Nógrádi Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 51-59. szám)
1958-07-05 / 52. szám
2 NÓGRÁDI népújság 1958. július 5. Hogyan valósítjuk meg a határosatokat, javaslatokat Üzemünkben, a vasöntödében az utóbbi időben érezhetően javult a pártmunka, a pártszervezet és a dolgozók közötti kapcsolat. A jobb munka alapja, hogy erősödött a pártvezetőség. Most sokkal erősebb, egységesebb, mint néhány hónappal ezelőtt volt. Ennek megvan a hatása a dolgozókra is. Növekedett a part iránti bizalom, fejlődött a kritikai szellem is, az emberek elégedettebbek, nyugod- tabbak. Mi a taggyűléseket rendszeresen, havonta, a vezetőségi üléseket két hetenként megtartjuk. Ezeken olyan fontos kérdéseket vitatunk meg, mint a munkaverseny, a munkafegyelem helyzete, a termelékenység, a tömegszervezetekben és a sajtóterjesztésben végzett munka. Pártmunkánk fellendülésének egyik oka éppen az, hogy az ott hozott határozatok végrehajtását, a felmerült javaslatok megvalósítását nagyon fontos feladatunknak tartjuk. Hogy mindjárt egy példát is említsek. Gyárrészlegünkben a korábbi hónapokban meglazult a munkafegyelem. Nem használták ki dolgozóink teljesen a 480 percet, sőt több esetben igazolatlan hiányzás is előfordult. Határozatot hoztunk, hogy a fegyelem szilárdítása érdekében a népnevelők és a pártcsoport-bizalmiak elbeszélgetnek minden dolgozóval. Ezt az elhatározásunkat valóra is váltottuk. Elvtársaink megfelelő felkészítés után megmagyarázták a dolgozóknak, hogy például mennyibe kerül a gyárnak és személy szerint minden dolgozónak, ha naponta egy fél órát kiesik a termelésből. 150 dolgozónál ez annyit jelent, hogy a 32 órát igénylő alaptáblából kettőt is készíthetnének, ha javulna a fegyelem... Munkánk nyomán ma már látjuk az eredményt. Megszűntek az igazolatlan hiányzások, jól teljesítjük a termelési tervünket, jó helyezést értünk el a gyárrészlegek versenyében is. Pártszervezetünk megfelelő politikai munkával és támogatással segít az egyéb gazdasági feladatok megvalósításában is. így például, támogatjuk a gazdasági vezetőknek azt a javaslatát, hogy a heti háromszori öntés helyett, csak kétszer üzemeltessük a kú- polót. így jelentős anyagmegtakarítás mellett is ugyanolyan mennyiségű vasat dolgozunk fel. Pártszervezetünk magáévá tette a dolgozóknak azt a javaslatát is. hogy megfelelőbb bérezési formát alakítsanak ki. Megvizsgáltuk a dolgot, s javasoltuk, hogy a gazdasági vezetés tegyen intézkedéseket. Ez meg is történt, s ma ez igen kedvezően érezteti hatását. Több határozatot és javaslatot valósítunk meg az életben, a pártszervezet és a gyárrészleg dolgozói közötti kapcsolat megjavítására. Mindenekelőtt határozatot hoztunk arra, hogy a különböző rendezvényekre a példamutatás és a személyes meggyőzés eszközeivel biztosítjuk a minél nagyobb látogatottságot, teljesen felszámolva a régebben szokásos adminisztratív eszközöket. A Belügyminisztérium Országos Tűzrandészeti Parancsnoksága eddig végzett kiváló munkájukért 127 Nógrád megyei önkéntes tűzoltót tüntetett ki. Hosszú, több évtizedes becsületes fáradozásukért megérdemelték a községek, üzemek önkéntes tűzoltói ezt a megbecsülést. Húsz éves szolgálatukért az Önkéntes Tűzoltó Szolgálati Érem kitüntetést 22-en kapták köztük olyanok, mint Ennek nyomán állandóan növekszik a gyűléseken és rendezvényeken résztvevő dolgozók számá. Most azonban már kielégítő, de a legtöbben még tartózkodnak attól, hogy bíráljanak, bátran kifejtsék véleményüket. Dolgozóink az esetek többségében még inkább négyszemközött mondják el sérelmeiket a pártvezetőség valamelyik tagjának, — bár ez sem kielégítő. Feladatunknak tartjuk, hogy átgondolt intézkedésekkel, határatozatokkal segítsük a kritikai szellem jobb kialakulását. El akarjuk érni, hogy a dolgozók ne tartsanak attól, ha bírálnak, valami hátrány érje őket. * Már tettünk lépéseket az- irányba, hogy a helytelen véleményeket elvtársi vitában érvekkel számoljuk fel, ne pedig ledorongolással, mint az régebben előfordult. Tudjuk, hogy alapszervezetünk önálló munkájának kialakításában még sok a javítani való. De látjuk azt is, hogy a jobb munkához adva vannak a feltételek, s mi ezeket szeretnénk minél jobban hasznosítani. Vitális József vasöntödéi pártvezetőségi tag Megjelent a Tarjáni Acél 195S jún. 27-i számában. Peja Zoltán galgagutai, Singer Béla pásztói, lmrich Albert szalmatercsi idős tűzoltók. Tizenötéves szolgálatukért 5-en, tízéves tevékenységükért 41-en és ötéves munkájukért 59-en nyerték el a szolgálati érem arany, ezüst, illetve bronz fokozatát. Ez a megbecsülés önkéntes tűzoltóinkat még odaadóbb munkára serkenti, különösen most, az aratás, cséplés ideje alatt. DCitiintették meqqénk le q jobb önkéntes, tűzoltóit A MAGYAR—SZOVJET MŰSZAKI NAPOK ELŐAD ÁSAIBÓL Külkereskedelmi fejlüdésünk problémái az iparban A magyar-szovjet műszaki napok keretében Jermendy Károly elvtárs, a Salgótarjáni Üveggyár főmérnöke előadást tartott külkereskedelmünk fejlődésének gazdasági problémáiról az iparban. Az előadásból az alábbiakban részleteket közlünk: A külkereskedelem minden időben az emberiség fejlődésének egyik legfontosabb eszköze volt. A külkereskedelem jelentősége, fontossága annál nagyobb, minél kisebb egy ország, minél szegényebb nyersanyagban. Hazánk külkereskedelmének 1958 évi feladata, hogy a forgalom kétharmad részét a baráti, egyharmad részét pedig a tőkés, illetve a gyarmati országokkal bonyolítsa le. Az előirányzott szint magasabb mint az előző években volt, mert biztosítani kell az importot, azon belül a lakosság igényeinek jobb kielégítését szolgáló fogyasztási cikkek, a gyarmatáruk növekvő importját. Az idei exportfeladat feltűnő vonása a kivitelre szánt gépipari termékék mennyiségének lényeges növekedése. Az országos feladaton belül az üvegipar külkereskedelmi mérlege negatív, s ez indokolja az iparág tervezett fokozottabb exportját. Ennek elérése érdekében több intézkedést kellett végrehajtani, amelyek a következő években éreztetik majd hatásukat. Az ilyen intézkedés az import csökkentése, amelyet több módon érhetünk el. így például az idényüvegek gyártási kapacitásának új gépek munikábaállításával történő növelése útján. Ide tartozik a palackgyártási kapacitás növelése is új gépekkel és a Celldömölkön felépítendő új üveggyárral. Meg kell szüntetni a külföldi homok importját azzal, hogy a hazai homokot durva öblös- üveg gyártására alkalmassá teszik. Végül a kádkemencék köveinek behozatalát kell megszüntetni. A másik jelentős intézkedési csoport az export növelése, egyrészt a Zagyvapálfalvai Üveggyár kapacitásának növelésével, másrészt az ajkai olvasztó és a salgótarjáni csiszoló kapacitásának bővítésével. Ezek után vizsgáljuk meg mi a helyzet a baráti és tőkés államokkal folytatott kül- kereskedésünikben ? A baráti államokkal egy- három évre kötött kétoldali kereskedelmi szerződéseink szilárd piacot biztosítanak export termékeinlknek. A szerződő felek népgazdasági terveinek egyeztetése előzi meg azokat. A baráti államok külkereskedelmének kölcsönös igénye, hogy ebben az irányban is megvalósuljon a piackutatás, bővíteni kell a választékot, javítani a korszerűséget. Egyik állam sem helyezkedhetek arra az álláspontra, hogy a másik féltől csupán nyersanyagok szállítására tart igényt. A Szovjetunióval kötött kereskedelmi szerződés fogja egységes keretbe szocialista kereskedelmünket. A Szovjetunióval kötött hosszúlejáratú megállapodásunk a három éves terv külkereskedelmi forgalmának mintegy 35 százalékát öleli fel. A szerződésben szereplő behozatali és kiviteli tételek egyik legdöntőbb alapját képezik három éves tervünknek. A tőkés államokkal folytatott külkereskedelmünkben a helyzet már nem ilyen megnyugtató. A második világháború után tapasztalható túltermelési válság az Egyesült Államokból kiindulva végig hullámzik a tőkés világon. A kifejlődő gazdasági válság miatt fokozódik a verseny. A tőkés piacokon tehát csak úgy érvényesülhetünk, ha termelvényeink minősége, korszerűsége megfelelő. A külkereskedelem és az ipar kölcsönhatásában a külkereskedelem hatása az iparra a fontosabb. A külkereskedelem több eszközzel fokozhatja ezt a hatását. Mindenekelőtt azzal, hogy ma már önálló külkereskedelmi terv szerint bonyolítjuk le a forgalmat. Az egy, másfél évvel előre megállapított tervszámokat a tőkés piaccal kapcsolatban csak kitűnő piacismerettel lehetséges elkészíteni. Másik ilyen eszköz termelési intézkedések és beruházások végrehajtása. Ezzel elérhetjük a meglévő üzemek kapacitásának a jobb kihasználását. További eszköz a külkereskedelmi dolgozók anyagi érdekeltségének állandó javítása. Végül a külkereskedelem és az ipar között kialakítandó jobb együttműködés. Ezt a célt szolgálják a külföldi utazások, kiállítások, ipari vásárok rendezése és látogatása. Nem kis jelentősége van annak, hogy ma már néhány nagyüzemünknek egyedi külkereskedelmi joga van. Külkereskedelmi jogaink nem kicsik. A jobban felszerelt, korszerűbb, tehát nyilván olcsóbban dolgozó külföldi üzemek versenye sok nehézséget támaszt. De ha a magyar ipar és a külkereskedelem az exportot nemzeti ügyként kezeli, akkor ennek eredményeképpen külkereskedelmi mérlegünk pozitív lesz. A külkereskedelem pedig elláthatja az ország iparát mindazokkal a nyersanyagokkal, a fogyasztókat mindazokkal a termékekkel, amelyek nálunk nem termelhe- tők, vagy nem állíthatók elő. A nacionalizmus, vagy hazaliság WJányszor hangzott el már, hogy a „haza érdeke így kívánja”, vagy „hazafias kötelesség” és sok más jelszó, melyben a haza, mint erkölcsi alap kér, vagy igényel olyan cselekedetet, mellyel a fennálló társadalmi problémákat meg lehet oldani. Ez azt jelenti, hogy a hazaszeretet fogalma egy-egy történelmi korban azonosul az uralkodó osztály érdekeivel. Bizonyítékul nem is kell messzire visszamennünk a történelembe, hiszen a Horthy-rendszer más normát állított fel a ha- zafisággal kapcsolatban, mint az előtte, vagy nem is beszélve az utána következő korszakban. A körülöttünk élő népekhez való viszonyunkat. véve például, az elmúlt rendszer felfogásával a hazafi- ság szerint járt el az az állampolgár, aki a környezetünkben élő népeket alacsonyabb rendű népeknek fogadta el ; magyarúl szólva lenézte azokat, vagy cselek- voleg is hajlandó volt azoknak elnyomására. Jelenleg a hazafiság normája ezeknek a népeknek a barátságára épül és ezeknek a megbecsülését követeli meg. Miért lehetséges, hogy eny- nyire ellentétes követelmények visszhangra találjanak a tömegeknél ? Magyarázatképpen talán — ha nem is teljesen kielégítően — azt kell megemlítenünk, hogy hazánk és a vele kapcsolatos fogalmaknak van egy természetes alapja, van egy, a társadalom fejlődéséből származó összetevője. Az előbbiekhez tartozik a szülőföldhöz való ragaszkodás. Az a környezet, ahol születtünk, ahol a legismerő- sebb a táj, ahol legtöbb barátunk él, feltétlenül ragaszkodást vált ki az emberekből. Az egyfajta nyelv, az azonos életkörülmények, a magasabb érzések kialakításánál — így a hazafiság kialakításánál is — lényeges momentummá válik. A közös problémák megértésére az azonos nyelv szolgált és a társadalom fejlődésénél különösen az elnyomás — az legyen nemzeti elnyomás, vagy belső elnyomás — megszűntetésére az elnyomottak között nagy szerepet játszott. A nemzeti érzés táplásása az elnyomás megszűntetésére feltétlenül helyes még akkor is, ha pillanatnyilag más nemzetek ellen irányul is az. osztrák elnyomás megszűntetésére az osztrák kifejezés azonosságot jelentett az elnyomás fogalmával még akkor is, ha az osztrák nép egészére nem lehetett volna éppen a társadalmi rétegződés miatt általánosítani. Ugyan ez a helyzet a II. világháború idején a „halál a német megszállókra” jelszó értelmezésénél, a német nép volt azonosítható a német fasisztákkal, de amikor fegyverrel a kezében a fasiszták céljait valósította meg más népek rovására, nem lehetett különbséget tenni. A német példánál maradva a harmincas években Németországban olyan légkör alakult ki, hogy a német nemzet az, amely életképes 'és hivatva van a világ népeinek vezetésére, értve alatta a népek leigázását. Ez a hangulat csak úgy alakulhatott ki, hogy a nagytőke saját céljaira kihasználta a németek nemzeti érzését. A fasizmus néme! érdekeket hirdetett, de vajon lehet-e valamely népnek érdeke, ha igazán szereti a hazáját, más népek elnyomása !? Mégis a németek le- igáztak nemzeteket és ugyanakkor megjelentek a sajtóban és az összes hírközlő orgánumoknál a megszállók népszerűsítése, a hőstettek és hősők, akik gyilkoltak, raboltak, de hazafiakká váltak a fasiszták szemszögéből. A haza és a hazafi fogalma szerint változik, hogy kinek az érdekében harcolnak az emberek. A nemzeti érzésből fakadó hazafiság nem lehet mindig igaz. éppen a fent említett példák miatt, de a nemzeti érzésből éppen a történelmünk igazolja, hogy számtalan egyéniség nyerte el a hazafi megtisztelő elnevezést. Jelenlegi viszonyaink mellett, nemzeti érdekeink mellett már igen sok követelmény szükséges ahhoz, hogy a hazafi fogalmát kielégítsük. A hazafiság külső megnyilvánulásai ; jelvények, zászlók, jelszavak és beszédek, csak befolyásolhatják az emberek hazafiságát, de lényegét annak nem adhatják. Az ellen- forradalmi események alatti tüntetőleg rengeteg kokárdás és nemzetiszínűs ember hirdette magyarságát és ezzel hazafiságált kívánta jelezni. Bizonyításra már nem szorul, hiszen az események szinte napjainkban játszódtak le, hogy igaz magyarok voltak-e ? A kérdés úgy vetődik fel, hogy cselekedeteikkel a dolgozók érdekeit képviselték-e, vagy nem ? (Az uralkodó osztály nálunk a munkásosztály). A nemzeti érzés fitogta- tása a mai viszonyaink között előbb-utóbb, még ha a „nemzeti kommunizmus” elbájoló elnevezésbe burkolják is, a nacionalizmushoz vezet. Mi nem gondolhatjuk, hogy csak mi vagyunk a világon és minden ami történik, értünk történik. Nekünk már túl kell lennünk az egyéni nemzeti problémákon, nekünk az osztály szempontjából is hazafiaknak kell lenni. Hazánk ügye egyben nemzeti ügyünk, ugyanúgy, nemcsak a mi érdekünk, mert pozitív irányban érdeke a körülöttünk élő szocialista országoknak, hiszen ők is békében akarnak boldog országot építeni. Ezeknek az országoknak szintén vezető osztálya a munkásosztály, ahol a határok már elmosódnak és az embereket ténykedésüknek megfelelően értékelik. A hazafiság fogalma tehát bővült a munkások nemzetközi szolidaritásával és a szocialista országok közti baráti viszonnyal, valamint az országban végbement demokratikus átalakulással. A hazafiság ilyen átalakulása győzelmet jelent a csak nemzeti érzések túlhajszolásán alapuló nacionalizmus felett, de ez nem jelenti azt, hogy a nacionalista megnyilvánulások nem jelentenek nálunk semmi akadályt. Gondoljunk csak a területi igények felvetésére, szomszédaink felé. Hány ember látja még nálunk bajaink ilyen módon való megoldását. \'w ifjúságunk épp az ellenforradalmi események hatása alatt a nemzeti érzések táplálása területén lépett fel igényekkel. Nagy feladatok várnak még ránk, hogy a fiatalok gondolkodását a nemzetközi munkásmozgalom irányában fejlesszük, hogy a hazafi fogalma is az új követelményeknek megfelelően alakuljon ki bennük: Néhány szót még a hazafiról. Általában, ha hazafiról esik szó, az ember a csatákra és hőseire gondol. Ez természetes is, hiszen önzetlenül a népért legtöbbet, az életet lehet adni. A háborúk alkalmasak arra, hogy az egyén, a közösség érdekét : a területet, a családot, üzemet és mindent, ami körül vesz bennünket, élete árán is megvédje, vagy életével példát mutasson ezeknek a megvédésére. A hazafi tehát magas erkölccsel rendelkezik, mert a mi korunk a közösséget ismeri el 'hivatalosan is a legmagasabb érdekeknek. A hazafiak persze nemcsak a háborúkban tűnnek fe! és főként egyéniségük nem akkor alakul azzá. A hétköznapi munkák szürkesége termeli azt az apró, de tömegéiben hosszabb idő múlva jelentős emberi tulajdonságokat, mellyel egy ember a megpróbáltatások idején fel tud lépni. Azonkívül a hétköznapok szülik a napi hőstetteket, amiket lehet, hogy nincs krónikás, aki feljegyezné és az emberek minden különösebb megnyilvánulás nélkül mennek el mellette. Az elmúlt években sok szó esett ugyan a munka hőseiről. A munka tényleg hősöket termelhet, hiszen annyi tennivalónk van még, hogy nálunk minden becsületes ember a legkisebb gondokkal küzdjön csak meg. Jól dolgozni kötelesség és ezen felül jól dolgozni a nép érdekében hazafiság. Sajnos nálunk különösen az ifjúságnál igen sok a tennivalónk annak érdekében, hogy erkölcsileg is érezzék a munka szeretetét és társadalmunk megbecsülését. Becsülnünk kell nemzeti múltunkat és jelenünket, ezeket ismernünk is kell, hogy megfelelő alapot szerezzünk nemzeti hőseink életéből, de minden népet becsüljünk annyira, mint magunkat. A hazafias érzéseinket egyre inkább a nemzetköziség szellemében kell fejlesztenünk. Példának álljon előttünk a szovjet hazafiság, amely nemcsak hazáját volt képes megvédeni, de a felszabadító háború végrehajtásához is elegendő erkölcsi erővel rendelkezett. z ilyen magasabb rendű emberek nevelésére feltétlen szükség van békében és hábo- ban egyaránt, de ehhez legfontosabb feladat, hogy a nacionalista propagandát és ellentéteket elnyomjuk. Szabó Aladár
