Nógrádi Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 60-68. szám)
1958-08-30 / 68. szám
1958. augusztus 30 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Osszuk meg a munkát TV emrégiben a megyei ’ békebizottság ülésén találkoztam egy bányaüzemből jött régi elvtárssal. Tetszett neki az ülés, az a felelős gond, ami áthatotta annak munkáját. De mégis úgy tűnt, kényelmetlenül feszeng a széken. Kérdésemre elmondta ennek ■okát. Annyi a különböző mozgalmi lekötöttsége, hogy alig van otthon, és tényleges termelőmunkáját is zavarja. Üzemi párttitkár, az üzemi tanács helyettes vezetője, a megyei békebizottság tagja, kultúrbi- zottsági tag, úttörőszervező testületi tag, munkásőr és tagja a szülői munkaközösségnek is Hirtelen ennyi jut eszébe. De ehhez hozzáteszi, bármilyen jellegű összejövetel van a telepen, meghívják a párttitkárt is — mért falujában van tekintélye a pártszervezetnek. Emellett csapatvezető vájár. Itten tényleges kenyérkereső munkáját is zavarja a rengeteg lekötöttség — meg az asz- ■szony otthoni szemrehányásait is nehéz kivédeni. És elmondja az elmúlt két nap történetét. Szombaton délelőtt Salgótarjánban a járási rendőrkapitányság tájékoztatóját hallgatta meg. Fél négyre ért haza. Hat órakor kezdődött a kultúrbizottság ülése, majd annak végeztével — mert kultúrvezető is — megnézte a színjátszók próbáját. Fél tíz felé ért haza. Másnap, vasárnap a ■szomszéd községben pártaktíván vett részt, majd este 9 órától megint egy másik községben hajnali öt óráig munkásőrszolgálatot teljesített. És ezután jött a tíz órakor kezdődő békebizottsági ülésre. Ez a probléma úgy lesz közösségi problémává, hogy nem egyedi jelenség. Sajnos, igen sok helyen előfordul hasonló eset. Bár — általánosságban el lehet mondani, — javul a párt- szervezetek tevékenysége, a szakszervezetek munkája, a különböző szervezetek is egyre jobban betöltik hivatásukat, de mindennek van egy bántó szépséghibája: nagyon, nagyon lassan növekszik a különböző társadalmi megnyilvánulásokban aktívan résztvevők száma. Az a tapasztalat, hogy például azok dolgoznak — üzemről lévén szó — a pártszervezetben, akik a szakszervezetben, az üzemi tanácsban is viszik a munkát. Vagy egy falusi példát. A tanács aktivistái egyben a földművesszövetkezet, vagy a kultúrotthon leglelkesebb •emberei is. A társadalmi munkából való ilyen aktív résztvállalás csak elismerést és megbecsülést érdemel. De van ennek (miként az éremnek) egy másik oldala is. Nem egyszer ugyanis az derül ki, hogy ezek az elvtársak úgy végzik rengeteg időt igénylő munkájukat, hogy egy kicsit bizalmatlanok is az „egyszerű tagokkal” szemben. Meg aztán úgy érvelnek, mint az az üzemi KISZ-titkár, aki azt hiszi, akkor végez jó munkát, ha a vezetőségi tagok feladatait is maga intézi — úgy érvel: any- nyit kell nekik könyörögni, hogy inkább addig én magam végzem el a munkát. Helytelen, káros gyakorlat ez. A jó vezetőt nem az jellemzi, hogy minden munkát ő maga végez el, éppen ennek ellenkezője az igaz: a jó vezető mindig újabb és újabb embereket von be a szervezet munkájába, hogy lehetőleg mindenki részt kapjon a közösség érdekében végzett munkájából. És itt nemcsak arról van szó, hogy azt a néhány embert tehermentesítsük, aki a munka zömét magára vállalja, bár ez sem közömbös feladat. Ha kisszámú vezető dönt fontos dolgokban és mindig, minden esetben azok döntenek, nincs biztosíték, hogy mindig alapos meggondolás és mérlegelés után a leg józanabb döntést hozzák. És ami megint nem lehet közömbös; ha az „egyszerű tag” úgy érzi, hogy meghallgatták tanácsát, elképzelését és azután határoztak, — annak végrehajtásában is inkább részt vesz, mintha megkérdezése nélkül döntöttek volna. Az a szűkkörben mozgó, elzárkózó vezető, aki, mondjuk ki, szektás módon mindig csak egy-két, vagy csak néhány emberrel beszéli meg a dolgokat — ez a vezető nem a legnagyobb híve a bírálatnak. Valahogy az a vélemény alakul ki benne, hogy úgy megy jól a munka, sőt úgy megy a legjobban, ahogy éppen csinálja. Az ilyen vezető úgy vélekedik, a körén túllévők bírálatáról, hogy „az bírál, aki semmilyen munkát nem végez?” És ebben benne van „azok” bármennyire is helyén való bírálatának drasztikus elutasítása is. Tlymódon a vezetésiben-*■ résztvevők számának növelése és ezen túl, a társadalmi munkában tevékenykedők számának növelése, nem pusztán módszerbeli, de fontos politikai kérdés. Ezért kellett igazat adni a békebizottsági ülésen résztvevő elvtársnak, hogy egy ember társadalmi munkával való túlterhelése nagyon fontos dologra hívja fel figyelmünket, amin érdemes elgondolkodni, de ami még lényegesebb, változtatni kell ezen! Túrái Lajos KÉPZŐMŰVÉSZETI SZABADISKOLA NYÍLIK Sok-sok huza-vona után végre pontot tehetünk a képzőművészeti szabadiskola kérdésének végére is. Bár szolid körülmények között, szűk létszámmal, de be tudjuk indítani ezen a vonalon is a munkát. Célunk a tehetséges, festeni, rajzolni szerető ifjúságnak módot adni a továbbképzésre, esetleg a legtehetségesebbeket előkészíteni az Országos Magyar Képző- művészeti Főiskola felvételi vizsgáira. További feladata lesz az iskolának a képzőművészeti kultúra terjesztése, ezen keresztül harc a giccs és fércművek ellen. Jelentkezni fehet minden olyan tehetséges fiatalnak, vagy felnőttnek, aki már a 16. életévét betöltötte, életkora azonban nem haladja meg a 35 évet. A jelentkezők kész álkotási- kat az St. Bányai Kultúrotthon igazgatójának adják le. Az egyénenkénti elbírálás után értesítjük a jelentkezőket felvételükről. A jelentkezés határideje 1958. szeptember 10A jelentkezéseket és műveket szeretettel várja a Bányai Kultúrotthon vezetősége. Mikor készül el a pásztói mozi ? Akik még emlékeznek rá — s ilyenek bizonyára elég szép számmal vannak — hogy a pásztóiak milyen kitartó türelemmel járták éveken át az országos és megyei szerveket kulturális igényeik jobb kielégítése érdekében, azok most bosz- szankodva látják azt a huzavonát, mely az új mozi felépítése körül folyik. A mintegy 400 személy befogadására alkalmas filmszínházat, amely a nagyközönség kulturális életének középpontja lenne, éppen Ihárom évvel ezelőtt 1956 közepén kezdték el építeni. Az ellenforradalmi események majd az ország nehéz gazdasági helyzete magyarázzák azt, hogy az építkezés hosszabb ideig állt. Amikor azonban már minden feltétel meg volt, megkötötték a szerződést és kitűzték a határidőt: ,1958 november 15-re a mozinak el kell készülnie. És hogyan néz ki jelenleg a helyzet? A 758 ezer forintos beruházásból három év alatt körülbelül 220 ezret használtak fel. Az építkezésA megyei tanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) zést bonyositanaK le, működnek szakkörök és elhangzanak ismeretterjesztő Megrövidítik a határidőket a Zagyva II. építői Egyre megfcapóbban bontakozik ki ezékben a napokban a Zagyva II., a Zagyva- pálfalvi Üveggyár új gyár- részlege. A több évig tartó építkezés, amely összesen közéd 60 millió forintba kerül, már ebben az esztendőÉpül az új nyersanyag-tároló ben fontos állomásához ér el. Az erre az esztendőre előirányzott 16 millió forintból, közel 9 millió forint értékű munka készült el. Többek között befejezték a hatalmas új transzformátorszet.es, hogy így van, s ezért az érdem a dolgozóké. A termelési tanácskozások valóban az üzemi demokrácia fontos láncszemei lettek. A dolgozók javaslatai alapján kristályosodott ki a verseny módja és ennek értékelése. Példát vehetne róluk a tröszt összes üzeme. Mert itt nemcsak a teljesítmény növelés és a minőség javítás a verseny fő pontja. Hanem mint kizáró tényező ott szerepel a munkahelyen történt baleset. A legutóbb termelési tanácskozáson ez utóbbi nagy vitára adott okot. Többen felvetették, hogy ha a baleset a szállítóvágc- ton történik, ne menjen a csapat rovására. Persze a javaslatot végül is a dolgozók többsége vetette el. S talán a vita bizonyítja legjobban: a dolgozóknak nem közömbös a műm kaverseny. Rónán is verseny indult a bányásznap tiszteletére, de nem olyan mint raásütt, hogy csak a legjobbak eredményeit ismerteti. Sótér elvtárs az SzB elnöke az első dekád után felkereste a munkahelyeket, ahol az elért eredményeket ismertette a dolgozókkal. S így a csapatok időben értesültek, hogy a minőséggel, vagy a teljsítménnyel van-e probléma, s miiyen a lehetőségük, hogy a harmadik dekád végére eredményüket javítsák. A vecseklöi bányában több munkahelyet látogattam meg. Személyesen győződhettem meg arról, hogy soha nem dolgoztak olyan lendületesen, mint most. Azelőtt is jártam már a vecseklöi bányában, de akkor nem volt ritka a panaszkodó ember. Volt aki a fizetésre, míg más a műszaki feltételek hiányára panaszkodott. A munkahelyek — egy kivételével — mind a legnagyob rendben voltak. S az az egy is az aknász hibája miatt állott, mivel a szivattyú elromlott, s az ott dolgozók nem kaptak tartalék munkahelyet, s még féltizenkettőkor is a ládán ültek. A dolgozók valamennyien tervükről beszéltek. Van olyan, aki házat épít, aki bútort akar vásárolni a hűségjutalom segítségével. De a tcrvezgetésc-.k, a hűségjutalom öröme sem homályosítja el bennük a bánya szeretetét, az olcsóbb termelést. Koós elvtárs arról beszélt, hogy sok helyen nem felel meg a jelenlegi nyolcméteres fejtés. így nem ritka, hogy tetemes mennyiségű szén marad lefejtetlen. De nemcsak a rossz módszert mondja el, hanem mindjárt javasol is. Javasolja helyenként a fejtés helyett az elővájást, mivel így nem marad sehol lefejtetlen szén. A kétkedés nem kenyerünk. Arról sehol sem hallok, hogy szombaton — azaz ma lesz az élüzemavató ünnepség. Tudják, hogy a másodszori élüzem nemcsak babérokat, ünneplést hanem még nagyobb kötelezetséget jelent. S talán ezért nem hallottam az ünnepről, de arról annál többet, hogy szeretnének még jobb munkát végezni. A rónai bányászok eddig megtett útját számtalan akadály keresztezte. A jövőbe vetett hit, a szocializmus építése, a jobb élet reménye azonban erősebb volt az akadályoktól. Sikeresen leküzdötték azokat, s ennek eredménye, hogy ma másodszor ünnepelhetik az élüzem cím elnyerését. S Ígérik, a jövőben sem lesznek rosszabbak, s ki tudja, hátha a második félév végén ismét élüzemek lesznek. H. A. ház építését, amelyre az építők több minit félhónapos előnyt szereztek. Itt már csak a belső munkák vannak hátra, öt napos előnynyel készült el az új kemence pincefödémje. A tervek szerint a hutát december 20-ig tető alá hozzák, amely a határidő közel egy hónapos megrövidítését jelenti. Az új gyár építése során több jelentős műszaki újítás is született. A legjelentősebb az, amelyet a hatalmas három emeletes vágóműhely építésénél valósították meg. Az eredeti tervektől eltérően a helyi műszáki vezetők új tervet készítettek, amely lehetővé tette, hogy kisebb, könnyebben mozgatható előregyártott vasbeton elemekből készüljön az épület. Az új eljárás jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy közel 700 ezer forint megtakarítást jelent és a vágóműhely egy évvel korábban készülhet el. Azonban az építkezés nagyságára így is jellemző, hogy hatalmas 8 tonnás előregyártott elemeket készítenek, s nagy erejű darukkal emelnek be a helyükre. Jelenleg azon fáradoznak a Zagyva II. építői, hogy a nyersanyagtáröló kétharmad részét a gyár kérésére egy hónappal a határidő előtt, szeptember 25-ig elkészítsék. előadások. Az ilyen tevékenységre példaként hozzuk fel mátranováki, sálgóbányai, mizseifaii, jánosaknai, rau- albertaknai művelődési otthonokat, amelyekben a kulturális életnek egyik, vagy másik formája igen jól folyik. A bányászok és családtagjaik ideológiai, politikai, szálkánál és általános műveltségi emelésének egyik legfőbb eszköze az ismeretterjesztés. Ezen a területen nagy lehetőségek állanának a művelődési otthonok rendelkezésére, azonban ezek jelenleg még megközelítőleg sincsenek kihasználva. Az ismeretterjesztő előadások száma a művelődési otthonokban tartott táncos rendezvényekhez viszonyítva elenyészően kevés. Az elmúlt évekhez viszonyítva megfigyelhető, hogy a bányatröszt felhívását a művelődési otthonok kötelezőnek érezték magukra és szerződéseket kötöttek a TIT-tel. Jó példaként említjük meg Rau-Albert aknát, ahol az elmúlt féléviben nyolc előadást és öt ankétot tartottak elég változatos tematikával. Ugyanakkor az egész első félév folyamán a sokkal nagyobb lélekszámú Nagyibátonyban mindössze 11 ismeretterjesztő előadást tartottak körülbelül annyi látogatóval, mli^t RiauiAlbert aknán. Az ismeretterjesztési munka vizsgálata arra enged következtetni, hogy az üzemvezetés, a szakszervezet és a művelődési otthonok vezetői nem látják eléggé a tervszerűen és céltudatosan folytatott ismeretterjesztés jelentőségét. Ezt bizonyítja például az a tény is, hogy a legnagyobb költségvetéssel 300 000 forinttal dolgozó művelődési otthon a salgótarjáni ismeretterjesztési célokra mindössze 1200 forintot irányzott elő folyó évre. De még ezt sem használják fel rendszeresen. A megtartott előadások zöme egészségügyi, igen kevés a műszaki előadás. Az előadások tematikájának meghatározásánál különösen kevés az olyan jellegű előadások száma, amelyek a dolgozók és családtagjaik világnézeti nevelését segítenék elő. Jelentős fejlődést idézhetne elő az ismeretterjesztő munkában az értelmiség, elsősorban a műszaki értelmiség. Sajnos jelenleg a műszaki értelmiség távol tart ja magát az ismeretterjesztő tevékenységtől is és sok helyen általában a bányászok közötti művelődéstől is. Nagybátonyban például a művelődési otthonban a mérnököket a legjobb esetben csak mozielőadásokon lehet látni. A TIT-nek is mindössze egyetlen bánymémök a tagja. A tröszt vezetőségének nagyobb figyelmet kellene fordítani a műszaki értelmiség bekapcsolására a bányászok tervszerű művelésére. A dolgozók művelését nagyban elősegítheti a különböző szakkörökben folytatott munka, jelenleg 12 szakikor működik a bányászlakta területen, körülbelül 450 taggal (foto, kézimunka stb.). Hiányosság azonban az, hogy a műszaki szakkörök szervezésére nem fordítanak kellő figyelmet, bár ez a dolgozók szakmai képzése szempontjából elsőrendű fontosságú lenne. A dolgozók művelődésének egyik alapvető formája az olvasás. Ennek előmozdítására a bányász művelődési otthonokban a könytárak állnak a bányászok rendelkezésére, amelyekben 20 500 kötet könyv közül válogathatnak. A könyvtárakat általában érdeklődéssel használják, meg kell azonban jegyezni, hogy az érdeklődők legnagyobb része az iskolás ifjúság és a nyugdíjasok soraiból kerül ki. Sajnálatosan alacsony viszont az aktív dolgozók részvétele. Kevés például az, hogy Nagybátony bányavárosban a könyvtárnak csak 184 olvasója van, így a 3202 kötetes könyvtár nincs kihasználva. A bányászok is egyre nagyobb mértékben vásárolnak könyvet saját házikönyvtáruk számára. Jelenleg ugyan még könyvesbolt Nagybátonyban nincs, de terjesztőkön keresztül havi 5—6 ezer forint értékű könyv kel el. A kölcsönzés a könyvtárakban főleg a szépirodalomra korlátozódik, műszaki irodalom kölcsönzése igen kevés. Az együttműködés a különböző társadalmi szervezetek között a művelődési otthonok munkájának megszervezésében általában megfelelő. Helyet kapnak a művelődési otthonokban a párt-, KISZ-szervezet szakszervezet, MSZBT, Nőtanács, Úttörők rendezvényei is. Így azt mondhatjuk, hogy a művelődési otthonok valóban az adott bányatelep egész társadalmi életének központjaivá lettek. re ebben az évben eddig fordított összeg még a 60 ezret sem éri el. Józan számítások mellett, figyelembe- véve a munka jelenlegi ütemét — amely inkább hasonlít a piszmogáshoz, mint építőipari tevékenységhez — nincs remény arra, hogy a pásztói dolgozók ebbun az esztendőben az új moziban szórakozzanak. A filmszínház építésének még mintegy kétharmada hátra van. A kivitelező megyei Építőipari Vállalat vezetőinek azzal kell számolniok, ha ebben az évben nem készül el a mozi, hogy a megyei tanácsnak jövőre már nem lesz rá pénzügyi fedezete és ezért 1961-ig az építkezést nem lehet majd folytatni. Ha az a* elgondolás vezette az Építőipari Vállalatot, hogy Pász- tón biztosítsanak téli munkalehetőséget, akkor a fenti tényeket nagyon alaposan vegyék megfontolóra és mérjék Össze pillanatnyi hasznukat azzal a kárral, amelyet ilyen eljárásukkal okoznának. kkxxxkkk^ooooooooooooo
