Nógrádi Népújság, 1958. szeptember (3[14]. évfolyam, 69-76. szám)

1958-09-10 / 71. szám

Közel harmincezer ember tüntetése Salgótarjánban a bányásznapon A párt és a kormány a béke és a proletárinternacionalizmus mellett ftzinte megszámlálhatatlan volt a soka- ság, amely ezen a gyönyörű, verő­fényes vasárnapon elindult Salgótar­jánba. Nagybátony, Mátranovák, Kisterenye, Róna, az összes környező bányák, falvak bá­nyászai, hozzátartozók és olyanok is, akik nem a bányánál dolgoznak, már korán reg­gel útra keltek. Különvonatok és autóbuszok egész sora szállította a bányásznapi nagygyű­lés résztvevőit. A bányászok mellett eljöttek Salgótarján gyárainak, hivatalainak dolgo­zói is és mindenki, aki egy nagyszerű élmény­nyel akart gazdagodni ezen a napon. Még nem, volt fél tíz, amikor megindult a dolgozók felvonulása a kollégium kertbe. Egy­mást szorosan követve, 8-10-es sorokban hömpölygőit az emberáradat, egészen 10 órá­ig. Ä sorok között ott haladt Marosán György elvtárs is, valamint a megyei pártbizottság és tanács vezetői. Régen volt már ennyi ember együtt Salgó­tarjánban. Fiatalok és idősebbek, bányászok, vasasok, dolgozo parasztok es értelmiségiek hallgatták végig élénk és gyakori tetszésnyil­vánítás közepette Marosán György elvtársat, a gyűlés előadóját. A hűs árnyat adó fák alatt sűrűn csattant fel az ütemes taps, a he­lyeslés, egyetértés kifejezése. Vezetők és dol­gozók meghitt, felelősségteljes találkozása, ta­nácskozása volt ez a salgótarjáni vasárnap. Mintegy 24—26 ezer ember felemelő tünte­tése volt a párt és a kormány, a béke és a proletárinternacionalizmus mellett. A nagygyűlést Pothornyik József elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatója nyitotta meg. Emlékeztette a bányászokat a múlt rendszerre, arra a megbecsülésre, amely­ben a felszabadulás óta részesülnek, s néhány fontosabb, időszerű kérdést vetett fel. Ezután úttörő kislányok virágcsokorral köszöntötték a kedves vendégeket, majd Marosán György elvtárs, államminiszter, az MSZMP Politikai . Bizottságának tagja emelkedett szólásra. Engedjék meg, hogy legelő­ször is egy nagyon kedves kötelezettségemnek tegyek ele­get, hogy átadjam a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és személye­sen Kádár elvtárs üdvözletét. (Nagy taps.) Száztizenegy esztendővel ezelőtt valahol Brüsszelben, vagy Párisban egy kávéház asztal mellett szövegezték meg az azóta világhíressé vált Kommunista Kiáltványt. — Marx és Engels ezt a kiált­ványt a következőképpen nyitja meg: „Kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete. — Szent hajszára szövetkezett e kísértet ellen vén Európának amikor bement professzor tár­sai közé, azok éppen azon vi­tatkoztak, hogy a königriitzi csatát miért vesztették el az Egymilliárd ember áll készen a világ megváltoztatására Ezelőtt 22 hónappal folyt a vita ebben az országban, hogy tulajdonképpen mi volt Ma­gyarországon : forradalom, vagy ellenforradalom? Mi úgy tanultuk, hogy a vitát a tények döntik el. És én ezért szeret­ném itt elmondani a salgótar­jáni bányászoknak, hogy mi 22 hónap után hogyan nyer­tük meg a tényekkel ezt a csa­tát. Valószínű, hogy itt is van­nak, akik ezt a kérdést önma­gukban még nem döntötték el. A bányászság és a munkás­ság ezt már eldöntötte. A mun­kásosztály ezt a kérdést el tudta dönteni, mert a munkás és az értelmiség között — vé­leményem szerint — van egy hallatlan nagy minőségbeli differencia. A munkás, a bá­nyász, a dolgozó paraszt elő­ször hiszi a marxizmus-leni- nizmust, a Kommunista Kiált­ványt, és aztán tanulja meg. Az értelmiségi viszont először megtanulja és csak azután hi­szi. Az első az mindig szilár­dabb, mert az oszályöntudat- ra épül. (Taps.) Hogyan is álltunk mi a 22 hónappal ezelőtti kérdés­sel, forradalom, vagy ellenfor­radalom zajlott-e le Magyar- országon? Beszéljenek a té­nyek. És nem szabad nekünk felejteni. Egyébként na­gyon rossz tulajdonság­gal rendelkezünk: a jó­kat mindenki hamar megszokja, a rosszakat igyekszik elfelejteni. Pe­dig a rossz alkalmas ar­ra, hogy iskola példáját adja, mit kell tenni. S ezért én elhoztam magam­mal egy néhány történelmi mazsolaszemet. Nem szemé­lyeskedésként, de azoknak, akik eddig nem értettek a szó­ból. Mélyen kell, hogy bele­ivódjon az igazság és a tény az emberekbe, Magyarorszá­gon forradalom, vagy ellen- forradalom volt-e? Nézzük a képet. A felsőház volt Magyarországon az a par­lament, amely végsőfokon el- iöntötte, hogy milyen törvé­nyek hoztak, mert nem igaz, ' ezer ember, a földbirtok 35 százalékán, 50 katasztrális holdon felül — ebben a kulák, a nagybirtok és az egyházi birtok is benne van — osztoz­kodott 28 ezer ember, a föld­birtok 53 százalékán. Ez van e statisztika mögött. Az ellen- forradalom szószólói ezt akar­ták visszahozni? A harc, amelyet a Magyar Népköztársaság ellen indítot­tak, nem másért, hanem a 100 és ezer holdakért, a gyá­rakért, a bankokért folyt. Az imperialisták és szekértolóik fogtak össze, hogy ismét meg- döntsék a nép ualmát, mint 1919-ben. Akkor az imperia­lizmus összefogott minden an­tidemokratikus erőt, hogy vérbe fojtsa a Magyar Tanács- köztársaságot. Mi történt 1956- ban? — 1919-ben mi segítettük a Szovjet Köztársaságot az intervenciósok elleni harcában. Most 1956-ban már nemcsak a Szovjet­unió, hanem Csehszlová­kia és románia segítsé­gét is megkaptuk az ellenségeink elleni harc­ban. tunk és vagyunk. Az el­lenforradalom ennek a szocializmusnak és ba­rátságnak a fáját gallyaiban leverhette, de a gyökerét nem sérthet­te meg, ez a gyökér na­gyon mélyen van a sal­gótarjáni, tatabányai, komlói, pécsi bányászok szivében és a parasztok lelkében is, mert ők tudják, hogy ez mit je­lent. Az úr különböző kérdéseire válaszolva, mondottam, hogy nézze kérem, a kormányzás az egy nehéz művészet és mi is kezdjük megtanulni. Tudni kell bánni a munkásosztály hatalmával és ha jól bánunk ezzel a fegyverrel, akkor az eredmény nem maradhat el. (Folytatás a 2. oldalon) A bányászok megkoszorúzzák a szovjet hősök emlékművé VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I ■■■... Népnjság AX MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM 71. SZÄM ARA: 60 FILLÉR 1958. SZEPTEMBER 10. Marosán György: Egységesen, újabb csatákra a szocialista Magyarország felépítéséért minden hatalma: a pápa és a cár, Metternich és Guizot, francia radikálisok és német rendőrök.. Száztizenegy esztendő zaj­lott el azóta. Száztizenegy esz­tendő után elmondhatjuk, a történelem igaz, leckéje szerint a kommunizmus már nem kí­sértet, hanem valóság, mert a földnek egymilliárd embere ma­gasra tartva a világ pro- letáriátusának vörös lo­bogóját indul olyan győ­zelemre, amely megdön­ti ezen a világon a ka­pitalizmust és békét, sza­badságot, szocialista vi­lágrendszert fog alkotni. osztrákok és miért nyerték meg a németek és milyen ki­hatással lesz ez a világtörté­nelemre. S ez az öreg profesz- szor azt mondotta a többiek­nek: „Ötven esztendő múlva a kutya sem fog vitatkozni a königrätzi csatán. De ami a másik szobában történik, an­nak a jegyében alakítják újjá a világot.” Valamikor a bur- zsoá rend, amikor hatalomra jutott a nagy francia forrada­lom idején, megszületett egy jelszó: „Mi, a harmadik rend”, * akkor mondta egy híres pap: „Ma semmi, holnap minden!” 8 száztizenegy esztendővel ez­előtt, amikor útjára indították a Kommunista Kiáltványt, ak­kor a negyedik rend jelent­kezett a történelem színpadán, 6 e negyedik rend egymilliárd emberrel áll készen, hogy megváltoztassa a valójában forrongó társadalmi világren­dünket egy békés világ felé. (Nagy taps.) Valaki megkérdezheti tő­lem, hogy mi köze van mind­ennek a bányásznaphoz? Nos, e bevezetés után engedjék meg, hogy én — mondjuk — a napirendi kérdésre térjek a száztizenegy esztendővel ez<- előtt megírt Kommunista Kiáltvány szellemében. Nem szabad elfelejtenünk a rosszat, a múlta Mi mindig úgy tanultuk, hogy a történelem azért íródik, hogy tanítómestere legyen a népnek. És mi, akik a kommu­nizmus eszméit képviseljük, szervezett harccal, most már száztizenegy esztendő után elmondhatjuk, hogy mi tanul­tunk a történelemből. De va­jon, kérdés, hogy más is ta- fiult-e belőle? 80—90 eszten­dővel ezelőtt, amikor valahol Párisban Zola talán a legszebb könyvet a bányászokról meg­írta, akkor ebben a könyvben van három-négy olyan bá­nyász, akik az internaciona­lizmus lobogója alatt szer­vezkedtek. Valahol Berlinben, az 1870- ts esztendőben a filozófiai és irodalmi tanárok, történészek találkoztak a szokásos sör- ssarnokban. Az egyik filozó­fiai professzor késve érkezett a sörcsarnoki megbeszélésre, és véletlenül , siettében nem 4 szokásos szobába nyitott be, hanem egy másikba. Megállt egy percre, hallgatta a nem arakat kifejező társaságot, akik vitatkoztak azon, hogy meg kell alakítani a német munkásegyésületet. S aztán, hogy a törvényeket „odafent” hozzák. A törvényeket mindig idelent hozzák, bár hivatkoztak arra, hogy azokat „fentről” sugallják. (Nagy taps.) — Hogy is nézett ki ez az előkelő tes­tület 1939-ben: a Habsburg- monarchia teljes korú, 24 éves és idősebb tagjai, hercegek, az egyházak nagyjai: herceg- prímás, püspök, prépost, apát és ehhez hasonló 29, korona­őrök: egy gróf, egy báró, a legfelsőbb bíróság elnöke, a Emlékeznek önök arra a jelszóra, amit a klerikális re­akció, és al 'megszédült — állító­lag tisztességes — magyarok kiadtak, hogy minden magyar testvér. Hát bocsánatot kérek, nekem nem testvérem Mind- szenthy. Egyszerűen azért nem testvérem, mert ezer évig ő és mögötte mások, akik „kormányozták” ezt az orszá­got, felelősek, hogy mi úgy éltünk, ahogy éltünk. Nekem testvérem a cseh munkás és paraszt, a román, a szovjet, az angol és az amerikai. (Taps.) De nem testvérem Mind- szenthy és az Eszterházi her­ceg. Az iskolában és a család­ban engem mindig arra ta­nítottak, hogy Istennek tet­sző cselekedet, ha szegénye­ken segítünk. És én próbáltam ; ezt az Istennek tetsző csele- : kedetet felnőtt koromban reá- ■ lizálni. S amikor felléptem — j mint ahogy a bányászok fel- 1 léptek —, hogy ne kelljen hét . napot dolgozni egy héten ne- i kém és péktársaimnak, akkor 1 ezt azért tettem, hogy meg- i szüntessük azt a rendszert, 1 amely a szegénységet szüli. — l Amikor mi, bányászok éhség- i felvonulásokat rendeztünk, vagy pékek sztrájkoltunk, r vagy a parasztok ökölbe szo­rított kézzel harcoltak egy fa- \ lat kenyérért és emberi szóért, c akkor nekünk azt prédikálták , a földön, hogy nyugalom, majd i a másvilágon jobb lesz. És mi 1 erre azt feleltük, hogy kérem, rendben van, de mi ezen a világon akarunk mennyorszá­honvédség főparancsnoka, a MABI és az OTI elnöke, az­tán az örökös főrendi családok képviselői 38-an, ezen belül 31-en földbirtokosok. Har­minckét gróf, öt báró, egy herceg. Aztán jöttek a törvény- hatóságok megbízottjai, szer­vezetek és intézmények kép­viselői— azt mindenki tudja, hogy kit képviseltek. Ezt kö­vette nagybányai vitéz Hor­thy Miklósnak 43 emberből álló sírig tartó, úgynevezett állandó kinevezése. A 43-ból 11 miniszterelnök, vagy ‘ volt miniszterelnök, miniszter, bankvezér, földbirtokos. Ezen belül öt báró, 4 gróf, egy her­ceg. A végén, de nem utolsó­sorban a Magyar Gyáriparo­sok Országos Szövetségét, a magyar tőkét képviselte Bu­dai Goldberger Leó, Chorin Ferenc stb. Kedves barátaim, elvtársa­im! Nem ez a szám az érde­kes, bár ez is izgalmas, hanem ami e számok mögött van. — Mit mutatnak ezek a számok? Magyaroszágon ugyanebben az időben 16 millió katasztrá­lis holdon osztozkodott egy millió 800 ezer fő. Félholdig osztozkodott 1 millió 400 ezer ember, a földbirtok 12 száza­lékán 5 holdtól 50 holdie 428 Népünk a szocializmus mellett döntött got, s majd a másvilágon al­kuszunk, ha ott leszünk. — Ugye milyen komikusán hang­zik. De vajon két percig gon- dolkodtak-e rajta az emberek? Pedig amikor az októberi el­lenforradalmi események alatt föllépett Mindszenthy és Esz­terházi herceg, akkor a pa­raszt lába alatt megmozdult a föld. Éppen ezért magyaráz­hattak Pesten az urak, papok, írók magyarságról, szabadság­ról, a parasztság nem hallga­tott rájuk. Amikor választani kel­letett, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a szovjet fegyverek, vagy Eszterházy és az amerikaiak között, ak­kor minket választott a bányászság a parasztság elsősorban. A szovjet-magyar barátság gyökerei kitéphetetlenek Különböző külföldi urak szoktak meglátogatni, hogy beszélni szeretnének velem. — Vemrég járt itt egy angol úr, ikit én még 1946-47-től isme­rek. És különböző — állítólag - kényes kérdést tett fel. Én ninden kényes kérdésre vá- aszolni szoktam. Azt mond- a, hogy meglepő az a konszo- idáció, ami maguknál van, és rülönösen meglepő a szovjet— nagyar barátság mélysége. — 3edig semmi meglepő nincs lenne, mert a munkásnál, pa- asztnál és a haladó értelmi­ség egy rétegénél a szovjet— nagyar barátság nem 1945-ben kezdődik el. Mi ezelőtt négy­én esztendővel ontottuk az létünkét és vérünket, hogy a szovjetunióban győzzön a for- adalom és az megvédhető 3gyen. Nem új dolog az, hogy mi szovjet barátok vol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom