Nógrádi Népújság, 1958. december (14. évfolyam, 95-103. szám)

1958-12-03 / 95. szám

1958. december 3. NOORADI NlPBllA® Nagysikerű előadások a III. Kohász Színjátszó Fesztivál első két napján Legutóbbi számunkban már beszámoltunk arról, hogy megkezdődött a III. Kohász Fesztivál, 'ahol a salgótarjá­niak nagyszerű rajtot vettek. Csepelen szép sikert arattak az acélárugyár kultúnmuniká- sai és most hazai környezet­ben, műértő közönség előtt, nagyszerű előadással a szín­játszók feltették a koronát eddigi szereplésükre. Az első napon a salgótar­jáni „Szocialista kultúráért” jelvénnyel kitüntetett „Pető­fi” színjátszó csoport mutat­ta be Rostand Edmond: Re­gényesek című háromfelvo- •násos vígjátékét. Már a témaválasztás is dicséretes volt, hiszen Rostand e mű­ve közel egynegyed százada nem került bemutatásra ha­zánkban. Rostand neve és szellemes ötletes, verses, _ rí­mes szójátékra épülő művei sok kellemes percet szerez­tek számunkra. Stílusa nem szövevényes, de nagyszerű érzékkel keveri a romantikát komikummal, enyhe iróniá­val. Kifejezésmódja, bár a verses forma miatt kötött és kerek, mégis rendkívül sok benne a közvetlenség, meleg­ség. A Regényesek című mű­ve, a többihez hazonlóan, a klasszikusok közé tartozik. Egy szellemes, széles mosoly a darab, várható, de kedves, ötletes fordulatokkal, játéko­san könnyűnek tűnő, mégis művészi gonddal felépített, ritmusos versezettel. Előadása rendkívüli összpontosítást, ko­moly munkát igényel. A „Petőfi” színjátszók közel két hónapos megfeszített munkáját dicséri, hogy a mű előadása nem hagyott maga után kívánnivalót. A rende­zők, Vertich József és Gsics György kiaknáztak minden szövegadta lehetőséget, hogy mértéktartóan komédiázva, a klasszikus darab előadásában ne szenvedjen csorbát. Nagy volt a feladatvállalás, kevés műkedvelő csoport vállalko­zott volna a megoldásra. De a Petőfi” színjátszók mer­tek és igazolták országosan jó hírnevüket. Az előadást nézve, az első felvonás után, úgy éreztük, hogy az első rész rendkívüli egységénél, nem lehetséges magasabb fokozat, talán visz- szaesés is lesz, hiszen ez a szöveg szerint is a legerősebb. Kellemesen csalódtunk, mert bár a szöveg valóban gyen­gébb, a rendezés és a szín­játszók alakításai végig egy- szinten tartotta az első fel­vonásban szerzett finom- humorú, olykor kirobbanóan nevettető hangulatot. Sok a rendezők érdeme, de annyi a színészeké is. Végig jól összpontosítottak, Rostand szövegét úgy tolmá­csolták, hogy önfeledtté tet­ték a közönséget. Elsőnek Kiss Katalinról emlékezünk meg (Sylvette), akinek ez volt az első szerepe. Nagyszerűen beleilleszkedett a többiek rutinos játéfcfelfogásába fel­nőtt hozzájuk. Első bemutatko­zása színpadon jól sikerült, mozgása nagy tehetséget rejt magáiban. Párja, Tiure'k László (Peremet) magabiztos, ,köny- nyed játékával jól segítette Kiss Katót és. szerepbeíi ér­tékét ez még jobban emeli. A két öreg, Szíremen Rudolf (Bergamin) és Balogh István (Pasquinot), a vígjáték leg­sikerültebb alakjai. Rendkívül természetességgel formálták meg a kedves .házsártos öre­geket, komédiázó kedvük egy pillanatra sem csökkent az előadás folyamán. Szépen megrajzolt figura volt Csics György Straforelija. Kitűnő hangváltásai, tiszta szöveg- mondása, játéka hűen raj­zolta meg a leányszöktetés- sel hivataliból foglalkozó ka­landor mulatságos alakját. Miklós Béla, Bolyós László, Lévai Árpád, Stenczel Sán­dor, Kovács Gyula és a többiek epizód je1 eneteikkel nagyszerűen segítették a mondanivaló kontúrjainak éles megrajzolását. Utoljára, de nem utolsó sorban, egyik fénypontja az előadásnak ,a művészien el­készített díszletek voltak. Olyan természetességet köl­csönzött a páratlan ötletek­kel tarkított sokfajta meg­oldás, hogy a szabad levegő áramlatát éreztük lesuhanni a színpadról. Mind technikai­lag, mind művészi kivitele­zés szempontjából, a díszlet nagy színpadokon is méltóan helytállna, és ez a díszletmes­ter, Brunczel Tibor és mun­katársainak éjszakába nyúló munkáját dicséri. A „Petőfi” színjátszók nagyszerű előadással folytat­ták fesztiváli szereplésüket, megérdemelték a közönség vastapsát. Azzal fejezzük be a róluk szóló értékelést, mint az utána következő bensőséges kis összejövetelen is elhangzott: Csak így to­vább, munkás színjátszók, pártunk határozatának szel­lemében, a munkástömegek kulturális színvonalának eme­léséért. '—x— A második bemutató az „Anna Frank” naplója volt, a Diósgyőri Lenin Kohászati Művek színjátszóinak előadá­sában. A technikailag rend­kívüli felkészülést kívánó darab, kisebb hibáktól el­tekintve, érzelemdús, élethű volt, műfajában méltó párja az előző napi bemutatónak. II. Z. Qé- izótakoííáit A Salgótarjáni Acéláru­gyár Művelődési Otthoná­ban szombaton egy igen kedves esemény játszódott le. Az első emelet jól is­mert televíziós szobájában mintegy 60 idős, a mun­kából kiöregedett ember gyűlt össze. Klub-szobát nyitottak számukra. Kovács József elvtárs, a művelődési otthon igaz­gatója rövid, egyszerű sza­vakkal adta át a helyisé­get, amely élő bizonyí­téka a munkából kiörege­dett dolgozók megbecsülé­sének. A gyár-telepen élő nyugdíjasok szabadidejé­nek kellemes eltöltésére biztosíték a szépen és ba­rátságosan berendezett szoba. Szórakozásukat sakk, dominó, könyvek, újságok mellett rádió és televízió is biztosítja. fíovül a választék Az albániai ruházati bol­tok kirakatában megjelentek már a legújabb mintájú és szabású kötött gyapjú kol­lekciók, a korcsai köt-szö- vőgyár legújabb gyártmányai. Egyre fejlődik Kína filmművészete Vessünk egy-két pillantást a hatalmas ország filmgyár­tására. A gyarmatosító hata­lomnak nem volt érdeke a nemzeti filmgyártás fejlesz­tése — hisz ez rontotta vol­na a piac lehetőségét. A nép államának kellett megterem­teni és kifejleszteni a tilm- gyártás előfeltételeit. S ma már ezek az előfeltételek megvannak és kifejlődtek a filmgyártás központjai is: Sanghaj és Peking. Kínában 1957-ben 40 játékfilmet gyár­tottak. Ha számba vesszük, hogy pár esztendő alatt ha­gyomány nélkül teremtették meg Kínában a filmgyár­tást — óriási szám ez. A fel­szabadult nép a művészet területén is óriási alkotások­ra képes. Az ország lakosságához vi­szonyítva jelenleg a mozik száma kevés. De ha figye­lembe vesszük — mert fi­gyelembe kell venni —, hogy filmtechnikai iparuk rohamosan fejlődik s jelen­leg már exportképes is, ak­kor láthatjuk, hogy pár éven belül újabb 10 és 10 ezer mozi kezdi meg műkö­dését Kínában. Már 1957- ben több mint 10 ezer mozi működött az országban és ezek látogatóinak száma: 1 milliárd 760 millió volt. A számokon kívül — me­lyek kétségtelenül igazolják a filmművészet fejlődését — művészeti vonatkozásban is rohamos fejlődést láthatunk. Csak az utóbbi éveket néz­ve: a gyártott filmek jelen­tős része színes, tért hódít a „széles vászon“ is. A magyar filmszínházak pár hét óta vetítik az Újévi áldozat című színes kínai filmet. Témájában, feldolgo­zásában egyaránt kiemelke­dő a kínai filmek közül. Egy tragikus sorsú asszony élete elevenedik meg. Érde­kes, megható történet. Rövidesen újabb kínai fil­mek kerülnek bemutatásra. „Egy anya sorsa“ az elnyo­matás évei alatt illegalitás­ban lévő párt harcait eleve­níti meg a film mélyen em­beri sorsokon keresztül. Vi­lágos az eszmei mondani­valója. Szép művészi alko­tás. A kínai nép filmművé­szetében egyre jobban érez­hető a szocialista-realista szovjet filmművészet hatása. Kínai filmeseknél is az új szocialista-realista ábrázolási mód az iránymutató. Ez a szellem hatja át alkotásaikat. A másik kínai film, melyet egy szakmai vetítésen láttam, optimista hangjával, derűjé­vel hatott rám. A mai kí­nai fiatalok életébe ad be­pillantást. Ez a film is bizo­nyítja, hogy lehet egyszerű hétköznapi témából is jó, érdekes, az emberi haladást szolgáló filmet készíteni. Európai szemmel nézve is kedvesek, szépek a film sze­replői „A sport és szerelem“ című kínai filmnek. S ez minden bizonnyal vonzóbbá teszi a filmet. Három apa, három gyerek A tárgyaló te­remben feszült csend. Csak oly­kor hallatszik az ártatlan asszony csukló sírása. A bíró felteszi a kérdést: — Nagy István, ön tudtommal válni akar a fe­leségétől. — Igen — vágja rá szemrebbenés nélkül a férfi, a férj. — Feleségem megcsalt, rá sem bírok nézni töb­bet. — Nem igaz! — sikoltja az asz- szony — Ő akar szabadulni tőlem. Már ki is sze­melte új felesé­gét. A bíró megértő szívvel néz az asszony szemébe, aztán folytatja a tárgyalást. — Tanúi van­nak? — Igen. Itt van két barátom. Képzelje el, ve­lük csalt meg ez az asszony. — Hívják be a tanúkat, — int a szemével a bíró és vár. Csinosan öltö­zött, jól ápolt két férfi jön be. A szokásos adatkér­dezés után, így fordul az egyik­hez. — Nagy István azt állítja, rajta­kapta önt felesé­gével. Megfelel ez a valóságnak? — Igen, megfe­lel. — önnek is volt viszonya az asz- szonnyal? — for­dul a másik ta­núhoz. — Igen. Nem egy alkalommal hívott magához férje távolléte alatt. Az asszony két­ségbeesett irtó­zottal hallgat. Már nincs ereje közbeszólni, til­takozni. Csak há­rom gyerekét fél­ti. A kétéves Zsu­zsit, a három esz­tendős Évát és a kis elsős jóltan- nuló Pistát. Ve­lük mi lesz — sírja a lelke. A tárgyalás félbe­szakad, ítéletho­zatalra vonulnak vissza. Izgatottan várakozó a csend. Csak az asszony­ka szeme repdes segélykérőén az ajtó mögé. A per­cek múlását ser- cegve jelzi a nagy óra mutatója. Végre nyílik az ajtó és belép a bírósági tanács. A bíró ítéletet hir­det. — Nagy István kérését jogosnak ismeri el a ta­nács. Mi is úgy látjuk jónak, fel kell bontani há­zasságukat. A há­zastársakat ezen­nel elválasztjuk. A három barát felcsillanó szem­mel néz össze. Az asszony magába- roskad. De — emeli maga­sabbra hangját — a felperes és a tanúk szerint éve­kig volt viszonya feleségének bará­taival. Sőt azzal is vádolja felesé­gét, feltehető; a gyerekeknek nem ő az apja. Ad­va van tehát három gyermek. A tanács úgy dön­tött, mindegyik férfi egy-egy gye­rek után köteles fizetésének 20 szá­zalékát odaadni gyermektartás cí­mén az asszony­nak. A férfi sze­mekben döbbent ijedtség. A két tanú gyilkos sze­mekkel mered a felperesre. Hall­gatnak. A hamis tanúskodás vádját és az azzal járó büntetést már nem merik vál­lalni. De ezen az estén egy véresre vert embert vittek a kórházba. Nagy István volt; a felperes. U. M. Ipolyvecei tervek Filyó Gyuri bácsi az ipoly­vecei málna és eper szakcso­port alapító tagja. Ahogy mondja, minta szakcsoportot szeretnének Ipoly vécén. Je­lenleg már 19 taggal dolgoz­nak, és még tovább szapo­rodna a létszám, ha földet tudnának biztosítani. Arról beszélgettünk, milyen terveik vannak a közeljövőre vonat­kozóan. Röviden válaszolt: — Egyenlőre nagy terveink nem lehetnek, mert az eiső évben a málna meg az eper termést nem hoz, csak a sok munka van vele. Azt ter­vezzük mégis, hogy a jövő évben legalább ötször meg­kapáljuk, hogy a következő esztendők termése biztosítva legyen. Több mint hat kh földet dolgoznak közösen. Miután az első évben termést még nem várhatnak, a földet úgy szeretnék mégis hasznosíta­ni, hogy a málnasorok kö­zé — mert azok ritkábbak, mint az eper — répát, bur­gonyát ültetnének. Ebből már részben megtérül az a költ­ség, amit már eddig a szak­csoportba fektettek, mert di­csérendő dolog, hogy a gaz­dák nem állami kölcsönnel kezdtek munkához. A felme­rülő költségeket saját ma­guk fedezték. Kivételt csu­pán a szántási munkák ké­peznek, melyet az érsekvad­kerti gépállomás nem feje­zett be. eddig, s emiatt tel­jes egészében nem tudják elvégezni a palántálást. Arra viszont már nincs fedezetük, hogy lófogattal megmunkál­ják a még szántásra váró földet. Pintér Sándor JCangntueny. XVIII. századi szeiz&lt müneibíU rßalaiMigij(irniat64t A Balassagyarmati Palóc Múzeum november 25-e é3 december 25-e között múze­umi heteket rendez. Ennek során szombaton felkérésük­re a Salgótarjáni Zeneiskola növendékei és tanárai adtak ■is erő próbája AZ 1929. NOVEMBER HAVI ESEMÉNYEK EMLÉKÉRE II. A salgótarjáni küldöttek azzal a határozattal utaztak Budapestre, a rendkívüli bá­nyászkongresszusra, hogy or­szágos bányászsztrájkot kell november elején kirobban­tani. S ebben Salgótarjánnak kell vezetőszerepet betölteni. A kommunisták ereje egyre határozottabban érvényesült a bányászszakszervezetben, már hét elvtárs dolgozott a központban. * A kongresszus megnyitását megelőző este a kommunista küldöttek szinte sorsdöntő ta­nácskozást tartottak. Egysé­ges határozat született, hogy november 1-én, a munkásság követeléseinek nyomatékos alátámasztására meg kell kezdeni az országos sztrájkot. — A döntésről értesíteni kell a tarjániakat! — s há­rom gyufát húztak ki, hogy ki vigye el a hírt. Eppich Albert elvtárs kapta végül a megbízatást, azonnal gyors­vonatra ült, s éjfél előtt már átadta a sztrájkra vonatkozó utasítást Baglyasalján. S má­ris fordult vissza a másik vo­nattal Budapestre, meghagyva hogy a munka beszüntetésé­ről táviratilag küldjenek ér­tesítést. * Magasra csapott a vihar a kongresszus megnyitásának napján. Sombor — Schweinit- zer és Hain Péter, a Horthy- rendőrség ismert vezetői, meg Peyer, számolva a hely­zettel, szintén megtették az előkészületeket. A rendőrség szépszámú képviselőinek je­lenlétében az áruló Peyer mindjárt a kommunisták el­leni kirohanással kezdte mondókáját: — Elegünk van a véres- szájú kommunistákból, az Eppich—Pothornyik féle tár­saságból — d.örgött a „mun- kásvezér". — Mi tudjuk, hogy ezek mit akarnak és azok­nak nincs itt helyük. Ezeket mind Moszkvába kell kiszál­lítani, ahonnan a rubel gu­rul nekik. Ezek mind munka­kerülők, rombolók... Több sem kellett ahhoz, hogy a baloldali frakció tag­jai felháborodva, helyükről felugrálva tiltakozzanak, s Peyernek a szemébe vágták nyíltan az őt megillető mun­kásáruló jelzőt. Hován Jó­zsef elvtárs éles szavakkal bélyegezte meg a jobboldali szocdem. áruló mesterkedését. Kitört a kongresszusi te­remben az általános zűrza­var. Peyert záptojás esővel árasztották el, a viharos hangorkánban már nem ér­tették egymás szavát. S ek­kor érkezett meg a távirat a salgótarjáni aknaközi bizott­ságtól, amelyben bejelentet­ték, hogy az itteni bányászok sztrájkba léptek és a kong­resszustól követelik az or­szágos sztrájk kikiáltását. Amikor az elnök a táv­iratot felolvasta, a salgótar­jáni küldöttek és a baloldali frakció, mind a munkabe­szüntetés mellett tüntettek. Győztek a kommunisták, Peyer csatát vesztett... * Háromnegyed tizenkettőt mutatott az óra, amikor Pe­yer egy hosszabb, időthúzó beszéd után ebédszünetet ja­vasolt. Olyan taktikai lépés volt ez, amivel sikerült a kialakult helyzetet megvál­toztatni. Az ebédszünet valójában azt a célt szolgálta, hogy ha­tósági segédlettel megtörjék a kommunisták sikereit. Pe- yer és társai etetéssel, itatás­sal, meg j élemlítéssel és rá­beszéléssel iparkodtak meg­nyerni a baloldali küldötte­ket. A rendőrség is erősített... Mindezek hozzájárultak ah­hoz, hogy megbomlott a bal­oldal egysége, néhányan át­álltak a jobboldalhoz, a kö­vetelések és a sztrájk eláru­lóinak soraiba. — Ű jabb szavazást, újabb szavazást! — követelte ebéd után Peyer. Ilyen előkészítés után si­került elérni, hogy a küldöt­tek nagyobb része az orszá­gos sztrájk elutasítása mellett döntött. * Kitűnt, hogy a jobboldali szociáldemokraták jobban gyűlölik a kommunistákat, mint a munkásosztály ellen­ségeit. A kongresszus alkal­mából mindjárt számos kom­munistát letartóztatott a ren­dőrség, a Mosonyi utcai to­loncházba vitték őket. Ám téves hiedelem, hogy az árulás és az erőszak össze­fogott ereje megtörhette a bányászokat. Szerte az or­szágban fellángolt a sztrájk, s a különböző bányavidéke­ken hetekig is ,eltartott. A tarjáni bányászok hat hétig', állták a harcot, bizonyítva, hogy helyeslik a kommunis-, ták álláspontját. Kitartottak< követeléseik mellett, tüntet-', tek a letartóztatott elvtársak' sza badon bocsátásáért. A szocdem. párt, amely a. korábbi hónapokban magas taglétszámot ért el — jófor-, mán széjjelbomlott. Alig] maradt egy kis csoport. Erre, Peyerék sem maradtak hűt- lenek önmagukhoz. A ve­szélyt felismerve, a hatóság­gal karöltve indítottak tá­madást a párt ellen. A bal­oldali frakció tagjait kizár-] ták a szocdem. pártból, s< mindenben a kormány kezére] dolgoztak. * Az erő próbája volt 1929. novembere. Megmutatták, hogy a munkásság követi a kommunistákat s a pártot,' minden üldöztetés, árulás el-] lenére él és dolgozik, olyan1 erő, amellyel számolni kellett] a tőkés rendszernek. hangversenyt Balassagyarma­ton. A Palóc Múzeum hazánk­ban egyedülálló műkincset őriz. Körülbelül az 1700-as éveik elején egy egri orgona- építő mester által készített orgonát sikerült a ' szuhai templom padlásáról meg- fszereznie a múzeumnak. ) Virág Endre argon aművész ? ismertette az orgona történe- s tét, majd a Palóc Múzeum >barokk orgonáján XVIII, szá- (zadi német és francia szer- )zők műveit szólaltatta meg. (Az orgona hangjáról az utó­ikor és az múzeum látogatók > részére magnetofon felvétel Sis készült. Ezután került sor a salgó- Jtarjáni szereplők műsorára. >A nyugati mesterek muzsi­kája mellett, hogy teljes le- tgyen a korabeli kereszt- | metszet, Cserepnyin feldol­gozásában „Régi orosz nép- Jdal és duda nóta”, valamint 'Farikas Ferenc, Kossuth-díjas »zeneszerzőnktől „Régi magyar ) táncok” című művet is be- imutatták. Különösen nagy j sikert aratott Virág László Jkét Händel száma, Váczí »Gyula zongoraművész Graup- jner és Dandrieu egy-egy mű­övének megszólaltatása, vala- ■mint Gossec: Gavott-ja, amit ÍBorsányi Mátyás adott elő »fuvolán. A múzeum előadótermében (mintegy 100—120 zeneszerető ; ember adózott meleg ünnep­iléssel az előadóművészeknek. A hangverseny után Dr. Manga János, a múzeum -/igazgatója köszönte meg a ;< közreműködő művészek áldo- zatos fáradozását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom