Nógrádi Népújság, 1958. szeptember (3[14]. évfolyam, 69-76. szám)
1958-09-06 / 70. szám
mm Öten — egy családból ácsi i mackó, reg. övék ill várni bácsi, zápor, lökkel. mázsányi! s bácsi, ha szidja, Undig feljebb?! len bármi. j| > bácsi. elkedik, ép. ist, szentét ak szikrányi). 5 bácsi! VARSZEGI GYÖRGY | IIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIli? — hét sors tűk fel Nádasdi István Tényé községben. Meg- fászok sorsáról. Szívesen :erültem a bányához, 41 Jgszakításokkal. Fiatalon ír megtanított az élet a voltam. Emiatt nagyon akkori vezetőség ismerte bosszút álltak, ahol csak rendőri felügyelet alatt ségen jelentkezni, nyolc nélkül sohasem úsztam A tavasztól már mindig ikit leszámoltak. Ezután i után. Mindenütt hamar könyvben nyilvántartott negmaradni nem bírtam, ókkal. Addig kellett az ember, iért 5 évet, sőt volt úgy, Nehéz volt a munka, a való szállítás és legne- : mindig eltelt, mikorra ével termeltük a szenet, ismerik. Ez már csak a most kezdhetem a munII. lejtaknájában a Ná- írna fiatalember fogadja li Istvánnak hívják, 23 tt. Ám a nagy távolság lakik. Hogyan került a ehhez a csapathoz, mint zokatlan volt a földalatti megszerettem. 1957. de csapatban. Nagyon szere- köszönhetem, hogy így . édesanyám, a rokonság mnyász leszek, de én ezt lányában dolgozom, ahol ielésben. A rakodást mo- végzi. Nem egyszer 100 is elérünk, aminek meg néhány hónapja vagyok i00 forint. Hűségjutalmat k dicsekedni, de egy év kerestünk műszakonként, iár keresetemből rendbe- n öltöny ruhát is vettem, -es Pannóniát 20 000 foédesanyám is belenyugo- is c’ rok maradni. Az bizony úgy igaz, hogy napjainkban nehéz családot találni, amelyben az apa nyomdokait követve, a fiatalok is a nehéz, de soha ennyire megbecsült bányászmesterséget választanák — bizony nem könnyű feladat. Hogy ma a bányászok a legjobban kereső dolgozók <íözé tartoznak, s az anyagi megbecsülésen túl joggal kapnak sok erkölcsi elismerést is — szóval ezeknek a tényeknek nemcsak jó oldaluk van, hanem gondokkal is járnak. Mert sok bányász, amikor választania kell, hogy fia merre induljon el életútján, azt tartja: görnyedt apád, nagyapád eleget a bányában, te fiam válassz könnyebb, tisztább, kényelmesebb foglalkozást. S megteheti, mert a bányászcsalád vállát nem húzza ma a kenyérgond, olyan dolgokra is gondolhatnak, amiről a múltban még csak nem is álmodhatott. De azért csak-csak elmondják az idősebbek, hogy a legjobb bányász abból a fiatalból lesz, aki élete első napjaitól már magába szívja a bánya levegőjét, gyermekkori játéka ezernyi szállal fűződik ehhez a mesterséghez, s ahogyan felserdül, szíve és ereje oda húzza, ahol emberek küzdenek meg minden nap a természet ezernyi erejével: a szénfalhoz. S vannak, akik azt nemcsak vallják, hanem családjuk életét is így rendezik be. Kisterenyén járva akadtunk rá Babkáékra, amely egyike azoknak a családoknak, ahol az apa nem egyedül jár a bányába: két fia és két veje szintén ott dolgoznak a mélyben. TTliink az újonnan épült *■'’ ház előtt, a tornácon. Babkáné a most betakarított babterméssel foglaltoskodik, körülötte a kis unoka pajkoskodik. Babka József, a családfő kissé álmosan kapcsolódik a beszélgetésbe, hiszen már hosszabb idő óta fenntartó, éjszakai műszakba jár. — Huszonegy éve járom mar a bányát, ugye meglátszik rajtam? — teszi fel mindjárt a kérdést. Bizony igaz, hogy 50 éves korára sokkal idősebbnek látszik. S ahogy szövődik a beszélgetés fonala, úgy kerülnek elő a nehéz, keserves bányászsors múltbeli emlékei. A napi 12 órás munkaidő, a megélhetési gondok, az 1944-es szerencsétlenség, amikor a bombatámadás elvitte a házát, s majdnem a feleségét is. Nem, nem a bányászkodás törte meg. főleg már olyan fiatalon, hanem a körülmények, amelyben élt, s amelyet most is emleget, tanulságul a fiataloknak. — Soha nem volt ilyen sorsuk, lehetőségük a fiataloknak, mint- most — így a felesége, s közben nem res- telli bevallani, "hogy Gyuri, a család legfiatalabb bányásztagja, bizony nem állta meg a helyét a vájártanulók vizsgáján. Gyuri egy kicsit pirulva vágja. zsebre a szülők korholását, s talán az esik neki a legrosszabbul, amikor apja összehasonlítja a múltat a fiatalok jelenlegi életével. És a panaszok, gondok között ki-kivillan, hogy minden nehézség ellenére a Babka-család is szépen haladt előre a népi demokrácia 13 esztendejében. Haladhatott is, mert segített az állam, s náluk is megvan az egészséges törekvés. A lebombázott ház helyén most már új, szép otthon emelkedik. Megvásárolták a szomszéd telket is, azon a fiataloknak építenek új házat. Aztán három éve, rövid hat hónap alatt két lányukat adták férjhez. Az is jókora kiadás volt. Babkáné nevetve meséli a történetet: — Annuska az idősebb, meg Ilonka, a fiatalabb lányom itt ismerkedtek meg férjeikkel. Mind a ketten katonák voltak... Aztán, hiába mondtuk, hogy még Bányász akarok lenni .■.. — Ezt mondja Telek Nándor. Tóth László és Bölöskei József. Mindhárom fiatal most kérte felvételét a nagy- bátonyi vájáriskolába, s hogy sikerült-e a felvétel, az bizonyos, mert már a tanuló otthon lakói. Telek Nándi és Tóth Laci bányászszülők gyermekei. Talán az apák, az idősebt testvérek példamutatása is közrejátszott a két etesi fiatal szakma választásában. Bölöskei Laci Kisterenyéről került Nagybátonyba, s az ő édesapja is bányász. Fiatalok mindhárman, joggal illeti őket a gyerek elnevezés. Am tudják mire vállalkoznak. Ha talán még nem is látták eddig a föld mélyét, ha nem dolgoztak vízzel csöpögő munkahelyen, mégis ragaszkodnak az apjuk által művelt mesterséghez. Tudják, hogy nem lesz nagyon fiatalok, a lakzi mégis csak hamarosan megvolt ... No, de az sem hétköznapi, ahogyan a két lány kiállt, hogy már pedig férjeik bányászok legyenek. Nem azért, mert más foglalkozást nem ismertek, de náluk a bányászmesterségnek tekintélye hagyománya van. 'S László is, meg József is — a két vő — ma a kistere- nyei bányákban dolgoznak. S ott csillés Sándor is, az idősebb fiú, Gyuri pedig szintén ott tölti most a szakmai gyakorlatot. Ö ten indulnak minden nap a Babka-icsalád- ból a föld mélyére. Öt dolgos kéz munkálkodik azon, hogy a felszínre kerüljön a föld . méhének rejtett kincse, a szén. S ez náluk olyan természetes, magától érthetődé, hogy másképpen el sem tudják életüket képzelni... — hg — könnyű a bányászmesterség, mit élethivatásul választottak. A szülők, testvérek elbeszéléséből ismerik a számtalan nehézséget, amellyel ők is megismerkednek majd ... De most már nem is lehet lebeszélni őket a bányász szakmáról. Miért? Szégyen lenne a család, az ismerősök előtt, hogy megfutamodtak. S felcsillannak a szemek, mikor a három fiatal beszélni kezd. Még csak elsőéves, kezdő tanulói az intézetnek, de már a jövőt látják. Arról beszélnek, mi lesz, ha vájárok lesznek. Mert ezek a fiatalok tudják, a vájároklevél megszerzése után biztos jövő vár rájuk, nem lesz gond az elhelyezkedés. S azt is tudják, az intézet tanulói, hogy a tanulóidő letöltése után kiváló szakmunkások lesznek, mert a nyugodt tanuláshoz minden feltétel biztosított számukra. MÄTRANOVÄKON ma, szombaton délután avatják fel a szovjet hősök emlék- művét. TfCárfítu fiatal elindul öszöntjük kitüntetett bányászainkat ősi József, Ró- Sándor István, Kaposvári Ferenc, Petik Sándor, tröszt Bakos Sándor, Laczkó István, Róna-bánya, főtya, vájár Szurdok-akna, vájár Pálhegy-akna, vájár személyzeti vezető Ménkes-akna, vájár mérnök. § Irta: Pothornyik József ; Az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatója i ELVTARSAK! NÖGRÁD MEGYE BÁNYÁSZAI! : Köszöntelek benneteket a VIII. Bányásznap alkalmából. ■ Benneteket, akik a felszabadulás után azonnal szálltatok le : a föld mélyére, hogy termeljétek az újjáépítéshez szükséges ; szenet. Elsők voltatok a széncsata nagy versenyében, s mun: hatok nyomán gyulladt ki az életet adó fény, indulhattak i meg a gyárak. S az évek múlásával munkátok egyre gyümölcsözőbb lett. S ezt a hatalmas alkotó munkát akarták az ellenforradalmárok porba taposni. Aljas tervük nem sike- | rült, s ti voltatok, nógrádi bányászok az elsők a megyében, : akik a párt zászlaja mögé felsorakozva, a termelő munkát : megindítottátok. Munkátok nem volt könnyű, számtalan ne; hézséggel kellett megküzdenetek, amelyből végülis győztesen i kerültetek ki. Sikerült rövid idő alatt az ellenforradalom \ előtti termelést biztosítani, sőt ezt rövid időn belül túl is j szárnyaltátok. S vajon nem bányászaink jó munkáját iga: zolja-e, hogy alig egy év után elnyertük a Minisztertanács ■ és a SZOT vörös zászlaját, hogy az aknák többségén ma ott ] van az élüzem csillag? ELVTARSAK! NOGRAD MEGYE BÁNYÁSZAI! Most az ünnep alkalmával gondolnunk kell azokra is, : akik ma nem lehetnek soraink között. Azokra a hős nógrádi bányászokra, akik a proletárhaza védelmében, 1919-ben hősi halált háltak. Azokra, akik az internálótáborokban lettek halottjai a jobb jövőért küzdőknek. Mert a nógrádi bányászok legjobbjai ott voltak a többi munkásokkal együtt az elnyomás éveiben is az illegális pártban, harcoltak a nagyobb darab kenyérért nemegyszer több hétig tartó sztrájkokban, az úri elnyomás ellen. Sokan a jobb, szabad életért folyó küzdelemben életükkel fizettek, vérükkel festették vörösre a szabadság zászlaját. Hiába volt csendőrség, s az úri elnyomás számtalan eszköze, a nógrádi bányászok harcát nem sikerült elfojtaniok. Nem egy bányásztársunk életével áldozott az ellenforradalmárok gálád tette elleni harcban 1956-ban. A vezetőt, a pártot, a párt tagjait akarták megsemmisíteni. De hiába gyilkoltak, a párt tovább élt. S ezekre a hős bányászokra emlékezünk ma, mikor szabad hazánkban nyolcadszor ünnepeljük a bányásznapot. ELVTARSAK, NÖGRÁD MEGYE BÁNYÁSZAI! Elért eredményeinkre méltán lehetünk büszkék. A kapott kitüntetések azonban arra köteleznek, hogy a jövőben ■ még jobb munkát végezzünk. Az eddig megtett út nem volt könnyű. Erre csak olyan emberek képesek, akik tudják a célt, ismerik a jövőt. A nógrádi bányászok ismerik valamennyien. őket köszöntőm a mai napon. Meg vagyok győ: ződve arról, hogy bányászaink továbbra is megtartják jó ] eredményeiket, méltók lesznek apáik nevéhez, s most, a Vili. Bányásznapon munkátokhoz sikerekben gazdag jó sze- : rencsét kívánok. ^jGKXXXKXiOCyXXXyxyiOCyXiOCyXiCICXXXXiOCxaCXJOOOOOOCOOCXXXXXXXXXXXXXlCOQQCjOOOOOQOQOOOOOQCXaOOs Bánya—csillék nélkül Néhány adat a bányák gépesítéséről Nehéz lenne Pálhegy II. akna fennállása óta az ott járt látogatók számát megmondani. De hát vajon cso- da-e, amikor a jövő bányáját látják már megvalósulva a mi- zserfai bányában. Amit eddig lehetetlennek tartottak, még a legöregebb bányászok is, ma már valóság: bánya — csillék nélkül. A kitermelt szenet rázócsúz- dák, kaparószalagok továbbítják a gumiszalagra, amely egyenesen az csztályozóra viszi a bánya termékét. S a munkahelyen sem kell már a lapát, mert modern rakodógép végzi el a nehéz fizikai munkát. Mindenütt fúrógép, s a vájár feladata már csak az ácsolás, a többi munkát elvégzik a gépek. De ha a medence többi bányáját nézzük, ott is megtaláljuk a hű segítőtársakét. Nincs olyan bánya, ahol fúrógép, rakodógép, vagy szállítószalagok ne lennének. Sőt, a fejtőgép is megtalálható. Még alig telt el néhány hónap a magyar Hidasi rakodógép feltalálásától, de már ott van a gép Csurgó tárón. S lehetne sorolni a statisztikai adatokat, azt, hogy a Mttllei István, vecseklői újbánya, csoportvezető vájár, nem most kapja első kitüntetését a felszabadulás óta felszabadulás után hány új gép került a bányák mélyére. S hogy elegendő, azt talán legjobban az bizonyítja, hogy sehol nem kell már kézzel fúrni. Gépek nélkül ma már nehéz lenne elképzelni a szén- termelést. Ma a gép a bányász legjobb segítőtársa, s ez még csak a kezdet. Az elkövetkezendő években nem lesz ritka az a banya, ahol Pálhegy II. aknához hasonlóan megszűnik a csilleszállítás. Idős bányászokkal beszélgetve, akik ma látva a bányát, alig tudnak szólni. Húzkodnék a fel-fel törő könnyekkel, s akadozva mondják: , „Sohasem hittem volna, hogy ezt is megérem!” Nehéz volt az út a kézi réseléstöl a gépi jövesztésig, de sikerült, s ez még csak a kezdet. A jövő még több hű segítőtársat hoz a föld mélyén dolgozóknak. Innen—onnan A KISTELEKI aknában szeptember 15-e után megindul a medence második F 4-es fejtőgépe is. Az aknában a fejtőgép egy 400 méter alapvágat feltárását végzi el a II. telepben. A Gusztáv-aknai megoldástól eltérően a fejtőgéptől a szén szállítását jelentősen módosítják. Így többek között kaparószalagot és gumiszalagot alkalmaznak az előrehaladás meggyorsítására. * KÉT ÜJ áCELTÁMOS, süveggerendás frontfejtés indul a szénmedence mátranováki Gáti II. akna V. ereszkéjében és a tiribesi akna keleti siklójában. Az első acéltámok szeptember végére érkeznek meg az üzemekhez. A kereskedelmi megállapodás szerint már itt járt a gyártó nyugatnémet cég képviselője, aki a Gáti II. akna kőzetviszonyait tanulmányozta. Igen előnyösnek látja az új acéltámos biztosítás bevezetését. ; ÜNNEPÉN ________________________
