Nógrádi Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 26-33. szám)
1958-04-03 / 26. szám
2 NIÖGRÍÁDI Népuisóg 1958. április 3. Hatalom és felelősség A mun ka versenyben továbbra is a gazdaságosság kerüljön előtérbe — Az SZMT elnökhelyettesének nyilatkozata — az április 4-i versenyszakaszA Népek Barái-sága Hónapjára készül megyénk szervezeti bizottságok nem fordítanak kellő gondot a versenynyilvánosságra. Itt kell megjegyeznem, hogy a műszakiak sem biztosítják mindig időben a verseny értékelését. — Milyen üzemek érték el a legjobb eredményt? — A Nógrádi Szénbányászati Tröszt és a Salgótarjáni üveggyár. Mindkét vállalat dolgozói elnyerték a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. — Melyek a további feladatok az üzemek versenyében? — A szakszervezeti bizottságok törekedjenek arra, hogy Megyénk két iparí üzeme jó munkája nyomán elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlóját. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt zászlóátadó ünnepsége április 3-án, csütörtökön este hat órakor lesz a városi kultur- házban. A szénmedence dolszal ne szűnjön meg a versenymozgalom. Elevenítsék fel május 1. tiszteletére. Továbbra is irányuljanak a szocialista versenyvállalások az adott üzemek gazdaságos termelésnek segítésére. Különös tekintettel az anyagtakarékosságra, az önköltség csökkentésére. Nagyon helyes volna, ha üzemi bizottságaink a takarékosságról szóló kormányrendeletet alaposan áttanulmányoznák és a helyi viszonyoknak megfelelően saját területükön alkalmaznák — fejezte be nyilatkozatát Sándor elvtárs. gozóinak a zászlót Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter- helyettes adja át, A Salgótarjáni Üveggyárban ugyancsak csütörtökön történik meg a zászlóátadás, délután 5 órakor az üveggyári kul- turotthonban. Szókup Lajos miniszterhelyettes adja át a gyár dolgozóinak a zászlót. A MAGYAR NÉP hosszú évszázados szabadságharcára, győzelmére, bukására, legjobbjaink fellelkesült törekvéseinek és elvérzésének történelmi folyama az egyedül lehetséges beteljesedést érte meg 1945 április 4-én. Hazánk szabad lett, megnyílt az út, a lehetőség a munkás- osztály, a dolgozó nép előtt, hogy kezébe vegye a hatalmat. Minden forradalom alapvető kérdése a hatalom kérdése. A nálunk 1945 és 1948 között végbement forradalmi változások lényege éppen abban van, hogy a sorozatos politikai, gazdasági és kulturális győzelmek eredményeként a hatalom a tőkés-földesúri osztályok kezéből a munkásosztály kezébe ment át. A hatalom megszerzéséért folyó harc a dolgozó osztályok részéről bőséges tapasztalatokkal gazdagította népünket. A vezetők ezrei nőttek ki, edződtek meg ezekben az években. A cél: a néptömegek döntő többségének megnyerése hatotta át a munkásosztály, a kommunisták minden tettét, intézkedését. Ugyanakkor azonban az a tény, hogy a szabadságot készen kaptuk, a hatalomért folyó harc nem fegyveres forradalom útján, hanem békés körülmények között ment végbe, s e harc jellege a munkásosztály részéről számos erőszakos intézkedés megtételét követelte a régi uralkodó osztályokkal szemben — kialakított egy sajátos munkastílust, a vezetőket bizonyos mértékig egyoldalúvá tette. Az ebből fakadó visszásságok viszont akkor jelentkeztek, amikor a hatalom már a munkásosztály kezébe ment át. A hatalom megszerzése a harcos, osztályhű kommunisták olyan gárdáját kívánja meg, amely töretlenül és bátran képes szervezni, irányítani, személyes példamutatásával győzelemre vinni az ügyet. Legalább olyan nehéz, ha nem nehezebb és felelősségteljesebb feladat a hatalom megtartása. A hatalom megszerzése még nem minden. Lehetőség ahhoz, hogy a munkásosztály — a párt, a kommunisták irányításával — a szocializmus győzelméhez, ki- teljesedéséhez vezesse az egész I dolgozó népet. A szocializmus | győzelme pedig végeredményben azon a képességen múlik,| hogy az egységes munkásosz-| tályt ebben kövesse a dolgo-} zó parasztság, az értelmiségi túlnyomó többsége, tevékeny J egyetértésükkel támogassák al társadalom egyéb rétegei is. J A nagy felelősség pedig éppen ezen alapszik. Más dolog harcolni a hatalomért, s megint más a hatalom birtokában dolgozni, intézkedni. Más módszereket, munkastílust kíván — sőt követel — meg a vezetés, egy ország irányítása. A hatalom gyakorlása, megtartása komoly felkészülést kíván. Sok szó hangzott el, írás jelent meg már arról, hogy 1948-tól a munkásosztály és vezetésével egész népünk történelmi jelentőségű tetteket, győzelmeket ért el. S ez így is van! Csak a vak, vagy a tudatos ellenség nem látja, illetve nem akarja látni alkotásaink nagyszerűségét. Emellett viszont az is igaz, hogy a hatalomtól adódó lehetőségek nem kerültek teljes kiaknázásra. Vajon megvolt-e az az egyértelmű és következetes felelősség a hatalom megtartásáért, amelyre elmaradhatatlanul szükség lett volna? Nem, nem volt meg! A tömegéktől való elszakadás, az ingadozó politikai állásfoglalás, a szocialista demokrácia és törvényesség megsértése, a kommunista humanitás elhomáíyosodása — joggal sértette a nagy többség érzéseit. A jobboldali demagógia felélénkülése, a hibákat megnyergelő revizionista nézetek terjedésének megtörése — nem vallottak nagyfokú felelősségérzetről, előrelátásról, megfontoltságról. 1956 végén a magyar munkásosztály alig egy évtized alatt már másodszor kényszerült harcolni, vérezni a hatalomért" — s mindkét esetben a Szovjetunió felmérhetetlen támogatása, emberáldozata volt a perdöntő ebben a harcban. Milyen mélységes felelősség, a testvéri együvétartozás milyen példátlan megnyilvánulása volt Magyarország iránt az ellenforradalom leverésének idején, s azután! A magyar nép már nagyon sokat tanult a szovjet néptől. Hol jól, hol nem egészen helyesen hasznosította azokat a tapasztalatokat. De ha van mit tanulnunk a jövőben — akkor az a felelősség! A HATALOM megszerzéséhez osztályhűségre, bátorságra és — ha nem is minden esetben — fegyverre van szükség. A hatalom megtartásához mindezek már nem elégségesek. Ehhez a funkcióhoz tanulni, sokat és kitartóan tanulni kell! Sőt — a hatalom sáncain belül képzettség, felkészültség és felelősség nélkül sok eredményt felmutatni lehetetlen. 'Mint ahogy a fegyverek erejét is minden esetben az dönti el, mennyire támogatják a tömegek, a hatalmon lévő munkás- osztály minden tettét és intézkedéseit is, az emelte a gyakorlat valóságává, amikor az ország, a nép nagy többségének óhaját fejezi ki, megegyezik törekvéseivel. A hatalom másodszori megszerzése után ismét jelentkezik az elbizakodottság, a csökkent felelősség veszélye, szűk egyéni érdekek, sérelmek, vagy nagyon is jóindulatú, de hatásában rendkívül káros magatartás felülhelyezése a társadalmi összesség létérdekein. A hatalomért érzett fe- lősséget soha nem a szavak mérik, hanem a tömegbázis. A kommunista munkastílus és magatartás kialakítása nélkül semmiféle reális és tartós tömegtámogatásról beszélni nem lehet. Az ellenforradalom gyors leverése és a konszolidáció várakozáson felüli erősödése — a szocialista országok hathatós támogatásán túl —: elsősorban annak a bátor, fegyveres és politikai munkának köszönhető, amelyet népünk legjobbjai — élen a kommunistákkal —■ végeztek. A céltudatosság, a szerénység, a nagy felelősségérzet, s általában a komNemcsak népgazdasági vonatkozásban, hanem minden gyárban szükség van arra, hogy a bérpolitika helyességét, az anyagi ösztönzés formáit és módszereit rendszeresen figyelemmel kísérjék, finomítsák, illetve szigorúan arányban tartsák a termelékenység alakulásával. Ez nemcsak azért fontos, hogy. a népgazdaság kötelező arányai biztosítottak legyenek, hanem azért is, mert a dolgozók között végzett politikai munka hatékonysága elsősorban az anyagi javak igazságos — persze a nagytöbbség számára igazságos — elosztásán múlik. A legfontosabb bérezési formák kialakításával, egy-egy gyár bérrendszerével való állandó foglalkozás — az üzemi vezetők számára elmaradhatatlan feladat. A nyereségrészesedés kizárólagosan egyetlen gyár sajátos égető gondját sem oldja meg, hanem csak egy eszköz arra. Az alapvető: a rendszeres havi fizetés, majd a prémium. A Salgótarjáni Tűzhelygyár — bár más területeken sok hasznos lépést tett — ebben a kérdésben sajnos nem sokat végzett. Az eltelt első negyedévben például a párt végrehajtó bizottság egyetlen ülésén sem tárgyaltak bérügyi kérdéseket, sem külön napirendi pontként, sem részkérdésként. Pedig erre igen nagy munista vezető kötelező tulajdonságai nem olyan dolgok, amelyek ha egyszer már megvannak, tovább velük semmi gond nincs. Nagyon kitartó és szívós nevelőmunka gyümölcse, hogy olyan jellem, magatartás alakuljon ki, amely elnyeri a dolgozók bizalmát, s meghátrálásra kényszeríti az ellenséget. Rendszeres önképzés és állandó nevelő munka — egyugyanazon dolognak — a hatalom megtartásáért érzett felelősségnek két oldala. S ha ez így van a vezetésben, még inkább érvényes a széles dolgozó tömegek között. Nem mondhatjuk el, hogy a fegyelemben, a társadalmi tulajdon védelmében, a közerkölcsben, a közösség érdekeinek helyes felmérésében minden rendben van, nem kisért a múlt, s közelebbről az ellenforradalom eszmei hatása. Nagyon-nagyon sokat kell még tennünk! Hazánk minden dolgozójának — álljon bármilyen poszton — megvan a maga felelőssége. Aki vezetőitől kötelezettségei teljesítését követeli meg — annak semmivel sem kisebb feladata, hogy a maga területén teljesítse azt, amit elvállalt, illetve rábíztak. A munkáshatalom a dolgozó osztályokkal szövetséges munkás- osztály hatalma, .amelynek minden egyes tagja soha eddig meg nem adatott jogokat élvez — s ezzel együtt felős- ségteljes kötelezettsége van. A VEZETŐK és dolgozók egymáshoz való viszonya a kölcsönös bizalmon alapul. Ez a bizalom pedig az egész szocialista építőmunka egészének alapja. Nélküle előrejutni, jobb, boldogabb életet teremteni nem lehet — vele szinte csodákra vagyunk képesek. A bizalomhoz pedig céltudatos, következetes, messzemenő felelősségre van szükség. Ápoljuk, fejlesszük ezt az egészséges felelősséget magunkban, minden vezeti jen és dolgozóban. Minden feltételünk meg fran arra, hogy a hatalom birtokában sikeresen váltjuk valóra elődeink évszázados álmát: a magas műveltségű, jól képzett, széles látókörű és mélységes felelősséggel rendelkező nép szocialista Magyarországát! szükség lett volna. Már az elmúlt év harmadik negyedének adatai átfogó intézkedést sürgettek. Az átlagos órabér egy év alatt 28 százalékkal növekedett. 1957 harmadik negyedében 8 fillérrel lépték túl az engedélyezett átlagbért — igaz, sokat rontott a gyár hibáján kívülálló anyaghiány. Viszont az már teljesen a Tűzhelygyár egyes vezetőinek helytelen szemléletét mutatja, hogy szinte bevezetése óta felnagyított kampány folyt az átlagbér ellenőrzés ellen. Sajnos ebben éppen az — a gyár főkönyvelője — járt az élen, akinek mindent el kellett volna követnie a helyes bérszintek és bérarányok megtartásáért. Ebben az évben egy egész sor újabb probléma került felszínre jórészt a tavaly elkövetett hibák miatt. Az ellenforradalom idején a népi demokrácia elleni támadások egyik célpontja volt a normás. Nem védi senki azokat a hibákat, amelyek a normarendszerben és a normások munkájában a korábbi években előfordultak. De hogy a végzett munka alapján történő bérezéshez, a teljesítmények pontos és igazságos felmérése nélkülözhetetlen — ahhoz nem fér kétség. Mégis egyes vezető elvtársak úgy nyilatkoztak, hogy a normást látni sem akarják. Ezzel akarva, akaratlanul segítették hosszabb távon kialakítani a hibákat. A kezdeti bőkezűség 1957 elején — most visszaüt. Lapunk munkatársa felkereste Sándor Istvánt az SZMT elnökhelyettesét, hogy ismertesse az április 4-i munkaverseny eredményeit. — A szakszervezeti bizottságok mindenütt ismertették az elnökség felhívását. Az 1957 évi jó versenyszellemet sikerült átvinni az 1958 évre, illetve az április 4-i versenyszakasz idejére. A jó szervező munka eredményeképp a szén- bányászati tröszt III. 27-én befejezte I. negyedéves tervét. Ebben nagy része volt a KISZ- brigádok versenyének és a csapatok között folyó párosversenyeknek. A Salgótarjáni Üveggyárban az export brigádok versenyeztek egymással A Tűzhelygyárban különösen a melegüzemben folyt élénk verseny. Azokban az üzemekben, ahol nem a mennyiségi termelés volt a döntő, ott a figyelmet az olcsóbb, jobb minőségi termelésre fordítottuk. — Milyen problémák fordulnak elő? — A dolgozók alulról jövő kezdeményezése jó utakon halad. De problémát okoz nem egyszer, hogy a szakGazdag programmal készül a Népek Barátsága Hónapjára a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a megyei béketanács. Nemcsak májusban, az ünnepi hónap alatt, hanem azt megelőzően már áprilisban is sok olyan rendezvény lesz, amely megismerteti dolgozóinkkal közeli és távoli országok népeinek élet- körülményeit, kultúráját, békeharcát és társadalmi küzdelmeit, amely erősíti a barátság és testvériség érzését a Szovjetunió és a szociálisig országok iránt. Táplálja az érdeklődést és a szolidaritást a kapitalista és gyarmati országokban élő népek béketörekvéseivel, szabadságharcával szemben. Megyénkben több előadássorozatot indítanak be, amelyeket mindenütt békegyűlés keretében tartanak meg. Mi volt a helyzet januárban? A minisztérium illetékes szervei rrfegkésve küldték le a gyár tervét. Emiatt a létszám mintegy 70—80 fővel magasabb volt, mint a szükséges, s kb. 130 ezer forintos béralap túllépés jelentkezett. Viszont az átlagbérnél 6 filléres megtakarítást értek el. Februárban a létszám már megközelítette a tervezettet, de még mindig több mint 100 ezer forint volt a béralap túllépés — ezzel együtt 9 filléres átlagbér túllépés is jelentkezett. Ennek az érdekes jelenségnek egyik magyarázata az, hogy ez év elején megszüntették a bér kötöttségét, az úgynevezett plafont. A termelés szabadjára engedése természetesen a bérek elfutásához vezetett. A gépformázók például februárban— 24 munkanapos hónapban — alacsonyabb termelés mellett általában 200 forinttal többet kerestek, mint januárban. A plafon megszüntetése olyan helyzethez is vezetett, hogy központi intézkedés ellenére is a gyár januárban 5.5, februárban 2.6 százalékkal túlteljesítette mennyiségi tervét. Késedelem, egymást keresztező intézkedések a felsőbb szerveknél, — indokolatlan tervtúlteljesítés, bérügyi fegyelmezetlenség, kellő körültekintés hiánya, bizonyos fokú demagógia a gyárban, — valahogy így lehetne jellemezni az eltelt negyedév nagyrészét a Salgótarjáni Tűzhelygyárban. Bármennyire is fáj, de ki kell Az egyik előadást „Miért tartózkodnak szovjet csapatok Magyarországon”, a másikat „A gyarmati népek harca és a növekvő hadikiadás” címmel tartják meg valamennyi községben. A nőtanácsok pedig az atomfegyverek eltiltása érdekében tartanak tiltakozó békegyűléseket a községekben. Április első felében a Hazafias Népfront a Moziüzemi Vállalat és a Magyar Szovjet Baráti Társaság a megye 26 községében rendez Népi Demokratikus Filmnapokat. Április 12-én a megyei KISZ bizottság film-ankétot tart Salgótarjánban a „Berlin Schönhauser sarok- című német filmről. A TTIT a „Magyar internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győmondani, hogy vezetői nem éltek a várakozásnak megfelelően azzal az önállósággal, amelyet kaptak, s amely állandóan növekszik. S a KGM tömegcikkipari igazgatósága intézkedéseivel sem segít minden esetben, hogy ez a növekvő önállóság biztos alapokon egyre gyümölcsözőbben bontakozzon ki. Az elmúlt napokban több intézkedést foganatosítottak a gyárban a bérhelyzet javítása érdekében. Ezek főleg egyrészt az egyes helyeken indokolatlanul felszökött bérek normalizálására, másrészt egyes bér- aránytalanságok kiküszöbölésére vonatkoznak. De ezzel még egyáltalán nem oldódott meg véglegesen a dolog. A fejlődéssel együtt kell haladnia a bérezésinek is. Nemcsak úgy hogy a termelékenység biztosan megelőzze a béreket, hanem úgy is, hogy a mennyiségi terv teljesítésén túl más gazdaságossági feladatok megoldását is elősegítse. S itt van még sok tennivalójuk a gyár párt-, szakszervezeti- és gazdasági vezetőinek. A jövőben már ne ismétlődjön meg, hogy egyes kevés, vagy semiféle különösebb szakképzettséget nem kívánó munkakörökben annyit, vagy közel annyit keressenek, mint, a nehezebb, igényesebb munkáknál. Nem szabad megengedni, hogy az átlagkeresetek olyan arányban megnövekedjenek, mintahogyan az utóbbi időben megtörtént. Az sem helyes, hogy számos dolgozó az egészségét, a munka biztonságát semmibevéve „ráver” és olyan teljesítményt produkál, amely zelméért” címmel tart előadást április 17-én a Salgótarjáni Acélárugyárban. Ezenkívül tíz községben az „Atom az emberek szolgálatában” címmel rendez előadásokat. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség áprilisban az atom és hidrogén fegyverekről tart előadást Salgótarjánban. A Hazafias Népfront bizottságok és békebizottságok április közepétől május 20-ig valamennyi községben békegyűlést tartanak, ahol megválasztják a megyei békekonferencia küldötteit. Az üzemekben a szakszervezetek rendezik meg ezeket a békegyűléseket. Minden község, minden üzem dolgozói egy-egy küldöttet választanak, aki majd a megyei békekonferencián számol be arról, hogy az ő területén mit tesznek a dolgozók a béke fenntartása érdekében. nem indokolt. Sőt, van rá tapasztalat, hogy egyesek súlyosan megsértik a technológiai fegyelmet. A januárban, februárban kialakult helyzet, a termelés és a kereset felhajtása azt eredményezte, hogy az egyik hónapról a másikra nőtt a selejt! Hogy a vezetők tevékenysége a jövőben hatékonyabban irányuljon az anyagi ösztönzés javítására azt az is szükségessé teszi, hogy a KGM újabb kötöttségeket szabadított fel. A jövőben — megfelelő takarékos gazdálkodás mellett — a vállalat szabadon rendelkezik a béralappal és a létszámmal. Természetesen az átlagbér szigorú ellenőrzése és megtartása mellett. A korábbi évekhez és a megye többi nagyüzemeihez viszonyítva is a Tűzhelygyár dolgozói jelenleg kielégítő helyet foglalnak el a keresetben. Viszont a műszaki fejlődés vontatottsága, egyes esetekben határozatlanság a műszaki vezetés részéről és nem eléggé átgondolt intézkedések sürgetik, hogy a pártszervezet is sajátos eszközeivel, a politikai felvilágosító munkával, beszámoltatással segítse előbbre az ügyet. A gazdasági vezetők már látják a kiutat Jt az eddigi gondokból. Most már a mozgalmi szervek se legyenek kissé külső szemlélői, hanem közvetlen, tevékeny előmozdítói az egyenletes, gazdaságos termelésnek, a jobb bérpolitika kialakításának. — hg — Balogh Gyula A bérrendszer fejlesztése állandó gazdasági és politikai munka Tapasztalatok a Salgótarjáni Tűzhelygyárban Csütörtökön veszik át a győztesek a zászlókat
