Nógrádi Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 60-68. szám)

1958-08-20 / 65. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. augusztus 20 Köszönjük a 90 éves Salgótarjáni Acélárugyárat Az első vasipari gyár volt, amelyet annak idején, 90 év­vel ezelőtt Nógrádban alapí­tottak. Egy elhanyagolt, mo­csaras ,szegény vidék fejlődé­sének útja nyílt meg ezzel. Munkások nőttek itt fel, akik­nek két kezükön, a jobb élet utáni vágyukon kívül nem volt másuk, csak a nyomorú­ság, a nélkülözés. De ami fon­tos: megindult a munkásosz­tály fejlődése, ezzel együtt szervezkedése és harca a tőke ellen. A Salgótarjáni Acélárugyár megalapítása óta napjainkig mindig jelentős szerepet töl­tött be megyénk politikai, gazdasági és kulturális életé­ben. Nemcsak az a tény, hogy 90 év alatt a gyár termelése több mint 13-szorosára, s meg­közelítően hasonló mértékben munkásainak száma is növeke­dett, — hanem az is, ahogyan a felszabadulás után megvál­tozott a gyár munkásainak helyzete. Ma már örökre a múlté a nyomortelep, a 12—16 órás munkaidő, a munkásnyú- zás, a dolgozók kisemmizése. Az Acélárugyár dolgozói joggal büszkék arra, hogy kö­zel egy évszázados tevékeny­ségük során mindig ott voltak ahol az emberi létért, a bé­kéért, a szocializmusért szól­tak síkra hazánk legjobbjai. Ott voltak a Tanácsköztársa­ság hadseregének élvonalá­ban, küzdöttek bátran és ál­doztak hűségesen életet a pro­letárhatalomért. Szabotálták a termelést, a katonai parancso­kat, amikor a második világ­háborúban a német fasiszták és cinkosaik, a nyilasok, egy esztelen vállalkozásba hajtot­ták az országot. És ott voltak az első sorokban, amikor az egész ország, benne az acél­árugyáriak is maguknak dol­goztak. Kézzel hajtották az esztergapadot, talicskával hord­ták a kazánsalakot, szegényes koszton küzdöttek meg ezer­nyi nehézséggel. Az államosítás után a gyár fejlődése különösen nagyot lendült. Az első hároméves tervben több mint 16 millió forintot, az ötéves terv során közel 80 millió forintot fordí­tott az állam a Salgótarjáni Acélárugyár technikai- és mű­szaki fejlesztésére. Megnöve­kedett az érdeklődés a gyár ké­szítményei iránt is. Napjaink­ban mintegy 20 országba ex­portálja termékeit. Rohamosan javultak a dol­gozók élet- és munkakörül­ményei. Városunk egyik leg­szebb része a gyár lakótelepe, amely az elmúlt évek során többszáz új lakással, modern épületekkel bővült. Jelentős anyagi erőket fordít államunk szociális és kultúrális beruhá­zásokra. Az első ötéves terv­ben például munkvédelmi cé­lokra közel 2 millió, szociális- és kultúrális beruházásokra pedig majdnem 20 millió fo­rintot. A gyár jövője is megalapo­zott. A hideghengermű, a hu­zalmű korszerűsítésével, a gyártás- és gyártmány fejlesz­tés kitűzött feladatainak vég­rehajtásával, a jelenleginél nagyobb szerep vár a Salgó­tarjáni Acélárugyárra, népgaz­daságunk fejlődésében. Fennállásának 90. évfordu­lója alkalmából köszöntjük a gyár valamennyi dolgozóját, vezetőjét, s kívánjuk, hogy munkálkodjanak továbbra is jó egészségben, erőben a szo­cializmus építéséből rájuk eső feladatok maradéktalan végrehajtásán. Túlteljesítik a tejtermelesi tervet Hetvenhat százalékra tel­jesítették tejtermelési tervü­ket a pásztói járás termelő- szövetkezetei. Figyelemre­méltó szép eredmény ez, amely azt jelenti, hogy a járás termelőszövetkezetei megfogadták a párt útmuta­tását, jelentősen növelték szarvasmarha állományukat s ezen belül a tehénállo­mányt. Egy tehénre átlag 1750 liter tejtermelés jut a háromnegyed év alatt. A legeredményesebb a pa- lotási Május 1. Termelőszö­vetkezet tehenészete, ahol 38 tehenet fejnek, s az istálló­átlag 8,9 liter. A fejési át­lag ennél szebb, 14,6 liter. (Eredményes tehenészet még a palotási Kossuth és a pásztói Szabadság Termelőszövetkezet, ahol 15, illetve 27 tehenet fej­nek. A legnagyobb fejlődés a pásztói Szabadság Termelő- szövetkezetnél mutatkozik, ahol az idei 27 tehénnel szemben saját tenyésztésből jövőre már 40-re emelkedik a tehénlétszám. a határozatok végrehajtása nyomában ii. Látogatás az építőmunkások szállásán ELTEMETTÉK ÍOLIOT-CURIE-T Kedden, augusztus 19-én a világ haladó közvéleményé­nek mélységes részvétjétől kísérve, örök nyugalomba helyezték Joliot-Curie-t. Kongresszusra készül a Magyar Vöröskereszt A Magyar Vöröskereszt or­szágszerte vezetőség- és ikül- döttválasztó taggyűlést tart augusztus és szeptember hó­napokban. Megyénkben is összeülnek a helyi csoportok, hogy megválasszák azokat a tagokat, akik résztvesznek majd a Vöröskereszt Országos Kongresszusán. A gyűléseken a vezetőség beszámol a szervezet eddigi munkájáról, végzett tanfolya­maikról, ismerteti az elkövet­kezendő feladatokat, majd ja­vaslatot ítész a küldöttség tag­jainak megválasztására. A taggyűlések után a vö­röskereszt több új egészség- ügyi állomást, véradó kört és tanfolyamét szervez a kong­resszus tiszteletére. Az előző évekhez hasonló­an megyénk termelőszövet­kezetei, szakcsoportjai és ál­lami gazdaságai és egyénileg dolgozó parasztjai is jelent­keztek az Országos Mezőgaz­dasági Kiállításra. A kiállítá­si iroda felülbírálta a jelent­kezők termelvényeit, állatait, s így megyénkből négy termelő- szövetkezet, egy szakcso­port, két állami gazdaság A Borsosberényi Állami Gazdaság augusztus elején befejezte az aratást, csépllést és a tarlóhántást. Az aratás Üdéjén (igen komoly ered­ményeket értek el a KISZ- fiatalok Kovács László és Szabó János, okik 336, illetve 236 kataszrális holdat arattak Je. De Tarnovszki Károly, Beluczlki Mária és Dávid Aranka is fáradságot nem ismerve dolgoztak, s mun­kájúkkal hozzájárultak ahhoz, Lapunk augusztus 13-i szá­mában beszámoltunk a me­gyei Építőipari Vállalat első félévi gazdasági munkájáról. A megyei párt végrehajtó bi­zottsága május 12-i határozata alapján a napokban elláto­gatva a vállalat néhány mun­kásszállójára, az itt végzett po­litikai munkáról, a szállók­ban lakó dolgozók helyzeté­ről számolunk most be. A párt végrehajtó bizott­ság említett határozatában fel­adatul szabta meg az építő­ipari pártszervezetek, kommu­nisták,és általában a vezetők számára, hogy felszámolva a befeléfordulást, erősítsék kap­csolatukat a dolgozókkal. E feladat végrehajtása során igen fontos szerepet kell kap- niok a munkásszállóknak. Az összes dolgozók mint­egy 70—80 százaléka itt la­kik és az ezekhez kapcso­lódó konyhákon étkezik. Jellemző, h°gy az első félévben csak a salgótarjáni munkás- szálló fenntartására több, mint 384 ezer forintot fordított a vállalat. A négy üzemi kony­ha — a salgótarjáni, a nagybá- tonyi, a váci és a zagyvapál­és 16 egyénileg dolgozó paraszt vesz részt a kiál­lításon. Zöldségfélékkel egy szakcso­portunk és négy egyénileg dolgozó parasztunk büszkél­kedik. De megláthatjuk a ki­állításon a szécsényi II. Rá­kóczi Ferenc kosait, a szé­csényi tangazdaság bikáját és Kovács Gábor héhalmi gazda tehenét, ezek már korábban is szerepeltek mezőgazdasági kiállításon. hogy az aratás zökkenőmen­tesein follyon le. Az etoúlit héten a gazda­ságban megtartották az 'ara­tási ünnepséget is, ahol meg­jutalmazták a legjobban dol­gozó fiatalokat. Kovács László 1350 forint jutalomban része­sült, s elnyerte a kiváló dol­gozó címet. A gazdaság 200— 350 forint jutalomban része­sítette a jó eredményt elért dolgozóit. falvi — működésének biztosí­tására fordított összeg ugyan­ebben az időszakban megha­ladja az egy millió forintot. Tehát, mind az a tény, hogy az építőmunkások túlnyomó több­sége itt tölti szabadidejét, mind az, hogy az állam jelen­tős anyagi erőt fordít ezek fenntartására, — megköveteli, hogy a vállalat politikai és gazdasági munkájában jelen­tőségüknek megfelelő helyen álljanak. Az utóbbi eltelt 2—3 hónap­ban — a határozat nyomán — már történtek olyan intézke­dések, amelyek a fenti célki­tűzést szolgálják. Több pártszervezet veze­tőségi ülésen foglalkozott a munkásszállók helyze­tével. A korábbi időszakhoz viszo­nyítva gyakrabban és hosz- szabb időre keresik fel az építőipar egyes vezetői a dol­gozókat szállásukon, hogy el­beszélgessenek velük az idő­szerű hazai és nemzetközi ese­ményekről. Ezektől szembetű­nőbb azonban az, hogy a szál­lók túlnyomó többsége tiszxa, a rend és az állandó gondos­kodás jellemző rájuk. Egyedül Nagy bátony ban korszerűtlen, elavult a szálló, de itt is csak napok kérdése, amikor az új, minden igényt kielégítő épü­letbe költözhetnek az építő­munkások. Azon a pártaktíva értekezle­ten, ahol a megyei párt vég­rehajtó bizottsága által kikül­dött brigád vizsgálatának eredményeiről, és az ezzel kapcsolatban hozott határoza­tokból adódó feladatokat tár­gyalták meg az építőipari kommunisták — a politikai munka leglé­nyegesebb formájának, a személyes agitációt, a rend­szeres beszélgetést, a kommunisták, a vezetők és a dolgozók állandó kapcsolatának biztosítását szabták meg. S ha az előbb arról írtunk, hogy ilyen irányú kezdemé­nyezések már vannak, akkor hozzá kell tennünk, hogy még egyáltalán nem kielégítő. Bár az ilyen látogatások zöme a salgótarjáni szállókon törté­nik, de még ez is lehetne szer­vezettebb. Viszont a távolabb eső helyiségekbe már igen rit­kán jutnak el a vezetők. A nagybátonyi szállóban a dol­gozók például joggal kifogá­solhatják, hogy a vállalat sal­gótarjáni vezetői közül csak egy-kettő látogatja meg őket Kik vesznek részt megyénkből a Mezőgazdasági Kiállításon ?---------------------------------------­Jó l dolgoztak a KISZ-fiatalok A FEHÉR KÖNYV 5. KÖTETÉBŐL: Nagy Imre, Losonczy és Donátb véres kézfogása Dudás Józseffel A Magyar Népköztársaság forrad,aimar vezér „fejvadá- Minisztertanácsának Tájékoz- szok” névvel úgynevezett tatási Hivatala közzétette a j;operatív csoportot” hozott Fehér Könyv 5. kötetét, amely létre A terror-csoport veze­Nagy Imre és bűntársai el­lenforradalmi összeesküvését tárja feL A nagy érdeklődésre való te­kintettel részleteket közlünk a könyvből. Célunk: ezzel Is elősegíteni, bogy teljes fény derüljön az ellenforradalom legfőbb hazai irányítóinak te­vékenységére. II. Október 30-a nemcsak a Köztársaság-téri szörnyű vé­rengzések örökké emlékezetes napja, ehhez a dátumhoz — jellemző módon — az ellen- forradalom más eseménye is fűződik. Ezen a napon ült le Nagy Imre tárgyalni Dudás József­fel. Az ellenforradalom egyik legocsmányabb figurájával. Dudás József — ahogy ön­magát saját lapjában nevezte — „a felkelő fegyveres sza­badságharcos erők egyik ve­zére”, a saját maga létesítette „Nemzeti Forradalmi Bizott­mány” elnöke ellenforradal­már vezér, gyilkosok banda­főnöke volt. A „Szabad Nép” székhazában székelő ellen­tője Pálházi Ferenc horthysta főhadnagy volt. Tagjai töb­bek között: Varga Rezső, Preisz Zoltán voltak. A fej­vadászok kommunista és más haladó gondolkodású szemé­lyeket gyilkoltak meg, fosz­togattak, raboltak. Dudás fegyvereseit bűnözőkből, a börtönökből kiszabadított el­ítéltekből toborozta. Losonczy és Donáth az „értelmiségi forradalmi bizott­ságiban, Nagy Imre pedig a parlamentben találkozott és tárgyalt Dudással. Márkus István vallomásában előadta: „Emlékezetem szerint októ­ber 30-án valakinek a hívá­sára bejött a bizottsághoz Du­dás József tárgyalni. A tár­gyaláson a bizottság részéről részt vett Ádám György, Nagy Tamás, Kádár Iván, Tánczos Gábor, Nagy Balázs, Kardos László és mások. Jelen volt Losonczy Géza, Donáth Ferenc és én. A meg­beszélés formális vezetője Adám György volt■ Azonban Losonczy Géza szavai domi­náltak. A tárgyaláson Dudás ismertette követeléseit. Köve­teléseinek lényege a követke­ző volt: ENSZ csapatok behí­vása, általános választások ki­írása két héten belül, több pártrendszer alapján, és al- kotmányozó nemzetgyűlés azonnali összehívása a fegyve­res harcolók küldötteiből. Dudás azt is mondta, hogy csak akkor hagyják abba a harcot, ha az alkotmányozó nemzetgyűlést összehívják, a felkelők képviselőiből és tit­kos választás lesz ENSZ csa­patok felügyelete mellett.“ Tánczos Gábor így vallott: „Adám György vezette azt a megbeszélést, amely a bizott­ság egyes tagjai, továbbá Lo­sonczy Géza és Donáth Fe­renc, valamint Dudás József között folyt. Donáth Ferenc ugyanis október 30-án Loson­czy Gézával együtt bejött az értelmiségi forradalmi bizott­sághoz és ott találkozott, tár­gyalást folytatott Dudás Jó­zseffel. Nem tudom, hogy Do­náth és Losonczy tudta-e elő­re, hogy az értelmiségi forra­dalmi bizottság tárgyal Du­dással és társaival, tény azon­ban, hogy mindketten részt vettek a tárgyaláson, a bizott­ság részéről pedig Ádám György, Kardos László és én. Ott volt Dudás József és két kísérője, továbbá Losonczy Géza, Donáth Ferenc és Már­kus István író. A megbeszélé­sen Losonczy Géza beszélt a legtöbbet. A részvevők az ő szavára adtak a legjobban. Dudás elmondta, hogy ő ala­kított egy nemzeti bizott­mányt, vannak fegyveresei is, szándékában áll, hogy össze­hívja a „hős felkelők kong­resszusát“. Követelni fogja új választások megtartását, köve­telései közé tartozik a szovjet csapatok kivonása az ország­ból és az ÁVH feloszlatása- Li/ényegében ezeket közölte ve­lünk Dudás.“ S Nagy Imire is — tudato­san vállalta szerepéhez híven — türelmetlenül várta, hogy a fejvadászok” vezérével találkozzék. Balogh Józsefné, Nagy Imre titkárnője erről ezeket mon­dotta: „Dudás József, majd Dudás felesége többször sürgette a találkozót. S másnap délutáni órákba állapodtak meg végül. Nagy Imre mondta, hogy hív­jam fel Dudást és közöljem vele az időpontot. A találkozó időpontjában Nagy Imre várta és többször sürgette Dudás érkezését. Kb- egy óra múlva Dudás telefo­nált, hogy más dolga akadt és később jön. Nagy Imre ezt tu­domásul vette és megvárta Dudást. A tárgyalás részletei­ről nem tudok, mert a tanács­teremben folytatták.“ Nagy Imre az ellenforra­dalmi fegyveres csoportok más vezetőivel is tárgyalt. A „Magyar Függetlenség” című lap Dudás József lap­ja legközelebbi számában nagy címbetűkkal adta hírül: „Tárgyalások a Nemzeti For­radalmi Bizottmány tagjai és a Minisztertanács elnöke kö­zött.” A cikk szövege így hangzik: „1956. október 30-án délután hat órakor tárgyalások indul­tak Nagy Imre, a Miniszter- tanács elnöke és a felkelők fegyveres szabadságharcos erők képviselői, a Nemzeti Forradalmi Bizottmány tagjai, továbbá a forradalmi értelmi­ség és a diákság képviselői között. A fegyveres felkelő szabadságharcos erők nevé­ben Dudás József, a Nemzeti Forradalmi Bizottmány elnöke előterjesztése alapján a tár­gyalások kedvező légkörben folynak és a felkelők javasla­tait Nagy Imre, a Miniszter- tanács elnöke, a kormány elé terjeszti.“ S a Losonczy irányítása alatt álló „Szabad Kossuth Rádió” 1956 október 30-án 19.50 órakor így jelentkezett: „Ked­ves hallgatóink, fontos köz­leményt olvasunk fel’” majd szószerint (Említett Rádió- kömyv 180. oldal) ugyan azt a kommünikét közölte, amely Dudás lapjában is megjelent. Ugyanezen a napon, 1956. október 30-án délelőtt támad­ták meg az ellenforradalmá­rok — köztük Dudás fegyve­resei — a Köztársaság-téri pártházat és alávaló kegyet­lenséggel gyilkoltak. A rádió rendszeresen, pedig számos olyan kérdés van, amelyről szívesen tájékozódnának. Ugyancsak itt, de más szállá­sokon is érthető kérés, hogy több, képpel, rajzokkal il­lusztrált könyvet kapjanak. Nagyon keresett például a Dióhéjban c. kiadvány, de mint mondják, nagyon kevés van belőle. Egyes vezetők ré­széről elhangzott olyan véle­mény, hogy a dolgozókat nem igen érdekli a politikai iroda­lom. Álljon itt példának, ami Nagybátonyban történt: a Le­nin elvtárs életét ismertető ki­adványt, amely gazdag képek­ben, másfél hónapig nem vit­ték vissza a könyvtárba, kéz- ről-kézre adva tanulmányoz­ták végig a dolgozók. Bár a személyes agitációt kell a politikai munka során első helyre tenni, mint ahogy sehol sem, úgy az építőipar­ban sem nélkülözhető a cso­portos írásos agitáció. Sajnos a munkásszállásokon még mindig igen kevés a rendezvény, például párt­nap, vagy ismeretterjesztő előadás• Szinte kivétel nélkül vala­mennyi szállón elenyésző az újságolvsók száma. A dolgozók szeretik, ha valaki felolvas ne­kik, egy-egy cikket, azonban az ilyen munkások száma igen alacsony, ami a nagyobb baj, a párt és szakszervezetek sem törekednek megfelelően arra, hogy ezt az igényt minél job­ban kielégíthessék. Ezt a mód­szert nem pótolja az a helyes törekvés sem, amely arra irá­nyul, hogy mind több rádiót helyezzenek el a szállókon. A politikai munka hibái mellett van még javítani való a szállók gazdasági helyze­tén is. így például Zagyvapálfalván fi szobák belső rendjével és a szállók külső környezetének tisztaságával többet törődhet­nének, mind a vezetők, mind a dolgozók. A munkásszállásokon vég­zendő munkában még nagy feladat vár az építőipari párt- szervezetekre, konamunisták- ra. Sajnos azonban tapasztal­ható az is, hogy egy-egy szál­lóban egyetlen kommunista sincsen... Legközelebb arról számolunk be, hogyan halad az Építőipari Vállalatnál a pártépítés, milyen a pártszervezetek munkája, hogyan osztják el a kommu­nistákat a munkahelyek kö­zött. Nagy Imre és Dudás aznapi tárgyalását Olyan fontosnak tartotta, hogy az előző közle­ményt 19.58 órakor — tehát nyolc perccel az előző után — megismételte. Mivel több tanú által bi- zonytíott tényt — azt, hogy Dudással tárgyalt — nem tagadhatta le Nagy Imre, legalább az alól akarta tisztá­ra mosni magát, hogy az ő tudatával és hozzájárulásával jelent meg Dudás 'lapjában és hangzott el a rádióban a fentebb ismertetett szövegű kommüniké- De ezzel is hiába próbálkozott... Részlet Molnár Farencné tisztviselő tanúvallomásából: „Az októberi események alatt Nagy Imre egyik titkár­nője voltam. Dudás volt Nagy Imrénél és tárgyalt vele. Du­dás egy szöveget diktált ne­kem, amit a rádióba is beol­vastak. Nagy Imre megnézte* a szöveget és azt mondta, hogy rendben van. Nem tu­dom, hogy aláírta-e.“ Nagy Imre észrevétele a vallomásra: „A Dudás-féle tárgyalásról az én jóváhagyásommal nem jelent meg kommüniké.“ Az elnök kérdésére a tanú: „Nagy Imre behívatott, hogy írjam le, amit Dudásék diktálni fognak- Dudás az ál­tala diktált szöveget megmu­tatta Nagy Imrének.“ így történt. Nem kell eh­hez kommentár. Nagy Imre, mint a tények mutatják kezet fogott, szövetséget kötött a fejvadász Dudás Józseffel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom