Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)

1958-05-31 / 42. szám

1958 május 31. NÓGRÁDI NÉPÜJSAG 3 JSß A ZABÁRI DOMBOLDALON A meredek hegyoldalon nem könnyű húzni a nehéz sorolót — mondja Makula Margit és Szilágyi Mária. A kiszáradt földön öntözés nélkül nem lehetne a do­hányt palántáin!, ezen segítenek az állami gazdaság asszonyai és lányai. A palántázók ügyesen végzik munkájukat, eredményeként szépen sorit a dohány. amelynek Nyilatkozat a béke védelmében Kc A mezőgazdasági feladatokról tárgyaltak Nógrádon Megbeszélésre jöttek össze gezó parasztok termelőszövet- a rétsági járás termelőszövet- j kezeteink eredményeit, kezeti elnökei a nógrádi Bé­ke Termelőszövetkezetben, hogy megbeszéljék az eddig végzett munkákat, s azt, hogy milyen téren kell még javíta­ni ok. Képviseltette magát a tolmácsi gépállomás is, hi­szen munkájuk szorosan ösz- szefügg a termelőszövetkeze­tekkel. Beszéltek arról, hogy a növényápolási és az ara­tási munkákat nem sza­bad engedni összetorlódni. Vitára került az állatte­nyésztés időszerű fejlesztése is. Legfontosabb itt a zöld takarmányok biztosítása, a másodnövények és a silóku­korica vetése. Azt kell elérni, hogy minden szarvasmarha után 400 négyszögölön ter­meljenek silókukoricát ter­melőszövetkezeteink. Beszéltek a termelőszövet­kezetek számszerű fejleszté­séről is, annál is inkább, mert e téren megyénkben nemigen van fejlődés. Az értekezelet úgy határozott, hogy termelőszövetkezeti láto­gatásokat szerveznek, hadd ismerjék meg az érdek­lődő, de még egyénileg dol­Kapálják a burgonyát A mák és cukorrépa sara- bolását befejezték a salgótar­jáni járás tsz-ei. A 28 kh cu­korrépából már 20 kh-n el­elvégezték az egyelést is. Az eső előtt már kapálták a bur­gonyát és a kukoricát. Leg­eredményesebb a kisterenyei Vörös Október Tsz. volt, ahol már bekapálták a burgonyát és kukoricát. A növényápolás­sal egyidőben lekaszálták a lucerna 90 százalékát. ÉTSÉGTELFN, a vi­lágpolitika hatalmas tengeré­ben az a nagyjelentőségű esemény vonja n:agára a fi­gyelmet, amely a közelmúlt, napjaiban Moszkvában le­zajlott. Mi történt Moszkvában? A varsói, szerződésben résztvevő államok tanácskozásra ültek össze, hogy megtárgyalják a jelenlegi nemzetközi helyzetet. A tárgyalás eredményeként nyilatkozat született: a jelen­legi nemzetközi helyzetben a világbéke újabb, igen nagy- jelentőségű okmánya! Jelen- tőg hozzájárulás a világ bé­kéje megőrzéséhez. Az emberek sokaságában felvetődik, miért van erre szükség? Elöljárójában mind­járt leszögezhetjük: először is, mert az Amerikai Egyesült Államok imperialista körei­nek irányításával Anglia, Franciaország, Nyugat-Német- ország és más, kapitalista államok imperialista körei mindent elkövetnek, hogy há­borús feszültségben tartsák a világot, nem riadva vissza egy újabb háború kirobban­tásától sem, amelyet ha nem tudunk megakadályozni, az szörnyű pusztulásba taszítaná az emberiséget. Másodszor: mert a varsói szerződésbe tömörült államok, amelyek népi hatalmon alapuló álla­mok, szocializmust építenek, erkölcsi kötelességük feltárni a háborúra törekvő erők te­vékenységét, felhívni az em­beriség figyelmét a háborús veszélyre. Történelmi hivatá­sukat teljesítik ezek az álla­mok, amikor minden potenc- ciáljukat a . nemzetközi béke védelmére, népeik boldogu­lására, hazájuk felvirágoztatá­sára fordítják. E JJNNEK MEGNYI­LATKOZÁSA volt az is, ami­kor a varsói szerződés néven egy közös, egymás belügyeit tiszteletben tartó, de egy­mást minden idegen támadás­tól megvédő egyezséget kö­töttek. Ám de, ha mélyebbről vizsgáljuk ennek a katonai tömörülésnek okait, nem ma­radhat szó nélkül, hogy nem a szocializmust építő orszá­gok lényéből fakad létrejötte. Tudvalévő, hogy a nyugati kapitalista országok, élükön az Amerikai Egyesült Álla­mokkal, feltétlen a szocializ­must építő országok ellen NATO néven katonai tömböt hoztak létre. Ennek a katonai tömörülésnek már a létre­jötte pillanatában az volt legfőbb feladata, hogy agresz- szív fellépésével háborús pszihózist teremtsen. Megfé­lemlítse a felszabadult kelet­európai országokat, katonai erejével fenyegesse a Szov­jetuniót, katonai bázisokat teremtsen tagállamaiban, de legfőbbképpen Nyugat-Né- metországban. Ezenkívül az is ismeretes, hogy ugyanilyen szándékkal létrehozták a kö­zel- és középkeleti országok tömörüléséből a SEATO-t. — Hovatovább oda fejlődött a helyzet, hogy Kelet-Európát, Ázsiát ellenséges katonai öve­zettel hálózták körbe — a szociaústa tábor ellen. B..T HOL VAN az az Időszerű a benczurfalvi Tanácsülést tartottak az el­múlt héten Benczurfalván — írja levelében Miklián Pál. — A tanácsülésen leginkább a RÖVIDESEN a takarmányt is kaszálják Hollókőn Kapálják a kukoricát és burgonyát Hollókő községben is. Igaz, kedvező időjárás ese­tén ezt a munkát már el kel­lett volna végezniük. Most Hollókőn azon igyekszenek, hogy mielőbb megkapálják a 70 hold kukoricát és végezze­nek a 60 holdnyi burgonya megmunkálásával is. A jövő héten aztán megkezdik a ta­karmány kaszálását is. Ugyan­is legalább 400 szarvasmarha van a községben, melynek eltartásához bizony nem kis mennyiségű takarmányra van szükség. ország, ahol ezt tétlenül néz­hetik? Különösen, amikor az egész világ előtt nyilvánvaló­vá vált, hogy csak a NATO- államok katonai erejének nö­velésére 400 milliárd dollárt fordítottak. Ezek után a szo­cializmust építő országok sem ülhettek tétlenül. Megkötötték a varsói szerződést. Tudja meg az egész világ, ellenség ' és barát, hogy nem vagyunk prédája a háborús kalando­roknak, nem lehet minket bántatlanul támadni. A var­sói szerződés — hivatásának megfelelően — mind a mai napig a Szovjetunió vezetésé­vel védelmezi a békét, őrkö­dik a világbéke fölött. A legutóbb Moszkvában megtartott tanácskozás is en­nek a békeakaratnak igen ne­mes megnyilvánulása volt. — Az a nyilatkozat, amely itt látott napvilágot, tükrözi a varsói szerződésben lévő or­szágok gondolatát, a béke megőrzésébe vetett hitét, — ezen államok erejét, az em­beriség sorsáért való aggó­dást. A "Z EMBERISÉG sor­sáért való aggódás nem alap­talan. Arról van szó, hogy amíg a varsói szerződésben tömörült országoknak ér­deke, hogy a béke fennma­radjon, mert építeni, fejlődni csak békében lehet, addig a tőkés országok' uralkodó körei ma már létük fenntartá­sát, de legfőbbképpen mérhe­tetlen profitjuk fokozását csak háborúban tudják fenn­tartani. És náluk ez a létér­dek. Ki cáfolhatja, hogy ez nem így van? Mindenütt, ahol csak az imperialista érdekek megkívánják, jelen pillanat­ban is dörgnek a fegyverek. Algír. Libanon, Jemen, Cip­rus, Indonézia, Tunézia. Kik lövetnek itt a szabadságukra, függetlenségükre vágyó embe­rekre? Az imperialisták, akik nem hajlandók tudomásul venni, hogy az idő kereke el­fordult már arról a pontról, amikor gyarmati sorsban le­hetett tartani embereket. De nézzük az európai hely­zetet. Olyan intézkedések szü­letnek az imperialisták mes­terkedése nyomán, mintha a népek arra születtek volna, hogy egy újabb háborúnak legyenek kiszolgáltatva. — Atomfegyverekkel látják el Nyugat-Németországot. A bonni parlament határozatot hozott hadseregének atom­fegyverekkel való felszerelé­sére. Az Egyesült Államok, Anglia folytatják az atom- és hidrogénfegyver kísérleteiket Atom- és hidrogénbombákkal töltött repülőgépek árnyéka suhan át Európán, egészen az Északi Sarkig. Leg­utóbb Franciaországban — Eisenhower legkésőbbi kije­lentéséből merítve — ameri­kai támogatással egy fasiszta kormányt akarnak a köztár­saság helyére ültetni. ■^ZEK A TÉNYEK el­mondják azt is, hogy kinek érdeke egy újabb világégés kérdések tanácsülésen mezőgazdaság helyzetével foglalkoztak. Megállapították, hogy a kései kitavaszodás el­lenére a gazdák mindent megtettek azért, hogy a ta­vaszi vetés és a kapásnövé­nyek magva időben a földbe kerüljön. Nem mulasztották el e mellett az őszi vetések ápolását sem. Jelenleg a gyomirtást végzik, többen vegyszeresen. A dolgozó pa­rasztok zöme megkapálta a burgonyát és a kukoricát. A tanácsülés határozatot hozott, hogy aki nem akadályozza meg a fenyegető burgonya­bogár veszélyt, szigorú bünte­tésben részesítik. kirobbantása. Nyilván, hogy a varsói szerződésben tömö­rült államoknak nem, hiszen ezeknek az államoknak leg­főbb ereje, a Szovjetunió, a békés megegyezés létrehozá­sára csúcsértekezletet javasolt. Ezenkívül egyoldalúan beszün­tette a hidrogénfegyverekkel va­ló kísérletezést. És most a leg­utóbbi moszkvai tanácskozá­son arról határoztak — közös megegyezéssel —, hogy az 1955 óta 2 477 000 fővel csök­kentett katona-létszámot az idén leszerelt 300 000 főn kí­vül újabb 119 000 fővel csök­kentik. Ennek következtében sor kerül egy szovjet hadtest kivonására a Magyar Népköz- társaság területéről is. Emellett — tekintettel ar­ra, hogy egy háború csak a két tömörülés összecsapásá­ból lehetséges — a varsói szerződésben lévő államok megnemtámadási szerződés megkötését javasolták a NA- TO-államoknak. Mindezek ékesen bizonyít­ják, hogy a varsói szerződés­ben lévő államok félreérthe­tetlenül a béke hívei. Béke­jobbot nyújtottak az emberi­ség érdekében. T ERMÉSZETES, mind­ez nem a meghátrálást jelen­ti. Ez, erőbevetett magabiz­tosság. Igazolja, hogy óriási az a technikai fölény, amely a béketábor vezető erejénél, a Szovjetuniónál és a népi demokratikus országoknál van. Mint Hruscsov elvtárs mondta felszólalásában: „A varsói szerződés államainak technikai lehetőségeiről elég meggyőzően tanúskodik az, hogy a Szovjetunióban meg­alkották az interkontinentális rakétát és mesterséges holda­kat lőttek ki. Éppen ezért ma már nem szabad az erő hely­zetéből kiindulni. Nincs szük­ség arra, hogy egyik ijesztges­se a másikat.“ Ebben benne van az is, hogy nincs szükség katonai csoportosulásokra sem. Ha a nyugati államok feloszlatják a NATO-t, feloszlik a varsói szerződésben tömörült álla­mok csoportosulása is. Ez pe­dig — ha ezt a nyugati államok is így akarják —> megnyitja a békés kereskedés, a békés egymásmelleit élés felé veze­tő utat. Az emberek a világon erre vágynak. Senki sem híve az egyszerű emberek sorában, hogy a háborúra való készü­lődés rettentő anyagi terheire a mindennapi életéből vonja el azokat a javakat, amelyek gondtalanná tehetnék az em­berek életét. A dolgozók millióinak legfőbb akarata: megteremteni a világ­békét. Biztosítani az emberi­ség nyugodt jólétét. Ennek felismerése mind szélesebb már az egész világon. A var­sói szerződésbe tömörült ál­lamok ezt képviselik. Ezért mindenütt szimpátia övezi te­vékenységüket. Jegyezzük még­MEG: nincs okunk az elbiza­kodottságra, mert amíg impe­rialisták lesznek, állandóan harco’nunk kell a béke vé­delméért. De az biztos, a bé­ke erői állandóan fejlődnek, és olyan hatalmasakká vál­nak, hogy az imperialista tö­rekvések hordozói, a háborús kalandorok képtelenek lesz­nek majd komolyan veszé­lyeztetni a béke ügyét. A bé­ke erői állandóan s további erősödését szolgálja a moszk­vai tanácskozásról kiadott nyi­latkozat is. fi kiváló tanító... A két tanítási óra közötti szünetben találkoztam vele. Növendékek, kollégák örülnek körülötte, ugyanis Danis Mar- gitot, a salgótarjáni Sztahanov úti általános leányiskola ne­velőjét a VII. Pedagógus Napon munkája elismeréseképpen a nép állama a „Kiváló tanító“ kitüntetésben részesítette. — Az a szándék vezetett, hogy erről a becsületes munkában több mint három évtizedet eltöltött nevelőről írjak. Az volt a szándékom, hogy ezt a nevelőt így írásban megrajzoljam, hogy bemutassam olvasóinknak. Ismerkedjünk hát. Középtermete, aranykeretes szemüvege, sötét munka­köpenye és kockás blúza megkapó. Fiatalos mozgása korát meghazudtolja. Hiába szólnak hozzá kollégái, most is a gyermekek gondja érdekli. Ez a nap is bántja, hiszen a harmadik osztályt, amelynek osztályfőnöke, ezen a napon is az új tantárgy, a lakóhely ismerete keretében kirándu­lásra vezette volna. Az időjárás azonban közbe szólt. így, mint a tanítás sok-sok más napján a gyermekek az iskola padjai közé, Danis Margit pedig a katedra mögé szorult. Hogyan él? Egyedülálló, csak munkájának élő nevelő. Minden gondja az iskola, a tanítás. Egész életét ez tölti be. Pontossága, lelkiismeretessége példamutató. Munkáját ki­fogyhatatlan ötletességekkel teszi színessé, gazdaggá, amely- lyel a tanulók érdeklődését felkelti és az elmélyült tanulást vonzóvá teszi növendékei számára. Mindennek oly élményszerűséget biztosít, hogy tanítvá­nyainak nemcsak tudását, hanem legfontosabb erkölcsi tu­lajdonságait is fejleszti. A tanításhoz szükséges eszközöket részben maga, részben pedig a szülőkkel kiépített jó kap­csolata révén teremti elő. Megtudtam, hogy fényképezőgépet vásárolt csak azért, hogy fényképekkel illusztrálja a lakó­hely ismeretét; elkészítette Salgótarján és környékének „te­repasztalát“, hogy szemléltetőbbé tegye a tanítás tárgyát. Kollégái úgy beszélnek róla, hogy tanítási órái magas színvonalúak. Követeléseiben igényes, de ezt a magas igényt elsősorban önmagával szemben támasztja. Az igazgató véleménye: példamutató, lelkes munkát vé­gez, mint a kisdobosok vezetője is. Szívesen vállalta ezt á társadalmi munkát, s a gyermekek iránti szeretetével, fá- radhatalan szervező munkájával, leleményességével a kis­dobosok összejöveteleit gyermekek és felnőttek számára egy­aránt maradandó élménnyé teszi. Danis Margit nem egyedülálló a magyar pedagógusok között, aki az új társadalom jövő embereit hivatássszeretet- ből, a gyermekek és a nép iránt érzett megbecsülésből for­málja. Es ez a nevelő valahogy mégis más. Nem az öncélú- ság vezeti munkájában, hanem harminchárom éves műkö­désének gazdag pedagógiai tapasztalataival szívesen segíti kartársait. — „Igazi jó munkatárs, akit valamennyien nagy­ra becsülünk“ — ez a vélemény kollégái között. Beszélgetésünket a csöngetés zavarja meg. Danis Mar- gitot ez a csengő újabb munka elvégzésére hívja. S míg állok a folyosó végén, gondolatban a katedra asztalánál lá­tom. Hallom szavait: — Nos, Tőzsér Ágnes, mondd el, mit tanultunk ebben az évben, adjál számot egész évi munkádról. Mit is olvas­tunk a bányászokról... A gömbölyű arcú Tőzsér Ágnes feláll, s így szól: — Tanultunk a bányászokról. Olvastuk a „Hetvenkét óra a föld alatt“ című olvasmányt. Ez arról szól... Danis Margit örül. Tőzsér Ágnes felel. Egy újabb év munkájának eredménye ez... S. h.

Next

/
Oldalképek
Tartalom