Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)

1958-10-11 / 80. szám

4 NÖBRÁDI NÜPOJEUC 1958. október 11. Nagy a sürgés-forgás a földművesszövetkezet udva­rán. Az udvar egyik részé­ben fürge kezek feszítik a drótokat, amelyekre hatalmas szőlőfürtöket akasztgatnak. Az egyik teremben Kállai Berci népi zenekara húzza de még nem a talp alá valót, csak hangolnak. Jelmezes ala­kok sietnek egyik helyiségből a másikba. Szóba sem ál1, ve­lem senki. Ijedten ugrok félre, amikor elcsattog mellettem néhány felpántlikázott magyaros ru­hába öltözött lovas. Hát itt bizony szüreti felvonulásra készülnek a fiatalok. S ez a bábeli zűrzavar rö­videsen elcsitul. Sorokba rendeződnek a fiatalok. A zászlós vezérlovas után még vagy 8—9 díszes magyarruhás lovas haladt közrefogva egy vadnyugati cowboyt. A magyarruhás lányok or­cán játszik az őszi napsu­gár. Hatalmas szőlőkoszorúi tartanak vállukon a lányok, fiúk. Utánuk sorakoznak a csőszök és a csőszlányok; bi­zony a szőlőre vigyázni kell, mert könnyen „meglopják”. Kivonul bíró uram is egész háza népével. Négy ökrös sze­kér húzza a hatalmas szőlős kádakat, s a dústermésű bí­rócsalád a kocsin szorongott a kádakban. Izzadt a kövér kisbíró. Neki nagy szerep ju­tott. Minden utcasarkon dop- pergés kíséretében felolvasta a bírói hirdetményeket. Szüreti bál S mi jött ezután? Ámult a sokaság. Tarka jelmezes tö­meg. Huszárlányok és huszár­fiúk. Múlt századbeli ruhák­ba öltözött udvarhölgyek. Szinte megelevenedett a tör­ténelem. Egy nagyhasú basa háremhölgyei kíséretében uta­zott. Jancsi bohóc felpántli­kázott fülesen lovagolt, egy medve cammogott a tömeg­ben. Halál kománk látványa sok kisgyermek szívét dobog­tatta meg. Magyar Lacika is elsírta magát, s az édesanyja mögé bújt, mikor meglátta. Csinos cigánylányok festői viseletben jósoltak a fiatal­embereknek, árulták a hagyo­mányos fakanalat. A három bohóc, Hosszúfe­jű, Kerekfejű és Tompafejű grimaszai kacagtatták a néző­ket. A tarka színes tömeg vé­gigjárta a községet. A kísé­rők és nézők sokasága kaca­gott a kisbíró hirdetményein. — Azzal a kérdéssel fordul a mozilátogató közönség a gépállomás igazgatóságához, hogy minden mozielőadás al­kalmával legalább öt trakto­rost állítsanak a mozi elé, az előadás színvonala érde­kében. .. Szó volt . Kis Józsefről, aki elvesztette műemlék pénztár­cáját, felhívást tettek közzé az agglegények klubjáról. Sok-sok vidám és csípős hir­detést olvasott jel hatalmas kacagás közepette. Ment a menet, vidámságot és kacagást árasztottak a Qtutji/ sikert aratott a Qúmőj vítítc — A Déryné Színház Baglyasalján Több, mint 300 ember örült és könnyezett azon az estén, midőn lepergett előt­tünk a János vitéz c. három felvonásos daljáték. Fő mondanivalója: Az el­nyomott dolgozó nép fel- emelkedési vágyát tükrözi. Főhőse egy paraszt legény, méghozzá talált gyerek, aki kiküzdi magának es szerelme­sének a felemelkedést. A festői táj szép hátteret ad a fiatalok szerelmének, boldogságának. Mester István megnyerő kedves modorával, lágy ked­ves hangjával testesíti meg a János vitézt. Nagyon meg­nyerte a közönség tetszését. Zsámbóki Erika. Jlujrka alakí­tásával hálás szerephez ju­tott. Részvétet keltett az em­berek szívében. A régi elnyo­mott réteg és a kizsákmányo­ló urak elevenedtek meg előt­tünk Iluska és a gonosz mos­toha személyében. Az idő és a hangulat válto­zását a tájfestés remekül ér­zékelteti. Megjelenik a me­sére emlékeztető gonosz mos­toha személyében Ács Ró­zsi. Iluska sorsa itt valóban világossá válik előt­tünk. Bár a legjobban ját­szó szeplők egyike szerepét* a reális valóságnak megfele­lően játsza, mégis kegyetlen­ségével, csúfságával ellen­szenvet vált ki a nézők kö­réből és méginkább megnyeri tetszésünket a nyáj bátor őrzője. A gonosz mostoha, aki a fiatalok pusztulását akarja, aki halálba kergeti Iluskát, élethűen és igen nagy tehet­séggel játszotta meg szerepét. A vándorolni készülő János vitézt Bagó kíséri egyedül hosszú, keserű útjára. Érde­kes jelleme. Bár a szíve fáj Iluskáért, mégis nemes szíve arra készteti, hogy ba­rátja mellé álljon és annak segítségére legyen. A második felvonásban a francia királyt igen hűen áb­rázolta Lénárd Béla. Az együgyű, hibbantnak •látszó király valóban azokat az embereket mutatja be, akik nem tudnak önmaguk parancsolni, az udvar be­folyása alatt állnak. Nevetsé­gessé válik, derűt, majd har­sogó kacagást váltva l'i a kö­zönségből. Különösen nevetséges volt a strázsa mester komikus szi­kár alakja Patay József alak­jában, aki nevetségessé teszi a királyt azáltal, hogy ő pa­rancsol neki. Nem lehet elfeledkezni a zenekarról sem. Urbán Vidor vezetésével az egész darabot művésziebbé emelte. Kidolgozott remek összjá- tékkal kedvessé és felejthe­tetlenné tették számunkra ezt az estét. Nagy sikert aratott tehát a János vitéz. A darabot a színház legkö­zelebb október 11-én Diósje- nőn, 13-án Nagyorosziban mu­tatja be.-V. J.­fiatalok. Az utcán hömpöly­gőit a tarka forgatag, s las­san az estébe hajlott a nap, amikor visszaérkeztek a szö­vetkezet udvarára. Míg elült a felvonulás zaja, a szövetkezeti tánczenekar szórakoztatta a tömegei. A nézők, a jelmezesek táncra perdültek, vidám látvány volt mikor egy medve jelmezes fiatal egy magyarruhás kis­lánnyal táncolt. Este fél hétkor megkezdő­dött a szüreti bál. Éber csősz­lányok vigyáztak a felagga­tott ,csábító szőlőfürtökre. A vidám forgatagból felnyúlt néha egy-egy kéz, volt olyan, aki nem bírt ellenállni a szőlő csábításának, no meg ügyes is akart lenni, s lesza­kított egy-egy szőlőfürtöt. A szemfüles csőszlányok ott ter­mettek és vitték a bűnöst a bíró elé, aki kirótta rá a meg­érdemelt büntetést. Ilyenkor a pénztárca bánta az ügyet­lenkedést, mert a bűnösnek be kellett fizetni az 5—10 fo­rint büntetést. Nőtt a jókedv, mint a meg­áradt folyó. Éjfél felé izga­tottan várta mindenki, vajon kié lesz, ki nyeri meg a két szőlőkoszorút. Dobpergés köz­ben hirdették ki a két nyerő­számot, s nagy volt az ál- mélkodás, mikor Vida György és Vida László jelentkezeit, hogy átvegyék a becses nye­reményt. Világos virradatig tartott ez a szép hagyományos szü­retibál. Jól szórakoztak a pásztói fiatalok, elmondhat­ják a KISZ-vezetők. , jó mulatság volt”. Ez Új könyvekről I Cs. Szentgróti István: Krúdy Gyula: Aranykéz utcai szép napok.; Álmok, látomások, különle-| ges szerelmek könyve ez a kö­tet. Az író kedvencei színpom­pás, mesés világból, álomszerű, ködből lépnek itt elénk, sí úgy tűnnek el, vagy jönnek! vissza, akár a garabonciás! diák. Jobbára szomorú. sérült,; szerelemrevágyó emberek nosztalgiák, érzések rabjai,1 alakjukat melankolikus báj, s szomorkás derű lengi körülj Szép kiállításban a Szépiro-: dalmi Könyvkiadó jelentette} meg. Őszi s- Sárga levél... őszi rózsa, \Gyere babám, búcsúzára... ’ Add a kezed, hadd szorítsam, Ajakadat hadd csókoljam ... ’Zeng az ének, muzsikálnak, ? Elmegyek én katonának. , Csillag fénylik majd mellemen, iS csillogni fog a fegyverem! t&z&a Elfelejted a világot, A ruhámat ha meglátod! Büszke harcos lesz belőlem, Jó hírt hallasz majd felőlem, S míg haza nem jövök hozzád, Őrizd ezt az őszirózsát... Gyere babám, búcsúzóra, El kell menni, itt az óra... Hasznos ötlet Okos elgondolás megvaló­sítását kezdte meg a Salgó­tarjáni Általános Gimnázium kedden délután. Az osztály- főnöki órákon a tanács veze­tői ismertetik a tanulókkal a tanácsok felépítéséit, rendsze­rét, feladatát és a választá­sok kérdését. Az első előadást, amelyet Berkes József elvtárs a Sal­gótarjáni Városi Tanács tit­kára tartott várakozással és élénk érdeklődéssel fogadták a fiatalok. A tanácsokkal és a választásokkal kapcsolatos tárgykör ismertetése után a tanulók kérdéseiket intéztek az előadóhoz. Érdeklődtek a fiatalok az országgyűlési képviselő mun­kája. a tanácselnök hatáskö­re, a tanács és az üzemek kapcsolata, a tanácstag visz- szahívhatósága stb. iránt. Lepecsételt könyvtár Végeredményben helyes elképzeléstől vezettetve akarták egyesíteni a község két könyvtárát. Csakhogy egy kis szépséghibával tör­tént a végrehajtás. Van ugyan­is Vanyarc községnek egy igen szép — Madách nevét viselő — kultúrotthona. A kultúrotthonnak könyvtára, a községben van egy külön iskolai könyvtár is. Nos, ezt a kettőt akarták egyesíteni. A pásztói járási könyvtá­ros már át is akarta vétet­ni az iskolai könyvtár veze­tőjével a kultúrotthon anya­gát, amikor kiderült. hogy a kultúrotthonban nem vi­gyáztak a drága könyvekre. Nedves szobába helyezték, a könyvek emiatt penészesek lettek és porosak és nagy többsége olyan szakadozott, hogy jóizlésű ember ezerszer meggondolja kezébe vegyen akár egyet is belőlük. Emel­lett hiánya is volt a könyv­tárnak. Az iskolai könyvtár veze­tője ezekután — teljesen ért­hetően — nem vette át az anyagot, — elvégre nem akar ráfizetni a dologra. Nem vet­te át és a járási könyvtáros úgy „oldotta meg” a dolgot, hogy lepecsételte a könyves­szekrényt. Azóta már körül­belül egy hónap teli el, de a járási könyvtáros a múlt­bét végéig sem intézkedett, hogy a könyvtár ügyeit ren­dezzék, hogy újra fez olva­sók rendelkezésére álljon. Azt hisszük, nem lenne helyes, ha a pásztói járási könyvtáros még egy hónapig várna egyébként helyes el­képzelése megvalósításával. Úi orvosok érkeznek megyénkbe Ki ne hallott volna már olyan panaszt, annak —r—s— 1 ellenére, hogy a felszabadu­jÉrdemes megjegyezni Hazánkban 1938-ban 410, tavaly 1957-ben pedig már 4152 volt a 'filmszínházak száma. Amíg 1938-ban 11,5 millió, addig 1957-ben 133 millió volt a 'mozilátogatók száma. * 1958. első felében megyénk­be 712 lakás épült állami erőből, állami támogatással es magánerőből. Ennek az adatnak külön érdekessége, hogy az ország 19 megyéje közül ettől töob lakás csak három megyében készült el, a magánerőből történt épít­kezéseknél pedig csak két megye előzte meg Nógrádot. lás óta közel 60 százalékkal több orvos van megyénkben, még is kevés? Sőt, az utób­bi években már minden 10 000 lakosra csaknem 8 orvos jutott, a lakosság még is kevesneik találta az orvos ellátást. A dolgozók jobb egészség- ügyi ellátottságát figyelembe veve egyre nagyobb gondot fordítanak arra, ihogy több orvos kerüljön a kórházakba, körzeti és falusi rendelőkbe, eljussanak az orvosok fal­vakba, városokba egyaránt. Ennek a fáradozásnak újabb eredményei jelentkeznek. A megyei tanácson nyert érte­sülés szerint a közel jövőben töob olyan körzeti orvosi ál­lást töltenek be, amelyek a lakosság szempontjából fel­tétlen szükségesek. Még eb­ben az évben 34 új orvos ér­kezik megyénkbe. Legtöbb­jük kórházban nyer elhelye­zést, ae be tórák a négy sal- gotarjani eddig üres Körzeti orvosi állást, só’t körzeti or­voshoz jutnak a somoskő- újfaiusiak és a nagybátonyi- ak is. Megyénkben ezzel jelentős lépést teszünk előre a beteg­ellátás terén, lényegesen ja­vul dolgozóink egészségügyi ellátása. KiKjnt-ett-ék a filmszakma legjobb dolgozóit­Szerdán délelőtt bensőséges ünnepségre gyűltek össze me­gyénk filmszínházainak ve­zetői és dolgozói, hogy meg­emlékezzenek a filmipar álla­mosításának tíz éves évfordu­lójáról. A megemlékező beszé­det Németh László elvtárs, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője tartotta. Rövid áttekintést adott a fel- szabadulás óta elért eredmé­nyekről, a filmművészet fej­lődéséről, külön az államosí­tás óta elért eredményekről. A számszerű fejlődésről be­szélve megemlítette, hogy míg 1938-ban 11 mozi műkö­dött a megyében, ez a szám 1957-ben 137-re emelkedett. És ami nem kevésbé sokat mond az emberek kultúra- és filmszeretéről, megyénkben jelenleg 26 mozi épül társa­dalmi munkában. Az előadó elismeréssel szó­lott a megye filmszínházai dolgozóinak és vezetőinek munkájáról, majd végezetül a moziüzemi vállalat vezetője okleveleket, kitüntetéseket és pénzjutalmakat osztott ki a legjobb moziüzemi dolgozók között. Gondolatok munkásokról, tsz-ekről, jövőnkről meg a választásról TZ- öztudomású, hogy dol- gozó parasztjainkat az utóbbi hónapokban ismét erő­teljesen foglalkoztatja a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése, a nagyüzemi gazda­ságok megteremtése. S nem­csak a falut, a várost is, a munkásosztályt is. Ahogyan az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztok számára, úgy a munkásosztálynak és a további fejlődés szempontjá­ból életkérdés, hogy a szocia­lizmus a falun is teljes szé­lességben utat törjön, magá­nak, s belátható időn belül győzedelmeskedjen. Nem le­het kétséges, hogy azt a har­cot, amely a tsz-imozgalom si­keréért folyik — csakúgy, mint építésünk más felada­tainak megoldását — a mun­kásosztály vezetésével oldja meg egész népünk. A feladat kettős, de egy­séges célt szolgál: tovább erősíteni, fejleszteni a meg­lévő fcsz-eket, állandóan is­mertetve eredményeiket, más­részt munkálkodni a szám­szerű fejlődésen, megnyerni minél több, földdel rendel­kező dolgozó parasztot a tár­sas, nagyüzemi gazdálkodás­nak. amikor e kérdés kap- csán a munkásosztály vezető szerepéről, tennivaló­iról és felelősségéről beszé­lünk, akikor ezt nemcsak úgy általában, személytelenül kell értelmezni. Igaz az, hogy a hatalom birtoklásából adódó­an a munkások legjobbjai foglalják el a politikai, gaz­dasági és kulturális élet kulcspozícióit. vezető helyeit. ■ Igaz az, hogy a munkásosz­tály rengeteg gépet, műtrá­gyát, felszereléseket — s nem utolsó sorban szakembe­reket — küld a falu támo­gatására. Igaz az, hogy még hosszú sorokban lehetne ar­ról írni, milyen segítséget nyújt különböző vonatkozá­sokban a munkásosztály a falunak. De megyénkben is több pél­da igazolja yhogy ez még nem minden, nem elégséges. Mert miről van szó? Az em­berekről, az egyes vezetők­ről — legyenek a szocialista átépítés bármely területén — akiknek kivétel nélkül meg­van a feladatuk ebben a inagy munkéban. Talán most kezdjük ezeket felsorolni? Nem hisszük, hogy sokra mennénk vele. Helyesebb lesz néhány olyan gondola­tot elemezni, amely hozzá­segít ahhoz, hogy minél több- ember álljon ki meggyőző- désesl a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése mellett. 17 gy panasz kapcsán nem •*-J régen egyik községben jártunk. A panaszos véleménye, mint hamarosan kiderült, nem volt reális, az egyéni számítás túl sok vonását vi­selte magán. Hanem az, ahogy ott némely vezető elv- társ elsősorban a bányaüzem­nél az elintézés módját vél­te, azzal — enyhén szólva — nem lehet egyetérteni. Valahogy úgy fogalmazták meg a dolgot, hogy az illető lépjen be a tsz-be, akkor majd meglátjuk mit tehetünk az érdekébe. Más alkalom­mal, a szocialista átszerve­zés nehézségeiről szólva nem egy vezető beosztásban lévő eívtárs hallatott olyan hango­kat, hogy „mit gondolnak egyesek, Io,g az menni ad­minisztratív intézkedések nél­kül’'? E két példa nyomán nyilván sokakban felötlik a gondolat, hogy itt nincs egyébről szó, mint a lenini önkéntesség megsértéséről. De megelégedhetünk^ eny- nyiiiVel? Szó sincs róla. Az önkéntesség elvét nem fo­gadhatja el csiak úgy álta­lában a munkásosztály, ha­nem minden vezető elsőrendű kötelessége is, hogy a leg­messzebbmenőkig a gyakor­latban meg is valósítsa. i]| e találkozunk megyénkben ennek a fordítottjával is. Ezt a gya­korlatot valahogy így lehet­ne összegezni: „megy az majd nélkülem is, idővel előrejut magától is az ügy.” Vagyis, hagyjuk magára, majd lesz valahogy. Hivatalosan ezt úgy fogalmazzák meg, hogy a spontanitás érvényesül a munkában. Még vannak jócs­kán vezetők, akiknek a munkásosztály politikáját kel­lene képviselniük, ebben a kérdésben is. de csak fél­szívvel állnak a dolognak. Ma már egyre több példa igazolja, hogy ahol teljes lendülettel végzik a munkát, ott szembetűnően jelentkez­nek az eredmények. Ha va­lahol elengedhetetlen, akkor itt első rendű követelmény, hogy a szavak és a tettek egybeessenek. Ebben a kér­désbein különös nagy súlya, jelentősége van annak, hogy minden vezető, aki a mun­kásosztály, a dolgozó nép bi­zalmából tőit be vezető posz­tot egynyomon beszéljen és cselekedjen. S ez ad választ az előbbi fejtegetésre is: a mezőgazdaság szocialista át­szervezésé nemcsak úgy ál­talában a munkásosztály nagy feladata, hanem min­den eg vés munkástól .vezető­től nyíltságot .határozottsá­got. felelősséget és ha kell személyes példamutatást is követel. I-» ersze hiba lenne azt gondolni, hogy az egész szocialista átszervezés­ben csak a munkásosztály­nak van felelőssége. Ez a kérdés nemcsak egy osztály ügye, hanem az egész tár­sadalomé, s főleg a dolgozó parasztoké. Nálunk elég gyak­ran hangoztatják, hogy nép­gazdaságunk nem állhat .tar­tóson fél lábbal — az ipar­ban — a Szocializmusban, másik lábával — a mező­gazdaságban — túlnyomó többségében a kisáruterme- lés talaján. De menjünk eggyel tovább! Vajon állhat-e sokáig maga az egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt is íéllábbial a szocializmusban, féllábbal meg a nadrágszíj parcellán. Reális meggondo­lás, a tények alapján elkép­zelhető-e, hogy a falu élvez­ze mindazt, amit népi de­mokratikus államunk nyújt számára, de hozzájárulása a közös, a társadalmi gazdál­kodáshoz ezzel közel sincs arányban? Ma a dolgozó pa­raszt nyugodtan dolgozhatja meg földjét .biztosan és jó áron értékesítheti termékeit. Nem mindennapi kenyér elő­teremtése legnagyobb gondja, hanem az új ház, új bútor, a megnövekedett kulturális

Next

/
Oldalképek
Tartalom