Nógrádi Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 26-33. szám)
1958-04-30 / 33. szám
£ z. axx. 1 evél tál ^ •;- 4.. VILÁG proletárjai egyesüljetek: NÓGRÁDI Népújság I AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA III. ÉVFOLYAM 33. SZÁM. ÁRA: 80 fillér 1958. ÁPRILIS 30. JK A proletár nem nagy ünnepe Köszöntünk május 1. Köszöntünk, mint olyan napot, amikor az egész világ, a dolgozók milliói megmutatják erejüket, kifejezve, hogy a világon nagy átalakulás megy végbe, amely végső fokon meghozza a világ dolgozóinak nagy győzelmét. Ennek a győzelemhez vezető útnak mindig egyik fontos állomása volt május elseje. 1890. amikor a munkások május elsején először tüntettek, jeladás volt, hogy a földön a dolgozó emberek képviselik a világrend megváltoztatásához szükséges nagy erőket. Engels, méltán jegyezte fel: „A mai nap látványa az egész világ tőkéseinek és földesurainak megmutatta, hogy manapság a világ proletárjai valóban egyesültek”. 1890- ben jegyezte fel Engels, amikor még csak célkitűzésként volt meg a szocializmus. De ha akkor kimondhatták, hogy május elsején a világ proletárjai egyesültek, akkor ma már elmondhatjuk: egyesültek, összefogtak és oly roppant erőt képviselnek, amely minden ellenállással szemben befolyásolja a világ alakulását. Valóban a világon a munkások ereje nagy erő lett. Erős lett, nagygyá nőtt. Amikor a Szovjetunió megszületésével valóravált a szocializmus, már nem volt erő, amely eltéríthette volna a dolgozókat arr ól az útról, amelyen járva az egész világon megvívják harcukat a dolgozók világáért. A szovjet emberek nagy győzelme óta fényesen ragyog az ötágú vörös csillag, élénkebb színben tün- döklik a vörös zászló, erőteljesebb, félreérthetetlen a május elsejei nagy-nagy munkás seregszemle. Május elsejéken visszapillantást szoktunk tenni, az elmúlt időkre. Nem azért tesszük, hogy csupán emlékeket idézzünk, hanem azért, hogy lemérjük fejlődésünket. Élénken él az emlékezetekben, különösen az idősebb korosztálynál, hogy a Szovjetunió létrejötte után minden elképzelhetetlen terror ellenére is az előző évektől eltérően a május elsejéken mennyire megélénkült a munkásmozgalmi tevékenység. A mi megyénkben a bányamunkások, a Horthy reakció legrettegettebb ellenfelei, ha az erdők mélyén, a völgyekben rejtőzve is, de megtartották a munkások nagy ünnepét. De lehetett az ünnepléstől eltiltani az üveggyáriakat, az acélárugyáriakat, vagy a tűzhelygyáriakat? Ha mást nem, de egy piros virágot a gomblyukba tettek és tüntettek a nemzetközi proletár szolidaritás jegyében. Magukban hordták azt a nagy történelmi eseményt, amely a Szovjetunió győzelmes harca nyomán bekövetkezett: felszabadultunk, s velük egyetemben felszabadultak a kelet-európai országok is. De emellett tovább erősödött a nyugat-európai országok munkásmozgalma is. Ma a munkások május elsejei nagy megmozdulása a világbéke megóvása jegyében zajlik le. Ez ma a világ fejlődésének a jellemzője. S ezt nem lehet megváltoztatni. A dolgozókat nem lehet eltéríteni a szocializmus útjáról, de nem lehet a még nem szocializmus útját járó emberek szivéből sem kiölni a szabadság, a béke gondolatát. A szemünk előtt zajlott le, hogy Magyarországon egy ellenforradalom kirobbantásával vissza akarták fordítani a történelem kerekét. De a dolgozó nép miután felismerte az imperializmus mesterkedését, erélyesen visz- szautasította és választ adott: a népi demokrácia útját akarja járni. Nekünk, a magyar népnek az idei május elseje azért is nagyjelentőségű, mert alig két esztendővel az ellenforradalom leverése után olyan tetteket hajtottunk végre, amelyre kevés példát találunk történelmünkben. Emlékezetes: letörtség, csüggedtség, reménytelenség, bizonytalanság, bizalmatlanság volt nagyon sok ember szivében. Ma már kijelenthetjük — minden túlzás nélkül — eltűnt. Begyógyítottuk az ellenforradalomtól orvul kapott sebeket. Felfrissült az élet reális talaján álló marxista-leninista pártunk. Egységbe kovácsolódott a nép és ha alkottunk eddig is elismerésre méltó dolgokat, akkor elmondhatjuk: most méginkább alkotunk. Nem köti semmi a dolgozó ember kezét. Elképzelése szerint élhet a dolgozó paraszt. Megkötöttség nélkül alkothat az értelmiségi és munkájáért mindenki megfelelő anyagi elismerést élvez. Amikor azonban belső ügyünk melletti erőnket kifejezzük, a világ békéje mellett is hitet teszünk. Mert mi, mint ahogy a dolgozók milliói, nem élünk elszigetelve a nemzetközi élettől. Tudvalevő, hogy a békéért, az emberek mindennapi nyugalmáért a Szovjetunió vezetésével nagy küzdelmet vívnak a nemzetközi békét magukénak valló nemzetek. Mi ebben a gondolatban együtt haladunk ezekkel az erőkkel, s követjük a Szovjetunió példáját. A mi számunkra már évtizedeket megelőzően nem volt közömbös a Szovjetunió tevékenysége. Akár a Tanács- köztársaság, akár a fasizmus éveiben elszenvedett súlyos megpróbáltatásokat, akár a fölszabadulás utáni években, de akár az ellen- forradalom napjait vesszük: ha barátot kerestünk, támogatásra szomjaztunk, a Szovjetuniótól önzetlenül, igaz barát módjára ezt megkaptuk. Ezért is támogatjuk mi a Szovjetunió minden törekvését.. Mi éppen úgy, mint a dolgozók milliói jól megtanultuk: ha a Szovjetuniónak fontos a béke fenntartása, az nem csupán azért fontos, hogy saját népét, országát védje a háború puszításától, hanem azért is, hogy a világ dolgozóit megmentse egy nagy pusztulástól, egy újabb katasztrófától. A Szovjetunió legnépszerűbb javaslattal lépett a békétől rettegő nyugati államok elé. Javasolta: üljenek össze a nagyhatalmak, és találjanak egy közös nevezőt a nézeteltérések tisztázására. De békés szándékát nem csupán szavakban fejezte ki, hanem félreérthetetlenül, tettekben nyilvánította. Megszüntette a maga részéről az emberiségre legnagyobb veszélyt jelentő nukleáris fegyverekkel való kísérletezést. És ezzel bizonyította a világ dolgozói előtt is, hogy igenis a Szovjetunió a béke legfőbb oltalmazója. Most a világ dolgozóinak nagy seregszemléjén a Szovjetunió felé fordulnak az egyszerű- milliók és azt írják zászlajukra: Szovjetunióval együtt a világ békéjéért! Hazánk felszabadulásának évfordulóján Magyarországon jártak a Szovjetunió népeinek követei, a szovjet kormány és pártvezetők. Magabiztossággal, erejükbe vetett hittel innen is megüzenték a világnak: józan meggondolásra hívják fel a nyugati államok kormányfőit. Annak tudatában tették ezt, hogy a Szovjetunió technikai, gazdasági, de politikai téren is a világ legerősebb országa lett s ereje van. De ha a Szovjetunió ereje megnőtt, akkor vele együtt nőtt a világ prole- táriátusának ereje is. És ez méltán fog tükröződni az egész világon május elsején, még akkor is, ha a nyugati tőkés államok vezetői a francia kormány példájára mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák ezt a nagy mumkásdemonstrációt. Mi, közvetlen közelségben, jó szomszédi és mélyen baráti kapcsolatban élünk a szovjet néppel. Elmondhatjuk: életünket köszönhetjük a szovjet népnek. De a Szovjetuniónak nem erre van szüksége. Arra, hogy erőnkhöz méltón részt vállaljunk abból a küzdelemből, amelyet ő a nemzetközi béke védelmében vív. Mert igenis, a mi erőnk nem kicsi. Szolgáljuk úgy, mint amikor az ellenforradalom után helyreállítottuk az ország rendjét; mint amikor a termelésben elértük, sőt több helyen túlszárnyaltuk az ellenforradalom előtti éveket; mint amikor a jobboldali és baloldali csapongásokból a lenini útra tértünk; mint amikor keményen leszámoltunk a nép ellenségeivel; mint amikor az egész világnak megmutattuk, hogy nincs olyan erő, amely a magyar népet le tudná téríteni a szocializmus útjáról. Most, 1958. május elsején, amikor felvonulunk ünnepelni, ennek fogunk hangot adni. De fogadalomtételünk is lesz ez a nap, hogy eredményeinket tovább növeljük, hogy őrködünk népi demokratikus rendünk felett. Hogy cselekszünk: üzemekben, földeken, íróasztalnál — életünk szeb- bétételéért, mert mi ezzel szolgáljuk a világ békéjének ügyét. Nagy nemzetközi jelentősége van az idei május elsejének. A nemzetközi erők összefogásának napja ez és ezért mondjuk: köszöntünk május 1, mint a nemzetközi békeakarat nagy-nagy megnyilvánulását. CL U l 0<><XX><X><>00<XKXXX>0<><>00<XX><>CKX>CK>0<K>0>0<Ä>CKX>0<K>OC KKKXKXKXKXKKXÍOOOOOOO' így ünnepelünk május 1-én Az utolsó simítások a Salgótarjáni Acélárugyár dekorációs műhelyében a május elsejei felvonulás előtt. Salgótarjánban az Üveggyár KISZ-tfiataljai hétfőn tartották a zászlóavató ünnepséget, melyet a gyár idősebb kommunistái ajándékoztak a kiszeseknek. Az ifjú dolgozók május 1-én már ezalatt a zászló alatt vonulnak fel. Különben a gyárban már napokkal ezelőtt megkezdődött a készülődés. Az üveggyári dolgozók az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is gazdag L .nyosságot nyújtanak , a város lakói számára. Külön bizottságok alakultak május 1-e megünneplésére Szécsényben. Reggel zenés ébresztő, egésznapos kultúrműsor, este pedig fáklyás felvonulás teszi emlékezetessé az idei május elsejét. Méltóképpen akarják megünnepelni május 1-ét Pász- tón is. A gimnázium tanulói sötétkék szoknyában, fehér blúzban piros rózsával mellükön vonulnak végig az utcán. Délután népitánccal és tomabemutatóval szórakoztatják a község lakóit. Nagyorosziban a katonaság reggel 6 őrkor zenés köszöntővel ébreszti a falu lakóit. Délután sport- és kultúrműsor tarkítja e napot, az esti órákban pedig tábortüzek gyúlnak és tűzijáték köszönti a munka ünnepét. A megye számos községében a vidámság, a szórakozás napja lesz május elseje. A vendéglátóipari üzemek, a földművesszövetkezetek lacikonyhákon biztosítják az ünneplő dolgozók étkezését. Italról is megfelelő mennyiségben gondoskodnak. Termelési győzelmeik mellett a színpompás felvonulással is szeretnék az acélárugyáriak kiérdemelni a további elismerést. Gazdasági vezetők tanácskozása A gyáripari gazdasági vezetők részére értekezletet tartottak április 29-én a megyei pártbizottságon. Alics János elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára, az értekezlet előadója ismertette azl957-es év és az 1958. első negyedév tervteljesítésének helyzetét, valamint az ezévi további feladatokat. A beszámolót számos hozzászóló követte. MÁJUS 4-ÉN as anyákat ünnepeljük Anyák és gyermekeik szeretettől és boldogságtól övezett napját ünnepeljük május első vasárnapján. Megyénk valamennyi iskolájában készülődnek a gyermekek, hogy méltóképpen köszönthessék édesanyjukat, május 4-én. A mezőgazdaságban csökkent a tavaszi lemaradás A kedvezőtlen tavaszi időjárás ellenére a termelőszövetkezeti és az egyénileg dolgozó parasztság becsülettel teljesítette kötelességét, amelynek eredményeként a tavaszi kalászosok nagy része már földbe került. Eddig 15 050 kh tavaszi árpát és 3 542 kh zabot vetettek el. Az elvetett tavaszi árpa és zab területileg elérte a mult- évi mennyiséget. Szépen halad a burgonya- és kukorica ültetése is. A burgonya 4 278, a kukorica 1 500 kh területen került földbe. Befejezés felé közeledik a cukorrépa vetése is, mert 1 928 kh-n elvetették a 1 cukorrépát. A vöröshere vetése teljes erővel folyik megye szerte. Vörösherét eddig 11 500, lucernát pedig 2 282 kh-t vetettek a megye területén. Említésreméltó a lucernánál, hogy az idén mintegy 45 százalékkal nagyobb területen vetették mint tavaly. Hogy a növények fejlődését meggyorsítsák, egyre nagyobb területen fejtrágyáznak. Az egyénileg dolgozó parasztság, több mint 22 000 kh-n végezte el a fejtrágyázást. A termelőszövetkezetek összes őszi vetésüket, 3 623 kh-t fej trágyáztak. OOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX! r Éljen május 1, a nemzetközi proletariátus harci seregszemléje!
