Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)

1958-10-22 / 83. szám

1958. október 22. NÓGRÁDI NEPOJSÁG 3 A népi demokrácia szilárd és töretlenül haladunk kitűzött célunk felé (Folytatás a 2. oldalról.) zására is és a sportpályára is. Nem hiányzott Karancsla­pujtőn a kezdeményezés sem. Minden probléma megoldá­sában élenjárnak a kommu­nisták. Széleskörű társadalmi munkát szerveztek az új mű­velődési ház felépítésére. Ebben a munkában is részt- vett a' falu apraja-nagyja, a község és a párt vezetőivel az élen. Karcmcslapujtő hős község A falu kicsi, de az itt lakó emberek jobb jövőbe vetett hite, akarása nagy. Nehéz időkben fényesen bebizo­nyították ezt. Az októberi vihar végig- száguldott az országon és letépte a házak oromzatáról a vörös csillagokat, ketté­törte a vörös lobogót tartó zászlórudakat. Karancslapujtőn azonban szilárdan ottmaradt a pártház homlokzatán a csillag és a vörös zászló. Ebből a községből sugárzott ki az erő egész Nógrád me­ggyére. Az 1953-ban választott or­szággyűlés feloszlott és az idén lejár az 1954-ben vá­lasztott tanácsok megbízatása is. A magyar nép november 16-án az urnák elé járul, hogy újjáválassza az ország­gyűlést és a helyi államhata­lom szerveit. Hazánkban már régen el­dőlt az a kérdés, mit választ a dolgozó nép: növekvő jólétet, szabad és független hazát, terem­tő békét, egyszóval nép­hatalmat, szocializmust. Kifejezte ezt már népünk többízben, legutóbb akkor, amikor ránktámadt az ellen- forradalom. Népünk megvéd­te, . sőt tovább erősítette népi demokratikus hazánkat. Felsorakozott népünk a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány mögé. A népi demokratikus rend- szérben igen nagy szerepe van az országgyűlésnek, a tanácsnak, a választásoknak. Igaz, hogy a választásokat nem előzi meg. nem kíséri csinadratta, mint ahogyan a polgári pártok választási had­járatát, a kortesfogás, a lici­táló agvonigérgetés Ízléstelen­sége, valójában a szavazók fél­revezetése. A mostani választásnak történelmi jelentősége van A magyar nép végre jo­gaiban ül, hazájává lett szülőföldjén. Ez viszont azt jelenti, hogy a nép, a dol­gozók köztársaságának fel­nőtt, a jogokban és a köte­lességekben egyenlő polgárai ’kiválasztják maguk közül azokat a kommunistákat és pártonkívülieket akiket saját képviseletükre a legalkalma- •sabbaknak ítélnek. Ez az iga- 3zi demokrácia, a dolgozók de­mokráciája. A mostani választásunk kimagasló jelentőségét az adja meg, hogy betetőzi az ellenforradalom utáni konszolidációnak és al­kotmányos életünk helyre- állításának folyamatát. Történelmi jelentőségű a vá­lasztás azért is, mert a párt és kormány most áll végzett YhUTlbájával -az"egész nép'eté: hogy mégegyszer kérje a már annyiszor és annyi formá­ban megnyilvánult bizalmat A Szovjetunió mint hű barát mellettünk áll Helyes volt az ellenforra­dalmat követő gyors talpra- állás. melyben — jól tudjuk — elévülhetetlen része volt «a hatalmas Szovjetuniónak, •a többi önzetlen barátunk minden oldalú támogatásá­énak. Helyes volt és soha nem felejtjük el a nagy szovjet népnek azt az önzetlen segítséget, mellyel mellettünk állt a legnehezebb időkben.-A magyar nép a Szovjet­unió segítsége .nélkül talán vsaik hosszú, kegyetlen polgár- háborúval állíthatta volna helyre a proletárdiktatúra rendjét és nemzeti független- súgót. A szovjet nép segít­sége nélkül nem indíthattuk volna el egyhamar a ter­melést és elkerülhetetlenné vált volna a súlyos munka- nélküliség, az infláció, a gaz­dasági élet pangása, és sem­miképpen sem lett volna le­hetőség arra, hogy oly hir­telen növeljük a jólétet. A Szovjetunió fellépése mentette meg hazánkat attól, hogy háborús, ta­lán világháborús tűz­fészekké váljon. Helyes volt-e, hogy akkor dacoltunk a fegyverekkel és az uszító szóval, a hideggel, a sötétséggel, a közellátás za­varaival, a baljós kishitű­séggel? Igen, mindez helyes volt. S ha választ keresünk arra, miért sikeresebb, gyü­mölcsözőbb munkánk az el­lenforradalom óta, miért öve­zi növekvő bizalom az or­szág vezető pártját és a (kormányét, a válasz csak ez lehet: a párt és a kormány helyesen fejezte ki nemcsak lehetőségeinket, hanem a nép legjobbjainak vágyait, hazánk «érdekeit is. Volt mire építenünk, a felszabadulás óta eltelt idő­szak gazdag eredményeire, alapjaiban helyes politikájá­ra, dolgozó népünk öntudatá­ra. Üjjászerveztüik a szocialista forradalom erőit. Az ország­ban teljes a rend és a jog- biztonság, visszatértünk a tervszerű szocialista építés, az előrehaladás útjára. Népünk bizakodva vetheti tekintetét a jövőbe. A hároméves terv tovább viszi az életszínvonal emelkedésének, az ennek megfelelő iparfejlesztés­nek és agrárpolitikának a vonalát. Mint Kádár elvtárs­nak a minap tartott beszé­dében is örömmel értesül­hettünk róla, hogy jól vég­zett munkánk a tervezettnél nagyobb lépések megtételét teszi lehetővé a hároméves tervben. Rendezni fogjuk a nagycsaládosok, a nyugdíja­sok helyzetét és a lakáskér­dés területén is rendet te­remtünk. Ez csak növeli mun­kánk értelmét és a jövőbe vetett hitünket. Az eddig elért eredmé­nyeket és további cél­kitűzéseinket hagyjuk jó­vá, amikor választunk. Azokra szavazunk, akiknek vezetésével mindezt elértük és akikre ezért továbbra is rábízzuk szocialista államunk és helyi államhatalmunk ve­zetését. Ma, amikor felavatjuk a kaiancslapujtői művelődési házat, s átadjuk azt a dol­gozók nevelésének és szóra­kozásának, köszönetét kell mondanunk a pártnak és a kormánynak azért a segítsé­gért,amivel anyagilag hozzá­járult annak felépítéséhez. Hirdessék benne a proletár- diktatúra győzelmét! Kívá­nom a község minden egyes dolgozójának, hogy jó erőben, egészségben tanuljanak és szórakozzanak ebben az épü­letben! Kádár János: Nógrád megye dolgosói mindig a kommunista párt sásslaja mögött voltak A magam részéről is kö­szöntőm a gyűlés valamennyi résztvevőjét. Bányászokat, munkásokat, értelmiségi dol­gozókat, parasztembereket, fel­nőtt embereket, fiukat, lá­nyokat- és gyermekeket, — kezdte felszólalását Kádár János elvtárs. Ezután megkö­szönte a karancslapujtői dol­gozók meghívását, amely nem­csak néki. hanem egész csa­ládjának szólt. A továbbiak­ban elmondotta, hogyan ke­rült birtokába a filmvetítő gép, amelyet a karancslapuj­tői új művelődési otthonnak ajándékozott. Személyes bará­tok ajándéka ez a filmvetítő gép, nem másoké: Hruscsov elvtárséké. Majd így folytatta: — Azért ajándékozom Ka- rancslapujtőnek, mert ez egy olyan falu, ahol az ellenfor­radalmi felkelés egész idő­szaka alatt a vörös zászló ott volt a pártházon. Azt is mondották, hogy itt épül egy olyan kultúrház, amelyet az állam segít, azonkívül a köz­ség lakói is beledolgoznak. Tehát a saját akaratukból is segítenek. A vörös zászló nem csupán pártkérdés, hanem a nép életének kérdése Az időnként derültséggel fo­gadott bevezető után Kádár elvtárs annak a vörös zász­lónak a jelentőségéről be­szélt, amelyet a karancslapuj­tői kommunisták, becsületes dolgozók az ellenforradalom idején is a pártház tetején tartottak. Erről így szólt: — Mire gondol az ember, Ez volt az első gondolatom. De azért még hozzá gondol­tam azt is, hogy ha utána külső erővel, fegyveres erő­vel 1919-ben leverték ezt a proletárdiktatúrát, azért ezt a vörös zászlót őrizték az emberek. Budapesti munká­sok, nógrádi bányászok, Bé kés megyei parasztok. Pad­Kádár János elvtárs hozzászólását mondja ha ezt a vörös zászlót látja? Először is arra, hogy az em­beriség történetében legelő­ször orosz munkások és pa­rasztemberek tűzték ki ezt a vörös zászlót, úgy, hogy győ­zelmet arattak a régi világ urain, a cárokon, a földbirto­kosokon, a kincstári hivatal­nokokon és megteremtették a világon először azt az államot, amelyet úgy hívnak, hogy Szovjetunió. De ami ebben a legszebb, 1 hogy a világon először azok az emberek, akik az élet ja­vait megtermelik, a munkás­emberek, a bányászemberek, a parasztok, elhatározták, hogy saját sorsukat a ma­guk kezébe veszik, a régi urakat elkergetik és felépítik a saját világukat, a szocia­lista társadalmat. (Nagy taps.) — ök győztek 1917-ben és ez egy nagyon nagy dolog volt. De én magam is. mint kommunista, és úgy is mint magyar kommunista, nagyon nagyon büszke vagyok arra, hogy a világ összes népei kö­zül az orosz munkások és parasztok után elsőként 1919-ben a magyar mun­kások és a magyar pa­rasztok emelték fel ezt a vörös zászlót és első­nek az oroszok után meg­teremtették a munkások és parasztok államát, az 1919-es Tanácsköztársa­ságot. láson, pincében rejtegették ezt a zászlót 25 éven keresztül és az eszméért 25 éven ke­resztül harcoltak. És amikor eljöttek szovjet testvéreink 45-ben és segítettek, hogy megszabaduljunk a hitlerista fasisztáktól, meg a saját gróf­jainktól, gyárosainktól, akkor ez a zászló a pincékből ismét a háztetők ormára került. És amikor 1945 ben harci vá­lasztásban voltunk, amikor már világos volt, hogy nem lehet a régi világot folytatni — választani kellett: kapita­lizmus vagy szocializmus le­gyen. — Ebben az időszakban a Nógrád megyei nép a munkások a parasztok és az értelmiségnek a tisz­tességes fele a vörös zász­ló mellett volt. Már 1945-ben is, 1947-ben is, mert amikor az egész or­szágban a kisgazdapártiak összeszedtek maguknak kb. vagy 60 százalékot a szava­zatokból, azért a Nógrád me­gyeieknél, ők akkor is kisebb­ségben maradtak. A lényeg az, hogy az emberek, a kom­munista párt zászlaja mögött voltak. És nem is csak párt­kérdés ez. Ez a nép életének a kérdése volt. Hogy hát tény­leg mit akarunk? Kapitaliz­must akarunk, .vagy szocia­lizmust? És a nógrádiak a szocializmus mellett voltak akkor is, a harci időkben is. A szocializmust többé leverni nem lehet ahogy vitték még tíz napig, akkor eltemetik a Magyar Népköztársaságot. No most, hogy ilyen nehéz helyzetbe, itt helyileg. Karancslapujtőn a vörös zászló végig fönn le­begett, ez nagy dolog volt. Még akkor is, hogy ha ezt csak 50 ember csinálta. Mert ez egy jelkép volt, hogy itt az emberek a szocializmus mellett vannak. (Taps.) Ami pedig a szocializmust illeti, a szocializmust le­verni többé nem lehet. (Nagy taps.) A szocializmus építése közben előfordult né­hány hiba, ezt meg kell mon­dani. A tervek néha nem úgy sikerültek, ahogy kellett vol­na. Az emberekkel is néha nem úgy beszéltek, ahogy kellett volna. Voltak hibák. Jobb lett volna, ha nem lettek vol­na ezek. De azért azt mondom, hogy a legrosz- szabb szocializmus is jobb, mint a legjobb ka­pitalizmus. (Derültség, taps) Mert a ka­pitalizmus ha legjobb is, azt jelenti, hogy csak néhány tízezer embernek ad jólétet. És a többinek pedig hallgass a neve. Aztán a kapitaliz­mushoz hozzátartozik az is, hogy időnként indít egy há­borút, mert a gyáros is akar egy kis hasznot és egyre többet akar. A szocializmus pedig amellett van, hogy az emberek dolgozzanak, alkos­sanak, hogy béke legyen és amit alkotnak az az övék legyen. Ez még emelett a hibák mellett is jobb, mint a kapitalizmus. És ezt az emberek tudják. Például 1956-ban, aki a szocializmus ellen támadt, az nem mondta, hogy: kérem szépen én amellett vagyok, hogy a földbirtokosok és a gyárosok legyenek újra az urak. Nem mondhatta. Hát miért nem mondhatta? Azért, mert ma már nem lehet a nép elé állni ilyen dolgokkal. A szocializmus máma a nép tömegeiben erősebb már annál, hogy ilyen föld és gyár visszajutta­tással elébük lehessen ál- ni. — Kilencszázmillió ember építi a szocializmust az egész világon. És ahogy mink itt ma együtt állunk magyarok, lehet, hogy ugyanezen a va­sárnapon tőlünk 14 ezer kilo­méterre Koreában, vagy Kí­nában együtt állnak a kínai, vagy koreai dolgozók. És azok is a szocializmus mellett van­nak. Meg mi is a szocializ­mus mellett vagyunk. — Hát az létezik, mint ahogy Vörösmarthy, a nagy magyar költő mondja: „ az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért." Ez igaz a szocializmusban is. Mert a szocializmusnak nemcsak Ma­gyarországon vannak hívei, meg a Szovjetunióban, meg Kínában! A szocializmusnak vannak hívei Brazíliában is, meg az Egyesült Államokban is és mindenütt. Hát az nem lehet, hogy a dolgozó nép ne legyen erősebb, mint az a néhány tízezer, akiknek a jobblét csak úgy lehet, ha a nép nyomorog és tudatlan­ságban él. Mi, munkások és parasztok azt mondjuk: élhe­tünk kulturált életben is, jó­létben is. ha az egykori gyá­rosok és leszármazottai is ott élnek velünk. De ők mit mondanak: nem tudnak ma­guknak jólétet élképzelni, hogy a munkásoknak és pa­rasztoknak is jó legyen, meg a bányásznak is. Hát miért van ez? Mert ha van egy tízezer holdas földbirtokos, annak az a törvénye, hogy azon a földön 5 ezer parasztnak, rabszolgának kell lenni. És ha van öt bányabáró, akik nagyszerűen élnek, an­nak az a törvénye, hogy 50 ezer bányásznak kell lenni, akik rabszolgaként élnek. A mi életünk törvénye egészen más. És ez a jólétnek az útja. Mi szeretnénk n saját hazánkat meghódítani és gyönyörűvé tenni A békéről és háborúról szólva Kádár elvtárs így be­szélt : — Szeretném megmondani, hogy itt tulajdonképpen két erő küzd egymással. Hát van­nak nyugaton, Amerikában, Angliában és más országban olyan emberek, akiknek a vagyona abból áll, hogy részvényük van a hadianyag gyárban. Ezeknek ebből áll a vagyonuk! Ezek az emberek olyan helyzetben vannak, hogy ha a nemzetközi hely­zet rendbejön, akkor az agyú a kutyának sem kell. Rész­vényük ára leszáll egy tize­dére, vagy a nullára és ők kétségbe lennének esve. Tehát ezek az emberek azért vannak, hogy há­ború legyen, vagy' leg­alábbis amellett vannak, (Folytatás a 4. oldalon.) A délutáni műsorból: ejtő­ernyős ugrás levegőben... ...földön azt mondták, meg akarják javítani a szocializmust. De a hátuk mögött Mindszenthy volt! Mindszenthy mögött pe­dig az amerikai külügymi­niszter, Dulles állt. És ha úgy viszik tovább, mint Kádár elvtárs ezután az 1956-os ellenforradalmi idő­szakról szólott. — Az ellenforradalmi tá­madás alatt mit akartak ők, a támadók. Előretolták Nagy Imrét és a többieket, akik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom