Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)
1958-05-10 / 36. szám
1958. május 10. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG Drága „betegségi, avagy tavasz a bányában A tavasz beköszöntőt a bányaüzemekben az egyre növekvő kieső létszám jelenti. Egyre több a táppénzes beteg, sőt az igazolatlan hiányzások sem ritkák. A kieső létszám növekedésére köny- nyű megadni a választ. A tavasz a kétlakiakat a földművelésre ösztökéli és ezúttal nem a föld alatt, hanem a föld felett dolgoznak. Krónikussá vált esetek sokasága forog közszájon a becsületes bányászok között, amikor az orvos úgy fogadja betegét: hány napot akar pihenni? A kieső létszám növekedésének minden egyes alkalommal a becsületes bányászok látják kárát. Mert nézzük csak mit jelentett a szénmedencében április hónapban az a 3207 kieső műszak. Mindenek előtt 3428 tonna szén kitermelésével károsították meg a népgazdaságod Ennyi szénnel kevesebb jutott az üzemekhez, a kohókba. A másik szintén jelentős ok, a kisebb létszámmal kellet telepíteni a szénmunkahelyeket. A szállító létszám ugyanaz volt mint máskor, ám most mégis munkaidejüknek csak kis része volt kihasználva. Érdemes megnézni a kieső létszám alakulását a rnizser- fai üzemegységnél. A tervezett kieső létszám áprilisban naponta átlagosan 40 műszakkal volt több. Mi okozta a túllépést? Mint korábban említettük már, a növekedést előidézte a táppénzes beteglétszám emelkedése. ^Gusztáv és Pálhegy II. aknákban egy hónap alatt 170, illetve 142 műszakkal növekedett a beteglétszám. S nagyon érdekes kép tárul elénk, ha Dulcos VI. hknát vizsgáljuk. Itt is számított az üzem- vezetőség a beteglétszámra. A bányában azonban nem vidékiek, hanem telepiek dolgoznak. Az eredmény meg is mutatkozott. Itt a jó idő nem a beteglétszám növekedését, hanem csökkenését idézte elő. Ezúttal is bebizonyosodik, ahol nem várja a kapa a bányászt, nincs betegség. S ez talán mindennél jobban bizonyítja a kétlakiság káros voltát. Az üzemegységnél a kieső létszám a tervezésen felül 763 volt. Az összüzemi teljesítménnyel számolva 1463 tonna szénnel termeltek áprilisban kevesebbet a mizser- fai bányászok. A beteglétszám tegnap, ma és holnap is növekedik. Sajnos az üzemvezetőség nem tud érdemlegesen harcolni a táppénzcsalók ellen. Ott létünkkor hallottam olyan társadalmi betegellenőrrql, aki hosszú évek alatt senkit sem leplezett le. No persze nem azért, mert nem talált álbetegeket, hanem azért, mert a jófiú szerepét játsza. Bár akkor sem lenne jobb a helyzet, ha lelepleznék a táppénzcsalót, mert hiányzik a legfőbb erő, a dolgozók megvetése. Arra még az üzemnél ugyanis nem volt példa, hogy a táppénzcsaló ügyét társadalmi bíróság tárgyalta volna, a becsületes bányászok jelenlétében. Hogyan vesztettek el 2.5 napi nyereségrészesedést az acélárugyáriak ? A kohászati alapanyagok •egyik legnagyobb felhasználója, feldolgozója a Salgótarjáni Acélárugyár. Egy évtized leforgása alatt a vallalat összesített se- / lejtje fokozatosan, körülbelül az egyharmadára csökkent, míg a másodrendű árúk mennyiség ez alatt az idő alatt közel állandó, azonos szinten maradt. 1957. végéig a minőség javulása határozottan tapasztalható. Javult például az acél- -öntődében gyártott üllők minősége, a gazdasági szerszám- gyárban készülő szekértengelyek kivitele, a vasöntödében ■öntött kokillák és salaküstök minősége és kivitele. Megjavult az acélhuzal és a rúd- vas felülete. Állandó szinten tartják a szegféleségek minőségét, amit igen nagy mértékben exportálnak külföldre is. 1957. évben a vállalat összes ■selejtértéke 0,48 százalék volt, vagyis 448 tonna, 1 168 000 Ft. A másodrendű termékek ár- engedményes értékesítéséből származó veszteség 1 020 000 forint. Annak ellenére, hogy a selejtszázalék és a másodrendű áruk mennyisége a termeléshez viszonyítva nem volt magas, mégis e két tényező a selejt és másodrendű együttes értékvesztesége 2188 000 forint. Ha ezt csak a felére tudták volna lecsökkenteni, akkor építhettek volna 10 darab kétszobás családi házat a lakáshiány csökkentésére. Vagy 10 darab modern esztergapadot lehetett volna beszerezni; vagy 2,5 nappal több nyereség- részesedés lett volna fizethető a gyár összes dolgozójának. Mindezek ellenére kedvezőtlenül alakult az 1958. I. negyedévben a selejt és a másodrendű termék. E gyártási időszakban képződött se- Hejt 146 tonna, melynek értéke 457 000 forint. Az 1957. évi átlagértékekhez viszonyítva ez körülbelül 50 százalékkal magasabb. Ez az emelkedés elsősorban azért nyugtalanító, mert a kormány és párthatározat a nagyobb anyagtakarékosságot írja elő. A műszaki vezetőségnek legfőbb feladata a se- lejtképződés okait felkutatni és a hibaforrásokat felszámolni. Az 1958. évi I. negyedben a másodrendű termékek aránya az elsőrendűhöz viszonyítva lényegesen lecsökkent Az előző év átlagához hasonlítva körülbelül 40 százalékkal kevesebb. V. L. Pálhegy II. bányaüzemben Tóth András kommunista csapatvezető elmondta, milyen nagy kiesést jelent az, hogy a csapatból két dolgozó beteg. Naponta több tonna szén veszik el azáltal, hogy az esetenként csapatra került új dolgozót állandóan tanítják és oktatják. A csapatban még nem volt igazolatlan hiányzó. Lehet, hogy azért, mert félnek, hogy kikerülnek a csapatból. Ügy látszik, azonban a betegség jó mentség. Pedig, ha Tóth elvtárs megtudná, hogy csapat tagja a szandai határban kapál, gondolom nem dolgozna vele többé. De sajnos rossz betegellenőrzés lévén, arra sohasem derül fény, hogy betegsége alatt ki dolgozik a határban. Arról már beszéltem, hogy károsodik a népgazdaság. Kétségkívül joga van mindenkinek igénybe venni az orvosi kezelést, hisz ezt népi államunk is biztosítja. De vajon gondolnak-e arra orvosaink, miközben kiírják az ilyen betegeket, hogy ezzel saját magukat is megkárosítják. Mert vajon nem az állam-kasszából kerül-e kifizetésre a táppénz? Érdemes lenne összeszámolni azt az összeget csak a nógrádi szénmedencében, hogy hány családiház épülne fel abból az összegből, amely az álbetegeknek került kifizetésre egy év alatt. Vajon nem érdemelne-e az az egerbaktai orvos felelősségrevonást, aki Tóth János mizserfai dolgozót táppénzes betegállományba vette? Tóth János megtagadta a felügyelet parancsát, mire hazakúldték. Falujában pedig, most mint beteg, 75 százalékos fizetésért pihenget. Az álbetegek, táppénzcsalók felszámolása társadalmi ügy. Nagyon jó lett volna például a Tóth ügyet a társadalmi bíróság elé vinni, okulásul. Hasonszőrű társainak biztos, hathatós segítséget nyújtott volna. Munkánk csak ákkor lesz eredményes, ha az üzemvezetőség mellett az orvosok, a becsületes dolgozók segítenek leleplezni a táppénzcsalókat. A feladat hatalmas. Ám ha sikerrel oldjuk meg, annak gyümölcsét a dolgozók sokasága élvezi majd. Hortobágyi András Kisterenyei bányászfiatalok A kisterenyei bányaüzemnél a KISZ brigádok méltó megbecsülést szereztek a fiatal névnek. Nem ritkaság, hogy sokszor a legnehezebb helyeikre is az üzemvezetőség, a KISZ fiatalokat küldi. Szálkái Pál KISZ brigádja a Tordas bányaüzemben dolgozik. — Körletvezetője sze-' rint is elég nehéz helyen. Néhány nappal ezelőtt vízbetörés nehezítette a fiatalok munkáját. A Szálkái elvtárs által vezetett fiatalok azonban nem estek kétségbe, s végül is legyőzték az elemi erőket és a második helyér zést érték el a (ejtőcsapatok versenyében. y-n Buttkó Tibor KISZ brigádja a tekevölgyi lejtaknában dolgozik. Az aknában a Buttkó KISZ brigád éri el a legmagasabb teljesítményt, s hónap végén ők keresnek a legtöbbet. Mégegyszer az éjszaka fiataljairól AAAAAAAAA /X /V>\ /\ AAA AAAAA AAAA /VA AAAAAAAAAAAAA \x\\x\\v,\\m.\\w\x .awvwwvwv: .\\\\\\\\\x\\v\\v\V'V,\\\\v\\\\\v;\\ .'-v-ww 'v. -v. xwv, x'v 'v\v'v \'v\x'v\\'%x\-v\x'v- v V V V V V V V V V V V V V V V* V V V V V W V V V V V VV WWW VV V V Jól eső érzés volt tudomásulvenni, hogy korábbi jegyzetünknek ezzel a témával foglalkozó írása milyen gyors visszhangra talált a legilletékesebbtől: az iskola igazgatójától. De nemcsak a pedagógusokban, hanem másokban is növelte a felelősség, a helyzet megváltoztatására irányuló törekvés érzését. A napokban egyik üzemünk ünnepségén vettem részt, ahová a szülők 8—12 éves gyermekeiket is magukkal hozták. Éjfél tájban két rendőrből, két KISZ-fiatalból és a nőtanács egy megbízottjából álló brigád jelent meg a már emelkedett hangulatban szórakozó dolgozók között. Nem csináltak nagy feltűnést, de határozottan javasolták, hogy az ilyenkorú gyermekek sürgős lefektetése mennyire helyes volna. Annál meglepőbb volt egyes szülők, vezetők magatartása, akik különböző, bizony a legkisebb kritikát sem álló „érvekkel“ próbáltak eme helyénvaló javaslat ellen hadakozni. Sőt, akikben már egy légkörön túl volt a nyomás, elég mosdatlan hangnemet engedtek meg maguknak a nemes hivatást teljesítő brigád tagjai iránt. Nem, nem akarok túlozni, de az ott elhangzott egyik megjegyzésre reagálva hadd mondjam el, hogy felkeresett a brigád azon az éjszakán más nyilvános szórakozó helyeket is. Például az üveggyárat. S míg az említett helyen 8—12 éves gyermekek szülői felügyelet mellett ismerkedtek az éjszakai élettel, itt már — mintegy folytatásaként — 13—14 éves serdülő lányok szülői felügyelet nélkül vonaglottak a táncteremben, miután a fiúk megfelelő italról is gondoskodtak. Talán nevetséges, de komolyan elgondolkoztató, hogy egyik leányzó ott hagyta el a szórakozó helyet, ahol rendes ember még a legszorultabb körülmények között sem távozik. De hozhatnánk még szép számmal példát arról, hogy milyen esetekkel találkozik ez a most már rendszeresen működő brigád. S bizony elgondolkoztató, hogy munkájuk során hány meg hány szülő, vezető megjegyzéseit nyelik le, milyen sokszor találkoznak értetlenséggel, sőt felelőtlenséggel. Nem volna helyesebb talán, ha a társadalom széleskörű támogatását élvezné ez a helyes eljárásuk? De bizony! Különben milyen alapon marasztal el valaki egyes fiatalokat, vagy fiatalok egy csoportját, ha saját házatáján ugyanazt valósítja meg, amit gyűléseken, a nyilvánosság előtt elítéli ügy gondolom, az egyértelműség és következetesség e tekintetben is nagyon szükséges, s akkor a gyermek, a fiatal serdülő az éjszakát a legilletékesebb helyen tölti: otthon az /v y / £ ,y ágyban ... f C Már fejtik a szenet... Egyik legfiatalabb bányánk a zagyvái üzemhez tartozó Székvölgy akna. A feltárók jó munkája folytán már elérték a széntelepet. Az elszállítás még problémát okoz, mivel a külszíni villamosva- sutat csak most fektetik le. Amennyiben a szállítópálya elkészül, a jelenlegi napi egy vagonos széntermelés 4-5 vagonra emelkedik. Tizenhárom esztendeje szabad Csehszlovákia S»i£>iD»3*>tC>*De>DSDeHOSOím>82*OHDSDfiWC>SO*C>-iD«D«KHDSD6MOíK>«o^ Séta az iparosított Szlovákiában Tizenhárom esztendő egy nép történetében felettébb rövid idő. Mégis, ha csak nagy vonalakban vesszük is szemügyre Szlovákia népeinek eredményeit a felszabadulás óta, azt látjuk, hogy az elmúlt 13 év évszázadokat jelentett a fejlődésben. Hiszen Szlovákia dolgozói néhány év alatt elérték azt, amit a korábbi nemzedékek évszázadok alatt képtelenek voltak megvalósítani. Nem véletlen, hogy azok a kivándoroltak, akik a tengerentúlról látogatnak el hazájukba, nem egyszer így sóhajtanak föl: „Ilyennek kellett volna lennie az életnek a mi időnkben is, akkor biztosan nem mentünk volna az óceán túlsó oldalára betevő falat után.” Igen, ez az igazság. Szlovákia népeinek ma nem kell messzire menniük kenyér után. Mindenki, aki csak szeret dolgozni, bőséges munka- alkalomra, munkalehetőségre talál, nyugodtan hajthatja álomra fejét, mert nem kell félnie a munkanélküliségtől, a nincstelenségtől. Most pedig nézzük meg, mi történt Szlovákiában az 1945 évi . történelmi események, a felszabadulás óta. BRATISLAVA, IPARI VAROS. A bratislávái várban vagyunk. Előttünk fekszik Szlovákia fővárosa. Amerre csak a szem ellát, mindenütt füstölögnek a magas gyárkémények. Éjjel-nappal, megállás nélkül ontják magukból a fekete füstöt, arról tanúskodván, hogy az élet gyorsan lüktet bennük, hogy új gyártmányok készülnek a népgazdaság számára. Keleti irányban „A béke üzeme” gyárkéménye emelkedik magasba. Ebben az üzemben a leg- legkorszerűbb gépeken olyan gyártmányok készülnek, amelyeket a felszabadulás előtt sohasem gyártottak Csehszlovákiában — műanyagok. A Kahló-, a Gumón- és a Slo- voat gyárak kéményei mesz- sziről úgy festenek, mintha együvé tartoznának. Ezek ugyan régi üzemek, de óriási beruházásokkal csaknem teljesen újjáépültek. A város másik részében a korszerűen berendezett ipari sütöde, hűtőüzem épületei láthatók. A Május 9-ről elnevezett üzem arról híres, hogy az innen kikerülő esztergagépek a legkomolyabb nemzetközi versenyen is sikerrel állják meg helyüket. A számok kedvéért elegendő csupán annyit megemlíteni, hogy 1937-ben Bra- tislavában mindössze négy gyár dolgozott, összesen valamivel több mint 500 munkaerővel. Ezzel szemben 1955- ben a gyárak száma 17-re emelkedett. KISUCÉN NINCSENEK URAK... Mikolas Ales, az egyik kiváló csehszlovák festő, a következő szöveget írta az emberi lélek és az egykori szegény kisucéi vidék szépségét ábrázoló festménye alá: ”Kis- ucén nincsenek urak, akik börtönbe vetnének...” Ma Kisuce és Orava vidékén valóban eltűntek az urak és velük együtt eltűnt a nagy nyomorúság is. Helyettük a szorgos munkáskéz vette át saját sorsa irányítását, hozzálátott uj üzemek építéséhez. A nemrégen nyomorra és ínségre kárhozott észak-szlovákiai kisucei ember ma például olyan csapágyakat gyárt a kisucei gépgyárakban, ami dicsőségére válna még a svédeknek is. Orav vidékén pedig már egymás után készítik a legkorszerűbb televíziós készülékeket. Zilina területén 1945 óta számos olyan üzem épült, amelyek mind-mind Szlovákia gyorsütemű iparosodásáról tanúskodnak. Amiről a Vág-folyó tanúskodik.... A fiatalabb generáció már csak az irodalomból ismeri a Vág-folyó mentén lakó emberek, tutajosok sorsát, s azokat a károkat, amelyeket a sebesfolyású Vág vize év- ről-évre okozott. Sokszor szinte hihetetlennek tűnik, milyen küzdelmet vívtak a Vág mentén lakók az áradások ellen. A változatosság kedvéért képzeletben menjünk el Ora- vába és kísérjük figyelemmel az egykori vad folyam útját. Nyomban beleütközünk az oravai duzzasztóműbe, ezt követően a krepelani, sucani, kipvci, stercnói, varyni és a többi hasznos akadályokkal találkozhatunk, amelynek száma Saláig eléri a 27-tet. A Vág-folyó mentén hatalmas vízilépcső, 24 duzzasztómű és körülbelül 27 villamoserőmű épül. Ezek a vízierőművek évente körülbelül 3 millió kilowattóra villamosenergiát termelnek. Képletesen kifejezve olyan erőt mozgósítanak, amely egyenlő egész éven át éjjel nappal dolgozó több mint 5 miihó ember munkájával.1 A 24 vizilópcsőből már 9 működik és megzabolázta a sebesvízű folyamot. Nemsokára pedig eljön az az idő, amikor az egykori tuta jósokat hajók váltják fel, amelyek Ziliná- tól egészen a Fekete-tengerig szállítják Csehszlovákia ter- > mákéit. BÁNSKA BYSTRICA ÉS KÖRNYÉKE De nemcsak Bratislavában, a Vág-folyón Zilina területén történtek ilyen óriási változások. Hasonló a helyzet az ország más területén is. A Garam mentén fekvő Ziáriá- ban épült fel Szlovákia fel- szabadulásának büszkesége, a hatalmas aluminiumgyár. Néhány órára lenne szükség csak ahhoz, hogy ezt az üzemet valaki körüljárta, Az itt lakók sohasem hitték volna, hogy ezen a vidéken fogják gyártani az ipar számára olyan fontos alapanyagot, az alumíniumot. Besztercebánya területén 1937-ben összesen 6 ipari üzem működött, összesen 500 dolgozóval. 1956-ban már a terület üzemeinek száma meghaladta a 27-et. Az eperjesi területről az írók, a költők úgy emlékeztek meg, hogy benne örökre gyökeret vert a nyomor. A népdalok is fájdalmasan szóltak arról, hogy a vidék emberei milyen fájó szívvel hagyták el hazájukat a mindennapi kenyér reményében. S mi a helyzet ma? Kelet-Szlovákia egykori legelmaradottabb területén új munkásosztály van születőben. A gépgyártás és a bányászat vetélkedik itt egymással. Az eperjesi területen néhány év leforgása alatt jóval több üzemet, gyárat adtak át rendeltetésének, mint amennyit a megelőző rendszerek együttesen. A fent elmondottak valóban csak futó pillantást jelentenek Szlovákia 13 esztendős fejlődésére. Hiszen az, ami ma még új, holnap már öreg lesz, mert Szlovákia élete gyorsan lüktet, új üzemek épülnek, iparosodnak a kevésbé iparosított területek1, hogy még több legyen a munkalehetőség, hogy még több termék készüljön a szocializmus építői számára.