Nógrádi Népújság, 1958. november (14. évfolyam, 86-93. szám)

1958-11-15 / 90. szám

1958. november 15.

NÚSRiDI NlPOHAS

Először

választó húgomhoz

JWéhány óra múlva te is belépsz abba a helyi- ségbe, ahol a te jövendő életed is eldől, jövőd, sorsod felől döntenek, s döntesz te is, mert először léphetsz szavazóurna elé, amely a boldogabb élet igenléseit gyűjti egybe.

Gondoltál-e vajon arra, hogy kik tették lehetővé neked ezt, s még azt a sok-sok mindent, amely életedben történt? Emlékszel? Még kislány voltál, mikor a borzalmas világégés útjain fagyott lábbal, fáradt testtel vonszoltuk magunkat, s körülöttünk pusztultak az emberek, pusztult az ország.

De kisütött a nap és jóra fordult az élet. Boldog nyugodtsággal kacaghattál, s ha az első időkben nem is volt meg minden, amit szem, száj megkíván, meg volt maga a nyugodt élet. Tanultunk, és dolgoztunk. Házak tízezrei, iskolák, gyárak sokasága épült. Gazdag lett az élet. Múltak az évek, mindegyik hozott újat, a dolgos nép szorgalmas munkáját tanúsította valamennyi.

Mikor egy időre a halál erői kerültek hatalomra, rémült arccal figyelted te is a rádió hangját. Vártad a híreket, s viaskodtál önmagaddal, nem tudtál gondolkodni. Azonban a nép, a munkában megedződött milliók összefogtak és azokkal az élükön, akikel most te is odaállítsz a törvényesség őrhelyére, megvédték számodra is azt a hazát, amelyben ember vagy te is, megbecsülnek, számítanak munkádra, támogatásodra.

Szép feladatot választottál magadnak, mikor ápolónőnek mentél. Ez az érző szívet kívánó hivatás, a bajba jutottak ápolása is egy része, szerves része annak a nagy műnek, amelyet államépítésnek nevezünk.

Többen az államban a legapróbb munka is,

•L/ amely a boldogabb életet, a haladást szolgálja, megbecsülést nyer, s ezekből az apró munkákból az összefogás segítségével lesz a közös nagy eredmény, a nagy cél érdekében.

Mikor néhány napja elmondtad, hogy úgy érzed, mintha vizsgára készülnél, emlékszel, kijavítottalak. Számodra is és minden fiatal első választó számára beiratkozás lesz ez a nap, beiratkozás a teljes jogú állampolgárok sorába. A vizsgákra később kerül a sor. Sok vizsga lesz: a dolgos hétköznapok, a jól végzett munka mind-mind vizsgák lesznek.

Azok az emberek pedig, akikre szavazol, akikben bízol, vezetőid, tanítóid lesznek. Ök már hosszú éveken át járják ezt az iskolát, s biztosak a vezetésben, mert tudásuk, élettapasztalatuk — mint a jó pedagógusnál — képessé tette őket arra, hogy vezessenek.

Az eltelt életre emlékezz abban a pillanatban, mikor az urna elé állsz és tudom, hogy te és mindenki a biztos jövőt fogja választani. Mikor sorsdöntő percekhez ér életünk, egy pillanat alatt is fel tudjuk mérni az általunk megtett életutat, a múltat, s dönteni tudunk a jövő felől.

Tf'mlékezz és emlékezzetek fiatalok! — de idő^ sek is, hiszen ti többet éltetek —, az élet bizonyítja igazságunk erejét és a való adja a hitet, a meggyőződést döntésetekhez.

P. A.

KULTURÁLIS HÍREKl

— Tanítanak már azS Endrefalvi kéttan termes is-? kólában. A korszerű iskolában könnyebb a tanulás.

— Új kultúrház épül Ku-l tasón 180 ezer forint költ-) ség gel a községfejlesztési) alapból. A falu lakói eddig) 7 ezer forint társadalmi mun-i, kát végeztek.

— Üj, kéttantermes iskolá-< ban folyik tovább a tanítás < a következő héten már Pusz-) tamárkházán. Az iskola mellé nevelői lakást is építettek.*

— Díszelőadást rendez) a Moziüzemi Vállalat csü-< törtökön du. 3 órakor. Bemutatják a „Razzia“ címűi filmet. Az előadáson részt-) vesz a film főszereplője, Szir-< tes Ádám és rendezője, Ná-‘ dasy László is.

tő ói jno <n

AZ ISKOLA BOSSZÜSAGA<

Nagyanyám randevúra készül

’agyanyám már 66 éves. Mióta csak emlékez- ’ni tudok, mindig feketében Jláttam. Umalimasan sima, i egyszerű fekete ruhában. Ha | valami ünnep volt és ő is i készült valahová, fekete kö- ’ tényt tett maga elé és aztán kész is volt az ünnepi ruha.

Kétherte tán, vagy valamivel több is már, hogy vásárolni I hívott. Fehérhajó nagyanyám 'három éve nem mozdult ki az udvarból. Mindig azt emlegette, ő már csak akkor megy el innét ha viszik a [temetőbe. Most engem is magával hívott, mert általában [ad a véleményemre.

— Hová megyünk nagylány ó — kíváncsiskodtam, miközben rohanáshoz szokott [lépteimet az ő lassú, tétova tipegéséhez igazítottam.

A ráncok egymáshoz sorakoztak, mialatt szája titokzatos mosolyra húzódott.

— Vásárolná fiam... Miért [nézel olyan furcsán? Nekem talán nem lehet új ruhám? Most az egyszer én lepem meg magam születésnapomon.

Hallgatott egy keveset, csend volt, csak lépteink cuppogását viszhangozta az esőtől fényes járda. Aztán ő kezdte újra.

— Ti úgy sem ruhát vennétek nekem, ha hoztok is ajándékot. Jut is eszetekbe, hogy egy öregasszony is akar néha szép lenni. Szép lenni? Nem is jól mondom. A szépség elmúlt már az én életemből. Inkább úgy mondom,

ünnepi... ünnepélyes akarok lenni. Ennyi az egész. Hogy ebben segíts, azért hívtalak. Szépet válasszunk.

zu tán következett egy izzasztó délután számomra. Jártuk az áruházat, meg a méteráru üzletet. Felváltva. Egyszer az egyikbe, onnét a másikba. Aztán újra vissza. Annyit válogatott az én nagyanyókám, hogy már bosszankodtam. Bosszankodtam és pirult az arcom. Még ha megfelelő mintát nem talált volna! De fekete anyagot kerestünk, sima feketét. Ünnepi feketét.

— Ez nem elég fényes — fitymálta az egyiket. — Ez meg túl sötét... nézd csak, abban meg rosszul szőttek egy szálat.

]M[eglepő volt, hogy ol- vasni sem tudó szeme, szinte megtáltosodott a nézésben. Én meg bosszankodtam a dolgon. Nagyon nehezen, zárás előtt találtuk meg végre a megfelelőt.

Ezt az egészet el sem mondtam volna, ha nem megyek el hozzá az este is. Űjabb meglepetés várt. Hiúvá változott nagyanyókám. Amikor bekopogtam, éppen vasalt. Űj fekete ruháját vasalta. Pedig hát a varrónő nem gyűrötten adja a kész ruhát.

— Két ráncot is vasalt rája, képzeld kislányom — pa- nas2ikodott gondterhelten —, hogy vegyem fel én ezt vasárnap? — és kérdőn nézett rám. Várta, hogy igeneljek.

— Hová tetszik menni? —

kérdeztem, hogy eltereljem a figyelmet a ruháról, meg a gyűrődésiről. Én magam utálok vasalni. És aztán nagyszülői szeretet meg udvariasság az öregebb iránt ide, vagy oda, nem szívesen kezdeném az úgyis tükörsima ruha vasalását.

— Ejnye fiam, mintha nem tudnád — néz rám, helytelenítve tájékozatlanságomat. — Nagyon sok rendes, becsületes emberrel fogok beszélgetni. Még Kádár elvtárssal, magával is — nézett rám nyomatékosan hangsúlyozva a mondatvégi is-t.

Látta, hagy nem értem a dolgot, hát sugárzó arccal, fiatalossá szépülve magyarázta tovább.

— Tudod, vasárnap mindenkitől megkérdezik mit akar csinálni. Folytatni békességben a megkezdett nagy munkát, vagy háborúba akar harcolni. Tőlem is megkérdik és nekem is felelnem kell erre. Az természetes, hogy én igent mondok. De mégis ilyen ritka alkalomra, nem mehet az ember akármibe. Még akkor sem, ha olyan öreg, semmire sem való ember, mint én vagyok.

1M egvallom őszintén én úgy láttam, nem sok a különbség nagyanyám új va- salású ruhája és bármelyik fekete ruhája között. De a szívébe nézve láttam, hogy forrón lüktet és szép, szerető az a szív. A szeme egy kicsit ragyogóbb lett és az arcán kisimulták a ráncok.

És általában nagyon aranyos tud lenni az én nagymamám.

Ujlaky Mária

— No még egy keveset apuka, nemsokára úgyis 'kezdődik a nyári szünet...

A DIVAT

KÖVETKEZMÉNYE

GAZDAG CUKORRÉPA termés

Benczúrfalva dolgozó parasztjai befejezték a betakarítást. Elszállították már a cukorrépát is, melyből igen szépen termett a községben. Ifj. Zsíros László 400 négyszögölön termelt cukorrépát.

A termés 75 mázsa lett. Hasonló eredménnyel büszkélkedhet Marosvölgyi István is. Pohánka Sándor meg 600 négyszögöl földjéről 76 mázsa cukorrépát szállított el.

Férfi: Te akartad a gömbruhát. íme itt van, tessék ...

Zárszámadó közgyűlés a szécsényi 11. Rákócziban

November 8-án este összeült a Rákóczi Termelőszövetkezet legfőbb igazgatási szerve: a közgyűlés, hogy meghallgassa és jóváhagyja Varga János elnök gazdasági beszámolóját.

Miről beszélt az elnök?

A Rákóczinak 251 kataszt- rális hold földje van. A szántó csupán 152 kh. Mindezt 26 tag műveli. Hozzáértéssel végezték a földművelést. Számos növényféleségből az aszályos év ellenére is túlhaladták az egyéni gazdáit eredményeit. Tavaszi árpából 19,20, zabból 17,20, kukoricából 16, míg cukorrépából 250 mázsa átlagtermést takarítottak be.

Növelték a talajerőt. Szántóterületük 32 százalékát istállótrágyázták. Emelték a holdankénti műtrágya fel- használást. Ez évben minden hold szántóra 152 kg műtrágya jutott.

Az állattenyésztésben komoly mulasztások történtek. De még így is 33 darab szarvasmarhát, 13 darab lovat, .72 darab sertést és 247 darab juhot számlálhatnak.

A szövetkezet gazdálkodását még nem a tervszerűség jellemzi. Még nem használták ki a nagy lehetőségeket. Mégis megalakulásuk óta jövedelmezően gazdálkodnak. 1952-ben 13, 1953-ban 11,

1954-ben 31, 1955-ben 21,

1956-ban 36, 1957-ben pedig

47 ezer forint nyereséggel zárták a gazdasági évet. Az ez évi jövedelem valameny- nyit felül múlja: 117 000 forint a nyereség.

Az 1958-as naptári év a meglévő komoly mulasztások ellenére is nagy változást idézett elő a vagyon szerkezeti alakulásában. Az össz- vagyon majd 2 millió forint

értékű. De llehetett volna már 5 millió is, ha nagyobb energiával munkálkodnának a mulasztások, alapszabályellenességek felszámolásával. Például a jelenlegi állapot szerint az állóeszközök értéke 375 000 forintról 962 000 forintra növekedett. A forgóeszközök értéke 203 000 forintról 634 000 forintra gyarapodott. A fel nem osztható szövetkezeti alap 376 920 forint.

A szövetkezet jól élt az állam nyújtotta kedvezményekkel. Mivel 161 százalékra teljesítették áruértékesítési tervüket, 21 033 forint esedékes hosszú- és középlejáratú hitelengedést kaptak az államtól. Kataszteri holdanként 152 kg műtrágyát használtak fel, amiért 6711 forint ármegtérítéshez jutottak. Jelentős a gépállomási munkák után kapott díjkedsápadt és keskeny ennek az embernek az arca. Kemenessy odafordult Szlovikhoz.

— Remélem Szlovik, maguk tudják kötelességüket? Én a kormánypárt embere vagyok!

Szlovik mosolyt tett arcára és mélyen meghajolt. De a szeme várakozó maradt. Kemenessy kutatva ránézett. Erre Szlovik még mélyebbre hajolt.

— Méltóságos uram, mi mindig tudtuk kötelességünket.

— Hát akkor ma valameny- nyien vendégeim. Majd a fő- ispáni hivatalba küldjék a számlát. — A küldöttség tagjai tapsoltak, s tapsoltak a többiek is. Máté Ferit megcsiklandozta az ünnepség gondolata és mély hangján, de csak olyan fél erővel elkiáltotta magát:

— Éljen!

Az emberek ettől a félhangtól is összerezzentek. Odakapták fejüket. Kemenessy megelégedve, Szlovik mosolygott, de szeme csendet parancsolt. Olyan éles pillantást vetett Máté Ferire, hogy az zavarba jött. Az meg egészen összekuszálta őt, hogy Kemenessy így szólt hozzá:

— Maga tetszik nekem ifjú barátom. Majd gondolok magára!

De azért annyi baj mégis lett az elkiáltott éljenből, hogy Szlovik másnap magához hivatta Mátét.

— Már mondtam, hogy egykét jólhangzó éljennel többet megkereshetsz, mint a kapával. Csak tudni kell, kinek kiáltod!

Máté Feri dadogott. Nem tudta, melyik lábára álljon.

Félt ettől a simamodorú, vörös embertől. Hátat fordított volna neki, de hát a pénz az csak kellett volna. így hát jobb szót fogadni.

A következő vasárnap

újabb vendég érkezett. Ez egy üveghintóba jött. Orsay bárónő volt. Megint ott várták a vendéget a községházán. A bárónő arcát fátyol takarta, szőke haja fodrozott a kis kalap alól. Előtte titkára járt és mutattá, merre haladjon. Az váltott szót a várakozókkal is. De csak röviden, mire a bárónő fölkelt és visszament hintójába. A titkára még ott maradt Szlo- vikkal. Félrehúzódva suttogtak, de Máté Feri már mit sem törődött velük. Le nem vette szemét a bárónő hintájáról. Nézte az ablak mögött a lefátyolozott arcú asszonyt.

Még sosem látott igazi bárónőt. Mikor már nesztelenül elsuhant az üveghintó, az asszony még akkor is ott volt gondolatában. Szép volt ez a nő, s egészen különleges a karcsúsága. Szlovik rázta fel gondolataiból.

— Most többet ért volna az éljen! — Máté Ferit el- Mátét.

fogta az indulat. Hiszen ha tudta volna, majd kiáltott volna ennek az asszonynak még kettőt is. De hát ki tud már itt eligazodni. De már nem volt ideje magyarázkodni, mert Szlovik elkiáltotta magát:

— Emberek, ma mindenki az én vendégem! — s mentek a kocsmába. Fizetett Szlovik, zsebe kifogyhatatlan volt. Már a fél falu elvesztette józanságát, s Máté Ferivel az élen egyre csak kiabálták, hogy pótolják a mulasztottat: Éljen a bárónő! Éljen

___!

A

n agy mulatás után két napig csend volt a faluban. Szlo- viknak még a színét sem látták. A harmadik nap bukkant elő, nem tudják honnét. De akkor megint csapra veretett három hordót és ittak. Ivott az egész falu. Máté Feri pedig bődü- letes hangján egyre kiabálta: Éljen a bárónő!

Hajnalban aztán összeszedték magukat, s elindultak a város felé. Volt, aki le sem feküdt, részegen düllöngött ,de ment. Szlovik elől járt a kocsival, s mellette ült Máté Feri. A többiek meg utánuk, ki gyalog, ki kocsin.

— Most aztán kikiabálhatod magad. De csak akkor, amikor szólók és csak azt, amit én! — bökte oldalba Szlovik

A furcsa menet elérte a várost. S ahogy mentek a város széli utcákon, egyre többen csatlakoztak hozzájuk. Megduzzadt a menet, akár az áradat. De útjukat csendőrök állták el. Ügy álltak előttük, mint az áttörhetetlen fal. A menet megtorpant. A félgőzős emberek felmorogtak. Szlovik ekkor oldalba lökte Máté Ferit.

— Most kiálts! De nagyot, hogy éljen a bárónő.

Feri felpattant a kocsiülésre. Az italtól még forgott vele minden. Egy rettentő düh fogta el, ahogy a csendőröket látta. Hátra fordult, két kezét ökölbe szorítva karját levegőbe csapta, s ahogy csak bírta, elordította magát:

— Éljen Orsay bárónő! Előre...!

Az emberek felbődültek, aztán nekilódultak. A lovak félre rántották a kocsit, Feri kibukott belőle, de elkapták őt. Vérbeforgó szemmel megindult egyenesen az egyik csendőrnek, aki előrántotta kardját és belevágott a térdébe. Mátét a fájdalom megpörgette tengelyén. Még estébe látta, hogy Szlovik kocsija visszafelé vágtat, s hogy hömpölyög a megvadult emberek áradata mellette. Aztán elvesztette eszméletét. Amikor magához tért, már csend volt az utcán. Csak a szerte gurult kalapok, fél^vezmény is. Ennek összege © 25 447 forint. Tehát ez év- Oben összesen 53 191 forint ál- téglák jelezték, hogy mi zaj-Qlami kedvezményben része- lott itt le. Fel akart állni, O sültek.

de nem bírt. A fájdalom^ Minden kötelezettségüknek visszarántotta a földre. Va-Q eleget tettek. Mégis igen laki a járdáról rászólt: ©szép pénzösszeg maradt még

— Jöjjön el az útról ba-Óa tagok részesedésére. Az

rátom! — Máté felnyögött. —9?®^ munkaegység értéke 40,92 Na vigasztalódjon, győzött aQ„°nnt készpénz

bárónő. — És az ismeretlen© ?.’Q0 a- természetbeni pedig már fogta karját, hogy se-9h ’ “ , A tegpeMasabgítsen. Az utca csendjét lo-§ 5“ f ■ fIpefbeli

vak patája verte fel. EgyOL-u+A " p® ^ i^yelemre

üveghintó vágtatott feléje. |Gyula több mint 21 OOO fo- Mate Feri megismerte a ba-Orintot kapott kézhez. Dekap- rono hmtoját. Felkarjára ta-©hatta volna a dupláját j £a maszkodva a hmto ele kial-Q jobb, s következetesebb a tett: g szövetkezet szakvezetése, s

— Bárónő! g ha betartották volna a műO ködés szocialista alapelveit.

A kocsis belekapaszkodott© A többi tagok is szép jöve- a hajtószárba, a lovak hirte-Q delemben részesültek, Igen len fékeztek. Az egyik a meg-O dieséretreméltó, hogy a szö- torpanástól felágaskodott. Ag vetkezet rendezte a tagok

hintó nagyot zökkent. Máté© föld járadék követelését is. könyörgően felemelte kezét:© Aranykoronánként 24 forin- , „ q tot fizettek. A Rákócziak ha— Barono-----! őzlábon álltak a gépállomása •

• „-u• ,. , , , sál. Ennek oka a szerződésAz , ,UVeghl?tó ablakából© ben vállalt kötelezettségek

egy fodros női ernyő nyúlt© hiányos teljesítése. Ezért a ki, s hatba lokdoste a ko-O Rákóczi-beliek a jövő évben cslst- o saját erőből Zetort és hozzá

— Hajtson! Gyerünk...! OÄ.’§peket, - akar?fk

A lovak nekilódultak. 0^aflnrítA fazdál;

Patáiuk feldühörö'ött S k-°da-S lattan négy dolgozo Pata juh íeidubor0ott,Qparaszttal gyarapodott a

s magukkal ragadták © szövetkezet létszáma, a gumiráfos üveg-O Sajnos, a közgyűlés a be- hintót. Máté Feri nézett© számoló felett nem nyitott utána, s úgy hallatta, hogy© komoly vitát, ellenben jóvá a lovak patájának csattogásaO hagyta azt. Ezután ünnepi egy nő hangos kacagásával© vacsora, és hajnalig tartó vegyül. omulatozás következett.

BOB ÁL GYULA Gortva László