Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)

1958-10-04 / 78. szám

1958. október 4. NÓGRÁDI NÉPÜJSAG 3 Vjabb eredményekért... Műszaki tanácskozás a Salgótarjáni Acélárugyárban Áz első Szputnyik fellövésének évfordulójára Az elmúlt napokban a Salgótarjáni Acélárugyár pártbizottsága megbeszélés­re hívta össze a gyár mű­szaki vezetőit. A párt végre­hajtó bizottságának az ér­tekezlet elé terjesztett be­számolója többek között meg­állapította, hogy a gyár dol­gozói jelentős eredményeket értek el az ellenforradalom leverése óta. A vállalat 1957- ben és 1958 első ifalében túlteljesítette tervét, s el­nyerte az élüzem címet. A további eredményes munka érdekében számos olyan feladatra hívta fel a beszámoló a figyelmet, ame­lyek még megoldásra vár­nak a gyárban. így például együk közvetlen feladat, hogy a műszaki fejlesztés tervét készítsék el, hogy azt a kivitelezés időszakára meg­felelően kimunkált tervraj­zokkal és műszaki dokumen­tációval alátámasszák. Ezek hiánya okozta nem egyszer, hogy a beruházások, a fej­lesztés ötletszerűen történt, ami számos hiba forrásává vált. Ugyan ez vonatkozik a műszaki intézkedések tervé­re. Nagy gondot kell fordítani a gyárban a műszaki intézkedési tervek reális elbírálására és ,a gyors intézkedésekre. Feltétlenül szükséges, hogy a terv végrehajtásának ér­tékelésénél kimutassák a le­maradásokat, azok okait és a felelősöket is. Nem szabad előfordulni annak, ami az el­ső félévben is történt, hogy a több mint 270 ezer forin­tos lemaradás nincs megin­dokolva. Szólott a beszámoló az ön­költségcsökkentési mozgalom helyességéről és eredményei­ről. A fizikai és műszaki dolgozókból alakult brigádok által benyújtott javaslatok közül több mint 7 millió fo­rint megtakarítást tartalma­zó javaslat került elfogadás­ra. Az eddig bevezetett ja­vaslatok több mint 2.2 millió forint évi megtakarítást kép­viselnek. A pártbizottság azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a mozgalom­nak nem szabad idényjelle­gűnek lennie, ez a munka nem ért véget. Más vállala­tok tapasztalatai alapján feltétlen hasznos lenne, ha a vállalat gazdasági­műszaki vezetői előre kimunkálnák a nyereség- részesedés tervét. A pártbizottság javasolta, hogy 1959-re ilyen tervet ké­szítsenek. Mind a beszámoló, mind a hozzászólók utaltak arra, hogy az üzemek mind a mai na­pig nem valósították meg a programszerű gyártást, a na­pi 100 százalékos termelést. Ezért állandóan visszatérő probléma a hóvégi hajrá. Egyes üzemekben előfordul, hogy nem tudják az elkövet­kezendő 24 órában mit ter­melnek. Előfordul az is, hogy különböző okok miatt egyes műszaki vezetők mellőzik a programszerű gyártást. Az ilyen eljárás nemcsak a gyár, hanem az egész népgazdaság számára káros. A beszámoló több oldalúan elemezte a termelési mutatók alkalmazását. Ebből kiderült, hogy az egy főre eső ter­melési érték bizonyos csök­kenést mutat. . Szintén csök­kent az egy fő egy napra eső termelési értéke. Viszont emelkedett az egy órára eső átlagkereset. Ezek az ada­tok kötelezően írják elő, hogy a termelékenységi mu­tatókat a vezetők napról napra ellenőrizzék és vizsgálják. A termelékenység további emelése érdekében sok a tennivaló a munkafegyelem javításában is. A fegyelem­mel összefüggő kérdés a technológiai előírások meg­tartása. A beszámoló szerint a technológiai fegyelem meg­tartása, valamint a selejt alakulásának elemzése nem szerepel megfelelő helyen a vezetés munkájában, s ha­tározott irányelveket sem dolgoztak ki. Pedig erre nagy szükség lenne, hiszen az év első nyolc hónap­jában a selejtkár meg­haladja az 1.1 millió forintotot, a II. rendű árukból keletkezett vesz­teség pedig mintegy 381 ezer forint. Szintén behatóan elemezte a beszámoló és a vitában ás sok helyet kapott a vállalat anyaggazdálkodása. Több in­tézkedés nyomán az anyag­készlet az előirányzat alatt van. Azonban hiba, hogy még mindig nem tökéletes a ter­melési tervek és az anyag­tervek összehangolása. A ne­hezen értékesíthető inkurens anyagok egy része ' még min­dig raktáron van. A leg­komolyabb mulasztás azon­ban az, hogy a vállalatnak nincs anyagtakarékossági ter­ve. A közvetlen anyagok normáitól v,aló eltérés okait nem elemzik és fő­leg nem vizsgálják meg az esetenként előforduló túllépések eredőit. Töhb más kérdés mellett szó esett még a beszámoló­ban. és a vitában a szocialis­ta iparvezetésről. Ennek kap­csán a beszámoló megemlí­tette, hogy a termelés gaz­daságosságának további és jobb biztosítéka érdekében szükséges emelni a vezetőik szakmai-politikai képzettségé­nek színvonalát. A heten­ként megtartott műszáki ér­tekezleteket olyan színvonal­ra szükséges emelni, hagy azok mindig ’ a vállalatot érintő legfontosabb, leg­döntőbb kérdésekről tanács­kozzanak és döntsenek. A műszaki káderek tartsák min­dig szem előtt, hogy szigorú, emberséges ma­gatartással, jói átgondolt intézkedésekkel, a köl­csönös megértés (Szelle­mében vívják ki tekin­télyüket és megbecsülé­süket. A vitában számos felszó­laló húzta alá annak szük­ségességét, hogy a műszaki előrehaladás végeredmény­ben politikai feladat, az or­szág további erősítésének fontos része. A műszaki dol­gozók és a pártbizottság ta­nácskozása szolgálni fogja majd azt a célt, hogy a Salgótarjáni Acélárugyár ed­dig szerzett hírnevét és ered­ményét megtartsa, újabbak­kal gazdagítsa. 3 "HF « takarékosságért A takarékossági mozgalom helyzetével foglalkozva, leg­utóbb azt vizsgáltuk, mit tesz­nek gazdasági vezetőink a ta- tarékossági mozgalom sikeré­ért. Most három pártszerveze­tet látogattunk meg a szénme­dencében, keresve a választ, vajon megfelelően segítik-e kommunistáink az aknaüze­mek takarékossági tervét. A KÁNYÁSI BÁNYAÜZEMBEN különösen döntő a szénterme­lés költségeinek csökkentése. Az üzem sajátosságánál fog­va költségei jóval magasab­bak a többi üzemekétől. Az üzemegység takarékossági ter­vének elkészülése után a kom­munisták is elkészítették sa­ját tervüket. S hogy tervük végrehajtása biztosítva legyen, ésszerű telepítéssel minden je­lentősebb munkahelyre korn-. munistákat osztottak be. Ez­után következő lépésként a párttagok pártmegbizatásul a takarékossági munkát kapták. S talán ha így, mint szerve­zést nézzük, a kányási kom­munisták jogosultak a dicsé­retre. Dehát más a terv és más a valóság. Három hónap távlatából a kányási kommunisták munká­járól már nem lehet ez elis­merés hangján szólni. Annak ellenére, hogy a III. negyedév első két hónapjában 95 000 fo­rint megtakarítás mutatkozott. Ez az eredmény magán viseli a szervezetlenség, a kapkodás nyomait. A pártmegbizatáso- kat ugyan megadták, de az el­múlt három hónap alatt nem jutott egyszer sem idő arra, hogy a végzett munkáról beszámoltassák a kommunis­tákat. Szilágyi László vájár, például a keleti-ereszke front­fejtésén dolgozik. Kohánka elvtárs párttitkár szerint fel­adatát jól végrehajtja. Mint elmondta, legutóbb a bányá­ban járva figyelmeztette Szi­lágyi elvtársat, hogy a munka­helyük közelében elfekvő csúzdatetők vannak. A figyel­meztetés után Szilágyi élv­társ ezt összegyűjtötte, ennek kapcsán tette a megállapítást Kohánka elvtárs, hogy jól fo­lyik a takarékossági munka. Pedig ez nem nevezhető an­nak, mert sem nem öntevé­keny, se nem a legfontosabb feladatra irányul. S így ért­hetővé válik, ha a 18 pontból álló takarékossági tervből a negyedév végére csak 10 pont nyert teljesítést. S ezért fele­lősség terheli a kányási üzem­egység pártszervezetét, vala­mennyi kommunistáját. A RÓNAI ÜZEMEGYSÉG az elmúlt egy évben kétszer teljesítette az élüzem cím fel­tételeit. A III. negyedév első két hónapjában 81 ezer forin­tos megtakarítást értek el. Ez az eredmény azonban nem egy tervszerű munka gyümöl­cse, mert ha az lett volna, a megtakarított összeg megdup­lázódik. Igaz, hogy az üzem­egység kommunistáinak ma pa* pírra lefektetett takarékossági tervük van. Sőt, ugyan itt az is megtalálható, hogy a párt­tagok a takarékossági munka eredményessé tételében mi­lyen megbízatásokat kaptak. S ennek is, mint a kányásiak- nál, csupán csak az a szépség­hibája, hogy a terv csak terv maradt csupán. Jó lehet, tag­gyűlésen a gazdasági mutató­kat összegezték, de ebből nem tükröződött az, hogy a kom­munisták hogyan hajtják vég­re megbízatásukat. így nem hangzott el természetesen sem dicséret, sem bírálat. S lassan kialakult a megnyugvás lég­köre. Az üzemegységek gazdasági veztői — Róna-bányán a fő­könyvelő — szeptember 18-ra elkészítették az elmúlt két hó­nap takarékossági mozgalmá­nak számszerű eredményét. Természetesnek tartottuk, hogy ezt az értékelést a pártszerve­zet is megkapta, s ennek alap­ján határozzák meg feladata­ikat, folytatnak agitációt a pártonkívüli dolgozók között. Ottjártunkkor (szeptember 29-én) erről sem az alapszer­ivezeti titkár, sem a csúcsveze­tőség nemtudott. Nem is lát­ták az üzem két havi eredmé­nyét. Vajon ezek után lehet-e csodálkozni azon, hogy a párt- szervezet nem tud kellő se­gítséget adni a takarékossgi munkában, ha a takarékos­ság eredményét titokban ke­zeli? A SZOROSPATAKI ÜZEMEGYSÉG dolgozói a III. negyedév első két hónapjában tröszti szin­ten a legjobb eredménnyel, 715 ezer forint megtakarítással büszkélkedhetnek. Az üzem­egységhez tartozik Kossuth lejtősakna is. Már korábban beszámoltunk a Kjossuth-lejlő- sön létrejött 15 tagú agitációs csoport munkájáról. A csoport feladata a pártvezetőség irá­nyítása alapján a takarékos­ötven évvel ezglőtt, a re­pülőgépgyártás hajnalán egy kalugai számtanban ár — Konsztantyin Eduardovics Giolkovszkij — bebizonyí­totta, hogy a világűrben való repüléseknél hőreakciós mo­torokat lehet alkalmazni. Huszonöt évvel ezelőtt, 1933 elején indították el az első, folyékony üzemanyag meghajtású szovjet rakétát. 1957 augusztus végén a Szovjetunióban lőtték ki az első interkontinentális, több­lépcsős, ballisztikus rakétát. Ezzel újabb lépést tettünk ;a világűr meghódítása felé. 1957 október 4. örökre megmarad az emberiség emlékezetében. A Szovjet­unióban ezen a napon indították útnak a Föld körül a világ első mes­terséges holdját. Egy hónaippal később emel­kedett a felső légrétegekbe, a több mint féltonnás má­sodik Szputnyik, amely már állatot is vitt magával. En­nek a kísérletnek igen nagy tudományos jelentősége van: teljesen valószínűvé teszi, hogy ember is repülhet majd a világűrben. 1958 február 21-én 473 kilométer magasságig jutott el az 1520 kilogramm súlyú, tudományos műszereikkel fel­szerelt, egylépcsős geofizikai rakéta, s ezzel magassági világrekordot állított fel az ilyen szerkezetű rakéták cso­portjában. A nemzetközi geofizikai év programjában a Szovjetunió­ban 1958 május 15-én fel­bocsátották a harmadik mes­terséges holdat. A harmadik Szputnyik felbocsátásának cél­ja, hogy tudományos kuta­tásokat végezzenek a légkör felső rétegében és a kozmi­kus térségben. A harmadik Szputnyik pályájának leg­nagyobb magassága a Föld felszínétől számítva 1880 ki­lométer, súlya 1327 kilo­gramm. Az érdekelt szovjet szak­embereiken kívül aligha so­kan gondolták a világon, hegy az interkontinentális rakéta fellövését nem is két hónappal követi Földünk első mesterséges holdjának sike­res fellövése. 1957 október 4-e, november 3-a és még- irkább 1958 május 15-e a világ összes szakköreit meg­győzhette arról, hogy vala­mennyi tudományág váll­vetett munkájával a tudo­mány és technika dolgozói­nak fáradhatatlan tervszerű összefogásával a legnehezebb műszaki és tudományos fel­adatokat is meg lehet olda­ni. A mesterséges hold­program fényes diadala csupán nyitánya az aszt­ronautika, az űrhajózás, a magas légkörkutatás és sok más új tudományág hihetetlen arányú jövő fejlődésének. Tudjuk, hogy a fejlődés nem állt meg. A Szovjetunió­ban a feltétlen tervszerűség jegyében a termelés és a tu­domány, a munkás, a mér­nök és tudós páratlan, má­sutt sehol nem látott össze­fogásával valósíthatják meg azokat a nagyszerű célkitűzé­seket, amelyek az egész szo­cialista tábor országainak és közvetve az egész emberiség­nek a javát szolgálják. Ez már a harmadik! rk­A helyiipari vállalatok takarékossági eredményei Az elmúlt napokban érté­kelték a helyiipari vállala­tok takarékossági mozgalmá­nak augusztus végéig elért eredményeit. Az összesített sági munka eredményesebbé tétele. Persze eltérően Ká- nyástól és Róna-bányától itt nemcsak a csoport alakult meg feladatokkal ellátva, ha­nem gondoskodtak a végre­hajtás ellenőrzéséről is. Nem$ volt ritka, mikor felelősségre ’ vonták azt a párttagot, aki nem teljesítette pártmegbiza- tását. A szervezett, tervszerű munka meghozta a gyümöl­csét. Az aknában és a kül­színen csak nagyobb értékű anyagokból több tízezer fo­rint értékű megtakarítást ér­tek el. Ma már természetes, hogy nemcsak az elfekvő csúzdatetőket, csúzdacsavaro- kat, sínt, vagy egyéb más anyagot gyűjtenek össze. Ta­lán egyedül a kossuth-lejtősi dolgozókról mondhatjuk el a szénmedencében, hogy a taka­rékossági munkában a fő fel­adat a használatos anyagok csökkentése. S hogy ez így van, ebben igen nagy szerepe van a lejtősakna kommunis­táinak, akik megfelelő mó­don irányították a takarékos- sági munkát. Ezt bizonyítja az is, hogy az üzemegységek között vezetnek a megtakarí­tásban. adatok alapján töb mint 326 ezer forin­tos megtakarítást értek el eddig a megyei vál­lalatok. A többi között figyelemre méltó eredményt ért el a balassagyarmati Sütőipari, valamint la Húsipari Vállalat. A Sütőipari Vállalat, amely már huzamosabb idő óta teljesíti az élüzem szint fel­tételeit 155 ezer forintos megtakarítást mondhat ma­gáénak. Ebből több, mint 106 ezer forintot tesz ki az az összeg, amelyet a jó anyagnormák kidolgozásá­val, a fajlagos lisztfelhasz­nálásánál elértek. A Hús­ipari Vállalat megtakarítása 43 ezer forintot tesz ki. Ugyancsak Balassagyarma­ton, a Bútorgyárban több intézkedés révén a megtaka­rítás meghaladja a 11 ezer forintot. A Vasipari Vállalat­nál közel 13 ezer, a Beton­gyárnál pedig közel 9 ezer forint az eredmény. Salgótarjánban a Sütőipari \ általat ért el figyelemre méltóbb megtakarítást: kö­zel 60 ezer forintot. Ez az összeg azonban több is le­hetne, ha követnék a balas­sagyarmatiak példáját és megfelelő anyagnormát dolgoznának ki, vala­mint a prémiumot is jobban ennek a célnak az érdekébe állítanák. • A többi salgótarjáni helyi­ipari vállalatok is értek el. bizonyos eredményeket, azon­ban még sok a javítani va­ló, hogy megközelítsék a többi vállalatokat. Jól dolgoztak a Pásztói Szi'kvízgyárban is, ahol az üvegek törési százalékának jelentős csökkentésével több mint tízezer forintos a meg­takarítás. Új üzemrésszel bővül a Zagyvapálfciivi Üveggyár i Három1 pártszervezet munká-1 ját vizsgáltuk. A látottak aztt bizonyítják, hogy még min- ♦ dig nem vált mindenütt tö-| megmozgalommá a takarékos-♦ sági munka. Jó lenne, ha part-? szervezeteink ismét napirend-j re tűznék a takarékossági moz^ ♦ galmat üzemükben, s eltérő­en a korábbiaktól, nemcsak tervet készítenének, hanem konkrétan, lemérhető eredmé­nyeket mutatnának fel. Ez minden egyes kötelessége! kommunista • —Hortobágyi— A Zagyvapálfalvi Üveggyár­ban a hét folyamán megkez­dődött a Fralei—Fupo tábla- üvegfelület csiszoló és políro­zó berendezés szerelése. A szerelési munkálatokat a gyár dolgozói végzik egy né­met szerelő irányításával. A több mint 20 tonna netto összsúlyú gépek és a csiszolóüzem egyéb sze­relési munkálatai körül­belül négy hétig tartanak. A német berendezés fő részeit a csiszoló és a polírozó gép. Kiszolgáló egységei a csiszo ó és polírozó anyag előkészíté­sét, a táblaüveg gipszkeretbe ágyazását és az üveg szállítá­sát végzik a gépasztalra való felrakástól a lemosóműhelyig. A csiszolóüzem három mű­szakban fog dolgozni, műsza­konként 7 fővel. A berendezés a Fickert—Winterling cég leg­újabb gyártmánya, amelyen folyamatos csiszoló-polírozó munka valósítható meg. Egy­szerre három négyzetméter üveg kerül csiszolásra. Elő­ször nagyobb (0,25 mm), majd egyre kisebb „smirgliivel tör­ténik a csiszolás, utána pedig polírvörössei „fényesítik“ a táblaüveget. A nagy precizitást igénylő szerelési munkálatok, a gépek bejáratása, a beosztottak be­tanítása, a csiszolási technoló­gia elsajátítása után, jövő év március 1-től már üzemszerűen megindul a termelés. Az ország ezen első leendő táblaüvegcsiszoló üzeme kö­rülbelül annyit fog termelni évente, mint a jelenlegi csi­szoltüveg importunk. A csi­szológép 820 000 forintba ke­rült és 32 000 forint a szere­lési költség-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom