Nógrádi Népújság, 1958. szeptember (3[14]. évfolyam, 69-76. szám)
1958-09-27 / 76. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. szeptember 27. Csendes Den I. (SalgAfatf/ín/ui/i tuunrnapiéi-eiiif őrlőkig Közel harminc évvel ezelőtt egy szőke fiatalember beállított a moszkvai írószövetségbe és hóna , alól egy köteg kéziratot vett elő: kérem adják ki ezt könyvbe. A szőke fiatalember Soholov volt. így indult útjára a világirodalom egyik kiváló alkotása a Csendes Don. Milliók olvasták, de akik olvasták, azokat meghódította. Ezt az alkotást most Szergej Ge- rasszimov filmre vitte. Igen bátor kezdeményezés volt, hiszen számolnia kellett azzal, hogy a két vaskos kötetet kitevő könyvből nem tudja visszaadni teljességében az író gondolatát. Mindenekelőtt megjegyezzük: a film elkészült. Brüsselben, Kar- lowy Varyban nagydíjakat nyert. Solohov a szerző maga így nyilatkozott a filmről: amit 15 évig írtam, Gerasz- szimovnak sikerült filmen is megalkotni. Ezt mondta, de ennek ellenére aki olvasta a könyvet és megnézi a filmet, annak lesznek hiányérzetei. Ennyit röviden, de csak egyenlőre könyv és a film közötti különbségről. Maga a film kétségtelenül a magára talált szovjet filmgyártás egyik nagy alkotása lett. Méltán érdemelte ki az eddig nyert nagydíjakat. Az igazi nagydíjat azonban az egyszerű emberek elismerése adja. A mi számunkra, ha nem is érdektelen, de mellék- körűimén” hogy az országban ahol eddig vetítésre tűzték hosszú sorokat vont a filmszínházak pénztárablakaihoz. Ez azt mutatja, megragadta az embereket, és az emberek előtt örök időkre felejthetetlenné lett az az alakítás, amellyel a film szereplői 'beviszik a nézőt először az első világháborút megelőző donikozákak életébe, aztán az első világháborúba, majd ebben a feszült légkörben a donikozákok gondolkozásában egyre feltörő társadalmi ellentétek kiéleződésébe. De mindezt emberi közelségben, a szerelem örök és kimeríthetetlen szépségeivel Akszinya magával- ragadó bájaival melynek életrekeltője a mi kedves ismerősünk E. Bisztrickája. Ez a filmben hol örök mosollyal, hol mély fájdalommal telített asszony, hamisítatla- núl kelti életre a szerelemért és a megértésért vágyó asz- szonyt. De mindezt úgy adpillanatig sem solohovi ja, hoj; hamii donik' Méltó társa ebben az alkotásában ennék az asszonynak Grigorij szerepében Gle- bov. Minden mozdulatában ott van a kozák: a büszkeség, a makacsság, a keménység és a társadalmi helyzet keresés. Külön kell említeni és talán a legnagyobb pozitívumként kiemelni, hogy egy érdekes világba, a kozákok akkori világába, hamisítatlanul viszi el a nézőt a film, amely a kiváló rendezést mutatja. Mindezt nagyon szép színes fényképezéssel. A fényképezés külön említést is érdemel, hiszen nagyon sokban ezzel hódította meg a brüs- seli zsűrit is, olyannyira, hoffv az erős nemzetközi mezőnyben egyhangúan ítélte a Csendes Donnak a nagy díjat. VASÁRNAPI FEJTÖRŐ 1958 IX. 27. OLAJOS munkaruhát munkaköpenyek és öve-? rálok mosását vállalja ? a Patyolat Rákóczi-u. 17. j és 239. sz. Közüleleknek? Rákóczi u. 239. sz. PETŐFI SÁNDOR Szeptember végén Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldéi a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérei tetőt. Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár, S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyül már, A tél dere már megüté fejemet. Elhull a virág, eliramlik az élet... Ülj hitvesem, ülj az ölembe ide! Ki most fejedet keblemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sírom fölibe? Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet? S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörleni véle könnyűimet érted, Ki könnyedén elfeledéd hívedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret! A „népi66 írók vitájáhos — Veres Péter két könyve kapcsán — KÉT SZEMBEÖTLŐ jellemvonást mutat a „népi” írókkal kapcsolatos, országos méreteket öltő vita. Az egyik sajnálatos —de bizonyos mértékig jellemző — hogy már-már mindenki hallatja a hangját, csak a „népi” írók vezető egyéniségei nem. A másik: a vita őszintesége, komolysága és a megfontolt, mérsékelt hang a párt álláspontját képviselők részéről. (És ha már más nem, ez gondolkoztatná el a „népi” írókat és ösztönözhetné aktívabb álláspontra őket.) Ügy érzi az ember, hogy már nem is különösebb politikai ellenvetések, hanem csupán emberi gátlások akadályozzák, hogy eszméiket józanúl, kritikus szemmel véglegesen felülvizsgálják. De akár megszólalnak ebben a vitában, akár nem; akár igent mondanak, akár nemet, az idő fogja kimondani a végszót, a vita alapvető problémáiban, sőt sok kérdésben már ki is mondta. Az ilyen, ma már maradivá, hamissá vált elképzelésekről hasznos lesz egy pár szót ejteni Veres Péter két régebbi írásával, a Gyepsor-ral és a Falusi krónikával kapcsolatban. Tévedések elkerülése végett azonban mindjárt meg kell jegyeznem, hogy nem állítom, mintha maga Veres Péter, vagy a „népi” írók többsége ezeket a problémákat ma is úgy látná egészen, csak any- nyit, hogy ezek a gondolatok ma is kísértenek és sok mindent megmagyaráznak a „népi” írók magatartásában. A „népi” írók parasztélete a két világháború közti paraszti élet valóságát tükrözi. Ennek az életnek a nyomorúságát tárták az ország, Európa elé — elévülhetetlen érdemeket szerezve ezzel. Két írást kell csak említeni: Illyés Gyula Puszták népét és Veres Péter Gyepsorát, amely Illyés könyve mellet a legigazabb, leg- rendítőbb olvasmány. Veres Péterből is feltör a kiáltás: „Más formáját kell keresni a paraszti életnek, mert így kibírhatatlan.” E „kibírhatatlan” életkörülmények között élő paraszti népen próbálnak segíteni a „népi” írók. A legteljesebb jószándék vezeti őket, amikor a parasztokról írnak, amikor boldogulásának útját keresik. De a jószándék feltétlenül helyes elképzelésekhez vezeti ezeket az írókat? Ezt már nem mondhatjuk el. NÉZZÜK MEG ennek a sajátos magyar „népi” ideológiának alapvető tételeit. A magyar parasztot a falusi élet problémái teljesen lekötik, ezért a világtól bizonyos fokig elszigetelve él. Minden idegennel szemben gyanakvó- ak. Az úrnak még a szagát sem bírják. A várost nem szívlelik, a város csak becsapja őket. A hatalommal élesen szembeszállnak, ősi ellenzékiek. Az országban ők képviselik a magyarságot. A parasztság a nemzet törzse. Ezért kell rajtuk mindenképpen segíteni. A segítség módja: földhöz juttatni őket. Az önálló kisparaszti gazdálkodás a paraszti jövendő és mert a parasztság a „nefnzetmeg- tartó erő”, ez egyúttal a nemzet jövendője is. Vegyük most sorra, hogy e tételeknek mennyi létjogosultságuk van a mi társadalmunkban. Ma a paraszti élet alapvetően más, mint volt a „népi” ideológia megszületésének idején. A Gyepsor szörnyűséges, nyomorgó világa véglegesen a múlté. A parasztság kiszabadult a mindennapi étel, tüzelő megszerzésének abból a keserves formájából, amely minden kis idejét, egész családját lefoglalta. A mai paraszti élet problémái egészen mások, ezeket nem lehet ma már megoldani a 20-as, 30-as években született nézetek alapján. Már csak azért is felül kellene vizsgálni a „népi” írók eszméit. De legtöbb nézet már akkor sem volt igaz. Emeljünk ki két problémát! Az egyik, hogy a nemzet törzse a parasztság. Veres Péter a Falusi hétköznapokban így ír erről: „Hiszen csak a vak nem látta, hogy a bom- ladozoó nemesség után és a külső szélek szállodozó magyar szigetei után az alföldi az egyetlen nemzet és országmegtartó erő.” Ezért megkülönböztetett elbánást követel a parasztság számára. Szemére veti a birtokos az uralkodó osztálynak: „Nem érezték, hogy a föld nélkül álló napszámos munkára kényszerült paraszt, nemcsak egy-egy szerződő üzletfél, mint tőkés ellenfeleik és versenytársaik, hanem egyben a nemzet törzse is.” Hogy a parasztság szerepének ilyen túlértékelése, mennyire helytelen volt', ma már világosan látjuk. Ezért csodálkozhatunk az ilyen nézetek mai előfordulásán. A történelemhez értők előtt világos, hogy csak a parasztság kérdéseinek megoldásával, még nem oldódott meg egy egész nemzet problémája a XX. században. A paraszt megelégszik a saját tanyájával, a saját földdel. Megelégedtek volna a népi írók is. De az ország többi dolgozójával mi történjen? A parasztmozgalmak programja nem minden elnyomott programja és nem változtatja meg az alapvető társadalmi helyzetet. A parasztmozgalmak nem követelték soha és sehol, hogy a gyárakat adják a munkásnak, de a proletárpártok követelték, hogy adják a földet a parasztságnak. Ezért lehet a munkáspárt a nemzet meg- mentője, mert politikája egyetemes nemzeti politika. MEGJEGYEZHETJÜK még, hogy a parasztság maga, egyedül nem tudta megszerezni a földet magának. Csak a győztes proletárforradalmak osztanak földet. A parasztmozgalmak gyengeségeit maga Veres Péter is látja és megmondja, amikor a balmazújvárosi parasztok szervezkedését elemzi. Ezeket a mozgalmakat vallásosság, utópisztikus elképzelések köde vonja be és a vezetők nagy részének tehetetlensége juttatta zsákutcába. Tehát az ország, a nemzet sorsát a parasztság sorsához kötni, legalábbis szűklátókörűség. De ami még veszélyesebb utakra sodorhatta volna a „népi” írókat, ezzel kapcsolatban, az az állítás, hogy a fajnak a hordozója is a parasztság. Veres Péter sem vált meg egészen ettől. Parasztlegények című versében így ír: „Szeretem bennetek osztályomat, a sorsüldözött proletárt, szeretem bennetek a fajtámat: a parasztot és magyart.” A fajtának ez a hangsúlyozása másoknál még erősebb volt. Az igaz ugyan, hogy a népiesek egy részének sikerült elkerülni, hogy ez a nézet káros nacionalizmus, vagy a fasiszta fajelmélet útjára vigye őket, de nem mindenkinek. A másik kérdés a paraszti jövendő^ kérdése. Veres Péter is egy olyan időről álmodott, „ahol majd megfojtjuk a gondot.” A gond nélküli életet, mint köztudomású a kisparaszti gazdálkodás alapján képzelték el. A két világháború között a föld követelése, forradalmi volt, de a mai viszonyok között, a kisparaszti gazdálkodás dicsőítése, megrekedés ennél a helyezetnél, reakciós álláspont. És ez nemcsak a szocialista országok parasztságának problémája. A kapitalista országokban is eltűnőben van a kisgazdaság, persze ott nem szocialista átalakulás folyik. A mi viszonyaink között a kisparaszti, önálló gazdálkodás eszméje, sajátságosán kispolgári, antikollefetívista ‘elképzelés. És nem érdeke ez magának a parasztságnak sem, méginká'bfo nem a szocialista ország egészének. A dolgozó parasztság már maga is jelentős részben túl jutott ezen a problémán, hát miért nem tudnak azok, akik úgy gondolják, arra hivatottak, így szólni hozzájuk. De jellemző, hogy a népi írók mindig idegenkedtek attól, hogy valamilyen más csoport, vagy párt segítségét, útmutatását elfogadják. Az az elképzelés, hogy sajátságosán magyar, külön politikát csináljanak, sokszor hátráltatójává vált a mozgalom fejlődésének. Veres Péter azt írja, hogy a balmazújvárosi paraszti mozgalmak mindig külön politikát folytattak. Nem csatlakoztak, országos mozgalmakhoz sohasem egészen. „Sohasem lettek alattvalók, csak szövetségesek.” A népi írók is ezt próbálták meg. Nem csatlakoztak sehová teljesen, de mindenkivel megpróbálkoztak. Ez a politika volt szerintük a magyar politika. Ez a harmadik út. Az efféle politika Újvárosban is zsákutcába vezetett. A „népi” íróknál is csak oda vezethetett. VÉGEZETÜL még röviden az egész most folyó vitáról: Ha meggondoljuk, hogy a „népi”' írók eszméi leginkáhb az értelmiség körében hódítottak és élnek leginkább, akkor világos, hogy ez a vita már túljutott a „népi” írók problémakörén és a ma még passzivitásban lévő, vagy még tévelygő értelmiségiek nagyfontosságú problémáiról is szó van. Ez mutatja a vita szükségszerűségét igazán, és ezért utasíthatjuk vissza azt az álláspontot, mely szerint nem érdemes a „népi” írókra ennyi szót vesztegetni. Kojnok Nándor tanár Vízszintes: 1. A kér-» dés harmadik része. 13. B-vel az elején: leisz- sza magát. 14. Ló — tájszólással. 15. Vég — németül. 16. Mértani ißMmji’ kívánná. állat. 23. Energia. 24. Bútordarab. 26. Vissza: van hozzá ereje. 27. Láva fele. 28. Fa-fajta. 29. Hydroplán része. 31. Tabu m. hangzói. 32. A néző, a leső. 34. Egyedül. 37. Térkép (utolsó kocka kettősbetű). 39. Ra párja. 40. A kérdés első része. 42. Azonos magánhangzók. 43. Alma .......... (s zovjet város). 45. Európai nép. 46. Mint vizsz. 14. sz. 47. Kereskedelmi rövidítés. 49. Szélesre nyit. 51. Régi pogány főt^.p neve. 53. Küzdelem. 54. Hun király volt. 56. Zoli m. hangzói. 57. Német Demokratikus Köztársaság idegen nevének rövidítése. 59. Csapadék. 60. Azonos mássalhangzók. 61. Két római ötvenes. 62. Tetejére jegyzett. 63. Mezei rágcsáló. 64. Például röv. 66. Lakat. 67. Irány. 69. Mázol. 70. Azonos hangzású betűk. 71. Ide gén összetételekben újat jelent 73. Régi római viselet. 74. Min németül (középfok). 75. Város - angolul. 78. Állóvíz. 80. Feszít. 81 Nógrád megyei község. 83. Kezdettől fogva. 84 személyemre. 86 Szovjet női név. 89. Névelővel: pa pírmérték. 91. Klasszikus tagadó szó. 93. Ázsiai állóvíz. 95. Férfi név. 96. Rangjelző szó. 97. Visz sza: női becenév. 99. Hamis. 10C Tojás - angolul. 102. Mint vizsz 96. sz. 103. Származó. 105. Név utó szó. 107. Szovjet film címe Függőleges: 1. Időszerű mon dás. 2. Puskával meggyilkol. ! Árunak van. 4. A vizsz. 16. S2 fele. 5. Valódi. 6. Vissza: a ke reskedelemben megengedett hiánj 7. „Defekt” is van ilyen. 8. Ha jadon. 9. Francia általáno alany. 10. MDT. 11. Üres - né metül. 12. A kérdés negyedik (be fejező) része (2. és 6. kocka kel-1— 1-----1------1------1___I I ■ tősbetű). 17. Szovjet hegység. 19. . Ruhaanyag. 20. Elhúnytak neve t előtt áll. 22. Élet - latinul. 24. ■ Beszéd része. 25. Vissza: klasszikus költőnk. 28. Est — keverve. 30. RTA. 33. Világítunk vele. 35. Keleti isten. 36. Masszőr. 38. Vajon van szeme? 40. Angol nevek előtt áll. 41. A kérdés második része. 44. Nagyobb edény. 45. Amerikai népfaj. 48. Nógrád megyei község. 50. Bizonyos testhelyzetben van. 52. Küzdelem jelzője lehet. 55. Elavult „ülőhely”. 58. Azonos betűk. 60. Vissza: éra. 65. Oroszlán — latinul. 67. Bibliai alak. 68. Klasszikus személyes névmás. 70. A jó késnek van. 72. Férfinév. 74. Névelővel: testrésze. . 76. Vissza: kerti növény. 77.- Osztrák folyó. 79. Női becenév. 3 80. Női név. 82. Azonos magánhangzók. 83. ESL. 85. Szélhárfa.- 87. Trombitahang. 88. Angolna - . németül. 90. Női név. 92. Táj jelzője lehet. 94. Valódi. 97. Visszat korszak. 98. LDF. 100. Név is van ilyen. 101. Vissza: öt G. 103. EG, 104. Azonos betűk. 105. Akta fele. 106. Két T. Az oó és az öő betűk között nem teszünk különbséget. Beküldendő: Mai rejtvényünkben egy irodalommal kapcsolatos kérdést tettünk fel a vizsz. 40., függ. 41., a vizsz. 1. és függ. 12. sz. sorokban. Beküldendő az erre adandó válasz, valamint a VASÁRNAPI FEJTÖRŐ szelvény október 1-ig. A múlt heti keresztrejtvényünk helyes megfejtése. Néztem önmagamba — Szeptember végén — Mongólia és Kína. Könyvjutalmat nyertek: Baksa István Karancskeszi Kaszás Józsefeié, Kisterenye és Kukely Mihály, Sámsonháza.
