Nógrádi Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 26-33. szám)
1958-04-09 / 27. szám
Kedves vendégek hazánkban VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! nógrádi Nópuisá AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA III. ÉVFOLYAM 27. SZÁM ARA: 60 fillér 1958. ÁPRILIS 9. A magyar nép történetének sok nagy állomása van: 1437, 1514, a Rákóczi-szabadságharc, 1848, 1919 — a nemzeti szabadságtörekvések jelentős fordulói. Bármilyen nagy ünnepei ezek történelmünknek, fájdalmas, tragikus bukás követte a nekilendülő nemzeti törekvéseket. Egyetlen napja van történelmünknek, amelyhez nem nagyotakaró hősiesség és alábukó tragédia, hanem életünk szabadságának dátuma íródott. Ez a nap 1945 április 4. Ezen a napon sorsdöntő változás történt népünk rendjén. Szabad lett az a drága föld, amelyen nemcsak apáink vére folyt, de szabadítónk drága vére is. Ez a vérrel szentelt szabadság egyben vérrel pecsételte a két nép barátságát. Népünk soha el nem múló hálával köszönti az emberiség szép reményét megvalósító Szovjetuniót, a szovjet embereket. Minél messzebbre távolodunk 1945-től, annál bensőségesebb, annál teljesebben nemzeti ünnepünkké lesz április négy. Ezt igazolták a mostani ünnepségek, ezt az a páratlan ünnepség, amely Budapesten zajlott le a Nyikita Szergejevics Hruscsov által vezetett párt- és kormányküldöttség részvételével és ezt mutatták a megyei ünnepségek is. Tíz és tízezrek tettek hitet ezen a napon a Szovjetunióval való elszakíthatatlan barátság mellett, száz- és százezrek hirdették fennen: együtt, örökké együtt a felszabadító szovjet néppel! Április 4. legnagyobb nemzeti ünnepünk, egyben a proletár testvériség ünnepe. Forró hálával és szeretettel gondolunk ezen a napon mindazokra, akik küzdöttek és véreztek szabadságunkért; a hős szovjet katonákra és mellettük a románokra (több mint tízezer bátor fiúk áldozta csak Budapesten életét!), tisztelettel és szeretettel hajtjuk meg a szent vörös lobogót a bolgárok és jugoszlávok, a csehszlovák partizánok és mindazok előtt, akik véreztek érettünk. r A prilis 4-én megfogadta a szabadságát ünneplő magyar nép, hogy mindvégig hű marad a Szovjetunióhoz, a proletár nemzetköziséghez, mert csak ez biztosíthatja nemzeti függetlenségünket, népünk szabadságát. A munkásőrség felvonulása a pásztói ünnepségen. Népeinknek e közös harcban ontott vére örökre megpecsételte barátságunkat Aki csak egy kissé is tájékozott a történelemben, s nem akarja azt eltorzítani, jól tudja, népeink egymás iránt milyen nagy rokonszenvet éreztek mindig. A felszabadított Magyarország — a szocialista építés útján — rövid idő alatt ugrásszerű fejlődést ért el az ipari termelésben, a lakosság élet- színvonalának emelésében és a kulturális forradalomban, s ezzel a magyar munkások és parasztok előtt szélesre tárta a tudomány és a művelődés kapuit. A szocia1 izmus ellenségei fogcsikorgatva nézik a szocialista országok dolgozóinak sikereit. Az imperialisták kihasználva Magyarország volt vezetőinek hibáit és torzításait, 1956 október—novemberében (Folyt, a 2\ oldalon.) j a szovjet párt- és kor■ mányküldöttség megérkezcsé- ! ről, az április 4-i budapesti ■ díszszemléről és a sztálinvá- 5 rosi látogatásról. Díszü ii népség as Operahúsban hasúnk jélssa butiulúsúna k 13, évfordulóján Hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása tizenharmadik évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsa csütörtökön este díszünnepséget rendezett az Állami Operaházban. Münnich Ferenc elvtárs, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja tartott ünnepi beszédet. Saját erőnk és nagy barátaink támogatásának tudatában bizakodva nézünk a jövő elé Ma, felszabadulásunk 13. évfordulóján jogosan állapíthatjuk meg — mondotta Münnich elvtárs —, hogy a magyar dolgozó tömegek soha nem éltek olyan jól, mint napjainkban, örömmel mondhatjuk el, hogy népünk műveltebb és egészségesebb, mint bármikor azelőtt. Ipari termelésünk növekedésének üteme hatszor gyorsabbá vált, mint a Horthy- Magyarországon. Ennek nyomán az ipari munkások száma az 1938-as 712 000-ről 1955ben 1 280 000-re emelkedett. Valóságos kulturális forradalom ment végbe hazánkban — akkor is így van ez, ha a közelmúlt esztendők kultúrpolitikájának néhány intézkedését jogosan lehet bírálni. Kötelezővé tettük az általános iskolai oktatást; a középiskolás diákok száma a háború előttihez képest megháromszorozódott. az egyetemi és főiskolai hallgatók száma pedig a négyszeresére emelkedett. S ami számunkra különösen fontos: ma már nem fehér holló az egyetemeken és a főiskolákon a munkásvagy parasztszármazású fiatal. A kiadott könyvek száma 1938-hoz viszonyítva, kétszeresénél is magasabbra emelkedett, a rádióelőfizetők száma pedig csaknem négyszerese a réginek. 1938-ban 2 millió 800 000 ember az össznépesség 31 százaléka volt jogosult a társadalombiztosítási szolgáltatásokra, de emlékszünk, hogy ennek költségeit fele részben a dolgozóknak kellett fizetniük. 1957-ben a társadalom- biztosításba bevontak létszáma már 6 millió százezerre emelkedett s ez az ország lakosságának 62 százaléka! A magyar és a szovjet népek barátsága értékes történelmi hagyományokból táplálkozik és mély gyökerei vannak. A szovjet—magyar barátság történetének további dicsőséges lapjai 1945-ben, s az utána következő esztendőkben íródtak. Példa nélkül áll a magyar történelemben — de bízvást hozzátehetjük, hogy a múltban nem volt erre eset az egész emberiség történetében sem —, hogy hadsereg azzal a szándékkal érkezzék az ország területére, azért folytasson ott harcot, azért áldozza fiainak vérét és életét, hogy a győzelem eredményeként az az ország a népé legyen, az az ország független és szabad legyen. A történelemben először a szovjet hadsereg, a Szovjetunió művelte ezt, mert a Szovjetunió politikája a leninizmus tanításain, a proletár internacionalizmuson, a más országok népeivel épülő, szoros barátságon, más országok szuverénitá- sának tiszteletbentartásán, a teljes egyenjogúságon épül. A jelenlegi nemzetközi helyzetet az jellemzi, hogy szüntelenül növekednek a szocialista világrendszer, s különösképpen a szocialista tábor vezetőjének, a Szovjetuniónak erői. A Szovjetunió célja az, hogy elősegítse a legégetőbb nemzetközi problémák megoldását. Ezért terjeszti elő az építő javaslatok egész sorát. A magyar dolgozók e javaslatok mellett állnak, ezért a magyar kormány minden tőle telhetőt megtesz, hogy se- ’gítse megvalósítását. A Szovjetunió ereje — a világ minden népének ereje! A Szovjetunió ereje ad a mi számunkra is újabb bátorítást és bizakodást, hogy kitartóan haladjunk tovább a magunkválasz- totta úton. Most már azt a célt tűzhettük magunk elé, hogy az életszínvonal stabilizálása mellett lényegében saját erőforrásainkra alapozva növeljük a nemzeti jövedelmet, az életszínvonal további emelésének egyetlen, biztos alapját. Ezévi tervünk ugyanúgy, mint készülő 3 éves tervünk a párt és a kormány hosz- szabb időre szóló gazdaság- politikájának részét képezi. Ennek a gazdaságpolitikának lényege az, hogy az ország természeti adottságaira, a reális lehetőségekre, a dolgozó nép öntudatos, jó munkájára és a baráti országokkal fennálló együttműködésre épül, s azzal számol, hogy a legésszerűbben használjuk fel lehetőségeinket, ilyen módon fokozatosan, de biztonsággal haladjunk előre a szocializmus építésének útján. A kormány megfelelő intézkedéseket tett és tesz arra is, hogy a legfontosabb területeken bizonyos minőségi átalakulás történjék a gazdasági fejlődésben. Ezért tűzte ki célul ezévi népgazdasági tervünk az ipar szerkezetének fokozatos javítását. A dolgozók helyeslésével találkozott a kormánynak az az intézkedése, amely a dolgozók anyagi ösztönzése céljából kialakította a nyereségrészesedés rendszerét, amelyet a továbbiakban is fenn kívánunk tartani. Ennek alapjául a termelés gazdaságosságát tekintjük. Ez évben az első alkalommal egy milliárd forint nyereségrészesedést fizettünk ki a dolgozóknak. Minden dolgozó abban a biztos tudatban munkálkod- hatik, hogy a párt és a kormány szilárd, nem kapkodó és nem kanyargó politikája — s ezen belül szolid gazdaság- politikánk— megteremti a nyugodt, alkotó munka, a fejlődés, a további gazdasági sikerek feltételeit. Az ünnepi évfordulón minden tapasztalatunk és visszaemlékezésünk számbavétele arról győz meg minket, hogy jó úton járunk, jó cél eléréséért munkálkodunk. Népünk saját erejében és nagy barátaink támogató erőiben bizakodva néz a jövő felé! Münnich elvtárs nagy tetszéssel fogadott beszéde után Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője emelkedett szólásra.
