Nógrádi Népújság, 1958. november (14. évfolyam, 86-93. szám)

1958-11-01 / 86. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK NÚGRtDI Népujsó AI MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA CS A MEGYEI TANÁC8 LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 86. SZÁM ÁRA: 60 FILLER 1958. NOVEMBER 1. & párt a kormány és a dolgozók kapcsolatának erősödése jegyében folynak a Hazafias Népfront választási nagygyűlései — A nép jólétének megteremtése útján haladunk — Újjászületik a Salgótarjáni Üveggyár Népes választói nagygyű­lést tartottak szerdán este Nógrádmegyeren. A falu dol­gozó parasztjai, termelőszö­vetkezeti tagok, a községben lakó bányászok, ipari mun­kások, házi asszonyok érdek­lődéssel hallgatták Tanyai Ferenc elvtárs, országgyűlési pótképviselő jelölt választói beszédét, aki beszámolója elején az ellenforradalomról és az azóta eltelt két esz­tendő eredményeiről szólott. Bevezetőjében leszögezte, hogy az ellenforradalom fegyveres leverése után soha nem látott ütemben halad­tunk előre a népjólét meg­teremtésének útján. Kijelen­tette: — Az eredmény mutatko­zik abban, hogy még 1956 előtt egy bányász átlagos keresete 1400 forint volt, ad­dig a párt- és a kormány bérrendezésen keresztül egy bányász átlagos havi keresete 1957-ben már elére a 2000 forintot. — De nézzük meg — foly­tatta a beszédét — hogy mit keresett egy munkás a Hort­hy fasizmus ideje alatt. Pél­dául egy bányamunkás egy műszakra eső keresete 3 pengő 70 fillér volt. Ez­zel szemben 1957-ben ez elérte a 76 forintot. S milyen volt a pénz vásár­ló értéke 1938-ban és 1958- ban? A bányász 1938-ban vásárolni tudott keresetéért 10 kilogramm kenyeret. Most 20 kiló kenyéré jut belőle. — Emlékezzünk csak visz- sza a régi Horthy időkre, amikor a nógrádmegyeriek közül is sókan hetenként csak egyszer tudták család­jukat meglátogatni, az üze­meknél piszkos barakokban kellett lakni a munkásoknak és műszak után még saját maguk főztek is. Ezzel szem­ben ha most megnézzük a bányászok helyzetét azt lát­juk, hogy a népi demokráciánk biztosítottta a bányászok és más iparági dolgozók­nak is a mindennapos autóbusszal történő mun­kahelyre, illetve a haza- szállítást. Ennek a költsége csupán tröszti szinten 1958 elscf félé­vében több mint 8 millió fo­rintot tett ki, amiből egy dolgozóra 1500 forint jut, de a dolgozó féléves szinten esak 240 forintot térít meg. A jólét ugyanilyen arányban változott meg a dolgozó pa­rasztoknál is, elsősorban azoknál, akik mint itt ebben a községben is a termelőszö­vetkezeti gazdálkodást vá­lasztották. Tanyai elvtárs ezután a munkásosztály vezető szere­péről, a munkás-paraszti szö­vetség jelentőségéről szólott. Mint mondotta: — a mun­kásosztály minden fokon be­vonja, a hatalom gyakorlá­sába, a parasztság fiait is. Szólott az előadó a felsza­badulás előtti parlament összetételéről 'is. Kihangsú­lyozva, hogy abból a parla­mentből a nők és a fiatalok teljesen ki voltak zárva. Majd ismertette egy-egy volt képviselő életét. Köztük Aponyi Albert grófot, aki­nek évi jövedelme 33 ezer pengő, Dr. Kok Anitái ügy­védet, akinek 40 ezer pengő vagy Magyar Pál képviselőt, akinek évi jövedelme meg­haladta a 80 ezer pengőt. A mai parlament összeté­teléről kijelentette: senki sem vitathatja, hogy áz a parlament, ahol a képviselők 45 százaléka munkás, 30 százaléka dolgozó pa­raszt, 25 százaléka ér­telmiségi dolgozó, hogy ezek a képviselők a ma­gyar nép jólétét, a szo­cializmus és a világbéke ügyét szolgálják. Beszélt az előadó a három éves tervről és arról a fela­datról, amelyet a hároméves terv célkitűzése megvalósí­tásáért végre kell hajtani. A külpolitikai, a nemzetközi helyzetet érintve kijelentet­te: erősebbek vagyunk azj agresszív erőknél. Beszédét így fejezte be: — Meg vagyunk győződve1 arról, hogy a november 16-i választáson Nógrádmegyer község dolgozói ugyanúgy mint a többi községek, vagy városok lakói szavazatukkal támogatják a párt- és a kor­mány politikáját, s a szava­zatukat a Hazafias Népfront jelöltjeire adják te. Az a nagyarányú re­konstrukciós munka, amely még 1953-ban in­dult el a Salgótarjáni Üveggyárban, minden évben újabb létesítmé­nyekkel gazdagítja a gyárat. Többek között egy korszerű nyers­anyagtárolót és keverőt építenek a gyárban, mint­egy 10 millió forintos költséggel. Az új létesít­ményben jelenleg próba- } üzemeltetést tartanak. Az S új transzformátor ház S építésére eddig már kö­rülbelül 1.1 millió forin­tot költöttek, az iparvá­gány bővítésére 700 ez­ret. Most épül 2 millió fo­rintos költséggel a szén­tároló. A felújítási munkákra az előirányzott 22,5 mil­lió forintból a múlt év végéig mintegy 12.4 mil­lió forintot fordítottak. 1959-ben a további mun­kálatok során befejezik a széntároló építését, meg­kezdik a volt festőmű­hely és az iroda bontását, hogy azok helyén új, kor­szerű épületek, műhelyek létesüljenek majd. 1961- ben, amikor a rekonst­rukció befejeződik, szinte egészen átalakul ez a gyá­runk is. A felújítások mellett azonban államunk mint­egy 1.3 millió forintot biztosít az új üzemi kony­ha és munkásszálló építé­sére is, amelyeken már serényen dolgoznák az építőmunkások. Az új anyagtároló- és keverő impozáns épülete A jelölések is bizonyítják az értelmiség megbecsülését hazánkban Az erőmű és a vasötvö- zetgyár dolgozói hétfőn dél­után ülésre jöttek össze, hogy találkozzanak Jermen- di Károly elvtárssal, a Sal­gótarjáni Üveggyár főmér­nökével, megyénk egyik pót­képviselőjével. Jermendi elvtárs beszédé­ben többek között utalt ar­ra, hogy a forradalmi mun­kás-paraszt kormány a szo­cializmus igazságába vetett rendíthetetlen bizalommal vezette ki az országot az anyagi és normális pusztu­lásból. Az elmúlt két évben hajlíthatatlan következetes­séggel, szilárdsággal, egye­nességgel vezeti népünket a szocialista rend megvalósí­tása felé. Ez a bátor, hajlíthatat­lan következetesség és szilárdság volt és marad kiapadatlan forrása a párt és a kormány poli­tikájába vetett népi bi­zalomnak. A megszerzett, megőrzött és megerősödött bizalom biztos tudatában méltán állapíthat­juk meg: két év politikája meghozta eredményeit, van törvényes rend, jog, — élet — és vagyonbiztonság, nö­vekvő termelés és fogyasz­tás, van szilárd munkáshata­lom, s népünk a szocialista tábor megbecsült tagjaként békében él. A továbbiakban beszélt azokról a feladatokról, amelyeket a párt és a kor­mány a közeli évekre né­pünk elé kitűzött. Majd megállapította terveink megvalósításá­nak, a jólét növelésének feltétele az egész dolgo­zó nép egységes hozzájá­rulása, a munkásság, a dolgozó parasztság, az értelmiség, együttes, vállvetett, több és jobb munkája. Szólott arról a megváltozott életről, amely a népi de­mokráciát jellemzi, a le­tűnt tőkés, földesúri világ­gal szemben. Ismertette azt a fejlődést, amely bekövetkezett az erő­műben és a vasötvözetgyár- ban is. Végül megállapítot­ta, hogy személyének jelölé­se is fényes bizonyítéka or­szágunk demokratizmusának, az értelmiség megbecsülésé­nek. Mint mondotta: „Aho­gyan szívvel-lélakkel dolgoz­tam eddig egy iparvállala­tért, úgy akarok a még hát­ralévő munkaéveim alatt a bennem bízó dolgozó társa­im összessége érdekében munkálkodni.” A továbbiakban a gyűlés résztvevői mondották el vé­leményeiket, javaslataikat és bizalmukat fejezték ki a je­lölt iránt. Dísziinnepség a Komszomol fennállásának 40 éves évfordulója alkalmából Salgótarjánban Leányok, fiúk sokasága özönlött szerda délután a Városi Művelődési Otthon felé. A diák fiúk zárt sorok­ban, fegyelmezetten vonul­tak; a környék benépesült fiatalokkal. A nagyteremben már alig férnek, de a fiatalság egyre jön, jön. A folyosókon kisebb csoportok beszélgetnek, mo­solyognak az arcok, elmond­ják egymásnak a napi élmé­nyeket, híreket, emlékeznek a Komszomolra. Egyik cso­port a Komszomol hősökről beszél. A másik a nemrég itt járt Komszomol küldött­ségre emlékezik. Nagy zsibongás, a fiatalok izgatottan várják az ünne­pély kezdetét. Felgördül a függöny, s el­hangzik a két ország himnu­sza. Az elnökségben ott van­nak a hős Komszomol kül­döttei is. Keil József elvtárs, az Gépesített istállók tsz-einknél Gépesítik a tehenészetben ellőforduló munkafolyamato­kat a berkenyéi és a nóg- rádmegyeri Petőfi, valamint a dejtári József Attila Tsz- ben. A költségekre, mintegy 800 ezer forintot ter­veznek, mert az épületek már mind a három ter­melőszövetkezetnél meg­vannak, csupán némi átépítésre van szükség, hogy a gépesítés megvalósul­jon. A munkálatokkal, ahogy tervezik, még az idén elké­szülnek. Szavazatszedő bizottságok alakultak megyénkben Alig két hét, s az ország dolgozóival együtt megyénk lakói is a választási urnák elé vonulnak, hogy leadják szavazatukat a párt és kor­mány további politikájára, hogy ismét megbízzák az országgyűlési képviselőket, a tanácstagokat ügyeik to­vábbi intézésére. S a szavazás törvényes ke­reteinek biztosításához most a választási elnök­ségek megalakították a választási bizottságokat, a megyében összesen 306-ot. A szavazatszedő bizottsá­gok csütörtökön alakultak meg, s mindjárt te is tették a hivatali esküt a községi, városi tanácsok végrehajtó bizottságainak elnökei előtt. Egyébként a mai napon kifüggesztésre kerülnek a végleges választói névjegy­zékek is. Ünnepi dekádok gépállomásainkon Megyénk gépállomásai ok­tóber 20-ig 77.8 százalékra teljesítették tervüket. Az elkövetkezendő napok­ban, hetekben tehát komoly munkára van szükség, hogy a tervte'ljesítésben döntően előre haladjunk. Ezért helye­sek azok a kezdeményezé­sek, mely szerint ünnepi de- kádokat tartanak gépállo­másainkon november 7. tisz­teletére. Valamennyi helyen örömmel fogadták a/hírt és a traktorosok között ver­seny alakult ki. A verseny legjobbjai kö­zött november 30-ig 17 ezer forintot osztanak ki. Min­den dekádban megjutalmazzák minőségi munkában legjobb eredményt elért két gép­állomást, hat traktorost, két brigádvezetőt. A jutalom összege leg­nagyobb a november 1—10- ig terjedő dekádban, akkor a legjobb 10 traktorvezető, három brigádvezető és két gépállomás részesül jutalom­ban. MSZBT városi elnökének üd­vözlő szavai után Vonsik László, a KISZ városi bizott­ságának titkára mondott ün­nepi beszédet. Vonsik elv­társ ismertette a Komszomol történetét, s elmondta, hogy a hős komszomolisták miként álltak helyt a polgárháború, a német rablóháború évei­ben, hogyan teljesítették ne­vükhöz méltóan a haza irán­ti kötelességüket. Az ünnepi beszéd után a Komszomol küldöttség egyik tagja is felszólalt. Üdvözölte a KISZ-fiatalokat s elmond­ta, hogy a Komszomol édes TÁVIRAT testvérének tekinti a KISZ-t, s ez a testvériség a két ifjú­sági szervezet barátságának záloga. A beszédek után Nagy Oszkár elvtárs, a KISZ Központi Bizottságá­nak tagja felolvasta az ün­nepi gyűlés üdvözlő távira­tát, amelyet a Luganszki-te- rület Komszomol bizottságá­nak küldtek el. Az Intemacionálé hang­jaival ért véget ez a forr* ünneplés. Ünnepély után az „Ök voltak az elsők“ című filmet vetítették le a fiata­loknak, amely a hős kom­szomolisták életéről szólt. A KOMSZOMOL LUGANSZKI TERÜLETI BIZOTTSÁ­GÁNAK, LUGANSZK Kedves Elvtársak! A lenini Komszomol megalakulásának 40. évfordulóit tiszteletére rendezett salgótarjáni ifjúsági gyűlés résztvevői forró kiszista üdvözletüket küldik a Luganszki-terület egész ifjúságának. A mai nagy napon, amikor veletek együtt az egész világ haladó ifjúsága, köztük mi, magyar fiatalok, a lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulásának 40. év­fordulóját ünnepli, tisztelettel és csodálattal adózunk m Komszomol dicső útjának, mindazoknak a nagy eredmé­nyeknek, amelyeket a Komszomol a Szovjetunió Kommu­nista Pártja vezetése alatt a szovjet-haza javára elért. Ismerjük és becsüljük ezt a dicső utat, a világ eisä kommunista ifjúsági szövetségének útját. Tudjuk, mit tett a Komszomol az intervenció elleni harcban, a szocializmust megteremtő ötéves tervek idején, a szovjet nép honvéd& háborújában és a szűzföldek feltörése érdekében. Jól is­merjük Osztrovszki, Sztahanov, Kosevoj, Matroszov nevét és azt a sok-sok millió hőst, akiket a Komszomol nevelt. Ismerjük a Luganszki-terület ifjúságának forradalmi hagyományait is. Hallottuk, hogy a polgárháborúban a lu- ganszki ifjúmunkások, a Vörös Hadsereg első soraiban harcoltak. Számunkra is örök jelképpé vált a hős krasz- nodoni Ifjy Gárda. Azt is tudjuk, hogy a luganszki-terület komszomolistái az elmúlt évben négy bányát építettek ét most ifjúsági kohót építenek. Veletek örülünk ezen a napon, mert úgy gondoljuk, hogy ez a mi ünnepünk is, hiszen mi testvéreinknek te­kintünk benneteket. Nekünk ez az ünnep a barátság, « szovjet—magyar barátság ünnepe is. Ez a barátság szá­munkra mindennél drágább, ez a barátság számunkra lét­kérdés. Mi, magyar fiatalok sohasem felejtjük el, hogy m Szovjetunió fiai kétszer siettek segítségünkre és hogy most minden erőnkkel szeretett hazánk, a Magyar Népköz- társaság erősítésén dolgozhatunk, ezt mindenekelőtt ennek a segítségnek köszönhetjük. Mi örökké őrizni fogjuk azok­nak a szovjet fiataloknak az emlékét, akik életüket adták a mi szabadságunkért. ígérjük, hogy tanulva a Komszomol gazdag tapasztala­taiból, mi, kiszisták úgy fogunk élni és dolgozni, hogy méltóak lehessünk pártunk bizalmára és a lenini Komszo­mol barátságára. Tiszta szívből köszöntünk benneteket drága luganszki barátaink, s veletek együtt az egész szovjet ifjúságot. Sok sikert, erőt és egészséget kívánunk! Salgótarján, 1958. október 29. A Komszomol 40. évfordulója tiszteletére rendezett salgótarjáni ifjúsági gyűlés résztvevői.

Next

/
Oldalképek
Tartalom