Nógrádi Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 43-49. szám)
1958-06-18 / 47. szám
1958. június 18. nógrádi népújság 3 Magy Imre és társai bunperében Az Igazságügyminisztérium közleménye a Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntető eljárásról ítélet A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az igazságügyi hatóságok befejezték az eljárást ama személyek vezető csoportja ügyében, akik 1956. október 23-án az imperialisták aktív közreműködésével ellenforradalmi fegyveres lázadást robbantottak ki a Magyar Nép- köztársaság törvényes rendje megdöntésére. A Magyar Népköztársaság Legfőbb Ügyésze vádiratában Nagy Imrét és bűntársait: Donath Ferencet, Gimes Miklóst, Tildy Zoltánt, Maiéter Pált, Kovácsi Sándort, Szilágyi Józsefet, Jánosi Ferencet, Vásárhelyi Miklóst a magyar népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezke- kedés bűntettével, ezenkívül Nagy Imrét hazaárulás, Kopácsi Sándort és Maiéter Pált katonai zendülés bűntettével vádolta meg. Losonczi Géza terhelt ellen az ügyészség a bűntető eljárást megszüntette, mert nevezett időközben betegség következtében meghalt. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanálcsa Nagy Imre és társai bűnügyében a vádlottak vallomása. 29 tanú kihallgatása. a vád és védelem meghallgatása, s a széles bizonyítási anyag megvizsgálása alapján megállapította: Nagy Imre és legközvetlenebb bűntársai, Losoczi Géza, Donáth Ferenc, Gimes Miklós. Szilágyi József 1955 decemberében titkos, államellenes szervezkedést hoztak létre abból a célból, hogy erőszakos úton megragadják a hatalmat és megdöntsék a Magyar Népköztársaságot. A bűnügy tárgyalása során megállapítást nvert, hogy Nagy Imrének és bűntársainak vezető szerepük volt az 1956 októberi ellenforradalmi felkelés előkészítésében és kirobbantásában. Tildv 7o’tán ég Maiéter Pál 1956 októberében megismerték Nagy Imre és társai ellenséges célkitűzéseit, azokkal egyetértettek és cselekvőén bekapcsolódtak az ellenforradalmi felkelésbe. Az összeesküvő csoport tagjai a hazai reakciós erők élén és a külföldi imperialistákkal szövetségben, a Magvar Népköztársaság megdöntésére irányuló puccskísérletet hajtottak végre. A bíróság megállapította, hogy Nagy Imre a hatalom erőszakos megszerzése érdekében legbensőbb híveiből már 1955 végén szűk illegális csoportot hozott létre. Az Illegális csoport törvénytelen eszközökkel és a törvényes lehetőségek kihasználásával végezte ellenséges tevékenységét. A népi hatalom megdöntésére irányuló célkitűzéseik végrehajtása érdekében mozgósították és tevékenységükbe bevonták a népi demokratikus államrend minden rendű és rangú ellenségét.. Ugyanakkor valódi céljaikat elleplezve demagóg és hazug módon „szocialista“ jelszavakat hangoztatva, átmenetileg megtévesztettek és államellenes céljaikra felhasználtak jóhiszemű embereket is. Az összeesküvő csoport, elsősorban a csoport vezetője maga Nagy Imre, részletesen kidolgozta a népi demokrácia ellenes mozgalom platformját, közvetlen feladatait, módszereit és távolabbi célkitűzéseit. A vád képviselője a> bíróság elé tárta ezeket a — nagyrészt Nagy Imre által saiátkezüleg írt titkos okmányokat. Nagy Imre az 1955 decemberében kidolgozott („Erkölcs és Etika“ Című) dokumentumban a népi demokratikus államrendet „elfajult bonapar- tista hataloménak nevezte és annak erőszakos megdöntésére hívott fel. Egy másik, 1956 januárjában írt („Néhány időszerű kérdés“ című) dokumentumban a népi demokráciával szembenálló erőkkel való szövetséget tűzte ki feladatul; a munkásosztály hatalmát feladva a többpártrendszer visszaállítását tűzte ki célul. Az ugyancsak 1956 januárjában kelt („A nemzetközi kapcsolatok öt alapelve“ című) írásában a kalandor csoport egyik céljaként, a „tömbpolitika felszámolása” ürtügyén iaz ország védelmi szövetségének, a varsói szerződésnek megsemmisítését, az országnak az imperialisták kezére játszását jelölte meg. A bíróság a bizonyítékok és vallomások alapján megállapította, hogy Nagy Imre ezeket az írásokat sokszorosíttatta és közvetlen bűntársai, valamint számukra megbízható elemek körében titkosan terjesztette. A tárgyalás folyamán bizonyítást nyert, hogy Nagy Imre és társai által létrehozott illegális szervezet tervszerű aknamunkát fejtett ki a munkás-paraszt hatalom aláásása, a népi demokrácia tövényes rendjének felbomlasztása, majd pedig a hatalom erőszakos megragadása érdekében. Illegális tevékenységükbe bevonták Tánczos Gábort és a később Nyugatra szökött Nagy Balázst, s rajtuk keresztül a Petőfi-kört az ellenséges elemek gyülekező helyévé, a párt és állam elleni támadások fórumává tették. Viták rendezése ürügyén ők maguk szervezték a Petőfi-kör népi demokrácia ellenes megmozdulásait. Számos ellenséges felszólalást előre elkészítettek. Többek között Déry Tibornak az úgynevezett sajtóvitában elhangzott felszólalását, amely az ifjúságot ellenforradalmi fellépésekre buzdította. Loson- 'czi Géza, Haraszti Sándor és Déry együtt készítették elő. Módszereikhez tartozott az is hogy a népköztársasággal szembenálló Déry Tiboron, Háy Gyulán, Aczél Tamáson és hozzájuk hasonló elemeken keresztül uszító Írásokat jelentettek meg a sajtóban. Ezekben a cikkekben a szocializmus építése során előfordult egyes hibákat mértéktelenül felnagyították és a rendszert gátlás nélkül rágalmazták. Mindezzel az volt a céljuk, hogy aláássák a ha- ta'rnat, lejárassák az állam tekintélyét, mozgásba hozzák a népi demokráciával szembenálló ellenséges elemeket és ennek talaján erőszakos úton megszerezzék a hatalmat. Losonczi Géza 1956 szeptemberében nyilvánosan is kijelentette Ámos Elon Budapesten tartózkodó izraeli újságírónak: „Ha rákerül a sor, mi erőszakkal szembeszállunk a kormánnyal.“ 1956 október 20-án Szilágyi József egy általa szervezett illegális összejövetelen bejelentette: „Nagy Imre és társai felkészültek a hatalom megragadására.“ Az ismert október 23-i tüntetést Nagy Imre és csoportja kezdeményezte, felhasználva a Petőfi-körben és az egyetemeken kiépített kapcsolatait. Szilágyi József például október 22-én éjszaka a Műegyetemen tartott gyűlésen Nagy Imre megbízásából személyesen hívott fel a tüntetésre. Az október 23-i tüntetést Tánczos Gáboron és társain keresztül a Nagy Imire csoport irányította. Ebben az időszakban az összeesküvő csoport csaknem naponta, némelyik napon pedig többször is titkos megbeszélést tartott. 1956. október 19-én, 20-án, 22-én Nagy Imre kezdeményezésére Lo- sonczy Géza, Donáth Ferenc, Gimes Miklós a szervezkedés más tagjainak bevonásával megkezdte létesítendő kormányuk programjának kidolgozását. Az 1956. október 23-án délelőtt, Losonczy Géza lakásán tartott titkos megbeszélésen, amelyen Nagy Imre vezetésével részt vett Gimes Miklós, Vásárhelyi Miklós, Jánosi Ferenc és Haraszti Sándor, kormány- listát állítottak össze, amelyet a törvényes magyar kormány erőszakos megdöntésével akartak uralomra juttatni. A titkos kormánylistán Nagy Imre saját magát jelölte miniszterelnöknek, a miniszteri posztokat pedig az összeesküvő csoport tagjai egymás között osztották el. A tüntetéssel egyidőben, annak legális fedezéke mögül kirobbantott fegyveres felkelés közvetlen irányítására a szervezkedés tagjai több külön illegális központot hoztak létre. Az egyik központjukat, melynek tagjai voltak Kopácsi Sándor, Szilágyi József. Gimes Miklós, Fazekas György és Aczél Tamás, a Budapesti Fő- kapitányságon szervezték. Kopácsi Sándor esküjét megszegve, főkapitányi beosztásával visszaélve s alárendeltjeit megtévesztve az illegális központ által kidolgozott feladatokat hajtotta végre. A felkelő népi demókráciaelle- nes erők felfegyverzése, s ugyanakkor a szocializmushoz hű fegyveres erők felbomlasztása érdekében a kerületi kapitányságóknak parancsot adott arra, hogy a lázadókkal szemben ne fejtsenek ki ellenállást, ellenkezően: adják át nekik fegyvereiket s a rendőrségi épületeket. Ily módon Kopácsi a rendőrség készleteiből a zen- dülőlk részére több mint 20 000 darab lőfegyvert osztatott ki. Ezzel a csoporttal szorosan együttműködött az a másiik 1956. október 24-én létrejött alközpont, amelynek Losonczy Géza, Donáth Ferenc és Jánosi Ferenc voltak a tagjai. Ez a csoport többek között a hadsereg soraiban folytatott bomlasztó tevékenységet irányított, s ugyanakkor folyamatosan kiszolgáltatta a népköztársaságot védő fegyveres erőik katonai terveit a lázadóknak. Nagy Imre és bűntársai már jóval az októberi felkelés előtt, titkos kapcsolatokat építettek ki, és tárgyalásokat folytattak a burzsoá restauráció képviselőivel, akikkel a hatalom erőszakos megragadása érdekében szövetséget kötöttek. E tárgyalások során például Losonczy Géza és Haraszti Sándor már 1956 júliusában személyesen, később Erdei István közvetítésével megállapodtak Kéthly Annával is a létesítendő Nagy Imre-kormányban való részvételben Nagy Imre 1955 decemberében elhatározta, hogy visz- szaállítja a régi, úgynevezett „koalíciós” pártokat, s ezekkel együtt alakít kormányt. Amikor azonban az ellenforradalmi erőkre támaszkodva, erőszakkal és csalással megszerezte a miniszterelnöki posztot, ennél sokkal mesz- szebbre ment. Gátlástalanul engedélyezte és lehetővé tette, hogy az ellenforradalom rövid néhány napja alatt alkotmány- ellenesen 70 különböző párt és szervezet alakuljon, köztük olyan hírhedt — a békeszerződésben is tiltott — bur- zsoá-fasiszta pártok, mint például Magyar Élet Pártja, Keresztény Demokrata Párt, Keresztény Magyar Párt, Magyar Néppárt, Nemzeti Tábor, Keresztény Front, Katolikus Néppárt, Keresztény Néppárt és Győrben a Nyilaskeresztes Párt. A Nagy Imre-féle összeesküvőcsoport hatalmának biztosítására szövetséget kötött a legszélsőségesebb reakció más csoportjaival is. Ez a csoport a törvényesen és jogosan elítélt Mindszenty József volt hercegprímást is „rehabilitálta”, s felléptette a népköztársaság ellen. Miután Tildy Zoltán útján egyetértésre jutottak vele, november 3-án Mindszenty a rádióban meghirdette a kapitalista restauráció programját. Ugyancsak egyetértésre jutottak Nagy Imréék az imperialista zsoldban álló burzsoá-fa- siszta magyar emigrációval is. Ezt bizonyítja Varga Bélának, az úgynevezett „Nemzeti Bizottmány” elnökének, 1956. október 28-i nyilatkozata, amelyben kijelentette: „A bizottmány tagjai állandó érintkezésben vannak a magyar lázadás vezetőivel”. Ezt követően Tildy Zoltán telefonon megegyezett az ellenforradalom támogatására Bécsbe érkezett Nagy Ferenccel abban. hogy az emigráció Nagy Imre kormányát támogatja. Nagy Imre minisztelelnöki működése során, esküjét megszegve, az ország alkotmányos irányító szerveit: az országgyűlést, az Elnöki Tanácsot és a kormányt, mint testületet a vezetésből kikapcsolta s törvénytelen úton, saját kormányzati szerveként úgynevezett „kabinet”-et hozott létre. Ezt a kabinetet már ekkor ágy állította össze, hogy — bár megtévesztés céljából még helyet adott benne a szocializmushoz hű személyeknek is — abban a reakciónak többsége legyen. November 2-án azonban még ezt a kabinetet is átszervezte, bevonva abba a burzsoá restauráció további elszánt, szélsőséges képviselőit, s az ellenforradalmi felkelés vezetőit. A kabinetnek ekkor már Nagy Imrén, Losonczy Gézán, Tildy Zoltánon kívül tagja lett, többek között Kéthly Anna, B. Szabó István, Bibó István, valamint honvédelmi miniszteri minőségben Maiéter Pál, a fegyveres ellenforradalmi felkelők parancsnoka is. Nagy Imre és összeesküvő csoportja a népköztársaság központi hatalmi szerveinek felbomlasztása, illetve félre- állítása után nekilátott a helyi hatalmi szervek megsemmisítéséhez. Felszámolták a törvényes közigazgatási szerveket, a tanácsokat, a gazdasági igazgatási szerveket és helyükbe a többségükben burzsoá, fasiszta elemekből szervezett, úgynevezett „forradalmi bi- zottság”-okat és a munkásság megtévesztésére szánt úgynevezett „munkástanács”-okat állították. Nagy Imre és bűntársai áruló és bomlasztó tevékenységükkel, végül az általuk ki- kényszerített tűzszüneti paranccsal megbénították a nép- köztársaságot védelmező fegyveres erőket. Ugyanekkor szervezték, fegyverrel ellátták, végül törvényesítették a lázadó ellenforradalmi erőket. Az úgynevezett „nemzetőrség”- be tömörítették a háborús és népellenes bűnösöket, a börtönökből kiszabadult fegyen- ceket és a népi demokrácia minden rendű és rangú ellenségeit. Ezek után Budapesten és szerte az országban megindult a fehérterror. A terrorista különítmények az eddig felderített adatok szerint Nagy Imre és társai rövid néhány- napos uralma alatt 234 védtelen állampolgárt gyilkoltak meg. Ugyanezekben a napokban 3000 haladó, a népi demokratikus rendszerhez hű embert börtönöztek be, akiknek kivégzését a közeli napokra tervezték. Ezenkívül november 4-ig több mint 10 000 személyről állítottak össze halállistát, előkészítve lemészárlásukat. Nagy Imre és bűntársai azzal párhuzamosan, hogy maguk köré tömörítették az ország reakciós, ellenforradalmi erőit, széleskörű kapcsolatot és együttműködést létesítettek az imperialisták különböző köreivel, szerveivel és képviselőivel. Az összeesküvő csoport egyik tagja, Kardos László kapcsolatban állott Capeval, a budapesti angol követség volt beosztottjával, akinek közvetítésével csempészték Nyugatra Nagy Imre államellenes politikai írásait. Maiéter Pál útján kapcsolatban állottak Cowley angol katonai attaséval, akj közvetlenül is részt vett a felkelés katonai irányításában. Losonczy Géza útján felvették a kapcsolatot és együttműködést létesítettek Löwenstein herceggel, a nyugatnémet imperialisták hazánkba küldött képviselőjével. A megbeszélések alapján Löwenstein herceg a Kossuth- rádióban elmondott beszédében biztosította az ellenforradalmi felkelőket a nyugatnémet nagytőke támogatásáról. Ugyanakkor bizonyos imperialista körök, élükön az amerikai imperialistákkal, egész propaganda-apparátusukat és hírszerző szolgálatukat már évek óta az általuk „nemzeti kommunizmus”-nak nevezett ellenforradalmi irányzat magyarországi képviselőinek, a Nagy Imre-csoport támogatására állították be. A „Strass- burgi Egyetem” elnevezésű amerikai hírszerző szerv már 1956. szeptemberében kidolgozta az ellenforradalmi felkelés programját, amelyet az országon belül illegálisan terjesztettek. Az ellenforradalom idején vöröskeresztes adományok közé csempészve jelentős mennyiségű kézifegyvert küldtek az országba. Ezzel párhuzamosan az imperialista sajtó és rádió népszerűsítő kampányba kezdett Nagy Imre személye mellett. Hangoztatták, hogy a nyugati hatalmak számára kedvezőbb, ha Magyarországnak a szocialista táborból való kiszakítását egy „kommunista névvel ellátott csoport” hajtja végre. A hírhedt „Szabad Európa” rádió- állomás magyarnyelvű adásaiban, az ismert, általa szervezett léggömbakció útján propagálta az ellenforradalmi felkelést. majd annak kirobbantása után, katonai utasításokkal segítette és irányította. Az összeesküvő-csoport ezeket az utasításokat végre is hajtotta. Nagy Imre és áruló csoportja céljainak megvalósítása érdekében, továbbá azért, hogy teljesen szabaddá tegye az utat az imperialista beavatkozás számára, megkísérelte az ország védelmi szövetségét, a varsói szerződést törvénytelen módon és egyoldalúan felbontani. E kísérlet betetőzését jelentette Nagy Imre 1956. november 4-i rádiófelhívása, amelyben a forradalmi munkás-paraszt kormánnyal és az általa segítségül hívott szovjet csapatokkal szemben a ^ nyugati imperialistákat nyílt, fegyveres beavatkozásra hívta fel. Az ellenforradalmi fegyveres felkelés bukása után a Nagy Imre-féle összeesküvők egyes csoportjai ott kerestek menedéket, ahonnan korábban is a támogatást élveztek. Az államcsíny résztvevői közül Király Béla, Kéthly Anna, Kővágó József és mások a felelősségrevonás elől Nyugatra szöktek. Mindszenty József a magyar hatóságok tudomása szerint az amerikai követségen rejtőzködött el. B. Szabó István a budapesti angol követségre próbált menekülni. A Nagy Imre-csoport, amely korábban a „nemzeti kommunizmus” kalózlobogójával lépett A Libanoni Köztársaság, amely a Földközi-tenger keleti partján helyezkedik el, s mindössze 1 625 000 lakosa van, már régóta fontos helyet foglal el az amerikai imperializmus közel-keleti terveiben. Libanon gazdasági élete csaknem teljes egészében külföldi, mindenekelőtt amerikai tőkések irányítása alatt áll. A külföldi kapitalisták tartják rajta a kezüket az Irakból és Szaud-Ará- biából érkező olajvezetékeken is. A beiruti kikötőből egymás után futnak ki azok a hajók, amelyek az olcsó gyarmati árucikkeket szállítfel, a felelősségrevonás elől a budapesti jugoszláv követségre szökött. Az összeesküvők elvetemültségére jellemző, hogy é! lenforradalmi tevékenységüket még akkor is változatlanul továbbfolytatták, amikor a magyar nép a forradalmi munkás-paraszt kormány irányításával már megkezdte a törvényes rend helyreállítását, a nép békés életének biztosítását, s az ellenforradalmárolk által okozott súlyos károk helyrehozatalát. Kéthly Anna, Király Béla, Kővágó József és társaik Nyugatról, Nagy Imre, Losonczy Géza és mások pedig a budapesti jugoszláv nagykövetség épületéből küldték utasításaikat a fegyveres ellenállás további folytatására, az életet bénító sztrájkok szervezésére, a földalatti aknamunka újjászervezésére. Nagy és Losonczy például a jugoszláv nagykövetség épületéből Gimes Miklós és más bűntársaik útján kapcsolatot létesítettek a „Központi Budapesti Munkástan ács„-csal, a „Szabad Európa” rádióval és még új, illegális lapot is jelen te t- meg. Október Huszonharmadika címen. Mindezt a később levezetett vizsgálat és a most lefolytatott bírósági eljárás kétségbevonhatatlan tényekkel bizonyította be. A bírósági eljárás per- anyaga is megmutatta és bebizonyította, hogy Nagy Imre és társai korábbi revizionista, burzsoá nacionalista politikai beállítottságuknak megfelelően törvényszerűen jutottak el a burzsoázia leg- reakoiósahb, imperialista erőivel való szövetséghez, a munkáshatalom, a népi demokratikus rendszer, a dolgozó magyar nép és a szocialista haza elárulásához. A bírósági tárgyaláson a vádlottak közül Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Tildy Zoltán, Kopácsi Sándor, Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós megbánást muitaitva teljes egészében elismerték bűnösségüket. Nagy Imre, Szilágyi József és Maiéter Pál bűnösségüket tagadták, azonban a lefolytatott eljárás során bűntársaik és a tanúk terhelő vallomásai, valamint a tárgyi bizonyítékok nyomán lelepleződtek és bűncselekményeik lényeire vonatkozóan részleges beismerő vallomást tettek. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa mérlegelve a bűncselekmények súlyát, a súlyosbító és enyhítő körülményeket, a lefolytatott tárgyalás alapján a vád tárgyává lett cselekményekben a vádlottakat bűnösnek mondta ki és ezért Nagy Imrét halálra, Donáth Ferencet 12 évi börtönre, Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt 6 évi börtönre, Maiéter Pált halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, dr. Szilágyi Józsefet halálra, Jánosi Ferencet 8 évi börtönre, Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélte. Az Ítélet jogerős. A halálos ítéleteket végrehajtották. ják a nyugati államokba. A gazdasági élethez hasonlóan nyugati ellenőrzés alatt áll a libanoni uralkodó körök bélés külpolitikája is. A nyugati hatalmak próbálkozásai a libanoni és az indonéz nép leverésére rendkívül veszélyes helyzetet teremtettek Távol-Keleten és Délkelet-Ázsiában. A békeszerető országok, élükön a Szovjetunióval és a Kinai Népköztársasággal, határozottan elitélték a nyugati intervenciót. Az aljas mesterkedések megszüntetését követelik az ázsiai és az afrikai országok is. Az imperialisták Libanon ellen
