Nógrádi Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 26-33. szám)

1958-04-19 / 30. szám

2 NÜGRÄDI Népújság 1958. április 19. Köszöntjük a KISZÖY küldöttgyűlését A küldöttgyűlés jelentőségét fokozza az a tény, hogy ez évben ünnepeli fennállásának 10. évfordulóját a kisipari szö­vetkezeti mozgalom. A felszabadulás után végbe­ment politikai és gazdasági változásokkal, a szocializmus építésében elért eredmények­kel egyidőben fejlődtek és erő­södtek a kisipari szövetkeze­tek is. Elismerés illeti mind­azokat, akik úttörői voltak a szövetkezésnek és vállalták a kezdeti nehézségeket. Külön is elismerés illeti a Salgótarjáni Cipész KTSZ-t, a szövetkezet alapítóit, akik már 1945-ben lerakták a kisipari szövetkezeti mozgalom alap­jait. 1345 júliust írtunk, amikor néhány salgótarjáni kisiparos­sal, a Szovjetunióból szerzett tapasztalat alapján elhatároz­tuk, hog3r kisipari szövetkeze­tei alakítunk. Magunk alakí­tottuk ki saját elgondolásunk alapján a feltételeket, össze­adtuk termelőeszközeinket, meglévő kis anyagainkat és megkezdtük a közös munkát. Nehéz lenne leírni azokat az akadályokat, amelyeket le kel­lett küzdeni, csak a párttól kaptuk azt a biztató szót, amely a szövetkezeti mozgal­mat további harcra biztatta, s ez ért a legtöbbet. Ma megyénkben 20 önálló szövetkezet, 114 fiókkal, 1099 taggal dolgozik, s igyekszik biztosítani a lakosság helyi szükségleteinek és igényeinek kielégítését. 1952. évi tervünk 7 millió forint volt, amelyet csak nehezen tudtunk teljesí­teni. 1955 évben már 23 szö­vetkezet működött. Évi terme­lési értékünk 42 750 000 forint. Az ellenforradalom leverése után már 1957 I. negyedévében elértük az 1956 III. negyedévi termelési értéket. Az 1957. évet 56 807 000 ezer forint termelési értékkel zártuk, melyből 3 733 936 fo­rint bruttó nyereséget ér­tünk el. Tiszta nyereségünk 2 706 643 forint, amely összeg­ből 807 165 forintot osztottunk szét nyereségrészesedés címén tagjaink között a mérlegzáró és vezetőségválasztó közgyűlé­seken. Ez azt jelenti, hogy minden tagnak átlagban 1000 forint jutott. Ez volt a szövetkezeti moz­galom eddigi legnagyobb ered­ménye. Ez az eredmény még nagyobb is lehetett volna, ha az ellenforradalom nem pusztított volna. Két szövetkezetei fel­számolt: a Kisterenyei Vegyes és Pásztói Mezőgazdasági KTSZ-t, amelyek összesen kb. 100 taggal dolgoztak. Mindkét szövetkezetben a hanyag, bű­nös, könnyelmű vezetés ural­kodott el. A nemrég megvá­lasztott szövetkezeti vezetők­nek és funkcionáriusoknak szolgáljon okulásul a két szö­vetkezetnél történt eset és a törvényesség megtartásával és megtartatásával biztosítsák a szövetkezetek egészséges mű­ködését. A KISZÖV küldöttgyűlésén a szövetkezetek küldöttei olyan vezetőséget válasszanak, amelynek személyi összetétele biztosíték arra, hogy a jövőben hatékonyan biztosítsák a szö­vetkezetnél az alapszabály­szerű működést, a törvényes­ség megtartását. Ezzel is hoz­zájárulunk, hogy egészségeseb­ben fejlődjenek megyénkben a kisipari szövetkezetek. Kolláth Bálint megyei KISZÖV elnök Űj ágyakkal bővül a pásztói kórház A pásztói járás dolgozóinak örömére, a járás jobb egészség- védelme céljából új ágyakkal bővítik a járási kórházat. A-------------­gy ermekosztály 20 ággyal bő­vül, míg a többi osztályokat 17—17 ággyal bővítik.------------­Jó l dolgozik a magyargéci Niemandes A szécsényi járásban még nincs a nőtanácsnak járási ve­zetője. Ennek ellenére több községben öntevékenyen dol­goznak az asszonyok. Érdemes megemlíteni többek között a magyargéci Nőtanács és a szö­vetkezeti nőbizottság munká­ját. ösztönzésére egyre több asszony vesz részt a különböző politikai megmozdulásokon, donyi Géza: Fehér Anná-já't mutatták be nagy sikerrel mór kétszer a községben és meghív­ták őket Nőgrád megy erbe is. Rendszeresen megtartják az iskolai szülői munkaközösség­gel, a pedagógusokkal karöltve az Országos Nőtanács által ki­adott pedagógiai előadásokat is. • • A z ellenforradalom előtt _/X azt hittük, minden rendben van már az ér­telmiséggel. Bőven volt idejük meggyőződni a népi demokra­tikus rendszer életrevalóságá­ról, fölényéről a kapitalizmus­sal szemben és nem foglalkoz­tunk mélyrehatóan problémá­ikkal. Itt-ott volt egy értelmiségi klub. Egyszer-másszor értelmi­ségi ankétot tartott valamelyik pártvezető. Beválasztották őket a tanácsba, Hazafias Nép­frontba, stb. Ott voltak a kép­viselőházban. Sok közülük bent volt a pártban. Nem győztük hangoztatni, mennyire megbecsüljük őket és ennek ezer kézzelfogható jelét is ad­tuk. Úgy éreztük, mindent meg­tettünk azért, hogy a régi értelmiség megtalálja a helyes útat. Behúnytuk a szemünket és nem akartuk meglátni, hogy e körül bizony még kis baj van, hogy a gyakorlatban még nem mindig érvényesült a párt helyes politikája. Sok ér­telmiségi — főleg régi értelmi­ségi — érzi még bizonytalanul magát ebben a rendszerben és ennek nem mindig ő az oka. Az utóbbi években sokat tisz­tult ugyan a helyzet, de ez még nem tüntette el teljesen a ko­rábbi félreértések s a helyte­len bánásmód nyomát. Nem akartuk észrevenni például, vagy ha észrevettük gőgjüket, más érdeklődési kö­rükkel magyaráztuk, hogy a munkán, a hivatalos érintkezé­sen túl, baráti kapcsolat rit­kán alakul ki értelmiségiek és kétkezi munkások, értelmisé­giek és pártfunkcionáriusok között. Ma már látjuk, hogy csak kisebb részük az, akik­nél ezt valamiféle kasztszel­lem okozza. Előfordult, hogy ugyanazért a hibáért egészen másképpen ítéltek meg egy értelmiségit, mint egy mun­kást. Előfordult, hogy ferde szemmel nézte egy pártfunkci­onárius, ha a másik értelmi­ségivel, orvossal, pedagógus­sal barátkozott a magánélet­ben. Hogy ezek egyéni túlkapá­sok voltak? A munkásosztály vezetőszerepének, az osztály­öntudatnak a helytelen értel­mezéséből fakadtak? Termé­szetesen. De gondolt erre az, akit érintett? Ritkán. Legtöbb­jük visszahúzódott, mint csi­ga a házába és igyekezett „okosan” viselkedni, nem szól­ni, vagy túlságosan is helye­selni. Ólyan is volt, akinek . olyan más a légkör egyszerűen nem volt szeme a jóra, az eredményekre és csak a rosszat látta meg. Mindkét részről volt tehát hiba bőven. Hiányzott a türe­lem, amikor ezt semmi sem indokolta. Egyes vezetők pe­dig nem számoltak azzal, hogy ha eggyel helytelenül bántak az az ötvennél is éve­kig éreztette hatását. Micsoda mimóza lelkek — mondták a munkások és ezen érdemes elgondolkozni azok­nak, akik még mindig nem fogadták el a feléjük nyújtott kezet. A legtöbbjük azonban már nagyon várta ezt a kéz- nyújtást. A balassagyarmati kórház orvosai örömmel beszélnek arról az orvosi ankétről, ame­lyet a városi és járási párt- bizottság hívott össze. „A já­rási párttitkár elvtárs — mondja Tóbiás elvtárs, a kór­ház igazgató helyettese — olyan őszintén és nyíltan be­szélt velünk, amelyre csak ha­sonló őszinteséggel és nyílt­sággal lehet felelni. Bátran merem mondani, hogy aki ott volt, az mind sokkal jobban érezte magát utána. Most nem magamról beszélek, én az el­lenforradalom előtt is párttag voltam, azóta is az vagyok. Én soha nem éreztem magam bi­zonytalanul. De tudom, hogy sok kolegám, mennyire fölsza- badultabban dolgozik azóta. Nemcsak az ott elhangzott be­szédekből tudom ezt. Sokat beszélgettünk azóta nem hi­vatalosan is erről. Sok ma­gánvéleményt hallottam már. Mondhatom, nagyon őrülnek az orvosok, amiért most olyan más a légkör. Nem mindig le­hetne pontosan megfogalmaz­ni, hogy miből is áll ez. Sok­szor inkább csak érzés dol­ga, de tény, hogy egyre töb­ben érzik meg, hogy így van.” M indaz, amit eddig az úgynevezett értelmiségi problémáról elmond­tunk, a kórház orvosaival foly­tatott beszélgetések során ve­tődött fel. És még valami. Az, hogy szerintük nincs is ilyen probléma, hogy ez csak olyan felfújt dolog. Aki itt maradt ebben az országban, az minden félreértés, vélt, vagy jogos sé­relem ellenére itt érzi, vagy akarja jól érezni magát. Hisz ebben a rendszerben, bízik a jövőben. 1956. októberében mindenki megméretett és aki könnyűnek találtatott, az vagy itthagyta a hazát, vagy el­nyerte már méltó büntetését. A többiek, ha nem is lelkes hirdetői még mindannyian a párt igazának, de többségük fáradhatatlanul dolgozik a maga posztján, hogy minden valósággá váljon, amiért a párt hívja csatasorba az ország minden becsületes emberét. A cél tehát közös, csak össze kell fogni, hogy elérhessük. Körülbelül így lehetne rövi­den összefoglalni mindazt, amit a kórházban hallottunk. Az orvosok több bizalmat, tü­relmet kérnek. A párt: bátor, őszinte szót. Nekik az a véle­ményük: ha a kórházi párt- szervezet megértőbb és meg­győzőbb hangon beszélne ve­lük, talán már sokkal többen lennének a pártban. Meg kel­lene érteni például, hogy amíg harminc orvos végzi harminc­kilencnek a munkáját, addig nem is lesz idejük különböző rendezvényeken résztvenni. Mi azonban úgy vettük észre, az ő részükről is van bizonyos fokú passzivitás a pártszerve­zettel szemben, de a váro­si, járási pártbizottság által összehívott ankétra — pedig délelőtt 10 órakor tartották — tizenegy orvos ment el a kór­házból. Tehát jóformán mind, aki nem volt ügyeletes. párt és az értelmiségiek között — ha így általá­nosságban nézzük — sok félreértés tisztázódott már. El­tűnőben van egy láthatatlan fal. A kórházban is meg van minden feltétele a bizalomtel­jes, jó kapcsolat kialakulásá­nak. A kórház problémáját is egyformán látják. Egyformán gond a párttitkárnak és a kór­ház igazgatójának például, hogy megfelelő helyet biztosít­sanak a mamák szobájának, hogy megoldják a lakásprob­lémát, stb. Még sincs meg a kellő összhang. Mégis csak négy orvos tagja a pártnak. Ügy hisszük ebben szerepe van annak is, hogy a párt- szervezet még nem találta meg a kellő hangnemet, nem elég­gé meggyőző az érvelése, hogy vitás esetekben nem rög­tön, szemtől-szembe tisztázzák a dolgokat, hanem jegyző­könyvet készítenek. Rossz módszer. Mi azt javasoljuk minden párttagnak, hogy sok­sok türelmes szóval győzzük meg az értelmiségieket arról, hogy nem helyes, ha egyesek a szorosan vett orvosi munkán túl nem vállalnak közösséget a többi dolgozóval, az ország gondjával, bajával. Hogy ha behúzódnak a maguk szűk ba­ráti körébe, nem ismerhetik meg azok problémáit, gondo­latvilágát, akiket gyógyítaniuk kell. Az pedig fontos feltétele a sikeres orvosi munkának. A türelem, az elvtársias gondoskodás, a megértés min­dig meghozza a maga gyümöl­csét. Lakos Béla sebészorvos példája is ezt bizonyítja. Ván- ki Karola a laboratórium főor­vosa és ő, az ellenforradalom előtt nem volt párttag, és most az. Amikor megkérdeztük, mi vezette a párthoz, azt mondta: azon kívül, hogy látom mit ért el ez az ország a párt vezeté­sével, van egy személyes in­dokom is. Velem még soha senki nem törődött úgy, mint a párt. Van, aki később érti meg, hogy mindaz, amit eddig elér­tünk, a hibák ellenére is, a párt vezetésének köszönhető. Van, aki soha nem lesz párt­tag, de tagsági könyv nélkül is lelkes híve lesz a népi de­mokráciának. Sok türelemmel, sok-sok meggyőző okos szóval kell ezt kimunkálni. Hruscsov elvtárs negyven év tapasztala­tait sűrítette, amikor erről így beszélt az Akadémián: „Nem mindenki találja meg rögtön a helyét, nem mindenki tud­ja azonnal eldönteni, hogy ki­vel tartson.. .” „Nekünk kom­munistáknak rendkívüli ta­pintatot és türelmet kell tanú­sítanunk a régi értelmiség iránt. Ha néha egyes képvise­lői, sőt esetleg nagyobb cso­portjai nem is értik meg a forradalmi változásokat, sosem szabad türelmetlenül a forra­dalom ellenségei közé számíta­ni őket...” Úgy hisszük, csep­pet sem engedtünk hazafias érzésünkből, ha elfogadjuk ezt a tanítást. Miért kellene elkö­vetnünk azokat a hibákat, amelyekkel mások már meg­járták egyszer. „.. .Miután sok­szor megütöttük magunkat, eljutottunk odáig, hogy helye­sen értelmezzünk számos kér­dést. Ezt a tapasztalatunkat barátilag megosztjuk maguk­kal. ..” — mondotta Hruscsov elvtárs. Mi pedig fogadjuk el, mint barát a baráttól. emcsak a balassagyarma­ti kórház orvosainak, hanem a megye minden becsületes szándékú értelmi­ségi dolgozójának azt javasol­juk, nyissa ki a szemét, a szí ­vét és akkor meglátja, hol a helye, akkor majd nem egy­két, a hibáiból kivetkőzni nem tudó ember után ítéli meg a pártot, a népi hatalmat, a népi demokratikus rendszert, ha­nem meggyőződve igazáról, teljes szívvel-lélekkel segíti. Takács Lajosné a Hazafias Népfronttal közösen rendeznek kisgyűléseket, bé­kegyűléseket. Most lelkesen készülnek már május 25-re, a Nemzetközi Gyermeknap megünneplésére. Közben folyik a készülődés az április 26—27-én megyeszerte megrendezésre kerülő apák- napjára is. A gyermekváros javára eddig 10 kg tollat gyűj­töttek. A párnákhoz szükséges angin- ra pedig egy színdarab bevéte­léből biztosítják a pénzt. Gár­> OOOOOOOOOOOO OO-OOaOOO) A SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁGOK FIGYELMÉBE! Felhívjuk a Szakszerve­zeti Bizottságok figyel­mét, hogy az április hóban beváltható 400 forintos SZOT tüzelő utalványokat a legköze­lebbi Tüzép telepen igényelhetik és elszámo­lási csekk ellenében át­vehetik. Eger—Salgótar j áni Tüzép Vállalat, Eger-00000000000000000-000% Íz önkéntes ifjúsági segítő brigádokról Vizsgázott kazánfűtőt nagy gyakorlattal azon­nali belépésre felvesz a Salgótarjáni Patyolat V., Rákóczi út 17. A Pásztói Állami Gazdasá azonnali belépésre vontató vezetőt keres. Fizetés meg egyezés szerint. Hosszú lapokat lehetne írni zokról a fiatalokról, akik a KISZ felhívása és ezirányú munkája nyomán munkaidő után, sokszor vasárnap is vég- ik az üzemekben a vas- és émhulladék, a papír gyűjtését. gyárak takarítását és részt- vesznek a rájuk bízott felada- ok végzésében. A Salgótarjáni ’űzhelygyár, Üveggyár, Acél­árugyár fiataljai már eddig is öbbszáz munkaórát dolgoztak ársadalmi munkában. A Tűz­helygyárban eddig 136-an 360, az Üveggyárban ettől is több munkaórát dolgoztak a fiata- ok a közösség javára. Szép számmal lehetne felsorolni olyan fiatalokat, mint a Tűz- íelygyárban ifj. Lipták János, Földi László, ifj. Gergely Fe­renc, akik rendszeresen részt- vesznek a különböző társadal­mi, vagy közhasznú munkák végzésében. KISZ-szervezeteink nevelő, szervező munkája nyomán a társadalom javára vég­zett, egyéni díjazással nem járó munka kezd népsze­rűvé válni a fiatalok leg­jobbjai között. A falusi KISZ-szervezetek fia­taljai sem 'maradtak el so­káig az üzemi fiatalok kezde­ményezései mögött. Ezt mu­tatja, hogy a KISZ országos értekezlete már a kezdeménye­zésre támaszkodva javasolja, hogy a falusi KISZ alapszer­vezetek önkéntes, állandó szer­vezett ifjúsági segítő brigádo­kat hozzanak létre a helyi tár­sadalmi feladatok elvégzésére. Később a KISZ Intéző Bi­zottsága határozatában mutat­ta meg az önkéntes ifjúsági se­gítő brigádok létrehozásának jelentőségét, munkájuk fő irányvonalát és a létrehozásuk­kal kapcsolatos tudnivalókat. Az említett határozat helyesen mondja ki, hogy a segítő brigádok megala­kítása és folyamatos mun­kájuk nagyban elősegítik a fiatalok szocialista neve­lését. A fiatalok megismerve a kö­zösen végzett munka előnyeit, szépségét, hozzászoknak a kol­lektív gondolkodáshoz. Ugyan­akkor a segítő brigádokban a KISZ és KISZ-en kívüli fiata­lok közös akciókban segíthetik községük fejlesztését, szépí­tését, a fafu gazdasági fellen­dítését. A segítő brigádokban tömörült fiatalok a gyerme­kekről, öregekről és elhagyot­takról való gondoskodással, ki­vívhatják az egész falu meg­becsülését, s mindezzel növe­lik a KISZ, a község fiataljai­nak tekintélyét az idősebbek előtt. A KISZ I. Országos Érte­kezlete után megyénkben is megkezdődött falun a segítő brigádok létrehozása. Ma már szerte a megyében, mintegy 50 önkéntes ifjúsági segítő bri­gád van és egyrészük már hozzá is fogott a kitűzött cé­lok megvalósításához. Van te­hát már bizonyos tapasztalat a segítő brigádok munkáját illetően, amelynek figyelembe­vétele segíthet a most, vagy később alakuló segítő brigá­dok munkájában. Helyes az, hogy a segítő bri­gádok többsége tevékenységének alapját a helyi, a község­fejlesztési tervek megvaló­sítására fordítja. Kultúrház építés, vagy tataro­zás, parkok létesítése, útszéli árkok fásítása, a legelők meg­tisztítása a vad bokroktól, ár­kok tisztítása, utak javítása és az ifjúsági otthonok szépítése áll eddig a segítő brigádok vál­lalt munkájának középpontjá­ban. Szép tervei vannak szinte va­lamennyi önkéntes ifjúsági segítő brigádnak és hogy ezek nemcsak tervek, hanem kez­denek megvalósult tényékké válni, azt mutatják példák is. Mohorán több mint 200 mun­kaórát fordítottak a fiatalok, kiszesek, a KISZ-en kívüliek is a kultúrház környékének rendezésére, az úttörőszoba rendbehozására és ezen felül végezték el az elmúlt napok­ban a fásítást is. De beszélhet­nénk a szécsényi, nógrádsápi, nógrádsipeki, ecsegi, palotási fiatalok vállalásairól, amelyek jelentősen hozzájárulnak a község szépítéséhez, fejleszté­séhez. Az eddigi tapasztalatok azon­ban felhívják a figyelmünket egy néhány hiányosságra is. Véleményünk szerint me­gyénkben minden községben megvan a lehetőség a segítő brigádok létrehozására és hogy eddig még erről nem beszél­hettünk annak az az oka, hogy KISZ-alapszervezeteink nem látják még elég világosan a társadalmi, vagy közhasznú munka nevelő hatását ás nem látják, hogy a fiatalok által végzett in­gyenes munka gazdasági, de főleg erkölcsi szempont­ból is jelentős. A másik probléma, hogy a létrehozott segítő brigádokban — és ez főleg oda szól ahol alacsony a KISZ-alapszervezet taglétszáma, kevés a - KISZ- en kívüli fiatal, — kevés lány vesz részt, rendszerint arra alapozva, hogy nem találnak számukra megfelelő munka- alkalmat. Az ilyen vélemé­nyeknek nincs alapjuk. Nem kell sokáig magyarázni, hogy például a kultúrház felépítése, sportpálya létesítése, a falu szépítése és más egyéb mun­kák nemcsak a KISZ-tagok, hanem az egész község fiatal­jainak érdekét is szolgálják. Biztos, hogy a ma még KISZ- en kívüli fiatalok sem zárkóz­nak el ezektől a munkáktól. A lányok bevonását pedig olyan feladatok indokolják, amelyeket sok esetben a fiúk sem tudnak végezni. Nagyon sok szülő tiszteletét tudnánk kiváltani, ha szélesí­tenénk ezt a mozgalmat. Kisze­sek, de KISZ-en kívüli lányok is eljárhatnának községük óvo­dájába érdekes, szép mesékkel szórakoztatva a gyermekeket. Többet törődhetnének egy-egy faluban öreg, elhagyott nénik, bácsik gondozásával, ápolásá­val. És számtalan lehetőség van a lányok számára is, hogy a fiúkkal együtt kivegyék ré­szüket a segítő brigádok mun­kájából. Szinte minden faluban vannak öregek, vagy más kö­rülmények között munkavég­zésre képtelen emberek, akik­nek nagyon sokat jelent, vagy jelentene, ha kis földjükön az ültetés, kapálás, vagy aratás munkájához segítséget kap­nának. A segítő brigádok a KISZ- szervezetek vezetésével, akkor fognak tudni az eddigiektől még nagyobb eredményeket felmutatni és tevékenységüket állandósítani, ha a falusi párt- szervezetek segítik őket, a köz­ségi tanácsok — és főleg azok vezetői — biztosítják a feltétele­ket, hogy a fiatalok kezde­ményezése, munkakedvük kielégítést nyerjen. A segítő brigádok tagjai egyé­nileg minden munkát társadat, mi munkában végeznek, de ez nem jelenti azt, hogy a bri­gádok által elvégzett, a köz­ségfejlesztési tervben szereplő munkáért a tanács ne utaljon ki munkadíjat. Ezt azonban a KISZ-szervezet kapja meg és a tagok véleménye alapján dönt annak felhasználásáról. A KISZ Központi Bizottsága a segítő brigádokban dolgozó fiataloknak az általuk végzett társadalmi munka jelentőségé­nek megfelelően, jelvényekkel és kitüntetésekkel is kifejezi megbecsülését. Szinte biztosak vagyunk ben­ne, hogy most a tavaszi idő beköszöntésével a segítő bri­gádok tevékenysége mindenütt megindul és ha ez kellő tá­mogatásra és segítésre talál párt és tanácsi szerveink ré­széről, akkor a fiatalok tö­megeinek aktív részivé tele sok szép és maradandó alkotást fog eredményezni. Kiss Sándor KISZ megyei szervező titkár

Next

/
Oldalképek
Tartalom