Nógrádi Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 26-33. szám)

1958-04-30 / 33. szám

4

NÓGRÁDI népújság

1958. április 30.

Megváltozott emberek, megváltozott bánya

KIRÁLY JÄNOS

mátranováki bányász már túlhaladta az 50. életévét, de még ma is fenntartó vájárként dolgozik Csurgó-táró üzemében. Az új bánya már, szabadságunk egyik szülötte. A múlt, az ifjú bányában csak az öregek szavaiból villan fel látomásszerűen.

— Micsoda, rossz a levegő?

— hahotázik a felügyelő úr

— Ember, miért nem született püspöknek, biztos jólevegőt szívna — s látva a kétségbeesett arcot, szellemeskedve így folytatja. — No mit panaszkodik, örüljön, hogy dolgozhat. Ha leszámolják, majd mehet a Mátrába a jó levegőre.

— Kevés jóban volt részem

— 12 éves voltam s már dolgozni kellett. Apám az első világháborúban volt. Hatan voltunk testvérek. Dolgozott anyám, de keresete még kenyérre sem volt elég. Munkába álltam. Oly boldog voltam, akkor papucsom volt ünneplő cipő helyett, s papírruhám. Ha megázott köny- nyek tódultak szemembe, mert még papírruhára sem telt mindig.

László János öreg cimborája Király Jánosnak. Neki is megvan a maga nyomorúságos emléke.

— 1927-ben felvettek két hónapra dolgozni. Először boldog voltam, de később örömöm semmivé lett. Azért vettek fel, hagy levonhassák

tőlem az egyházi adót, melynek fizetésével már akkor igen elmaradtam. S talán nem is kaptam kézhez néhány fillérnél többet. Pedig dolgoztam, de hiába. A csillésnek csak 50 százalékos kereset járt a csapatbérből.

Székely Aladár id., így emlékezik.

— A munkaalkalom igen nehéz volt. Nem egyszer felkerült a batyu a hátunkra, s elindultunk gyalog munkát keresni. 1935-ben Borsodban felvételt hirdettek. Én is a szerencsések közé kerültem, munkát kaptam. A felolvasóban vártunk az orvosra, hogy megvizsgáljon. A doktor úr megjött, végig nézett rajtunk, majd így szólt: „No emberek vak-e valamelyikük? Mivel ilyen nem volt kimondották: mehetünk dolgozni. Ennyire becsülték a dolgozó embert. Az 1940-es években a háború okozta magy hajrá már teremtett munkát. Száméi János ebben •az időben kezdte a bányamunkát, ma is dolgozik, csak most örömmel, nem úgy mint akkor.

— Gyakran meglátogattak bennünket az urak a munkahelyen, de ebből semmi hasznunk nem származott. Ha bejöttek a fejtésre, azt nézték ikinek száraz a hónaalja. IHogy miért? Aki nem volt izzadt, az azt jelentette, hogy

.nem dolgozik becsületesen, akadályozza a háborút.

emberek helyzete rosszabb volt az állatokénál. S a ranglétrán a legutolsó helyet a „csóró” bányász foglalta el.

MA, SZABADSAGUNK

14. évében m'egváltozott a bánya, a bányászok. Csurgótáró legmodernebb bányáink egyike. Gyakorta jönnek a látogatók a bányát és modern gépeit megcsodálni. A minap is borsodi bányászküldöttség nézte meg az új, Hidasi-féle szénrakodógépet munkaközben. (Mert Csurgótárón ilyen is van). A gumiszalag és az egyéb szállító berendezések ma már elválaszthatatlanul hozzánőttek a bánya képéhez. A szovjet PML—5 típusú közetfelrakó gép sem ismeretlen a bányában. A főszállító vágat hajtásánál a gép segítette a vá- gathajtók munkáját. Csurgótáró megcáfolja a régi hiedelmeket, hogy a bánya csak sáros és piszkos lehet. Ebben a bányában félcipőben is végig járhatók a munkahelyek.

Száméi Jánosnak ma már nem egy öltöny mindenes ruhája van, hanem ünneplőből van csak négy. Mint mondja:

— Amit szerettem volna az élettől, már úgy érzem megkaptam. Higyje el, minden vágyam teljesült.

Ivádi Antal szénfejtő három gyerek apja. Amikor keresetéről, anyagi viszonyairól érdeklődünk gyermekeiről beszél.

— Kislányomnak szeretném megvenni a kelengyét. — S

az igazsághoz hozzátartozik, hogy az olvasó most ne egy 15—18 éves lányt képzeljen maga elé, mert Ivádi elvtárs kislánya még csak egy hónapos.

Király János ma 51. évével boldognak mondja magát.

— Idős vagyok. Három gyermekemet boldognak tudom. Világosan láttam mi volt a célja az ellenforradalomnak. A múltból nem kérünk többet. Ezért lettem munkásőr. És ha kell életem sem sajnálom a népi államért feláldozni.

Székely Aladár id. sem vándorol már többé batyuval a hátán. Műszáki. Sőt a szerencse még a VI. Békekölcsön legutóbbi sorsolásánál külön is rámosolygott egy 50 000 forintos nyeremény képében.

— Még nem tudom mit veszek. A fiamnak van egy Pannóniája, de lehet, hogy a takarékbetétkönyvet egy személygépkocsira cseréljük fel.

ÚGY ÉRZEM

mondanivalóm végéhez értem, de a megváltozott életünkről szóló írást befejezni korai lenne, hiszen még csak most kezdünk élni. Szándékosan nem írtam az épülő új falurészekről, ezek a külszínen vannak, mindenki láthatja, aki nyitott szemmel jár. S vajon nem e gazdag tények igazolják-e legjobban, a proletárhatalom diadalát.

H. A.

Növekvő g® Margittárón

Néhány hónappal ezelőtt alakult meg közel 50 fővel Ferenc II. lejtaknán a csoportos kamrafejtés több kis csapatból. Korábban a kis csapatok teljesítménye nem haladta meg a 48 mázsát. A tömegtermelő munkahelyen a fej teljesítmény 60 mázsára emelkedett, s a korábbi 65 forintos műszakkereset 95 forintra.

A fejtési munkahely dolgozói a múlt hónap elején vállalták, hogy műszak-har- madonként a 100 csille szenet kitermelik. A jó üres- csille ellátás nyomán a csapat átlagosan 110 csille szenet termel, s így termelési tervüket állandóan túlteljesítik.

Megszüntették

Tiribesen

az üzemzavarokat

A bányászat fejlesztését gépek nélkül nehéz lenne valóra- váltani. A jó gép a bányász hű segítőtársa, ha azonban elromlik, akadályozza a termelést. Tiribesen az elmúlt években nem volt ritka az üzemzavar, a gyakori gépmeghibásodás.

Az év elején szakképzett karbantartó iparosokból brigád alakult, mely állandóan ellenőrzi a gépek állapotát. Jelszavuk: a hibát megakadályozni. Munkájuk eredményességét igazolja, hogy még ebben az évben komolyabb üzemzavar nem történt. Jó lenne, ha a ti- ribesi módszer követésre találna a többi bányaüzemekben is.

Új robbantási eljáráson kísérleteznek Katalin-bányán

A nagybátonyi katalini bányaüzem szép eredményt ért el a szén minőségének javításában. A csapatok fokozottabban ügyelnek már a munkahelyi tisztántermelésre. Bocsi Károly csapata például rövid idő alatt a palatartalmat 1.5 százalékkal csökkentette. A szén minőségének további javítása érdekében most kísérletezik ki az új robbantási eljárást, amely ha sikerül, nagymértékben növeli majd a darabos szén termelését.

18 nap alatt 74 méter

A mizserfai üzemegység Gusztáv aknájában igen szép eredményeket ér el az F-4-es fejtőgép. 18 nap alatt 74 méter hosszú vágatot hajtott ki. A kiváló eredmény elérésében nagy része van Csürke Ferenc és Kánya József gépkezelőnek, akik a gépállási időt a minimumra csökkentették.

Ipari tanulók az Acélárugyárban

A II. éves villanyszerelők Csikós Ervin és Ebenich Sándor, Mratics András oktató felügyeletével fontos munkát végeznek. A szalagcdzö kihúzó berendezés rádió vezérlését készítik.

Az I. éves kovács tanulók már mesterei az üllőnek, s a kalapácsnak. Varga Béla és Tóth Jóska most készíti vizsgamunkáját, az állítható csavarmetsző keretet.

A minőség javításáért is versenyeznek a kisterenyei bányászok

Lelkes párosverseny folyik Kisterenyén a pócsházai bányaüzemben a csapatok között. Czikora László csapata 142.6 százalékos eredményével maga mögött hagyta versenytársát Király András csapatát. A Király csapat 128.2 százalékos eredményt ért el A csigakúti lejtaknában az

első helyet Baranyi I. József csapata szerezte meg 136.1 százalékkal. Külön értéke a kisterenyei bányászok versenyének, hogy a mennyiség mellett nagy gondot fordítanak a minőség javítására is.

A minőség javításában a pócsházi bányászok érték el eddig a legszebb eredményt.

Terjed a ciklusos munkamódszer Kányáson

A kányási bányaüzemben március elején Sándor János KISZ-brigádja megkezdte a ciklusos munkamódszer alkalmazását. A kezdeti nehézségeket legyőzve, vállalkozásukat siker koronázta. A fiatalok március hónapban havi tervüket 112 százalékra, még áprilisban 109 százalékra teljesítették. Az üzemvezetőség a fiatalok jó módszerét tovább terjesztette, s már április elején Ronyecz István csapata is áttért a ciklusos munkamódszerre. S hogy mennyire bevált a módszer, igazolja a Ronyecz csapat 114 százalékos tervteljesítése is.

A ciklusos munkamódszer bevezetéséért külön dicséret illeti a műszakiakat, akik biztosították a csapatok egyenletes termeléshez szükséges feltételeket.

ÍME NÉHÁNY MOZAIK

a múltból. A visszaemlékezés a bányai rossz levegő, a keserves munka — ha egyáltalán volt munkaalkalom — méltán nem a legkellemesebb színben szerepel az emlékek között. Ez bizony igaz. Ámbár volt rázócsúzda 1945 előtt is csak az nem mindegy, hogy 'hogyan működött. A bárna- völgyi bányában a bányászok a rázócsúzdát kézzel hajtották. A csillézés emberfeletti megerőltetést jelentett az elhanyagolt szállítóvágatokban. A réselésről nem is szólva Hiszen csak akkor adták oda a robbanóanyagot a csapatnak, ha az egy méter mély rést elkészítették. A kézifú- rás, amely utánna következett, külön szenvedést jelentett. S ha netán a munkahely ■vizes volt a disznó különbül nézett ki, mint a dolgozó bányász. Ez volt a múlt. Az

Egy fiatal technikus

VÉKONY, FIATAL FIÜ jelentkezett felvételre a Salgótarjáni Üveggyárban 1947 elején. Amikor kérdezték tőle, hogy mégis milyen munkakörben gondolja megkezdeni itteni pályafutását, valami olyan válasz hangzott el, hogy neki bizony mindegy. Élete első nagy álma teljesült, hogy a kitanult, de soha nem szeretett bognár-mesterséget nem kell folytatnia. Szíve mindig a gyárba, de főleg a gépekhez húzott. Segédlevéllel a zsebében segédmunkás lett a gyárban: talicskán hordta a formákat, üvegcserepeket válogatott. Szóval nem valami sokat ígérő mesterségek voltak ezek, de az olyan ritka kezekhez, mint az övé, valóraváltott lehetőségekhez nyitották meg az utat.

Ahogyan mondani szokták, „az isten is annak teremtette, amivé lett.“ Szorgalmasan hallgatta a technikum óráit. Két évi tanulmány után és öthónapi segédmunkáskodás tapasztalataival gazdagodva lépett be még abban az évben a gyári rajzirodába. Magával hozott tehetsége, szorgalma vitte őt előbbre. —

Amikor 1949-ben leérettségizett, kezdődött számára az igazi, vágyainak, gondolatainak megfelelő igazi munka. Dolgozik, újabb és újabb konstrukciókkal lepi meg vezetőit és munkatársait. Az ötletek úgy pattannak ki belőle, mint a szikra. De ami még ettől is több, elgondolásait mind sajátmaga valósítja meg, sőt ő vitelezi ki más dolgozók újítási javaslatait is nemegyszer.

De nem úgy mentek ezek a dolgok, mint a karika- csapás. A pohárgyártás klasszikus módszere, hogy előbb egy teljesen zárt, a kívánt formában kialakított üvegtestet készítenek, amelyről a sapkát le kell választani, hogy csak a pohár maradjon meg, de azután a pattantás után az üveget még csiszolni, égetni kell, hogy a széle tökéletes legyen. Amikor a Szovjetuniótól nagyobb tétel petri-csészére érkezett megrendelés, akkor tűnt ki igazán, hogy az az eljárás mennyire elavult. A fiatal technikus már 1949- ben megkezdte az első kísérleteket. Eredménytelen volt... Abbamaradt a munka, a kísérlet, de nem véglegesen. A gondolat, az ötlet nem hagyta őt nyugodni. Közben hoztunk külföldről, Dániából egy gépet, amely ezt az egész műveletkomplexumot összevonta volna, de nem soká működött... Most is ott hever a gyár egyik sarkában.

— Megpróbálom mégegyszer — gondolta — és sikerült. Ma napi 10 ezer csészét is elkészítenek, különösebb akadályok nélkül. Hosszú évek munkája, gondok, töprengések, kudarcok és győzelmek szegélyezték az utat, amíg a kísérletek sorozatán keresztül eljutott a megbízhatóan működő gép megszerkesztéséig.

MÁR KÖZEL TÍZ ESZTENDŐS ez a munkaszervezés, amit az I. csiszoldában megvalósított. A kész üvegáru most kézről kézre jár, nem kell kerülő utakon, kis ládikákban szállítgatn i, hogy közben egyre több finom készítmény széle kicsorbuljon. Az üveges szakmában már hosszú évtizedeket eltöltött szakemberek mondják, hogy ebből a munkaszervezésből nemcsak itthon, de más országokban is sok hasznosat tanulhatnának.

A csendes és talán néha-néha zárkózottnak tűnő fiatal technikus nemegyszer éjt nappallá téve rajzolt, szerkesztett, törte új elgondolásokon fejét. Legkedvesebb szórakozása a vasárnap délutáni mozi. — De előfordult már, hogy a moziban két hely üresen maradt, s a gyár egyik kis szobájában egész éjszaka égett a villany, s gondolataiba mélyedre egy ember, laikus számára idegen, érthetetlen ábrákat vázolt fel egy rajzlapra. Ne higyje senki, hogy felesége — a sokszor éjszakába nyúló műszakokat, a sokszor napi 12 órás munkát — könnyen megértette. Már megették kenyerük javát, akikkel róla beszélgettem, de egybehangzóan mondták: tanulni lehetne ettől a most 32 éves fiatalembertől, ahogyan szereti családját, feleségét, két gyermekét — meg a szakmáját. — Hivatásszeretete a családi élet kiegyensúlyozottságából merít újabb és újabb erőt.

NINCS LEHETŐSÉG egy cikk keretében leírni mindazt, amit rövid egy évtized alatt létrehozott. — Sok próbálkozás, kísérletezés jelzi a fiatalon árvaságra jutott, hallatlan energiával dolgozó, most már üzemvezető, eddigi életútját. Eddig sem írásban, sem más módon még nem került nyilvánosságra az üveges szakmában az a megoldás, amelyet a kemencéből kikerülő üvegnek a hűtőbe való továbbításánál alkalmaz. Eddig ugyanis például a IV-es kádkemencénél 3 műhelytől 3 dolgozó továbbította a mintegy jó tíz méteres távolságon az üveget. Elmés szerkezettel megoldotta a dolgot, s most már csak egy dolgozóra van szükség. Ám kiderült, hogy az első építmény nem vált be az elképzelésnek megfelelően. Egy szép napon megjelent a kemencénél, kivágta az egészet, s ma már egy teljesen új, sokkal jobb megoldással működő szerkezet prototípusa működik. Felettesei úgy mondják, két hét sem telik bele, s ez a szabadalomnak is beillő gépezet kifogástalanul működik majd, újabbakkal együtt.

A két automata Owens gépnél is úgy megoldotta ezt a műveletet, hogy a csehszlovák üvegesek, akiktől még tavaly az ötletet elleste, most tanulni jöhetnének hozzá. Minden törekvése az, hogy ennek a két nagyteljesítményű gépnek teljesen zavartalanná tegye az üzemeltetését.

S hogy mostan min töri a fejéti Sokan nem tudtak rá választ adni, mert olyan sokirányú az érdeklődése.. Tőle tudtam meg, hogy többen az edzett, törhetetlen pohár technológiájának kidolgozásán munkálkodnak. De nem olajban, mint azt külföldön csinálják, hanem levegővel. Nagyszerű megoldásnak Ígérkezik ...

STARK FERENC TIBOR a fiatal, többszörösen kitüntetett üveggyári technikus ... jellegzetes típusa. Nem, nem párttag. Talán egyedül ez az a pont, ahol nem lehet egyértelműen pozitívan értékelni eddigi pályáját. 1956-ig pártbizottsági tag is volt. Tevékenyen, de nem mindig meggyőződéssel és egyetértéssel vette ki részét ebből a munkából. Sok meg nemértés, olyan feladatok ráerőszakolása, amelyek távolálltak munkájától és érdeklődési körétől — lazították közte és a pártszervezet között a kapcsolatot.. Sok ebből az esetből a tanulni való a műszakiak között végzendő pártmunka helyességét illetően ... De nem kevésbé a műszakiak részéről, akik láthatják és érezhetik, hogy határozott a törekvés, kézzelfoghatók a tények a korábbi hibás munka- módszerek felszámolására.

Eleténe,k még csak kisebbik felét élte le. de felfigyeltek rá, elismerik, s — erre minden alap megvan — sokat várnak még Stark Ferenletől, szép jövőt nyit meg előtte a mi rendszerünk ...

— hg —