Nógrádi Népújság, 1958. szeptember (3[14]. évfolyam, 69-76. szám)
1958-09-10 / 71. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 1958. szeptember I®. Ahol a tanács betölti hivatását Szuha községi tapasztalatok A KÖZÉRT DOLGOZÓ EMBERNEK hosszú és fáradtságos utat kell megtenni addig, amíg azt mondják róla: népszerű, szeretik a faluban. Mert ugye az újjunk sem egyforma, az emberek felfogása is eltér a másikétól. Különösen nehéz ezt úgy elemi, hogy a törvények betartása, illetve betartatása legyen előtte a fő cél, hogy ha az az intézkedés, amelyet éppen végrehajtat ma, még nem is jó egyeseknek, de holnap már megértik: a közösségért tette, a falu felvirágoztatását célozza. Ilyen hosszú, fárasztó utat tett már meg G e m b i c z k i József elvtárs, Szuha község tanácselnöke. — Ebben az országban amit tenni kell, azt mind a dolgozó nép érdekében kell tenni — vélekedik munkájáról. Gembiczki József azonban nemcsak vallja ezt, hanem valóban így is cselekszik. Munkájával érte el, hogy népszerű lett, s a népszerűség árnyékában nem pihen meg, hanem egyre hevíti a jobb munkára, további lépésekre ösztönzi a hosszú úton. Ezért vélekednek róla úgy nemcsak a faluban, hanem felsőbb vezetői is: minden lépése a közösség érdekét szolgálja, úgy képviseli községében a tanácsot, mint az állam apparátus helyi szervét. Munkásságának becsületességét, törhetetlen akaratát akkor értjük meg, ha betekintünk Gembiczki József korábbi életébe is. CAJÁT BŐRÉN tapasz- talta csakúgy, mint ebben az országban milliók: mit jelent, ha nem törődnek a szegény emberek problémáival, ezer és ezer gondjával, bajával. Hiszen ő is ott élt a többi kizsákmányolt paraszt, munkásember között, rajta is úgy ütöttek a földbirtokosok, bárók, mint a többi szegény emberen. Ezért kellett vándorolnia egyik munkahelyről a másikra. Megpróbálta az erdőgazdaságokat, a Parádi Üveggyárat csak azért, hogy mint segédmunkás is, de megkeresse a család szűkös mindennapi betevő falatját. Uj út, mint mindannyiunknak, 1945-ben kezdődött Gembiczki József életében is. S lassan egy évtizede dolgozik a közösségért, fáradhatatlanul. Most, amikor munkaközben látogattuk meg a tanácsházán, ezer és ezer gond vette körül. Tervez, számol, intézkedik, hogy jó legyen a közösségnek, jó legyen az egyes embe- reknek A LEGNAGYOBB problé“ mánk most az ifjúság nevelése. — Mindjárt is kezdi kérdésünkre. Nem tudjuk rendszeresen összefogni a fiatalokat, mert nincs helyiség. Kultúrotthon kell, még akkor is, ha a kutya a kovászba ugrik A fiatalok nevelése az egész falu ügye. A kultúrotthon építése, valamennyiünk ügye. Sikerül is. A Nehézipari Minisztérium 100 000 forintot ad. A többit, a 300 000 forintot előteremtjük mi. Az emberek már dolgoznak az alapozáson. Társadalmi megmozdulásban hordjuk majd a követ, a homokot. A közösség megértette, hogy a közösség érdeke ez a munka. Míg beszél, kissé kopaszodó fején apró izzadságcseppek jelennek meg. Látni: minden szívügye, s a tervüket megvalósítják. De csak ez az egy gond lenne a faluban? Nem! Volt is, sőt van is probléma elég. A jó minden esetre az az egészben, hogy Gembiczki József vezetésével a tanács oldja meg az egész falu érdekében. Néhányat megemlítünk itt is. v Hosszú időn át zúgolódtak az emberek — több mint száz- hatvanan - azért, mert az Erdő- gazdaságtól mintegy négy éven keresztül nem kapták meg az évi fél köbméter já randóságú fát. Ma az érdekeltek úgy beszélnek erről: érdemes volt a tanácshoz fordulni, megkaptuk az elmaradt két köbméter járandóságunkat. 7VT EM VOLT sokkal jobb 1 ' a hangulat azért sem, mert még a földreform idején 25 ember kapott 500—700 négyszögöl telket, s 12 év után sem írták nevükre a földet. Most már azt mondják a gazdák: ez a sajátunk, hiszen te- lekkönyvezték, ha későn is, de elintézte a tanács. — Már mondottam, hogy mindent a közösség érdekében csinálunk. Nem könnyű ez. Sokan nem értik meg, hogy az ő érdekükben történik itt minden. De dolgozunk. Tanácstagjaink és magam is, járjuk a házakat. Mindenkivel személyesen ismertetünk egy- egy rendeletet, utasítást. Elmondjuk: miért hozták ezt vagy azt a rendeletet. Mi célt szolgál, mit jelent a dolgozók érdekében hozott határozat, így voltunk a 3004-es rendelettel is, s ma már úgy beszélnek dolgozó parasztjaink erről a rendeletről is, mint olyanról, amely a fejlődést, a mezőgazdaság szocialista átszervezését szolgálja. — Hogy felkeresnek-e bennünket a falu dolgozói? Nem szerénytelenségből mondom, de a szuhaiaknak második otthonuk a tanács, Szívesen bejönnek, kérdeznek, érdeklődnek, de sok mindenről érdek nélkül is beszélgetnek. így, ilyen beszélgetés közben vetődött fel, hogy a Szuha patak gyakran elönti a kaszálót és hogy miképpen lehet ezen változtatni. Először csak tervezgettünk, hogy mit kellene tenni. Később az emberek mondották: fogjunk össze,szabályozzuk a patakot. A költség 50 százalékát rendelet értelmében az állam fedezi, másik 50 százalékát adjuk mi. Biztos, valóra váltjuk ezt is. Ritkán, de azért akad olyan ügy is, amelyet nem sikerül elintézni. Nem rajta, nem a tanács elnökén múlik. Legnagyobb baj az, hogy sokszor nem lehet kideríteni — éppen a bürokrácia tekervényeiben, hogy hol is akad el egy-egy a közösséget érintő ügy intézése. Gembiczki József tanácselnök mégis járja az utat, kilincsel, a törvények között követel — választói érdekében. A választók pedig úgy gondolkodnak: segíteni kell az elnök munkáját, hiszen minden értünk történik. Olcsó-e ez a népszerűség? Nem! Hogy idáig eljutott, valóban hosszú és göröngyös volt az az út. Gembiczki József méltó erre a népszerűségre, méltó választói bizalmára. Somogyvári László Hég ebben az évben elkészül az ÁKÖV új forgalmi telepe Több mint 22 millió forintos beruházással épül megyénk közlekedésének egyik jelentős objektuma: a 33. sz. Autóközlekedési Vállalat salgótarjáni forgalmi telepe. A még hátralévő kisebb munkák elvégzése után ezen a héten adják át rendeltetésének a telephely egyik fontos részét, a szervízcsarnokot. A korszerűen felszerelt, a fizikai munkát nagymértékben megkönnyítő csarnok hozzásegíti majd az autóközlekedés dolgozóit ahhoz, hogy a jövőben gyorsabban és jobb minőségben végezzék el a gépkocsik karbantartását. A továbbiakban még a jóléti épületek elkészítése van hátra. Előreláthatólag ebben az évben azokat is átadják rendeltetésüknek és ezzel a forgalmi telep teljes egészében elkészül. A forgács! KISZ-szervezet munkájáról, terveiről A forgácsi „Lovász József” KISZ-szervezet 1957. áprilisban alakult 42 taggal. A közel másfél év alatt sokat fejlődött a szervezet. Fogadalmukat híven teljesítették a fiatalok, mert olyan lelkesen végezték munkájukat, amint azt az alakuló taggyűlésen, és később az 1919-es veteránok megvendégelése- kor kifejezésre juttatták. Piseh Károly elvtárs a KISZ-szervezet titkára örömmel számolt be arról, hogy a megalakulás óta közösen a tagsággal milyen eredményeket értek el. Erősödött a szervezet, jelenleg 61 fiatal fejlődését, nevelését irányítja a vezetőség. A jó szervezeti életet igazolja az elvégzett munka. A KISZ Központi Vezetőség felhívással fordult a fiatalokhoz, hogy csatlakozzanak a takarékossági mozgalomhoz. A fiatal műszakiak segítségével 15 m3 fát mentettek meg a pusztulástól. Munkájuk közben az a gondolat vezérelte őket, hogy a bányafáért súlyos valutákat fizetünk ki és annak megmentése mindenkinek az érdeke. A 15 köbméter fát — melyet megmentettek — a további bányaművelésnél ismét felhasználhatják. A fiatalok jelenleg a forgácsi lakótelep csinosításával foglalkoznak. Ezen munkában a szervezet valamennyi fiatalja részt kíván venni, hiszen 1 700 méter árok tisztítását szándékoznak elvégezni. Az eddig végzett önkéntes munkáért a szervezet 7 200 forintot kapott. Az elvégzett munka ellenére, a fejlődés mellett azonban egy-két hiányosság tapasztalható a szervezetnél. A szervezeti élet még jobb lenne, ha a csoportbizalmiak több politikai munkát végeznének. Ez azonban csak azután valósulhat meg, ha a KISZ felsőbb szervei (megyei, járási KISZ-bizottság) egy összejövetelen aktívaértekezleten előadás keretében ismertetné a tizes csoport bizalmiak feladatait. Ennek megtörténése után már nagyobb mértékben lehetne követelni, hogy a többi bizalmi is ugyanolyan jó munkát végezzen, mint Ver- bóvszki Béla, Varga József. A vezetőség munkája is kollektívabbá válna, ha a re- szcrtfelelősök ismernék a rájuk háruló feladatokat, a reszortmunkájukat. A KISZ megye bizottságának már jelenleg is terve van azzal kapcsolatosan, hogy az alapszervezetek vezetőségi tagjai részére segítséget nyújtanak, tájékoztatást adnak a reszortfelelősök feladatairól. A párt és a KlSZ-szerve- zet között a kapcsolat nem rossz, a párttitkár résztvesz a KISZ vezetőségi ülésen és ez fordítva, a KISZ titkárt meghívják a pártvezetőségi ülésekre. De a kapcsolat még jobban elmélyülne, javulna a KISZ-en belül a politikai munka, ha a pártvezetőség ösz- szekötőt jelölne ki, aki állandóan tartaná a kapcsolatot az ifjúsági szervezettel. A pártvezetőség ismerve a körülményeket, a KISZ-ve- zetőség múlt évi kérését — ez évben az oktatás beindulása előtt teljesíthetné, — és Oszvald István előadót a KISZ-fiatalok oktatásával bízná meg. A KISZ-szervezet és az úttörők között jó a kapcsolat. Közösen társadalmi munkával dolgoztak a Micsurin kert létesítésén, melyet tovább kell folytatni, be kell fejezni a kerítés munkálatait, meg kell kezdeni az uszoda építését. A KISZ-vezetőség ezenkívül az: úttörőszervezetet úgy támogatta, hogy egy úttörő nyaralási költségét biztosította. A KISZ-szervezet vezetősége az üzemvezetőséggel is jó kapcsolatot épített ki. Közösen beszélték meg, hogy a bányásznap előtt az ifjúmunkások a kiváló bányászokat verssel és dallal, csasztuskával köszöntsék. Az alapszervezet baráti: kapcsolatot szeretne építeni, egy községi, vagy tsz KISZ- szervezettel. így a két szervezet tagsága megismerné egymást, ugyanakkor megismerné egyik szervezet a másik szervezet életét, munkáját, közelebb kerülnének egymáshoz, segítséget tudnának nyújtani egymásnak. Fodor Ernő Kielégítik a vásárlók igényeit A Nógrád megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat is felkészült az őszi csúcsforgalomra. Vas- és műszaki cikkekből Nógrád megye területén az összes szövetkezeti és állami kiskereskedelmi boltokon keresztül igyekszünk a lakosság igényeit kielégíteni a legjobban. Idén az őszi csúcsforgalomra fokozottabb mértékben készültünk fel, mint bármikor eddig. Nagy gondot fordítottunk a beszerzésre, így bő választékban tudunk biztosítani tűzhelyeket, kályhákat, tüzelési cikkeket, horganyzott edényeket, kerítés fonatokat, ereszés lefolyó csatornákat, zománcedényeket, háztartási eszközöket, háztartási gépeket, motor- kerékpárokat, kerékpárokat, körülbelül 30 féle típusú rádióval, varrógépekkel és még sok más cikkel biztosítjuk a lakosság szükségleteinek kielégítését. A Belkereskedelmi Minisztérium Vas- és Műszaki Főigazgatósága az egész ország területén az aluminium edény népszerűsítésének fokozása érdekében „Magyar Ezüst” pályázatot indított be augusztus 31-től és négy hétig tart. E pályázat helyes megfejtői között a Belkereskedelmi Minisztérium Vas- és Műszaki Főigazgatósága mosógépet, padlókefélőt, porszívót, lemezjátszót, tűzhelyet és egyéb háztartási felszerelést sorsol ki Csáki László igazgató r()is. zan fa (j s á q ű k víjtf mííláh iiiiyébtu Több mint három hónappal ezelőtt Gordos István, a Salgótarjáni Tűzhelygyár dolgozója azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, segítsük öt abban, hogy műlábát minél előbb megjavítsák. Ezzel kapcsolatban érdemesnek tartjuk közölni azt a levelet, amelyet Gordos István a legutóbbi napokban intézett hozzánk. „Közlöm, hogy ez év augusztus 22-én műlábamat nehéz három hónapi várakozás után megkaptam. De miért van az, hogy egy jogos kérés elintézésében ennyit kell járkálni? Remélem megértik, hogy 16 év óta, amióta műlábat hordok, elég sokat szenvedtem és nem csoda, ha nyugtalan vagyok. Nem is tudom, hogy legközelebb kihez forduljak segítségért. Ne vegyék rágalmazásnak, de úgy látom, hogy azok a vezetők, akik ebben az ügyben érdekeltek, lelkiismeretlenségből vizsgáztak. A műláb nem luxus-cikk, hanem olyan alkatrész számomra, amely családom eltartásához nélkülözhetetlen. Szeretném, ha az SZTK illetékesei a jövőben másképpen járnának el. Sajnos, nem ez az első esetem ezzel az átkozott műlábbal.. Eddig már kettő el is veszett, s hiába kerestem. Szeretném megemlíteni, hogy a Művégtaggyár meósai is több figyelmet fordíthatnának a minőségre. Ugyanis egy félórai használat után már szögelni kellet a lábfej farészét, mert elhasadt. Ne csodálkozzon ezután se az SZTK vezetősége, se a gyár, ha többe kerül a leves, mint a hús. Szeretném, ha ebből a példából nemcsak én tanulnék, hanem azok is, akik ha-» sonló helyzetben vannak, vagy még lehetnek, de főleg az SZTK és a Művégtaggyár. A magunk részéről csak any- nyit: Akinek amúgyis nehéz elviselni saját betegségét, annak kétszeresen gyógyító hatású a gyors, emberi ügyintézés. Tudjuk, hogy az SZTK vezetőinek és dolgozóinak nincsen könnyű dolguk. De vajon nem lenne-e megnyugtatóbb, munkájukat segítőbb az, ha az ilyen esetekben nagyobb lelkiisemeretesség- gel intéznék az ügyeket? Valószínű, hogy egy egyszerű ember elismerő szavai megsokszoroznák az ő munkakedvüket ist Régi iskola ~ új tervek, új gondok a pásztói gimnáziumban F iatal a pásztói általános gimnázium, tavaly „repültek“ ki az első „fecskék“ az öreg falak közül. Mert bizony az épületnek korosabb a múltja. Az emeletes iskola régen polgári volt, ma az általános fiú iskola és a kényszerből megtűrt gimnázium szorong falai között. Sok-sok drukkoló, izzadó, de nyugodt, magabiztos diákot is láttak az idős falak. Riadt leányszemek tekintettek sokszor felelés közben segéívtké- rően a mennyezetre, „fürge“ kezek faragtak mintát a padokra. Emlékezik az iskola. Elmondja a múlt történetét, de megőrzi a jelen, a jövő jelenségeit is. Ezekről a dolgokról beszélgettünk, mikor csengettek, s a sok-sok diák ki- özönlött a hasznosan töltött óra után a napfényes udvarra. Kisebb-nagyobb csoportok alakultak. A „kis szendék“, az elsős leánykák már megbarátkoztak a környezettel, ismerkedtek, barátnőket kerestek, baráti kapcsolatok szövődtek köztük. A második, harmadik leánysereg magabiztosabban, az egy vagy két év „tudatával“ vidáman csevegve keveredett. Mesélték egymásnak a nyári élményeket. A fiúknál más a helyzet, ök a gyors barátkozás hívei, mert egy csomóban tárgyal mind a négy osztály. A felsősök szinte „atyai intelmekkel“ látják el az elsősöket: — Aztán öregem, nem kell „mindentől“ megijedni. — Ha jól rúgod a „bőrt“, haverom leszel, segítek tanulni is ... stb. A maga módján jót akar mindenki az elsősöknek. Ezt a jóakaratot még bizony irányítani kell. Ügy látom, irányításban nem lesz hiba, hiszen fiatal, lendületes tanárokból áll a tanári kar. — Igaz, hogy szűkén vagyunk, felszereléssel kapcsolatos gondjaink vannak, de a kollégák optimizmusa a „szakma“ iránti szeretet erősen hat a mérleg pozitív oldalán — kapcsolódik a beszélgetéshez egy újonnan érkezett tanár- kolléga. E z jellemzi valóban ata nári kart. A fiatalos lendület — hiszen az átlagos életkor ' 27—28 körül lehet — makacs akaratot is sejtet sokuknál — Mindent elkövetünk, hogy a diákok megfelelő szellemben nevelkedjenek, megpróbáljuk biztosítani a legjobb körülményeket tanulásukhoz. Bár, sokszor vannak olyan problémáink, amelyeket nem tudunk öntevékenyen megoldani, s ezért néha lassan mennek a dolgok — mondja Pintér Nándor KISZ segítőtanár. T ermészetes, hogy a szellemiek mellett: jó tankönyvek, megfelelő tanerők, stb. sok-sok anyagi probléma is felmerül. Az iskolában a legszükségesebbek megvannak, de azért ezek csak a legszükségesebbek. Igaz, kaptak segédeszközöket a tanév indulása előtt, s csak a fizika-kémia szertár többezer forint értékben, de probléma van például a történelem területén a térképekkel. Nincs megfelelő történelmi térkép. Örömmel üdvözölték a taná rok az osztályfőnöki órák tartásával kapcsolatban megjelent tankönyvet, amely segítséget nyújt e fontos óra jobb kihasználásához. A könyv alapján ez évben már erkölcsi-politikai kérdésekkel is foglalkoznak az osztályfőnöki órán. A azon leszünk, hogy a követelményeknek eleget tegyünk. Sajnos, a „pedagógusvándorlás“ betegsége sok mindent felboríthat — kapcsolódik a beszélgetésbe Veres Éva biológia tanárnő. Komoly probléma ez nagyon. Sajnos, még sok helyen nem tudnak megfelelő életkörülményeket biztosítani a tanároknak — bár egy szoba a legelemibb életszükséglet — s akadnak olyan helyek is, ahol értelmetlen módon érdemtelenül mellőzik a pedagógusok kérését. Megértik ők a lakáshiány problémáját, de lakás nélkül élni mégsem lehet. Elengedhetetlenül fontos az iskola és a szülők közti jó kapcsolat is, s ezt csak szívós, kitartó munkával lehet elérni. Mit sem ért az egész munka, ha a tanár egy-két év múltán elhagyja az iskolát, áthelyezik. Ez sokat árt a gyermekeknek, a szülőknek is. A tanácsoknak szinte elsőrendű üggyé kellene tenni a pedagógus kérdést. Ne tévesz- szék szem elől, ez fontos politikai kérdés is. Ebben a tanári karban is lennének olyanok, akik megtelepednének Pásztón, idehoznák családjukat, vagy nősülnének, de a lakáshiány miatt ez nem lehetséges. .... : Felvetődött az a probléma is, hogy sok fiatal jár a bányavidékekről az iskolába, milyen jó lenne, ha a tanács a bányával közösen tudna építeni néhány lakást a pedagógusoknak. A problémákon bizony jó lenne mielőbb változtatni. A hibák, bajok ellenére is optimizmussal végzi munkáját ez a kis fiatal kollektíva. Munkájuk fontosságának tudatában tartanak meg minden órát, szigorú tanári következetességgel. Remélik, hogy sikerül rövidesen megoldani a diákok tornaóra utáni mosakodását is. Nem kell-unás ide sem, csak rendbe kellene hozni az automata szivattyút. Remélik, hogy nem néznek rájuk görbe szemmel az épületben, mert ők csak „megtűrtek“; még az altiszt sem, aki valósággal „uralkodik“ a tanári kar fölött. S zívesen jöttek ezek az emberek vidékre tanítani, bíznak az emberekben, felelősséggel végzik munkájukat, csak azt kérik: munkájukhoz méltó megbecsülésben legyen részük.
