Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)

1958-05-17 / 38. szám

1958 május 17 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Tégla és — tervszerűség Vegyszeres gyomirtás, munkamegtakarítás (Tudósítónktól) Megyénkben egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a vegyszeres gyomirtás iránt. — Ennek az a magyarázata, hogy egyrészt jelentős munkameg­takarítást érhetünk el a gyomorirtó szerekkel, más­részt a gyomirtott területen katasztrális holdanként 2—3 mázsával több a termés. Míg az elmúlt esztendőben 27 mázsa volt az a mennyiség, melyet egész évben felhasznál­tak, az idén már naponta egy­két mázsa diconirt megrende­lés érkezik a Műtrágya és Nö­vényvédőszer Értékesítő Szö­vetkezeti Vá’lalat megyei ki- rendeltségéhez. Az őszi gabo­nafélékhez 1 kilogramm, a ta­vasziakhoz 0.8, a háztáji terü­letek és legelők gyomtalanítá­sához 1.5 kilogramm diconirt vegyszeres gyomirtó szükséges ij^tasztrális holdanként. Válasz a ménkesi bányászok felhívására A ménkesi bányászok a békekongresszus tiszteletére versenyre szóllították a szén­medence bányászait. Pár nap alatt a bányaüzemek jelentős része csatlakozott a felhívás­hoz. A nagybátonyi üzemegység bánvászai vállalták termelési tervüket 104 százalékra, össz- üzemi teljesítményük 102 szá­zalékra teljesítik. A bizton­ságos termelés érdekében vál­lalták, a baleseti gyakoriság 10 százalékkal való csökke­nését. Mátranovákon körletenként röoCTvűléseken csatlakoztak a ménkesiek felhívásához. A gyűléseken komoly vállalások születtek. A palaszázalékot ■3.9-ről 3.5 százalékra csök­kentik. Tíz százalékkal csök­kentik a meglévő balesetek számát, a biztonsági szabá­lyok fokozott alkalmazásával. Eczet József és Kuborczik Miklós KISZ-birigádja egy­mással páros versenyre lé­pett. Kazáron az üzem bányászai ma még csak 89.4 százalékra teljesítik mennyiségi tervü­ket. Vállalták, hogy hó vé­gére havi tervüket 100 száza­lékra teljesítik. Ezzel egyide­jűleg vállalásukban kitértek a minőség javítására is. Három százalékkal csökkentik a megengedett palaszázalékot. Csatlakoztak még Mizserfa és Kisterenye üzem bányászai is a ménkesiek versenyéhez. Van-e ettől szebb ajándék a békekongresszus számára, mint a lemaradás behozása, a tervek teljesítése, a balesetek csökkentése? Bányászaink méltóan köszöntik a Magyar Békekongresszust. Több gépi munka — olcsóbb díjak A 3004-es rendelet megje­lenése után a rétsági járás termelőszövetkezetei átvizs­gálták gazdasági terveik né­hány pontját és módosítottak azokon. Az idén leszerződött gépi munkák után a múlt évben 947 939 forintot kellett volna fizetniük, s most csak 700 941 forintot fizetnek. A különbö­zet 246 998 forint. Nagy a kedvezmény azoknál a tsz- eknél, ahol 3 normálhold- nyi munkát szerződtek 1 kh területre. A berkenyéi Petőfi Tsz 43 275, a diósjenői Új Ba­rázda Tsz 30 048, a tol- mácsi Szabadság Tsz 31130, a nagyoroszi Úttö­rő Tsz 27 069 forinttal fi­zet kevesebbet ha az idei munka mennyiséget a ta­valyi díjakkal számol­nánk el. Azoknál a termelőszövetke­zeteknél, ahol nem szerződ­tek 3 normálholdnyi munkát, ott lényegesen kisebb a kü­lönbözet, s így a borsosberé- nyi Haladás Tsz-nél csak 6 439, a horpácsi Lenin Tsz- nél 8 680 forint. Azok a termelőszövetkeze­tek, amelyek jobban igénybe veszik a gépi munkát, na­gyobb kedvezményhez jutnak. Emberek, intéskedések |\/l indennapi életünk élő, eleven valósága, hogy a dolgozók bizalma a párt és a kormány iránit állan­dóan erősödik, összehasonlít­hatatlanul jobb, mint bár­mikor a korábbi években. Az elmúlt másfél év során végrehajtott intézkedések mind kedvezőbben éreztetik hatásukat, a szavak és tettek egyre szorosabb egysége az őszintébb, nyíltabb légkör ki­alakulását segítik elő. Ám e tekintetben bármeny­nyit is haladtunk előre, újra felüti fejét a bürokrácia, a határozott szó kimondásától való félelem, a dolgozók ügye­inek lélektelen intézése. En­nek veszélyét különösen nö­veli az a tény, hogy az ál­talánosan kialakult kedvező politikai légkör hatására szá­mos helyen megelégedettség tapasztalható, megnyugvás a dolgozók között végzett min­dennapos, türelmes munkát illetően. Pedig Lenin hány­szor és hányszor tette szóvá, hogy a tömegek megnyerése nem időszaki feladat, hanem állandó szerves része, nélkü­lözhetetlen eleme a szocialista építőmunkának. Senki se ál­tassa magát azzal, hogy a párt és a kormány politikája iránti széleskörű helyeslés egyben azt is jelenti: nem­csak általában, hanem rész­leteiben is jól mennek a dolgok. Mert nézzük csak, hogy a nyílt, őszinte légkör jobb ki­alakulását milyen hibák gá­tolják? Milyen esetek kese­rítik még számos alkalommal a dolgozók életét? Majoros Jánost, a balassagyarmati já­rási tanács dolgozóját nagy öröm érte az elmúlt év má­jusában: felesége gyermeket hozott a világra. Annak rend­je és módja szerint elküldte a szükséges iratokat Salgó­tarjánba, a közalkalmazottak szakszervezetének megyei ve­zetőségéhez, szülési segélyt igényelve. Salgótarjánban gyorsan intézkedtek. A pénzt és az iratokat postára adták, Körmendi László, a szak­szervezetek járási elnökének címére, hogy továbbítsa Ma­jorosnak. Nem, kedves olvasó, nem kell megijedni. A jogo­sult közel egy év után, 1958 márciusában kapta meg a se­gélyt, az iratok pedig elvesz-, tek! T elketlenség, nem törő- dömség, de az a javá­ból... A 33. Autóközlekedési Vál­lalatnál az egyik dolgozónak jogtalanul Ifizettek ki táp­pénzt. Bár a törvény kimond­ja, hogy a kifizetést követő 30 napon túl jóhiszeműség esetében visszavonást nem le­het foganatosítani, a szak- szervezeti bizottság mégis ilyen értelemben döntött, s felsőbb szerveknek kellett a dolgot helyre igazítani. Több vállalatnál a nyere­ségrészesedés elosztási mód­ja ellen emelnek kifogást egyesek. Javasoljuk: minden olyan esetben, amikor ebben a kérdésben az alaprendele- tet, vagy éppen az üzemi ta­nács határozatát megkerülő eljárás történt, személyi el­bírálás alapján, megnyugtató­an és lehetőleg minél előbb zárják le a nyitott kérdése­ket. Mindenesetre, ha hiba történt le kell belőle vonni a megfelelő tanulságokat — és ami a legfőbb, ha valaki valamilyen oknál fogva nem részesedett nyereségben, an­nak a helyi vezetők mondják meg az indokot nyíltan és őszintén. Semmi szükség ar­ra, hogy egyesek ennek hi­ányában a megyei szervektől kezdve egészen az országosig minden fórumot megjárjanak, a végén az ügy mégis csak a helyszínen köt ki. Ha a törvényeket minde­nütt szigorúan megtartják, a párt- és kormány határoza­tainak szellemében járnak el, akkor mind kevesebb lesz a panasz, mind több a meg­elégedett, lelkesebben dolgozó ember. Aki vétett a népi ha­talom ellen 1956. októberé­ben, annak is mondják meg nyíltan, őszintén a szemébe, hogyan áll a szénája, s ne kozású kategóriáknál más és más időpontban történt. Ez évben azonban már vala­mennyi tavaly végrehajtott béremelő intézkedés egész év­ben hat és így a fogyasztási alap növelését igényli. Ugyancsak a fogyasztási alap növelését igényli az a sokmillió forint, mely a kö­zelmúltban nyereségrészesedés címén került kifizetésre. Végül, bár a termelés eme­lésének jelentős részét a ter­melékenység emelésével kell elérni, bizonyos számú új munkaerő beállítására azért szükség lesz. Mindez azt je­lenti, hogy — jóllehet nem hoz a kormány újabb intéz­kedéseket az életszínvonal emelésére — 1958-ban na­gyobb mennyiségű fogyasztási jószágot kell biztosítani a lakosság részére, mint az el­múlt évben. A PÁRTNAK ÉS A KORMÁNYNAK elhatározott szándéka, hogy a munkások általában ■ a bér­ből és fizetésből élők már kialakult életszínvonalát a továbbiakban is megvédi és határozottan fellép minden fajta áremelési, vagy minő- ségrontási kísérlettel szemben. De hiányunk van a külkeres­kedelmi és nemzetközi fize­tési mérlegben is. Miért van ez így? A magyarázat a következő: Az inflációs veszély elhárí­tása a vásárlóerő és az áru­alap szilárd egyensúlyának biztosítása azt a követelményt támasztotta, hogy növeljük a belföldi fogyasztásra szolgáló cikkek mennyiségét. Több éle­lemre volt és van szükség, csökkent tehát a mezőgazda- sági export. Több ruházati cikkre volt szükség, csökkent a könnyűipari export. Több rádiót, kerékpárt, háztartási cikket ad el a kereskedelem, ezekből is kevesebbet lehet kivinni, mint korábban. Az elmúlt év első három negyedévében 31 százalékkal többet importáltunk, ugyan­akkor 26 százalékkal keve­sebbet exportálunk, mint 1956 azonos időszakában. Nem a külkereskedelmünk munkája rossz, hanem a kül­kereskedelmi és fizetési mér­legben csapódnak le azok a népgazdasági problémák, ame­lyek abból adódnak, hogy az ellenforradalmat megelőző szinten termelünk, ugyanak­kor mintegy 13 százalékkal magasabb szinten fogyasz­tunk. MI A MEGOLDÁS? Népgazdasági tervünket úgy kellett összeállítani, a terme­lés emelésénél a beruházási célkitűzések meghatározásá­nál arra kellett figyelemmel lenni, hogy a külkereskedel­mi és fizetési mérleg hiányát megszüntessük. Röviden te­hát tekintsük át beruházási politikánk jelenlegi helyzetét. Gazdasági fejlődésünk szempontjából igen fontos kérdés, hogy milyen beruhá­zási politikát folytassunk, mi­lyen irányban fejlesszük nép­gazdaságunkat. A beruházási tevékenység alapvető megjavítására van szükség. Etéren az elmúlt években sorozatosan hibákat követtünk el. 195Dtől kezdve a nemzeti jövedelem arány­talanul nagy részét fordí­tottuk beruházásokra, ami az életszínvonal átmeneti csök­kenését vonta maga után Túl sok nagy létesítmény épí­tésében fogtunk bele, nagyon megnőttek a befejezetlen be­ruházások. (Folytatjuk.) 13 millió téglát termelnek as idén téglagyáraink Az építkezések egyre több téglát, építőanyagot igényel­nek. Megyénk téglagyárai, amelyek csak úgy, mint a nagyüzemek egészen 1949-ig magánkezekben voltak, Az államosítástól viszont a fejlődés itt is kézzelfogható. 1958-ban további nagy fe­ladatok állnak a vállalat négy telephelye előtt. Az 1951-es szinthez ké­pest mintegy 6.5 szeresé­re kell növelni a tégla­termelést. Ebben az esztendőben 13 mil­lió nyerstéglát készítenek. A tervek szerint Egyházasger- gén napi 6-7 ezer darab jó­minőségű cserepet termelnek majd június egytől. Faváz helyett csővázas szárító szí­neket készítenek, amely mint egy 60 százalékos költség megtakarítást fog eredmé­nyezni. A megnövekedett terme­lést további műszaki fejlődés is segíti majd. Befejeződik az ipolytamóci téglagyár 300 ezer forintos költséggel tör­ténő villamosítása. További négy kamrával fejlesztik a kemencét, teljesen átépítik az BESZÉDES SZÁMOK A TÉGLAGYÁRTÁS FEJLŐDÉSÉRŐL égő teret, amelynek nyomán mintegy 25 százalékkal nő a gyár ikaipacitáisa. Ebben az évben összesen több mint 460 ezer forin­tot fordítanak a válla­latnál beruházásra a téglagyártás fejlesztése ér­dekében. 60 ezer forint gyapjúból Elkezdték a mák kapálását e héten a karancskeszi Rá­kóczi Termelőszövetkezet tag­jai. Egy kh területen ter­melnek mákot, amelyből szép jövedelemre számítanak. Már szépen kel a cukorrépa is a két holdas táblán. A szö­vetkezet tagjai büszkék, hogy a cukorrépa vetésével első­nek végeztek a faluban. A mák bekapálása, egyelése után megkezdik a cukorrépa sarabolását és egyelését. Nagy gonddal foglalkoznak a takarmány termesztéssel is bár állatállományuk zömét a juhok plkotják, amelyek gyapjúhozamából 60 ezer fo­rint jövedelemre számítanak. Ä tolmácslak megszerezték az első helyet Május 1-10-ig terjedő idő­szakban, lázas munka jelle­mezte a gépállomások tény­kedését. Ezen időszak alatt gépállomásaink 5 300 nh munkát végeztek, melyből több mint 2 000 a talajmun­ka, s a lemaradást sikerült 450 nh-ra csökkenteni. A vetési tervét valameny- nyi gépállomás teljesítette. A megye gépállomásai 2 431 kh-n szórták el illetve ültet­ték el a magot. Az összes elvégzett talajmunkák 50 százalékát a tsz-ekben végez­ték, de több mint 2 000 nh talajmunkai nyert elvégzést az egyéni parasztságnál is. Az egyes gépállomások közötti versenyben a tol- mácsiak megszerezték az első helyet. Értékes a tolmácsiak teljesítménye, hisz talajmunka tervüket 100.2, az össz-munkák tervét 91.3 százalékra teljesítették, tehát minden eshetőségük megvan arra, hogy május 20- ra 40 nappal a tervidőszak végéig a tervüket teljesíthe­tik. A gépállomások sorrendje a jubileumi versenyben má­jus 10-ig az alábbiak szerint alakult: 1. Tolmács, 2. Erdő­kürt, 3. Pásztó, 4. Kistere­nye, 5. Szécsény, 6. Érsek- vadkert, 7. Karancskeszi, 8. Bércéi. A Nógrád megyei gépállo­mások az országos verseny­ben a fent közölt időpontig a 13. helyről a 7. helyre ke­rültek. Meg van tehát a le­hetőség, hogy az elsők közé zárkózzunk fel. Van azonban hiba is a gépállomásokon. Nem kielégítő a javítási tervek teljesítése, 14 ara­tógép 2 kombájn javítása késik. Nagy hiba, hogy egyes köz­ségekben, mint például Cser- hátsurányban, Herencsény- ben azokat a gépeket, melyek már nem dolgoznak nem szállították be a gépállomás telephelyére. A legnagyobb feladat az elkövetkezendő na­pokban a szénabetakarítás és a növényápolás, amely nagy mértékben a gépállo­más agronómusainak és egyéb irányító dolgozóinak jó szervező munkáján múlik. küldözgessék jobbra-balra, mint azt a Zagyvapálfalvai Üveggyárban is egyes embe­rekkel tették. Nem használ az ügynek az sem, ami Jecs- menik Irénnel, a Salgótarjáni Tűzhelygyár volt dolgozójával előfordult. Ez év február ele­jén megkapta a felmondó le­velet, március 26-i keltezés­sel, viszont arról értesítette a vállalat, hogy mennyi nye­reségre tarthat igényt. Ami­kor az összeg felvételéért je­lentkezett elutasították. Az igazság az, hogy az ellenfor­radalom idején tanúsított ma­gatartásáért sem anyagi elis­merés, sem semmiféle dicsé­ret nem jár. De akkor ezt legalább egyenesen mondták volna meg a szemébe... Ahová országunk eljutott az elmúlt másfél év alatt — s annak nagyságát barát és ellenség elismeri — annak oka döntőrészben az, hogy a párt és kormány a legelső pillanattól kezdve nyíltan be­szélt, nem kertelt bárkiről is volt szó — s ez a széles néptömegek tiszteletét váltot­ta ki. TVÍerni intézkedni, bátran A és határozottan választ adni a kérdésekre, panaszok­ra — nélkülözhetetlen vezetői tulajdonság. Nem jön magától •— s ha van belőle az sem örök. Állandó fejlesztése csak­úgy hozzátartozik életünkhöz, mint a legapróbb hétköznapi dolgok. Az ügyek mögött mindig érző, gondolkodó em­berek állnak, akik joggal vár­ják, hogy minden személyes­kedés nélkül a legtárgyila- gosabban intézzék dolgaikat, igazságosan, a törvényeknek megfelelően. De emberek panaszát meg­hallgatni, abban intézkedni lényegesen többet jelent, mint letudni, irattárba rakni egy ügyet. A jelzések mennyisé­ge, témájú területi megosz­lása, ha ezeket gondosan ele­mezik és vizsgálják minden vezető és minden vezetőszerv számára számos értékes kö­vetkeztetés levonását rejtik magukban a jövő munkát il­letően. S ehhez kapcsolódik szorosan a bejelentések egyik fontos formája, a munkás­levelek elintézése. Ha csak a legjobban érintett szerv, a megyei tanács ilyenirányú munkáját nézzük, a tenniva­lók egész sorát találjuk. Igaz az, hogy a levelek kezelésé­nek technikai módja jó, nem hagy kívánni valót maga után. De az már nem el­fogadható, hogy a tanácsi apparátus munkáját a leve­lekkel történő foglalkozást il­letően a végrehajtó bizottság nem tűzte napirendre évek óta, politikai értékelés, állás- foglalás, megfelelő tanulság levonása semmiféle módon nem történik. Y annak egyes szervek, ’ mint például a sal­gótarjáni járási tanács, amely egyszerűen agyonhallgatja a levelekben közölt panaszt. Magulya István kisbárkányi levelezőnk panaszára éppen két hónapra juttatta el szerkesz­tőségünkhöz a választ. Nem jár el különbül a rétsági járási ügyészség sem Bea Ferenc berkenyéi panaszos levelével. A takarékossági mozgalom­mal kapcsolatban sokszor em­legetik, hogy sok kicsi sokra megy. Az emberek ügyeivel való foglalkozásnál szintén érvényes az a megállapítás, hogy sok apró ügy lelkiisme­retes megoldása sokra megy a vezetők és dolgozók közötti kapcsolat, bizalom erősítésé­ben. S ugyan ez áll „megfor­dítva is! Sőt, a „nagy” .ügyek­ben is végeredményben a „kis” ügyekkel való foglal­kozás alapján alakítják ki álláspontjukat, véleményüket. Gondosabban törődni egyes emberek ügyével, kérelmével, panaszával — olyan tartalék még, amely rengeteg haszon­nal járhat az egész társada­lom szempontjából. Éljünk hát jobban ezzel a lehetőség­gel. Balogh Gyula ről szállított téglát a vasúti kirakásnál törik, zúzzák, mint a sódert, úgy hányják ki a vagonokból. És hányszor rak­ják, hányszor szállítják?! És mindig pusztul, mindig keve- sedik az ép tégla. Ha az építőipar problémája csak amolyan mindentől, mindenkitől légmentesen el­zárt, tisztán vállalati prob­léma lenne, amihez senkinek semmi köze, akkor az egész história nem sok szót érde­melne. De így áll-e valóban a dolog? Az építőipar drágán dolgozik. Nagyon sok mú­lik az irányító apparátus munkáján, de nem kevesebb az építőipar egyszerű, becsü­letes dolgozóin. Mindent el kell követnünk, az építőipar szervezettsége, tervszerűsége javítása érde­kében. A növekvő építkezé­sek sürgetik ezt. Szükségtelen most úgy mé­ricskélni, hogy ez-e a jellem­ző, vagy csak a dolgok peri­fériáján található, tény az, hogy megengedhetetlen, sú­lyosan elitélendő. Miről is van szó? Arról, hogy a me­gyei Építőipari Vállalat a Lubi-telepi építkezésre a szük­ségesnél 15 ezerrel több tég­lát szállított ki (sokáig hasz­nálatlanul ott hevert a sok tégla) ugyanakkor egy má­sik építkezésnél téglahiány miatt állt a munka... Egy megint más helyen alig, hogy elkészültek egy nagy bérház alapozásával, nem volt elég tégla és erre fel, elkezdték — a tetőcserép szállítását. Soroljuk tovább? Inkább ta­nuljunk az elmondottakból. Egyetlen dolgot azonban még feltétlen el kell mon­dani, ha már az építőipar­ról esett szó. Még nézni is fájdalmas, ahogyan a messzi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom