Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)

1958-10-08 / 79. szám

1958. október 8. NÓGRÁDI NÉPÜJSAö 5 Hz ország és a dolgozó parasztság érdeke em régen ünnepelték termelőszövetkezeteink a termelőszövetkezeti mozga­lom feninállásának tíz éves évfordulói át. Mindenütt meg­emlékeztek arról a nehéz küzdelmes útról, amelyet a nagyüzemi gazdaság úttörői­nek kellett megjárniuk. Nem irigyelte őket abban az idő­ben senki. Nem elismerést, hanem megvetést, a rágal­mak özönét zúdították rájuk. Az ellenség a valóság el­torzításával. az elmaradt kis- paraszt-gazdálkodás konzer­válása érdekében mindent elkövetett, hogy az érdeklő­dők kedvét élvesve a nagy­üzemi gazdálkodástól. . Agi- tációiuk lénvese egy és ugyanaz az 1954 előtti agitáció val, csak a formái változ­tak. Akkor még látatlanba .kígyót-bébáit összekiabálh at­tak a Szovjetunió társassaz- daságaira. Az emberek több­ségébe belenevelődött ez a káros szemlélet. a nagy­üzemi gazdaságokkal szem­ben. így a mi termelőszövet­kezeteinkkel szemben is. ame­lyet elfelejteni a tények megcáfoló erejével sem köny- nyű feladat. Most a tíz éves út után, amelynek eredményeit még a legelvakultabb ellenség sem tagadhatja a dolgozó parasz- ság is kezdi észrevenni, hi­básak azok a fogalmak, amelyek a nagyüzemi gazdálkodásról néhány év­tized alatt kialakultak. Az a dolgozó paraszt, aki né­hány évvel ezelőtt akarat­lanul is az ellenséges híresz­telések szócsövévé vált, ma már kezd magába szállni. Magába száll, ment látja a jelen egyre biztatóbb képét, közben pedig tisztán él még emlékezetében a múlt, ami­kor egymás után árverezték el a kisparaszti gazdaságokat, ment a nyomasztó bankhite­leket nem birták fizetni. Nem szükségtelen emlékezni a mindenki által ismert múlt „áldásaira”, amelyet — ha si­kerül az ellenforradalmárok terve — újra teljes meztelen valójában megismerhetett volna a falu népe, a dolgozó parasztság. Ma, amikor termelőszövet­kezeteink nagy része pél­dásan előramutatóan gazdál­kodik, nem kell a szomszéd­ba menni példákért. A leg­több község egyénileg gaz­dálkodói saját falujukban is tapasztalhatják a közös nagy­üzemi gazdaság nyújtotta előnyök valóságát. Nem egy olyan termelő- szövetkezetünk van, amely­nek termelési eredménye ma­gasan túlszárnyalja az egyé­nileg gazdálkodókét. Egy­formán hullott az eső és sütött a nap a nógrádi Béke Termelőszövetkezet és a nóg­rádi egyénileg gazdálkodók földjére, mégis a termelő­szövetkezet az egyéniekével hasonló minőségű földön öt­ven százalékkal többet ter­melt gabonából. Ugyanez el­mondható a palotási Május 1 és a pásztói Szabadság Ter- mpiőc-rövetkezetekről is. (Ifi9 higyjük azt, hogy ezek előregyártott pro­paganda eredmények, ame­lyek csak azért születtek, hogy legyen mivel agitálni falun. A termelőszövetkezeti mozgalom életképességét ösz- szességében, megyei viszony­latban is lehet bizonyítani, mert, ha csak a búza termés­eredményét nézzük, abból is megállapítható, hogy holdan­ként a termelőszövetkezet több mint egv mázsával volt eredményesebb mint az egyé­ni gazdaságok. Mit jelent ez megvei viszonylatban? Azt, hogy ha a megyében a me­zőgazdaság összességében nagyüzemi lenne, akkor a mai. egyébként alacsony szín­vonalú gazdálkodás mellett is 610 vagon termés-többlet jelentkezhetne búzából. Ugyan így ki tehet számítani a többi gabonaneműből, vala­mint a krumpliból és kuko­ricából a termés kiesést, amely több millió forintra rúg. Amikor erről a nagy­ifokú terméskiesésről beszé­lünk, mellébeszélés nélkül ki­jelenthetjük ezt egyedül az egyhelyben topogó kisüzemi gazdálkodásnak, köszönhetjük. Természetes sakkal nagyobb számok jönnének ki, ha a legjobb termelőszövetkezete­ink eredményéhez — amely nem túlszámyalhatatlan — hasonlítanánk. Ma már ott tartunk, hogy őszintén felvethetjük nem maradhat a mezőgazdaság így sokáig. El kell dönteni vég­re, mit akar a magyar pa­rasztság? A szocializmust építeni, vagy egyhelyben to­pogva a kapitalizmust kon­zerválni? A termelőszövetkezeti moz­galomba való belekapcsolódás egyúttal politikai hitvallás is. Hitvallás a magyar nép, a szocializmus és egyben a proletár nemzetköziség mel­lett. Hitvallás a magyar nép mellett azért, mert a nagy­üzemi gazdálkodás, több ke­nyér, több gabona, több hús s ezáltal nagyobb életszínvo­nalat jelent a népnek, s ez már találkozik a szocializ­mus célkitűzésével, s a szo­cializmust építő országok gaz­dasági erejének növekedeésé- vel. /Megvérík dolgozó paraszt- sága, mint már nem egyszer, most is bebizonyít­hatja igényli a szocializmus építését, amely jobb életet, biztosabb jövőt ígér a ma mé" egyénileg gazdálkodó pa­rasztságnak, Kata János Értékelték az ifjúsági cséplőcsapatok munkáját A KISZ megyebizottság a tavalyi év eredményes ta­pasztalatai alapján ez év­ben is június 3-val bein­dította az ifjúsági cséplő­csapatok versenyét. Az érté­kelés megkönnyítése céljából külön választották a gépál­lomások lés állami gazdasá­gok területén működő cséplő munkacsapatokat. A járási KISZ-bizottságok munkája az idén sokkal ered­ményesebb volt, mint a ta­valyi évben. Ezt bizonyítja az is, hogy 21 gépállomási és 5 ál­lami gazdasági cséplő munkacsapat nevezett a versenyre, szemben a múlt évi tíz csapattal. Pozitívan értékelte a végre­hajtó bizottság a pásztói já­rási KISZ-bizottság munká­ját, mert ebben a járásban volt a legeredményesebb a munka, hét cséplő-munka­icsapatot indítottak a ver­senyben. A balassagyarmati járás hat, a szécsényi járás öt, a rétsági járás három cséplő­csapattal vett részt a vetél­kedésben. A salgótarjáni járási KISZ-bizottság eredmé­nyesebben is dolgozhatott volna. A cséplőcsapatok versenye augusztusban 31-én zárult, s az eddig elért eredmények alapján a verseny a követ­kezőképpen alakult: A gépállomások cséplő­csapatainak versenyében a sorrend a következő: 1. Teleki József csapata, Palotás. 2. Csernyik András Örhalom 3. Szabó Erzsébet, Patak. Az állami gazdaságoknál két. helyezettet jutalmaz a KISZ megyebizottság: 1. Kovács József csapata, Szügy Tangazdaság. 2. Katona Bálint, Kistere- nye Állami Gazdaság. A gépállomások csapatai: 3500—2500—2000 forintos, míg az állami gazdaságoké: 1500 és 1000 forintos megérdemelt díjakat vehetnek át rövide­sen. Fokozzuk a vetés ütemét Szeptember 20—30-ig ter­jedő időszakban gépállomása­ink többségének munkája Próliaparcellákon kísérleteznek termelőszövetkezeteink Szaklapok, újságok. könyvek számolnak be napról-napra arról, hogy egy újabb agrotechnikai módszer bevezetése milyen ered­ményekkel jár. Erről a legtöbb mezőgazdasági szakember és gazda meggyőződött. Nem lehetne elmondani, hogy megyénkben tsz-eink nem,,töreked­nek a fejlettebb és sokoldalúbb gépi munka bevezetésére. Azon­ban sokszor idegenkednek egyes munkák géppel történő többszöri elvégzésétől, pénzügyi kihatásokra hivatkozva, pedig ha a többlet­ráfordítást és a többlettermelés értékét egymással szemben állí­tanánk, az esetek 80 százalékában a terméstöbblet javára kedvezne az összehasolitás. S hogy ne csak a papír beszéljen, éppen ezért megyénk gépállomásainak főagro- nómusai elhatározták hogy több termelőszövetkezeteknél kísérlet képpen próbaparcellákat létesíte­nek, amelyeken a földet úgy mű- veltetik meg, ahogy az a legide­álisabb agrotechnikának megfelel. Ez a kezdeményezés és ennek gyakorlati végrehajtása majd jö­vőre bizonyíthatja^ hogy érdemes -e azt a többletmunkát ráfordíta­ni, vagy sem. Úgy gondolom, hogy a termelőszövetkezetek is örömmel veszik ezt a kezdeményezést, mert végső soron a gyakorlat a leg­jobb szemléltető. Most már csak az a fontos, hogy az elhatározás valóra is váljék. A tsz-ek bizto­sítsák esetenként azt a kézi mun­ka igényt is, mely szükséges. A gépállomások főagronómusai pe dig saját hatáskörükön belül biztosítsák a legmegfelelőbb agro­technikai követelmények alkal­mazását. Melyik lesz jó halálfejnek? OCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXJOOOOOOOOOOOOGQCOOOQiXXXXj XXXXXXXXXXXXXXlQOOOCOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXryv-yyyyyyyyyy;.­nem volt kielégítő. Az ér­sekvadkerti gépállomás őszi tervét mindössze 20.3 száza­lékra teljesítette. A dekád folyamán gép­állomásaink 3122 hold talajmunkát végeztek, melyből 1342 holdon ve­tőszántást, 650 holdon mélyszántást és 700 hol­don vetést. N,e,m kielégítő a vetési mun­kák üteme. Különösen ala­csony a karancskeszi gép­állomáson, ahol a 460 holdas vetési tervből csak 40 hol­don került földbe a gabona. Bár a szécsényi gépállomá­son 120 holdon végezték el a vetést, azonban igen hely­telen hogy a nógrádmegyeri Petőfi Tsz-nél ebben az idő­szakban egyetlen holdat sem vetettek el. Az elmúlt héten megnöve­kedett az egyéni dolgozó pa­rasztság érdeklődése a géni munkák iránt. Általános je­lenség azonban, hogy főleg az univerzális gépeket igény- lik. Pedig kormos traktor bővebben áll rendelkezésre. Helytelen, hogy a kistoronyéi gépállomás eddig nem biztosított Cered községben az egyé­ni dolgozók részére trak­tort és az ott biztosított 30 hold szántáshoz még nem kezdett hozzá. Ugyancsak helytelen, hogy a szécsényi gépállomás az egyéni dolgozó parasztok részére a leszerződött 12 da­rab gépből eddig csak 4 da­rabot bocsátott rendelkezésre. ^uhik Cjáiios élete Egész éjjel vigasztalanul esett, csúszósak, sárosak az egyházasdengelegi utcák. Hogy szűnt egy kicsit az eső, Gubik János bácsi is felká­szálódott a lócáról, s kifelé indult. Az ajtóból még visz- sza szólt az asszonynak: — Akkor elmentem a te­henekhez ... Kilépett az udvarra. Ba­kancsa kis gödröket vájt a latyakban, s ahogy lábát to­vább húzta, apró víz erecs- kék futottak a láb-nyomba. Így haladt az utcán. Igaz, nem ő a fejőgulyás, mert ki­öregedett már ebből. Kár, hogy így szalad az idő. De hát hiába no. Egyszer csak megöregszünk, ez ellen ten­ni nem igen lehet. A fiát he­lyettesíti, aki végül is csak rá hajolt, s belépett a ter­melőszövetkezetbe az apja után. Most Pestre készül a kiállításra. Az öreg még dél­előtt szólt az elnöknek, hogy kimjérték neki a még koráb­ban ott maradt almát. — Akkor estére már jö­vök a tehenekhez, a gyerek helyett... — Rendben van, János bá­csi — így az elnök —, csak aztán jó legyen minden ... Most aztán megy. Mire megetet, rendbe rakja az ál­latokat, itt a fejés ideje. S most már, hogy több a te­hén, több a baj is velük. Mert a hajdani nyolc helyett nem kevesebb, mint 20 da- rarb tehenük van. A növen­dék marhák száma meg 24. S ezzel a nagymérvű felfu­tással — mert már most annyi állatuk van, mint ko­rábban a 80 családnak- volt — nem áll arányban a ho­zamok emelése, a jövedelem sem. Ha már egyszer elkezdtük, nézzük csak a tehénállo­mányt. A gazda szeme csak akkor hizlalja a jószágot, ha megfelelő takarmány áll ren­delkezésre. Egyházasdengele- gen ezt nem biztosították kellőképpen. Az állatok le­romlottak, a tej kevés volt. Így aztán nem is igen jöve­delmezett a tehenészet, pedig nem egy helyen a havi mun­kaegység előleg jelentős ré­siét a tejpénz biztosítja. De az Üj Elet Termelőszövetke­zet munkaegységet sem osz­tott rendszeresen tagjainak. A tagok még sem elégedet­lenek. Azt azonban tudják, sok mindenre telne a közös­ben. Ehhez azonban elsősor­ban a termelőszövetkezet ve­zetőinek kellene igazán jó gazda módjára irányítani a termelőszövetkezetet. Most már a tejhozam las­san emelkedik. A takarmány elegendő lesz, s egy tehené­szetben a lassú javulást biz­tos eredménynek lehet te­kinteni. Szakemberek mond­ják ezt. De van más probléma is. — Veszik a tyúk, kevés a tojás... — panaszkodtak a termelőszövetkezet vezetői. Ahogy beszélték, a baromfi- állomány viszonylag rövid idő alatt a felére csökkent. Utána persze nem igen néz­tek a dolognak. Pedig a ter­melőszövetkezetben nagyszerű eredmények rejlenek. A köz­ség előrelátó, gondos veze­tői már felvázolták a gazdál­kodók előtt a jövőt és hogy ez valóra váljon, nagy fel­adat hárul a termelőszövet­kezet tagjaira is. Ügy kell dolgozniok, olyan rendet kell teremteni portájukon, hogy valamennyi kívülálló­val megszerettessék a ter­me lőszövetkezetet. Még szeptember elején járt az idő, amikor az egyik este munkájuk végeztével jó pár paraszt ember igyeke­zett a tanácsháza felé. Az ér­tesítést még a délelőtt folya­mán megkapták, hogy estére rendkívüli tanácsülést tarta­nak. A tanácstagok nagy többsége már összejött, ami­kor a községi tanács elnöke beszélni kezdett. Szavai nyo­mán megelevenedett az em­berek előtt a község minden­napi élete. Életre keltek, emberekké, termőföldekké változtak az amúgy szürke számok. Kora reggel van, még fia­tal az idő. A faluból szürke munkásautó indul ki. Har­ming cáalád van a faluban, akiket úgy mond nem bír eltartani a föld. Kétlakiak. A többség azonban, mintegy 400 család kizárólag földmű­velésből él. Harmincnégy család már a nagyüzemi gaz­dálkodás útjára lépett, a töb­biek még egyénileg gazdál­kodnak. Reggelenként befog­ják a lovat, vagy ökröt, ami­lyen igás állat éppen van a családban. Aztán szántogat- nak, hogy földbe tehessék a mágot. Így csinálták ezt a tavasszal is. Gondosan, ala­posan végezték a munkát, de a föld mégsem fizette meg a beléje fektetett munkát. Még a tanácselnök beszél, az emberek előtt már a szőké­re érlelt gabonát lenget a szél. A termelőszövetkezet géppel, ők kaszával vágták a rendet. —Ha a község gazdái va­lamennyien termelőszövetke­zetben dolgoznának — hal­lották a tanácselnök hang­ját — kalászosokból 1290, iparnövényekből 2750, apró­magból pedig 24 mázsával termeltek volna, többet, mint így. Ez nem kevesebb, mint 416 ezer forintot jelentene a község gazdáinak, családon­ként 1000 forint többletet. Aztán új meg új szavak hullottak az emberekre. Már a sárguló kukorica között, az őszben jártak. A jövő esz­tendei kenyérnek készítik elő a talajt. A község gaz­dái 450 kh-on vetnek őszi gabonát. Ezt a területet négy traktorral 25 nap alatt szántaná fel a gépállomás, 36 ezer forintért. A ló- és tehénfogat, amivel most dol­goznak a községben, 90 ezer forintba1 kerül. A négy trak­torral négy ember elbánna, a község 80 igájához viszont 80 ember szükséges. A gépi munka jelentős emberi erőt szabadítana fel, amit termé­szetesen más hasznos dolgok­ra lehetne felhasználni. Itt van például az alsórét lecsa­polása, melyet ha megvaló­sítanának, 250 mázsa jó mi­nőségű réti szénával nyer­nének többet. A gépi munka természete­sen az állattenyésztésben is éreztetné hatását. A géppel végzett növényápolás 600 má­zsa terméstöbbletet eredmé­nyezne csak a kukoricánál, mellyel 60 darab 200 kilo­grammos sertést hizlalhat­nának meg. — összegezve mindezeket — mondta befejezésül a ta­nácselnök — nem kevesebb mint 4 135 400 forint lenne a község tiszta jövedelme egy esztendőben. Ha a végzett munka szerint 100 ezer mun­kaegységet számolnánk, 55,80 forintot érne a termelőszö­vetkezetben egy munkaiegy­ség. Az elnök elhallgatott, sza­vai hatását figyelte. Az em­berek hallgattak, a hallotta­kat fontolgatták. Aztán egyik-egyik felemelkedett, hogy elmondja véleményét. Váradi Mihály így beszélt: — Hát igen, a gépekkel mi, egyéniek, nem vehetjük fel a versenyt, Nem említek mást, csak az Sz 80-ast, sző­lő alá szántott. Hol tudunk mi olyan munkát adni a földnek... Mások az öregek problé­máját vetették fel. Mi lesz velük a termelőszövetkezet­ben? Falun most már nem bizonytalan az öregség. A termelőszövetkezetnek is tíz nyugdíjas tagja lenne, ha az ellenforradalom idején fel nem oszlanak. A szövetkezés gondolata nem közömbös az egyházas­dengelegi gazdáknak sem. Azonban a községben még sok a tennivaló a termelő- szövetkezetnek, hogy megin­duljanak a közös felé a még kívülállók. Mert szép ered­mény, minden elismerést megérdemel, hogy Szlav- kópzi László, aki negyedma­gával dolgozott a termelőszö­vetkezetben az ellenforrada­lom előtt, 800 munkaegysé­get ért el. Keresett is szé­pen a család. Búzából 28,80, árpából 8, kukoricából 12 mázsát kaptak, készpénzt 33 ezer forintot fizettek ki ré­szükre. Havonként 3660 fo­rintot kerestek. Az idén persze nem szá­míthatnak ilyen jövedelem­re. A termelőszövetkezet so­kat fejlődött belsőleg és így jövedelem nem jutott any- nyi. De megteremtették a to­vábbi gazdálkodásuk alap­jait. S hogy mennyire így van ez, álljon itt bizonyíté­kul a következő: négy család választotta újra a közös gazdálkodást. — Olyan fiatalember is visszajön hozzánk — mondta Gubik bácsi —, aki koráb­ban itthagyott bennünket. — Befejezte napi munkáját, hazafelé indult. Útja a régi cselédház mellett vitt el. Nem is olyan régen, még itt éltek, ma már csak a lebon­tott falakat mutogatja az em­bereknek, akik meg-meg mo­solyogják. Mert ahogy javul az életük, úgy merül fele­désbe a régi világ. A fiatalok nem is nagyon emlékeznek rá, csak az olyanok emlege­tik, mint Gubik János bácsi is, akik a cselédsorból küz- dötték fel magukat az Új Életbe. VINCZE ISTVÁNNÉ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom