Nógrádi Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 60-68. szám)

1958-08-09 / 62. szám

1958. augusztus 9. NÓGRÁDI NÍPtJSAG 5 Észszerűbb gazdálkodást ár nem egyszer beszél- tünk áriról, hogy me­gyénk termelőszövetkezetei az elmúlt évben és az idén mind gazdaságilag, mind politikai­lag rendkívül sokat fejlődtek, erősödtek. Amikor ezt meg­állapítjuk nem szabad el­feledkeznünk a Miniszter- tanács 3004-es rendeletéről, amely nagy segítséget ad a termelőszövetkezeti mozga­lomnak, megmutatva a helyes utat, amelyen járnunk kell. Egyértelműen megállapíthat­juk, termelőszövetkezeti tag­ságunk megelégedéssel fo­gadta a határozatot. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tsz-eink éltek a kormányrendelet adta lehe- tőséggekkel, módosítottak ter­veiken. Tavaly még csak feltételes módon beszéltünk arról, mi­lyen ló lenne, ha termelő- szövetkezeteink kétszeresére emelhetnék az egy kh-ra eső 3fi kg-os műtrágya-felhaszná­lást. S mi lett ebben az évben? Nemcsak kétszeresére emelték a műtrágya-felhasz­nálást, hanem majdnem há­romszorosára, amikor holdan­ként 100 kg műtrágyát szór­tak ki. Sokan azt gondolták, ez ön­magától, az égből pottyan alá, ez nem jelent semmilyen kü­lönös erőfeszítést az állami szervek részéről. Az embe­rek megszokták az elmúlt tizenhárom év alatt, hogy a szinte megvalósíthatatlan dol­gok is, egyik napról a másik­ra valósággá válnak. Ez a mi társadalmi rendszerünkben így természetes, ímert ezt kí­vánja a dolgozó nép érdeke. Az is világos mindenki előtt, hogy sok mindent másképpen kellene csinálni a mezőgazda­ság területén, ha még job­ban előre akarnánk lépni. Cokszor szó esik arról is, ^ hogy a magyar paraszt szorgalma, szinte egyedülálló a világon. Legtöbbször ezt, azok hangoztatják, akik alig ismernek valamit a világ­ból. Alig tették ki lábukat falujukból, vagy megyéjük­ből. Azok, akik ismerik a szomszédos népek mező,gazda­sági kultúráját, nem mernek ilyen egyértelmű, bátor ki­jelentést tenni. Inkább úgy fogalmaznák meg véleményü­ket, hogy a magyar paraszt szorgalma sem kisebb, mint a szomszédos országok pa­rasztjaié. Arról hamar el­feledkezünk, hogy a mező- gazdaság eredményességét nemcsak a jószándék, a szor­galom határozza meg. Hiába dolgozik a magyar paraszt­ság zöme látástól vakulásig, szinte emberfeletti szorgalom­mal, ha úgy dolgozik, mint évekkel ezelőtt, ha nem hasz­nálja ki a technika nyújtotta lehetőségeket, ha nem bir sza­badulni a kisparaszti gazda­ság toókjóitól. így a magyar paraszt szorgalmas munkája ellenére sem tudja elérni azt az eredményt, amit a rosszabb éghajlati viszonyok alatt dol­gozó német, cseh, vagy szov­jet parasztság elér. A mi parasztságunknál égetően szükséges a termelés szerke­zetének megváltoztatása. T?z a törekvés már ta- pasztaiható termelő­szövetkezeti gazdaságainknál de még itt is érezhetők az erősen tulajdonosi beállított­ság, a kisparaszti gazdálkodás maradványa. Sajnos - bár államunk minden támogatást megad termelőszövetkezete­inknek — még most is elő­fordulnak olyan dolgok, amely a közös gazdaságok eredményességét veszélyez­tetik. Vannak termelőszövet­kezetek, amelyek szinte irtóz­nak az új alkalmazásától. Kézzel-lábbal tiltakoznak a mezőigazdész beállítása ellen, mert attól félnek, hogy a mezőgazdásznak adott fizetés a munkaegység értékét, az ő jövedelmüket csökkenti. Pedig ez nem így van. Ha Diósjenőn a Búzakalász Ter­melőszövetkezetben nem Ide­genkednének a mezőgazdász­tól, nem nézett volna úgy ki az őszi árpájuk, mint az idén. Egy tapasztalt agronó- mus azonnal megmondta vol­na, hogy airra a területre nem tanácsos őszi árpát vetni, mert ott kiázik. Ez az egy iintézfkedés is 50—60 mázsa árpa többlettermést eredmé­nyezett volna a termelőszö­vetkezetnek. n e nemcsak a diósjenői- ek vannak. így. Rajtuk kívül van még jó pár olyan tsz, amely ésszerűbb gazdál­kodással nagyobb jövedelem­re tehetett volna szert. Ilyen termelőszövetkezet a Honfi Győzelem, ahol az idén a vártnál jóval gyengébb eper- termés volt, mert nem tudták a nagy epreskertet a munka­erő hiánya miatt kellően gon­dozni. Ha csökkentették vol­na a területet, ahogy jövőre tervezik, a kevesébb földön jobb apukával nagyabb ter­mést érhettek volna el. Az említett termelőszövetkezetek levonták a tanulságot. A jö­vőben úgy terveznek, hogy a gazdaság fejlesztéséhez szük­séges lehetőségeket jobban kihasználhassák. Eddig termelőszövetkezete­inkre az volt jellemző, hogy a Minisztertanács határozatá­ból csak a jelenleg kedvező­nek látszó részt választották ki. A legtöbb helyen figyelmen kívül hagyták az olyan ré­szek végrehajtását, amely esetleg egy-két év múlva hozta volna, meg .gyümölcsét. Ebben nemcsak a termelő- szövetkezetek követtek el hi­bát, hanem a párt és tanácsi szervek is, amikor nem te­remtették meg a határozat végrehajtásához szükséges politikai, gazdasági feltétele­iket. Nem ismertették a ha­tározat által helyesen meg­szabott célkitűzéseket. Súlyos hiba az is, amelyért mind­nyájan felelősek vagyunk, hogy csak általánosságban beszéltünk a rendeletről, s részleteiben nem magyaráz­tuk meg az embereiknek, mi­lyen előnyöket biztosít a kö­zösségnek, ezen belül az egyénnek is. A rendelet végrehajtása érdekében szükséges az újbóli alaposabb és gondo­sabb tanulmányozás, mert enélkül nem lehet termelő- szövetkezeteinket megszilár­dítani. Szükséges, hogy a tsz-tagság egyöntetűen ismer­je a határozatot és összessé­gében lássa a lehetőségeket, amelyek a megszilárduláshoz vezetnek. A szorgalom mellé szükséges lenne a jövőben az ésszerűbb gazdálkodás, amelyre a dejtániák, a nóg- rádm'egyeriek és a tolmácsi- ak példát mutattak. El kell érnünk, hogy való­sággá váljon a nagyüzemi gazdaságok fölénye minden területen. Ehhez az kell, hogy megszabaduljanak termelő­szövetkezeti tagjaink a szűk látókörű kisparaszti gondol­kodásmódtól, s gazdaságukat tényleges nagyüzemekké fej­lesszék. A megye termelő- szövetkezeteinél ehhez adot­tak a lehetőségek, csak élni kell velük. Bár még messze van a jövő évi tervezés, mé­gis már most felhívjuk a fi­gyelmet arra, hogy a belter­jesség felé csak az első lé­pést tettük meg. Korlátlan lehetőségek állnak előttünk, amelyeket elérhetünk, ha he­lyesen használjuk fel pár­tunk és kormányunk segítsé­gét. Felhívjuk úgy a dolgo-i zúk, mint a vállalatoki figyelmét, hogy a szécsényi Palóc B ■ Háziipari íi Szövetkezet B B (Marx K. u. 6.) izlé- S ses kivitelű háziszőt- ■ teseket méterben, da- S rabárúban, díszpámá- S kát, jó minőségű kony- S haruhákat bármily! mennyiségben olcsó S áron helyben vagy ■ megrendelésre szállít. ! Kérjük keresse fel biza- ■ lommal vállalatunkat! Külföldre is küldheti árú- S inkát ajándéknak. H Iskola cikkek kiállítása,s H á rúsítással egybekötve, ff saug. 18.-tól az Állami! Árúházban. Az érem két oldala Amikor az ember belép a külsőleg nem a. legszebben mutató majorba, az első be­nyomása az: rendetlen, semmi­vel sem törődő emberek gaz­dasága ez. Legalább is ezt mutatja a külső, a lehullott vakolat, az elhagyatottnak ki­néző udvar. Nehogy félreér­tés essék, nem gazdátlan ma- Ijorba járunk, hanem egy ter- ymelőszövetkezet portáján, a 'berceli Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet udvarán. Nagy nehezen előkerül a mezőgazdász, — Demeter Bé­la elmondja: a szövetkezet is szégyenli ezeket az elhanya­golt épületeket. Nem is ma­gadnak itt sokáig, mert a tag­ság tervbe vette, hogy mihelyt \a munka nehezén túl lesznek, rendbehozzák a major épü­letét is. így már mindjárt másképpen néz ki a dolog. De vajon képes lesz-e erre a tag­ság? A mezőgazdász azt állítja, igen. Jó, hát nézzük meg. _ A falun kívül, nem messze Y,az országúitól porfelhőt ker­ülget a szél. Nemsokára hallat­szik a traktor berregése és a cséplőgép bugása. Ez itt a Vörös Csillag Termelőszövet­kezet egyik szérűje. Jelenleg 10 nő és 11 férfi dolgozik a gépnél. De ni csak! öt-hat ember a fák alatt a hűvösben fekszik, míg a többi a port nyeli a cséplőgép körül. ; De miért van ez így? Meg­magyarázzák. Mindig pihentet­nek 5—6 embert felváltva, s így jobban megy a munka. Talán igazuk van. De vajon miről beszélgetnek a pihenő tsz-tagok, az árnyat adó fák alatt? Figyeljük csak! Cerhát Pálné talán a legbát­rabb, mert azonnal panaszra nyitja a száját. De miért éppen panaszra? A dolog úgy történt, — mondja — hogy tegnap este azzal jön haza a cséplőgéptől az a fiam, amelyik most állt ki az iskolából, hogy az öreg Nándori, aki az ellenőrző bi­zottság elnöke, — haza akarta zavarni. — De miért? — kérdezik többen is. — Azt tőle kérdezzék meg! Azért,mert nem ért a politi­kához! Nem tudja azt, hogy a termelőszövetkezetet utánpót­lás nélkül csak az öregekre építve nem lehet sokáig fenn­tartani. Ezek valóban súlyos vádak. De vajon így vannak-e? Minden éremnek két oldala van — mondja Cerhát néni. Nézzük csak meg a másik ol­dalát is! — Igaza van! Az apa, Cerhát Pál, szin­tén szívére vette a dolgot. Azt mondja —nem tudom meg­érteni, mi a baja Nándorinak velünk. Tíz éve dolgozunk a szövetkezetben, alig vártuk, hogy nagy legyen a fiúnk, hogy ő is jöhessen velünk. Most itt van e, menjen haza! A későbbiek folyamán az is kiderült, hogy a Gerhát csa­60 millió a falunak... A Salgótarjáni Acélárugyár 90 éves múltjában jelentős szerep jutott a vállalatnak a munkás-paraszt szövetség erősítésében. A felszabadulás előtt, arbikor olyan nagy volt az ipari munkás és földmű­velő paraszt közötti mester­ségesen szított ellentét, a gyár különböző mezőgazdasá­gi szeráruivai és gépalkatré­szekkel látta el a falut. A talajművelő eszközöket, szer­számokat évtizedeken át a vállalat készítette. A gazdasági szerszám- gyár fennállása óta mint­egy 60 millió darab ka­pát és ásót gyártott,-----------------4%^ 44 00 liter tej A napokban értékelték me­gyénk termelőszövetkezetei­nél a törzskönyvezett tehén- állomány féléves tejhozamát. A legjobb eredmény a ber­kenyéi Petőfi Termelőszövet­kezetnél van,ahol fél év alatt 2165 liter tej az egy tehénre eső átlag. Ez azt jelenti, hogy az év végére 4400—4500 liter tejet fejnek tehenen­ként. A karaincSlapújtői Uj Barázda Tsz szintén jó ered­ményt ért el. Itt ugyanis 1958 liter tejet fejtek fél év alatt amely úgyszólván minden családhoz eljutott. Ez a kap­csolat azonban csak a gyártó és fogyasztó közötti kapcsolat volt. A munkás és paraszt igazi szövetsége a felszabadulás után kezdődött. A gyár telepi és helybeli munkásai felke­resték a dolgozó parasztokat falujukban s a gazdasági együttműködés egyre inkább politikai együttműködéssé, szövetséggé fejlődött. A szövetkezeti mozgalom kezdetekor a megye há­rom járásának 29 közsé­gében jártak a gyár dol­gozói. tehenenként egy tehéntől, Az eredmény arra enged következtetni, hogy ez évben 4000 literen felül fejnek tehenenként. Jók az eredmények a nógrádi és a kislbágyoni termelőszövet­kezetek tehenészetében is. Az értékelés során igen gyenge eredményt mutattak a ludányhalászi, eserhát- surányi és a szécsényi ter­melőszövetkezetek állatgondo­zói. Ezeknél ugyanis 900—1000 liter között mozog a fél év alatt kifejt tej tehenenként. segítséget nyújtva a tsz-ek szervezéséhez erősítéséhez. Az évek során ez a kapcsolat a termelőszövetkezetekkel és gépállomásokkal szoros barát­sággá fejlődött.. 1954-ben pél­dául az országos mozgalom idején a gyár négy gépállo­más gépeinek rendbehozásá­hoz adott sürgős segítséget. Töiblb éven 'keresztül az ara­tás és betakarítás idején részt vállaltak ebből a mun­kából. Gépek, motorok, gép­kocsik javításával támogatta a gyár a tsz-eket. Csak 1954- ben mintegy 300 darab ikézi szerszámot és szerárút jutta­tott a tsz-eknek. Mindezeken túl különböző megyénkben rendezett érte­kezletekén a dolgozó parasztok is elmondták kívánságaikat a gyár termékei minó'sé­gének javítása érdekében. Erősíti a barátság szálait az augusztus 20-án és minden tél végén rendezett falujáró bál. A gyár dolgozói a 90. év­forduló megünneplésének elő­készítése közben nem feled­keztek meg arról, hogy a korábbi évek hagyományai­hoz híven az általuk patro­nált hót termelőszövetkezet, két gépállomás, valamint a szécsényi tangazdaság dolgo­zói velük ünnepeljék augusz­tus 20-áit. Kiváló teljesítménnyel dolgoznak cséplőgépmunkáscsapataink A pásztói gépállomás kör­zetéhez tartozó falvakban már megindultak a cséplőgé­pek. A gépállomás dolgozói régen készültek erre. A za­vartalan munkát már a téli gépjavítás idején igyékeztek biztosítani. Jó munkát vé­geztek a javító- és karban­tartó brigádok, mert a kö­zel 1000 tonna gabona csép- lése közben a 30 cséplőgép­nek szíjszakadáson kívül ko­molyabb baja nem történt. A jelenlegi gazdasági év terméseredményei szinte kizárják a rekord ered­ményeket a cséplésnél. Mégis gyakran előfordul a 180 mázsás napi teljesítmény. A rekord szintet súrolja Ko- sik Miklós és a megyei ifjú­sági cséplőcsapatok versenyé­be benevezett cséplő csapatá­nak teljesítménye, akik július 31-én 1200-as cséplőgéppel 234 mázsa gabonát csépeltek el Szurdokpüspökiben. Kima­gasló eredményt ért el Racs- kó József, aki 187 és Sulyok Kálmán aki 190 mázsa gabo­nát csépelt el. Racskó József és cséplő csapata a pásztói Szabadság Tsz-foen dolgozott. Augusztus 4-ig 100 tonna gabonát csé­peltek el. Munkájuk nyomán a ter­melőszövetkezet gabonája a hét végén már a rak­tárban lesz. Különösen jól fizetett a péti­sóval fejtrágyázott őszi búza, amely 3- és fél perc alatt töltött meg egy 80 kilogram­mos zsákot, közel 14 mázsás átlagtermést hozott kataszt- rális holdanként. A mennyiségi cséplési ver­senyben e hónap elejéig a legjobb eredményt Sulyok Kálmán érte el. 87 tonna gabonát csépelt el. Utána Kurunczi Jó­zsef, majd Kosik Miklós következik 67, illetve 47 tonnás eredményével. A cséplós mielőbbi befeje­zése érdekében a pásztói gép­állomás vezetősége céljutal­mat tűzött ki, melyet azok a traktorosok kaphatnák meg, akik augusztus 1-től 10-ig 140 tonna gabonát csépelnek el. Bencze Barna A MEZŐGAZDASÁG HÍREI — Másodszor virágzik egy gyümölccsel teli almafa Nóg- rádon, a Béke Termelőszövet­kezet egyik tagjának kertjé­ben. Közgyűlést tartott júl. 30-án a horpácsi Lenin Terme­lőszövetkezet. Az elmúlt havi munka értékelése mellett a közeljövő feladatait beszél­ték meg a tagok. Iádban a 15 éves fiún kívül még öt gyerek várja a kenye­ret. A kenyér említésére Mogyo­rósi József vezetőségi tag is odaér. Azonnal panaszkodni kezd a kenyérre, jobban mondva azokra, akik azt sütik. Az nem lehet, ami itt folyik Bercelen, — mondja. Csak szerdán és szombaton lehet bejelenteni a pékségnél, ha valaki sütni akar. Honnan tudjam én szerdán, hogy ne­kem szombaton kenyeret liell sütni? Csak úgy röpködnek a kü­lönböző javaslatok. A többség nek az a véleménye, hogy két pékség kellene Bercelre. Egy másik csoport azzal is mege­légedne, ha két műszakban dolgoznának a pékek. Szerin­tük így csak két pékkel kel­lene több, s így minden rend­be jönne. Egyik öregebb tag megjegy­zi: a péksüteményről nem is érdemes beszélni, mert sok­szor még a gyerekeknek is gondot okoz a megrágása. ügy látszik, ma senki nem szabadul. Mindenkire van né­hány panasz. Ma nagyon csép- lős hangulatban vannak a ta­gok. Szorul, aki megérdemli. A gépállomás a soros. Mi­lyen jó lenne, ha hallanák a gépállomás vezetői. Mogyoró­si József, meg Nándori Ferenc elmondják: a cséplés kezdete óta, már az ötödik traktor dolgozik náluk. Úgy váltja azokat a gépállomás, mint más a fehérneműjét. Ma egy szür­ke, holnap egy fakó, holnap­után egy selejt. Nagyon igazuk van ezeknek az embereknek, mert nem le­het úgy intézni egy dolgot, ahogy a gépállomás teszi. Szerszám nélkül küldik ki a traktorosokat. Bosszantó apró­ságok, de mégis szóvá kell tenni. A szíjakhoz gyanta nincs. De nemcsak ennél a gépnél, a többinél sem. A leleményes tsz-tagok úgy segítettek magukon, hogy vö­dörszámra hordták a melaszt a cséplőgéphez. S ha nem tapadt a szíj, bekenték melasszal. A traktoros meg port szórt a melaszra. Vannak szíjak, ame­lyeken már egy centiméter vastag melasz és sárréteg van. Érdemes feltenni a találós kérdést: Mihez vezet ez? Egyszerű a felelet. Többezer­forintos kárhoz, mert a szíjak kiszáradnak és tönkremennek. Még csoda, hogy halál eset nem történt. Még rágondolni is rossz, hogy mi lesz akkor, ha egyik nagyobb szíj elsza­kad. Ki vállalja majd ezért a felelősséget? A tsz-tagok biz­tos nem. Ha már a gépállomásnál tartunk, azt is elmondják, hogy mindössze 20 hold ara­tást szerződtek velük, de még ennek sem tudtak eleget tenni. Több gép elromlott a tsz föld­jén, úgy, hogy végül kényte­lenek voltak a tsz- tagok saját erőből levágni azt a 20 hol­dat is. A pihenő emberek beszél­nek mindenről csak arról nem, hogy milyen a termés. Demeter Béla adja meg a vá­laszt. Az őszi árpa 9, a búza 8,15 és a tavaszi árpa 7,75 má­zsás átlagtermést adott. Ha fi­gyelembe vesszük a tavaszi kedvezőtlen időjárást, elége­dettek lehetünk, — mondják a tsz-tagok. Úgy látszik, tudnak dicse­kedni is. Elmondják, 50 kh-n lesz aprómag. Két mázsás át­lagtermésre számítanak hol­danként. A mag répájuk is jól fizet. A hat holdról 30 má­zsa magot várnak. A cséplés még be sem fejeződött, máris fémzárolják a 350 mázsa őszi árpa és 150 mázsa tavaszi árpa jó minőségű vetőmagot. Mi a tervük a jövőre néz­ve? Most még csak az, hogy megpróbálkoznak a dohány- termeléssel is. Úgy gondolják, kifizető lesz. Végezetül nézzük meg a Gerhát fiú esetében az érem másik oldalát is. Miért akarta haza küldeni őt az öreg Nán­dori? Feleljen erre a legilletéke­sebb, Nándori Ferenc. — Az úgy volt — mondja — hogy a gyerek mielőtt a gép­hez jött, több pálinkát ivott, mint kellett volna. Felelőtle­nül ugrált le a magas csép­lőgépről. Rossz volt nézni. Nem merték a dobhoz engedni. Hát így történt az említett eset. Ezért nem haragudni kellene Gerhátnénak és a férjnek, hanem megköszönni. Mert azért, ha kisebb-nagyobb összekoccanások vannak is a szövetkezetben, azért a közös gazdaság olyan, mint egy kis család. Azért dolgozik, hogy minél hamarabb boldogabban élhessenek a Gerhát Pálok, s Skoda Pálok és a hozzájuk ha­sonló szorgalmas emberek. KATA JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom