Nógrádi Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 60-68. szám)
1958-08-13 / 63. szám
1958 augusztus 13 NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 7 Vigyázzunk jobban a dolgozók testi épségére Levél a szerkesztőséghez Történelmi találkozás az agresszió megfékezésére Szocialista társadalmi rendünkben legfőbb érték az ember. A Magyar Népköztársaság, a munkavédelem intézményes megszervezésével, a biztonságos munkakörülmények megteremtésével és állandó egészségügyi gondozással védi a dolgozók egészségét és testi épségét. A mi üzemünkben is az első és legfontosabb feladatok egyike, hogy maradéktalanul valóra váltsuk pártunknak és kormányunknak ezt a célkitűzését. Már a múlt év folyamán igen komoly munkát végeztünk ennek érdekében. 1957-ben munkavédelmi célokra több mint 46 ezer forintot fordítottunk. Sajnos ennek ellenére a balesetet szenvedő dolgozók létszáma mégis megnövekedett, több dolgozót pénzbírsággal kellett sújtani a munkavédelmi szabályok elhanyagolása miatt.. Tudjuk, jól, hogy dolgozóink nagy többsége tudatában van annak, miért szükséges az előírt védőberendezések használata. Azonban valnnaik olyanok is, akik a forgó fogaskerékre nem teszik rá a védőburkolatot, köszörülés közben nem használják a szemüveget. Igaz, hogy hetenként kétszer tartunk baleseti oktatást, a hanyagság, a nemtörődömség, mégis eluralkodott. Ezért bevezettük azt a módszert, hogy egy-egy dolgozót visszakérdezünk a korábbi hetekben elhangzott előadások anyagából. Ezzel elejét vettük annak, hogy egyesek a baleseti órákat egyéni beszélgetésekre használják fel. Az oktatás során azzal is törődünk, hogy megmagyarázzuk, hogyan lehetett volna a balesetet elkerülni. Az ilyen módszerek alkalmazásával értünk el előrehaladást. Azonban az eredmény közel sem olyan, mint amilyent szeretnénk. A baleseti megbetegedések számaránya 1957. első félévéhez viszonyítva nem csökkent, hanem emelkedett. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy fokzotabb megelőző, felvilágosító munkára van szükség. Minden lehetőségünk meg van arra, hogy a kitűzött célt, amely szerint a 11. félévben 1 százalékkal csökkentjük a baleseti megbetegedések arányát, — teljesítsük. kezemet, az almát szépen felcsúsztattam a kabát újába,miközben a Kati nénit figyeltem. Azután előkelő léptekkel odébb mentem, s csak a sarkon fogott el a remegés a félelemtől és csak akkor kezdtem szaladni. Jól állnának a tolvajok, ha már a lopás előtt reszketne a kezük, lábuk. Ha meg sem fognák a kiszemelt tárgyat, máris leejtenék. Mária azt várta, hogy én menjek. — Nem lopsz, nem eszel! Gyerünk! — markoltam mérgesen a zsákba. — Utóvégre mindig én legyek a bűnös! — morogtam magamban. Azt már nem! Én sem születtem tolvajnak. Tovább mentünk. A félig telt zsák többször hozzáverődött a göröngyös földhöz. Mérgünkben nagyokat rántottunk rajta, mintha csak az lenne a hibás. Mária meggondolta a dolgot. — Tegyük le! Visszamegyek érte. — Jó. Gyorsan szedte sovány mezítelen lábait. Odaugrott a kukoricáshoz, s amikor egyet csavart rajta, dühös férfihang reszkettette meg a levegőt. — Állj! — kiáltotta, s csak úgy ropogott a sok kukoricaszár, amint keresztül törtetett közöttük. Mária elengedte a kukoricát, Ehhez elsősorban az szükséges, hogy többet foglalkozzunk a fiatal dolgozókkal, akik között legtöbb a baleset, a sérülés. 1958. első felében például 18 fiatal sérült meg. Ez azt igazolja, hogy fiataljainkat jobban meg kell tanítani a munkafogásokra, s nem utolsó sorban a baleseti veszélyek elhárítására. Egyes fiatalok nemcsak a saját testi épségükre, de másokéra sem tudnak vigyázni. Szőke Gyula például szabálytalanul végezte munkáját, s ennek következtében eltörte munkatársa karját. Ugyanez volt a helyzet Farók Piroska esetében is, akinek gondatlansága okozta munkatársa megsérülését. Ezenkívül van más feladatunk is. Meg kell szüntetnünk hogy egyesek átjáróháznak tekintsék üzemünket, csökkentenünk kell a munkásvándorlás káros mértékét. Nincsen megfelelő tisztálkodási lehetőségünk sem. Dolgozóink nagyrésze közös ivócsészéből fogyasztja a vizet. Itt feladatunk, hogy megértessük a dolgozókkal, használják jobban a mosdókat is, tisztálkodjanak gyakrabban és egyáltalán ne várjanak arra, hogy minden dolgozónak az üzem biztosítson ivópoharat. Ilyen sehol a világon nincs. Orvosi ellátásunk sem mondható kielégítőnek, mert Nagybátony- ban közel 10 ezer lakos és körülbelül 5 ezer dolgozó van és csak két orvos áll rendelkezésünkre. Hiba az is, hogy a nagy létszám mellett nincs mentőkocsi, pedig nagy szükség lenne rá. s ott maradt melette mozdulatlanul. — Szaladj! — kiáltottam én is feléje. — Ne várd meg, szaladj! — azzal elkaptam a zsák száját és húztam magam után. — Ott maradj! kiáltott a férfi újra. — Meg ne mozdulj! — Mária nem mozdult. Rémült arccal várta, amíg az ember keresztülgázol a kukoricán. — Ná most megvagytok! — fogta meg Goda a lány karját, — mert ő volt az. — Gyere csak ide te is, — intett felém, de én nem mentem, mire az leszakította a félig letört csövet, s Máriával odajött hozzám. — Szóval ti lopkodjátok az én kukoricámat, mi? — nézett bele a zsákba. — Ezt nem loptuk! — jelentettem ki erélyesen. — Ez a miénk. — Nézd csak! Ez a tiétek? Nem szégyenled magad! Talán ti ültettétek be ezt a földet! — Nekünk is van földünk, onnan hoztuk. — Onnan? Hát akkor miért itten töritek, ha nektek is van? — Csak azt az egyet törtük, — mondta sírva Mária. — Igen?... Tele van a zsák lopott kukoricával és még letagadjátok? — Ez nem mind kukorica. Goda belenyúlt a zsákba és kivett egy krumplit. — Ehe, még krumplit is lopKözel egy hónapja folyik az Egyesült Államok és Anglia fegyveres agressziója az arab népek ellen. Az események ilyen jellegű kialakulása miatt rendkívül kiéleződött a nemzetközi helyzet és olyan diplomáciai csaták folynak a kiét világ- rendszer vezetői között, melyek elhalványítanak minden eddigi zöldasztal melletti ütközetet. A szovjet diplomácia fényes kezdeményezéseket tett a válság megoldására és javaslatai között olyan kérdések szerepelnek, amellyel a józan ész által diktált békés életet teremtik meg, nemcsak a közel- keleti térségben, hanem a világ más területein is. Hruscsov elvtárs a szovjet külpolitika magabiztosságával olyan diplomáciai kezdeményezést tart a kezében, amely elől nincs kitérés, bárhogy is igyekeznek az intervenció kiagyalói Washingtonban, Londonban, vagy Párizsban. A szovjet kormány napról napra jegyzéket intéz a nyugati hatalmak vezetőihez, amellyel a világos szovjet álláspontot tisztázza e nagyfontosságú, de veszélyes kérdésben. Követeli az agressziós csapatok kivonását és az érintett területen lévő államok függetlenségének biztosítását az ENSZ alapokmányban foglaltak alapján. Csúcsértekezlet összehívását javasolja a Föld bármely részén a nemzetközi feszültség csökkentése érdekében. Ami a legdöntőbb, irányítója és mozgatója annak a mozgalomnak, amely a béke megvédését célozza. E mozgalom nemcsak a szocialista táboron belül, hanem a kapitalista államok közvéleményében is elemi erővel bontakozik ki. Ennek ellenére a nyugati államok vezetői Eisenhower, Dulles, Macmillan nem tudják es mem akarják megtalálni a megegyezéshez vezető utat. Üjabb és újabb manőverezéssel igyekeznek meggátolni a csúcsértekezlet lehetőségeit. Ezerféle ürügyet találnak ki az értekezlet elodázására, miközben állandó csapaiterősí- téseket küldenek Libanonba, Jordániába. Emellett összehívták a csonka Bagdadi Paktum értekezletét és ott az USA sugalmazására, olyan álláspont alakult ki — a tagállamokon' belül —, amely még jobban élezi az egyébként is feszült nemzetközi helyzetet. A nyugati vezető körök odáig merészkedtek, hogy nyíltan vádolják az Egyesült Arab Köztársaságot beavatkozással, ugyanakkor kommunista behatolásról is beszélnek, amely miatt kígyót, békát kiáltanak a szocialista tábor vezető erejére, a Szovjetunióra. Éppen ezért rendkívül nagy jelentőséggel bír az a találkozás, amely a Föld két leg- nagyob hatalma, a Szovjetunió 'és Kína vezetői között történt a közelmúltban. A Szovjetunió által vezetett szocialista tábor amellett, hogy következetesen törekszik a megegyezésre, mint ahogy arról Hruscsov elvtárs beszélt is, nem nézhetik tétlenül, hogy határai közelségében háborús gócok alakulnak ki, amelyek esetleg szélesebb körű katasztrófához is vezethetnek. A szocialista tábor két vezető hatalmának találkozása, a találkozón elkészített közlemény rendkívül erős figyelmeztetés mindazok felé, akik új háború útját egyengetik. Történelmi jelentőségét elsősorban az adja meg, hogy határozottan kijelenti, hogy ha az agresszorok mégis megkísérlik a konfliktus kiszélesítését, akkor ez menthetetlenül a kapitalista rendszer pusztulásához vezet. E nyilatokzat lényegében alátámasztja a marxizmus- ieninizmus tanítását, a kapitalizmus pusztulásáról, amely jelen pillanatban a legdurvább eszközöket használja létének fenntartása érdekében, meglévő pozícióinak muzulmánok nem egységesek. A keresztények legnagyobb része: Maronita, azaz elismeri ugyan a római pápát, mint egyházfőt, de szertartását Maron barát tanítása szerint végzi. Vannak még görög-keletiek és örmény szertartású keresztények is. A lakosság vallási megoszlásáról azért kellett ilyen részletesen beszélni, mert Libanon politikai élete amelyet számos rendelettel és egyezménnyel szabályoztak, mindig vallási alapon állott. Persze, az imperialisták és hazai kiszolgálóik, mindent elkövettek és elkövetnek, hogy ez a vallási alapon való megosztottság fennmaradjon az országban. A libanoni alkotmány kimondja, hogy a kamarai mandátumokat és a kormánytisztségeket megfelelő arányban kell elosztani a felekezetek között. A köztársasági elnök például mindig maronita keresztény, a miniszterelnök pedig szunnita mohamedán. Persze a libanoni polgárháborút korántsem lehet úgy leegyszerűsíteni, amint azt Cha- moun köztársasági elnök szeretné megtenni: hogy tudniillik a libanoni mohamedánokat az Egyesült Arab Köztársaság feltüzelte a törvényes kormány ellen, s hogy Szíriából „beszivárgás” történik Libanon területére. Nem erről van szó, hiszen még a maronita patri- archa (egyházfő) is üdvözlő üzenetet küldött a lázadók mohamedán veztőjének: Sza- eb Szálamnak. S a Rovue Du Libán című, nagyon is keresztény és sok dologban nagyon is nyugatbarát lap így kommentálta a patriarcha üdvözlő üzenetét: „Nincs olyan segítség, melyet ne fogadnánk, jöjjön bár akár az ördögtől, ha ezen az áron szabadok lehetünk.” Ez a lap rátapintott a kérdés elevenére: amint ezt az amerikai csapatok libanoni partraszállása ékesen bizo- nít, a libanoni harcokban nem egyébről van szó, mint Libanon szabadságának, függetlenségének a kivívásáról az imperialistákkal, elsősorban az amerikai imperialistákkal szemben. biztosítása érdekében. Történelmi jelentőségű továbbá azért is, mert az az egységes, szocialista világrendszer állásfoglalását képviseli az egymáson belül ellentétes nézeteket képviselő nyugati hatalmakkal szemben. Elég csak arra utalni, hogy az USA, Anglia és Francia- ország vezetői között nincs összhang sem a csúcsértekezlet időpontjának meghatározását illetően, sem az értekezlet helyének megállapításáról. Hasonló a helyzet az értekezlet ügyrendjének megállapításánál is. A szovjet és a kínai vezetők (találkozása alapján kiadott, erélyes figyelmeztetés mellett is látni kell, hogy a két nagyhatalom továbbra is a két rendszer békés egymás mellett élését a lehető legjobb eszköznek tartja és a vitás kérdéseket is énnek alapján próbálják egyengetni. A szocialista tábor külpolitikájának ez a módszere rendkívüli nagy hatással van a szocialista világrendszer közvéleményén kívül, az aktív semlegességet folytató államok, de főleg a bandungi és a kairói tanácskozáson részt- vett ázsiai és afrikái államok nagytöbbségére. Erre utal az a körülmény is, hogy ezek az államok ismerték el először az Iraki Köztársaságot, ugyanakkor a szocializmust építő államok után ezek ítélték el a fegyveres agressziót és még napjainkban is követelik a meg- szálló csapatok távozását a Köze:-Kelet e térségéből. Történelmi jelentősége ’ harmadsorban azért van e találkozásnak, mert a nyilatkozat elismeri, hogy az arab nepefc jelenkori mozgalma haladó mozgalom és mint imperializmus ellenes mozgalmat erkölcsileg is kötelesek vagyunk támogatni. Nagyon találó volt a Pravdában közölt megállapítás, hogy a pekingi találkozás öröm a béke hívei számára, de bánat a Dulles-féle háborús hisztérikusok számára. Erről tanúskodik az a megdöbbenés is, amely a nyugati világban főleg a vezető körökben jelentkezik. Ma már, ha nehézkesen is, de kezdik felismerni ezek a személyek, hogy az erőpolitika visszafelé suit el és az áldozat nyakára szánt kötél mindinkább a hóhért kezdi folytogatni. Walter Lipman, a New- York Herald Tribune felelős külpolitikai publicistája a pekingi találkozó után józanságra, meggondol tságra inti a nyugati világ vezetőit és nyíltan utal arra, hogy végzetes lenne ujjat húzni azzal a két állammal katonai vonalon, amelynek lakossága felül van 860 millión, amelyet az emberiség közvéleményének a nagyobbik része támogat, amely olyan erkölccsel és hadi technikával rendelkezik, mint senki más a földgolyón. „Peking után csak a csúcs- találkozó jöhet. Nincs más választás, találkozni kell a kommunistákkal stb.” Ilyen > hasonló cikkek jelennek meg a vezető nyugati lapok címlapjain. Mi más ez, ha nem a megdöbbenés, ha nem a félelem attól a rendszertől, amelynek még a közelmúlt években is kétségbevonták életképességét. Mi, erőnk tudatában nem félünk semmilyen mesterkedéstől és van erőnk ahhoz, hogy lekössük a rombolás, a háború megszállottjainak kezét. Ezt jelenti nekünk a pekingi határozat, ezt jelenti nekünk a Szovjetunió politikája, a szocialista világrendszer és nem utolsósorban az a hatalmas békemozgalom, amely százmilliókat mozgat meg nagy ügyünk, a béke megvédése érdekében. Novák László Látható tehát, hogy a munkavédelmi aktívahálózatnak sok a tennivalója. Annak a 32 dolgozónak, aki saját munkája mellett törődik mások jobb élet- és munkakörülményeinek megteremtésével, sokat kell még fáradoznia. Ügy akarunk a jövőben dolgozni, hogy minél kevesebb legyen a baleset, s egyetlen csille szénhez se tapadjon emberi vér. Janó András a Nagybátonyi Szolgáltató Vállalat munkavédelmi felügyelője Nógrádi Népújságban A nemzetközi politikai élet előterében: Libanon Libanon, (arabul: A1 Dzsum- hurija A1 Lubnánija), a Földközi-tenger keleti partjánál fekszik. Területe: 10 170 négyzetkilométer, tehát hazánk területének mintegy 1/9-ed része. Az ország egyetlen pontja sem szélesebb 55 kilométernél. Libanon — az Izraelt érintő déli sávocska kivételével — Szíriával határos. Területe főleg hegyvidék, csak a tenger partja mellet húzódik egy keskeny síkság, legmagasabb hegysége: Libanon, csúcsai háromezer méter fölé emelkednek. Libanon lakossága a legújabb becslések szerint 1 450 000 fő. Fővárosa Beirut, egyúttal fontos kikötő a Földközi-tenger partján. Beirut tatok. Már engem is a sírás fojtogatott. — Mi lesz, ha bevisz a rendőrségre. — A tavasszal anyukám is igényelt földet — mentegetőztem. — Érdemes volt nektek adni. Más becsületes ember nem kapott, ti meg arra használjátok, hogy összelopkodjátok az egész határt. Hol az igazolványotok? Odaadtuk a kis rózsaszínű személyi lapokat, mely nélkül senki sem mehetett a határba. — Holnap jöjjön be anyátok a városházára. Ott majd megkapja. Elmehettek! Lehajoltunk a zsákért, de a férfi ránkripakodott. — Hagyjátok! — De bácsi kérem, nincs ennivalónk! — sírtam el magam. Haza kell vinnünk. — Az engem nem érdekel! — mondotta elutasítóan. Nekem kell a bizonyíték! Éhesen feküdtünk le este. Evés helyett a könnyeinket törölgettük. Anyánk iszonyú összetűzésre készült Godával. — Majd elmagyarázom én neki, ki lopott többet, ne féljetek! — mondotta dühösen. Goda másnap már nem ment a városházára. Sőt harmadnap sem. Mi pedig nem kaptunk vissza semmit. Kerekes Margit igen gyorsan fejlődik: 1949-ben még csak 200 ezer ember lakta, most már több mint 400 000. Az ország második legnagyobb városa és egyben szintén igen forgalmas kikötő: Tripoli, 80 000 lakossal. Dél-Libanon- ban található az ókori kelet két messze földön híres kikötője: Szidon és Tirusz. Libanon elmaradott, ipar nélküli ország s a meglévő néhány iparvállalat döntő többsége mai napig idegen: amerikai, angol és francia tőkések kezén van. Oliva-olaj, dohány és gyapjú- ipara van csupán, s csak mutatóban van egy cementgyára. A nemzetgazdaság vezető ága: a mezőgazdaság. Földközi jellegű termelvényei: az oliva-olaj, a citrom, a narancs, a szőlő. Ipari növénye: a dohány és a gyapot. Nagy ki terjedésű eperfa-ligeteiben selyemhernyó-tenyésztést folytatnak. Libanonban búzát, árpát, kölest és kukoricát is termesztenek. A hegységek örökzöld fákból álló erdőségei megritkultak, hiszen a híres libanoni cédrust már évezredekkel ezelőtt is szívesen használták fel hajóépítésre, továbbá királyi paloták és templomok építkezésénél. Libanonban az idegenforgalom normális viszonyok között igen élénk, hajóforgalma jelentős. Libanonban ugyan nincsen- nek olajkutak, az ország szerepe azonban mégis roppant fontos a középkeleti olaj Európába és Amerikába juttatása szempontjából. A Közép-Keletet behálózó kőolajvezetékek egy-egy végpontja: Tripoli és Szidon, a két libanoni kikötőváros. Tripolihoz az iráni, Szidonhoz pedig a Szaud-Ará- bia-i kőolajvezetékek futnak. Az ország sorsa tehát már csak ezért sem közömbös az olajra szomjas amerikai és angol imperialisták számára. A lakosság igen kevert eredetét nem is lehet megállapítani. A vallást tekintve, az 1946-os népszámlálás szerint a keresztények számban valamivel felülmúlták a muzulmánokat. (Az előbbiek száma mintegy hatszázezer, az utóbbiaké négyszázhetvenezer volt.) De sem a keresztények, sem a
