Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)

1958-10-08 / 79. szám

2 NÖSRADI NCFŰJSAG 1958. október 8. Hozzászólás K. Mária problémájához Barátokat, testvéreket fogadtunk Kedves K. Márta! Olvastuk leveledet és az a meglátásunk, nemcsak neked vtín ez a problémád, hanem nagyon sok fiatal lánynak. Írod, hogy eladó sorban levő vagy, nem vagy csúnya, s még sem kérnek fel a fiúk táncolni, mert a mamád el­kísér a bálba. Én el sem tudom képzel­ni másképpen, minthogy az édesanyám elkísérjen és ez sok fiúnak nem tetszik, mert a mamát bizonyos „akadály­nak“ nézik. Én is jártam már úgy, hogy tánc közben meg­kérdezte tőlem egy fiatalem­ber: kivel van itt? Mikor megmondtam, hogy édes­anyámmal jöttem, többet fel sem kért táncolni. Próbálok neked választ adni, miért is van ez így. Én azt hiszem, a fiúk egy bizonyos százaléka azért megy a bálba, mert könnyű kalandokat keres és főleg azokat mulattatja, akik csöves szoknyában, csíkos blúz­ban és ami a legfontosabb, mama nélkül mennek mulat­ni. Ezeknek a lányoknak van a legnagyobb sikerük több­nyire. Meg lehet számolni azokat a fiúkat, akik csak a komoly lányokat kérik fel táncolni. Én történetesen nem pa- naszkodhatom, mert mindig jól mulatok, ha elmegyek táncolni, pedig a mamám is elkísér s nem vagyok a szé­pek szépe sem. De szerintem attól is függ a lány szórakoztatása, hogy ne legyen büszke, de túl kedves sem, mert mindkét esetben elriaszthatja magá­tól a fiút. Fenn állhat az az eset is, hogy nem ismernek még és nem mernek felkérni. Meg­figyelhetted már, hogy ha egy Készöl megyénk 1959. A napokban ültek össze megbeszélésre a járási, városi tanácsok, a megyei tanács gazdasági vezetői, pénzügyi osztályvezetői, a költségvetési csoportvezetők, hogy meg­beszéljék a megye 1959. évi helyi tanácsi költségvetési terv elkészítésének alapjait, alapelveit^ módját, az ehhez kapcsolódó bevételi irány­számokat és felújításai ki­adási keretszámokat. E megbeszélés után me­gyénk arra hivatott szervei hozzá láttak az 1959. évi költségvetési terv készítésé­hez. Mit mutatnak az irány­számok? Azt, hogy 1. a párt és kormány vezetésében be­következett kedvező változá­sok, 2. a dolgozók megvál­tozott munkaviszonya és 3. a lakosság állampolgári kö­telességének teljesítése lehe­tővé teszik, hogy 1958. évre az erőviszonyokhoz reálisan méretezett, a reális igénye­ket kielégítő költségvetést készítsenek. Tanácsaink a költségvetést úgy készítik, hogy számba veszik milyen bevételi for­rásokkal, milyen összeggel számolhatnak 1959-ben. Más­szóval: mennyi összeg fut be a) saját bevételből, b) az ál- lamlami hozzájárulásból. Eze­ket a bevételeket figyelembe véve megyénk 1959. évi költ­ségvetése sokkal kedve­zőbb helyzetet mutat, mint a korábbi évek bár­melyikében. Nógrád me­gye bevételi irányszáma 1959-re 178 millió 122 ezer forint, 9 millióval több, mint 1958-ban. Ez azt jelenti, hogy a ki­adási összeg is 9 millióval nagyobb mint az előző évben volt. Az 1959 évre tervezett költségvetési bevéte a követ­kezőképpen alakul: Saját bevételből 16 millió 590 ezer; tanácsi vállalatok nyereségeiből 18 millió 61 ezer; lakosság adóiból 55 millió 400 ezer magánosok forgalmi adójából 870 ezer; KTSZ-ek adóiból 3 millió 117 fiú felkért egy lányt, és ha látják, hogy jól táncol, má­sok is mulattatják. Minden esetre azt tanácso­lom: ha a bálba mégy, csak azért, hogy táncolj, édes­anyádat ne hagyd otthon. Jó­zanul gondolkodó fiatalembe­rek úgyis táncoltatnak, ha a mamád ott van. Azt viszont egyáltalán ne sajnáld, ha azok nem közelednek hoz­zád, akik a mamát csak „fe­lesleges harmadik“-nak te­kintik. őszintén szólva szeretném hallani erről a fiúk vélemé­nyét is. V. 1., S. M. Salgótarján Bizony elég szép számmal előfordul ilyesmi. Mégis azt tanácsolom, hogy a lányok menjenek csak anyai kísé­rettel a bálba. Majd újra hozzászoknak a fiúk. Én például úgy szoktam csinálni, hogy hangoztatom: anyukám már szeretné, ha haza mennénk. A rendesebb fiúkat oda is vittem anyu­kámhoz ,s nagyon jól esett, ha tiszteletteljesen mutatkoz­tak be. Nekem igaz sohasem mondta még senki, hogy mi­ért nem jövök felügyelet nélkül táncolni. Volt egy lány ismerősöm, aki notóriusan garde nélkül ment szórakozni. Egyszer mellettünk lejtett el partne­rével és véletlenül meghallot­tam, mit sugdosott egy fia­talember fülébe. Nagyon el- szégyeltem magam, pedig nem is nekem mondták. Az ilyen lányokkal szemben többet megengednek maguknak a fiúk. Hiszen már az első en­gedmény meg van; egyedül vannak és sokáig is marad­inak. Véleményem szerint el­mehet egyedül is a lány, ha évi költségvetési terve ezer; FMSZ adóiból 6 millió 483 ezer; állami hozzájárulás pedigpedig 55 millió 19 ezer forint. Hogy ez az összeg mire lesz fordítva? Éppen ezt a célt szolgálják a most folyó költségvetési tervtárgyalások. Minden esetre iskolák, óvodák, kórházak fej­lesztésére, azok költségei­re. Néhányat a sok közül. Kórházak és fekvőbetegek ellátására 44 millió forintot költenek 1959-ben. Többet az 1958-asnál, mert javítani akarják a gyógyszerellátást, az élelmezést és szakmai fel­szerelést. A járóbeteg ellátás­ra 257 ezer forinttal többet terveznek, mert növelik az orvosi körzetek számát és a rendelési órák mennyisegét is. A mező- és erdőgazdaságra 688 ezer forinttal többet ter­veznek be. Ebből az összegből növe­lik a szakállatorvosok szá­mát. Ugyanakkor jelen­tős összeget biztosítanak a mesterséges szarvas- marha termékenyítésre is. Az anya-, csecsemő- és gyermekvédelmi célra 1.5 millió, a közegészségügy és járványügyi célra 2 millió, szociális gondozásra 200 ezer­rel többet, a szociális ottho­nok benntartására pedig 4 millió forintot biztositanax. Jelentős az alsófokú iskolai oktatásra tervezett összeg, melyből 7 községben 20 tan­termet építettek, 1959-ben már működik. Középfokú ok­tatásra 99 ezer, a népműve­lési intézményeknek jutatott mennyiség 95 ezer, kultúrális céltámogatás pedig 38 ezer forinttal több mint 1958-ban. Bár a részletes költség- vetési terv még csak most van kidolgozás alatt, az irányszámok még is azt mutatják, hogy me­gyénk lakóinak életszín­vonala 1959-ben is je­lentősen emelkedik majd. annak ellenére, hogy ez a költségvetés nem tartalmaz­za az 1959. évi tanácsi be­ruházásokat sem! jól viselkedik és ha nem marad ott késő éjszakáig. De azért inkább maradjon a kí­séret mellett. Hiszen, ha csak titokban is a fiúk na­gyobb része szívesen veszi, ha vigyáznak arra a kis­lányra, aki neki tetszik. Ha a gardeje mellől nem kérik fel táncolni, az a vé­leményem, sosem bánkódjon azon. Mert akkor ott olyan fiúk vannak, akik nem ér­demesek arra, hogy rendes lányok táncoljanak velük. V. Mária Salgótarján VETNEK LUDÄNYHALÄSZIBAN Elvetette 12 holdon az őszi árpát a ludányhalászi Alkot­mány Termelőszövetkezet. Most a vetőszántást végzik a búza alá, mert a műtrágya későn érkezett meg. — Újra Orosz és magyar üdvözlé­sektől volt hangos a a KISZ megyebizottság pénteken. Komszomolisták, szovjet bá­nyászfiatalok látogatták meg ynegyénket. A szívből jövő baráti fogadtatás után a KISZ-vezetők közrefogták a komszomolistákat, s rövid beszélgetés kezdődött. Krav- csenko elvtárs, a küldött­ség vezetője bemutatta a de­legáció tagjait, majd Havas Péter elvtárs, köszöntötte a vendégeket. Mosolygós arcok, vitatkozó beszélgető párok, viccek, jó­ízű kacagások; ez jellemezte az együttlét első perceit. A hangulatos és jóízű ebéd után újra tárgyal­tak a két ifjúság kép­viselői. Kravcsenko elvtárs a Smlékezzihik Schőnherz Zoltán Ifjú kommunista volt a szó valós értelmében. Már fiatal korában kapcsolatba került a munkásmozgalom­mal. A csehszolvákiai ifjúsági mozgalom egyik irányítója lett. A budapesti pártszerve­zetekkel 1939-ben került kapcsolatba, mint a kassai elvtársak megbízottja. Az ifjúsági szervezkedés 1940 tavaszán lebukott s ő néhány hónapra külföldre ment. Pestre visszatérve a Központi Vezetőség tagja lett. Jó szervező, kitartó munkás volt. ö irányította az ifjúsági munkát. Másfél évig tartó munkája folyamán sok területen dolgozott. A .budapesti és környéki területi bizottságok munká­jában, mint a Központi Ve­zetőség politikai megbízottja vett részt. Az ő irányítása alatt működött az erdélyi kerületi szervezet, de részt- vett a felvidéki és kárpátal­jai terület pártmunkájában is. Közvetlen kapcsolata volt a tömegekkel, egyes szakmai pártcsoportok munkáját köz­vetlenül, másokat közvetve irányított. Példamutató szorgalommal és kitartással dolgozott azért, hogy az ifjúmunkásoknak, az ifjúságnak az elnyomott pro­letár fiataloknak szebb éle­tük legyen. A fehér terror pribékjei halálra keresték. 1942. júliusában a rendőr­ség elfoffja őt is. Leírhatat­lan gyötrelemeken, kínzáso­kon esett át. Ő itt is, a kínzások után is erős ma­radt. Az ő szava öntött erőt a többiekbe, akik már-már megtörtek a szörnyű kín­zások alatt. Sokat mesélt a Szovjetunióról, az első sza­bad országról. Ilyen szabad­ságért harcoltak ők is. Horthy hadbírósága 1942. augusztus 11-én „vádat” emelt ellene, s társai ellen: s Szombathelyi különbírősá- ga halálra Ítélte őt. Minden mentőakció megbukott Horthy és Szombathelyi vak népgyűlöletén. „Kedves kis fiam! Mikor e sorokat kézhez kapod, én már nem leszek. Épp azon a napon halok meg, amikor té­ged édesanyád kínban meg­szül. Én meghalok és benned új erő keletkezik, mely to­vább viszi az életet...” — írja búcsúlevelében kisfiához. S elkövetkezett a nap. A független, szabad, demokra­tikus Magyarországot éltet­te, amikor a vesztőhelyre vit­ték. A kötél szorítása törte meg utolsó szavait. Örökre emlékeznünk kell e hős szavaira: „ . . De sen­ki ne higyje, hogy áldoza­tunk hiábavaló volt. A leg­kisebb munkát végzett elv- társ is legyen meggyőződve arról, hogy egy téglát ő is elhelyezett a nagy mű alap­jába.” Örökre emlékezni fogunk reá ifjúságunk egyik nagy példaképére. egy nagy nép küldöttei megyénkben — luganszki kerület Komszomol titkára, a küldöttség vezető­je elmondta, hogy: — Terü­letükön 200-nál több bánya­üzem, több acélgyár és szá­mos kémiai kombinát van. Mintegy 44 járásban 220 ezer Komszomol fiatal dol­gozik. Kiszeseink élénk érdeklő­déssel fogadták a Komszomol által szervezett munkaver­seny forma ismertetését. A barátság jeléül kölcsönösen megajándékozták egymást a fiatalok. KISZ megyebizottsá­gunk díszes zászlót adott át Kravcsenko elvtársnak, aki azzal vette át, hogy a legkö­zelebbi munkaverseny győz­tesét ezzel fogják díjazni. Látogatás Szorospatakon Késő délután volt, mikor elindultunk, hogy megláto­gassuk a szorospataki bá­nyász fiatalok KlSZ-szerve- zetét. Megérkezésünkkor az utcán nyüzsgött a telep ap- raja-nagyja. Apró gyerekek, öregek, bányászok, asszonyok és lányok álltak sorfalat az út két oldalán. Az iskola előtt díszbeöltö­zött úttörő lányok — virágcso­korral kezükben — kiszesek csoportja fogadták a kedves vendégeket. — Íme, élő bizonyíték, hogy a szovjet ember milyen egyszerű és emberszerető. Ez a látogatás is híven tükrözi, hogy Magyarországon nem­csak az ünnepet, hanem a hétköznapot is látni akarják — mondta üdvözlő beszédé­ben Klimo István, KISZ ve­zetőségi tag. A kis úttörő lányok átadták a virágcsdk­Vidám vo Az ajtóból idős bányászok, asszonyok, kis gyermekek fi­gyelték csillogó szemmel a szovjet fiatalokat. Egyik bá­nyász asszony Tyurin elv­társra mutat és azt mondja: „Olyan, mint az én Jóskám volt“ — s könny csillan sze­mében. Aklaszumrov elvtárs Tu­ny ogi Jánosnak, Hadusovszki Rudolfnak, s még másoknak a Donbassz-kombájnról s a bányájáról beszélt. Kudrjavcev elvtárs, a fő vitatkozó Nagy Oszkár mér­nökünkkel vitázik. S egyszer csak felzeng az öt szovjet fiatal ajkán a bá­nyászinduló. A váratlan szám után nyolcvan ajakról száll a dal: .......ilyen a bányász él ete.“ Szovjet és magyar da­lok váltakoznak, Kravcsenko elvtárs viccet mond, majd pohárköszöntő hangzik el. Úttörő lányok oroszul éne­kelnek. rókát, rövid orosznyelvű üd­vözlés kíséretében. Az iskolai tanterem szűk­nek bizonyult, de a közmon­dás azt tartja: Sok jó kis helyen is elfér. A komszo­molisták szinte elvesztek a fiatalok között, nem tudták kihez forduljanak, mindenki beszélni szeretett volna ve­lük. Melegük volt a tolmá­csoknak. Vacsora előtt kö­szöntötte rövid beszéddel vendégeinket Érsekmurányi Antal párt- és KISZ össze­kötő. — Mi, az üzemegység ki- szistái, dolgozói békében és viharban mindig együtt éltünk és élünk veletek, a komszomolistákkal. Barátsá­gunkat azért tartjuk igaz­nak, mert a marxizmus—le- ninizmus alapján építjük or­szágainkban a szocializmust — mondta többek között. : a vacsora Az idő kérlelhetetlenül ha­lad. Elérkezik a búcsú perce. Nehéz a válás, az új, de mégis régi barátoktól. Elő­kerülnek a tollak, ceruzák. Címeket írnak egymásnak a fiatalok. Mindenki aláírást gyűjt becses emlékei ' közé, a szovjet fiataloktól. Az idő sürget, menni kell. Forró kézszorítások, testvéri ölelések. Beszállunk a ko­csikba, a tömeg körül veszi kocsijainkat. Induláskor sok­sok kéz int búcsút, s pillan­tásuk a láthatóságig kísér. Mi még együtt megyünk a kányási elágazásig. Itt ki­szállunk, s nekünk is bú­csúzni, válni kell. Újra fel­hangzik: „Zdrávsztvujtye!” — — Szervusz! — ölelés, ba­ráti csók, egy pillanatra együtt dobban a két szív, s a kézfogásokban érezni az erőt, amelyet úgy neveznek: testvériség. A munkásfiatalok „teanapi“ és mai helyzetéről E gy rövid cikk keretében nehéz átfogó képet „festeni” a munkásfiatalok múltbeli és jelen helyzetéről. Feltétlenül látnunk kell, hogy a múlt rendszer mun­kásfiatalja a rendszer jelle­gének megfelelően a legsöté­tebb elnyomásban élt. Gon­doljunk arra, hogy már a megélhetés, a mindennapi be­tevő falat előteremtése ko­moly problémát jelentett a fiataloknak is, ami lehetet­lenné tette a normális élet- körülményeket. Akkor, amikor már zsen­ge ifjúkorban a megélhetés gondot okozott nem gondol­hattak arra, a munkás-pro­letár fiatalok, hogy műve­lődjenek, tanuljanak. Erre nem is volt módjuk. A munkásgyerekek nem jár­hattak iskolába, mert a szer­szám nyelét kellett megfog­niuk. A kapitalizmus velejárói, a túltermelési válságok, az élet- színvonal csökkenése, a mun­kásosztály súlyos politikai el­nyomása, háború, infláció, a spekuláció mind-mind sújtot­ták a munikásifjúságot is. A fehérterror idején — amikor a munkásosztály elnyomása a legnagyobb volt — mind nagyobb számban alkalmaz­tak a kapitalista vállalatok gyermekmunkásokat, rend­kívül alacsony munkabérek­kel. Szakmunkás képzésről szó sem lehetett, hiszen a tő­késnek nem volt érdeke. Inkább tanulatlan munkást alkalmazott, .mert ennek ke­vesebbet kellett fizetni. Ta­lán kísérjük figyelemmel a múlt rendszer tanoncainak életét. A múlt rendszer inas- tanonca a legembertelenebb körülmények között, szinte ingyen dolgozott. 1921-ben például a tanoncok 47 száza­léka 8 óránál, 24 százaléka 10 áránál többet dolgozott, 3—5 pengő fizetéssel. A ta- nonc-lányok 40 százaléka ka­pott csak fizetést. Látástól vakulásig dolgoztak, azonban a „gyakorlati munka” mel­lett az elméleti képzést le­hetetlenné tették számukra. Iskolába késő este, munka után, vagy vasárnap kellett jámiok. A tanoncok hely­zetéről némi képet ad egyik műszaki vezető leveléből a következő idézet is: ’’...Két évig voltam a le­mezlakatos műhelyben, ezen idő alatt az idő legnagyobb részét termelő munkával töl­töttem el, a hét minden nap­ján dolgoztunk napi 12 órát, szezonban pedig minden nap 16 órát. A szakma elsajátítá­sa nehéz volt, úgy kellett ellopni, ellesni. Délután jár­tunk iskolába. A múltban bizony, ha nem úgy felelt, vagy cselekedett az inas, ahogyan az a segédnek tet­szett, megpofozták és nem lehetett apellálni. Órabérünk 16 fillér volt” — írja Végh Gyula tűzhelygyári művezető. S lehetne számtalan példát felsorolni. A szociális és kultúrális viszonyok alakulása is bizonyítja, a munkásfiatal­ság elnyomorodását. A nö­vekvő munkaintenzitás mel­lett egyéni védőfelszerelések­ről már megfeledkeztek a munkaadók. Az élelmezési és lakásviszonyok nyomorúságo­sak voltak. Sok volt a bal­eset, nagy a halálozási ac íny­szám. A tőkés vigyázott, hogy a dolgozó csak annyi műveltséghez jusson, ameny- yit ő jónak látott. Ele­mi iskolán kívül magasabb iskolába a le.gkivételesebb esetben juthatott el néha egy- egy munkásfiatal. A magas tandíjak lehetetlenné tették a munkásfiatal számára a to­vábbtanulást. A kultúra, szín­ház, mozi, könyvtár, a tő­kések kezén volt, s ezek olyan „kultúrát” árasztottak, amely népelnyomó, nép­butító céljaikat szolgálta. Per­sze a mai fiatalok részben nem emlékeznek, vagy nem akarnak emlékezni a múlt­ra. Ha viszonyítjuk a múlt Ma­gyarországát a jelenhez, óri­ási fejlődést tapasztalhatunk. Nem az iparbárók, mágná­sok, földbirtokosok, hanem a dolgozó nép, az ország jogos gazdájának javára. A kizsarolt, kifosztott, le­rombolt országot felépítette a dolgozó nép. Ha vissza­pillantunk a szabadság évei­re, eredményeink bizonyít­ják, hogy jól gazdálkodtunk a lehetőségekkel. Megterem­tettük magunknak az alapot a továbbfejlődéshez. Ha egy osztály hatalomra kerül, nyilvánvaló a legelső feladata, bázisának kiépítése. Munkásosztályunk minden vonalon politikai és gazda­ságin hatalomátvételének első pillanatától kezdve — amely hatalomátvétel a Szovjetunió segítségével történt; — osz­tályhű embereket állított a fontos helyekre. Az osztálynak, s ezeknek az embereknek az érdeme, hogy az évek folyamán ered­ményeket, komoly előrehala­dást értünk el a munkás­fiatalság szempontjából is. Itt azonban nem tehetünk már különbséget. Nem kivert melós, agyon­pofozott inas-tanonc, rongyos- ruhájú proletár már a mun­kásfiatal. Megbecsült, re­ményteljes palántája a társa­dalom kertjének, ahol sudár, erős, szívós fává kell növe­kednie. A lehetőségeket, adottságokat megteremtették számukra, hiszen ha figye­lembe vesszük a fejlődést,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom