Nógrádi Népújság, 1958. szeptember (3[14]. évfolyam, 69-76. szám)

1958-09-10 / 71. szám

6 NÓGRÁDI NÉPÜJSAG 1958. szeptember Itt. A% öntevékeny munkás színjátssás problémáiról Hozzászólás egy időszerű cikkhez Örömmel olvastuk a Nógrádi Népújság — szombati számá­ban megjelent — nagyon aktu­ális cikkét „A műkedvelő szín­játszó csoportok feladatairól és a műsorpolitika egyes kérdé­seiről.” őszintén szólva, már vártuk ezt az MSZMP Köz­ponti Bizottságának, a művelő­dési politika irányelvei után. A fentiek részletes tanulmá­nyozása sok hasznos ta­pasztalatot ad számunkra. Vi­lágosan látjuk, hogy az ellen- forradalom okozta eszmei zűr­zavar a mi munkánkra is rá­nyomta bélyegét, melynek kö­vetkeztében a műsorunkra is rákerül­tek olyan darabok, ame­lyek mondanivalótlansága, tartalmatlansága, kispol­gári szelleme nem segíti a szocialista erkölcs kialakí­tását, amely az öntevékeny munkás színjátszás feladata. Különösen hasznos számunkra a cikknek azon része, amely a munkás, műkedvelő színjátszás fela­datáról és annak kihatásáról szól. így nyilvánvaló, hogy a csoportunk műsorát sokkal célszerűbben és helyesebben tudjuk a jövőben összeállítani. A kérdésekkel mi magunk is foglalkoztunk, bár nem volt elég útmutatás számunkra, a hivatásos művészek, állami színházak műsorpolitikája nem nyújtott kellő segítséget, az irányító szervek részéről pe­dig nem sok támogatást kap­tunk, valamint úgy érezzük, hogy az érdeklődési körükből egy időre kiestünk. Á sokat kifogásolt és joggal bírált „Zsákba macska” után már tisztultabb légkörrel vet­tük műsorra a felszabadulási ünnepségek során a „Tölgy és hárs” című ellenforradalmi időkben játszódó művet. Ké­szülünk bemutatni még e hó­ban Fehér Klára: „Nem va­gyunk angyalok” című darab­ját, amely életünk mai prob­lémáit tárgyalja, továbbá a Salgótarjánban megtartandó kohászati dolgozók szakszer­vezete művészeti csoportja­inak kulturális fesztiválján kívánjuk bemutatni az ugyan­csak mai életből merített, a szovjet Evald „Rogozin ügy” című művét, valamint Meri- me antiklerikális tárgyú „Menny és pokol” című da­rabját. A felsoroltakon kívül még ez évi programunkban szerepel egy új magyar zenés vígjáték: „Elveszem a felesé­gem”, valamint „Szólítson csak mesternek” című dara­bok bemutatása, amely szintén a mai élet problémáit tárgyal­ja humoros feldolgozásban. Ezzel a két darabbal, a ko­moly eszmei mondanivalók­kal rendelkező darabok mel­lett a közönségünk ilyenirá­nyú igényeit is ki tudjuk elé­gíteni. Az elmondottak és a felso­rolt, lejátszásra kerülő darab­jaink mutatják, hogy általá­nosságban a programunkkal azt a meg­oldást keressük, hogy fel­adatunkat betöltve, a szo­cializmust építő életünk problémáit feldolgozó da­rabon kívül klasszikust, zenés darabot, és vígjáté­kot is tűzünk műsorra az idő- és alkalomszerű egy- ' felvonásosok mellett. Megemlíthetjük, hogy véle­ményünk szerint ez a műsor­politikánk helyes és hozzáte­hetjük még azt is, hogy több olyan darab bemutatásával is foglalkoztunk és foglalkozunk ma is, amelyek igen nagy ne- velőhatásúak volnának, saj­nos sok más okból (költségek, színpad, szereplőcsoport lét­száma) részünkről nem meg­oldhatók, legalábbis a jelen időszakban. Például Bánk Bán, Bekötött szemmel. Ilyen nagy szerelem, stb. Talán e cikk keretében ép­pen a kérdés fontossága és je­lentősége miatt mindent és részleteiben megtárgyalni, megvitatni nem is lehet, éppen ezért elhatároztuk, hogy szep­tember 30-ig a kultúraktíva hálózatunkkal megtárgyaljuk az MSZMP művelődési poli­tika irányelveit, amelyre meg­kívánjuk hívni a városunk kultúrmunkásainak vezetőit is. Meg kell azonban jegyez­nünk, hogy a határozatban fog­laltaknak csak abban az eset­ben tudunk teljes mértékben eleget tenni, ha az illetékes, irányításra és el­lenőrzésre hivatott szer­vektől az elkövetkezők­ben állandó és nagyobb se­gítséget kapunk, továbbá nem elégszenek meg a hi­bák időnkénti felvetésével, hanem munkánkat figye­lemmel kísérve, értékelik annak pozitívumait is. A Tanácsköztársaság kiki­áltása 40. évfordulójának mél­tó megünneplésére való felké­szülést helyesen és kellő idő­ben veti fel a cikk írója. Ez­zel a kérdéssel mi a, cikk meg­jelenése előtti napokban, a tá­volabbi műsoraink összeállítá­sánál már foglalkoztunk és úgy határoztunk, hogy jövő év március hó folyamán Sándor Kálmán: „A harag napja” cí­mű városunkat is érintő mű­vét be fogjuk mutatni. Azon­ban úgy véljük, hogy ha az ünnepséghez méltó színvonal­ban akarjuk ezt színre hozni, az illetékesek hathatós támo­gatására és a többi csoportok esetleges személyi segítségére lesz szükségünk. De abban is biztosak vagyunk, hogy ehhez a kellő támogatást meg is kap­juk. Hisszük, hogy színjátszó cso­portunk fontos munkája a megkívánt helyes úton fog ha­ladni és be fogja tölteni igen fontos feladatát. Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Otthon Vezetősége Gyermekjátékból egy újabb tűzeset Szeptember 6-án, a késő délutáni órákban nagy ria­dalom támadt Dejtár község­ben. Tűz van! Tűz van! — verte fel a csendet a kiálto­zás. A falu apraja és nagyja rohant a tűz színhelyére, az önkéntes községi tűzoltósággal együtt. Azonnal riasztották az állami tűzoltóságot is. A két szerv egymás után hangos szi­rénázással alig 10 percen be­lül már a tűz színhelyén volt. Takarmány égett. A kár kö­zel 20 ezer forint, de a gyer­mekek is életüket veszthet­ték volna, Bugyi Jánosék is hajléktalanná válhattak volna, sőt szeles, viharos idő esetén az egész falu veszélyeztetve lett volna. Javasoljuk a kormáriyzat- nak, illetve az illetékeseknek, dolgozzanak ki egy szigorúbb rendelkezést, mely szerint ilyen esetben a szülőket fele­lősségre lehetne vonni, ha a szép szó és a figyelmeztetés nem használ, mert „eső után késő a köpönyeg“! (Qömdui Nyugat-Szibériában építik < majd fel a világ legnagyobb; földalatti széngázosító állomá-C sát. Jelenleg a Szovjetunió- f ban három ilyen állomást épí-ij tenek. Ez év végére a Szovjetunió-J ban villamosított vasútvonalaki hossza túlszárnyalja az Egye­sült Államok, Nyugat-Német-\ ország, Anglia és Belgium va­sútvonalainak együttes hosz-1 szát. A Szovjetunióban jelenleg több mint 400 ezer könyvtári működik, amelyek több mint* másfél milliárd könyvvel ran-i delkeznek. Csupán a moszkvai* Lenin könyvtárban a világ) 160 nyelvén több mint 20 mil­lió könyvet és folyóiratot ta-\ lálni. A kievi „Dovzsenko” film- 5 stúdióban megkezdték a „Hívj az ég” című színes, tudomá-j nyos-fantasztikus film forga- < tását. A film cselekménye a 5 bolygóközi utazással foglalko-J zik.- FELHÍVÁS Felhívjuk azoknak a párt­tagoknak és pártonkívüli- eknek figyelmét, akik Marxista-Leninista egye­temre kérik felvételüket, hogy felvétel céljából fo­lyó hó 20-ig személyesen jelenjenek meg a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályán! További felvilágosítást szintén itt kérhetnek. Gyermekkori szerelem Szeptember 11-töl mutatja be a November 7 Filmszínház ezt a kedves svéd filmet. Ez­zel egyidöben :öbo vidéki filmszínház is műsorán, tűzi. A fiatalkori szerelem es há­zasság örök, kimerithetetlen problémáját tárgyalja a film. A neves művészek közreműkö­désével sem sikerült olyannak ez a film, mint azt az Egy nyáron át táncolt c. film ren­dezőjétől elvártuk volna. Megtépázott házasság, mely­nek végén a két fiatal (már mint szülők) egymásé lehetnek. Kissé érthetetlenül oldja meg a konfliktusokat. Ezt azonban ellensúlyozza kivétel nélkül minden szerepben a színészek jó alakítása. A szülők, akik egy cseppet sem örülnek ennek a szerelemnek, hisz Torben ap­jának, a jómódú Atmannak. nem megfelelő a parti, a kis Ingrid, hiszen csak egy kollé­giumi tanár lánya. De Ingrid mamája sincs megelégedve Torbennel. S amikor megta­lálja lánya titkos naplóját, hisztériás szemrehányások kö­zepette tiltja meg, hogy talál­kozzanak. Aztán elérkezik a vizsgák ideje. Ingrid és Torben együtt drukkol és együtt vannak a bizonyítványosztás alkalmá­ból rendezett estén is. Éjszaka kiszöknek a bálteremből. Ez a szerelem nem más, mint régen volt az iskolapadban. Ebben már ott lobog a vágy, már megérintette őket a szenve­dély ... és a holdfényes éj­szaka hódító ... S Torben ka­tona ideje alatt megszületik Ingrid gyermeke, azonban a fiú szülei hallani sem akarnak a házasságról. Ingridet pedig Dániába viszik szülei egy szi­gorú erkölcsű családhoz. A ka­tonaság után szülői belegyezés nélkül házasodnak össze a fia-' talok. Azonban a fiatal férj| csakhamar elhagyja feleségét, gyermekét és egy másik lány-[ nak vall szerelmet. És csak ak-\ kor jön rá, hogy az igazi bol-‘ dogságot mégis csak az első, gyermeke anyja adja. Kislá-\ nyuk ágyacskájánál találkoz­nak ismét Ingrid és Torben és most már elölről kezdik a há­zasságot. Ennyi a film röind tartalma. A film főszerepében az Egy nyáron át táncolt c. filmből is­mert jó megjelenésű, tehetsé­ges fiatal színészt láthatjuk viszont. Rendezője pedig a nemzetközi hírnevű Arne Mat- son, aki hazájának, Svédor­szágnak, az Egy nyáron át tán­colt c. film rendezésével a leg­nagyobb filmsikere érte eh. Nyílt levél az irodalommal kapcsolatban Nem címzem ezt a levelet névreszólóan, mert hiszen nem tudom ki az, vagy kik azok, akikhez szól. De abban bi­zonyos vagyok, hogy többen lesznek, akik megértik belőle a lényeget, de akiket külön-külön mégse kereshetőc fel, mert se időm, se pénzem ... se külön titkárnőm nincsen, aki a leveleket megírná. Hiszem azonban, hogy mindezt a szükséget a Nógrádi Népújság pótolja majd. S, hogy mi az, amit levelemben a lényegnek tartok? Az, hogy ma már tudott dolog, — nemcsak egyéni meglátás, — hogy a szocializmus építésének a kultúra terjesztése, az irodalmi élet mikénti fejlődése ugyanolyan elengedhetetlen, szerves része, mint például a mezőgazdaság további szocia­lista átszervezése. Ha ez nem így lenne, akkor nem olvas­hatnánk annyit a lapokban, folyóiratokban, irodalmi éle­tünk fejlődésének problémáiról. De éppen ezért vitatkoz­nak erről a kérdésről, mert mindazok, akiknek a szocia­lizmus építése szívügyük, tudják, hogy hiába adták át en­nek a nagyszerű alkotásnak, ennek a kápráztató épületko­losszusnak egy-egy szárnyát, tömbjét a köz használatára, s hiába tartanak egyik-másik új lakásban boldog „házszen- telőket”, amíg a másik szárnyon még csak a falakat húzzák, nem lehet teljes műszaki átadásról beszelni, s addig nem teljes értékű maga az épülettömb sem... És különösen tud­ják azt is, hogy ezeket a falazatokat az ellenforradalom alaposan megtépázta, sokhelyütt a földig rombolta, s csonk­jai imitt-amott, mint óriási, szomorú figyelmeztető emlékek, meredeznek felénk ma is, amikor az egyéb rongálódásokat helyreálítottuk már. Es ezzel el is érkeztem levelem lényegéhez, amely így hangzik: Fel kell venni a harcot az irodalmi élet tespedése ellen Nógrád megyében is ! Meg kell fújni a harci riadót, s csatasorba kell állítani mindazokat az önként jelentkezőket, akik erőt, tehetséget éreznek magukban az íráshoz, s akik akarnak is dolgozni a szocializmus irodalmi szárnyának fel­építésén! ... Más megyékben már megtették ezt a lépést, aminek nyomán különböző írói munkaközösségek léteznek, dolgoznak is. Nemcsak hiszem, de biztosan tudom, hogy Nógrád megye nemcsak a föld mélyén rejteget bő gazdagságot, de jelentős értékeket hordoz a külszínen is. És ezeknek a feltárása még- csak hosszú, költséges kutatómunkát sem igényel. Felfede­zik ők önmagukat, csak módot és lehetőséget kell nekik adni arra, hogy valamiképp tartósan szólalhassanak meg. Mert a Népújság egyetlen pályázata nem lehetett elégsé­ges! ... Persze nem arra gondo’ok, hogy a legközelebbi iro­dalmi Nobel díjat nógrádi írónak ítélik oda majd. Nem! De gondolok arra, hogy hiábavaló a legnagyszerűbb terv is, csak papírmunka, íróasztal-töltelék marad az, ha nincsenek alkotó munkáskezek, amelyek az elgondolásokból volóságot kovácsolnak, megfoghatót építenek. Így a szak- és segéd­munkások sokaságára van szükség ahhoz is, hogy a szocia­lizmus irodalmi-épületrésze mielőbb felemelkedjék leg­alább a többi rész szintjéig. Az erre vonatkozó tervet a „Magyar Szocialista Munkáspárt művelődéspolitikai irány­elvei” teljes alapossággal tartalmazzák. Ezt tanulmányozva, úgy vélem, Nógrád megye ehhez a munkához is tudna adni néhány munkást... és ez a lehetőség nem a munkásokon múlik... VADAS JÁNOS CooOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOt oo Új csávázó gépet mutattak be Szécsényben A Mohorai Növényvédő Állomás új csávázó gépével hétfőn bemutatót tartott a Szécsényi Tangazdaságban. Az új, PC típusú magyar gép napi teljesítménye 300- 400 mázsa. Előnye még az is, hogy a csávázás után a vetőmagot szárítani nem szükséges. A bemutatóra meghívták a járás termelő­szövetkezeti elnökeit, agro- nómusokat és a földműves­szövetkezetek szakembereit. A bemutatót a közeljövőben több helyen megismétlik. Dobozy Imre nagysikerű „SZÉLVIHAR-“a Szécsényben A mondanivaló egyszerű, de meggyőzően agitáló. Harcos válaszadás arra, hogy mi tör­tént, mi volt 1956 októberé­ben. Dobozy határozottan kije­lenti: ellenforradalom volt Földháton, ahol a földjét visszakövetelő földesúr állt szemben a földhöz juttatott pa­rasztokkal. Ez egyértelmű s céljaiban is egynemű, azon­ban a valóság mást mutat, hiszen ott bonyolultabban, ál- cázottabban folyt le minden. Mácsai, a Szélvihar gyűlöle­tessé vált földesura a hírek hatására nyomban leleplezi magát, megmutatja kegyet­lenségét, mohóságát. Az első pillanatokban talán már „szövetségeseket“ is nyerne; példája Szusza Kis András, aki a termelőszövetkezet ba- sáskodó elnökétől elszenvedett sérelmei miatt mellé is állna, ha: vad mohóságában meg­alázza, pofonveri ezt az em­bert és ettől a pillanattól lesz­nek világosak csak az állás- foglalás frontjai. Talán a darab túl világosan mutatja meg a problémákat, a valóságban fájdalmasabban, nagy tévelygések árán ismer­ték fel, jutottak el az igaz­sághoz. Pontosan a harmadik fel­vonás mutatja meg: ha oly világosak voltak a frontok, mi magyarázza, hogy a zsel­lér fiából lett főhadnagy (Gyi- mesi Tivadar nagyszerű alakí­tása) zavarodottságában szakít apjával, s Mácsai mellé áll, apja ellen. Ennek magyaráza­ta az események kuszáltsága. Az apa és fia konfliktusa elemi erejű és megrázó, bi­zonyos fokig ez is közreját­szott fia utolsó felvonásbeli „időleges“ megzavarodottsá- gában. Izzásig hevített, hatásos a Szélvihar minden mondata, fű­ti őket az író mélységes meg­győződése, szenvedélye, a törté­nelem könyörtelen igazsága. A Déryné Színház első vidéki bemutatójával nagy sikert ara­tott a darab Szécsényben. A ki­váló, elmélyült dramaturgiával felkészült együttes megérde­melte a közönség nagy elisme­rését. A nagy művészi erővel ábrázolt jellemeket aprólékos, gondos munka jellemzi a szí­nészek részéről. A színészi já­ték a darab mondanivalójának jellegének megfelelően alakult. Árva János (Jászai Mari-dí­jas) az öreg Csendes szerepé­ben kimagasló, elmélyült, lélek­tanilag gondosan előkészített és átélt alakítást nyújt. Tehet­sége, s kiművelt hangtechniká­ja, arcjátéka nagy értéke az előadásnak. Hiszen ő az, aki az egész darabon keresztül mindvégig töretlenül és meg- téveszthetetlenül igaz ember, aki szíve mélyéből mondja ki teljes meggőződésével és hité­vel: „Mi az állam nélkülem? ... a fundamentum én vagyok!...” Elsőrendű jellemszínészi ala­kítás. Érdekes figura a tsz elnök, az öreg Kalló, akit már az első felvonástól kezdve elfajzott, elidegenedett, később gyáva a néptől, a közösségtől távol élő embernek ismerünk meg. — Fenyvesi Balázs jó játékával formálta meg az öntelt tsz el­nököt. Basa György a földesúr sze­repében már az első felvonás elejétől kezdve lassan-lassan ellenszenvessé válik, azonban a teljes mértékű kifejlődés Szu­sza Kis András pofonütésével következik be a nézőben. Temes Gábornak Szusza Kis András alakításával hálás sze­rep jutott. A „medvejárású”, minden kezdeményezést mástól váró és a tsz által megsebzett parsztfiú alakját élethűen és tehetséggel rajzolja meg. Zombori Kató anya szerepé­ben, bonyolultságában is egy­szerű jellem. A fiát féltő anya és a férjéért reszkető hitves kevés, de sokszor súlyos szóval is sokat mondó, szépen kidol­gozott alakítás. Szlonka Márta, Németh Jó­zsef, Pálfi Ferenc, Madarász László mind-mind ki­finomult gonddal kidol­gozott jellemek, akik leve­gőt, mozgást, életet visznek szerepükbe. Érdekes Tóth Marci jelleme, akit a tsz-ből elzavar az elnök, érzi az igazságtalanságot, szíve, de józan esze is viszahúzza a közöshöz, ahol egész ember. — A tragikus napokban színtvall és újra visszakerül a tsz-be. Csodálatosan szuggesztív da­rab és ezt a szuggesztív hatást a darabból meggyőző erővel sugárzó igazság nyújtja, biz­tosítja. Érdekes volt a közönség vé­leménynyilvánítása, mivel egyes viharos jelenetek köz­ben némi derültség volt ta­pasztalható. Annak ellenére, hogy derültség volt tapasztal­ható, az általános vélemény erősen pozitív volt, a konflik­tusok kifejlődése után megér­tették a dráma eszmei mon­danivalóját, az egyértelmű igazságot. Ezt bizonyítja, hogy emle­gették „az itteni Mácsaikat, Kallókat, Csendeseket“. Sikert aratott a Szélvihar, s nagy reményekkel várjuk, s várja a közönség a további előadásokat. S ha voltak is gyengébb részletek, ez bizo­nyos fokig a bemutató előadás légkörének is tulajdonítható. Örömmel és megelégedés­sel üdvözöltük a darab íróját a bemutatón. Az író és a be­mutató tiszteletére a II. Rá­kóczi Ferenc Tsz bensőséges, baráti vacsorát rendezett a meghívottaknak. Szép számmal képviseltet­ték magukat a környező tsz- ek. Kár, hogy a helybeli peda­gógusok érthetetlen módon távoltartották magukat az elő­adástól. Az elmélyült, lelkeket meg­rázó színészi alakítások dicsé­retes szervezés, rendezés szin­te felrázó erejű színházi esté­vel ajándékozta meg a közön­séget. padár andrAs A nagy sikert aratott Szél­vihart az Állami Déryné Szín­ház a következő helyeken mu­tatja be: Szeptember 10-én Mátrano- vák, 11-én Petőfi-bánya, 12-én Egyházasgerge, 13-án Jobbá­gyi, 14-én Somoskőújfalu, 15- én János-akna, 16-án Kazár, 17-én Karancskeszi, 18-án Karancsalja, 19-én Rákóczi- telep, 20-án Cered, 21-én Nemti.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom