Nógrádi Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 51-59. szám)

1958-07-12 / 54. szám

6 NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 1958 július 12 Ami nem takarékossági mozgalom A bányaüzemek kivétel nélkül elkészítették 1958. má­sodik félévre szóló takaré­kossági intézkedési tervüket. Ezeket a terveket lapozgat­va valóban helyes, hogy a bányaüzemek zöme a minő­ség javításával, a korszerű technológia alkalmazásával kívánja termelését olcsóbbá tenni. De nem mind ilyen. Ügylátszik a zagyvái zagy­vái üzemegységnél a jövőben használható anyagokat szór­nak majd szét, mert azt ír­ják, hogy KISZ-brigádot szer­veznek. amelynek feladata az elfekvő anyagok összegyűj­tése lesz. S vajon mi tör­ténnek, ha tervszerű anyag- elosztással nem lenne feles­leges felhalmozódás? A kányásiak tervében azt olvashatjuk, hogy 842 darab 2,5 és 3,5 méter hosszúságú bányafát gyűjtöttek össze 20—25 ezer forint értékben. Jó, jó, de hát miért lehetett a tetemes mennyiségű bánya­fa eddig elfekvő anyag? Vagy talán azért tartalékolták ed­dig a bányamezőkbe a fákat, hogy most egyszerre több­tízezer forintos megtakarítást mutathassanak fel? A kazáriak tervében az áll, hogy a lefejtett vágatokban lévő talpfákból a sínszöget teljesítménybérben kiszedetik. De vajon nem lenne-e egy­szerűbb a bentmaradt talp­fát is — nemcsak a sín­szöget — visszanyerni. Vagy talán a visszamaradó talp­fákat későbbre tartalékolják? A fenti terveket az üzem­vezetők, a tömegszervezetek, s a bányászok is jóvá hagy­ták. Reméljük a tröszt nem hagyja jóvá, hiszen e három idézett eset nem takarékos­ság, hanem pazarlás. Levelet kaptunk a szoros­pataki üzemvezetőségtől, amelyben a KISZ-szervezet eredményes munkájáról ír­nak. A fiatalok a második negyedévben — mint azt a levélből megtudjuk — társa­dalmi munkában 167 674 fo­rint értékű anyagot gyűjtöt­tek össze. íme ebből néhány tétel: „... 37 db fúrószár, 1670 forint. 2 db fejőkalapács 1600 forint. 1 db Flotman fúrógép 900 forint.. S ezért az üzemvezetőség, a párt és a szakszervezettel kar­öltve 13 KISZ-tagot ezüstko­szorús KISZ jelvény kitünte­tésére javasolja. A fiatalok valóban méltók a kitüntetés­re, hiszen dicséretükre válik a társadalmi munkában meg­takarított közel 200 000 forint. De vajon milyen dicséretben részesül az üzemvezetőség ? JÜLIUS 15-TÖL VILLAMOSSÁGI ÉS JÁRMŰ KIÁLLÍTÁS A Salgótarjáni Állami Áruházban a magyar ipar termékeiből. Sok újdonság! Tekintse meg, érdemes! Bő választék! Most szerezze be szükségletét! ^llllllllllllllllllllllllllll!lllilllllllllllllllt11llllllllllllllHIHIHIIHlimimilllHlllllBHlUllllllllUHH1!tWHUUUtlimilUBlW«»l*'j NÓGRÁD MEGYEI TERMÉNYFORGALMI VÁLLALAT | 1 értesíti a dolgozó parasztságot, hogy a tavalyi tér- g 1 ményfelvásárlási árak változatlanul érvényben van- = = nak. „ ü f§ Búza 1 mázsa § Rozs 1 mázsa g Takarmány árpa 1 mázsa §j Zab 1 mázsa 215.— Ft 195.— Ft 200.— Ft 190.— Ft = Sörárpa értékesítési szerződés esetén imázsánként | = 270.— Ft. Szerződésen kívül szabad készpénzes ela- | 1 dás esetén 260.— Ft. Csere esetén 100 kg. sörárpá- | 5 ért 100 kg. takarmányárpa és még 60 Ft készpénzt | 1 fizetnek mázsánként a Terményforgalmi telepei, illetve | a bizományi Földműves szövetkezet. Lottó-Totó ankét Salgótarjánban Szerdán július 9-én délután hat órakor az OTP megyei fiókja Salgótarjániban a vá­rosi művelődési házban lottó­totó ankétot tartott. Ezen az ankéton vette fel Pauló János nógrádkövesdi és Szabó Lajon salgótarjáni lakos a lottó 26. hetén el­ért négytalálátos nyereményét egyenként 56 000 forintot. Az ankéton elmondották, hogy a salgótarjáni OTP megyei . fiókjának munkája a múlt év óta jelentősen megjavult. Ezen az ankéton a fogadók bírálataikkal és javaslataikkal közelebb ke­rültek az eddig is népszerű totó, lottóhoz. A jövőben ehhez hasonló­an a megye több helyé» is fogunk totó-lottó ankétot ren­dezni. Virág György Apróhirdetések Megfelelő információval rendel­kező hentes segédet azonnali be­lépésre felveszünk. Kiskereske­delmi Vállalat, Salgótarján. Salgótarjáni szaküzleteinkbe hentes tanulókat felveszünk. — Kiskereskedelmi Vállalat. 250 köbcentis Jáwa sürgősen el­adó príma állapotban. Salgótar­ján, Vörös Hadsereg u. 37. Pataki. Piros Pannónia oldalkocsival, esetleg külön is eladó. Cserzsov- szky Simon Salgótarján, Ózdi utca 1. 278 négyszögöles telek gyümöl­csössel, kővel, faanyaggal eladó. Salgótarján, Eperjes-telep 3. A pásztói Állami Gazdaság azon­nali belépésre felvesz több éves állami gazdasági anyagkönyvelői gyakorlattal rendelkező dolgozót. Jelentkezés levélben. Azonnali belépésre egy vizsgá­zott fűtőt és egy lakáskarbantar­tásban járatos képesített szak­munkást felvesz a Stromfeld Au­rél Gépipari Technikum Salgó­tarjánban. Ezúton fejezem ki köszönete- met mindazoknak, akik szeretett férjem elhúnyta alkalmából osz­toztak fájdalmamban, részvétüket nyilvánították és sírján virágot helyeztek el. özv. Szabó Istvánná Salgótarján Kárpitozott bútorok fizetési kedvezménnyel, gyönyörű kivitel­ben. Rekamiék, fotelek, párná­zott székek, sezlonok, asztalok nagy választékban. Galambosi Béla kárpitos, Budapest VII., Le­nin körút 20. Telefon: 227—417. Zagyvapálfalván nagyméretű 2 szobás ház mellékhelyiségekkel, 350 négyszögöl telekkel, 40 gyü­mölcsfával eladó és azonnal be­költözhető. Cím a salgótarjáni Hirdetőben. VASÁRNAPI FEJTÖRŐ VII. 12 Vízszintes: 1. Nyilas istennő. 4. Majomnév. 7. Határállomás. 10. Kínai név. 11. Varróeszköz. 13. Egyiptomi napisten. 14. Azonos római számok. 15. Igekötő. 16. Amerikai film. 20. Keleti nép. 22. Az olyan gyermek jelzője, aki nagyon szereti anyját (2. kocka kettősbetű). 23. Azonnal. 24. Szenvedés. 25. Például röv. 26. Jégen vágott lyuk. 27. Egyiptomi isten. 29. Dal. 31. Égitest. 33. Visz- sza: spanyol folyó. 34. Fedő. 36. Német névelő. 37. Azonos betűk. 38. Csen. 39. Dunántúli folyó. 41. Fordított kicsinyítő képző. 42. Veszteség. 43. Személyes névmás. 45. Azonos római számok. 47. Ez a lelke mindennek. 49. Férfinév. 51. Lendület. 53. Rata közepe. 54. Török méltóság. 56. Hangnem. 58. Kicsinyítő képző. 59. Felkiáltószó. 64. A sav teszi. 65. Magasztaló. 67. Férfinév. 68. Filmkomikus volt. 69. Két klasszikus isten neve. Függőleges: 1. Kulturális éle­tünk egyik büszkesége. 2. Szemé­lyes névmás. 3. Részvénytársa­ság. 5. Csehszlovák film. 6. Mű­velte a földet. 7. Macskahívó szó. 8. Kereskedelmi kifejezés. 9. Ä Ludas Matyi vicclap egyik ro­vata. 12. Vág. 14. Lekvár. 15/a. Keleti bűvész. 17. Egyiptomi napisten. 18. Kötőszó. 19. Du­nántúli város. 21. lg — németül. 23. Szorgalmas állat. 28. A labda­rúgó játékvezetőnek nélkülözhe­tetlen. 29. Égitest. 30. Klasszikus művészet. 32. Női becenév. 34. Kapu — németül, 35. Olaj — ide­gen nyelven. 38. Csomagolóeszköz. 40. A kis Olgát. 42. Kenő mással­hangzói. 43. Távirati hang. 44. Európai nép. 46. Leír mással­hangzói. 48. Hun király volt. 49. Romániai folyó. 50. Népszerű ko­mikus. 52. Óhajtó. 55. Ellenszen­ves, mord (folyt, vízsz. 6l-ben). 577. Skálahang. 60. JDU. 62. Or­szágos Takarékpénztár. 63. Tom — keverve. — 64. Divat. 66. For­dított ételízesítő. 68. Vissza: lek­vár. Az o,ó és ö, ő betűk között nem teszünk különbséget. Beküldendő: hány o, illetve ó betű szerepel a rejtvényben, va­lamint a Vasárnapi Fejtörő szel­vény. Beküldési határidő: július 16. Múltheti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: A kőszívű em­ber fiai — A Niebelung-ének — Az operaház tervezője - India*. Szovjetunió, Kína. Könyvjutalmat nyertek: Mester Irén Salgótarján, Dénes János Szécsény, Dr. Deák Ferenc Sal­gótarján. A könyveket postán küldjük eL Egy jogtalan panasz Napjainkban sóik panasz éri az Autóközlekedési Vál­lalatot, sokszor jogosan, de nem egyszer jogtalanul. Az utóbbi eset történt a közel­múltban a nagylóci járatnál is. Az utasok zöme a nagylóci vásárba igyekezett és kérték a gépkocsivezetőt, hogy áll­jon meg a busz a vásártér­nél. Ez meg is történt. Ám Sipos Józseí és három társa arról írt hozzánk panaszos levelet, hogy délután a busz nem állt meg a vásártéren, s így lemaradtak. A panasz ügyében eljár­tunk s ezúttal nem az Autó­közlekedési Vállalat dolgozói- voltak a hibásak, mert előre közölték az utasokkal, hogy délután nem állnak meg. Persze megértjük a panaszos levelet, hisz az utóbbi idő­ben csak rosszat lehetett hal­lani MÁVAUT-ról. s most megírhatjuk, hogy ezúttal nem ők voltak a hibásak. — Söprű és kefekötos A város vezetői, valamint a Könnyűipari Minisztérium dolgozói a napokban folytat­tak tárgyalást abban az ügy­ben, hogy a jövő év folyamán cirok- és gyökérfeldolgozó gyárat létesíthessenek Balas­sagyarmaton. A tervek sze­rint a minisztérium gépeket és egyéb anyagi támogatást nyújt, helyről és szakembe­rekről a helyi szervek gon­doskodnak. Anyagot a város Balassagyarmaton — tartalékföldjeim maga a gyár termesztene, valamint a já­rás földművelőitől is felvásá­rolják szerződésesen a szük­séges cirok- és gyökér meny- nyiséget. A söprű és kefe külföldön is hiánycikk, ezért exportra is számítanak. A gyár bein­dulásnál egyelőre 60 fővel kezdi meg a munkát, majd később ötven férfi és ötven női munkaerőt alkalmaz. SZÉPEN AKÁR ÖLTÖZKÖDNI? Keresse fel a salgó­tarjáni Kézműipari Vállalatot Salgótarján Május 1. u. 2. szám alatt. ízléses női és gyermekruhákat ké­szít megrendelésre. 250-es NSU első, hátsó telesz­kópos generálozott, újonnan duk- kózva, krómozva, Igényesnek el­adó. Pásztó, Nagymező út 30. — Nagyon messze, valahol Pannóniában, azon a szépséges dimbes-dombos tájon, élt egyszer régen egy őszhajú, öreg kertész. Ott állt a háza valahol túl a Dunán, azon a kies tájon, ahonnan a dombtetőről már inteni lehet a hófedte alpesi tájnak. Az ősz kertész, ki tudja hány esztendős, ki tudja mennyi nyarat látott, hány télen át fázott. Ott élde­gélt a falu végén egyedül, árván. Nem volt udvarháza, paj­tája, se kincse, se jószága. Ősz volt a haja, szakálla, öreg szeme sokat látóit, a szíve tiszta és jóságos volt. Naplemen­tekor ott ült mindig a házikó előtt a kis pádon és beszélt, becézgette virágait, turbékolt hozzájuk, akár a galamb. Simogató, ölelgető hangja volt, s az apó szavára lekókadiak a virágok fejecskéi, szomorkodva billentek lejjebb az aká­cok fürtjei, és a búsongó lombok is úgy susogtak, ahogy a gyöngehangú ősz öreg. Ott bújkált még a nap a domb fölött, amint a kis­kapun betoppant két vitéz. Az egyik hosszú, nyurga, amo­lyan nyakigláb. A másik nvakas pelyhesállú. Fegyverük vasa messze fénylett, sapkájuk csillogott akár a tűz. Léptük dobbanása amolyan dübörgés. — Jó napot apó, — szolt az egyik — nem jöttünk rossz­kor? Hallottuk ám, amint beszélget, s valami titkot^ súg a sok virágnak. Hálásak lennénk jó apó, ha megtanítana a virágok nyelvén beszélni. — Vannak beszédek szép fiaim, amit az ember nem­csak hanggal mond. ami beljebbről jön, egészen bentről. Az ilyet nem lehet könyvből tanulni, ellesni sem lehet, mert a sors fakasztja azt az emlékek mély forrásaiból. — Mi mégis megtanulnánk, jó nagyapánk — monda újra a nyakas, mert a szép beszéd, az emlékek ágya, ná­lunk is mélyen ül. — Hát nem bánom — így szólt a jó öreg, — hallgas­sátok meg jó vitézek. S véssétek mélyen szívetek rejtekébe, miről beszélgetek a virágok nyelvén. — Ősz apóka, virágok nyelvén beszélni hogy lehet? — Hogy értheti meg ember a virág szavát? — emígy az if­jabb, pelyhedző állú legény. — Csak én értem őket igazán — felel rá az ősz öreg. — mert hogy értené az, aki nem ismeri jöttüket, ki nem tudia, mikor és honnan hűlt a magjuk. Panasz-e, kaccj-e, mit mond nak? Megérthetitek jó vitézek... Látom ám, hogy olyan a véretek, mint amit én kaptam örökül, s a szívetek dob­Mese a vérvirágról banása is pont olyan, mint az enyémnek. Tudjátok hát meg: nem panasz, nem is kacaj virít a virágok láng-orcáján, ha­nem a sok tűz, ezer csaták tü ze, elhulló vércseppek drá­gasága tette szirmukat bíborszínűvé. — No, gyertek fiaim, szívetek tiszta, hát hallgassátok ti is a virág—mesét. lm itt az első. Ugye szebb, mint száz szálnyi rózsa, mint száz csokor tulipán. Ékesebb csillogása a legragyogóbb csillagénál, de hallgassátok, már beszél. — A jó föld magába itta drága magvamat, az is pi­ros volt és meleg. Ha behúnyom sziromszemem, ma is lá­tom magomnak hordozóját, deli legény volt, éles, villogó szeme volt, domborult a melle, acélos karjának izma kardot forgatott. Zsinóros mentéje volt és harci sisakja. Kardja éle ezerszer verte vissza az arany napsugarat. lm, itt húzó­dik az út szalagja, amelyen vágtatott jó hamar lova. S ha a százados fák beszélni tudnának megszólalnának a dombon a kemény kövek, ők is csak róla beszélnének először, a hű huszárról. , — Mert sereg jött akkor nyugat felől. Kardcsörtető, ne­héz vasas lovasok. Elől a csapat élén sasos, császári zászló és hátul a trén mögött mulató úri népség. Viadal készült, csúnya harc. Itt esküdtek hűséget mind a huszárok, itt csó­kolták meg a zászlót, itt a kert alatt, s itt mondták ki a szent szót: a hazáért, a szabadságért. Sziromszemmel még ma is látom, virágfülem még ma is hallja: vágtattak a jó paripák, hajrát kiáltott minden huszár, riasztó marsot fújt a trombitás, ébresztő harci dalt pergetett a kisdobos. S ő volt a csapat élén, ő vágtatott a legsebesebben: a daliás, hű huszár. Bírókra keltek, csattogott a vas, paripák hörög­tek, már alant volt ember emberen, ló tiport azon, ki el­esett. De ő, a hű vitéz, sziklaként állt a harcmezőn. Már- már fújták volna a győzelmi jelt, mikor egy rabló kardja szívébe hatolt. Akkor hullt ide drága vére, akkor ültette el a magot, s utolsó szavával öntözte meg, hogy kikeljen. — Utolsó szavával, mit nem felejtek: „Vitézül harcoltam Kos­suth apám! A haza kérte ifjú életem, és én odaadom híven, emberül“. Kókadtan billen a másik virág, s harmatcsepp ül a szirmokon, tűzpiros színét fehérség árnyékolja be. — Nem volt csatában az én magom, nem folyt intézi tusa, dobpergés, se trombitaszó. Nem voltak paripák, nem zúgott harci lárma, és magom hordozója sem volt daliás legény. Mert akkor temető volt az ország java. Vér folyt északon, délen, keleten, s vér itt, túl a Dunán. Amikor visszajött egy éjjel — ki tudja, honnan —, kopott ruhája sok sebét takarja. Borostás volt az álla, s alatta bőre, mint az árnyék oly sápadt, oly fehér. Börtönszagú volt a ruhája, s majdnem hogy csörgött a csont a vékony bőr alatt. Este még itt beszélt a gyertyafénynél, biztatta kis csa­patát. Mondta, hogy ne féljenek, hisz hű társak ők, mondta, hogy bátrak legyenek, mert a jövő, a napfény a bátraké. De mire feljött a napsugár, mire világosságot bontott a hajnal, ő is elültette már a magot, és utolsó sóhajával ön­tözte, hogy nőjjön belőle bíborszínű virág, ami emlékezteti a hű utódokat. Oly furcsán, idegenül szól a harmadik, bár hangja, beszéde ismerős. Kemény a szava, mint a puskaropogás. — Messziről hozták szirmaim magvát, nagyon messziről. :Nem tudom, hogy melyik folyó nevelte: a Volga, vagy a Don. nem tudom melyik bérc felől sütött reá a nap, az Urairól, vagy a Kaukázus bérceiről. Nem tudom, Vaszil volt, vagy lvanuska, nem tudom; Száska. vagy Pjotr. De tudom, hogy csapata rohamra készült. A kapitány parancs­szavára lépett elő egy szélesvállú legény. Keze a fegyver vasán nyugodott, s arcán keménység, sziklaszilárd elhatá­rozás: nehéz harcra indult. Azok ellen ment, akik az em­berre, a tisztaságra rontottak. Ki tudja mennyit lőtt, ki tudja mennyit teljesített szent bosszúságból. Csak azt tud­juk, hogy sok sebből vérzett, mire visszatért ide a kert alá. Azt mondják, hogy csak sóhajtani tudott, s ebben a sóhaj­ban egyetlen szó fért csak el: „Hazám ...“ — Piros virág, nyíló tűzpiros vérvirágok. Csendesen szólt a jó öreg, reszkető kezével magához ölelte a két katonát. S a három szál virág mellé három szót is adott nekik útravalóul: — Őrizzétek, ápoljátok, szeressétek. És a katonák azóta is őrzik a vérvirágokat. PÁSZTOR FERENC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom