Nógrádi Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 60-68. szám)

1958-08-23 / 66. szám

4 NÓGRÁDI NfrÜJSAG 1958- augusztus 27 Részegek nélkül... TVéhány évvel ezelőtt 1 ’ Nagybátony nevezetes­sége közé tartozott a sok részeg ember. Az idegen sok­szor póruljárt, ha fizetés táján ellátogatot a vendéglő­be egy pdhár sörre, mert .kötekedőkben sem volt hiány, gyakori volt a verekedés. Ilyen szempontból fénykorát Nagybátony különösen az 1952—54-es években élte. Eb­ben az időiben kezdett a város népesülni. Bányászban hiány volt s nemegyszer pesti „csövesek”, sikkasztok jelent­keztek felvételre, a fizetés 'reményében. S talán a be­vándorló sereg volt a leg- ifékteleneibb ivó a bányász- településen. Az igazsághoz az is hozzá­tartozik, hogy a törzsbányá­szok sem fiatalok, nem a felszabadulás után születtek, sorsuk a 25 éves Horthy rezsim alatt nem volt irigy­lésre méltó. Zola, a nagy francia író Germinal című re­gényét a magyar bányászok is méltán valhatták maguké­nak. Az italozásról Zola így ír:% .....A bányásznak egyet­le n öröme a)sörözés...” Bújára, bajára, szenvedéseire az ital­ban, az alkoholban keres menedéket. A felszabadulás után bá­nyászaink élete megváltozott. A föld mélyének dolgozói megbecsült emberekké vál­tak. Azönban az ital szerete- te, az átkos múlt egyetlen vigasza nem szűnt meg. Sőt, mondhatnám az elmúlt évek során a jó keresetek mellett több jutott a ruha, a bútor mellett italra, mint egykor. C ma a látogató, aki is- meri Nagybátonyt a korábbi évekből, meglepődve látja: nem nagybátonyi jelleg­zetesség a részegség, mint egykor. Pedig ma már nem a kantin és a földműves­szövetkezet italmérés az egyeduralkodó, mert a bánya­városban újabb két italbolt (épült, az Akasztó-hegynél pedig a gyöngyösi tsz nyitott borkimérést. Emellett szom­batonként a központi étkezde is szórakozó hellyé, italmérés­sé alakul át. Viszont ezek után éppen az a találós kér­dés, ihová lettek 1958-ban a részeg bányászok? Az italbolt vezetőjénél kez­dem a nyomozást. Kovács elvtárs a kantin vezetője arról beszél, isznak ma is, de ma már nem fordul elő olyan, hogy egy-egy bányász egész fizetését a kocsmában hagyja. Miért? Nőtt az ön­tudat, segített a rendőrség, a társadalmi szervek és az a szabály, hogy „ittas embert nem szolgálunk ki”. Kezdet­ben nehéz volt a rendszer gyakorlati alkalmazása, de az idő őket igazolta. S be­szélgetek valamennyi italbolt­vezetővel: notórius részeges- kedőt ma nem tudnak meg­nevezni. A 104/2-e.s legényszáilóba is ellátogattam. A szálló la­kói távol élnek szüleiktől, családjuktól, szeretteiktől. A távol lakó ember hajlamosabb az ivásra, mert magányos­ságában örömét, bánatát az itallal oltja. S az egyedüllét okozója a kollektíva hiánya, az elvtársi segítség volt. /Vagy Jenő gondnok 1955-ben került a szál­lóba. Első nap arra lett fi­gyelmes, hogy kora délután egy jólöltözött fiatalember négykézláb mászik a sárban s néha néha fejét is a sárba veri. Később megismerte a fiatal bányászt, Burján Jós­kát. Az ifjú bányász pár évvel ezelőtt képes volt arra, hogy naponta háromszor is berúgjon. Azonban az évek múlásával az ittas emberek száma egyre csökkent. No persze ez nem az időjárás szeszélye folytán, hanem ala­pos nevelőmunkával. S ahol a nevelés nem használt, azok követték Kazareczki Sándor sorsát, akit nem a bányából, ■hanem még Nagybátony terü­letéről is kitiltották. Nem az elbocsátás volt a fő nevelő eszköz, ehhez csak a legvégső esetben folya­modtak. Ehelyett biztosítot­ták a lehetőséget a szórako­zásra. Burján Jóska például ma is szállólakó, ma is a szenet fejti. S hogy nem süly- lyedt el a fertőbe, azért ma is hálás a száló kollektívájá­nak. Ma is elfogyasztják a szállólakók az egy-két pohár sört, de a szabadidőt nem .a kocsmákban töltik. Csak ebből a szállóból tizeniketten tették le a motorkerékpár- vezető vizsgát. Jelenleg tizen- ketten a gépkocsivezetést ta­nulják, míg nyolcán ejtő­ernyősök — köztük Burján Jóska is —, hatan rádiós szakköri foglalkozáson vesz­nek részt. Egyszóval nem­csak a föd mélyén fejlesztik tudásukat, de munka után is állandóan tanulnak. A zonban az igazsághoz hozzátartozik, hogy nemcsak a szállólakók vol­tak a nagy italozók- Sok családapa volt, aki nem tö­rődve gyermekeivel minden pénzét elitta. Tiribesen pél­dául, ha a figyelmeztető szó nem használt, attól sem riad­tak vissza, hogy valakit el­vonó kúrára küldjenek. Nagy­többségük, ma boldog családi életet él. S hogy hová lettek a ré­szeg emberek? Ügy érzem a választ már megadtam. Ma a Zola regényéből megrajzolt helyzet távol áll a nagy bátonyi bányászoktól, csak emlékeztető: ilyen is volt. Ma a bányászok öröme a jól­végzett munka után a kel­lemes pihenés, a szórakozás. A megtett út számtalan akadályon át vezetett. Bá­nyászaink elég erősek vol­tak ahhoz, hogy legyőzzék az akadályt, lemossák a szé­gyenfoltot. S ma még Kovács italboltvezető is büszkén mondja, nincsennek már ré­szeg bányászok. íme Nagy- bátonyra a józan élet, a mér­téktartás jellemző. Hortobágyi András Fekete szem éjszakája A film történetében a hang- rögzítés óta mérföldes léptek­kel haladt a film technikája. Mint ahogy ma emlegetjük az első magyar hangos fil­met, úgy fogják emlegetni évtized múltán a Rigó Jancsi filmet. „Első szélesvásznú magyar játékfilmet”. Mindezt megelléke zé s nelk szántam a technika 'és művészet szülött­jének az első magyar széles­vásznú film elkészülésére. Bár Salgótarjánban és a me­gyében még nem élvezhet­tünk szélesvásznú filmet, mégis létezik és biztos, hogy rövid időn belül megteremtik a lehetőséget a megyében is az ilyen film vetítésére. A filmről közismert, nép­szerű a nagy magyar cigány- prímás romontikus élete. A film sem kíván ennél többet adni. A századforduló nagy szenzációját a hercegnő és a cigányprímás összeölelkezését Szász 'Péter írta filmre és elsőízben magyar és francia filmművészek közös koproduk­ciójában készült el. Nicole Courcel, akit több francia filmből ismerünk, nagyon bájos, szép színésznő. Part­nere Buss Gyula, fiatal szí­nészünk halványabb, alatta marad partnere nagyvonalú, de aprókig kidolgozott alakí­tásának. Neves színészek ala­kítják a többi szerepet is. A film rendezője: Keleti Már­ton, Jean Dréville közre­működésével. Szemet gyönyörködtető a film színezése, a kiállítása látványos. Az operatőr cso­dálatos képeket varázsolt elénk. Az erények egyúttal gyengéivé is válnak a film­nek, mivel megelégszik „a külsők” ábrázolásával. Nem tárja fel a hősök belső lelki­világát. Nincs drámai konflik­tus. Kivéve Rigó és Benedek összetűzését. Mindez csökken­ti a történet lebilincselő ere­jét. Nem csalódik az, aki nem vár többet a filmtől, mint romantikát, sok csókot, fülbe­mászó muzsikát (Fényes Szabolcs szerezte) és szemet kápráztató képéket. Kálovits Géza Megrontott élet Molnár Béla: Asszonysors Sírás rázta, s hulló könnyek felitták csukló, tört szavait, s ahogy zuhogtak, fel-feltörtek, szívemig égtek panaszai. Mint bíróhoz, úgy szökött hozzám, asszonysors űzte, s mostoha, ki dolgozik, lót-fut az utcán, akit folyton megcsal az ura. Mint kilőtt folyó hullott a szó a sebzett szívből, zúdult reám, már vádlott lettem, férfi, csaló, ki nyűg, teher a Nő oldalán. Már úgy éreztem: én csaltam őt, így láttam magam, — könnyein át, megloptam a korán őszülőt, világ minden lányát, asszonyát. Egy szót várt tőlem, vigasztalást, szegény hitte, hogy én jobb vagyok, s csak hallgattam, mint fényvillanás, mely az égen viliózva ragyog ... A Kovács család öröme Régi vágya teljesül a bá­nyásznapon Kovács László Kossuth-díjas Somlyói bányász családjának. A hat tagú csa­lád eddig csak egy szoba- konyhás lakásban lakott. Most folynak az átalakítási munkálatok s a 'bányász­napon Kovács László családja boldogan veszi majd birtoká­ba a modern két szoba összkonfortos lakást. Halkszavú, bá­jos, törékeny asz- szonykával beszél­gettem néhány napja. Véletlen beszélgetésünk témája egyike volt azoknak, ame­lyeket mostaná­ban mind gyak­rabban hallottam; a gyakori válások­ra vonatkozólag. Bár ez a ked­ves fiatalasszony nem vált el férjé­től. Be külön él­nek már jó ideje. Szomorú történet a különélésük; egyrészt a férj fe­lelőtlensége, más­részt a szülőkkel való együttlakás a probléma gyö­kere. Sók szülő „a tapasztaltabb jo­gán” számtalan­szor veszekedést ilőidézve szól bele a fiatalok életébe. A fúrj szüleinél laktak, s ez tette tönkre szépen in­duló életüket. — Férjét kényeztet­te az édesanyja, mintha még min­dig „saját” gyere­ke lenne, .szinte betegesen óvta a házimunkától. Dolgoztak mind­ketten, azonban az otthoni munka a háztartás legap­róbb tennivalói is csak őrá, a kicsi asszonykára vár­tak. A férj élte vilá­gát, pihent, szóra­kozott, mit törő­dött ő azzal, hogy nincs aprófa, vagy víz a kony­hában. Az anyja még néha replikázott is: — Menjen csak szegény gyerek. Szórakozzon, úgy is megviseli a ne­héz munka. S ezt sokszor hallotta ö is, fájt a lelke, megcsalt- nak, kisemmizett­nek érezte magát. Sejthette ö azt, hogy az udvarlás ideje alatt meg­ismert „teremtés koronája” ilyen lesz? Közben megszületett a kislányait. Édes apróság. | Remélte hogy most már megváltózik a fér­je. Sajhos, hiába remélt; megtör­tént a szakítás s most már lassan egy éve, hogy kü­lön élnek. A súlyosan hi­bás szülők még őt jokolták ezért. Az édesanya — bár sokan méltatlanok e kifejezésre — meggondolatlan majomszeretete mérgezte meg csa­ládi boldogságu­kat. Sok szülő a múlt nevelési hi­bái miatt nem ér­ti meg a fiatalokat, a megváltozott vi szonyokat. Meg kell érte­niük azonban, hogy az együttélés, együttlakás nehéz problémáját szép szóval, okos. egy­máshoz alkalmaz­kodással megold­hatják. Érezzen min­den szülő felelős­séget a gyermeke iránt, ez helyes. De gondolják csak el: ők sem vették valamikor jó né­ven, ha a szülők beleszóltak az éle­tükbe. Nem kioktatás akar ez lenni; de ha már helytele­nül nevelték fiúkat, vagy lá­nyukat, hagyják az ifjú házasokat hadd neveljék meg ők egymást. Pádár András rí)éxjjné tzűiház Tavaszi kering o Még tíz perc van hátra az előadás megkezdéséig, de a ceredi közönség már ott tolong a kultúrház bejáratá­nál. Innocent-Vincze Ernő és Kállai István Tavaszi keringő című 3 felvonásos zenés víg­játéka van műsoron. Mire fel­megy a függöny, zsúfolásig megtelik a nézőtér. Az em­berek nagy érdeklődéssel kí­sérik végig a színészek játé­kát. Márkus Lajos alakításá­ban a darab főhősét 'Lithván Gábort, a „ tisztes, őszes halánték”-ú hegedűművészt éppen nem a legtisztesebb pózban: négykézláb, a napi ifogyókúra-tréningezés köze­pette ismerjük meg. A mű­vész úr élete alkonyához kö­zeledik, s még egyszer fel­lángol benne a szerelem fiatal tanítványa, a tehetséges és szép Éva iránt. Az öregedés ellen harcolva mindennemű fiatalító műveletnek alá­rendeli magát házvezetőnője felügyelete alatt. Éva viszontszereti idős ta­nárát, s már-már odáig ér­nek, hogy Lithván megkérné Éva kezét, amikor Flóra, a házvezetőnő, féltékenységében előkeríti „Piri babát”, a szín­művész fiatalkori szerelmé­ből született leányát, aki... aki bizony már 30-ik évében jár. Az őszülő hajú hegedű­művész ekkor döbben rá a £ valóságra, megérti, hogy két- £ tőjük között bizony nagyon ► nagy a korkülönbség. £ Ekkor a művész titkáré- * nak javára — aki szintén t szerelmes a lányba — le- ► mond utolsó szerelméről. ► Kelemen, a titkár szerepében ► Sallai Tibor fiatal, tehetséges ► színésszel ismerkedünk meg. ► E pár sorban csupán nagy-r vonalúan vázoltuk a darab £ történetét, mely sakkal töb-£ bet ad. Pár órán keresztül" remekül szórakoztat. Sokat nevethetünk Fóti Fülöp Sándor Bold! bácsi­jának, a szórakozott történe­lemtudósnak, aki minden szóbanlévő témát egy-egy tör­ténelmi epizóddal igyekszik ► megvilágítani. Ugyancsak so-£ kát nevethetünk a csinos ► alakú Bocskai Izabellának a£ Piri baba menyecske alakító-" jának, kinek megjelenésével felfordul a világ, azaz minden másképp történik, mint aho­gyan indulásnál látszott. Rop­pant ügyesen táncol Sallai Nelly: Flóra a házvezetőnő szerepében. De talán jobb, ha nem soroljuk tovább, kik hogyan játsszanak, befejezé-É sül még csak annyit: senkit ► sem ér csalódás, ha végig- ► nézi a Tavaszi keringőt. i FOGORVOSI rendelőben — Azt sem gondoltam volna, hogy végre mivelünk is törődnek — fogadott László László (Lőwinger) doktor a ren­delőjében. És elöljáróban mindjárt kikötötte, nehogy abba a hibába essem, hogy őt doktornak szólítsam. O nem egye­temet végzett diplomás fogorvos. A népi demokrácia váltotta valóra álmát. Fogorvossá avatta a tehetséges, sokéves gya­korlattal rendelkező fogtechnikust. Lehetséges, hogy egyáltalán nincs jogom hozzá, ennek ellenére doktornak szólítom így, a nagy nyilvánosság előtt is. Ott voltam a rendelőben mintegy három óra hosszat•.. Láttam hogyan kezelt vagy húsz beteget. Es az, amit lát­tam, úgy érzem, feljogosít arra, hogy megadjuk neki ezt a címet. Szerény örömmel örült, hogy foglalkozom vele. Azonnal az önzetlen segíteniakarás szólt belőle. Elmondotta néhány közérdekű panaszát. — Aggaszt engem az utánpótlás kérdése. Valami ok miatt ide Salgótarjánba nem szívesen jönnek az orvosok. A város­nak elsőrendű kérdése gondoskodni a fiatalok neveléséről. Ennek ellenére évek óta alig vesznek fel az orvostudomá­nyi karra Nógrád megyei fiatalt. Való igaz ez. Négy-öt orvos nem tudja ellátni a fél me­gye fogbetegeit... Es most ráadásul csak kettő dolgozik... Egyikük ugyanis beteg, egy katona, kettőt pedig a kimerítő munka utáni megérdemelt szabadság marasztal el. A bete­gek száma ennek ellenére sem kevesebb. Ha ebben a szakmában lehet normáról beszélni, úgy napi 24 beteget köteles ellátni a fogorvos. Ez jelentené a lel­kiismeretesen alapos; gonddal végzett munkát. No de erről szó sincs. Láttam a statisztikát. Legkevesebb 48 beteg fordult meg egy fél nap alatt. Egymaga végez ennyi tömést, húzást, protétikát, hidat, stb. László László. A betegek egymásnak adják a kilincset. Ki sem hűl he­lyük a széken, máris jön a másik. A panasz mindig ugyanaz: — Fáj a fogam, tessék segíteni, doktor úr! Egyszer sem fordulnak ilyen kéréssel: — Szeretném tudni, van-e rossz fogam, tessék megvizsgálni. — Pedig ha tudnák, ha megértenék ezt a betegek, mennyivel kevesebb lenne a gyomor és szív betegség, s mennyivel alaposabban tudna vé­gezni gyógyító munkáját az orvos. így nagyon sietve kell lel­kiismeretesen dolgoznia. Mert odakint türelmetlenek az em­berek. Benn mindenki elvárja, hogy vele kíméletesen, gondo­san bánjanak. De az ajtó előtt minduntalan szidják az orvost. Türelmetlen félelmükben hetet-havat összehordanak. Leg­alább húsz-harminc ember beszél és hangoskodik egyszerre. Mennyire zavarja ez az orvost. Mennyire nincs megértés, hála munkája iránt. Ott voltam, amikor köszönetét rebegett egy kislány fo­gainak eltávolítása után. Egészen meghatódtam a doktor vá­laszán: — Óh, én köszönöm. Többet ér elismerése, mint a havi fizetésem. . És ismét megy kezet mosni. Naponta hatvanszor. hetven­szer kezet mosni. És állni, talpon lenni agy fél nap egyfolytá­ban fáradhatatlanul. Beszélni, magyarázni, mosolyogva nyug­tatni, tanácsot adni szünet nélkül. Idegeit megfeszítve csil­lapítani hisztériás betegekep Es tűrni, eltűrni szidást, zúgo­lódást. ha fáj a kezelés. Pedig nem ő tehet róla, ha elhanya­golta fogát egy beteg. Nem tehet róla, ha gyökérgyulladása van egy másiknak és mitsem ér az érzéstelenítő injekció. Mert az injekció is csak addig segít, amíg nem támadta meg az idegeket is a szú, a genny. De hogy értesse meg ezt a félő, türelmetlen, izgatod be­teggel. Minden páciensnek megmondja az igazat. — Fájni fog picit, kedves. Nem tehetünk mást, tűmi kell egy keveset. Aztán elmúlik, minden jó lesz. Vagy: — Ne féljen, meg sem érzi. Még nincs nagyon elromolva. Meg fogjuk menteni. Néha össze kell szorítani a fogait és minden ereiét bele­adni. Vannak makacs, erős fogak. Nehéz velük elbánni. — Mindennap van ilyen egynéhány. Es sokszor nem is ebédet leér, ha hazaér. Csak egy vetett ágy minden vágya, hogy ki­pihenje a napi fáradságot, bosszúságot. Jut is ez eszébe valakinek? Hihetetlenül erősek tudnak lenni a gyerekek. Ellenállá­suk olykor felér tíz felnőttével. És velük mégis külön kedve­sen kell bánni, ók nem értelmükkel tiltakoznak, félelmük ösztönös. Félelem az erőszaktól, attól, hogy nem akarnak va­lamit, és mégis ennek ellenére megcsinálják velük. Ök meg nem tudják, hogy utána jobb lesz. — És mégis őket szeretem a legjobban. Hihetetlen türe­lem száll belém, ha gyermeki félelemmel kell megbirkózni. Mert sok múlik az orvos hozzáállásán. Mindent meg lehet fáj­dalom nélkül, vagy legalábbis minimális fájdalommal csinál­ni.. Csak három dolog kell hozzá: szakértő orvos, príma mű­szer és megértő beteg. — Mit szeretne doktor úr a betegektől kérni? — kérdezem búcsúzáskor. — Nem sokat. Csak annyit, higyjenek abban, hogy mi a legnagyobb jóakarattal igyekszünk segíteni. Bízzanak ben­nünk. Mindannyiunk helyett hiszek és bízok a lelkiismeretes orvosban. Maradok munkájának hű tisztelője és elismerője: ÚJ LAKY MÁRIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom