Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)

1958-05-10 / 36. szám

1958. május 10. NÖGRÁDI NÉPÚJSÁG A Magyar Honvédelmi Sportszövetség IV. Országos Konferenciája után A Magyar Sportszövetség Honvédelmi ; év április 19—20-án tartotta IV. Orszá­gos Konferenciáját. Fehér La­jos elvtárs, pártunk Politikai Bizottságának tagja hozzászó­lásában elmondta, hogy a párt sokat vár a Ma­gyar Honvédelmi Sport- szövetségtől a lakosság honvédelmi neve­lése, a fiatalok politikai és szakmai kiképzése terén. Szövetségünk fő feladata az MSZMP és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány határo­zatainak az ismertetése. Tag­jait, valamint a lakosságot a szocialista hazafiság, és a proletár nemzetköziség szelle­mében neveli, hogy hazánkat és pártunkat forrón szeressék. Arra neveli tagjait és a lakosságot, hogy a felsza­badító Szovjetunió és a népi demokratikus orszá­gok iránt tanúsítson tör­hetetlen barátságot, a bel­ső és külső ellenséget pe­dig gyűlölje. Feladatunk tudatosítani az ország védelmének szükséges­ségét. Szövetségünk tagjai és a lakosság körében népszerű­síti a honvédelmi sportokat, fejleszti tagságának és a la­kosság katonai ismereteit, fel­készíti a fiatalokat a katonai szolgálatra, s a leszerelt ka­tonákat bevonja a szövetség munkájába. Szövetségünk feladata az is, hogy ápolja a tagság és a la­kosság körében népünk dicső szabadságharcainak történel­münk forradalmi és honvédő hagyományaink emlékét. Poli­tikai felvilágosító munkával igyekszik elmélyíteni a dolgo­zókban, elsősorban a bevo­nulás előtt álló fiatalokban a fegyveres erők szeretetét. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség IV. Országos Konferenciája nagy segítséget nyújtott megyénk szervezeteinek is, munkánk további ered­ményes végzéséhez. Pártunk 1957. májusi határo­zata után megyénkben is megkezdődött a Magyar Hon­védelmi Sportszövetség szer­vezeteinek létrehozása. Ma már több, mint 40 alapszerve­zetünknek közel 2 000 tagja van. Közel 100 előadást tar­tottunk, több mint tízezer dolgozó részvételével. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy dolgozóink szívesen hallgatják ezeket az előadásokat, érdekli őket, sőt kértek bennünket, hogy rend­szeressé tegyük az ilyen és hasonló témájú előadásokat. Motorosklubunk keretén be­lül megyénk területén 5 tan­folyam működik, ahol a fia­talok a személy- és tehergép­kocsi vezetést sajátítják el. Motoros- és kerékpárverseny­zőink eddigi szereplésük alatt több erős mezőnyű ver­senyről szép helyezéssel tér­tek haza. A megyei lövészklubunk országoshírű. Kitűnik a klubon belül vég­zett munkájával és lőered- ményével a Décsey-család. Lövészklubunk megépítette az ország egyik legkorszerűbb lő­terek Rádiósaink televíziót épí­tenek. Tervbe vették, hogy kellő támogatással, a Pécskőn megépítik a televízió reléállo­mását. Repülőklubunk közel 40 fiatallal ismerteti meg a repülés szépségeit, és sajátít­ják el a fiatalok a bátrak sportját, az ejtőernyőzést. E pár kiragadott tény és kezdeti eredményeink azt igazolják, hogy megyénkben van talaja a Magyar Honvédelmi Sport- szövetség további, még ered­ményesebb munkájának. Meg kell mondanunk, hogy eredményeink elérésében nagy segítséget nyújtottak a társadalmi aktívák, akik időt és fáradtságot nem kímélve végezték, és vég­zik a szövetség munkáját. Köszönet és elismerés nekik. Hogy megyénkben szövet­ségünk ki tudott bontakozni, eddigi munkáját nagyban se­gítették a párt- és tanács szerveink vezetői is, akik ja­vaslataikkal, problémáink el­intézésével járultak hozzá szövetségünk segítéséhez, irá­nyításához. Tapasztalható ez főleg Balassagyarmaton a já­rási pártbizottság és a KISZ- bizottság részéről. A KISZ a járási bizottsággal közösen megbeszélve az ifjúgárdisták foglalkoztatását az MHS fog­ja végezni. Ugyanez elmond­ható a szécsényi járási párt- bizottságról is, ahol főleg a tartalékos tiszti tagozatok szervezésében és irányításá­ban nyújtottak nagy segítsé­get, de sorolhatnánk még több példát is. Tapasztalható azon­ban még az is, hogy egyes oártalapszervezeti vezetők és tanácsi vezetők nem ismerik eléggé a szö­vetséget, annak problé­máit, éppen ezért a kellő segítséget, irányítást nem is tudják megadni. Feladatunknak tekintjük, hogy széles körben ismertes­sük szövetségünk feladatát, hogy több és több községi ve­zető tudjon segítséget és tá­mogatást nyújtani szövetsé­günk munkájához. Az országos konferencia ha­tározatának végrehajtása ne­héz, de szép feladatokra kö­telez bennünket. Feladatunk, hogy a meglévő alapszerveze­teinket politikai, és szervezeti téren stabilakká, életképesek­ké tegyük. így sokkal köny- nyebb lesz a kiképzési és sportfeladatok végrehajtása. Remélhető, Hogy 1959-ben a lövészcsapatok szervezése is megindul, sőt a határozat is kimondja, hogy a következő évben már járási versenyeket kell szervezni. Széles körben kell ismertetnünk a haditech­nika fejlődését és eredmé­nyeit, a szocialista tábor had­seregeinek fegyvereit és ez­által elérni, hogy növekedjen a dolgozóknak a szocialista tá­bor erejébe vetett hite. Is­mertetnünk kell a tömegpusz­tító fegyverek hatását és az ellenük való védekezés mód­ját. Fel kell vennünk a har­cot a szocialista hazánk építését és védelmezését gátló káros nézetek és el­méletek, elsősorban a pa­cifizmus, nacionalizmus, sovinizmus és revizioniz- mus ellen. Legközelebbi feladatunk az, hogy az országos konferencia határozatából helyileg mérjük fel erőinket, terveinket, hogy megyei, járási és alapszervi vonalon mit kell tennünk e nagy jelentőségű határozat megvalósításáért. A helyi fel­adatok megbeszélése és kidol­gozása elnökségi üléseken és taggyűléseken lesznek a kö­zeljövőben megtárgyalva. Hazánk szabadsága, szocia­lista építő munkánk védelme legszentebb kötelességünk. Dicső szabadságharcos elő­deinkhez méltóan fáradhatatla­nul küzdjünk a béke biztosí­tásáért, a szabadságszerető népek közötti baráti kapcso­latok elmélyítéséért. Ne fe­ledjük, hogy még gyáraink­ban, földjeinken, iskoláink­ban, kutatóintézeteinkben a szocialista Magyarország jö­vőjéért munkálkodunk, addig az imperialisták új, az eddigieknél pusztítóbb há­borúra készülnek és minden eszközzel arra tö­rekednek, hogy aláássák népi demokratikus rendszerünket, hogy újra a tőkéseket és föld- birtokosokat juttassák hata­lomra. Járuljunk hozzá szocialista hazánk védelmi képességének fokozásához, vegyünk részt a fegyveres erőket segítő mun­kában, mely 'fegyveres erők pártunk vezetésével, szövet­ségben a szocialista tábor test­véri hadseregeivel gátat tud­nak vetni az imperialisták há­borús törekvéseinek. Szalai Gáspár MfíS megyei elnök Magyarország exportja 1957-ben Hazánk export forgalma 1957-ben 5.8 milliárd deviza forint volt. Ez az összeg az 1938-as év export-volumeiné- nek több mint tízszerese. Hazánkban végbement társa­dalmi és gazdasági átalakulás következményeként exportunk iránya és összetétele a fel- szabadulás előtti évekhez vi­szonyítva erősen megválto­zott 1945. előtt az ország fél­feudális, félgyarmati helyze­tének megfelelően túlnyomó­an mezőgazdasági termékeket exportáltunk. Ma már az ipa­rosítás eredményeként szá­mos új cikk, például külön­böző szerszámgépek, autó­buszok, traktorok, bőrkonfek­ció, gyógyszer stb. jelent meg az export listán. A felszabadulás előtt ex­portunk zöme Németország és más nyugati országok felé orientálódott. Ma máp kivite­lünk főleg a baráti Szovjet­unió és a többi szocializmust építő népi demokratikus or­szágok felé irányul. Térképünkön íi legjellem­zőbb árucikkek feltüntetésé­vel hazánk legfontosabb ex­portterületeit mutatjuk be. Lengyel párt- és kormányküldöttség érkezett hazánkká Pénteken érkezett hazánkba a lengyel párt és kormánykül­döttség a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­mány meghívására. A küldött­séget Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Jozef Cyrankiewicz elvtársak vezették. A lengyel nép vezetőit Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, államminiszter és dr Miinnich Ferenc, a Politikai Bizottság tagja, a Miniszterta­nács elnöke fogadta. A két ország vezetőinek ta­lálkozása elősegíti a politikai, Közép-Európa legmodernebb kenyérgyárá ban Sosem hittem volna, hogy így is lehet kenyeret sütni. — Ilyen ragyogóan tiszta, hűvös, laboratóriumnak tűnő épület­ben. A régi pékségekre jellem­ző hőségnek, hajszoltságnak még a nyoma sincs itt. A dol­gozók fizikai erejére szinte alig van szükség. Halkan, óra­mű pontossággal végzik mun­kájukat. Mindez Bratiszlavában van, Közép-Európa legmodernebb kenyérgyárában. Az építkezés még nincsen befejezve. Az üzem prototípus. Próbaépít­kezés. Ahogy a gyakorlat meg­kívánja, úgy változtatnak, újí­tanak, javítgatnak rajta. De már így is csodálatos. Megint egy nehéz munka lett a múl­té. Az ember, amikor végig­megy az üzemen, arra gondol, hogy ime a jövő, mert a pro­totípust a következő években szokszáz hasonló fogja követ­ni, nemcsak Csehszlovákiában, hanem a többi népi demokra­tikus országban is. Az életei jelentő kenyér nem szívja ki sok-sok ezer ember életre- jét, mire a dolgozók asztalára kerül. A mag termelése és őr­lése után a kenyérré válás utolsó állomását is úgy auto­matizálják, hogy az ember csak az irányító szerepét ját- sza. A kenyérgyárhoz malom is tartozik. A kapun gabonát hoznak be, és kenyeret visz­nek ki. És mindezt hihetetlen gyorsasággal. Három kemence van, ame­lyekben egyenként 18 kg ke­nyér sül meg 68 másodperc alatt. 45 mázsa kenyeret süt­nek naponta. Három műszak­ban dolgoznak az üzemben, egy műszakban csak 16 ember van az épületben és nyolc óra alatt másfél vagon kenyeret készít. Az épület több emeletes, a lisztet szívóberendezéssel húz­zák a magasban fekvő tartá­lyokba. A kelesztés három fo­kú. Legfölül a kovász készül. Automatikus szabályozó irá­nyítja az öt tartályban kelő tészta forgását a keverő alatt, amely négy perc alatt kever meg 90 kiló kenyérhez szüksé­ges tésztát. Egy munkás ügyel az egész folyamatra. Föntről számítva az utolsó emeleten egyszerre érkezik a tésztake­verőbe a kovász és a liszt, egy tartályban 600 kg tészta ké­szül. Öneséssel kerül az egy emelettel lejjebb lévő tartá­lyokba, végül a földszinten lévő transzport-kosarakba. Lenn az adagoló és mérő úgy van beállítva, hogy az egész folyamat pontosan any- nyi ideig tart, amennyi a ke­léshez kell. A szalag tempója és hőmérséklete is olyan, hogy az automatizált kemence min­den 68 másodpercben 18 kg megkelt kenyértésztát kapjon. A harmadik kemence még nem működik, ott a terv sze­rint már nem lesz szükség emberi munkaerőre a kenyér berakásához, mert azt hidrau­likus berendezés emeli be a kemencébe. A hall, ahol az adagolók, a szalagok és a kemencék áll­nak, már most is kellemes hő­mérsékletű, de még jobb lesz, ha megoldják a tervezett au­tomatikus klimatizálást. Nincs még kész a központi diszpécserszolgálat sem. Ha el­készül, egyetlen ember szeme előtt játszódik le az egész fo­lyamat egy táblán. A legki­sebb fennakadás esetén le tudja állítani az egész üzemet egyetlen gombnyomással. Az üzemnek saját laborató­riuma is van. A kenyeret nem sütés után vizsgálják csupán, hogy megfelel-e, hanem köz­ben a búzát, a lisztet, az élesztőt, a félig kelt tésztát, szóval: végig követik az egész folyamatot. Ha népi demokráciánk csak olyan tempóban fejlődik a kö­vetkező tizenhárom évben, — mint a felszabadulás óta eltelt tizenhárom év alatf, akkor 1970-ben azzal az érzéssel ehetjük majd a kenyeret, hogy senki sem hullatta a verejté­két érte. T.—L.-né gazdasági és kulturális kap­csolatok erősödését. Lengyel vendégeink személyesen is meggyőződhetnek arról, hogy a magyar nép őszinte barát­ként kíván élni valamennyi demokratikus országgal. Exportcikkeink legfontosabb vevői 1957-ben a következő államok volták (export millió deviza forintban): 1. Szovjet­unió (1254), 2. Csehszlovákia (880). 3. Német Demokratikus Köztársaság (578), 4. Német Szövetségi Köztársaság (367), 5. Kína (349), 6. Jugoszlávia (262), 7. Lengyelország (251), 8. Ausztria (196), 9. Egyiptom D53), 10. Nagy-Britannia (150), 11. Olaszország (145), 12. Románia (142), 13. Svájc (139), 14. Franciaország (92). 15. Hollandia (77), 16. Bul­gária (70), 17. Brazilia (48), 18. Belgium (70), 19. Svéd­ország (44), 20. Argentína (21). 400 milliót lehet nyerni Ez a felvillanyozó felhívás nem egy találékony kapitalis­ta reklámfőnök tollából szár­mazik, akinek vonzóerejű szamra van szüksége írásá­hoz. Ezzel a 400 millióval, amelyet meg lehet nyerni, sokkal többről van szó. Múlt év őszén megtartották Németország Szocialista Egy­ségpártja Központi Bizottsá­gának 33. ülését, hogy meg­tanácskozzák az első német munkás-paraszt állam további gazdasági és politikai fel- emelkedését és megfelelő ha­tározatokat hozzanak. Ennek során egyik vezető elvtárs a következőket mondotta: „Az anyagköltségek alkot­ják ma még népgazdasági rá­fordításaink legnagyobb ré­szét. Ha üzemeink évenként csak egy százaléknyi anyagot takarítanak meg, úgy ez ugyanannyi idő alatt legalább 400 millió márka megtakarí­tást jelent. Ezzel a megtakarí­tott anyaggal kereken 800 mil­lió márka értékű további gyártmányt lehetne termelni.” Néhány nappal később a „Neues Deutschland”, a párt központi lapja első oldalán vastagbetűs címfelirat hirdet­te: 400 milliót lehet nyerni ! Sok bányász, gépépítő, mér­nök és építőmunkás válaszolt jó tettekkel a felhívásra. Nemrégiben Lipcsében szé­leskörű kiállítást rendeztek, amely példákon mutatta be a nagyszámban érkező üzemi küldöttségeknek, hogyan le­het anyagtakarékosság révén többet termelni. A harc az egy százalékért és az ebből adódó 400 millióért mindenütt fellángolt, és a termelési ér­tekezleteken a dolgozók na­ponta újabb javaslatokat tesz­nek olyan munkamódszerek kialakítására . vonatkozóan, amelyek segítenek ezt a célt megvalósítani és életszín­vonalunkat emelni. Most már megmutatkozik, hogy 400 millió márkánál többet is lehet nyerni a nép­gazdaság számára. Erich AH, az Ernst Thälmann gépgyárban néhány hónap alatt több mint 5000 kg anya­got takarított meg. Ezeket az esztergált alkat­részeket megtakarított anyag­ból készítették a magdeburgi „Ernst Thälmann” gépgyár­ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom