Nógrádi Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 60-68. szám)

1958-08-20 / 65. szám

1958. augusztus 20 lOGIlDl ülfÜJSA« flsszonymunka, de sokat ér... A nagyoroszi Úttörő Ter­melőszövetkezet tagjai keres­ve sem találtak volna jobb helyet kertészetüknek, mint ahol az most van. Az erdő alján patak csobog, s azon túl van a hét katasztrális hold föld, amely kora ta­vasztól késő őszig biztosítja a munkát a kertészet dolgo­zóinak. Javarészt asszonyok dolgoznak a kertészeti bri­gádban, mert a vetemények- kel mégis csak az asz- szonyok bánnak legjobban. A brigád vezetője, Berecz János bácsi 1952 óta tagja a ter­melőszövetkezetnek. Az örök­ké mozgó, fáradhatatlan em­ber típusa ő, aki folyton azon fáradozik, hogyan te­hetné eredményesebbé a kertészetet. Olyan 150 ezer forintra számítanak az év végén, hogy ennyi jövedel­met hoznak ki a kertészet­ből. Berecz bácsi nem csak a zöldfélékből akar jövedelmet Káros a termelőszövetkezetek befelé fordulása Megyénkben ...... ‘ a mű ködő 1 Farkas Jánosné éppen a paprikát öntözte, amikor ott jártunk. Régen volt eső, a száraz föld mohón itta magába a friss vizet, ami majd növekedésre, fejlődésre serkenti a gyenge növénye­ket is. Asszonyok csapata. Ök a legszorgalmasabb dolgozói a ker­tészetnek. szeretné, ha a jövő nyáron valamennyi ágyas más-más színben pompázna. Az elmúlt esztendőben egy motort vettek, s ez szívja föl a patak vizét az öntözéshez. Így most már a nyári aszály sem tud kárt tenni a kerté­szetben, nem tudja megrö­vidíteni jó pár száz forinttal az Úttörő Termelőszövetke­zet tagjait. Nem célunk di- csérgetni a kertészeti brigá­dot, hiszen munkájukban még van javítani való. Azonban föltétlenül meg kell említe­nünk azt is, hogy a kerté­szet jövedelme — s ebben az ő munkájuk van benne — is hozzájárul ahhoz, hogy ha­vonként valamennyi tag megkapja a 10 forintos mun­kaegység előleget. ,OJ---------- a gyengén | mű ködő termelőszövet­kezetek felülvizsgálása már az év elején megkezdődött. A vizsgálat célja az volt, hogy segítséget adjanak ezeknek a termelőszövetkezeteknek- A felülvizsgálat szorosan kapcsolódott a megjelent 3004-es kormányhatározat­hoz, amelynek célja a terme­lőszövetkezetek gazdasági megerősítése és fejlesztése. E határozat mind gazdasági­lag, mind politikailag rend­kívül nagy jelentőségű. A kormányrendelet megjelen­tetésével kifejezésre juttatta, hogy a mezőgazdaság fejlődé­sének egyedüli helyes, járha­tó útja a nagyüzemi gazdál­kodás. E határozatban kifejezésre jutott, hogy a kormány erő­teljes, határozott intézkedése­ket tesz és jelentős támoga­tást nyújt a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek, elő­segíti azok megerősödését és növekedését. A határozat vi­lágosan kimondja, hogy a ter­melőszövetkezeti mozgalom egészséges fejlődésének alap­vető feltétele, hogy mielőbb lényeges változás követkéz zen be a termelőszövetkeze- zetek gazdálkodásában. Már az agrártézisek is meg­jelölték, az a célunk, hogy a termelőszövetkezetek mi­előbb sok árut termelő és ér­tékesítő szocialista nagyüze­mekké váljanak. A párt és a kormány sokoldalú segítsé­ge biztosítja a termelőszövet­kezetek megszilárdítását, s ezzel hathatósan elősegíti a szövetkezeti mozgalom szám­szerű fejlődését is. A terme­lőszövetkezetek eredményei és a kormányhatározatban fog­lalt intézkedések az érvek és bizonyítékok egész sorát ad­ják a falu kommunistái és a termelőszövetkezeti tagság kezébe, amelyekkel eredmé­nyesen bizonyíthatják az egyénileg dolgozó parasztok­csinálni. Jól fizet a virág­kertészet is. Most azon fára­dozik, hogy a jövő esztendő­ben gyönyörű, teljes-szekfű- ket neveljen, mint amilyen jópár már most is díszlik az ágyasokban. Csak hát ne­héz eltalálni, hogyan fogjon magot- Nem csak arra kell ügyelni itt, hogy a legjobb, legnemesebb egyedeket sza­porítsa tovább, hanem a szín­re is, mert Berecz bácsi azt A romhányi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetke­zetet és a horpácsi Lenin Tsz-t mintegy 15 kilométeres távolság választja el, s a ta­vasz folyamán mégis ver­senyre hívták egymást. Meg­állapodtak abban is, hogy amelyik fél veszít, az ezer forintot tartozik fizetni a másiknak. A két elnök, meg aztán a vezetőség tagjai is időközönként, szinte lopva el­lenőrzik egymást. így történt ez nemrégiben is. A romhányi futball-csapat Horpácsra készült. Csatlako­zott hozzájuk néhány társá­tól, gyerekestől a pusztára, ahol apja, bátyja is lakik. Nem haragudott ő a termelőszövet­kezetre, mert nem volt rossz dolga Cereden sem. Dolgozni kell, az igaz, de az ember meg­keresi a magáét. Mint emberrel is sokat tö­rődnek ott bent. Mindig eszébe jut, hogy ami­kor beteg volt, csak fel az autóra s az meg sem állt vele a kórházig. Sokat beszélgettek erről, először csak a családban, aztán széle­sebb körben is. De a termelőszövetkezet meg­alakítása egészen idáig késett. Nem tudni, hol akadt el, de tény, hogy nem lett belőle sem­mi. Az idén aztán, mint valami hangyaboly, mozgásba jött az egész puszta. Két csoport is vetélkedett egymással, melyik alakít előbb termelőszövetkezetet. Szekereséknek sikerült, mert ök bíztak a termelőszövetkezet jövőjében érezték saját erejüket. Mert az olyan termelő- szövetkezet már eleve elveszett, melyhez úgy állnak hozzá: — Majd kilépek, ha nem sikerül... — Az ilyen termelőszövetkezetnek nincs jövője, akár meg se alakuljon. De hát Ponyi-pusztán meg­alakult, az emberek bizakodva néznek a jö­vőbe. Azt mesélik, itt a hűvös, tiszta konyhában az emberek, hogy már korábban is foglalkoz­tatta őket a közös gondolata. Csak jobb lehet itt az élet. Példáért sem kellett mesz- szire menniök, hiszen a fiatalabbik Szekeres sok mindent beszélt a termelőszövetkezetről. Hogy aztán a család szót értett, szétnéztek, kire is számíthatnak. Bulikék a szomszédban laknak. Ide néztek először. Egymás egészsége felől érdeklődtek, mint ahogy ez a gazda­embereknél szokás, aztán csak kirukkoltak vele, mi járatban vannak. — Termelőszövetkezet alakítanánk a pusz­tán ... Azért jöttünk, hogy megtudjuk, szá­míthatunk-e Bulik bácsira?... — Kimondták hát, amrie készültek s várták a szavak hatá­sát. Mert az esti beszélgetéseknél, amikor a termelőszövetkezetről volt szó, gyakran ott volt Bulik bácsi is. Nem volt ellene a dolog­nak, de hát mellette sem nyilatkozott. Sze­kereséket azonban jó gazdának tartotta min­dig. Ha ezek mennek, nem lehet rossz az a termelőszövetkezet• Így lettek tagok ők is, mert Bulik néni azt gondolta, hasznát veheti neki is a termelőszövetkezet. A hónap elején járhattunk, amikor egyik nap, úgy dél tájban hivatalosan is szóba került a termelőszövetkezet kérdése. A komoly szervező munka ezután indult meg. Tóth Márton és Kispál István Pécskő-pusztán laknak. A hívásra jöttek ők is. Balogh Berci meg a városban állítota meg Szekereséket. — Tényleg termelőszövetkezetet alakíto­tok? — kérdezte. — Igen — mondották. — Benne lennék én is, — szólt Balogh, majd még hozzátette, — van-e nyilatkozato­tok a belépésre? Ha nincs, hol kapok? így jöttek össze, szaporodtak az új termelőszö- szövetkezet tagjai, még végül is tíz családdal, 150 hold földön megalakultak. A tagok ma­gukkal viszik a földet, állataikat és teljes gazdasági felszerelést, hogy könyebben in­dulhassanak. Míg az állatok téli átteleltetése sem okoz gondot, hiszen valamennyien tete­mes mennyiségű takarmánnyal rendelkeznek és ezt is viszik a közösbe. Nagyjából már el­osztották azt is, kit, hol foglalkoztatnak. Gu­lyás és juhász már van. Bulik bácsi brigád- vezető lesz. Az asszonyok a kertészetben szor­goskodnak majd. Most már hamarosan össze­jönnek, hogy megbeszéljék, hová, mit vetnek, mert nemsokára meg kell kezdeni a közös munkát. Szántani, vetni kell, hogy jövőre is legyen kenyér. Azt mesélik, a régi világban annyira nézték a cselédembereket, mint a hajtó a ku­tyát. Az urak azt tartották, csak korpa le­gyen, kutya mindig akad rá. Parancsolhat­tak nekik kényük-kedvükre, mint juhász a kutyájának. — Eridj amára a... — S ha nem ment, másnap állhatott tovább munkát keresni. Most maguk irányítják sorsukat, maguk mun­kálkodnak a jövőn. Űj életet kezdenek Ponyi- pusztán. VINCZE ISTVÁNNE val Száraz elvtárs is, a rom- c hányi II. Rákóczi Ferenc Tsz c elnöke. Titokban bejárták a r horpácsi Lenin Termelőszö- l vetkezet területét és bizony i azt látták, hogy az őszi ka­lászosok behordásánál lema- j radtak. Otthon aztán az el- i nők ismertette a termelőszö- i vetkezet vezetőségével, hogy i mi a helyzet Horpácson, s i úgy határoztak, hogy kisegí- i tik versenytársukat. Fél öt tájt lehetett az idő másnap reggel, amikor megkopogtat­ták Horpácson Palkovics elv­társ, az elnök ablakát. — Ki zörög? — Én vagyok, Száraz — hangzott kintről. — Csak nincs valami baj? — kérdezte tovább az elnök, s közben szedelőzködni kez­dett. — Hát különösebb baj nin­csen, csak, hogy vasárnap itt voltunk, láttuk, kicsit el vagytok maradva a hordás­sal. Mi már a cséplést is be­fejeztük, szivesen segítünk nektek . . . — Aztán — érdeklődött, az elnök — mikor tudnátok se­gíteni? . . . — Palkovics elvtárs, most már elég volt a kérdezőskö- désből. Gyere velünk, mutasd meg, melyik táblát hová hordjuk . . . Palkovics elvtárs látta, hogy ennek a fele sem tréfa. Meg­lepetése azonban akkor volt a legnagyobb, amikor kinn a központi major előtt meglát­ta a romhányiak Zetorát, a három lovasfogatot és a tíz férfit, asszonyt, akik azért jöttek, hogy megkezdjék a munkát. A községben hamar híre ment, a baráti segítség­nek, s nemsokára a horpácsi Lenin Termelőszövetkezet tagjaival megszaporodva folyt tovább a munka. T gy versenyeznek egymás- A sál a romhányi II. Rá­kóczi és a horpácsi Lenin Tsz tagjai. Emmer Ferenc MINDEN IGÉNYT KIELÉGÍTŐ női, férfiruhát, ízléses öltönyöket készít megrende­lésre, minőségi munkával áll a közönség szolgála­tára a Szécsényi Ruházati és Szolgáltató KTSZ SZABÓ RÉSZLEGE. Keresse fel szövetkezetünket! Nemes vetélkedés ^ „ nagyüzem ujícu. ^.1, ■» isparaszti gazdaságokkal «mben. Természetesen fel kell vén­ünk a harcot a divatos op- ortunista nézetek, az olyan ibás szemlélet ellen, hogy most kialakult gazdasági elyzetben a szövetkezetek zámszerű fejlesztése nem le- etséges. Valójában pedig a egtöbbször a számszerű fej- esztésnek a termelőszövetke- etek befelé fordulása az oka. Alig egy éve még arról ír- tunk, hogy a nógrádme- íyeri Petőfi Termelőszövetke- :etben nagyarányú a befelé- brdulás. A szövetkezet ered- nényei, tervei a valóságnak neg nem felelően kerültek ki i faluba, elriasztva a közös gazdálkodás iránt érdeklődő­ket. Elek elvtárs, a szövetke­zet elnöke elkeseredetten pa­naszolta, nem tud mihez kez­deni. Olyan tagok, akiknek a tavalyi viszonylag alacsonyabb munkaegység részesedés mel­lett is meg volt a havi 2000- 2500 forint jövedelmük, úton- útfélen arról beszéltek, hogy a zárszámadás után otthagy­ják a termelőszövetkezetet, i elmennek a bányához, vágj az építkezésekhez segédmun kásnak. Mindenki tudja, hog; ez mennyire oktalan cseleke det lett volna, ha a valóság- j ban is ezt akarták volna ezek c a ..hangoskodók. Nekik nem a i szövetkezet nem tetszett, isme- t retes, hogy az ellenforradalom j alatt még fegyvert is fogtak < érte. Nekik az nem tetszett, < hogy egyre többen érdeklőd- i tek az iránt, ami a szövetke- j zetben történik. A kívülálló- 1 kát nem tévesztette meg ez ( az értelmetlennek tűnő sirán­kozás. Látták, hogy a Petőfi i Ts5 napról-napra gazdagodik, erősödik, építik a gazdasági épületeket, vásárolja az álla- tokát és gépeket. Tudták hogy a termelőszövetkezti ta­gok tetetett siránkozása nem egyéb, mint féltékenység. S igazuk volt. A nógrádmegye- riek - nem mindnyájan — azt vallották; nem kell nekünk több tag. Ennyi földhöz ele­gen vagyunk. Minek osszuk meg a jövedelmet másokkal? Arra már egyikük sem gon- iolt, hogy nemcsak a jöve- lelmet, hanem a munkát is negosztják így, s az új mun­kaerő, a jobban elvégzett nunka eredményesebb. Nógrádmegyeren megtört a leg. A járási pártbizottság, valamint a szövetkezet kom- nunistáinak jó munkája ered­ményeként még a kétkedőket is sikerült meggyőzni, nem jó ez az elzárkózás, befeléfordu- lás. A tagság megértette a jo szót, engedett az érvek meggyőző erejének, s változ­tatott az előbbi, a közösségre káros magatartásán. Mi tör­tént azóta? A termelőszövet­kezet megnyitotta kapuit az arra érdemes, belépni akarók előtt, s rövid idő alatt több mint kétszeresére emelte lét­számát. Itt megtörtént az is, ami különben elég ritka, hogy az iparból is visszajött sok helybeli, mert úgy látta, hely­ben is elérheti azt a jövedel­met, amit az üzemben. A befelé fordulás nemcsak nógrádmegyeri eset. Ez elmondható termelőszövetke­zeteink többségére. Ismeretes a nagyoroszi Úttörő Termelő- szövetkezet megye szerte eredményeiről, mégis amikor néhány taggal beszélgettem azt tapasztaltam, valami itl nincs rendben. Csodálkoztarr az elmondottakon. Hogyar ehetséges ez? A legmegle­pőbb az volt, amikor egy asz- izony arról kezdett beszélni, togy a fiai, akik tanult em- rerek, mennyire szégyellik, iogy az anyjuk a termelő- szövetkezetben dolgozik. A iologban az a legérdekesebb, tiogy ez a néni nem szégyelli elmondani ismerősnek, isme­retlennek, hogy neki milyen fiai vannak. Ez a néni, ami­kor úgy beszól akarva, aka­ratlanul a családja és a na­gyobb családja, a szövetkezet ellen beszél. Miért, talán olyan szégyelni való az ha valaki termelőszövetkezeti tag? Vagy talán azt szégyelli az a néni, hogy becsületes munkával asszonylétére is megkeresi a kertészetben a napi 60-70 forintot? Egy másik asszony ugyan­ebben a termelőszövetkezet­ben, elég idős néni volt már, nótával kedveskedett az ide­gennek. Eleinte jó érzés volt hallgatni a nótát, amely ar­ról tett tanúságot, milyen eleven észjárású a mi né­pünk. Viszont az örömbe urom is vegyült. A befejezés, a nóta vége így szólt: „Éhen doglünk mi a tsz-ünkben.” Hogy miért kellett a nótát így befejezni, amikor az a néni is, meg a többi szövet­kezeti tag is tudja, saját ma­ga kiszámolhatja mit keres és hogy ez a kereset jobb, mint amit valaha remélt vol­na egyikük is. Amikor így énekelgetnek saját életüket, saját boldogságuk alapját a termelőszövetkezetet teszik nevetségessé. Pedig olyan le- hetosege soha nem volt a boldogulásra a paraszt em­bernek, mint a termelőszövet- kezetben. Nagyorosziban, ahol rendkívül sok az idős tsz-tag, ™ ld^í Vagy tizen mennek nyugdíjba és nem éhen halni kegyelem kenyéren élni Felvetődik a kérdés, mi a azoknak a termelőszö­vetkezeti tagoknak, akik így beszelnek? Talán saját mf- guk sem tudnák megfogal- S' Panaszkodnak, óosá- ,uZ0S Sazdaságukat, ha más is közéjük jón, akkor kevesebb kenyér jut nekik. Az élet ép­pen az ellenkezőjét bizonyít­Mi a teendő most, amikor kormányhatározat segíti a termelőszövetkezetek fejlődé­sét? Mindenekelőtt a befelé fordulás, az elzárkózás fel- szamolása. A kommunisták előtt szép feladatok állnak Jo kapcsolatot kellene te­remteniük elsősorban a ter­melőszövetkezeti parasztokkal. Velük kellene megértetni, hogy elsősorban az ő felada­tuk, helyes gazdálkodással, példamutatással, a politikai munka eszközeivel, a gazdál- , kodás eredményeinek ismer- ; tetősével, a szövetkezeti moz- , galmat számszerűen is tovább fejleszteni és az egyénileg dolgozó parasztok között a ’ felvilágosító munkát elvégez- . ni. Ezt a feladatot csak ők . oldhatják meg, helyettük nem . végezheti el senki. mezőgazdaság szocialista c átszervezése, megvalósí- z tasát nem lehet csak a mező- _ gazdasággal foglalkozó párt s és állami szervek feladatává _ tenni, mondja a határozat e Ez feladata kell, hogy legyen ,r minden kommunistának és z szocializmust felépíteni akarc tt pártankívülieknek, bárha n dolgoznak is. n Kata Jáno! ÍKK»CS<3<SWSCK®CafcK»CSCK®CÍC*'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom