Nógrádi Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 26-33. szám)

1958-04-30 / 33. szám

£ z. axx. 1 evél tál ^ •;- 4.. VILÁG proletárjai egyesüljetek: NÓGRÁDI Népújság I AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA III. ÉVFOLYAM 33. SZÁM. ÁRA: 80 fillér 1958. ÁPRILIS 30. JK A proletár nem nagy ünnepe Köszöntünk május 1. Köszöntünk, mint olyan napot, amikor az egész világ, a dol­gozók milliói megmutatják erejüket, kifejez­ve, hogy a világon nagy átalakulás megy végbe, amely végső fokon meghozza a világ dolgozóinak nagy győzelmét. Ennek a győzelemhez vezető útnak min­dig egyik fontos állomása volt május elseje. 1890. amikor a munkások május elsején elő­ször tüntettek, jeladás volt, hogy a földön a dolgozó emberek képviselik a vi­lágrend megváltoztatásához szükséges nagy erőket. Engels, méltán jegyezte fel: „A mai nap látványa az egész világ tőkéseinek és földesurainak megmutatta, hogy manapság a világ proletárjai valóban egyesültek”. 1890- ben jegyezte fel Engels, amikor még csak célkitűzésként volt meg a szocializmus. De ha akkor kimondhatták, hogy május elsején a világ proletárjai egyesültek, akkor ma már elmondhatjuk: egyesültek, összefogtak és oly roppant erőt képviselnek, amely minden el­lenállással szemben befolyásolja a világ ala­kulását. Valóban a világon a munkások ereje nagy erő lett. Erős lett, nagygyá nőtt. Amikor a Szovjetunió megszületésével valóravált a szo­cializmus, már nem volt erő, amely eltérít­hette volna a dolgozókat arr ól az útról, amelyen járva az egész világon megvívják harcukat a dolgozók világáért. A szovjet emberek nagy győzelme óta fényesen ragyog az ötágú vörös csillag, élénkebb színben tün- döklik a vörös zászló, erőteljesebb, félreérthe­tetlen a május elsejei nagy-nagy munkás seregszemle. Május elsejéken visszapillantást szoktunk tenni, az elmúlt időkre. Nem azért tesszük, hogy csupán emlékeket idézzünk, hanem azért, hogy lemérjük fejlődésünket. Élénken él az emlékezetekben, különösen az idősebb korosztálynál, hogy a Szovjetunió létrejötte után minden elképzelhetetlen terror ellenére is az előző évektől eltérően a május elsejé­ken mennyire megélénkült a munkásmozgal­mi tevékenység. A mi megyénkben a bánya­munkások, a Horthy reakció legrettegettebb ellenfelei, ha az erdők mélyén, a völgyek­ben rejtőzve is, de megtartották a munká­sok nagy ünnepét. De lehetett az ünneplés­től eltiltani az üveggyáriakat, az acélárugyá­riakat, vagy a tűzhelygyáriakat? Ha mást nem, de egy piros virágot a gomblyukba tet­tek és tüntettek a nemzetközi proletár szoli­daritás jegyében. Magukban hordták azt a nagy történelmi eseményt, amely a Szovjetu­nió győzelmes harca nyomán bekövetkezett: felszabadultunk, s velük egyetemben felsza­badultak a kelet-európai országok is. De emellett tovább erősödött a nyugat-európai országok munkásmozgalma is. Ma a munkások május elsejei nagy meg­mozdulása a világbéke megóvása jegyében zajlik le. Ez ma a világ fejlődésének a jel­lemzője. S ezt nem lehet megváltoztatni. A dolgozókat nem lehet eltéríteni a szocializ­mus útjáról, de nem lehet a még nem szo­cializmus útját járó emberek szivéből sem kiölni a szabadság, a béke gondolatát. A szemünk előtt zajlott le, hogy Magyaror­szágon egy ellenforradalom kirobbantásával vissza akarták fordítani a történelem kere­két. De a dolgozó nép miután felismerte az imperializmus mesterkedését, erélyesen visz- szautasította és választ adott: a népi demok­rácia útját akarja járni. Nekünk, a magyar népnek az idei május elseje azért is nagyjelentőségű, mert alig két esztendővel az ellenforradalom leverése után olyan tetteket hajtottunk végre, amelyre ke­vés példát találunk történelmünkben. Emlé­kezetes: letörtség, csüggedtség, reménytelen­ség, bizonytalanság, bizalmatlanság volt na­gyon sok ember szivében. Ma már kijelent­hetjük — minden túlzás nélkül — eltűnt. Begyógyítottuk az ellenforradalomtól orvul kapott sebeket. Felfrissült az élet reális tala­ján álló marxista-leninista pártunk. Egység­be kovácsolódott a nép és ha alkottunk ed­dig is elismerésre méltó dolgokat, akkor el­mondhatjuk: most méginkább alkotunk. Nem köti semmi a dolgozó ember kezét. El­képzelése szerint élhet a dolgozó paraszt. Megkötöttség nélkül alkothat az értelmiségi és munkájáért mindenki megfelelő anyagi elismerést élvez. Amikor azonban belső ügyünk melletti erőnket kifejezzük, a világ békéje mellett is hitet teszünk. Mert mi, mint ahogy a dolgo­zók milliói, nem élünk elszigetelve a nem­zetközi élettől. Tudvalevő, hogy a békéért, az emberek mindennapi nyugalmáért a Szov­jetunió vezetésével nagy küzdelmet vívnak a nemzetközi békét magukénak valló nem­zetek. Mi ebben a gondolatban együtt hala­dunk ezekkel az erőkkel, s követjük a Szov­jetunió példáját. A mi számunkra már évti­zedeket megelőzően nem volt közömbös a Szovjetunió tevékenysége. Akár a Tanács- köztársaság, akár a fasizmus éveiben elszen­vedett súlyos megpróbáltatásokat, akár a föl­szabadulás utáni években, de akár az ellen- forradalom napjait vesszük: ha barátot ke­restünk, támogatásra szomjaztunk, a Szovjet­uniótól önzetlenül, igaz barát módjára ezt megkaptuk. Ezért is támogatjuk mi a Szov­jetunió minden törekvését.. Mi éppen úgy, mint a dolgozók milliói jól megtanultuk: ha a Szovjetuniónak fontos a béke fenntartása, az nem csupán azért fontos, hogy saját né­pét, országát védje a háború puszításától, ha­nem azért is, hogy a világ dolgozóit meg­mentse egy nagy pusztulástól, egy újabb ka­tasztrófától. A Szovjetunió legnépszerűbb javaslattal lé­pett a békétől rettegő nyugati államok elé. Javasolta: üljenek össze a nagyhatalmak, és találjanak egy közös nevezőt a nézeteltéré­sek tisztázására. De békés szándékát nem csupán szavakban fejezte ki, hanem félre­érthetetlenül, tettekben nyilvánította. Meg­szüntette a maga részéről az emberiségre legnagyobb veszélyt jelentő nukleáris fegy­verekkel való kísérletezést. És ezzel bizo­nyította a világ dolgozói előtt is, hogy igen­is a Szovjetunió a béke legfőbb oltalmazója. Most a világ dolgozóinak nagy seregszemlé­jén a Szovjetunió felé fordulnak az egyszerű- milliók és azt írják zászlajukra: Szovjetunió­val együtt a világ békéjéért! Hazánk felszabadulásának évfordulóján Magyarországon jártak a Szovjetunió népei­nek követei, a szovjet kormány és pártveze­tők. Magabiztossággal, erejükbe vetett hittel innen is megüzenték a világnak: józan meg­gondolásra hívják fel a nyugati államok kor­mányfőit. Annak tudatában tették ezt, hogy a Szovjetunió technikai, gazdasági, de poli­tikai téren is a világ legerősebb országa lett s ereje van. De ha a Szovjetunió ereje meg­nőtt, akkor vele együtt nőtt a világ prole- táriátusának ereje is. És ez méltán fog tük­röződni az egész világon május elsején, még akkor is, ha a nyugati tőkés államok veze­tői a francia kormány példájára mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák ezt a nagy mumkásdemonstrációt. Mi, közvetlen közelségben, jó szomszédi és mélyen baráti kapcsolatban élünk a szov­jet néppel. Elmondhatjuk: életünket köszön­hetjük a szovjet népnek. De a Szovjetunió­nak nem erre van szüksége. Arra, hogy erőnkhöz méltón részt vállaljunk abból a küzdelemből, amelyet ő a nemzetközi béke védelmében vív. Mert igenis, a mi erőnk nem kicsi. Szolgáljuk úgy, mint amikor az ellenforradalom után helyreállítottuk az ország rendjét; mint amikor a termelésben elértük, sőt több helyen túlszárnyaltuk az ellenforradalom előtti éveket; mint amikor a jobboldali és baloldali csapongásokból a lenini útra tértünk; mint amikor kemé­nyen leszámoltunk a nép ellenségeivel; mint amikor az egész világnak megmutat­tuk, hogy nincs olyan erő, amely a magyar népet le tudná téríteni a szocializmus út­járól. Most, 1958. május elsején, amikor fel­vonulunk ünnepelni, ennek fogunk hangot adni. De fogadalomtételünk is lesz ez a nap, hogy eredményeinket tovább növel­jük, hogy őrködünk népi demokratikus rendünk felett. Hogy cselekszünk: üzemek­ben, földeken, íróasztalnál — életünk szeb- bétételéért, mert mi ezzel szolgáljuk a vi­lág békéjének ügyét. Nagy nemzetközi jelentősége van az idei május elsejének. A nemzetközi erők össze­fogásának napja ez és ezért mondjuk: kö­szöntünk május 1, mint a nemzetközi bé­keakarat nagy-nagy megnyilvánulását. CL U l 0<><XX><X><>00<XKXXX>0<><>00<XX><>CKX>CK>0<K>0>0<Ä>CKX>0<K>OC KKKXKXKXKXKKXÍOOOOOOO' így ünnepelünk május 1-én Az utolsó simí­tások a Salgó­tarjáni Acéláru­gyár dekorációs műhelyében a május elsejei fel­vonulás előtt. Salgótarjánban az Üveg­gyár KISZ-tfiataljai hétfőn tartották a zászlóavató ün­nepséget, melyet a gyár idő­sebb kommunistái ajándékoz­tak a kiszeseknek. Az ifjú dolgozók május 1-én már ezalatt a zász­ló alatt vonulnak fel. Különben a gyárban már na­pokkal ezelőtt megkezdődött a készülődés. Az üveggyári dolgozók az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is gazdag L .nyosságot nyújtanak , a város lakói számára. Külön bizottságok alakul­tak május 1-e megünneplésé­re Szécsényben. Reggel zenés ébresztő, egésznapos kultúr­műsor, este pedig fáklyás fel­vonulás teszi emlékezetessé az idei május elsejét. Méltóképpen akarják meg­ünnepelni május 1-ét Pász- tón is. A gimnázium tanulói sötétkék szoknyában, fehér blúzban piros rózsával mellü­kön vonulnak végig az ut­cán. Délután népitánccal és tomabemutatóval szórakoztat­ják a község lakóit. Nagyorosziban a katonaság reggel 6 őrkor zenés köszön­tővel ébreszti a falu lakóit. Délután sport- és kultúrmű­sor tarkítja e napot, az esti órákban pedig tá­bortüzek gyúlnak és tűzi­játék köszönti a munka ünnepét. A megye számos községé­ben a vidámság, a szórako­zás napja lesz május elseje. A vendéglátóipari üzemek, a földművesszövetkezetek laci­konyhákon biztosítják az ün­neplő dolgozók étkezését. Italról is megfelelő mennyi­ségben gondoskodnak. Termelési győzel­meik mellett a színpompás felvo­nulással is szeret­nék az acél­árugyáriak kiér­demelni a további elismerést. Gazdasági vezetők tanácskozása A gyáripari gazdasági vezetők részére értekezletet tar­tottak április 29-én a megyei pártbizottságon. Alics János elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára, az értekez­let előadója ismertette azl957-es év és az 1958. első negyedév tervteljesítésének helyzetét, valamint az ezévi további feladatokat. A beszámolót számos hozzászóló kö­vette. MÁJUS 4-ÉN as anyákat ünnepeljük Anyák és gyermekeik sze­retettől és boldogságtól öve­zett napját ünnepeljük május első vasárnapján. Megyénk valamennyi isko­lájában készülődnek a gyer­mekek, hogy méltóképpen kö­szönthessék édesanyjukat, május 4-én. A mezőgazdaságban csökkent a tavaszi lemaradás A kedvezőtlen tavaszi idő­járás ellenére a termelőszö­vetkezeti és az egyénileg dol­gozó parasztság becsülettel teljesítette kötelességét, amelynek eredményeként a tavaszi kalászosok nagy ré­sze már földbe került. Eddig 15 050 kh tavaszi árpát és 3 542 kh zabot vetettek el. Az elvetett tavaszi árpa és zab területileg elérte a mult- évi mennyiséget. Szépen halad a burgonya- és kukorica ültetése is. A burgonya 4 278, a kukorica 1 500 kh területen került földbe. Befejezés felé közele­dik a cukorrépa vetése is, mert 1 928 kh-n elvetették a 1 cukorrépát. A vöröshere vetése teljes erővel folyik megye szerte. Vörösherét eddig 11 500, lu­cernát pedig 2 282 kh-t vetet­tek a megye területén. Említésreméltó a lucer­nánál, hogy az idén mintegy 45 százalékkal nagyobb területen vetet­ték mint tavaly. Hogy a növények fejlődé­sét meggyorsítsák, egyre na­gyobb területen fejtrágyáz­nak. Az egyénileg dolgozó parasztság, több mint 22 000 kh-n végezte el a fejtrágyá­zást. A termelőszövetkezetek összes őszi vetésüket, 3 623 kh-t fej trágyáztak. OOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX! r Éljen május 1, a nemzetközi proletariátus harci seregszemléje!

Next

/
Oldalképek
Tartalom