Nógrádi Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 60-68. szám)

1958-08-30 / 68. szám

6 NÓGRÁDI NÉPŰJSÁG 1958. augusztus 30 „Benczurfalván, az omló, romló Benczúr-kastély udvarán helyreállított műteremben dol­gozik évek óta szüntelen szor­galommal idős Szabó István szobrászművész. A nógrádi he­gyek a Matia, a Cserhát erdei­ből idehozzák a legszebb, leg­vastagabb, szobrász vésője szá­mára legkívánatosabb tölgyfa- rönkökel és ezekből idős Szabó István sorra faragja a bányász­figurákat, dombnrműveket. Reggeltől estig, látástól vaku- lásig faragja, vési a „bányász­történelmet." így jellemezte Mihályfi Ernő elvtárs, a mű­velődési miniszter helyettese idős Szabó Istvánt, amikor Bu­dapesten a Nehézipari Minisz­térium, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és a Műcsarnok rendezésében megnyitották me­gyénk szobrászművészének nagysikerű kiállítását: A ma­gyar szénbányászat 200 éves történetét. Azóta a gazdag kiállítási anyag bejárta csaknem az egész országot. Budapest után Do­rog, Veszprém, Várpalota, Tata­bánya, Pécs, Komló és Petőfi- bánya dolgozói gyönyörködtek több ezren idős Szabó István munkásságában, a fába vésett szénbányászat történetében. Rövidesen benépesül a mátroverebélyi ifjúsági otthon Hosszú hónapokon keresztül szorgalmas kezek dolgoztak a mátraverebélyi ódon kastélyon. Kiszesek, diákok, idős munká­sok fiatal lányok és asszonyok, egyszóval az egész társadalom összefogott, hogy otthont biz­tosítsanak azoknak a 14-18 éves fiúknak, akik szülők nél­kül, vagy olyan szülői környe­zetben élnek, ahol nincs bizto­sítva továbbfejlődésük, jövő életük: most állami gondozás alatt élnek, összefogott az egész társadalom. Üzemek ad­tak segítséget, hogy az állami támogatás mellett minél ol­csóbbá tegyék az építkezést. S míg a Zagyvapálfalvi Üveggyár az üvegeket, a bányatröszt más építkezési anyagot, és felsze­relést adott, addig a Nőtanács párnákat, lepedőket gyűjtött, hogy otthonossá, barátságossá tegyék a szülők nélkül élő fiú­gyermekek új otthonát. A szorgalmas munka ered­ménnyel végződött. Ma már az utolsó simításokat végzik az építők, szeptember közepén pe­dig benépesül a mátraverebé­lyi ifjúsági otthon. S milyen is lesz itt az élet? Az állam eddig mintegy 170 000 forintot költött az építkezésre. Az intézet fenntartására pedig évente csaknem egymillió fo­rintot biztosít, ötven állami gondozott fiú nyer itt elhelye­zést. Harmincán az ország leg­különbözőbb részeiből, 20-an pedig megyénkből kerülnek az ifjúsági otthonba. Szerető em­berek viselik majd gondjukat, s megyénk üzemei adnak majd segítséget ahhoz, hogy ezek a fiatalok megtalálják helyüket a társadalomba, hogy munkáju­kat szerető, becsületes szak­munkásokká nevelődjenek. A Zagyvapálfalvi Üveggyár pél­dául 20 fiatal foglalkoztatását vállalta. De dolgoznak majd a Zagyvapálfalvi Bányagépgyár­tó és Javító Vállalatnál, a Sal­gótarjáni Üveggyárban és a Salgótarjáni Acélárugyárban is az ifjúsági otthon lakói kö­zül. Nappal a gyárakban, üze­mekben sajátítják el egy-egy szakma tudományát, este pedig szórakozással, tanulással töltik idejüket. Sokan — akik koráb­ban nem tudták az általános iskola VIII. osztályát elvégezni, itt, az ifjúsági otthonban feje­zik be tanulmányaikat, hogy szakmunkások lehessenek, em­berekké váljanak. Megkapó a kiállítás mintegy 50 müve, amely végigvezeti a látogatót a szénbányászok ke­serves életétől egészen a ma bányászatáig, a megváltozott bányászéletig. Idős Szabó István nógrádi. Ide, ehhez a megyéhez köti minden emléke, keserves múlt­ja, boldog jelene. Témáit a nóg­rádi bányászok adták és adják még ma is. Szereti a bányászo­kat, de szeretik őt is megyénk dolgozói. Idős Szabó István most egy tartozását rója le me­gyénk bányászaival szemben. A bányásznap tiszteletére a nógrádi szénmedence központ­jába, Salgótarjánba hozza kiál­lítása teljes anyagát. Megyénk dolgozói, bányászai két héten keresztül gyönyörködhetnek idős Szabó István alkotásaiban, amelyet szeptember első nap­jaiban a városi művelődési ott­honban helyeznek el. Láthat­juk majd a legmegrázóbb té­máit, mint a „Bérkövetelés” cí­mű domborművet, a „Szélben a munkahely felé” című művét, vagy a megváltozott bányász- életet tükröző alkotásait, mint a „Munkában a Dombassz-bri- gád”, a „Bányászok az Ikarus­ban” stb. művét. Nagy szeretettel és érdeklő­déssel várjuk idős Szabó Ist­ván kiállítását. Tudjuk, hogy eddig is dicsőséget hozott me­gyénknek, s az országos hír­név után a baráti államokban — legközelebb Csehszlovákiá­ban — hirdeti kiállítása a fel­szabadult ember alkotását, a megváltozott magyar bányász életét, sorsát, mert idős Szabó István szobrászművész alkotá­sai a magyar bányászokról beszélnek.- So ­Nagyszabású béketalálkozót tartanak Bujákon A Hazafias Népfront és a többi társadalmi szervek ren­dezésében az idén, szeptember 7-én kerül sor Bujákon me­gyénk dolgozóinak béke­seregszemléjére, amelyre többezer dolgozót vár­nak. Részt Vesz a béketalálkozón Darvas József elvtárs, az Országos Béketanács elnöke és több külföldi vendég is. A buják! béketalálkozóra már is nagy a készülődés. A környiélk községeiben készül­nek a kultúrcso.portok, 'hogy a békenagygyűlés után egész napon át szórakoztas­sák a találkozó 'résztvevőit, megyénk 'békeszerető dolgo­zóit. Vízszintes: 13. Parkok. 14. Gö­rög bölcselő volt. 16. Igevégző­dés. 18. Ital. 19. Mindjárt. 20. Táv­irati hang. 23. Ipari növény. 25. Kakas — németül (kiejtve). 26. Szélesre nyit. - 27. Lion - ke­verve. 29. Növény. 31. Klasszikus írónk. 32. Készenléti állapot. 34. Becsuk. 36. Egyik megyénk (utol­só kocka kettős betű). 37. Német elöljáró szó. 41. Takarmány. 43. Dunántúli város. 44. Soha — né­metül. 46. Az élet. 52. Tara tele. 53. Kis folyó. 54. Ital. 55. Tenge­ri rabló. 57. Nép németül (ki­ejtve). 59. Azon a helyen. 61. Bo­na ikerszava. - 62. ÉSO. 63. Kál — keverve. 65. Időmérő. 67. Csak németül. 68. NyZ. 69. Dőre, ügye- fogyott. 70. Név is van ilyen. 72. SD. 73. A sav is teheti 74. Néve­lővel: finom sütemény. 76. Utolsó kocka két betű. Függőleges: 2. Járunk rajta. 3. Néz. 4. Szovjet város. 5. Gödör, pince. 6. Igevégződés. 7. Névelő­vel: perzsa méltóság. 8. Európai nép. 9. Mongol város egyik ré­sze. 10. Mulatság. 11. Talán vége. 17. Kábítószer. 20. Raktároz. 24. Bibliai hely. 26. Az amerikaiak gúnyneve. 28. IDM. 30. Veszteség. 31. Ruhát tisztít. 33. Vissza: kínai név. 35. Altató, egyenletes moz­gásban tartó. 39. DOZ. 40. ö — németül. 42. Egy pár állat. 45. össze-vissza ken. 47. Ázsiai ál­lam. 48 Orahang. 50. összetételek­ben újat jelent. 3b. Hangnem. 56. Ipari növény. 58. Arab Isten. 60. Kártyalap. 63. Kambodzsa része. 66. Vajon alája? 69. Tábornok volt. 71. össze-vissza jön. 73. Há­zi állat. 74. Akut m. hangzói. 75. Vissza: feszítő eszköz. VASÁRNAPI FEJTORO 1958 VIII. 30. rr Az o, ó és ö. ő betűk között nem teszünk különbséget. Beküldendő: Mai rejtvényünk­ben Várnai Zseni Dúló vihar után c. költeménye első szaka­szának első három sorát rejtettük el a következő sorrendben: vlzsz. 1.. függ. 12., függ. 15., vízsz. 76., vízsz. 21., függ.. 22., vízsz. 38., vízsz. 49., függ. 51 és függ 64. sz. soroban. A negyedik sor így hangzik: ráköszönti dalát a fény­Sokra képes a mi fiatalságunk, ha meg­felelően foglalkozunk vele! Erre jó példa a szécsényi ipariskola növendékeinek a nyár folyamán végrehajtott társadalmi munkája. Már régen foglalkoz­tatta a község veze­tőit, hogy hogyan le­hetne szebbé, kedve­sebbé s otthonosabbá tenni iskolánkat. Megjegyezni kívá­nom, hogy az általá­nos iskola egyik tan­épülete áll rendelke­zésre az iparos ta­nulóiskola növendé­keinek képzésére. Már évközben be­szélgettünk az iparis­kola tanulóival arról, hogy mihelyt a tanév befejeződik, hozzófo­(Szép munkái végeztek ... gunk az iskolaépület tatarozásához. Szá­moltunk a nehézsé­gekkel, mert bizony komoly akadályokat kellett leküzdeni. Ta­nulóink a járás majd­nem minden községé­ből idejárnak. Figye­lembe kellett venni azt is, hogy több ta­nulónk június—július hónapban szakmun­kás vizsgára kerül. Megnéztük a legszük­ségesebb tennivaló­kat, előteremtettük a szükséges tárgyi fel­tételeket s a munká­latokat július 30-ra be is fejeztük. Tanulóink jó kedv­vel becsületes munkát végeztek. A teljes épületet, öt tantermet, hosszú folyosót kija­vították, kimeszelték. Kéményt, tetőszerke­zetet, cserepezést ja­vítottak. Külső és belső falazatot lekő- porózták, a lábazatot kijavították, kime­szelték, az ablakok, ajtók jórészét kifes­tették stb. A szakértők vélemé­nye szerint kb. 20 000 forint értékű társa­dalmi munkát végez­lek a szécsényi ipari tanulók. A munkák elvégzé­séért köszönet illeti a községi tanács vezető­ségét, akik anyagot biztosítottak. A Ve­gyesipari és Javító Vállalat vezetőségéta. járási KIOSZ és ipar­ügyi osztály vezetősé­gét és minden magán­kisiparost, aki kész­ségesen nyújtott se­gítséget a társadalmi munkánk elvégzésé­hez. A végzett munká­ban az az igazi érték, hogy az ipari mun­kásság közös összefo­gással, önkéntes mun­kafelajánlással 54 munkanapot adott a közösségnek. Legyen ez az össze­fogás követendő pél­da, melyre csak pél­dás tanító, nevelő munkával lehet, de el lehet jutni, amit az ipari tanulók be is bi­zonyítottak. Nagymarosi László, Szécsény XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX3000000000000CCXX.30COOOOCXXXXXXXX MECCSMTAK Ál ÁIMQK juta:PÁSZTOR FERENC IV. .... Eltelt egy hét és még mindig nincs munkám. Most aztán tényleg koldusabb va­gyok a koldusnál, mert ha Wurmné bejelent a rendőrsé­gen, bezárnak■ Harmincezer frankkal tartozom. Teremtő egek! Honnan veszem elő azt a rengeteg pénzt. S a munka- közvetítő irodában az arcom­ba röhögött a tisztviselő és azt mondta: Ugyan, fiatal­ember, mit gondol maga, nem vagyunk mi jótékonysági egy­let, 7Aég a francia állampolgá­roknak sem tudunk munkát biztosítani. Egyébként senki nem hívta magát sem és a tár­sait sem Franciaországba• — Miért nem ültek nyugodtan odahaza a hátsó felükön. Ha maguknak olyan jó volt az a forradalom, hát akkor csak büszkélkedjenek a hős cí­mükkel. Munka nincs, men­jen a pokolba, nem érek rá, ne rabolja el az időmet!“ — Szebben is mondhatná, uram... — próbáltam ember­ségesebb hangot váltani. — Nem bántottam én magát, és nem is alamizsnát kérek, csak munkát. Nem bánom, akár­milyen munka, voltam én már mosogatólegény, szolgafiú, <(UU­meg amit akar. Én nem in­gyen kérek semmit, dolgozni akarok, erős vagyok. — Ugyan kérem, kedves fiatalember. Ezt naponta leg­alább százan elmondják ne­kem. 'Erí már kívülről tudom magának is, meg a többi ki­lencvenkilencnek is a pana­szát. Ki tudná azt a sok mun­kanélküli magyart kielégíteni? Arról nem is beszélek — és ezért ne haragudjon meg —, hogy a maga magyarjai kö­zött nagyon sok enyveskezű és kéteshírű ember is akad. Ügy bevágtam a munkaköz­vetítő iroda ajtaját, hogy azt hittem, szétreped. Ezek a nyomorult tisztviselők azt gon­dolják, hogy Magyarországon mindenki zsebmetsző, tolvaj és munkakerülő- Az anyjuk keserves mindenit. Jönnének csak egyszer el hozzánk Bu­dapestre, majd meglátnák a nyomorultak. Áj, de mindegy. Ok vannak otthon, az ő igaz­ságuk — igazság­Az az érzésem, hogy ismét börtönlakó lesz belőlem. Be­hívattak a rendőrségre és kö­zölték velem, hogy ha 48 órán belül nem fizetem ki a tarto­zásomat, akkor dologházba visznek, ledolgozom az adós­ságot, utána kitoloncolnak Franciaországból. Könyörög­tem a rendőrkapitánynak, hogy még az egyszer nézzék el, mihelyt munkát kapok, rendezek minden adósságot. Nem adott halasztást. Most már mindegy, elmegyek mon­sieur Lóránthoz. Azt mondta, ha bajban leszek, segít. De na­gyon félek ettől az embertől, olyan behízelgő modora van, mint valami spionnak. Nagyon sötét üzletekkel foglalkozhat, nagyon ravasz fickó. De el­megyek. Találkoztunk. Beültünk egy kis bisztróba, s monsieur Ló­ránt egy üveg bordóit kért. Valódi, angol beafsteket et­tünk, meg vörös kaviárt és két pohár bor között sósman­dulát rágcsáltunk. Milyen pa­radicsom tud lenni az élet? Lóránt elegáns, a legfrissebb divat szerint öltözködik, hó­fehér, keményített inget hord, puha velour kalap van a fe­jén, s akkora pénztárcája van, mint nálunk a villanyszám­lásnak. Érti a módját, hogyan kell egy nagyvilági úrnak vi­selkedni- Es ahogy beszél? — Látja, monsieur Bognár, mondtam magának, hogy Franciaország az ügyes em­berek hazája. Nem szabad szívbajosnak lenni, itt az győz, a harcban, aki nem fél első­nek pofont adni. Nem biztos, hogy a visszaütésre jut elég ereje az embernek. Végtele­nül sajnálom magát, mert de­rék fiú, jóképű gyerek is, csak az a nagy hiba, hogy ka­tona volt- A francia hatósá­gok nem nézik jó szemmel, ha valahová bekerül egy olyan ember, aki vöröskatona volt, mert ugyebár monsieur Bog­nár, ön a vörösök katonája volt... Ittunk, jólesett a bor. Úgy hangzottak monsieur Lóránt szavai, mintha álmodnék. Kó­válygott a fejem, zsibbadt a kezem, a lábam, ha fel akar­tam állni, elhagyott az erőm, olyan volt, mintha az egész világ egyetlen hatalmas bo­rospohár lenne. Es a szavak? Mintha hordóból beszéltek volna. Tudom, hogy nevettem, boldog voltam. •— Nézze fiam, én szeretem magát, megpróbálok munkát szerezni. Persze, hogy meg­próbálok. Honfitársi köteles­ségem magának segíteni. Még­hozzá olyan állást szerzek, hogy úriember lesz. Szép ru­ha, elegáncia, klassz nők, vi­láglátás, utazgatás, ilyen mun­kát szerzek .. • Nézze, válla­lom a rizikót. Tekintse úgy, hogy már van is munkája. — Majd én kezeskedem magáért. Nézze itt van egy szerződés, írja alá­Aláírtam, emlékszem, oda­biggyesztettem a nevem, de nem tudom, mit írtam alá. — Szemem előtt összefutott min­den betű, csak ujjongtam, hogy végre munkához jutot­tam. Délután jön értem mon­sieur Lóránt, dolgozni me­gyek. Csak az az átkozott bor ne lett volna, majd kiesik a gyomrom. Csak Wurmvíé csendben lenne. Nem csodá­lom. hogy veszekszik, hiszen úszik a pénze... * Marseille — Földközi ten­ger, 1957. augusztus 3. Neked csak egy jogod van, hogy befogd a pofádat. Ezt meg kell tanulnod. Ha képte­len vagy erre, akkor megdög- lesz- Ezt a jogot örököltem, amikor monsieur Lóránt ajánlatát elfogadtam és alá­írtam a munkaszerződést. — Kaptam negyvenezer frankot, azaz, hogy kifizették a pen­ziót és minden adósságomat. Tehát kaptam pénzt és állást. Ragyogó dolgom van. A szép­séghiba csak az, hogy a ke­zem írásával szentesített mun­kaszerződés eredeti példányát a Francia Idegenlégió főpa­rancsnokságának személyzeti osztályán őrzik. Légiós ka­tona lettem- Ugye. milyen szörnyű szó? Gyerekkoromban olvastam Kockás Pierre-ről, s most itt vagyok. Kaptam ban- dázsos sapkát, egyenruhát, trópusi sisakot, hátizsákot. — Már tanítanak. Nincs Marseille-nek átko- zottabb negyede, mint az, ahol a mi laktanyánk áll. Nem tu­dom, minek nevezzem: bolon­dok házának, vagy pokolnak. Egy biztos, hogy egyiknél sem jobb. Nem tudom, vadállatok­nak, vagy ördögöknek nevez­zem azokat, akik ide belép­tek. Egyik elnevezésben sincs egy szikrányi túlzás. Itt „kis isten“ egy kaporál (tizedes), „öreg isten“ a sergeant (őr­mester) és mindenható atya- úristen“ az officir. Ennyi ré­szeg górét soha életemben nem láttam. S pont nekem volt olyan balszerenpsém, hogy már az első héten összekülön­böztem az „istennel“. Egy magyar fiúval, Szabó­val ping-pongoztunk. Bejött egy kaporál, meg egy hosszú őrmester- Részegek voltak, de ez itt nem csodálatos, már megszoktuk. Szó nélkül meg­ragadta a karomat és ellökött az asztaltól. A fejembe szállt a vér, és visszalöktem. Meg- tántorodoit és végigvágódott a padlón. Az őrmester megra­gadta a zubbonyát és kihúzta őt az udvarra. Elcsodálkoztam, hogy ilyen könnyen eltűri a sértést- De este, amikor va­csoráért álltunk soroa, oda­jött hozzám egy magyar al­tiszt (azt mondják, Hunyadi páncélos volt Horlhyéknál). — Ide figyelj, te béka! Te megsértetted azt a német /u. porait. Vacsora után mássz fel a tiszti klubba, meg kell vele verekedned. A boxkesz- tyűket már elkészítettük. Ha szégyent hozol a magyarokra, szétverem a pofádat, te tak- nyos. No, ez szép kis honfitárs, gondoltam magamban, de nem ijedtem meg a kaporáltól. — Tömve volt a tiszti klub. - Majdnem mindenki italos volt. Felhúztam a boxkesz- tyűt és megkezdődött a mér­kőzés. Tudtam, hogy nem ver meg a kaporál, mert boxol- tam én már otthon is. Azt hittem, legyőzöm. Egyszer ha­talmas kemény ütést éreztem a mellemen. Elsötétült előttem a világ- Ereztem, hogy a kesz­tyűjében valami kemény tár­gyat rejtett el. Lehúztam a kesztyűmet és tiltakozni akar­tam. Erre nekem estek. Meg­tanítottak a légiós törvényre. Úgy összevertek, hogy csak három nap múlva tértem ész­hez. Felrepedt a szám, lila monoklik gyűrődtek a szemem alá, s minden lélekzetvételnél úgy éreztem, mintha hasogat­nák a bordáimat- Rámfogták, hogy gyáva vagyok, s a leg­közelebbi menetszázaddal Af­rikába küldtek. (Folytatjuk) Idős Szabó István szobrászművész kiállítása Salgótarjánban t lő világra. Beküldendő a három sor, valamint a Vasárnapi Fejtörő . szelvény. Beküldési határidő: r szeptember 3. Múltheti keresztrejtvényünk he- : lyes megfejtése: Egy magyar nyár . - Párizsi vendég - Amerika , hangja - Hamilton család. , Könyvjutalmat nyertek: id. Sir- . kó Gyuláné Salgótarján, Agócs r Dezsőné Zagyvapálfalva és Nagy - Pál Cserhátsurány.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom