Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)

1958-05-10 / 36. szám

1958. május 10. nógrádi népújság 5 Feladatunk a silókukorica termelése A Nógrádi Népújság folyó hó 7-i számában „Silókuko­rica a jövő takarmánya” cím­mel a mezőgazdasági osztály figyelmét felhívja a silókuko­rica termesztésére. Elöljáróban meg kell mon­danom, hogy köszönettel vet­tük a felhívást, de egyide­jűleg azt is, hogy tsz-eink ez évi tervössze­sítője szerint 89 kh fő- és 46 kh májusi másodveté­sű silókukoricát terveztek. Igaz, a terv csak terv marad, ha azt nem hajtják végre, vagy csak azért végzik el, hogy eleget tegynek a terv- teljesítésnek, miint az már nem egyszer előfordult az el­múlt években. Mert nagyon sok tsz-ben mi történt? El­vetették jól, vagy rosszul a silókukorica magot és rábíz­ták a sorsra. Ma már ilyen rossz mód­szerekkel nem lehet gazdál­kodni, mikor előttünk áll be- bizonyítottan a tápanyagban gazdag silótakarmány terme­lési lehetősége. A továbbiak­ban nem fordulhat elő olyan eset, mint a kisbágyoni Pe­tőfi, a nógrádsápi Vörös Csil­lag, vagy a zsúnypusztai Dó­zsa Termelőszövetkezetekben, ahol nem számoltak a télies időjárás kitolódására, már áprilisban elfogyott a silójuk. A szalmaetetés még ha ab­rakkal történik is nem ta­karmányozás. A legelőre való korai kihajtás mikor még apró a fű, egyenesen bűn. Annak ellenére, hogy jelen­leg elegendőnek mutatkozik a tsz-eknél beállított takar­mányterület, mégis szükséges minden tsz-nél a szántóterülethez és ál­latállományhoz viszonyít­va megfelelő nagyságú te­rületen a silókukorica gondos termelése. Ma még van idő arra, hogy silókukorica termelésével bő­ségesen ellássuk tsz-einket ta­karmánnyal. Az elmúlt héten alkalmam volt a besnyői Sallai Tsz-ben Sevcsenkó és Pavlov elvtár­sak által megtartott silókuko­rica vetési bemutatón részt- venni. őszintén kell beszél­nem, tanultam. Teljes egé­szében helyeslem az általuk javasolt silókukorica terme­lést. Hogyan nézett ki eddig egy pár hely kivételével a silókukorica termelése? Mos­tohagyerek volt. A kukoricát elvetették kézzel, vagy gabo­nasortávolságra géppel, eset­leg 40—60 centiméteres távol­ságra sorvetéssel és ha rá­értek: géppel, vagy lókapával a sorközt egyszer megkapál­ták. A betakarításnál, ha volt rajta, a legértékesebbet, a csöveket letördelték, saj­nálták besilózni. Ez úgy né­zett ki, mintha a vöröshere, vagy lucerna leveleit leszed­nénk és csak a szárát rak­nánk kazalba. A gépállomásokon lévő négyzetbe vető gépekkel 60x60 cm-es távolságra úgy kell elvetni a kukoricát, hogy egy-egy fészekbe 3—4 szem essen. Az így el­vetett kukorica területet hosszában, keresztben több ízben géppel meg kell mű­velni és legalább egyszer egyelés nélkül a töveit kézi­kapával meg kell ápolni. Az így kezelt silókuko­ricán a csövek jól ki­fejlődnek a levél szár, il­letve cső aránya kedve­zően megváltozik és en­nek folytán az ebből ké­szítendő siló keményítő értéke ugrásszerűen emel­kedni fog. Ha a gépállomások gépei nem lennének elegendők a vetéshez, úgy a hosszában, keresztben vonalazott táblát kézzel kell beültetni, mert a növényápoló gépeket csak így lehet jól üzemeltetni. Mit jelent a jó silókukorica számokban? Egy kh-n 20 má­zsa szemeskukoricát számítva 16 mázsa keményítő értéket jelent. Egy kh silókukorica a Jól halad a tavaszi munka a szügyi tangazdaságban. A tavasziakat már a földbe tet­ték. Többek között elvetettek 70 hold tavaszi árpát, zabot, zabos bükkönyt és egyéb ta­vaszi növényféleségeket. Je­fentiek szerint termelve 300 mázsát könnyen meg­ad és ez 42 mázsa kemé­nyítő értéknek felel meg. Könnyen kiszámítható, hogy az egy kh egységnyi területen 26 mázsa keményítőértek kü­lönbség áll elő, ami 10 400 liter tejtöbblet termelésére elegendő. Sokan felvetik, hogy a silók elromlottak és kár a sok kukoricát beleadni. Ez igaz, de csak ott romlik el, ahol a silózást hanyagul vég­zik. s a továbbiakban nem ügyelnek rá. A csöves, vagy morzsolatlan tárolt kukorica is éppen úgy megromlik, ha tárolási helye rossz, vagy a betakarítás után kezelését e'- hanyagolják. Ha tsz-eink a betervezett silókukoricát 135 kh-n gon­dosan megtermelik, — bár én ezt a területet ke­vésnek tartom — akkor 341 000 kg keményítő ér­tékkel többet kapunk, ami 1364 000 liter tej­többletet eredményez. Nincs azon további gondol­kodni való, hogy melyik a gaz­daságosabb termelés. Ez a módszer az egyéni termelők részére is követen­dő lenne, különösen ha a silózási munkákat társulva végeznék. A járási főállattenyésztő, tsz és községi agronómusok tegyék magukévá ezen javas­latot, szervezzék meg a tsz- eknél és egyéni termelőknél is, a leírt módon való siló- kukorica termelését, azt me­netközben a siló beföldelésé- ig tartsák figyelemmel, mert ezzel nagy lépéssel haladhat­nak termelőszövetkezeteink és egyéni parasztjaink a nagy jövedelmet biztosító belterjes állattenyésztés felé. Gömöri Henrik megyei főagronómus ----------------­le nleg a silókukorica vetése folyik, melyből 44 holdat ter­veznek. Megindult a dohány palán­tázás is. 18 holdra kell kiültet­ni az üdén zöldellő palántá­kat. HÍREK a mezőgazdaságból Több rninf 8000 forint­jövedelem holdankénl­A ceredi Búzakalász Terme­lőszövetkezet az elmúlt esz­tendőben 45 katasztrális hol­don termelt vetőburgonyát. Az idén, a rendkívül szeszélyes tavasz következtében a burgo­nya szállítása nagyon körül­ményes volt, de ennek ellené­re a termelőszövetkezet 2597 mázsa vetőburgonyát szállított le a Mezőmag Vállalatnak, melyért 388 420 forintot kapott, így a burgonya minden holdról 8631 forint jövedelmet hozott. Aprómagokra szerződnek a tsz-ek Nem régen indult meg a magfogásos vöröshere és lu­cernára a szerződéskötés, de máris komoly eredmények je­lentkeznek. A berceli Vörös Csillag és a nagyoroszi Úttörő Termelőszövetkezet 50, illetve 60 katasztrális hold vörösheré­re kötött szerződést a Mező­mag Vállalattal. A ceredi Bú­zakalász Termelőszövetkezet 15 katasztrális hold lucernáról fog magot. A tolmácsi Szabad­ság és a Nógrád megyei Pe­tőfi Termelőszövetkezetek 25 —25 katasztrális hold vöröshe­re magra szerződtek. Szakszerűen készítik elő a teheneket Berkenyén (Tudósítónktól) A berkenyéi Petőfi Terme­lőszövetkezetben az állatte­nyésztők a legnagyobb gondot az előkészítésre fordítják, mi­után a tehenek zömét most apasztják. A teheneket az előző évi tejtermelésükhöz vi­szonyítva készítik elő. így minden egyes állat legmaga­sabb napi tejétől 5—10 kilo­grammal több tejre adagolják az abrakot. Előfordul az is, hogy egy tehén napi abrak Szovjet segítség mezőgazdaságunknak Palántálják a dohányt Előrelátó, okos tervek SOK SZÓ ESIK MOSTA­NÁBAN, különösen faluhe­lyen a belterjesség, a mezőgaz­dasági termelés fokozottabb fellendítéséről. Fokozni kell a talaj termőerejét, okos, kö­rültekintő gazdálkodással azt kell elérnünk, hogy minél töb­bet teremjen a föld, több húst, tejet adjanak állataink. Az ál­lattenyésztés terén a szarvas­marhatenyésztés az, amelyre a legnagyobb gondot kell for­dítani. Ezt cselekszik az érsek- vadkerti Tartós Béke Termelő- szövetkezetben is. Bár mun­kájuk még kívánnivalót hagy maga után, mégis az idén megindultak azon az úton, amely feltétlenül szép ered­ményekhez vezet. Az elmúlt esztendőben még azt csinálták, hogy 135 holdon termeltek kenyérgabonát és csak búzából 6 kilogrammot osztottak munkaegységenként. Ez azt jelentette, hogy volt olyan család — hárman dol­goztak —, ahová 102 mázsa kenyérgabonát vittek haza. Fölösleges ez, hiszen 12 mázsa kenyérnek való elég egy kö­zepes létszámú családnak az újig. Természetesen ezt most már figyelembevették a Tar­tós Béke termelőszövetkezet­ben is. Hogy mást me említsek, a kenyérgabona vetésterületét lecsökkentették 98 holdra, mégis tudnak a tagok szükség­letén kívül 200 mázsát az ál­lamnak adni. A termés meg­lesz, mert szakszerű talajmű­veléssel, műtrágyával hozzák ki a földből, amit a 37 hold­dal „veszítettek.“ Most, hogy a szarvasmarha állományukat fejlesztik, a ta­karmányalap biztosítását te­kintik a legfontosabbnak. Je­lenleg 19 tehenet tartanak. — Kettőtől borjút várnak, négy tehenet még vásárolnak. Egy­szóval az idén 25-re szaporo­dik a tehénállomány. A fejési átlag 8.3 liter. Nem a legiobb. de nem is a legrosszabb. Ezzel persze nem vigasztalnák ma­gukat a termelőszövetkezet tagjai. Négy olyan tehenük is van, melyet még az alakulás­kor kaptak. Ezek bizony elöre­gedtek, gyengén tejelnek. Most azt tervezik, hogy ezek helyett négy nagyobb tejho­zamú tehenet vásárolnak. SZÉP PÉNZT HOZ a terme­lőszövetkezetnek a szerződéses szarvasmarhahízlalás és neve­lés is. Nem újkeletű ez a do­esztendőben is 12 000 forintot kaptak két szerződött állatért. Most meg alig egy hónapja múlt, hogy leadtak egy te- nyészüszőt s az állatforgalmi vállalat 9200 forintra értékel­te. De hogy számításuk bevál­jon, a takarmány biztosítása az első és legfontosabb fel­adat. Ebből nem szenved majd hiányt a Tartós Béke Terme­lőszövetkezet, bár eddig mita­gadás, ez is megesett náluk. Most azonban a tervet már úgy készítették, hogy a jószág abrak- és szálastakarmányból ne lásson szükséget. A 30 hold vörösherét az idén már ka­szálják. Uj lucernát 16 holdon terveznek. De vörösheréből a korábbin kívül 40 holdra va­ló felülvetésük is van. Az igaz, a réti szénájuk nem a leg­jobb. S most, hogy vörösheré­ből és lucernából meg már kevés van. abrakkal pótolják, mert abból aztán van elegen­dő, kukorica és korpa isj Az idén 15 holdon termelnek ku­koricát, de osztani ebből nem osztanak semmit. Az állatok­nak tartják meg mind. A ház­táji földön valamennyi tag termel annyit, hogy otthon az állatok eltartására és hizlalá­sára elegendő. Meg aztán a termelőszövetkezet árpával pótolja a kukoricát. Két kilo­grammot osztanak belőle egy­ségenként. ENNYIT HÁT RÖVIDEN az érsekvadkerti Tartós Béke Termelőszövetkezet állatállo­mányáról. Persze jóval köny- nyebb lesz a dolguk, ha a nyá­ron elkészül az 50 férőhelyes istálló, ahol a szakszerű gon­dozásra, takarmányozásra na­gyobb lehetőség nyílik, mint jelenleg. Elöljáróban elmon­dottam azt is, hogy a termelő- szövetkezet munkája még nem kifogástalan, élhetnének job­ban is a tagok. Az az 5 Ft, amit minden hónapban előleg­ként kapnak a tagok, az nem sok. De hát vegyük csak fi­gyelembe, hogy az előleget jó­részt a havi tejpénzből fede­zik — esetleg egy-egy szerző­dött állat leadása jelent na­gyobb jövedelmet — ez pedig nem több egy hónapban 5—6 ezer forintnál. Most ez a tö­rekvésük azonban már figye­lemre méltó. Az átállás nem megy egy-kettőre, idő kell hozzá. De ha tervük megvaló­sul, már az idén is érezhetően Célunk a mezőgazdaság bel­terjessé tétele, s az állatte­nyésztés fejlesztése. Ezért nagy jelentőségű a négyzetesen vetett silókukorica termeszté­se, amely nagytömegű, ke­ményítőben gazdag takar­mányt ad. Pavlov mezőgazdasági mérnök a hatsoros négyzetbevető gép előnyeit ismerteti a magyar szakembereknek. Sevcsenkó brigádvezető — a Szocialista Munka Hőse — a vetőgépen. A Szovjetunióban a siló- kukorica termelése bevált. Ta­pasztalataikat átadni, s a jó magyar tapasztalatokat át­venni jöttek a Sevcsenkó ve­zette mezőgazdasági küldött­ség tagjai, akik a Tiszántúlon és a dunántúli Besnyő község Sallai Termelőszövetkezetében mutatták be a silókukorica gépi vetését, és ismertették a silókukorica termelésének gaz­daságosságát. adagja 10—12 kilogramm. Ter­mészetesen ezt a mennyiséget nem minden egyed képes fel­venni száraz állapotban, ezért nedvesített moslék alakjában etetik. De az ellés előtt álló teheneket naponta járatják is. Ugyanezt cselekszik a növen­dék állatokkal is. log, hiszen évek óta szerződ­nek hizlalásra, nevelésre az állatforgalmi vállalattal. Most is két szarvasmarha már hí­zik, de ahogy kiselejtezik a korábban már említett négy tehenet, hízóba fogják, s úgy értékesítik. De nevelnek hat apaállatot is, melyre ugyan­csak megkötik a szerződést, mert így kifizetőbb. Az elmúlt javul a termelőszövetkezeti ta­gok élete. Mert az egész bel­terjességgel az a cél: a fejlett módszerek alkalmazásával úgy gazdálkodni, hogy többet te­remjen a föld, jobb minőségű húst adjanak aí állatok, egy­szóval több árut adjon a falu, jobban éljen a nép, a dolgozó paraszt. V-né KXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXSOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXX AZ ÖREG JUHÁSZ Délutánba hajlik már a tavaszi nap. Könnyű szellő fod­rozza a zöldellő vetést és megrezzenti a kicsiny árok partján a fehérbe öltözött kökénybokrokat. A juhnyáj a hegyoldalon legelész. Az erdő Széléről ide hallik a vezérürü kolompja. Néha-néha egy bárány elbégeti magát, anyját keresi. A juhász, az öreg Mender bácsi, a hegy tetején tanyázik. Kalapját mélyen szemére húzva, botjára támaszkodva vi­gyázza a jószágot. Mellette hűséges kísérője, segítő társa, a Puli. Már éppen nyolc esztendeje, hogy Mender István a ta­vaszi esőben, nyári hőségben, őszi szélben nap-nap után ki­hajtja a jószágot. Juhászkodott ő már régebben is. Folytatta az apja mesterségét. Csakhát más volt akkor és más most. Akkor a rónai báró juhait őrizte. Megjárták az Apáca, a Szarkavölgy-pusztát, mely mind egy-egy állomása keserű cse­léd sorsának. Most a 200 birkának — mert ennyit őriz — a kecskédpusztai Haladás Termelőszövetkezet a gazdája, ő maga is, hogy belépett a termelőszövetkezetbe. Unatkozni itt nem lehet. Nem veszi le szemét az állatok­ról, mert a szomszéd föld lóherés, nem akarná, hogy kárt te­gyenek benne az állatok. Ha mégis odamennének, csak füty- tyent egyet a kutyának: — Puli! Hajtsd csak! — A kutya neki iramodik, kergeti, fordítja ki a jószágot a tilosból. — Nem is juhász igazán 'a juhász kutya nélkül — mondja Mender bácsi. — Mert olyan szemtelenek ezek a juhok, ha én szólok nekik, oda sem, csak mennek tovább. De ha egyszer- kétszer a Puli megkergeti őket, bizony tartanak tőle. Dehát az ember nem akarja mindig a kutyát küldeni, mert törik a jószág. Azért ha egy-két napig nincs itt, alig bírok a birkák­kal. Ragaszkodik is a kutyához. Jó ideje jár már vele. Előtte kettőt elvágott az autó. Úgy volt, hogy éppen ebédelni ment haza, mivelhogy akkor még haza járt delenként Alsótoldra. Ahogy jönnek visszafelé, jön velük szemben az autó. De az útban liba volt. Mender bácsi nem akarta, hogy kár essék bennük. Oda is szólt a kutyának: — Eridj csak Puli. — Az szegény elhajtotta az útból a jószágot, de ő maga a kerekek alá került. Bánkódott is miatta sokáig. Mert juhászkutyát nehéz kapni. Akkor hozta helyébe ezt. Éppen három esztendeje már. Most azért már nincs annyi baj a juhokkal. Nem úgy; mint a kora tavaszon... Sem takarmány nem volt már, de a fű sem volt még akkora, hogy legeltethettek volna. Csak jártak, jártak a juhok is, meg ő is, hogy hol lenne valami legelni való. Most már azért valahogy megállapodtak, bár repedezett, száraz a föld, eső kellene. így járja naponta a hegyet, hogy mindig kerüljön fű az állatoknak. Délre hajt be csak az országút közelébe, a víz­hez. Ilyenkor hozza felesége az ebédet. — Hej, valamikor bántam is én az ételt. Csak szalonna meg kenyér legyen a tarisznyában — mondogatta akkor. — De most már hiányzik az ebéd. Hiába no, eljár az idő, öreg­szünk. így éldegél csendesen, ahogy már ezt öreg emberek szokták. Mit adott volna neki öregségére a bárói birtok? A cseléd csak addig kellett, míg két karja, lába bírta a mun­kát. A dologban megöregedett embert nem nézték semmibe. Most is megöregszik az igaz, de azért más öregség ez a ter­melőszövetkezetben. Jól megvan itt, megbecsülik munkája után. Mert azért azt elvégzi becsületesen, ha meg is őszült a feje. Meg aztán élni is megéltek eddig is, ezek után is lesz mit aprítani a tejbe. Hosszúra nyúlnak az árnyak, esteledik. A juhászember ritkán hord órát magánál. Nincs is erre szükség. A nap ál­lásával mérik ők az időt. Most is a kutya egyet-kettőt vak­kant, máris összeugrik a nyáj. Mender bácsi számba veszi a jószágot, nem hiányzik-e belőle, mert a magáéra is vigyáz. Elől a vezérürü kolompja szól, s a nyáj megindul utána. A sok láb oly sűrű porfelhőt kavar a száraz országúton, hogy alig látni őket. Csupán néha tűnik elő a porból egy-egy fej, egy pár láb, amint mennek hazafelé ... VINCZE ISTVÁNNÉ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom