. Három esztendeje, hogy jó­kor hajnalban felkap a ke­rékpárra és nyolc kilométert kerekezik. Mert ennyire van a vidéki kis város Varga Mi­hály falujától. Nyáron még csak megteszi az út. Jól is esik az embernek megszívni magát a friss, hajnali leve­gőből. De ilyenkor már ... Egész úton vágja az embert az eső ... A városkát egyébként a cementgyár tette ismertté a környéken. Azok a kisföldű parasztok, akiket az egy-két hold eltartani nem bírt, vál­laltak itt munkát. Ezeknek egyike Varga Mihály is. De így, szakma nélkül mindin­kább érzi, egyre nehezebb boldogulnia. Munkája éppen van. csak hát bizony a zsák meghúzza estére a vállát. ÍG EZEKET GON­DOLTA, újult erő­vel taposta a pedá­lokat. Csupasz akácokat ha­gyott maga mögött, s a haj­nali szél hideg esőcseppeket vágott szemébe. Benn a gyárban a nap semmivel sem különbözött a többitől. Dolgoztak, mint máskor. Csak a műszak vé­ge felé szólt neki társa: —’ Te, Miska! Ha végez­tünk, maradnál-e még? Egy vagont kellene kirakni... A pénz mindig jól jön, gondolta Varga, s ráállt. — Maradok hát. Nem számolták, hányszor fordultak a zsákokkal. Nem volt rá idő. Mindegyikük azon igyekezett mielőbb hazatér­jen. — Na. végre, ez is meg van — sóhajtotta Varga, hogy az utolsó zsákot is letette. Hazaindult. De a tanyára, ahol lakott, már nem jutott el az este. Fáradt volt, pi­henni szeretett volna minél előbb. , Az asszony nem ijed meg. Volt már máskor is, (Ua vya Jál y. háza hogy nem érkezett haza. Tudja, ilyenkor az apjáéknál marad. Most is látta, hogy az öregeknél még világ van. Megkerülte a termelőszövet­kezet magtárát, mert szülei ennek szomszédságában lak­tak. De nemsokáig, mert elkészül már a tágas kőház. Lám, milyen sokra vitte az öreg a szövetkezetben. Sosem hitte volna, hogy előbb épít házat, mint ő. — Beengednek-e — kopog­tatta meg az ablakot. Az anyja nyitott ajtót. — Maradj csak fiam — mondta — látom átfáztál na­gyon — és segített leszedni fiáról a vizes kabátot. — Adj neki valami harap- nivalót — szólt az asztal mellől az öreg Varga, ki ed­dig az újságot bújta. De ahogy bejött a gyerek, föl­jebb tolta szemüvegét, s még akkor sem vette le róla sze­mét. ahogy az vacsorázni kez­dett. Régóta magyaráz mór a fiának, hogy nem élet ez így, ez a hosszú út a gyárig. A gyerek hajlik is a szóra, meg nem is. Most újra kezdi. — Megélhetnél te itthon is, dehát én már úgy látszik csakugyan öreg vagyok, hiá- ha beszélek neked. Varga Mihály letette a ka­nalat, gondosan megtörölte száját, s csak aztán szólt. — A szövetkezetre gondol apám? — Arra bizony, fiam — se­gítette ki az öreget az asz- szony. — Mert azért az idén is mindenből van fiam ná­lunk, ha nem is olyan sok. Varga Mihály többször be­szélt már erről apjával. Ügy volt vele, hogy ment volna, mert látta, mennyire halad­tak az öregek, mióta a ter­melőszövetkezetben vannak. De azért tartott a közöstől. Félt. Maga se tudta meg­mondani mitől. Az öreg Var­ga ismerte jól fiát, tudta mi rágta a lelkét most is. Nem is állta meg szó nélkül. \TOM, MÉG MINDIG FÉLSZ fiam. Mitől? Te még fiatal vagy. Látod, én már hetedik esztendőt töl­töm a közösben. Semmi to­jom, csak eset’eg az, hogy már megöregedtem. Igaz-e anyjok? — szólt a tűzhely mellett üldögélő asszonynak. — Mert a fiatalok dolgozhat­nak csak igazán a termelő- szövetkezetben. Keresnek is nálunk, ne félj! — Hát az igaz — szólt csendesen gondolkodva Var­ga Mihály —, Sas Tóniva! beszéltem a minap, hogy összeta1 álkoztunk, ő mese te, hogy jóval 20 000 forinton fe­lül keresett az idén. — Só­hajtott; — De jó is volna az nekem. — Lehetett volna a tied, ha meggondoltad volna a dolgot. Nem azért, hogy a fiam vagy, de te sem vagy alábbvaló egyiknél sem, ha munkáról van szó. Reggel bejött az asszony. A két kisebb leánykát a szomszédasszonyra' hagyta, csak a nagyobbikat hozta ma­gával. — Hát MiháFyal mi van? — robbant a szobába. — Itt éjszakázott maguknál? — Hol lett volna — békí- tette az anyja. — Elfáradt, pihent szegény. — Miért nem fordít a sor­sunkon — nyelvelt tovább a menyecske. — Eleget beszé­lek neki. Neki is jobb len­ne, meg nekünk is. De hát ő azt hiszi, hogy az a három hold az minden. Én már nem kínlódok vele tovább. Keresni is mit keres? A szö­vetkezetben meg én is dol­gozhatnék. Az elnök mond­ta, hogy a csirkéknél asz- szonyra van szükség. Azt én is megcsinálnám, ha nem is fog csalt az egyik kezem... — Mert a Terika bal keze nem volt rendes. Beszélik, hoey fiatal korában szeretett valakit, s miután nem talált viszonzásra, leugrott az eme­letről. öt megmentették, csak a keze, a bal keze nem lesz épp soha többé. — Beszéljenek maguk is Mihállyal — fordult az óreg Varga felé, aki eddig szótla- n"i haügatta a két asszonyt. ALÁN EGY HÉT TELT EL a beszélgetés óta, amikor úgy fordult a dolog, hogy az öreg Vargá­nak dolga akadt a városban. Mielőtt elment, szólt az rsz- szonynak: — Mondd meg Mihálynak, ha megjön, estére menjen te a tehenekhez, ha addig nem jönnék. S Mihály elment. Éppen úgy végezte a dolgát, ahogy az apjától tanulta. Közbe- közfce szót váltottak Sas Tó- nival, aki az öreg Vargával gondozza a teheneket. — Nehéz már apádnak öregségére az ilyen munka, te, Miska — mondotta. — Á vezetőség is beszélt már róla, hogy könnyebb munkát bí­zunk az öregre. Eleget dol­gozott már. — Megállt egy pillanatra, hogy aztán egye­nesen Vargának szegezze ^ kérdést: — Te miért nem jössz közénk? Gondold meg, én csak amondója vagyok Egészen jól ellennénk a te­henekkel ketten. S hogy Varga még mindig nem szólt, csak erősen gon­dolkodott, Sas Tóni még meg toldotta mondókáját: — Nem jössz ki te sem jobban így. mint én. Azt ne mondd ne­kem. S én mégis csak itthon vágj-ok. * Hát így történt. Még aznap este, hogy az elnök bejött az istállóba, megnézni, hogyan halad a munka, Varga Mi­hály szólt neki: — Elsejétől akkor Jani bátyám úgy gon­dolom, bejönnék én is ma­guk közé... Z ELNÖK RÁNÉZETT, artán széles mosoly- lyal nyújtotta kezét Varga felé: — Vártunk már, Mihály, Vincze Istvánná

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom