Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)

1958-10-08 / 79. szám

nógrádi nípojsag 1958. október 8; Tís éves az államosított filmipar A mozinak, mint a kul­túrpolitikai nevelés ta­lán legfontosabb eszközének óriási szerepe van az embe­rek tudata átformálásában, a moziban járó közönség he­lyes ízlésének kialakításában és szórakozási igényei kielé­gítése terén is. Megyénk filmszínházai so­kat tettek ezen a téren az elmúlt 13 év alatt. -De az igazi kibontakozás csak 1948- ban, a mozik államosítása évében következett be. Az államosítás a gazdasági le­hetőségeken túl megnyitotta az útat a teljes művészi ki­bontakozás felé, ugyanak­kor lehetőséget nyitott arra is, hogy a filmművészet szerves részévé váljon a kul­túra terén végbemenő forra­dalomnak. A filmgyártás ál­lami tulajdonba vétele gaz­dasági téren a szervezettebb, céltudatosabb munkát, a filmművészet terén dolgozók anyagi alapjainak megterem­tésével a nyugodt munka fel­tételeit biztosították. Az állam anyagi, erkölcsi és politikai segítsége tette lehetővé, hogy ebben a mű­vészetben is elfoglalja köz­ponti helyét a dolgozó em­ber és az az ábrázolási mód­szer, amely leghitelesebben tudja megmutatni az új élet kibontakozásának útját. Az államosított magyar filmgyártás első filmje, a „Talpalatnyi föld“ immár a magyar filmművészet klasz- szikus alkotásává vált. Ez a film vitte diadalra az alko­tó szocialista realizmust, amely tiszta eszközökkel mu­tatta meg az elnyomott ma­gyar paraszt felszabadulás előtti életét. Az 1949-es évet a szatiri­kus vígjáték megindulása jelzi. Mágnás Miska, Janika és a Díszmagyar. De ebben az évben elkészült az első munkástémájú magyar film, a Szabóné is. E film a meg­változott életet, a szocializ­mus felé tartó társadalom problémáit a hatalomra ke­rült munkásosztály életén keresztül mutatja be. A z ezután következő munkástémájú filmek szovjet művészet megtermé­kenyítő^ hatását tükrözték. (Pudovkin, Eisenstein) 1950- ben készült el az első ma­gyar színesfilm, amely a né­pi paraszti mesehős, Ludas Matyi alakját vitte vászon­ra. 1950-től kezdődően azon­ban az egysíkú sematikus áb­rázolási mód nyomja rá bé­lyegét filmgyártásunkra. 1953-ban a sematizmus kö­töttségei kezdenek feloldódni és az árnyaltabb, igaz kon­fliktusokra épülő történetek kapnak helyet, amelyek kö­zéppontjában az egyszerű emberek mindennapi problé­mái állanak. 1955-ben értük el azt a csúcsot, ami nem­zetközi viszonylatban is sok sikert hozott hazánknak. (Bu­dapesti tavasz, Különös is­mertetőjel, Egy pikoló vilá­gos és a Körhinta.) Az ellen- forradalom eszmei zűrzavara a filmművészet terén is érez­tette hatását és az eszmei bizonytalanság kiterjedt az 1957-es év első felében ké­szült filmekre is. (Eltüsszen­tett birodalom, Láz, Külvá­rosi legenda, Bolondos ápri­lis) 1957 második felében el­készült filmek már azt bizo­nyítják, hogy az eszmei és művészi fronton konszolidá­ciós folyamat ment végbe, bár ezeket a filmeket is az útkere­sés jegyei jellemzik. De egyes filmek, például Éjfél­kor, Dani, A tettes ismeret­len, igyekeznek a valóságot ábrázolni, bár a sötétebb tó­nusok még kicsit erőtelje­sebbek a kelleténél. Filmmű­vészetünk legfiatalabb ágá­nak, a magyar szinkron film­gyártásnak a megszületése is egybe esik az államosítás évével. Ez annál is inkább jelen­tőségteljes, mert úgyszólván azelőtt nálunk szinkronizálási munkát alig végeztek. Az első kísérletek után jelentős színvonal emelkedést csak 1949-ben sikerült elérni, Gudkov szovjet rendező se­gítségével. Az 1954-ben elké­szült modern szinkrongyár eredményeit már művészi mértékkel lehet lemérni. Ezek közé tartozott például az Egy nyáron át táncolt cí­mű svéd, az Othelló és a Vízkereszt szovjet, Zavaro­san folynak a vizek című argentin, Erősebb az éjsza­kánál című német filmek. Derekas munkát végeztek a filmszakma többi munká­sai is. A film forgalmazói, a mozival foglalkozók ez alatt az idő alatt szakmai isme­retekre tettek szert, nagy többségük hivatásának érzi a kultúrfrontnak ezen a poszt­ján végzett munkát. A falu­si üzemvezetők jelentős része is nagy felelősséggel és am­bícióval igyekszik a közön­ség igényeinek megfelelő munkát végezni. Ezek közül nem egy az á’lamosítás tíz esztendeje alatt végzett munkájáért kitüntetésben is részesült. Azok a moziüzemi dolgozók és vezetők, akik kultúrforradalmunk és a kö­zönségigény ügyéi szem előtt tartva dolgoztak és dolgoz­nak, megérdemlik dolgozóink nekik járó elismerését és di­cséretét. Ú gy gondolom, hogy nem leszek ünnepron­tó, ha olyan problémákat is megemlítek, amelyek még kívánni valót hagynak maguk után. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy még min­dig nem foglalta el a meg­felelő helyét a politikai fel- világosító munka a helyes műsorpolitika kialakításában, ugyanakkor nem egy he­lyen baj van a műsorpropa­ganda tartalmasságában, sőt módszereiben is. Az utóbbi főleg a falvakban mutatko­zik. Általában azonban el­mondható az egész megyére, hogy a műsorpropaganda tar­talmi és formai módszerei szűk határok között mozog­nak. Különösen vonatkozik ez a szovjet és a népi de­mokratikus filmekre, a kife­jezetten haladó nyugati fil­mekre, amelyek nagyobb eszmei tartalma mélyebb elő­készítő munkát igényel. Ezen a téren a felelősség nemcsak a moziüzemek dol­gozóit, de a társadalmi szer­veket is terheli. Legtöbb he­lyen nem tekintik állandó feladatnak a dolgozók eszmei nevelését célzó szocialista­realista ábrázolásmód ma­gyarázását. Megelégszenek azzal, hogy kijelentsék, vagy kiírják: szovjet film, népi demokratikus film. Nem ma­gyarázzák meg a filmben le­pergő események összefüggé­seit, nem beszélnek róla, ma­gyarán mondva nem csinál­nak mellette közhangulatot, s így alakul ki az a helyzet, hogy a filmek megjelenése­kor a megfelelő előkészítő munka hiányában bizonyos értetlenség mutatkozik. (Pél­dául Uljanov-család.) Még a mozivezetők nagy része is azt kívánja, hogy a nálunk nem nagy múltra visszate­kintő szocialista-realista, ma­gasabb politikai és általános műveltséget kívánó, vagy az emberi élet bonyolult kérdé­seire választ adó filmek ön­magukért beszéljenek. A z eszmei előkészítés mellett nagy jelentő­sége van a technikai előké­szítésnek a műsorpropaganda szervezeti részének is. Min­den ellenkező híresztelés el­lenére is a jó bornak is kell a cégér. (Bár egyes esetek­ben olyan filmeket is reklá­mozott a moziüzemi vállalat amelyre úgyis elmentek vol­na, például Ötlábú birka.) Nem nagy örömünkre szol­gál, hogy filmszínházaink nagy részénél a fotószekré­nyek üresek, nem egy he­lyen pedig a mozik előcsar­nokában még a múlt évi szovjet film ünnepi anyagai vannak kint. Több helyen a plakátokat nem ragasztják ki feltűnő helyre. Nem túlságosan von­zó az sem, hogy a moziláto­gató közönséget tisztátaian- ság, szemetes helyiség, poros székek és maszatos vászon várja. A tiszta terem, a jó látási és hallási viszonyok elősegíthetik, vagy korlátoz­hatják a film mondanivaló­jának megértését, segítheti, vagy rombolhatja az embe­rek szépérzékét és ilyenirá­nyú igényeik helyes irányba való fejlődését. Nem minden esetben meg­felelő a filmszínházak és a gyárüzemek, bányák, hivata­lok, intézmények közötti kapcsolat sem. Itt főleg a kapcsolat állandóságának nem egy helyen egyoldalúsá­gában van a hiba. Több he­lyen panaszolják — jogosan — a közönségszervezőnek, hogy csak akkor mennek hozzájuk, ha baj van, az úgynevezett jólmenő filmek­nél nem keresik őket fel. Ez sok mindenre figyel­meztet bennünket. Elsősor­ban arra, hogy az állandó kapcsolatot a nevelés szolgá­latába állítva emeljük az egyéni beszélgetések adta lehetőségeken keresztül is a mozilátogató közönség esz­mei, politikai, de kulturális tisztánlátását is. Másodsor­ban a kapcsolat állandósítá­sával elérhetjük, hogy pon­tosabb, a valóságnak jobban megfelelő képet kaphatunk a közönség valódi igényéről, amelynek következtében he­lyesebben tudjuk irányítani műsorpolitikánkat, ugyanak­kor nagyobb eszmei ráhatást is gyakorolhatunk. lg a a társadalmi tömeg- szervezeti vezetők és a filmszakma emberei az ed­digieknél nagyobb körülte­kintéssel, jobb eiemző mun­kával végzik nem kis és nem könryű munkájukat, még nagyobb sikereket érhetünk el a kulturális éiet e fontos területén. Molnár Pál Mi a véleménye a választásokról? Ma már az ország lakói­val .együtt megyénk vala­mennyi becsületes emberét is foglalkoztatja a soronkö- vetkező választás. Utcán és vonaton, munkahelyen és ott­honukban beszélnek arról: mit várnak a november 16-i választásoktól. Véleményt mondanak a jelöltekről, s meghatározzák: kit miért tá­mogatnak a szavazásnál. Szerkesztőségünk elhatároz­ta, hogy körkérdést intéz me­gyénk több lakójához: mond­ja el, mi a véleménye a vá­lasztásokról. A kapott válasz azt tükrözi, hogy népünk bi­zalommal van az országgyű­lési képviselők, a megyei, já­rási és községi tanácstagok iránt. Az elért eredménye­ken keresztül látják fejlődé­sünket, s éppen a korábbi évek eredményei alapján várnak további sikereket a választottaktól. Nézzük hát, kinek mi a véleménye? NAGY ISTVÁN GÉPFORMAZÖ, SALGÓTARJÁNI TŰZHELYGYÁR — Helyesnek tartom a ta­nácsok négyévenkénti válasz­tását. Mivel azonban novem­ber 16-án nemcsak tanácsta­gokat, hanem országgyűlési képviselőket is választunk, szerintem körültekintően kell kiválasztani azokat az em­bereket, akiket akár az or­szággyűlésbe, akár a tanács vezetésbe küldünk. Ne feled­jük el, hogy Magyarországon volt ellenforradalom is. Bí­zok az új országgyűlési kép­viselőkben és tanácstagok­ban, mert magamfajta egy­szerű emberek, akik a nép érdekeit képviselik majd a maguk beosztásában. Velük a nép igazi képviselői kerül­nek hatalomra, s ez biztosí­ték elkövetkezendő boldogabb életünkre. VÉGI! MÁRIA TANÍTÓNŐ, DIÓSJENÖ. — Véleményem? Elég ha annyit mondok, hogy vasúti munkáscsaládból származom. A régi választásokra nem igen emlékszem. Annyit azon­ban tudok, hogy a felszaba­dulás előtti úgynevezett or­szággyűlés nem sokat törő­dött a munkások gyermekei­nek sorsával. A példát csa­Diák-kocsit az iskolásoknak! Reggelről reggelre szoron­gó szívvel engedi útjára diákgyermekét az anya. Min­den n ap el ismétli a már megszokott szöveget: — Vigyázz magadra a vona­ton! A kocsi belsejében he­lyezkedj el! A lépcsőn ve­szélyes az utazás! És a diákok túlnyomó többsége meg is fogadja a szülő tanácsát. Teljesítené is azt csaknem valamennyi, ha arra lehetőség nyílna. Saj­nos azonban kevés erre a mód. Éppen a MÁV nem biztosítja a lehetőségeket. Pedig tudják, hogy a Hat­vanból Salgótarjánba közle­kedő 332-es számú személy- vonat az, amelyik a legjob­ban le van terhelve. Külö­nösen hétfőn — de a hét más napján is úgy csüngenek a lépcsőn az utasok, mint a vándorútra készülő mada­rak a villanyvezetéken. Egy­szerűen azért, mert a MÁV arra hivatott szerve kevés kocsiból álló szerelvényt biz­tosít erre a vonalra: nem is személykocsikból, hanem úgynevezett „E” vagonokból. Egy-egy ilyen „katonavonat” néha négy-öt „E” kocsiból és egy-két párnáskocsiból áll. Érthetően nem férnek el az utasok a szerelvényen. Kisterenyétől már csak a lépcsőn, az ütközőn, néha- nena pedig még a postako­csiban is csüngenek az uta­sok. Itt az ősz. A lépcsőn, az ütközőn történő utazás még több veszélyt hord magába. A szülők aggodalma tovább­ra is jogos! Éppen itt az ide­je, hogy a MÁV szűntesse meg ezt a tűrhetetlen állapo­tot! Adjon megfelelő meny- nyiségű személy kocsit a 332-es számú szerelvényhez, azon pedig minden körülmé­nyek között biztosítson a be­járó iskolásak részére úgy­nevezett diák-kocsit. Ezzel nemcsak a lépcsőn történő utazást akadályozzuk meg, hanem jobban lehet a diá­kok magatartását is ellen­őrizni! Ez a szülők jogos ké­rése, ez a diákok, a bejáró dolgozók érdeke. A kérés teljesítése pedig szükségsze­rű, a MaV nem vonhatja ki magát alóla. Nincs elfogadha­tó indok — vége a nyári sze­zonnak, biztosítani lehet a kulturált utazást! So. ládom életéből kell meríteni. Míg az elmúlt rendszerben egyetlen közeli hozzátartozóm sem járhatott felsőbb isko­lába, ma — a népi demok­ratikus rendszerben jó ma­gam tanítónő lettem, bátyám állatorvosi főiskolára jár. Másszóval mindezt: lehetőség nyitott előttünk, a munkások és parasztok gyermekei előtt a tudomány minden ágának elsajátítására. Nos, én így mérem le a fel- szabadulás előtti és a most soronkövetkező választások közötti különbséget. Én először járulok az ur­nák elé, először választok. Az a véleményem, hogy az én szavazatom is elősegíti majd a választások sikerét, azt, hogy a népi államban az országgyűlési képviselők, a tanácstagok a jövőben még több munkásgyermeket jut­tatnak felsőbb iskolába. Mint tanítónő úgy látom, hogy a népi hatalom vezetői biztosít­ják majd a következőkben is azt, hogy még korszerűbb, modernebb iskolákban vé­gezhetjük majd a gyermekek nevelését, tanítását. Ehhez pedig elengedhetetlenül a munkáshatalom szükséges. GYÖNGYÖSI JÄNOS KÁRPITOS KISIPAROS ZAGYVAPÁLFALVA — Nem akarok a kisiparo­sok nevében beszélni, de ha azt a kijelentést teszem, hogy minden erőnkkel támo­gatjuk az országgyűlési kép­viselők és a tanácstagok vá­lasztását, úgy érzem me­gyénk kisiparosainak állás- foglalását tolmácsolom. Ezt igazolja az a tény is, hogy kisiparosaink részt kértek a választási munkák előkészíté­séből is. Az a véleményem, hogy a soronkövetkező választások után is megyénk legjobbjai gyakorolják majd a munkás­paraszt vezetést, ahol ott lesznek a kisiparosok képvi­selői is. Ilyen összetételű or­szággyűlési, illetve megyei vezetésre pedig mi, kisiparo­sok sem emlékszünk még. Ezért kötelességünk minden erővel a választások sikerét segíteni, amely eredményre vezet majd. A körkérdésünkre kapott válaszok közlését folytatjuk. A Balassagyarmati Várót tok. Penészszagú papírok eg - Mindegyik iratköteg egy-egy ról, hogy a felszabadulás előtt emberszámba nem menő mu hogyan alázkodtak meg jogos két kuszáit betűkkel írták, s alispán úrnak, főszolgabíró hogy milyen címzetes úrnak elevenednek meg olvasásuk , A sok közül emeljünk ki ságú Kormányzó Úr! Kegye ban Kurcz Gizella, hugyagi „Alulírott azon a legaláza­tosabb kérelemmel járulok Főméltóságod elé, hogy Ba­lassagyarmaton 1918. augusz­tus 14-én törvényes házassá­gon kívül született Erzsébet nevű leánygyermekemet leg­felsőbb kegyelmével törvé­nyesíteni kegyeskedjék. Kérelmemet legalázatosab­ban az alábbiakban bátorko­dom indokolni és azokat fő­méltóságod elé terjeszteni. Néhai Boldog Imre, volt balassagyarmati lakossal több éven át vadházasságban él­tem, s tőle 1918. augusztus 14-én Erzsébet nevű leány- gyermekem született. Néhai Boldog Imre velem törvényes házasságra szándé­kozott lépni, mely körül­. Tanács irattárában kuta- sz halmaza áll előttem, mber sorsáról beszél. Ar- . kisemmizett jobbágyok, az ikások hogyan könyörögtek, ügyeik intézéséért. A levele- mindegyik a nagyméltóságú írnak, ■ és ki tudja még, lett címezve. Emberi sorsok iözben. egyet, amelyet a „Főméltó- mes Uramnak“ címezte 1926- lakos. Beszéljen a levél. ményt a csatolt községi bi­zonyítványok igazolják. Ezen szándékában azonban meg­akadályozta azon körülmény, hogy az ország nehéz hely­zete a világháború idején őt is hadba szólította és ennek folyamán 1918. évi június hó 15-én Seiga (Olaszország) köz­ségnél hazájáért hősi halált halt. Én, ki az ide csatolt orvo­si bizonyítványok szerint elő­rehaladott tuberkulózisban szenvedek, nem tudom mely időpontban fejezem be a földi életet, s akkor gyer­mekem árván maradva, mint törvényes gyermek inkább nyerne segítséget és pártfo­gást a nemesen érző embe­rektől, mint ha törvénytelen születésűként maradna tel­jes árvaságra és csak mint törvényes gyermek vehető fel és helyezhető el árvaház­ban is. E gyermekem a fent elő- adoctaá szerint uiólagos há­zasság által atyjának tialaia folytan lorvényesítnető nem leven, Főmcitóságú Kor­mányzó L)r legfelsőbb ke­gyeimé az egyedüli lehető­se" hogy gyermekünk tör­vényessé lehessen, s szülői bűnéért ne hordja magán a törvénytelenség holtig tartó bélyegét. Mielőtt tehát bekövetkez­nék azon eset, hogy gyerme­kem teljes árvaságra jutna, mint t. és t. gyámja tekin­tettel azon körülményre, hogy a törvényesítés utóla­gos házasság által néhai Bol­dog Imrének atyjának a há­borúban történt eleste miatt be nem következhetett, az elhaltnak a haza érdekében tett szolgálataiért és hősi ha­lálára tekintettel hátraha­gyott gyermekének törvénye- sítésért a legalázatosabban kérelmezni bátorkodom. Fentebb előadottakat iga­zoló okiratokat, valamint né­hai Boldog Imre, és az én, gyermekem születési bizo­nyítványait A-H. alatt mel­lékelve Főméltóságú Kor­mányzó Űr nemesen ér­ző szivéhez esdekelve, kéré­semet legfőbb kegyébe ajánl­va, vagyok alázatos szolgája: Kurcz Gizella.” Maga helyett beszél a le­vél. De hozzá tartozik még az is, hogy a levelek egész halmaza között húzódott Kurcz Erzsébet törvényesítési ügye. Elrendelték a szemé­lyes meghallgatást, s a Ma­gyar Királyi igazságügyi mi­nisztertől érkezett levél ér­telmében „ ... csak akkor in- tézkedhetem, ha a folyamo­dó az iratok között levő ka­tonai haláleset helyett be­mutatja a szabályszerű ha­lotti anyakönyvi kivonatot és ha a folyamodó igazolja a törvényesíteni kért kiskorú állampolgárságát“. Érthető az anya aggodalma, hiszen már ő is vészes betegség­ben szenvedett. Gyermekéről gondoskodni kellett. Az ak­kori rendeletek értelmében csak törvényes gyermek he­lyezhető el az árvaházban is. S mennyi árva volt így. Ki törődött velük? Kinek volt az érdeke, hogy egy munkás, egy halott ember gyermekéről gondoskodjék? Senkinek! Fontosabb volt az alispán úrnak, a főszolgabí­ró úrnak, hogy telt legyen a pénztárcája, hogy egy-egy kér­vény elintézése után minél nagyobb vámot szedjen az ország kisemmizett emberei­től, a dolgozóktól. A szerencse annyi, hogy mindez már a múlté. S. L. cA I£(jatára to iu bhun krul aurai bátor kő doni...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom