Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)
1958-10-01 / 77. szám
2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. október 1. A PÁRT MUN KA TAPASZTALATAI: A mezőgazdaság szocialista átalakításánál elsősorban a falusi pártszervezeteknek kell segíteni Ügy gondolom, a munka indulása előtt nem haszontalan dolog ezen elgondolkodni. Hogy miért is? Huszonhárom éves vagyok, de ez a rövid, emberi élet is elég ahhoz, hogy az ember felismerje: a tudás úgy kell a munkásnak, mint a csecsemőnek az anyatej. Hogy válságos időben tudjuk hol a helyünk, kihez tartozunk, kikre nem számíthatunk — mindezek felismeréséhez tisztánlátás kell. Ehhez pedig tanulni kell. Díszes ifjúmunkás koromban a Petőfi-kör foglalkozásain vettem részt. Sok érdekes dologgal ismerkedtem meg itt is. Petőfi, Vasvári, Kossuth és történelmünk más nagyjaival való megismerkedés is csak ösztönző példa volt előttem. Nagyon fontos a múlttal való foglalkozás, de azt hiszem, hogy még ennél is fontosabb a jelen kérdéseivel megismerkedni. Az elmúlt oktatási évben az időszerű kérdések tanfolyamán vettem részt. Őszintén mondom, szégyellem, hogy néhány foglalkozáson hiányoztam. De munkásőr is, meg rádiósköri tag is vagyok... és így időnként keresztezték egymást a dolgok. Pedig jók voltak a foglakozások. Izgalmas kérdésekről volt szó: az ellenforradalmi eseményekről, az időszerű külpolitikai kérdésekről. Itt, azt hiszem el kell mondanom egy családi dolgot is. A feleségem — mert nős és családos vagyok — „nem politizál.” (Tehát otthon is van mit tenni a politikai közöny Miért veszek részt a pártoktatásban? PALÖCZ JÓZSEF Salg. Tűzhelygyár Előkészületek a A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár KlSZ-szerve- zetében is jól halad az oktatás előkészítése. Eddig már mintegy 110 fiatallal beszélgettek el a KISZ- vezetők, s már megbeszélték a fiatalokkal, hogy milyen oktatási formát fognak beindítani. A tűzhelygyár KlSZ-szerve- zetében öt KISZ Politikai Kört fognak indítani. A propagandistákat már kiválasztották. Már ülést tartottak, ahol megbeszélték az oktatási év előkészítésének további feladatait. A vidékieket nem vonják be az oktatásba a múlt év Mindenki előtt ismeretes: a mezőgazdaság szocialista átalakítása csak a párt vezetésével és a dolgozó parasztsággal együtt hajtható végre. Hogy ezt a hatalmas történelmi jelentőségű forradalmi tettet végrehajthassuk elengedhetetlenül szükséges a parancsnoki kar, a szocialista átalakítást vezető szerv a falusi pártalapszervezet megerősítése, a falun folyó politikai munka megjavítása. Ramhányban ebben az igen változatos összetételű községben is elég későn indult meg az ellenforradalom után a párt szervezése. A kommunisták jó része nehezen döbbent rá, hogy a gyászos emlékű októberi napok nem dicső forradalom, hanem gyalázatos, a kizsákmányolást visszahozni szándékozó ellenforradalom volt. Nehezen indult a párt szervezése, s éppen ebből következve döcögve, egyenetlenül végezték a pártmunkát. A romhányi községi pártalapszervezet kommunistái :s megértették a Központi Bizottság határozatát, amely kimondja, arra kell törekedni, hogy minden faluban erős, szilárd pártszervezetet hozzanak létre. Viszont az erős. szilárdabb községi pártszervezetek létrehozása objektív nehézségekbe is ütközött, mert a falu legön tudatosabb emberei vagy a csjrepkélyhagyór, vagy a termelőszövetkezet pártszervezeteibe tömörültek. Rendkívül nehéz így a községi alapszervezet helyzete. Az utÓDbi időben ez még csak fokozódott, mert szinte teljesen elvesztette vezérkarát, a nagyobb tapasztalattal rendelkező vezetőségi tagjait, akik tudásukat, rátermettségüket járási viszonylatban értékesítik. E tényből kifolyólag kevesebb tapasztalattal rendelkező, de jó szándékú fiatalember Grózer István került a falusi alapszervezet elére. Eleinte nehezen ment a munka, mert járatlan volt a vezetésben, de később a járási pártbizottság, valamint a termelőszövetkezeti párt alapszervezet segítségét élvezve bebizonyította, tud eredményes munkát végezni. Mint minden pártalapszervezet így a romhányi is keresi a helyes munkastílust, amely megkönnyíti a politikai munka helyes vitelét. A községi alapSzervezet kommunistái mérlegelve a falusi pártmunkáról szóló határozatot, valamint a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését arra a meggyőződésre jutottak, hogy e munkát külön már összetételénél fogva is a községi alapszervezet nem képes végrehajtani. A falu szocialista átalakításának segítése a helyi termelőszövetkezet eredményeinek ismertetése nélkül lehetetlen. A kommunisták tudják, hogy amíg a helyi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet nem válik példásan gazdálkodó nagyüzemmé, addig nem könnyű a faluban a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről beszélni. Helyes volt a két pártszervezet kezdeményezése, megvizsgálni a termelőszövetkezet belső rendjét, eredményeit, vagyonát. Ez a vizsgálat rendkívül pozitív eredménnyel járt, mert így minden tag tudja legalább, hogyan állnak gazdaságilag. Világossá vált, hogy a termelőszövetkezet jó úton halad, sőt eredményeivel, közösségi szellemével bátran dicsekedhet a faluban. Találóan jellemzi a termelőszövetkezetet Grózer elvtárs, amikor azt mondja: a romhányi termelőszövetkezet belső élete jó, vagyona biztatóan növekvő, csak kifelé nem mutatós a közös gazdálkodás, vagyis nem vonzó. A két pártszervezet, hogy megismertesse a termelőszövetkezet eredményeit a faluban tagjaiból közösen agitá- ciás csoportot szervezett. Az agitációs csoport nem házról házra jár, hanem kötetlenül minden alkalmat kihasznál arra, hogy elmondja a termelőszövetkezet ellen- forradalom utáni fejlődését, amelyre méltán 'büszkélkedhetnek a termelőszövetkezet tagjai. Az agitátorok elmondják, nőtt a közös vagyon, s ma már a másfél millió forint fölé emelkedett, s nőtt az emberek munkakedve s emelkednek a termésátlagok, a hozamok. A pártszervezet érzi, hogy mindazért felelős, ami a községben történik. Nagyobb felelősséggel kell foglalkozniuk a különböző szervekkel. Egyáltalán nem hagyhatják figyelmen kívül a kommunisták például a földműves- szövetkezetet sem, legalább is erre figyelmeztetnek az elmúlt évek visszaélései. A Több, mint félév telt már el a kormány takarékossági felhívása óta. Mi történt ezalatt az idő alatt, hogyan nyert megvalósítást a fokozott takarékosság ipari üzemeinkben? Erre a kérdésre kerestük a választ. A tények alapos ismeretében mindjárt a bevezetőben leszögezhetjük, a takarékossági mozgalom nem hozta azt az eredményt, amelyre joggal lehetett számítani. Lehetett ugyan hallani nem egyszer nagy szólamokat a takarékosságról, de azonban konkrétan lemérhető eredmény aligha akadt. De lehet-e ezen csodálkozni? Aligha, mert például az acélárugyárban az első félév végéig, nem rendelkeztek takarékossági tervvel, nyilván nem is folyhatott szervezett takarékosság. Csak a második félév első napjaiban készült el a gyár takarékossági terve. A Salgótarjáni Üveggyár dolgozói már valamivel több eredményt értek el, mert legalább időben elkészítették a takarékossági tervüket. Nem kevesebb, mint 1 300 000 forint megtakarítását rögzítettek tervükbe. Megvalósítása bizony komoly munkát kíván, viszont eddig úgy látszik, hogy nem valósult meg. Ugyanis az első félév végére tervükből pártvezetőség nagyon helyesen, miután rendeződött a vezetés a földművesszövetkezetben, figyelemmel kisérte az első hónapok tevékenységét. Elhívták a vezetőségi ülésre az ügyvezetőt és beszámoltatták a szövetkezetben folyó politikai és gazdasági munkáról. Egészen megnyugtató dolgokat tudtak így meg a falusi kommunisták. Először is azt, hogy jelenleg jó kezekben van a szövetkezet vezetése. Miből állapították azt meg? Abból, hogy eredményes a kereskedelem, s meg van az állandó ellenőrzés. Másodszor pedig arról, hogy jól megy a politikai munka. Egymásután alakulnak a körzetben a szakcsoportok. A beszámoltatás azt is felszínre hozta, hogy a földművesszövetkezet helyben nem sokat tud tenni a dolgozó parasztok szakcsoportba szervezéséért. Nem jó helyben a politikai munka, s ebben csak 34 000 forint megtakarítását váltották valóra. S ha az első félév eredményekben ilyen szegény volt, a második félévhez sem lehet vérmes reményeket fűzni., s a terv az év végére is terv marad. A 33. sz. Autóközlekedési Vállalatnál is időben elkészült a takarékossági terv, azonban ennek a tervnek az előkészítésére nem fordítottak kellő gondot. Az 1958-as gazdasági év végéig 245 ezer forint megtakarítást tűztek ki célul. Ezt azonban már egy negyedév alatt teljesítették. Nyilván ez a terv nem ösztönöz további feladatra, mert a teljesítés elbizakodottságra, megnyugvásra ad okot. Vagyis ilyenformán már ebben az évben a takarékosság befejeződött az Autóközlekedési Vállalatnál. A szénmedencében a napokban értékelték a III. negyedév első két hónapjának takarékossági mozgalmát. Az értékelést a kapkodás jellemezte, amely azt bizonyítja: a bányaüzemeknél még mindig kampányfeladat a takarékossági mozgalom. Annak ellenére, hogy ezalatt az idő alatt volt megtakarítás, mégsem lehetünk elégedettek, mert nagyobb részben spontán munka szüleménye volt. már a pártszervezet is érzi felelősségét. Éppen ezen akar segíteni a nemrégen megalakított agitációs csoport. Lehet, hogy erejüket meghaladó feladatot vállaltak, de ha őszintén akarják végre is tudják hajtani. A jó indulat mellett a siker érdekében jó lenne ha a gyári pártszervezet kommunistái is, mivel jól ismerik a helyi viszonyokat. segítenék a községi pártszervezetet. A kevesebb tapasztalattal rendelkező vezetőség így bátrabban fogna a legnehezebb feladatok végrehajtásához is. Pedig ha valahol szükség van a jó politikai munkára, akkor ez Romhány község. A község dolgozó parasztságát fel kellene rázni, s érvekkel megmutatni az utat a paraszti fel- emelkedés igazi útját, s ezt a nagy munkát a kommunistáknak Romhány község pártalapszervezeteinek kellene elvégezni. Kata János Kivétel azonban itt is akad. A tűzhelygyárban, bár a takarékossági tervet nem lehet hibátlannak mondani, de a többi üzemekhez viszonyítva jónak értékelhető. Csak egyedül itt fordul elő, hogy a tervet, annak esetenkénti végrehajtását ismertetik a dolgozókkal. Ha problémák vannak, nem szégyenük az egyszerű dolgozók véleményét sem kikérni. De még itt is akad sok probléma. Például a szerelde termelése tervszerűtlen. Míg egyes anyagokból hatalmas készlet van a raktáron, addig nem ritka, hogy más anyagokból állandó hiány van. Még mindig ismeretlen a grafikon szerinti programozás. íme tehát néhány vállalat a takarékossági mozgalom tükrében. Ám a negatív példákat lehetne sorolni tovább. Mert vajon milyen munkát végeznek a vasötvözetgyáriak, ahol félév alatt csak 7 000 forintot tudnak megtakarítani? A példák alapján tehát leszögezhetjük. Ez így nem mehet tovább! De ha már említettük, hogy nem folyik szervezett takarékosság, érdemes megnézni azt is, hogy miért. A takarékossági mozgalom irányítása elsősorban a gazdasági vezetők, az igazgatók feladata. Nézzük hát mit tettek igazgatóink. Nem mi mondjuk, hanem a tények bizonyítják, hogy ezt a fontos munkát kiadták albérletbe. Ez viszont eleve káros. A takarékossági mozgalom egy plusz feladat az igazgatók, a gazdasági vezetők számára. A Minisztertanács határozata a takarékossági mozgalomról törvény, amelynek végrehajtása kivétel nélkül minden gazdasági vezetőre kötelező. S a kötelesség elmulasztása folytán jogos felelősségrevo- nást érdemelnek egyes gazdasági vezetőink. A pártszervezetek is elkészítették tervüket a takarékos- sági mozgalom segítésére. A terv végrehajtása azonban már itt sem volt megfelelő. Itt is a kapkodás, a szervezetlenség volt a jellemző. De talán így mégis elmondhatjuk, pártszervezeteink — ha nem is sokat — tettek valamit a takarékossági mozgalom eredményességéért. Nem mondható azonban ugyanez a szakszervezetekről. Nem volt még egyetlen olyan üzem sem az iparmedencében, ahol a szakszervezeti bizottság, vagy az üzemi tanács foglalkozott volna a takarékossági mozgalom helyzetével. Sokat segíthetnének például a szakszervezeti bizalmiak, akik ott vannak a műhelyben, a bányák mélyén, együtt élnek a dolgozókkal. Persze ehhez arra is szükség lenne, mint például az acélárugyárban, hogy tudnák egy-egy gyártmány, ellen.) Igyekeztem rávenni az olvasásra. Az eredmény nem maradt el. Gyakran kezébe veszi az újságokat, végig olvasta a Fehér könyveket is. Mert újságolvasás nélkül nem tud tájékozódni az ember. Olvasóra a központi és a megyei pártlapot, sőt a Magyar Ifjúságot is. A most induló pártoktatási évben politikai gazdaságtant tanulok. Itt érzem a leggyengébbnek magam, ezen szeretnék segíteni. És hogy a politikai képzés mennyire nem önmagáért van, az én példám is igazolja. Korábban nem nagyon gondolkodtam a szakmai' továbbhaladáson. Ahogy tisztázódtak előttem a politikai dolgok, úgy egyre világosabb lesz az is: szakmailag is képeznem kell magam. Elhatároztam, a következő évben beiratkozom a dolgozók esti technikumába. Ha ezt elvéq- zem, talán még az egyetemmel is megpróbálkozom... Bármennyire is foglalkaztat most a politikai gazdaságtan és a technikum, de a legjobban mégis a nemzetközi kérdések érdekelnek. Hogy jobban tájékozódjam a dolgokban, a napokban egy nagyon szép zsebtérképet vettem. Gondolom, szükség lesz rá. Érdeklődéssel várom az új oktatási év kezdetét. Biztos vagyok benne, hogy ez az év is rengeteg tapasztalatot hoz számomra. Elmondta: KISZ oktatásra kellemetlen tapasztalatai alapján. A szervezetben lévő párttagokat a pártszervezet már beosztotta az oktatásba. Az oktatási anyagok megrendelésével elmaradtak kissé, ezt azonban igyekeznek behozni. Kár, hogy csak egy oktatási formát indít a szervezet, jobb előkészítéssel indíthattak volna mást is, hiszen volt érdeklődés. termék előállítási költségét. A takarékossági terv értékelését háromhavonként írták elő. De a szénbányászat példája is igazolja, hogy ez az értékelési forma nem megfelelő. Jó lenne, ha jövőben az értékelés, az eredmények kimutatása havonként történne meg. így, amellet, hogy állandóan ismernék a takarékossági mozgalom helyzetét, hű tükörképet is kapnának, hol van tennivaló, s ott azonnal tudnának segíteni. Sőt, az is üdvös lenne, ha nem az irattár mélyén lenne a takarékossági mozgalom eredménye, hanem helyet kapna a műhelyekben, az üzemek faliújságján. Takarékossági mozgalomról a jelenlegi időszakban a látszólagos eredmények ellenére sem beszélhetünk. Az első és legfontosabb feladat ezen a téren az erkölcsi alap megteremtése. Újból napirendre kell tűzni az üzemeknél a gazdasági vezetőknek a takarékossági mozgalom helyzetét. A Minisztertanács határozatának végrehajtása kötelező. S érezzék az ezzel járó felelősséget necsak a gazdasági vezetők, hanem az egyszerű dolgozók is. S ha ez így lesz, akkor elmondhatjuk, a takarékossági mozgalom a dolgozók vérévé- húsává vált, melyet a megtakarított milliók igazolnak majd. Hortobágyi András Unneplőruhába öltözött idős veterán harcosok ülnek egymás mellett a fehér térítővel lebontott asztalnál. Halkan, meghitten üd- vözlik egymást, s önfeledt beszélgetésben elevenítik fel a régi harcok emlékeit. Mindenki tisztelettel és szeretettel övezi őket, itt az idősek és fiatalok találkozóján, amelyet a szervezett dolgozók napja alkalmából rendeztek meg. Nádasdi elvtárs, az SZMT elnöke üdvözli a megjelenteket, emlékeztetve arra, milyen fontos, hogy az idősebb és fiatalabb szervezett dolgozók megismerjék egymást; a fiatalok a munkások harcát a tőke, a fasizmus ellen, az idősebbek pedig a felnövő nemzedék gondjait, gondolkodását. Sokat, nagyon sokat tanulhattunk a találkozón megjelent csehszlovák szakszervezeti küldöttség tagjainak felszólalásaiból. Lon- gauer elvtárs, a bányász szakszervezet besztercebányai kerüTalálkozón •. • leti bizottságának elnöke — tapasztalt, harcokban edzett elvtárs - a fiatalok felé fordulva mondotta: „Nem helyes külön fiatal és idős szervezett dolgozókról beszélni. Gondolom, ahogyan én magam, úgy a többi itt- lévő elvtársak is mind fiatalnak érzik magukat. A különbség csak annyi, hogy egyesek már régebben, mások csak néhány év óta vesznek részt a mozgalomban.” Jóízű nevetés, taps .jelzi, hogy igaz a megállapitás, hogy akik ott harcolnak az új társadalom építésének első vonalában, azok lélekben mindig fiatalok, frissek maradnak. Azzá teszi őket a cél, az eszme... Pothornik József elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nógrádi Szén- bányászati Tröszt igazgatója nagyon sok tanulságot szolgáltató felszólalását bizony sokan megszívlelhetik. A rövid emlékezés során is nagy erővel tárul a fiatalok elé, hogy a Horthy-redszerben milyen sok áldozattal, küzdelemmel járt ki- állani a dolgozók élet —és munkakörülményeinek javításáért. Börtön, internálás, száműzetés vagy halál várt midazokra, akik munkát több kenyeret követeltek a munkásnak.. Erről beszéltek és mondottak ej példákat Fazekas bácsi, Kakuk elvtárs, s még több, idős harcos. Felszólalt Valuska elvtárs, a besztercebányai szak- szervezeti tanács főtitkára is. Elmondotta hogy ő maga is, és a csehszlovák dolgozók büszkék azokra a magyar munkásmozgalmi harcosokra akik 1919- ben Oroszország után elsőnek — itt álltak a proletár hatalom megteremtésének és megvédésének élén. ,,Mi — mondotta — Pesten, Salgótarjánban és az ország más városaiban a magyar elvtársaktól tanultuk az osztályharcot”. A fiatalok arcán is megjelenik a csodálkozással vegyes büszkeség, amikor hallják, hogy nemcsak itthon, de külföldön is milyen tisztelet és megbecsülés övezi azokat, akik áldoztak a közösség ügyéért, harcoltak egy jobb jövőért. Úgy látszik a meglepetés, vagy talán valami más teszi, hogj/ fiatalok alig—alig emelkednek szólásra. Havas Péter elvtárs, a KISZ megyei titkára foglalja össze a fiatalok véleményét: „Úgy érezzük, tőlünk, fiataloktól többet várnak, s ígérjük, hogy minden erőnkkel dolgozni fogunk azon, hogy minél jobban megfelelhessünk ennek a várakozásnak”. Közben eljárt az idő, idősebb és fiatalabb szervezett dolgozók számos értékes tapasztalat tál, hasznos tanulsággal búcsúznak egymástól, hogy holnapután találkozzanak uj harcokban, uj feladatok közepette... oe az oKiaiasoa a mull Szeressünk érvényt a takarékossági határozatnak !
