Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)

1958-10-11 / 80. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! nógrádi Népujsá AX MSZMP NÖGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM. 80. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1958. OKTÓBER 11. néldául körülbelül 25 millió őrintos költséggel korszer .'i- iítik a Salgótarjáni Acéláru­gyár hideghengermű üzemét. \y., hogy 1955—61 között ál­lamunk 22,5 millió forintot lordít a Salgótarjáni Üveg­gyár fejlesztésére. Az hogy L 958-ban és a hároméves terv iovábbi éveiben új bányák nyílnak majd meg, számos torszerűsítést hajtanak majd végre. Az, hogy jobbak lesz­nek az utak, a vasútak. Az, hogy új gyár épül Zagyva- pálfalván és megyei kórház Salgótarjánban. Az előrehaladás sikerei azonban nemcsak a jóleső érzésre adnak okot, de fele­lősséggel is járnak. Mert nézzünk csak egy néhány példát a dolog másik oldalá­ról. Többek között nem lehe­tünk elégedettek a termelé­kenység alakulásával. Csök­kent a termelékenység az építőiparban, a tűzhelygyár­ban az acélárugyárban, meg­közelítően sem kielégítő a helyiiparban. Mind a két üveggyárban és a tűzhely­gyárban növekedett a selejt- kár. Nem sikerült megfele­lően érvényre juttatni a kor­mány takarékossági határo­zatát sem. És még egy pél­dát: az utóbbi hetekben le­zajlott műszaki aktíva-érte­kezletek arról tanúskodnak, hogy kétkézre való a teendő a műszaki-technikai színvo­nal emelésében. Lehet-e teljes fe élesség birtokában beszélni a mun­kásosztály élet- és munkakö­rülményeinek további javí­tásáról, vagy akárcsak annak megtartásáról, ha a termelés és a termelékenység növe­kedése nem kielégítő? Lehet-e jobb, olcsóbb, vá­lasztékosabb termékekkel el­látni a lakosságot, ha nő a selejtkár, nem javul megfe­lelően a minőség? Lehet-e versenyezni a tőkés világgal, s megállni helyün­ket a szocialista táboron be­lül, ha a műszak-technikai fejlődés elmarad nemcsak a világméretű, hanem a hazai követelmények mögött is? Világos, hogy nem lehet! Ebből a szempontból mesz- szemenően üdvözölni kell a Salgótarjáni Acélárugyár dol­gozóinak és a mizserfai bá­nyászok kezdeményezéseit, akik elsősorban a fenti fela­datokat állítva középpontba, versenyt kezdeményeztek no­vember 7-re és a választások tiszteletére. Ez a megmozdu­lás, a hozzájuk történő csat­lakozások, a munkások nagy­fokú felelősségérzetéről, po­litikai állásfoglalásáról tesz­nek tanúbizonyságot. Arról, hogy a gyárak, bányák, épít­kezések dolgozói felismerik: a választási küzdelem győztes kimenetelét már most is biz­tosítani kell a termelés front­jának újabb és újabb győ­zelmeivel. A szavazócédula alyan hitellevél, amelynek biztosítékai a munkások és az egész dolgozó nép kezében tannak. A munkások úgy akarják — és ha akarják, az úgy is lesz — hogy a szavazás tényét olyan termelési-gaz­dasági sikerekkel támasszák alá, amelyek alkalmasak arra, riogy kiinduló pontjai legye­nek újabb győzelmeknek. A munkások felelősségük tuda­tban vallják és gyakorolják, úgy kell győzelemre vinni a választás politikai harcát, hogy a gazdasági sikerekkel páro- ;ulva teremtsen szilárd ala­pot a szocialista építőmunka ovábbi gyors előrehaladásá- íoz. ÖLvceiítelték a bányászűk vállalását A bányaüzemek dolgozói­nak vállalása alapján elké­szült a Nógrádi Szénbányá­szati Tröszt felajánlása no­vember 7-e tiszteletére. En­nek alapján október 1 és november 7 között a szén- termelés önköltségét 0,5 szá­zalékkal csökkentik, az össz- üzemi teljesítményt 100,9, a kalóriatervet 100,6, a meny- nyiségi tervet 100,8 százalék­ra teljesítik bányáink. A ba­leseti gyakoriságnál 3 száza­lékos javulást érnek el. Bányászaink ezt is elha­tározták, hogy a munkaver­senyt tovább folytatják a vá­lasztások tiszteletére is. Hasznosítsuk a jól bevált módszereket — Beszélgetés a Hazafias Népfront megyei titkárával — Ma már megyénk valamennyi községében tartottak válasz­tási jelőlőgyűlésekeí. Hol or­szággyűlési képviselőt, hol megyei, vagy járási, avagy pedig községi tanácstagot je­löltek a dolgozók. Munkatársunk felkereste Marczinek István elvtársat, a Hazafias Népfront megyei titkárát és a jelőlőgyűlések tapasztalatairól, a Hazafias Népfront előtt álló feladatok­ról folytattak beszélgetést. — Mik jellemezték az eddig megtartott jelölőgyüléseket? — A jelőlőgyűlések október 2-án kezdődtek a megyében. Ezek ténylegesen eltérnek az előző évek választási jelölő­gyűléseitől. Először eltérnek abban, hogy maguk a válasz­tó polgárok is jobban érdek­lődnek a jelöltek iránt és különösen életüket, magatar­tásukat kutatják. Mindez na­gyon közvetlen légkörben, mondhatni, hogy egy-egy gyű­lés a legmelegebb, a legmeg- értőbb baráti hangnemben zajlik le, nyíltan mondanak véleményt. Különösen tapasz­talható volt ez az országgyű­lési képviselők és pótképvi­selők jelölésénél, anol min­denütt nagy érdeklődés jel­lemezte a gyűléseket. — Jellemző a mostani je­lölőgyűlésekre, hogy ha a választópolgárok helyeslik a jelölést, egyetértettek a jelölt személyével, mindjárt útrava- lót is adnak akár az ország- gyűlési képviselőknek, akár a tanácstagoknak. — Milyen tapasztalatokat nyúj­tott az eddig megtartott jelölö- gyűlés? — Megyénkben már befeje­ződtek az országgyűlési kép­viselőket, pótképviselőket és a megyei tanácstagokat jelölő gyűlések. Most éppen az a feladatunk, hogy ezekből le­vonjuk a tanulságokat, jót, rosszat összevetve, a tanács­tagi jelölőgyűléseket vigyük sikerre. A községekben ugyainis már most is vannak olyan tapasztalatok, hogy ellenállás mutatkozik a nők­kel szemben. Még találkoz­tunk olyan káros nézetek­kel, hogy a nő maradjon a főzőkanál mellett. Pedig a mi társadalmi rendszerünk az állami vezetésben is méltó helyet biztosít a nőknek. Ha­sonlóképpen találkoztunk el­lenállással a fiatalokkal szem­ben is. Éppen ezért meg kell értetni a választópolgárok­kal, hogy a mai fiatalságnak más a szerepe, mint a felsza­badulás előtti fiataloknak. Egy felszabadult fiatalságról van szó és helyet kell bizto­sítani az ifjúság * súlyának megfelelően az államvezetés­November 7-e és a választások tiszteletére Túlteljesítették az exporttervet a Salgótarjáni Acélárugyárban Több mint egy hónappal ezelőtt határozták el a Salgó­tarjáni Acélárugyár dolgozói, hogy november 7-e és a választások tiszteletére ver­senyt kezdeményeznek a gyárrészlegek között. A gyárrészlegek /közül különösen a vasöntöde, a gazdasági szerszámgyár és a huzalmű ért el figyelemre méltó eredményeket. Nag” gondot fordítottak a gyár dolgozói szeptember hónapban az export kiszállítási terv teljesítésére: 125.4 szá­zalékos az eredmény. III. negyedévi vonatkozásban pedig 110.5 százalékra tel­jesítették az exporttervet. Ezen belül kitűnnek a hu­zalmű dolgozói, akik az ex­portra ""ártott szeg tervét szeptemberben 24, a huzal tervét pedig 26.5 százalékkal teljesítették túl. Horganyzott huzalból terven felül 85 ton­nát "^ártottak és szállítot­tak ki. Az eredmények eléréséhez ■•’e: i kis mértékben járultak hozzá a brigádok és egyes dolgozók munkasikerei. Az acélöntődében például a martin-kemence három bri­gádja a kemence lelkiismere­tes kezelése nyomán elérte, hogy márciustól számítva 1681 adagot csapoltak nagy­javítás nélkül. Ilyen eredmény két év óta nem született az acélöntő­dében. Az elmúlt hetekben újabb muinkasikereket értek el a Zegyvapálfalvi Üveggyár új gyárrészlegének, a Zagyva II- nek. építői. A korszerű nyersanyag­tárolót például az ere­detileg vállalt október 15-e helyett már szep­tember 20-án átadták rendeltetésének. Az új vágó és csomagoló műhely épületének szerkeze­ti részét december 15-re kel­lene elkészíteni. Az építők azonban vállalták, hogy no­vember 7-e és a választások tiszteletére elkészítik. A népgazdaság szempont­jából nagyfontosságú új gyár­rész mielőbbi üzembehelye­hozatalával is támogatják. Ebben az esztendőben pél­dául J0.6 millió forint ér­tékű munkát irányoztak elő, azonban az építkezés vezetői és dolgozói ehhez meg 4.5 millió forintot vállaltak. Eb­ből az eltelt kilenc hónap során 11.2 milliót már tel­jesítettek. Az építkezés nagyságára egyébként jellemző, hogy ed­dig több mint 700 vagon különböző építőanyagot hasz­náltak fel. Az építők jó munkáját di­cséri a fentieken kívül az is, hogy mintegy három hónap alatt 750 000 forintos meg­takarítást értek el a korábban kidolgozott taka­rékossági intézkedési terv alapján. ben is. — Az a tény, hogy a jelölő­gyűlések eléggé látogatottak, aktívan bizonyítják, hogy a néptömegek helyeslik a párt­ós a kormány 23 hónap alatt elért eredményeit, s éppen a jelölőgyűléseken nyilvánítják ki azt, hogy a néptömegek ezt az utat akarják továbbra is követni. — Milyen feladat vár most a Hazafias Népfront bizottságokra? — A feladat nagy. A jelölő­gyűlések zöme még hátra van, hiszen a 9 országgyű­lési képviselő, 5 pótképviselő és a 70 megyei tanácstag mel­lett 3496 községi, 220 járási, és 175 városi tanácstagot vá­laszt megyénk lakossága. Ezért a Hazafias Népfront helyi dí- zottságainak most az lesz a feladatuk, hogy egyrészt meg­tárgyalják a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának választási felhívását, más­részt megbeszéljék azt, hogy a községekben a népfront­bizottságok hogyan indulja­nak harcba a választás sike­réért. — Mély felelóssegérzet keil, hogy vezessen bennünket majd a választási nagygyű-' lések megszervezésében is, ahol a nép vezetői szólnak majd a választópolgárokhoz. Elmondják majd, hogy az eddig megtett utunk milyen eredményekkel járt. elmond­ják az előttünk álló felada­tokat is. El kell érni, hogy ezek a választási nagygyűlé­sek a községek lakóinak egy­séges kiállását tükrözzék. — Különösen ebben a mun­kában kell hasznosítanunk az eddig jól bevált tapasztalato­kat. Ugyanis a pártszerveze­tek most már megtalálták a helyes együttműködés útját, a Hazafias Népfront, a tanácsi és egyéb más szervekkel. Ez az együttműködés pedig kell, hogy a választási nagygyű­lések alkalmával is tükröződ­jön.- A Hazafias Népfront köz­ségi, járási és megyei szer­vei nagy lelkesedéssel készül­nek a választásokra és bízva erőinkben, meg vagyunk győ­ződve arról, hogy a megye összes becsületes választó­polgára a Hazafias Népfront jelöltjeire adja le szavaza­tát, — fejezte be nyilatkoza­tát Marczinek elvtárs. A Széesényi Vegyesipari Válla lat új üzemtelepe. Ma már széles körben is­meretes az a megállapítás hogy népünk soha nem élt olyan jól, mint napjainkban. A munkásosztály, a bérből es fizetésből élők talán elsősor­ban érezték azokat a kétség kívül meglévő gazdaságpoli­tikai hibákat, amelyek az 1950—58 közötti időszak­ban - a szocialista • epito- munka minden sikere elle­nére is - rányomtak be ye- güket társadalmi elemükre. De volt és van erőnk a part vezette munkásosztály, amel. nyiltan feltárta ezeket a hi­bákat és megkezdte azonnali kijavításukat. S mindjárt elöljáróban hozzá kell tenni: a dolgozok élet- és munkakörülményei­nek az a gyors iavulf*®’ amely az ellenforradalom után bekövetkezett. lehetet­len lett volna 13 év nyai ,az 1945-56-os idők si­kerei nélkül. De itt nemesim politikai vívmányokról van szó! Arról, hogy a politikai győzelmek nyomán a gazda­sági és kulturális életnek is meg voltak a maguk mara­dandó alkotásai. A dolgozc nép és elsősorban a munkás­osztály két keze munkáját számos olyan alkotás dicsére amelyek nélkül a nepjolet emelkedése megközelítően sem lehetett volna olyan gyorsütemű. Igaz hogy sokat dolgoz­tunk, de magunknak! A te­tt vek és adatok teljes súlyúk­kal bizonyítják azt. CsaK a- ellenforradalom előtti eveK- hez viszonyítva a bérből es fizetésből élők keresete mint­egy 15—25 százalékkal, a bá­nyászoké pedig - a kül°n megbecsülés jeléül - _ir’neí2 ettől is nagyobb mértekben emelkedett. De menjünk to­vább: 1938-ban például az ország lakosságának 31 sza- zaléka részesült társadalom- biztosításban, jelenleg 62 szá­zaléka. Amíg 1949-ben álla­munk erre a célra 2 nMUiard forintot fordított, addig 1957- re az ilyenirányú kiadások közel négyszeresére emelked­tek Közel háromszorosára emelkedett 1938-57 között az általános iskola _ VIII. osztá­lyának megfelelő képzettsé­gét szerző fiatalok szama. Nem érdektelen megjegyezni, hogy csak Salgótarjánban minden negyedik embernek van rádiója. És a sok közül még egyet, ami - ahogy mon­dani szokták - nincs a fi­zetési borítékban: államunk évente 2,5 milliárd forintot fordít a dolgozók üzemi ét­keztetésére. Ez a költség csaic a Nógrádi Szénbányászát Trösztnél évente 3,5-4 millió forint. Ami pedig a lakásépítést illeti, az bizony szinte viha- ros gyorsasággal haladt előre annak ellenére, hogy meg bőven vannak gondjamk. Le nincs okunk szégyenkezesre! Állami erőből csak Salgótar­jánban a felszabadu’ás óta 80 millió forintot is megna- ladó értékben 1120 lakas épült. Ebben az evben újabb 128 jövőre 110 és 1960-ban pedig 89 lakás épül majd ál­lami erőből. A szénmedence bányászai 1 296 állami lakast kaptak a BSH keretében pe­dig 4b4 új családi otthon épült. S mindezekben még nincs benne a magánépítke­zés. De csak az jelzi-e a mun­kásosztály jobb élet- és mun­kakörülményeit, amit a bo­rítékban, vagv azon kívül, de általában közvetlenül és gyorsan kézhez kapnak a dolgozók? Nem! Az is, hogy Kisterenyén a bányászok napi étkeztetését új látja el. konyha A mizserfai bányászok kultúrotthonának egyik részlete. A Zagyva II építőinek újabb munkasikerei zését az illetékes szervek a beruházási tervek előbbre- I ■ ■ Már a jövő évi zárszámadásra is gondolnak A pilínyi Dózsa Termelő- szövetkezet is, mint megyénk termelőszövetkezeteinek nagy ........ ; ré sze foglalkozik a jövő biz­tosabb alapjainak lerakásá­val, mert tudják anélkül nerr növelhető sem a munkaegy­ség értéke, sem a közös gaz­daság becsülete a falu előtt Éppen ezért a pilínyiek hogy külsőleg is szebben néz­zen ki portájuk 140 ezer forintos költség- vetéssel tatarozzák Kő­hegy aljai tanyájukat, ahol a jövő gazdasági évben növendékmarhá­kat és juhokíat tenyész­tenek. A tervek szerint 20 növen­dék marhát vásárolnak, amelyeket a jövő évi zárszá­madásig meghizlalnak, s ez­zel is emelik pénzbevételü­ket. Ahogyan a munkások akarják

Next

/
Oldalképek
Tartalom